Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

1973. február 6. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 A nagy botlások évei után Talpra áll a Szigetvári A Szigetvári Cipőgyár nagyon rosszul volt az elmúlt két évben. Az igazgatót most elbocsátották, és, afféle liormánybiztosként, új igazgatót állítottak a gyár élére. Ami volt, az csupa zűrzavar a termelésben, ami most történik, az — lépések a felfelé a lejtőn jegyében. Zűrzavarok a termelésben Kétségtelen, a szigetvári ba­jok összefüggnek a Minőségi Cipőgyár 1971-es gazdasági le- züllésével, hiszen ennek a pesti gyárnak egyik gyárrészlege Szi­getvár. A Minőségi Cipőgyár 1971-ben minőségi kifogások miatt tízezerszám kapta vissza cipőit külföldi vevőitől, a ter­melés zűrzavarai megrendítet­ték gazdaságát. Mondhatnánk, Szigetvár is belesodródott ebbe o helyzetbe. A bajok azonban ott kezdődtek, hogy miközben o többi gyáregységben tavaly tavasszal megkezdődött a talp- raállás, Szigetvárott maradt minden a régiben. Jöttek az el­marasztalások a minisztérium­ból és a vállalati központból, s ezeket szinte kizárólag Szi­getvárnak címezték. A pohár betelt. A Szigetvári Cipőgyárban va­lóban súlyos helyzet állt elő. A termelésben eluralkodott a szervezetlenség. Ahhoz, hogy a bőrből a különböző munkafo­lyamatok után’cipő legyen, ál­talában tíz nap szükséges, Szi­getvárott viszont tizenhét nap, s ez az összevetés mindent megmond. Hiányzott az üte­messég és az összhang az egyes részlegek munkájából. Szervezetlenség, túlóra a neved — szokták mondani a közgaz­dászok. A Cipőgyárban tavaly a húszezer órát is elérte a túl­óra, ezzel szemben az állásidő meghaladta a tizenháromezer órát. Gyakran megesett, hogy c hét elején anyaghiány miatt megálltak a szalagók, és akkor o hét végén, szabad szombaton és vasárnap kellett rádolgozni. Mindez természetesen a mi­nőséget is visszavetette. A gyár­egységek között itt volt a leg­magasabb a reklamációs szá­zalék, a külföldre szállított ci­pők hét százalékát kifogásol­ták. És amit már eleve nem le­hetett eladni? A tavalyi terme­lésből még mindig raktáron van negyvenezer pár cipő, ezek nem ütötték meg az export­mércét. A baj csak az, hogy a cipők szovjet megrendelésre készültek, valamennyi cipő fe­hér színű, nálunk viszont nem divat a fehér, még félóron is nehéz lesz túladni rajtuk. Azt már mondanunk sem kell, hogy ilyen elmaradások után a dol­gozók is rosszabbul kerestek. Pediq ha csak a minimális el­várásokat teljesítette volna a gyár, százötven-kétszázötven fo­rinttal is több lehetett volna a havi fizetés. Leszerepelt az igazgató Ennyi rossz után már kikíván­kozik: milyenek voltak akkor a karmesterek? A gyárban az egyszemélyi vezetés dominált. Ezen felül is, a gazdasági ve­zetés mindent maga alá gyűrt, | mellőzte a társadalmi szerve- ] két, egyéni vélemények nem­igen lehettek. Az igazgató ve­zetési módszereivel olyan lég­kört teremtett, amelyben a be­osztott vezetőnek mindig úgy kellett beszélnie, hogy az az igazgatónak is tetsszék, És hogy ezt eltűrték? Kapott fi­gyelmeztetést, nem is egyet, a vállalati központtól is, a Városi Pártbizottságtól is, utóbb mór fogadkozásokra is sor került, látszatra mindent megtett, va­lójában minden maradt a ré­giben. A végén hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. A Szi­getvári Városi Pártbizottság in­gadozás nélkül beavatkozott, az igazgató megkapta a bün­tetését, a gyárból is elbocsá­tották. Mindez válasz volt azok­ra a hiedelmekre is, amelyek szerint a cipőgyár igazgatójá­nak mindent szabad, a Városi Pártbizottság végrehajtó bizott­ságának tagja, úgysem mernek hozzányúlni. Az új igazgató, Vásárhelyi Pál Budapestről jött, az egyik gyáregység igazgatója volt, még korábban termelési főosz­tályvezető. Úgy számolja, hogy fél, legfeljebb másfél évig ma­rad. Az új főmérnök, Horváth József is a fővárosból jött, ő végleg Szigetvárott marad. Az előző főmérnök most a műsza­ki osztályvezető. Az igazgató szerint a vezetői gárda még nem összeszokott, de külön-kü- lön mind kitűnő szakember. Ugyanez a helyzet a munká­sokkal. Nincs még egy ilyen gyáregysége a Minőségi Cipő­gyárnak, mint g szigetvári, ahol a törzsgárda-tagok zöme g 30 —40 éves korúak közül kerül ki. Ez nagy előny. A szakérte­lemmel tehát nincs baj. Meg­kezdődhetett a talpra állás. Reális célkitűzések Nem tűztek ki nagy célokat, j Meg kell szüntetni a szerve­zetlenséget, kevesebb állásidő­vel és túlórával kell termelni. A tavalyi tényszámokból kiin­dulva egy nagyon is reális mennyiségi és minőségi javu­lást szeretnének elérni. És ter­mészetesen gyökeres változáso­kat az üzemi légkörben. Fel kell támasztani a beosztott vezetők­ben a kezdeményezési készsé­get, tudatosítani kell a dolgo­zókban a rájuk váró termelési feladatokat, mozgósítani kell őket, meg kell hallgatni javas­lataikat. Nem lesz könnyű, hi­szen az emberek úgy vannak vele, kétszer felszólalnak, aztán ha látják, nincs semmi foga­natja felvetésüknek, többé nem javasolnak semmit, egyszerűen bezárkóznak. Márpedig Sziget­várott ez volt. De a kölcsönös informálódás már megkezdő­dött, amikor az új igazgató összehívta a gyár vezetőit, a NE INDULJON EL casco NÉLKÜL! Cipőgyár szocialista brigádvezetőket és a törzsgárda-tagokat. Az ilyen őszinte véleménycserékre több­ször is sort kerítenek a jövő­ben. Ha elképzeléseiket valóra váltják, szépen emelkednek a keresetek. Az idén mindennel együtt nyolcszázalékos lesz a bérfejlesztés. Több is lehet, ha a termelési tervek teljesülnek. A rekonstrukció végeredmény­ben befejeződött, a gépi fej­lesztéseken kívül már csak a szociális rész maradt hátra. Ez is elkészül, és akkor javul az orvosi ellátás, kulturáltabb lesz az üzemi étkeztetés, s még bü­fét is nyitnak. Nagyjából tehát adottak a nyugodt és eredmé- [ nyes munka feltételei, jobb na- ; pok iöhefnek a Szigetvári Ci- ■ pőgyárra. Miklósvári Zoltán Zsugorodó íólia az élelmiszeriparban Már nemcsak hús- és ba­romfiipari árukat csomagolnak úgynevezett zsugorodó fóliával, hanem olyan élelmiszeripari ter­mékeket is, amelyek üvegekben vagy kisebb dobozokban ke­rülnek le az üzemek gépsorai­ról. A Konzervipari Kutató Inté­zet munkatársai ugyanis meg­állapították, hogy a konzerv- üvegek 4—8—10 darabból álló „egységcsomagjai” olcsóbban szállíthatók, rakodásuk és keze­lésük is egyszerűbb, s ezért ér­demes a hullámpapír dobozok és kisebb faládák helyettesíté­sére felhasználni az átlátszó, vékony műanyagot. Leggyakrab­ban a polietilén fóliát használ­ják fel, ezt a Tiszai Vegyi Kom­binátban nagy mennyiségben állítják elő. A gyártás során a fóliát hossz- és keresztirányban kifeszítik, maid a vékony, hár­tyába burkolják a csomagolásra kerülő termékeket. Ezután a fó­liát hegesztik, majd hűtéssel I „összezsugorítják'’ az üvegeket j vagy konzervdobozokat tártál- I mazó csomagot. Megállapították, hogy tonnán­ként 500—600 forinttal lehet csökkenteni a csomagolóanyag költséget az új eljárással. Még ; gazdaságosabbá teszi a zsugor- j fólia felhasználását az, hogy az i anyagmozgatás és a rakodás is egyszerűbb, hiszen nem kell | külön-külön vesződni a raktárak- I ban és a kereskedelemben a í konzervüvegekkel. A magyar konzervipar kecs- j keméti és debreceni gyárában egy-egy svéd berendezés üze­mel már, és a külföldi licenc alapján a Chinoin-ban gyártott csomagolóberendezés néhány példányát is sikerrel próbálták I ki a konzerv „egységcsomagok” | előállítására. A sikeres próbák után üzemszerűen alkalmazzák a módszert. Hámor „létesíttessék" A 200 éves diósgyőri kohászat Miskolc vendégei az avasi tévétorony kilátójáról szokták csodálni a diósgyőri óriáskohó ; tűzijátékát. E bíborfény azon­ban több puszta látványosság­nál a város igazi lényét mu­tatja. Miskolc ipari város, s e jelzőt tulajdonképpen kohászatának köszönheti akkor is, ha ma mar közel 200 üzem, vállalat mű­ködik itt, köztük az ország egyik legnagyobb gépgyára a Diós­győri Gépgyár. Kohászatának köszönheti, mert ebből nőtt ki a város egész ipara. Fazola hámora A kohászat bölcsője a Lilla­füred fölött húzódó festői szen- ségű völgyben ringott. Ma már turistacsalogató látványosság az Öskohó, a Mossa Múzeum, s a Hámori-tó. Mindhárom a ha­zai vasgyártás történetét idézi. Fazola Henrik egri lakatos­mester 1770. július 28-án kap­ta kézhez Mária Terézia le­iratát, melyben engedélyezték, hogy a diósgyőri kamaraurada­lom területén vasolvasztó és hámor „létesíttessék". Fazola a Bükk északi oldalán feltárt vas­ércet hasznosította, s hogy a kohó vízellátása folyamatos le­gyen, Lillafüred fölött elzárták a Gäradna patak völgyét. így jött létre a Hámori-tó. Az ómassai vasolvasztó 1828- iq üzemelt, ettől kezdve 1871-ig Újmassán működött az á. kohó („Öskohó"), mely máig fenn­maradt, s kedvenc úticélja a lillafüredi Palotaszálló vendé­geinek. Kezdetben öntöttvas lábast, üstöt, abroncsot, rúdvaSat gyár­tott Fazola. 1848-ban pedig szuronyok, ágyúk készültek Új­massán, a vörös sipkás honvé­deknek. A szabadságharc bukása után — részben a rossz szállí­tási viszonyok miatt — hanyat­lott a kohó termelése, s ezéd is telepítették a vasgyártást 1868- ban Diósgyőrbe, jelenlegi he­lyére. Ettől kezdve a kor sz:n- vonalának és a változó igények­nek megfelelően fejlesztették. Termelésének gyors növekedé­séhez a 900-as évek elején két­ségkívül hozzájárult az első világháborút megelőző fegyver­kezés is. 1915 újabb fontos dátum a vasgyár történetében. Ekkor vált külön, s kezdett önálló életet a mechanikai részleg, a ma: Diósgyőri Gépgyár elődje. Fegyveres ellenállás ■A második világháború jelen­tős károkat okozott a kohó- I szatnak, az üzemek r nagyrészét J lebombázták. De még nagyobö j lett volna a kár, ha a diósgyőri j munkások életük kockáztatásé- j val meg nem akadályozzák, ! hogy a visszavonuló fasiszta j csapatok nyugatra szállítsák a legértékesebb berendezéseket Közülük, az ellenállók közül verbuválódott részben a MÓ­KÁN KOMITÉ néven ismert j partizáncsapat is, mely fegyver- rel segítette a hátvéd harcot I (olytató német csapatok fel- | számolását,' a város felszaba- dításását. A felszabadulás utáni újjá­építő munka ütemét jellemzi, hogy 1945 szeptemberében a kohászat valamennyi üzemében megkezdődött a termeiés. A romeltakarításban, a gépek ja­vításában sok olyan munkás működött közre, aki az időköz­ben Lenin nevét felvett gyár. óriás ma is megbecsült „vete­ránja". aranygyűrűvel jutalma­zott nyugdíjasa. A kohász szakma a legnehe­zebbek közé tartozik. Mégis számos, munkásdinasztiát talá­lunk az izzó vas birodalmában. A Lehr, vagy a Grasalkovich család több generációja dolgo­zott, illetve dolgozik itt. Az LKM 18 ezer dolgozója közül körülbelül 10 ezer törzsgárdista. Az ő munkájuk tette az üzemet nemcsak Észak-Magyarország, hanem az egész ország jelentős ipazi bázisává. * Évente 950 ezer tonna acél Néhány adat a Lenin Kohá­szati Művek jelenéből. .Évente 5,5 milliárd forint értéket ter­mel az üzemóriás. A termékek 30 százalékát közvetlen, vagy közvetett módon exportálják. Ugyanakkor külföldről, főleg a Szovjetunióból, Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból érkezik a vasérc 80 százaléka. Azok a nyersanyagforrások ugyanis, — például o rudabányai érclelő­hely — melyekre annak idején a hámori kohót alapították, ma már csak töredékét tudják fe­dezni a szükségletnek. Az ország vas- és acélterme- i lésének körülbelül 30 százalé­kát adja Diósgyőr. Kulcsszere­pet játszik az LKM több orszá­gos jelentőségű ipari program megvalósításában is. Fedezi a járműprogram acélszükségletét, csövekkel, más gyártmányokkal látja el a földgáz és olajipart. Minderre és még természetesen sok más megrendelésre is „fut­ja" az évente gyártott 600 ezer I tonna nyersvasból, illetve 950 ezer tonna acélból. S még egy-két érdekesség Az LKM 2,5 kilométer hosszú, és 1,8 kilométer széles terüle­ten fekszik. Vasúthálózatának hossza körülbelül 50 kilométer A 18 ezer dolgozó közül hét­ezren vidékről járnak be. Több vonatszerelvényt megtöltő mun­kás érkezik tehát naponta o Tiszai pályaudvarra, és indul tovább a külön autóbuszjárato­kon a kohászat felé. A kohász szakmához önkén­telenül is hozzáilleszti az em­ber a nehéz jelzőt. így igaz, de azért ma már nem minden munkaterületen kell a perzselő hőséggel birkózni, nem minde­nütt a testi erőre hárul a leg­nagyobb megterhelés. A Mar­tin acélműben nyáron még 60—65 fokra emelkedik a hőség, ám az itt dolgozóknak jelentős könnyítés, hogy minden harma­dik napjuk szabad. Egyébként I a kohászat egészségügyi ellátá­sa országosan is kiemelkedő színvonalon áll, s Tapolcán 5ó ágyas éjjeli szanatóriumban I Épitik a nemesacél-hengermű üzemcsarnokát. (Ágotha Tibor felvétele) pihenhetnek, regenerálódhatnak a munkában fáradt emberek. össze sem lehet hasonlítani a Martin acélműben tapasztal­ható munkakörülményeket szá­mos más területével, s különö­sen nem a jövővel ... Az épülő nemesacél-hengerműben már automatizált gépek veszik át az embertől a legnehezebb munkát. Kis hatósugarú rádió­adókkal küldenek utasítást a művezetők, s mini-rollerekkel járják majd be az óriás csór- ] nokokat. Az új üzemből függő folyosón jutnak a korszerű öl­tözőkbe a munkások. Ezer szállal kapcsolódik a városhoz Miskolc növekedése, .szépü­lése elválaszthatatlan az ipar, | és ezen belül a kohászat fej­lődésétől. Nemcsak igényeket támaszt az üzemóriás, nemcsak kér — lakást, óvodát egyebet - Miskolctól, hanem segíti is a városfejlesztési tervek megvaló­sítását. Az LKM volt az első üzem, mely saját erejéből 200 férőhelyes óvodát épített. Az­óta számos más vállalat kö­vette a jó példát, s kötött szer­ződést a városi tanáccsal az óvodaépítési tervek anyagi tá­mogatására. Évről évre több LKM-dolgozó jut otthonhoz oly­módon, hogy vállalata kifizeti a lakás árát. A magyar sportbarátok jó! ismerik a DVTK nevét. Igaz, a labdarúgók — sok miskolci szur­koló fájdalmára — az idén gyengébben szerepelnek, de az olimpián szép sikert aratót* Szűcs Lajos súlyemelő és még sok hasonló társa öregbíti a 910 óta virágzó diósgyőri mun­kás sportegylet iá hírét. A kohászat léte volt a döntő érv akkor is, amikor elhatároz­ták, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetemet Miskolcra telepítik. Azóta ez az egyetem képzi az LKM műszaki utánpótlását és szakembereket ad az ország más tájain működő ipari üze | leknek is. Békés Dezső 1 Pszichológussá! az ügyfélért B aj van az ügyfelekkel. Leg­alábbis ezt panaszolják ai íróasztal másik oldalán ülök. Meg kellene nevelni az ügyfe­leket - mondják -, de annyian vannak, hogy képtelenség a nevelésük végére érni. — Hátha mégis azokkal kellene valamit kezdeni, akik az ügy­felekkel foglalkoznak!? Van már néhány vállalat és intézmény, ahol eredményesen alkalmaztak pszichológust az ügyfelekkel foglalkozók kivá­lasztásához. Ezeken a munka­helyeken ugyanis - helyesen — abból indultak ki, hogy nem könnyű bánni az emberekkel és nem mindenki alkalmas erre a feladatra. És amennyire könnyű kimondani azt, hogy az ügy­felekkel foglalkozók hagyják otthon egyéni problémáikat, annyira nehéz ezt a szabályt betartani, illetve betartatni. Az azonban reálisan megvalósít­ható, hogy olyanokat ültessünk az íróasztal másik oldalára, akik az ügyfél és nem utolsó sorban saját idegeik tönkreté­tele nélkül képesek ellátni mun­kájukat. Az egyik országos pénzinté­zetnél például megállapították a pénztáros munkakör pszichi­kai követelményeit. (Ezek ter­mészetesen a más vállalatoknál hasonló beosztásban dolgozók, ra is érvényesek.) A pénztárosnak — és általá­ban az ügyfélforgalomban dol­gozóknak - idegrendszerileg kiegyensúlyozott, nyugodt sze­mélyiségnek kell lennie, aki munkáját egyenletes, koncent­rált figyelemmel, kis hibaszáza, lékkai végzi, figyelmét képes megosztani . több, egyidejűleg ható inger között. Ezeknek a követelményeknek megfelelően folytatta le a pszi­chológus a gyakorlati vizsgát is. Például a rendszerezőképes­ség vizsgálata a következőkép­pen történt: 360 különböző szí­nű és alakú kártyát kellett cső- portosítani. Nem véletlen, hogy az a pénztáros, aki egy év alatt egyszer sem fizette el magát, 9 perc alatt hibátlanul, egy másik - aki négy ízben is ko­molyabb összeggel tévedett — ugyanazt a feladatot *12 perc alatt oldotta meg, ráadásul .47 hibával. lyiég érdekesebb volt, amikor " * a pénztáros koncentráló­képességét vizsgálta a pszicho­lógus, illetve azt próbálta ki: mennyire tudják figyelmüket megosztani egyszerre több fel­adat között. E vizsgálat során átadott a pénztárosoknak egy- egy számoszloppal teleirt lapot, hogy azon végezzék el a meg­jelölt műveletet minél gyorsab­ban. Ugyanakkor — tehát a fel­adat megoldása közben - rö­vid, a művelethez nem tartozó utasításokat is közölt. A próba az volt, hogy mennyire sikerül hibátlanul elvégezni a művele­teket és közben mennyit tudnak megieqyezni az elhanazott szö­vegből. Akik a legjobbnak bi­zonyultak, bizonyára nem szok­tak ráförmedni a pénztárablak előtt álló ügyfélre: Nem látja kérem, hogy számolok?! Az érdekelt dolgozók általá­ban szívesen fogadják a vizs­gálatot, egyrészt me-t b",''tták, hogy abból inkább előnyük származik és a vizsgálat anya­gát feltétlen diszkrécióval keze­lik. A módszer helvesséa°t bizo­nyítja, hogy több vál'alatnál már a pszichológus jelenléte eredményre vezetett. Egyebek közt azért is, mert ri vezetők felfigyeltek az ügyfélforgalmat bonyolítók nehéz munkájára. Természetesen nem arról van szó, hogy az ilyen szeméHség- vizsgálatoktól csodákat lehet várni. Mindenesetre remélhető, hogy ezekkel a módszerekkel az íróasztalok túlsó oldalára mind­inkább alkalmas „személyisé­gek" kerülnek. És ez biztosabb eredményt Ígér, mintha az ügy­feleket próbálják mearendsza- bályozni. Talán egyszer elérjük, hogy az üzletpultok, utazási irodák, adóhivatalok íróasztalai mögött, az üzleti pénztárak fül­kéiben, a taxik vo'ánjánál — miért soroljuk tovább? - olyan emberek végzik mn't a munká­jukat, akik úav in*ó-:k az ügyet, hogy nem fél tőlük az ügy­fél... P. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents