Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
A DUNANTOLI NAPIO 1973. február 22. Az olvasó véleménye ANYANYELVŰNK Valami fáj írta: JÓZSEF ATTILA UTCA Mikor a testemen az autóbusz döcög, Ügy érzem, hogy rajtam Pécs város röhög. Mit tegyek? Szégyellem, azért mentem tönkre, Mert hátam az Építők gépsora feltörte. Fórum hatására betömtek KÉT Lyukat, De vagy HÚSZ mellette, azért még megmaradt. Kérek én mindenkit, ne rajtam nevessen, Gödreimmel együtt tovább is szeressen. Betömni KÉT likat csakis azért kellett, Mert erőnkből többre, sajnos már nem tellett! Addig, mig a Tanács, KPM és DéDÁSZ tanácskozni járnak, Többi luk tömése néhány évig várhat. AZ ERDÉLYI SZÉPPRÓZA NAGY ÖREGJE A Dunántúli Napló február 4-i számában az Új könyvek rovatban ismertették Erdélyor- szágban élő kedves öreg nagybátyám: Olosz Lajos: Hattyúének című verseskötetét. A nagybátyám 82 éves, az erdélyi magyar széppróza nagy öregje. Nyolcvanéves korában a buMENNYIBEN ZAVAR? Pécs-belváros közlekedés rendjéről a Dunántúli Naplóban adott interjújában Szentes László közlekedésmérnök, mint egyik legégetőbb tennivalót, megemlíti a Kórház téri benzinkút lebontását. Ezzel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak: 1. Mennyiben zavarja Pécs belváros közlekedésrendjét a Kórház téri benzinkút, amikor annak a gépkocsi közlekedést nem akadályozó »autókiállója” van? 2, A benzinkutak elhelyezésénél alapszabály, hogy azokat a főútvonal mentén létesítsék, az autósok „útjába” essenek, hoqy ne kelljen keresgélni, mint például a Kandó Kálmán utKETTŰT AD1 HELYETTE Miklósvári Zoltán február 2- án megjelent Kettőt adj helyette írásához szeretnék hozzászólni, amely a minőséggel foglalkozik. Jómagam is szeretném, ha minden panaszom orvoslásra találna. Először is a mindennapi kenyerünket kellene megjavítani, aztán a nyugdíjakat kellene igazságosan rendezni, MEG TUDNAK INDOKOLNI? Elítélem a Petőfi utca 43. számú örömtanyázókat. De mennyivel különb a pénzadó, mint az elfogadó? Nem 6 hónap, 6 év kellett volna mind a két nemnek. Mert ez megint nem más, mint a nők egyenA TÖRTÉNELEM SODRÁSÁBAN A Dunántúli Napló február 1-i számában Bóra Ferenc „Pa- lotabozsok a történelem sodrásában” című cikkében személyemet illető adatot jelentetett meg, ezeket szeretném kiegészíteni. Az 1919. május 8-án tartott himeshózi gyűlés résztvevőit az egyházi hatósáq feljelentette a megszálló hatóságoknak. Mészáros nevű renegát-főjegyző szuronyos katonákkal kísértetett a Megyeházára. A Széchenyi téren végrehajtandó botbüntetéssel fenyegetett, aztán elfogadtak egy olyan megoldást, aminek írásbeli bocsánatkérés lett a vége. Ezen nyilatkozatot én nem írtam alá. Egyénileg mindent elkövettem az iskola jellegének megváltoztatására. Nem sikerült. 1919. szeptember 15-én írásban lemondtam állásomról. Nem fogadták el. A fegyelmi tanács november 29-én így határozott: „A proletárdiktatúra alatt a pécsi szokaresti rádió- és televízió műsort sugárzott róla. De nem Olasz Lajos, hanem Olosz Lajos ő. Miután tőlem rendszeresen kapja a Dunántúli Naplót, ezért kérném a helyebítést. Olosz Ferenc cait és a Hajnóczy utcait 3. A Kórház téri benzinkút- ró| fűtőolajat is kiszolgálnak. Városunk lakosságának jelentős hányada olajtüzelőt használ és a Kórház téri benzinkutat — éppen a központi fekvésénél fogva — igen sokan felkeresik fűtőolaj bevásárolás címén. Jómagam is naponta többször arra járva, meggyőződhettem arról, hogy a fűtőolajvásárlók nagy többsége, nyilván a kisebbpénzű emberek, kézben vi- ve vagy kis kocsikkal szállítják az olajat (nem pedig gépkocsikon) és ezért részükre nem közömbös a benzinkút megközelítésének távolsága. Dr. Puskás Odón mert bizony igen nagy különbségek vannak. Kérem, írják meg azt is, hogy miért nem lehet már négy hónap óta zsírszalonnát kapni, és miért adnak a boltokban a nápolyiszelethez fele törmeléket K. János nyugdíjas jogúságának sárbatiprása. Hat év kellett volna a „restelkedők- nek” is. Meg tudnák indokolni, hogy miért mentesek a „restel- kedók” a büntetés alól? A pásztorórát közösen bonyolították le. Nők. eiáldemokrata, helyesebben kommunista pártban működő tanügyi népbiztosnak egyik bizalmi férfia volt, ő vette fel itt a környékbeli tanítók fizetését Azt állította, hogy a kommunista párt fizeti őket, és csak az kap fizetést, aki a pécsi szociáldemokrata, illetve kommunista párt szervezetébe belép. Mindezek alapján Müller Gyula állásától megfosztandó és tanítói működéstől eltiltandó”. Nem az ügyhöz tartozik, de T. Szerkesztőség szives tudomására adom, hogy lemondásom után gazdálkodtam. A falu nincstelen és törpebirtokos lakóiból termelőcsoportot alakítottam és az OKH útján felosztottuk a 260 hold alapítványi birtokot. 1928-ban Julián Egyesület-i tanítói működési bizonyítványnyal állami tanítói állást kérelmeztem, Dévaványára kaptam tanyai megbízatást. 11 évi működésem alott két analfabéta tanfolyamon 46 felnőtt cseléd és napszámos tanult írni-olvasni. Itt változtattam meg a nevemet is. Gyümölcskultúra terjesztéséért és fásításért, valamint szikes talaj javításáért (digó- zásért) miniszteri elismerést kaptam és 1939. augusztus 1- én Pécsre helyeztek át. 1954- ben mentem nyugdíjba és 1963- ban nyertem aranydiplomát. Méhes Gyula Balatonszepezd SUTA? A Dunántúli Napló 1973, január 18-i számában a mellékelt hír jelent meg: „Selejt őzek, szarvasok. A baranyai vadász- társaságok megkezdték az őz- és szarvassuták minősítését. Távcsővel szemrevételezik, majd kiválasztják és kilövik a törzs- állományba nem kívánatos egye- I deket. A küllemi hibák — torz agancs, nem megfelelő szőrzet stb. — alapján kiselejtezett őz- és szarvas-sutákat a MAVAD vásárolja meg a vadásztársaságoktól”. Ez a hírük tévedéseket tartalmaz. 1. Hazai kérődző vadjaink közül csak az őz ivarérett nőnemű egyedét nevezzük „sutá- nak'’. 2. Mind az őz, mind a szarvas nőnemű egyede nem hord agancsot. Az őzsutánál, illetve a szarvas, tehénnél csak kivételesen, na- gyon-nagyon ritkán, hormonális rendellenességként fordulhat elő a csökevényes, rendesen messziről nem is látható, ún. rudimentális agancsképződmény. Ezért nem lévő agancsáról a tarfejű őzsuta, illetve szarvastehén selejtes, tehát kilövendő voltát megítélni nem lehet. Az őzsúta és szarvastehén, selejtes voltát egészen más szempontok figyelembevételével lehet csak megállapítani. A helyes selejtezés nehéz, nagy gyakorlatot és felelősséget igénylő feladat! Standeisky Andor BORÍTÉK NÉLKÜL „Hála a borítékban" c. cikkhez szeretnék hozzászólni. Az én férjem 1971. október 12-től a múlt év június 9-iq a gégészeti klinika betege volt. Én vagyok csak a megmondhatója, mit e| nem követtek férjemmel az orvosok első perctől az utolsóiq, hogy megmentsék az életnek. És minden anyagi érdek nélkül, hisz a kisfizetésű, nyugdíjigazoló cédula biztos nem biztatta őket borítékos hálára. De annyi jóságot, szeretetet. segíteni akarást és beteghez való türelmet még nem tapasztaltam, mint ami boldogult férjem iránt megnyilvánult. Sajno«r'senkinek a nevét nem tudom. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy akik férjemet kezelték, műtötték, ápolták, vagy bármilyen segítségére voltak, fogadják tőlem ki nem fejezhető hálámat és köszönete- met a sok türelmes gondoskodásért. Mindezt azért írtam le, mert példa rá, hoqy boríték nélkül is megtesznek méq eqy szegény öregemberért is mindent, hogy megmentsék az életnek. Ozv. Hernádi Lajosné Társadalmunkban mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége is anyanyelvűnk naponként való használata. A be- szélés vagy az írás mindennapos „kényszere" nyilvánvaló tapasztalata mindazoknak, akik iskolába járnak, vagy akiknek a nyelv munkaeszközük (pedagógusok, újságírók, a rádió és a tv dolgozói, színészek, bírók ügyvédek stb.). De szinte nincs is olyan ember, aki hosszabb ideig mentesülne a beszéd vagy az írás kötelezettsége alól. Anyanyelvűnk használatában biztonságérzést ad az a tény, hogy — néhány ritka kivételtől eltekintve — már korán, mire iskolába kerülünk, megtanulunk magyarul. Talán ezért érezzük nyűgnek az anyanyelvűnkről szóló tudománnyal, a nyelvtannal való foglalkozást az iskolában. Furcsa ellentmondáskent jelentkezik viszont szinte mindannyiunkban egyfajta csalódottság amiatt, hogy beszédünk nem mindig alkalmazkodik szándékainkhoz, mondanivalónk tartalmához. Bizonyára a beszédtevékenységünk nyomában járó kisebb- nagyobb kudarcok döbbentenek rá bennünket arra, hogy a különféle modern közlésrendszerek világában se nélkülözhetjük a nyelvi műveltséget. Szerepet játszik ebben az eszmélkedés- ben az a tapasztalattá érlelődött sejtésünk is, hogy a beszédben, a szóban fölbecsül- hetetlen nevelő és mozgósító erő rejlik, de csak azok számára, akik értenek e csodálatos eszköz kezeléséhez. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha egyrészt a megtapasztalt hiányérzettel, másrészt a nyelvi műveltség nyújtotta lehetőségek fölismerésével magyarázzuk azt a szokatlanul nagy érdeklődést, amelyet különböző korú, foglalkozású és iskolázottságú emberek napjainkban az anyanyelv és a nyelvhasználat kérdései iránt tanúsítanak. A nemzeti műveltségnek mindig haladó vonása és biztató jele, ha egy nép fiai nemcsak anyanyelvükön, hanem anyanyelvűkről is beszélnek, s szenvedélyesen keresik a helyes és hatásos nyelvhasználat elsajátításához vezető utat Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy napjainkban az anyanyelvűnk iránti érdeklődés szinte tömegmozgalommá vált. Sokan és sokféleképpen fáradoznak e növekvő érdeklődés kielégítésén. Nyelvtudósaink mellett nagy részt vállal ebből a munkából az iskola. De fölbecsülhetetlen jelentősége van a sajtónak, az újságnak is. Elsősorban úgy, hogy lehetőleg mindig nyelvi szempontból is hibátlan szövegeket kínál elolvasásra az olyan emberek ezreinek, tízezreinek, akiknek az újság jelenti a szellemi táplálékot, az újság a mindennapi olvasmányuk. De a sajtó úgy is hasznosan szolgálhatja a nyelvművelés ügyét, hogy helyet ad a nyelvünkről, nyelvünk helyes használatáról szóló cikkeknek. Az újságolvasók egyéni érdekeinek s ugyanakkor nemzeti művelődésünk társadalmi ügyének szolgálata készteti a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszékét arra, hogy gazdája legyen a DunánNagyobb mennyiségű silózott nyersszelettel rendelkezünk Ára: 12,20 Ft/q A nyersszelet vasúton vagy közúton szállítható Kaposvári Cukorgyár túli Napló szerkesztősége által kezdeményezett cikksorozatnak. Meghatározott időközönként jelentkezünk írásainkkal, amelyeknek legfőbb célja a felvilágosítás, a segítségadás, az ösztönzés, a mértéktartó, egyéni érzékenységet nem sértő bírálat, az elismerés eszközeivel. Anyanyelvi népművelés ez a szó legnemesebb értelmében, amelynek ma is, mint az elmúlt évtizedeK- ben az lehet a legfőbb rendeltetése, hogy felrázza a szuny- nyadó nyelvi lelkiismeretet, s ne hagyja újra elaludni. De honnan is tudhatjuk, hol szorít a cipő, vagyis, ki-ki hol és miben szorul segítségre, felvilágosításra? Egy szükebb munkaközösség, mint amilyen a mi tanszékünk, természetesen nem ismerheti városunk, még kevésbé megyénk minden lakosának nyelvhasználati gondjait, nyelvi művelődésének igényeit. A kérdéskörök, a megoldandó feladatgócok felismerésében hathatósan segít bennünket a negyedszázada működő tanszék sok tapasztalata. Nem vált uqyan intézményessé a tanszéken a nyelvművelő közönségszolgálat, de aligha múlt el olyan hét a főiskola fennállása óta, hogy személyesen, telefonon vagy írásban ne fordultak volna hozzánk felvilágosításért, tanácsért vagy egy-egy vitatott kérdés eldöntése végett. A tapasztalatszerzésnek ezen kívül természetesen még sok más lehetősége is van. Cikkeink nagyobb része a nyelvhasználat mindennapi, mindenkit érintő gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Ezek a szorosabban vett nyelvművelő írások. Tervezünk továbbá olyanokat, amelyek a nyelvről, nyelvünk eredetéről, rokonságáról, fejlődéséről, nagykorúvá válásáról szólnak. Külön kívánunk foglalkozni a nyelvi nevelés központi műhelyének, az iskolának a gondjaival, munkájával, eredményeivel. Nem Az ANYANYELVŰNK cír hagyhatjuk figyelmen Itívöl azokat a könyveket sem, amelyeknek a megírását és kiadósát nyelvi műveltségünk pallérozásának szándéka sugallta. Szeretnénk ezekre mi külön is felhívni az újság olvasóinak figyelmét. Kívánatos, hogy a cikk szerzői, vagyis a nyelvtudományi tanszék és az újságolvasók között gyümölcsöző munkakapcsolat alakuljon ki. Ennek megvalósulását az jelzi a legbiztosabban, ha az olvasók kérdeznek, s ezekre a kérdésekre a nyelvész válaszol. , Mit ígérhetünk? Azt, hogy a nyelvtudomány eddig elért eredményei alapján tájékoztat, juk az olvasókat a legfontosabb nyelvi, nyelvhasználati kérdésekről. S mit nem ígérhetünk? Azt, hogy olvasóink egy csapásra az élőszó vagy az írás mesterei lesznek, külön egyéni fáradozás és sok-sok gyakorlás nélkül. Sőt sok esetben még azt sem tehetjük meg. hogy egy-egy érdeklődő kérdésre egyértelmű igennel vagy nemmel feleljünk, mert nyelvünk természete és a helyesség legfőbb normája: a nyelvszokás esetleq csak az is-is választ teszi lehetővé. Ezzel világosan megfogalmaztuk álláspontunkat, szemléletmódunkat, amely a vaskalaposság, merevség és a liberalizmus, a teljes szabadosság két véglete között a nyelvünk örök változásához és a nyelvszokáshoz igazodva keresi az igazságot, nyelvünk helyes és igényes használatának gyakorlati igazságát. Kezdjünk hát hozzá egy olyan munkához, amely sok-sok gyakorlati haszonnal jár, s ugyan- akkor köteles tiszteletadás, szeretetünk kinyilvánitása a magyar nyelv iránt, amely épp- oly kedves, éppoly féltett, éppoly eqyetlen, mint az édesanyánk, hiszen anyanyelvűnk. A Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszéke i cikksorozat tematikája 1. BARANYAI NYELVMŰVELŐ 1. Milyen hangok szólalnak meg a magyar beszédben? A magyar beszéd. főbb jellemzői. — A szép magyar kiejtés 2. Nyelvünk szép hangzásáról 3. Van-e a beszédhangoknak jelentésük? 4. Valóban nehéz a magyar helyesírás? 5. Mit „jelent" a szó? 6. Szóválasztás — szótévesztés , 7. A szavak különféle kötöttségéről 8. A többjelentésű szavakról 9. A rokonértelműség — szinonimia 10. A szavakkal együttjáró érzelem 11. Hogyan változik a jelentés? 12. Nyelvünk humora 13. A szójáték 14. A szavak tengere: szókészletünk 15. Szókincsünk rétegei 16. Az idegen szavak 17. Régi és új a nyelvben 18. Nyelvünk virágai: a szólások 19. Képek — képtelen képek 20. A nevek világa 21. A hegyek, folyók, városok nevéről 22. A földrajzi nevek gyűjtéséről 23. Magyar családnevek 24. Névadás — névdivat 25. Kedveskedés a nevek világában 26. |gy gondolat — egy mondat 27. Közmondások, szállóigék 28. Hogy is szólítsam? 29. Köszönési formák 30. „Szabályos" és „szabálytalan** mondat 31. Nyelvi klisék: panelmondatok 32. Mozdulatlan és dinamikus: nominális és verbális stílus 33. Nyelvünk botrányköve: az alanyi és a tárgyas ragozás 34. „Iskolán" vagy „iskolában"? 35. „Velencén" vagy „Velencében"? 36. „Utazáskor" vagy „utazásnál"? 37. Vonalán, síkján, terén és egyebek 38. „Hét" kerület vagy „hetedik" kerület? 39. Egyszerű vagy összetett mondat? 40. Szórend — mondatrend fi A NYELVRŐL, NYELVÜNKRŐL MINDENKINEK 1. Hány nyelvet beszélnek a világon? 2. Embertan és nyelvtudomány 3. 'Anyanyelvűnk bölcsőjénél 4. Milyen nyelven beszéltek a magyarok ősei? 5. Beszélnek-e még magyarul az Urál lábánál? 6. Nyelvrokonaink jelene 7. Hányon beszélnek magyarul? 8. Magyar szóban magyar múlt 9. Hány szó van a magyar nyelvben? 10. Műszaki nyelvünkről 11. A hivatali nyelv és a bürokrata zsarge# It. Hegy is írjuk? in. NYELV ES ISKOLA 1. Miért vált szükségessé az anyanyelvoktatás megújítása? 2. Milyen anyanyelvi műveltséget vár mai társadalmunk a tanulóifjúságtól? (Társadalmi norma, nyelvi eszmény stb.) 3. Az anyanyelvi nevelés alapelvei 4. A nyelv „grammatikai" szabályrendszerének oktatása 5. GondoTkodásfejlesztés és anyanyelvi nevelés. (A nyelv logikai oldala) 6. A nyelvi tevékenység fejlesztése. (A kommunikáció tartalmi-nyelvi oldala) 7. A helyes beszéd és kiejtés tanítása. (A kommunikáció akusztikai összetevői) 8. A helyesírás tanítása. (A nyelvi közlés vizuális oldala) 9. Az órán kívüli nyelvi nevelés lehetőségei tű. Miben segítik a különböző tudományok a* anyanyelvi nevetést?
