Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

1973. február 28. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Szerződéssel a katedrán Nyáron: fizetés nélkül... Hátrányos megkülönböztetések Táncdalénekes tanárnő — Országos intézkedés kellene Uj balettest Társaság, „70—80 tanár 10 hónapos szerződéssel dolgozik a pécsi iskolákban. Vagyis nyáron két hónapig nem kap fizetést. .." — jegyezte rneg keserűen egyik pedagógus ismerősöm. A jelen- séq valóban elgondolkoztató. Valóban ennyi nevelőt érint-e, és voltaképp miért sújtja őket ez a diszkrimináció? A problémát körüljártuk. Pé­csett nem 70—80; hanem „mindössze" 40 szerződéses pe­dagógus működik. (És mintegy 30 nyugdíjas alkalomszerűen helyettesit.) Ez a szám is na­gyon magas. De miért? A meghatározott időre — te­hát egy-egy tanévre, vagy idő­szakra — szóló szerződéses munkaviszonyt objektív körülmé­nyek indokolják. Pécs nagy vá­ros, iskoláiban közel 2000 a tanári képesítésű pedagógus. Túlnyomó többségük — mint is­mert — nő. Családanyák tanít­ják gyermekeinket, akik szülés, betegség és főleq a gyermek- gondozási seqély miatt évekre is eltávozhatnak munkahelyükről. Helyüket nyilvánvaló, nem le­het betölteni. Helyettesítésüket olyan szakképzett nevelők old­ják meg, akiket valamilyen ok, vagy körülmény (család, lakás, férj, stb.) a városhoz köt, de oz állandó helyek telítettsége miatt nem sikerült státushoz jutníok. Kényszerhelyzetükben vállalják a szerződéses munka- viszonyt, Igazgatójuk azonban csak a tanévre szerződteti őket, tehát 10 hónapra. (Legalábbis ez a jellemző). Mivel jár ez? Fizetést az ilyen nevelő nyáron nem kap, nincs MÁV-kedvez- ménye; a kieső hónapok nem számítanak bele a nyugdíjba; továbbtanulásra nem javasol­hatják stb. Ezenkívül: új év, új tantestület, új qyerekek ... S ez nem minden. A gyermekgon­dozásin levő kolléganő bármi­kor visszatérhet. Az őt helyette­sítő szerződéses pedig egyik napról a másikra az utcára kerül. Légrádi Rudolfné, a Városi Tanács művelődésügyi osztályá­nak személyügyi csoportveze­tője: — Súlyos qondunk az ő hely­zetük. Amennyire lehet, igyek­szünk segíteni. Az igazgatók a legelső alkalommal velük töltik be a megüresedő helyeket. A pályázati rendszer ezt eddig nem tette lehetővé. Január 1. óta viszont év közben — pályá­zat meghirdetése nélkül — .is kinevezhet valakit az igazgató közülük. így nem kell „fiktív" állásokat meghirdetni eqy rossz paragra­fus miatt, amelyről úgyis min­denki tudta, hogy felesleges. A meghirdetett álláshelyekért ugyanis legalább 4—5 szerző­déses már több éve sorban állt. Pécsett a napokban kö­rülbelül 10 szerződésest nevez­nek ki. — Ez szép, de vigasz-e va­jon a többi, közel 30 szerződé­sesnek? . .. — Igen, sajnos az ő helyze­tük változatlan. Az igazgatók j általában csak a tanévre alkal- j mázzák őket. Bár sokszor hang- : súlyoztuk: ha egy mód nyílik rá, kössék meq a szerződést a nyári két hónapra is. — Mire használják fel az igazgatók ezt a bérmegtakarí­tást? — Természetesen jutalma­zásra . .. Igen, e keret növelése rész­ben megérthető, De hát a szer­ződéses nevelők becsülettel megszolgált —, de nem létező nyári munkabéréből?.., A kinevezéssel, illetve a szer­ződésekkel óvatosak az igazga­tók. mert ha csökken a qye- reklétszám, tanerőfelesl'ege mutatkozik. Meq azért is. mert van „nyári kiskapu” is . .. Két fizetést pedig nem adhat. Ugyanis a gyermekgondozásin levő anya meggondolhatja ma­gát és visszatérhet a nyári két hónao szabadság ideiére. Fel­venni a fizetését... Ősszel vi­szont — orvosi igazolással — bejelenti, hoqy a gyereknek to­vábbi gondozásra van szük­sége . . . ilyenkor újra szerződést köt­nek valakivel. Természetesen újabb 10 hónapra. Az élet megy tovább . . . Nézzük az érdekeltek véle­ményét. K. V., biológia-testnevelés szakos: — Harmadik éve tanítok, szerződésem június 30-ig tart. Igen, minden évben 10 hónap­ra szólt. Hogy augusztusig is meg lehet kötni a szerződést? Ilyenről nem is hallottam . . . R. J.-né, matematika-ének szakos tanárnő, jelenleg tánc­dalénekes. Esténként egy bár­ban énekel. Négy „szerződéses" tanév áll mögötte, három pécsi iskolában. Ősztől mindössze egy j négy hónapos szerződést kap­hatott volna, mivel tavaly — j legutóbbi állomáshelyén — fe- i leslegessé vált. Itt most jóval j többet keres, de: Nagyon szerettem tanítani, i és minden vágyam ismét a gye- I rekek közt lenni. Egyszer talán | sikerül. Nem hiszem, hogy én kevésbé szenvedtem volna meg érte. Férjem három évig kül­földön dolgozott. Én Pécsett, 10 hónapos szerződésekkel; a kis­fiam Bogláron, a nagymaíná- nál. Szombatonként utaztam hozzá, három éven át. Féláru nélkül ... Sz. £.. általános iskolai igaz­gató-helyettes: — Nálunk öt szerződéses ta­nít. Augusztus 1 -tői június 30-ig kötünk szerződést velük, bár I költségvetésileq őket csak 10 hónapra lehetne beállítani. Di. G, L. középiskolai igaz­gató : — Nekünk nincs nyári bér­megtakarításunk a jutalmazási keret növelésére. Jelenleg öt szerződésest alkalmazok, nem­rég egyet kineveztünk. Ők álta- !áno:, iskolai tanárok. Csak ak­kor nevezhetem ki őket, ha már egyebemre beiratkoztak . . . Ami viszont állandó munka- viszonyt feltételez. „Circulus vitiosus . . Gábriel József művelődés- ügyi osztályvezető: — Kétségtelenül van „meg­takarítási" tendencia js: a ju­táimé zásra. Az igazgatók ön­állóan döntenek a státuson levő nevelő pedig bármikor visszatérhet. Mégis sokan vál­lalják a bizonytalan pécsi szer­ződést, noha Baranyában — ahol 200 képesítés nélküli mű­ködik — bármikor szívesen fo­gadnak őket. Persze jó részüket a esc Iád, gyerek, lakás is ide köti .. . Pécsett 40, a fővárosban több száz, az országban több mint ezer szerződéses pedagógus vállalja kényszerhelyzetében a hátrányos megkülönböztetést. Ki tudja meddig? Ez ugyanis j valóben csak intézményesen, rendelettel javulhat. Egy biztos: a 10 hónapos munka utáni két ' hónapos kényszerű, fizetésnél­küli szünet, a létbizonytalanság antihumánus, antiszociális je­lenség: nem hasonlít szocialista normá nkra. Ezen változtatni kellene. Wallinger Endre Szombaton este 7 órakor mu­tatja be új műsorát a Pécsi Ba­lett együttese. Tóth Sándor Liszt-díjas, az együttes igazga­tója írt koreográfiát Bágya And­rás két zeneművére, s ő is ren­dezte mindkét darabot. Először a Társaság című egy felvonásost adják elő, amelyben a Madár szerepét Paronai Mag­dolna táncolja. Egyáltalán mindkét darab érdekessége, hogy az együttes több fiatal művésze kap benne jelentős szerepet. A Társaság című da­rabban a tulajdonképpeni tár­saságot Sólymos Pál, Kuli Fe­renc, Lovas Pál, Gallovits Attila, Herda János, Körmendy László Majoros István, Váradi M. István alakítja, a lányokat pedig Ta­más Gyöngyi, Horváth Irén, Ba- ráth Ildikó. Az Egyszer volt... kétfelvo- násos mesebalett, amely két országban játszódik. A Sosevolt Ország királyát Gallovits Attila, a királykisasszonyt Paronai Mag­dolna, a fiatal vitézt Kuli Fe­renc, a boszorkánykémet Téri Piri, a sosevolt határőrt Dóm­ján Tibor, a Seholsincs Biroda­lom királynőjét Szabolics Éva, fővezérét Koronczay László, fia- I tál harcosát Herda János, és a ] seholsincs határőrt Majoros 1st- 1 ván táncolja. A díszleteket Pin­tye Gusztáv, a jelmezeket Gom­bár Judit tervezte. Maszkmester: Léka László. Balettasszisztens: Stimácz Gabriella. A Pécsi Nem­zeti Színház zenekarát Breitner Tamás vezényli. Szép, esztétikus legyen, pazdag választékkal Á korszerű iskolai könyvtárakért Társadalmi összefogás a szigetvári járásban Egy év alatt megháromszorozódott az iskolai könyvtárfejlesztés Túl az iskola négy falán... N Almamelléken, ebben a sze- [ rény zselici faluban működik már öt év óta Baranya első is­kolai mintakönyvtára. OTTHONOSAN A KÖNYVESPOLCOK KOZOTT Ez a könyvtár a hétközi diák­otthon ízlésesen berendezett társalgójában talált otthonra. Pakuts Károly szaktanár vezeti, szervezi nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel a közel egy tucat helyről összesereglett diákság olvastatását. Barátkoztatja a gyerekeket a könyvekkel, az irodalommal, a lexikonokkal; a tanulmányaikat segítő, érdek­lődésüket lekötő népszerű is­meretterjesztő művekkel. Ered­ményesen fáradozik pedagó­gustársai közreműködésével az ifjúság olvasóvá neveléséért. Ebben az iskolában a tanu­lók jelentős többsége olvasója a könyvtárnak. Kölcsönzési idő­ben és azon túl egyaránt rend­szeres és kellemes látvány itt a könyvek között búvárkodó gyerek. A diákotthon kis lakói is olyan otthonosan mozognak a szakszerűen, példásan elhe­lyezett és választékoson, gaz­dagon berendezett könyvespol­cok között, mint más tanulók tízpercekben az iskola folyosó­ján vagy udvarán. Számukra a j szakrendszerű katalógus hasz- j nálata sem ismeretlen. Tehát | kedvező feltételek között sajá- j títhatják el a gyerekek a rend­szeres, tudatos és tervszerű ol­vasás készségét. A jó példa sokáig nem talált követőre; ez a könyvtár hosszú évekig egyedüli minta maradt a járásban. Ügy tűnik azonban, hogy az 1972-es év változást hozott. NEMCSAK ELHATÁROZÁS Napjainkban, amikor a „tár­sadalom tárgyalóasztalára” ke­rült oktatási rendszerünk kor­szerűsítésének szükségessége, iskoláink feltételeinek, felsze­reltségének javítása, a korszerű iskola feltételezi a rendszere­sen olvasó tanulót. Az olvasás­ra nevelés pedig alapvető kö­vetelménynek írja elő az eszté­tikusán berendezett, gazdag választékot kínáló iskolai könyv­tárakat. Ennek a ténynek a felismerése juttatta el a járási és községi vezetőket arra az el­határozásra, hogy a szigetvári járásban legkésőbb a IV. öt­éves teiv végéig az almamellé- kihez hasonló iskolai könyvtá­rakat hozzanak létre minden körzeti székhelyen. Az elhatározást máris tettek követték. Számos lelkesítő ered­ményét lehet felsorolni a tár­sadalmi összefogásnak. Beszé­des tény, hogy a járás iskolái­ban egy év alatt meghárom- szorozóoott a könyvtárfejlesz­tésre fordított összeg. így pél­dául Somogyapátiban az el­múlt évben csupán könyvek vá­sárlására mintegy 7000 forintot fordítottak. Az előző három év­ben együttesen sem tudtak ennyit felmutatni. Ha olyanról hallunk, hogy a mozsgói tsz 6000 forinttal kívánja segíteni az iskolai könyvtárakat, akkor ez már nem egyedüli jelenség ebben a járásban. A társadalmi összefogás és alkotó együttműködés nagysze­rű példáját ismerhetjük meg Rózsafán is. A község vezetői — Kiss Nándor tanácselnök és Kolics Pál igazgató — őszinte örömmel és jogos büszkeséggel mutatják meg iskolájuk leg­újabb létesítményét, a színvo­nalasan berendezett 3000 köte­tes iskolai könyvtárat. Készsé­gesen tájékoztatnak a sokirá­nyú segítségről, amellyel szinte semmiből sikerült előteremte­niük ezt a szép létesítményt. A tanács 7000„ a helyi tsz 5000, a KISZ alapszervezet 500, a szülői munkaközösség ezer fo­rint értékben járult hozzá az új könyvtár berendezéséhez. ‘Kü­lön dicséri fáradozásukat a községen kívüli patronálok lel­kes segítése is. Köztük felsorol­hatjuk a Szigetvári ÁFÉSZ 1000, a POTE Szakszervezeti Bizottsá­gának 6500 forintos adomá­nyát, sőt még az iskola régi j patronálója, a pécsi Petőfi ' Sándor laktanya KlSZ-szerveze- te is tudott 500 forintot juttatni a rózsafaiak számára. Ma már szinte természetes | ebben a járásban, hogy pél­dául Dencsházán jóformán még fel sem épült az új iskola, de az ottaniak már „megál- modták” a minden igényt ki­elégítő, klubszerűén működő is­kolai könyvtárat. „ÜJ HELIKONÉRT” Sorolhatnánk még tovább a kezdeményezés hatására ki- [ bontakozó eredményeket, de j talán ennyi is bizonyítja, hogy [ a szigetvári járásban egyre több körzeti iskola dicsekedhet korszerű iskolai könyvtárral, s ebben nagy szerep jut az aktív társadalmi segítségnek. A tár­sadalmi összefogás a közös fenntartású művelődési ottho­nok, napközi otthonok, óvodák után egyre inkább kiterjed az iskolai könyvtárak fejlesztésére is. Ez a kezdeményezés bizonyá­ra jelentős előrelépést eredmé­nyez a szocialista munkaiskola megvalósításában. E vidék ve­zetői jól tudják, hogy nagyon „kell a jó könyv”, mely célhoz vezet. Csokonai réqen megfo­galmazott Jövendölése végre napjainkban igazán valóra vál­hat. Látva az itteniek serény­kedését, bízvást reménykedhe­tünk, hogy ez a vidék csak­ugyan „Uj Helikon lesz”. Gőbölös Sándor emcsak belátás, hanem felkészítés kérdése is az, hogy a pedagógus önmagát a szocialista nevelés kulcsfontos­ságú szereplőjének tekintse. Ter­mészetes, hogy a nevelés, az ifjúság felkészítése hivatására — össztársadalmi feladat, azon­ban abból, hogy ez a nemze­dék életének, idejének jó ré­szét az iskolában tölti, önként adódik, hogy e nevelő hatások szervezőjének a pedagógusnak kell lennie. Hogy ezt betöltse, ahhoz vi­szont nemcsak szűkén vett pe­dagógiai ismeretekre és kultú­rára van szükség, hanem szem­léletté ért szélesebb ismeretek­re arról, hol áll a világban az iskola, milyen reális társadalmi igényeket kell kielégítenie. Egy­szóval e szemléletnek túl kell pillantania az iskola kerítésén. Ügy érzem, nagyon lényeges ennek megszívlelése, ha arm gondolunk, hogy az elmúlt években — s legutóbb a köz­oktatás politikai határozat vi­tájában — a nevelés volt az a terület, amelyről megállapítot­ták: ezideig itt sikerült a leg­kevésbé előrelépni. Félreértés ne essék: az isko­lának nem megküzdenie kell az iskolai neveléstől eltérő egyéb hatásokkal, hanem fel­készíteni rá a tanulókat, mint­egy elébe menni e hatásoknak, hogy önállóan is képesek le­gyenek helyükre tenni a világ dolgait. Mindezek olyan tételek, ame­lyeket a gyakorló pedagógusok jól ismernek. A tulajdon ta­pasztalatukból ismernek. Talán évek, évtizedek alatt kialakítva ezt a tágabb szemléletet. Pe­dig éveket lehetne „megspó­rolni" (nem beszélve a szemé­lyes csalódásokról), ha a fia­tal pedagógusokat még a ta­nárképző intézmények falai kö­zött felkészítenék erre a nem a szó szűk, szakmai értelmében vett pedagógiai szemléletre. A kezemben van egy alapos szociológiai felmérés, Bárdi László munkája, a címe: Pá­lyakezdő pedagógusok Bara­nyában. Nemcsak a tanügyi szervek, hanem a pedagógus- képzés is levonhat belőle hasz­nos tanulságokat, mert miket mondanak a nehézségeikről a munkába álló fiatal pedagógu­sok. Csak szemelgetve a véle­mények között (s szándékosan az előbb említett szempont sze­rint válogatva közülük): „Gya­korlatiasabb pedagógiai okta­tást!”; „Ismerjük meg jobban a valóságos iskolai életet, ne csak a gyakorlót!”; „Több út­mutatást, de ne formális isme­reteket az ifjúsági mozgalom pedagógiájához"; „Több útmu­tatást a szülőkkel való kapcso­lattartásra!"; „Többet a kisis­kolákkal és a kisiskolákról; lá­togatásokat a kísérleti és az el­maradt iskolákba!” Megszívlelendők, amit az is­kolaigazgatók is javasolnak: „Kapjanak felkészítést a peda­gógusjelöltek a várható nehéz­ségekre is!"; „Jobban ismerje­nek meg alapvető dokumentu­mokat!”; „Kapjanak felkészítést a pályaválasztásra is!” Ha végigfutunk ezeken a „kí­vánságlistákon", kiderül, hogy egy valami közös bennük: szin­te valamennyi kívánalom olyan, amely az iskola nyitottságára utal, mind „le-” mind „fölfe­lé". Arra figyelmeztet, hogy a pedagógus nem zárulhat be az iskola négy fala közé, legyen bár a szűkén vett pedagógiai felkészültsége bármilyen jó is. Az alapvető dokumentumok ismereténél én még a közok­tatáspolitika legfontosabb do­kumentumait is nagyon fontos­nak tartanám (nemcsak a NeJ’ velési Tervet), hiszen ezek fo­galmazzák meg a legáltaláno­sabb szinten azt, hogyan szol­gálhatja az oktatás, az iskola a társadalom igényeinek valóra váltását. Ismert az a megfogalmazás, miszerint a holnap pedagógu­sának ma kell elsajátítania azt, amit holnap tanít majd — esetleg olyan nemzedéknek, amelynek egy része még hol­napután is dolgozni, alkotni fog. Tudjuk, az ismeretek mi­lyen gyorsan átrendeződnek, el­avulnak manapság. A nevelés­sel bonyolultabb a helyzet: az emberi személyiséget — kiala­kult személyiségeket — később még nehezebb „átrendezni” az élet igényeinek megfelelően, íme, miért olyan fontos, hogy a fiatal, felnövő pedagógus­nemzedék olyan tágabb ’érte­lemben vett pedagógiai felké­szítést kapjon, hogy valóban nyitott, a ma még csak kör­vonalazható jövő követelményei­hez felnőni képes embereket nevelhessen. Ehhez viszont korántsem ide­alizált, illuzórikus képre van szükségünk, hanem a valóság mély ismeretére. Mert a való­ság csak úgy változtatható meg, ha kellőképpen ismerjük is. Marafkó László Szgrdi/értyek boltja Zsoireau V. u. y.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents