Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

Nemzefközi összefogásra van szükség Á szervátültetések Megalapozottabbá tenni a tervezést Jövőkutatás A BONNI ortopédiai klinikán egy teljes csipőizületet ültettek át halottból egy fiatalemberbe. A műtétet végző professzor sze­rint, ebben az esetben éppúgy, mint minden más emberi szerv trqnszplantációjánál, fel kell tenni a drámai kérdést — va­jon a szervezet (a reeipiens) befogadja-e az 'degen testet? Az operációk többnyire sikerül­nek, az átültetés után egy ide­ig nem történik semmi rendelle­nesség, de a műtét után, egy­két év múlva, sőt később is felléphet bizonyos lappangó fer­tőzés, amelyet az átültetett szerv kilökődése követ A szervátültetések központ­jában a sebész áll, aki e rop­pant bonyolult műtétet végre­hajtja. De a sebesz mégsem „egy” személy, hiszen Bemard professzor is mintegy ötven fős munkacsoportja közreműködésé­vel végezte korunk leghíresebb transzplantációját. Az orvos- tudomány szinte összes terüle­tének eredményei nélkül ma szó sem lehetne szervátültetések­ről, nem is szólva a társada­lom technikai, gazdasági és sze­mélyi feltételeiről. Tudományos szempontból nézve, a transz­plantációk eredményességének alapjául az immunbiológiai ku­tatások eddigi eredményeit kell tekinteni. Természetes, hogy az immunológia kutatóinak a leckét az eddigi sikertelen transzplantációk adták föl. Ez- ideiq már sok problémát meg­oldottak a kutatók, azonban méq számos nehézség van, az eredményeket tovább kell töké­letesíteni. Ha áttekintjük, mond­juk a veseátültetés menet­rendjét. kiderül, hogy az im­munológus és a sebész mellett méq számos szakember közre­működése szükséges ahhoz, hogy a szervet kapó személy, a reeipiens és a társadalom jogos igényeit megnyugtatóan ki lehessen elégíteni. Arra néz­ve, hogy pl. a veseátültetésre mi­lyen nagyfokú a társadalmi igény — föl lehetne hozni, hogy hazánkban évente 4—5 száz ember életét lehetne megmenteni, ha hiánytalanul rendelkezésre állnának a szük­séges feltételek. A gerinces állatokon vég­zett szövetátültetéses kísérle­tek vezettek ahhoz a tapasz­talathoz, hogy a genetikailag teljesen azonos egyedek között a transzplantáció sikerrel jár. így a beltenyészett fajok egye- dei és az egypetéjű ikrek ese­tében szinte szabadon lehet szervet, illetve szövetet átvinni egyik egyedből a másikba. Ugyancsak az állatkísérletek vi­lágosítottak föl arról is, hogy a genetikailag távoli egye- deknél a transzplantáció min­dig sikertelen. Már több, mint húsz éve igazolták, hogy a genetikailag távoli donortól VIVALDI ismét divatba jött: művei újabban sűrűn hangza­nak fel koncerteken, közülük igen soknak a kottáját most találták meg, s az újrafelfe­dezés örönjiével hallgatják. Rendkívül izgalmas feladat te­hát ma Vivaldiról könyvet írni. Amellett nehéz is. Ezt a szép és nehéz feladatot adta a Ze­neműkiadó Vállalat dr. Nádor Tamásnak, a Pécsi Rádió zenei szerkesztőjének, akinek Pucci­niről szóló könyve nagy sikert aratott. A Napról napra soro­zatban megjelenő új művéről beszélgettünk dr. Nádor Ta­mással : — A Puccini-kötettel szem­ben mennyiben más feladat Vivaldiról könyvet Írni? — Puccini életének szinte minden mozzanatát ismerjük. Leveleket, műveinek bemutató­járól írott kritikákat tudtam idézni könyvemben, leírhattam — a sorozat címének megfe­lelően, hoqy — „nanról napra” hol járt, kivel találkozott, mit komponált — sőt mit evett, milyen autót vásárolt' és az hány kilométeres sebességgel haladt, A problémát számom­ra ott az jelentette, hogj i»H származó transzplantátum kilö­kődése tulajdonképpen immun­reakció. Ha az állati szervezetbe egy idegen fajból származó fehér­jét juttatunk, méq pedig úgy. hogy az az emésztés révén nem bomlik el —. akkor a szer­vezetben megindul az ugyan­csak fehérjetermészetű ellen­anyagok, az antitestek képző­dése. Az antitest képződést kiváltó anyag, az antigén ez­zel az antitesttel reakcióba lép és vele oldhatatlan csapadé­kot képez. Megállapították, hogy bizonyos antigén hatására ke­letkező antitest annyira speci­fikus, hogy csak az antigénnel ad reakciót, más fehérjével nem reagál. így például, ha különböző állatfajokból szár­mazó szérumot használnak anti­gén qyanánt, akkor a keletkező antitest ezzel a szérummal csapadékot ad, de. más fajok szérumjával nem reagál. A kö­zeli fajok, mint a ló és a szamár szérumai csak kis mér­tékben reagálnak más széru­mok ellen képződött antitest­tel. Az idegen fehérjékkel szem­ben termelődött antitestek re­akcióját kémcsőben is megfi­gyelhetjük. Ezek az antitestek szintén csak a nekik megfelelő fehérjéket csapják ki. Ha mond­juk, nyulakat ló, — vagy birka­szérummal kezelünk —, akkor olyan immunszérumokat nye­rünk, melyek csakis a ló. il­letve a birka fehérjéket csap­ják ki. EZEK a klasszikus immuno­lógiai tények győztek meg ar­ról, hogy a transzplantációs immunitásnak genetikai hátte­re van, ami azt jelenti, hogy az egyes élőlények a sejtjeiket fel­építő fehérjéiket örökletesen meghatározott rendszer szerint építik fel. Ebből a szempontból a sejt Struktur fehérjéi, illetve Struktur antigénjei lehetnek olyanok, amelyek a faji jelle­get hordozzák magukban, de lehetnek olyanok amelyek a fa­jon belül az egyes egyedi sajátosságokért felelősek, végül léteznek szervspecifikus antigé­nek is, amelyek o szervezet egyes szerveinek specificitását képviselik. — Ezek szerint o szarvasmarha, kutya, maiom fa­jok antigénjei különböznek, köztük teljes összeférhetetlen­ség, ú. n. incompatibilitás áll fenn. De vannak olyan antigé­nek, amelyek ezen fajon belül az egyes állategyedek közötti incompatibilitást jelentik. A transzplantációs immuni­tás szempontjából mindenek előtt az egyedi specificitást hordozó antigének a legjelen­tősebbek. Ezen az alapon az embereket vércsoportokhoz ha­sonlóan, „szövetcsoportokba”, típusokba lehet sorolni. Az em­beri faion belül az eaves em­berek hisztocompatibilitási an­tigénjei között biokémiai kü­lönbségek vannak, amelyek kor­látokat szabnak a szervátülte­tésnek. Több kutató egymástól függetlenül fedezett fel ilyen transzplantációs antigéneket, amelyeket különböző elnevezés­hagyjak el a gazdag életmű­ből? Vivaldi esetében a hely­zet épp fordított. Még ma is csak nagy vonásokban ismerjük életét, műveit, sok még az úgynevezett fehér folt, néha évtizedekre nyoma veszik, levet lei közül is csak néhány ke­rült elő. A legértékesebbeket Szabolcsi Bencétől kaptam, aki a legkitűnőbb Vivaldi-kutatók egyike volt és sok értékes ta­náccsal segítette munkámat. Bár ő nem hitt abban, hogy Vivaldi életét lehetséges le­gyen „napról napra" idézni. Magam is inkább nagyobb időegységekben próbáltam nyo­mon követni Vivaldi életét, aki megízlelte a korai dicsőség va­lamennyi örömét, de az élet valamennyi keserűségét és csa­lódását is. Igyekeztem feltárni életútját Velencében, ahol egy árvaház zenei szemináriumá­ban hegedűt tanít, újszerű kon­sel illettek. Ez korábban meg-- nehezítette a szakemberek kö­zeledését, mígnem 1968-ban New Yorkban megtartott Nem­zetközi Transzplantációs Társa- sáq Kongresszusán egységes jelölést fogadtak el az anti­génekről. Az utolsó évtizedben a hisz­tocompatibilitási antigének meg­ismerésében óriási előrehala­dás történt. Ma már több mint ötven antigént írtak le. Ezen ismeretek gyarapodásával egyre inkább megnőttek a transzplantációval kapcsolatos remények és kételyek egyaránt. A felfedezett antigének a szervátültetés szempontjából nem egyformák. Az összeférhe- tőség, illetve incompatibilitás szempontjából vannak köztük igen fontos, úgy nevezett „erős” antigének, és kevésbé fontos, „gyenge" antigének. Az immunológia feladata ebben a vonatkozásban, hogy biztosít­sa a transzplantáció sikerét azáltal, hogy a donor—reeipiens párosítás a lehető legkisebb antigén-differenciával történ­jék. Ez természetesen csak úgy lehet, ha az összes lehető­ségeket végig próbálják, és ha az összes tesztekben az antigén struktúrák megegyez­nek. Ezen túlmenően még jócs­kán vannak szempontok, ame'- lyeket a transzplantációnál fi­gyelembe kell venni. Iqy többek között azt, hogy a donor ne rendelkezzen olyan antigénnel, ami a recipiensből hiányzik. De az sem mellékes szempont, hogy a donornak ne legyen az „erős” antigénből többlete a recipienssel szemben. Mindeze­ken túl a legtermészetesebb az, hogy a donor és a reci- piens vércsoportja azonos le­gyen, illetve összeférhetetlenség itt se álljon fenn. A TRANSZPLANTÁCIÓ számára legcélszerűbb donor-lehetőség­nek a hullaszerv látszik, de ez még az előbbieknél is gondo­sabb kompatibilitási tesztelést kíván. A hullától vett szerv új­raélesztési ideje szervenként különböző, ezért a meghatáro­zási időt nagy mértékben le kell csökkenteni. Itt igen fon­tos szempont a gyorsaság és a pontosság. A transzplantál- ható szerv ma mindenütt hi­ányzik, kevesebb van belőlük, mint amennyire szükség volna. Ezért a szakemberek minden lehetőséget megragadnak és a donor antigén típusához kell kikeresni a sokezer várakozó közül a megfelelő recipienst és a szervet megfelelő csomago­lásban a kérdéses kórházba, vagy klinikára odaszállítani. A távolságok a mai közlekedéssel ugyan áthidalhatók, de ahhoz, hogy minden óramű pontosság­gal történjék — nemzetközi összefogás volna szükséges, de ehhez is mindenek előtt igen magas fokú hazai egészségügyi szervezés kellene. certjeivel éppúgy bámulatba ejti a zenei világot, mint leány­zenekarának megragadó elő­adásmódjával. Rengeteg ku­tatás eredményeként sikerült nagyjából tisztáznom 14 nyom­tatásban megjelent művének és operáinak keletkezési vagy legalábbis bemutatási időpont­ját. Nagy szeretettel foglalkoz­tam az -öregedő mesterrel, akit a zenei ízlés megválto­zása éppoly érzékenyen érin­tett, mint az egyházi hatóság intézkedése, amely rosszaiba életmódját és operáinak fő­szereplőjéhez, Anna Giraudhoz fűződő „barátságát”. — Vivaldi életútjának melyik részét írta legszívesebben? — Talán meghökkentő a vá­laszom: a halála óta eltel' időszakot. Vivaldi életmű'' ugyanis az új zene hullát- amely a 18. század közepe jón Európát elárasztotta, ki DELPHOI JÓSDÁJÁBA is azért jártak, mert mi emberek már akkor is kíváncsiak voltunk a jövőre. Igaz, a jövőkutatásnak nyilván semmi köze sincs a jós­láshoz, de a pszichológiai alap­ja valószínűleq közös: a rész­ben jövő iránti kíváncsiság. Ma évezredek sok tudományos ered­ményét ismerő és felhasználó tudomány, amely a második vi­lágháború után kezdett önálló formájában jelentkezni. A 60-os évek elején az Egyesült Álla­mokban, később másutt is, a 60-as évek második felében pedig több szocialista ország­ban is megszületett. Létrehozását sürgette a fel­gyorsult fejlődés, fontossá tette a komoly közgazdasági igénnyé nőtt kíváncsiság: vagyis a hosz- szabbtávú előrelátás igénye. Hazánkban több tudományos intézmény foglalkozik jövőkuta­tással, több.ek között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Népgazdaság Terve­zése Tanszékén dr. Kovács Gé­za egyetenji tanár vezetésével működik kutatócsoport. Tagjai: dr. Nováky Erzsébet és dr. Ko- rompai Attila tanársegédek, Matoricz Anna gyakornok, vala­mint aspiránsok, doktorjelöltek és egyetemi hallgatók. A jövőkutatás célja, hogy meg­alapozottabbá tegye a terve­zési tevékenységet. Tervezésen pedig általában az alkotómun­kának azt a fajtáját értjük, amelynek — a jövőbeni fejlő­dési irányok, lehetőségek és igények felmérésén keresztül — feltétlenül el kell jutnia a cse­lekvési program elkészítéséhez. Ennek a munkafolyamatnak két, egymástól jól elkülöníthető ele­me van: a jövőkutatás és a ranqsorolt döntéseket magában foglaló, szorosabb értelemben vett tervkészítés. A jövőkutatás a tervezés külső, az utóbbi pe­dig a tervezésnek a belső köre. A jövőkutatás a jövőbeni fejlő­dési irányok feltárását jelenti, lehetőséghatárokot, amelyeken belül a lehetséges jövők kiala­kulnak. A szorosabb ütembe vett tervezési tevékenységnek pediq az a feladata, hogy a valamilyen cél szemoontiából legjobbnak ítélt jövőképet kivá­lassza, és meghatározza a cé­lok eléréséhez szükséges utakat, módszereket. A jövőkutatásnak — a tan­széki csoport felfogása szerint — két része van: a prognosztika és a futurológia. A prognosztika azt vizsgália, hogy a múlt és q jelen fejlődési irányai hogyan, milyen valószínűséqqel élnek majd tovább a jövőben. Prog­nosztikai közelítéssel az egy fő­re iutó villamosenergia felhasz­nálás előrevetítésén keresztül a várható összes villamosenergia felhasználás kiszámítható. De ami a jelenből nem él majd tovább, annak helyére méletlenül elmosta. Olyon ala­posan, hogy száz év múlva fá­radságos munkával sikerült csupán félkutatni a mestert. Csak lassanként ismerte meg újból a zenei világ Vivaldit. Számomra a bűnügyi regények izgalmához hasonló hatást tett műveinek az 1920—30-as évek­ben való megtalálása a kis San Martinó-i Collegio San Carlo- ban egy embergyűlölő — Du- razzo gróf — magánkönyvtárá­ban, a gyűjtemények azonosítá­sa és közkinccsé tétele, amelyek során mintegy 300 versenymű­ve, 16 teljes operája és közel 5 kötetre való egyházi műve került napvilágra. Ezzel megin­dult műveinek reneszánsza, és ezek napjaink hangverseny­életében, a rádióban, hangle­mezgyártásban és a házi mu­zsikálásban egyaránt fontos he­lyet foglalnak el. ÖRÜLNÉK, ha szerény mun­kámmal, mely remélhetőleg eb­ben az esztendőben a közön­ség kezébe kerül, én is hozzá- ’hatnék Vivaldi mind telje- S megismeréséhez és meg- '-hez. F, D valami újnak kell lépnie, ame­lyet a múlt és a jelen tenden­ciái alapján nem tudunk vizs­gálni. Ezért van szükség egy másik jellegű, a futurológiái vizsgálatra. Ez hosszabb táv­latot mutat, döntően a jelen tendenciáit és eredményeit ta­gadva. Egy pozitív értelmű taga­dás útján elrugaszkodik a je­lentől, hogy eljusson egy hosz- szabb távlatú jövő felvázolá­sáig. A fő cél: a társadalom és a gazdasági élet összetett, kompléx ábrázolása. De minél hosszabb időre tekintünk előre, a - futurológiái megközelítéssel annál kevesebb tényezőnek a fi­gyelembevétele lehetséges. A gazdaság fejlettségét összetet­ten kifejező mutatók használata célszerű: például a nemzeti jö­vedelem, vagy a nettó nem­zeti termelés, vagy a bruttó nemzeti termék. A FUTUROLÓGIÁNAK van egy másik jellemzője is: egy távoli időpontot — például az 1980 as éveket — abból a szem­pontból is vizsgál, hogy eleget tud-e tenni egy még távolabbi — például a 2000-beli — igé­nyeknek. Tehát 1970-ben prog­nosztikai úton eljuthatnak pél­dául 1985-ig, vizsgálva, hogy a múlt és ielen tendenciái ho­gyan, milyen valószínűséggel élnek tovább. Ugyanakkor fel­vázol ják a jövőképet későbbre is, tehát Magyarorszáq gazda­sági fejlettségi színvonalát, ami az egy főre jutó nemzeti ter­meléssel jellemezhető. Ily mó­don az 1985 körüli időszak nemcsak a ma, hanem a jövő szempontjából is vizsgálat tár­gyává tehető. A tanszéki futurológiái cso­port kiindulási olapelvként ke­zelte, hogy Magyarország az el­következő 3D év alatt nem ke­rülhet a jelenleginél rosszabb helyre az európai országok rangsorában. Azt kell tehát vizs­gálniuk, hogy a növekedési ütem különböző értékei esetén milyen helyeket érhet el a rang­sorban. Ez a vizsgálat lehet­séges, hiszen például a Szovjet­unióban annak idején a GOEL- RO korszakában a villamosítási tervet úgy készítették, hogy 15 évre előre gondolkodtak. Ha ez okkor lehetséges volt, úgy egy sokkal biztosabb tudomá­nyos bázison 30 évre előre gon­dolkodni nem jelent nagyobb feladatot, mint akkor jelentett a 15 évvel előbbre való gondol­kodás. Az évszám, amit a cso­port is általában világszerte a jövőkutatók vizsgálnak: 2000. Ennek a számnak egy kis va­rázsa van, hiszen századforduló is, ezredforduló is. Azonkívül három évtizedet fog át és ez az idő elfogadható távolság a jövőkutatás számára. Ugyan­akkor a vizsgált időtartam hosszabb, mint a hosszútávú terv által átfogott időszak. % Dg milyen eredményeket ho­zott ez a tudomány idáig? — Az előttünk áltó időszakról az egész világra kiterjedően Kahn és Wiener — az USA érdekeit szemelőtt tartva — prognoszti­kai jellegű jövőképet vázoltak fel. Megállapításuk szerint: a fejlett és a fejletlen országok közötti szakadék az ezredfordu­ló végéiq növekszik. Az 1968- ban alakult római klub kutatási célja a viláq fejlődését befo­lyásoló tényezők feltárása volt. Feltételezve, a világ népessé­ge, az élelmiszertermelés, a nyersanyagellátás, az iparoso­dás és a környezetszennyező­dés alakulásának továbbélését, arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszer összeomlik. A problémát a műszaki fejlődés sem képes áthidalni. Végső kövekeztetése: a gazdasági nö­vekedésnek le kell állnia, A MARXISTA JÖVŐKUTATÁS ezzel szemben alapvetően op­timista. A világ megismerésére a történeti és a logikai mód­szert együtt alkalmazza. A prog­nosztikai közelítésben a törté­neti, a futurológiái közelítés­ben pédiq a logikai elemet használja nagyobb mértékben. A marxisto jövőkutatás Magyar- országon egyetemi keretek kö­zött dr. Kovács Géza vezetésé­vel, az 1968-ban megindult szemináriummal kezdődött a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen. A szocialista országok közül elsőként itt ok­tatják kötelező tárgyként a fu­turológiát. Sőt, a bölcsészkar népművelési szakosainak óra­rendjébe is bekerült. A futu­rológiái csoportnak több tanul­mánya jelent meg, ezenkívül pediq kutatási beszámolókat készítettek a Városépítési Tudo­mányos Tervező Intézetnek és az Építési és Városfejlesztési Mi­nisztériumnak. A jövőkutatás azonban nem­csak nehéz, hanem elvont tu­dományos munka is, ezért rész­letes jövőképet nem adhat, részletkérdésekkel nem foglal­kozhat. Nem mondhatja meg tehát felelősséggel azt, hogy 2000-ben például mit eszünk, mennyiért és például mekkora fényt kap nappal a lakószo­bánk. A munka főleg arra irá­nyul, hogy meghatározzák az akkori magyarországi gazdaság színvonalának és szerkezetének jellemzőit Ezt az egy főre jutó nettó nemzeti termelés vizsgálata te­szi lehetővé. Ilyen vonatkozás­ban viszont már kézzelfogható számokat is mond a futurológiái kutatás. Hazánkban az egy főre jutó nemzeti termelés értéke 1968-ban mintegy 600 dollár volt, számításaik és feltevéseik szerint, ez 2000-ben 4000 dol­lár lesz. Ez a 4000 dollár mi­nőségileg nehezen megfogal­mazható helyzetet jelent, hiszen jelenleg nincs a világon olyan ország, amelyben a nettó nem. zeti termelés évente és egy fő­re 4000 dollár volna és amely­nél az ezredfordulón ne len­nénk gazdagabbak. Az Egye­sült Államokban is csak 3600 dollár. Az USA-ban a futuro­lógusok szerint 2000-ben 6—10 ezer dollár lesz az egy főre jutó nemzeti termelés. A lényeg számunkra: a nettó nemzeti termelés értékének évi növeke­dési üteme 5—6 százalék kö­zött lesz, akkor a 4000 dolláros jövőkép megvalósulhat. De ha az ütem évente 3, vagy 3,5 százalék alatt marad, akkor Magyarország az egy főre jutó nettó nemzeti termelés tekinte­tében Európában az utolsó hely­re kerülhet. Az elmúlt 20 év alatt a jellemző növekedési ütem 5,2 százalék és 5,7 száza­lék között volt, valószínűleg 6 százalék- fölé nem tudjuk emel­ni de az eddigi ütemet tartani lehet. AZ ÁTFOGÓ JÖVŐKÉP ki­alakítása — amely a futuroló­gia legfontosabb feladata — megköveteli, hogy necsak a gazdasági, hanem a társadalmi folyamatokat is vizsgálják. Vá­laszt kell keresni olyan kérdé­sekre is, mint például: milyen lesz a 2000-ben élő ember igé­nye, szabadidejének felhaszná­lása, egyáltalán életmódja. Eh­hez szükség van a szocialista társadalom jövőbeni modelljé­nek körvonalazására is, amely a különböző tudományterületek szakembereinek összehangolt munkáját követeli meg. A jövő­re orientált szemléletnek nem­csak a -népgazdaság tervezésével foglalkozó szakemberekben, ha­nem midazokban ki kell alakul­nia. akik felelősséget éreznek a jővő iránt, elsősorban a jövő nemzedéket oktató pedagógu­sokban. F. D. ffTvriTinTijrpTeR* g_Li-S-§M6ttf >UlC1 Takács László Könyv Vivaldiról A szerző: dr. Nádor Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents