Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

TT73. február 21.

DUN ANTOll NAPLÓ

A pályaválasztási munka mérlege

Fejleszteni kell a pedagógusok továbbképzését Szükségesek a fogadóórák — A művelődésügy és a munkaügy közös feladata

Pályaválasztás, pályairányítás — mind az egyén, mind a társadalom számára életreszóló gond. Több országban nagyon korszerű, tudományosan megalapozott a megoldása s né hány év óta Magyarországon is elkezdték a szervezését öröm, hogy ebben a szervező munkában Baranya megye az elsők között volt, különösen a^ iskolai pályaválasztási felelősök hálózatának megszervezésével es oktatásuk alapvető megindításával. Azóta azonban eltelt néhány év, az idő múlik a pályaválasztás és pályairá nyitás iránti igény pedig érhetően nőttön nő. Most, hogy o múlt hetekben befejeződött a Baranya mégyei, általános iskolák nyolcadik osztályos tanulóinak vizsgálata - időszerű mérlegre tenni a tanácsadó intézet műn jót. .Nem feledkezve meg arról, hogy az intézet csak az iskolahálózat és az egész társadalom segítségével létezhet.

Az intézetben a körülbelül 5600 baranyai nyolcadikosból mintegy százat, s a több mint kétezer pécsiből ugyanennyit vizsgáltak meg. A pontosság kedvéért is le kell írni, hogy Pécsett márciustól hiányzott a tanácsadó helyisége, ezért közel 60 gyerek vizsgálata elmaradt, illetve késett. Annak megállapítása pedig, hogy az összlétszámhoz képest valóban annyian szorultak-e vizsgálatra, amennyien bejöttek az (akkor még két) intézetbe — ez lehetetlen. Hiszen az intézet másodlagos munkát végez. A pályaalkalmasság vizsgálatára minden tanulónak szüksége van. ezt követeli a korsíerű pedagógia, és a korszerű munkaerőgazdálkodás. Sőt, nem is csak a korszerű, hiszen már klasszikus latin közmondás is hirdeti, hogy „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk." Mindenképpen a gyerekeket tanító, ismerő pedagógusok, s elsősorban az osztály- főnökök feladata tehát a pálya- alkalmasság vizsgálata, és a pályairányítás segítése. A tanácsadó intézet csak azokat a gyerekeket hivatott vizsgálni akiknek ügye nem egyszerű, akik akár testi fogyatékosságuk, akár pályaválasztási konfliktushelyzetük miatt néhezen döntenék, qvagy nehezen kapnak munkahelyet, továbbtanulási lehetőséget.

Furcsa képet nyújt azonban az a napló, amelyikbe az intézet a megvizsgált gyerekeket bejegyzi. Azért furcsát, mert nemcsak a nyilvánvalóan rászorultak kerülnek a tanácsadóhoz, hanem olyanok is, akiknek ezt a túlzott szülői gondosság parancsolja, s akiknek az alkalmassága odalent az iskolában is eldönthető, a gyereket régóta ismerő, jó pedagógus segítségével. Mert a természetes és az intézet feladata, hogy epilepsziás, vagy szívbeteg, avagy teljesen bizonytalan érdeklődési körű, netán kézügyességét, vagy mondjuk

kombinációs képességét tekintve sokféleképpen megítélhető gyereket küldenek az intézetbe. De más, jobban rászoruló tanulóktól veszi el az időt az a szülő, sőt pedagógus, aki a gyereket azzal küldi ide, hogy állapítsák meg: megállná-e a helyét a Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatos osztályában, avagy melyik művészeti pályára alkalmas? - mert ilyenre is volt példa. Vagyis tehetségkutatásra használják a nagv tömegek pályairányítására hivatott intézetet.

Igaz ugyan, hogy jónak tartják az iskolákban a pályahányí- tási munkát. De éppen az «ehhez szükséges gyermekmegismerést teszi kétessé az intézetben található vizsgálati anyag. Azért is, mert viszonylag nagy arányban küldenek be olyan gyerekeket, akiknek gondja az iskolában megoldható. De azért is, mert a gyerekeket kísérő iratokon sem mindig elégséges a leírás. Hiszen a vizsgálathoz nem csak azt kell tudni, hogy az iskola, a pedagógusok szerint a gyerek emlékezete pontos, gondolkodása jó, hanem például azt is, hogy milyen az e-- deklődési köre, társai között hogyan viselkedik, avagy szabadidejét hogyan használja fel. Több gondot kell tehát fordítani a pályaalkalmasság megállapítására, már az iskolában.

Szerencsére az utóbbi kívá nalom teljesítésének megvan a két alapvető feltétele: c megyei tanács művelődésügyi osztálya létrehozta és támogatjaa pályaválasztási felelős pedagógusok hálózatát, az intézetnek pedig feladata e hálózat továbbképzése. A feladat alapvetően a pedagógusképzésbe nyúlik "vissza elsősorban a pályaválasztás tantárgyankénti oktatására. De nyilvánvaló a közeli feladatok sora is.

Mindenekelőtt többször kellene továbbképzésre behívni ezeket a nevelőket. Az eddigi tanévenkénti körülbelül négy alkalom ugyanis kevésnek bizonyul, ezt igazolják a most befejezett vizsgálatok, azok iratanyaga is. A pályaválasztási munka anyagi megtérítése is gond. Az ugyanis nem követhető út, hogy néhol a jutalmazásnál sok egyéb szempont mellé besorolva ezt a tevékenységet is figyelembe veszik. Ezért a munkáért anyagilag ií több jár. Akár órakedvezményben, akár fizetésben. Továbbá rokonszenvesnek tűnik a fogadónapok terve: amikor is az intézetben nem az előírásos, ti- zenkétórányi időtartamú vizsgálat várja a gyereket.

A Pécsett és Baranyában jól megalapozott pályaválasztási, pályairányítási munkában tehát elérkezett a továbblépés ideje, elsősorban a szakszerűség irányába. Ennek alapfeltétele pedig a két szakigazgatási szerv — a művelődésügy és a munkaügy — további önzetlen együttműködése.

Földessy Dénes

A Hőgyészi Állami Gazdaság

eladásra felajánl

különböző típusú

## r

erő- es

munkagépeket

Ügyintéző:

Kristóf növcnyterm. főmérnök

MÁRCIUS 7-EN

Emlékkiállítás és hangverseny a Kodáiy-év pécsi programjában

Több kimagasló zenei esemény fémjelzi Pécs-Baranyában is a Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója tiszteletére meghirdetett Kodály-év programját.

A múlt év márciusában kórus- hangverseny, decemberben emlékezetes zenekari koncert hangzott, el Kodály-m'űvekből. A Kodóly-év záró eseményeként pedig ez év március 7-én a Mester halálának 6. évfordulóján újabb kórushangversennyel és egy kiállítással tart megemlékezést Pécs városa.

Az emlékhangversenyen a város kilenc fölkért gyermek-, ifjúsági és felnőtt kórusa ad műsort Kodály műveiből. Ugyanezen a napon este háromnegyed 7-kor nyitják meg a Kodály Zoltán és Pécs-Baranya című emlékkiáilítást a Liszt Ferenc hangversenyterem előcsarnokában és kis próbatermében.

A kiállítás több részre oszlik. Egy dokumentum-gyűjtemény átfogó képet nyújt majd a pécs- baranyai együttesek Kodály- j bemutatóiról, a huszas évektől napjainkig. Egy másik fejezet „Kodály a nevelő” címmel Pécs szerepét illusztrálja az énekzeneoktatás: kodályi rendszerének kialakulásában, a relatív szolmizáció elterjedésében. A kiállítás „Kodály közöttünk" című része a Mester személyes itt- tartózkodásának emlékeit tárja elénk, a negyedik rész pedig arrál ad képet, hogyan él tovább Kodály szelleme, tanítása.

Hernádi Gyula: ANTIKRISZTUS

Bemutató a Pécsi Nemzeti Szinházban

a Je énkor szerkesztőségében

Tegnap a Pécs megyei Városi Tanács népművelési csoportja közös tennivalókról tanácskozott a Jelenkor szerkesztőségének és a Magyar (rák Szövetsége Déldunántúli Csoportjának tagjaival.

A népművelési csoport szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait, ezért havonta egy-egy találkozón összeveti saját elképzeléseit, terveit a művészeti szövetségek területi csoportjaival. E sorozat első találkozója volt ez a tegnap délutáni, a Jelenkor szerkesztőségében. A so- rankövetkező irodalmi rendezvények együttes feladatairól, a népművelők és a pécsi írók együttműködéséről folytattak eszmecserét.

— Kettős szerepátvétel a Pécsi Nemzeti Színházban. Men- delényi Vilmost—, aki hetek óta j fájós lábbal vállalta színházi előadásait — huzamosabb kórházi ápolásra rendelték. Emiatt két j produkcióban is szerepátvétel , vált szükségessé. A „Tom Saw- I yer kalandjai” című ifjúsági ze- | nés vígjátékban Alfréd szerepét j Bősze György, a Vígözvegyben Nyegus szerepét Takács Gyula j veszi át.

Hernádi Gyula új darabját az az éltökélés szülte, amiről egy nyilatkozatában szólt: „Minden erőmmel és mindiq az irracionalizmus ellen kívánok harcolni". A harcot összekapcsolja eddigi főtémájával, a társadalmi erőszak természetének felderítésével, s kiderül, hogy a kettő összefügg. Az Antikrisztus-ban azt látjuk, hogy az irracionalizmus léte, újra- megjelenése a társadalmi elnyomás körülményei között szűk. ségszerű, hogy a tántorgó hit és elnyomás egymás feltételei, tá; maszai, életbentartói. Ez az ösz- szefüggés — ha elvont egyszerűsítésben látjuk is — feltétlenül igaz, erről már a társadalomtudományok is szóltak néhány érvényes szót. A darab többi tanulságát, mondandóját illetően már nem kapunk ilyen meggyőző eredményt. Egy „blickfangos", fantasztikus story pereg előttünk, modelljét a keresztény Messiás-mítosz adta. Hernádi a hit-elvű Krisztus helyébe egy értelem-elvű Anti- krisztust tesz, az eredmény mégis ugyanaz: őt is imádják, racionális tanításait üres dogmákként litániázzák. A párhuzam — vagy paradoxon — érdekesnek, szellemesnek látszik élj ső pillantásra. A darab tényleges világában azonban az Anti-megváltó létezési módja, minősége egy sor önellentmondást teremt, aminek folytán a mű az irracionalizmus és idealizmus tévedéseit sem kerüli el.

Az ellentmondások forrása, hogy az ismeretlen csillagvilag számunkra felfoghatatlanul fejlett társadalmából érkező Solar minden cselekedete szükségképpen csodaszámba megy, tehát az irracionalizmust erősíti. Hogy ezt elkerülje — nem cselekszik, de így a „tiszta eszme", az elvont racionalizmus prédikálásán túl nem mehet, és végeredményben egy vértelen idealizmus prófétája lesz. A racionális gondolkodás nagyszerű elve önmagában soha nem volt elég a valósáq megváltoztatására, most sem elég. A perui bányászfalu lakóit (és kit nem?), akik a társadalmi antagoniz- musok szörnyűségeit szenvedik — terrort, éhséget, kokain-mámort, vallásos fanatizmust, kizsákmányolást — az érdekelné: mit kell tennünk? Solar ugyan elmond egy roppant általános programot a világforradalomról, de ez súlytalanul hangzik el (az amerikai menedzsernek mondja!), és mosolykeltően avitt utópista, proudhonista, anarchista kispolgári eszméket idéz. Pedig az általa képviselt eszmék értékét magasrendű sei-fi társadalma, az ő magasabb minősége garantálja — a mű logikája szerint. ígéri, hogy elmondja ,,a technikákat, a megközelítési módszereket is”, de ezeket alighanem Hernádi sem tudja, mert Solar adós marad velük. Marad a racionalizmus hirdetésénél. Megjelenésekor „csodákat” tesz: fegyver nem fogja, halottakat támaszt stb., ám elmondja, hogy csodáinak racionális, természetes oka van, a miénknél sokkal fejlettebb értelméből adódóan. Magyarázatukkal is szolgál, de senki nem érti. Nem értheti, mivel olyasmiről van szó, amelynek megismerése még előtte van az emberiségnek. Vannak tehát az érthetetlen, de valóságos tettek.

a meg nem értett magyarázatok, a testetlen racionalizmus

— és új vallás lesz belőle. A homály és zavar alkalmat ad az elnyomóknak, hogy tanító és értetlen tanítványai közé tolakodjanak, „közvetítsenek" a maguk hasznára. A zsoldos Falcon az új eszme papjának csap föl: magyarázza (hamisítja), követését gyakorlatra váltja (misztifikálja), szabályozza (elválasztja Solart az emberektől). Közben terrormódszerei adnak nyomatékot a „meggyőzésnek”. A darabban ez a folyamat a legtisztább: az irra- ciolális világnézet és a társadalmi elnyomás ördögi szövetségének a bemutatása. De mi történik Solarral és megváltó szándékával? Sci-fi-hőst nem kötelező választani, de ha a szerző megteremti, vállalnia kell. Hernádi azonban, hogy az antikrisztusi sorsot megjárassa vele —, belső erőszakkal él. Mit jelent ez? Solar azért jön, hogy segítsen, ezt többször mondja. Ha elfogadjuk racionálisan magyarázott képességeit — az író tehet róla: — ezeknek megfelelő viselkedést, magatartást várunk tőle. Ö nem véthet hibát, a realitások megítélésében, nem érheti meglepetés, mert ez ellentmond saját minőségének. Mégis: bár természetes képessége az előrelátás (megmagyarázza!) azt nem látja mi történik majd itt, mivé lesz segítési szándéka? Saját történelme nem tanította meq rá, hogy eszmét csak cselekvésben lehet realizálni, „verifikálni”, üdvösségre váltani? Miért hagyja magára az egyetlen pozitív cselekvő erőt, a kommunista forradalmárnőt, aki mellesleq racionálisan is gondolkodik? Mikor látja, hogy tanítása ellenkezőjére fordul — megöleti magát, az „istent”, hogy így irtsa ki az irracionalizmust. Ami naiv hősiesség, eqy steril eszmei remény — realitásértéke nincs. Hiszen az elnyomás és erőszak érintetlen! Miért ne gondoskodna az irracionalizmus új, más formáiról? A messiási áldozatnak a vallásos koncepcióban van „értelme”, de mi az értelme egy racionalista önfeladásának? Az anti-megváltás éppoly irracionális és idealista önhazugsáq, mint a megváltás. Solar halála ezért nem tragédia, inkább tévedés, de leginkább értelmetlenség. Akkor is, ha a szerző megpróbálja bebizonyítani „értelmét”.

Miután kiderül, hogy Solar nem támadt fel — Falcon eltűnik (miért?), María Vilar elindul embereivel a forradalomba (miért éppen most teheti?), Falcont visszatérőben új zsoldosok ölik meg (miért?), az űrhajósok pediq hiába jönnek el Solarért: „Itt marad velünk, így döntött”. Az eszméiben — gondolom; a fegyvert fogó Maria is ezt mondja a fölkelés pillanatában: „Az ő tanítása

itt marad ..." Pedig ez a vékonypénzű tanítás éppen neki nem volt újság, s ő még azt is tudja, hogy a forradalmi cselekvés nélkül mit sem használ.

— Miben segített hát Solar? A forradalom, ha megindul — a darabban elég bizonytalan és indokolatlan módon, akár a többi fordulat — talán az ő vérszegény racionalizmusától kap szárnyra? A do rab ezt sugallja, de Maria Vilar jó^al

A felsőoktatási KISZ-szervezetek feladatai

Ülést tartott az Egyetemi és Főiskolai Tanács

Kedden Dunaújvárosban, a | Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Karán véget ért a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának kétnapos ülésé. A tanács egyebek között irányelveket fogadott el a felső- oktatási KISZ-szervezetek 1973 —74-es tanévi tevékenységére. Az egyetemi ifjúkommunista közösségek fő feladata — foglaltak állást a tanács tagjai —, hogy erősítsék a szervezet kommunista vonásait, politikai jellegét, gyarapítsák a hallgatók politikai ismereteit, fordítsanak gondot a különböző ünnepségek, demonstrációk politikai előkészítésére. Az irányelvekben javasolják, hogy a KISZ alapszervezetek vitassák meg közgondolkodásunk negatív tendenciáit, elemezzék a diákmozgalmak helyzetét a nemzetközi ósz- tálynarcban. Csatlakozzanak az „egyetemisták a szakmunkás- képzésért” akcióhoz, hogy konkrét tettek is segítsék közösségi fejlődésüket, s hogy cselekvő résztvevői legyenek az MSZMP KB oktatáspolitikai* határozatában foglaltak megvalósításának.

Az egyetemi, főiskolai hallgatók vállaljanak az eddiginél nagyobb szerepet a közművelődési, ismeretterjesztő munkában, segítsék a művelődéspolitikai feladatok teljesítését a falvakban, a tanyákon. Nem szabad elfeledkezniük arról a felelősségről, amelyet az oktatás korszerűsítésében játszott szerepük

ró rójuk. A KISZ-szervezetek bővítsék kapcsolataikat a-tanszékekkel, fordítsanak nagy gondot arra, hogy tartalmason tegyenek eléget a hatáskörükbe tartozó feladatoknak, (ösztöndíj, a tanulmányi vizsgaszabályzat lehetőségei, a hallgatók képviselete stb.) Az eddigieknél hatékonyabban kell foglalkozniuk az első évesek beilleszkedésével, jogaik és kötelességeik megismertetésével.

Az Egyetemi és Főiskolai Tanács útmutatót, állított össze a KISZ-szervezetek szakmai tanulmányi munkát segítő tevékenységéhez, nemzetközi kapcsolataik szervezéséhez, tájékoztatási, tájékozódási munkájához.

teljesebb marxizmusa éppúgy ellentmond neki, mint történelmi tapasztalataink. Zavaros, homályos, jócskán idealista „vigasz1’ tesz pontot az Anti- krisztus történetére.

A színpadon nem életszerű történést látunk, hanem helyzeteket, melyek elvi tételeket, lépéseket illusztrálnak. A Hernádi műveire általában jellemző, elvont helyzetkonstruálás itt különösen tisztán mutatkozik. Az elvont konstrukció és az eszmei elvontság nem független egymástól. A szereplők eszmei-politikai magatartástípusok, tényleges cselekvésre csak Falcon- nak és Maria Vilarnak van lehetősége (bár a tömeg passzív mennyiség az ábrázolásban, am' Maria tettei alól jócskán kihúzza a talajt). A többiek drámai funkció nélkül, az elvi képletben kapott funkcióval képviselik álláspontjukat: értelmezik az egyes \ helyzeteket. Helyenként mosolyogtatóan filozófiai zsargonban, s szinte mindig nagyon elvont-tudományosan.

Az előadást nehezebb követni, mint a darabot olvasásban. Ugyanis, ahogy „az Ige testté lón” eredendő tisztázatlanságai zavara felfokozódik, amit Sik Ferenc rendezése akaratlanul is segít. Sík a Falanszter-előadás stílusát, eszközeit ismétli, de míg ott a történelmi parabola megengedte, sőt kívánta is az életszerű játékot bizonyos fokig, az Antikrisztus kópletszerűsécie ezt nem tűri jól. Oratórikus előadásmódot igényelt volna a darab. Persze Sík Ferencet az a népművelő-igény vezette, hogy a szöveg elvontságát színpadi közérthetőségre tegye át. Mégis az a paradoxon állt elő, hogy így ellentmondásait emelte ki anélkül, hogy eszmeisége tisztázódott volna. Pl. a tömeg apatikus, narkomániás közönve a megjelenítésben, a látványban olyan vákumot teremt Maria Vilar körül, hogy amikor váratlanul fölveszi a fegyvert, üresen konganak szavai, mert nincs megteremtve a tömegben a forradalom anyagi, gyakorlati ereje. — Az inadekvát játékmód gyakran nem azonosul a szöveggel, köztük hézag támad, s a színészek érezhetően szenvedik ezt. A darab különben nagyon, kevés igazi színészi igényt tátnaszt, mivel alakjait nem az emberábrázolás, hanem a magatartás-típus elvei szerint formálja. A legnehezebb feladat Holl ísívónnak jutott: megtestesíteni egy nem-emberi embert, eljátszani valakit, aki önmaga ellentmondása is. A lehetetlent nem lehet megoldani, de Hol! a legízlésesebb mértékkel fogadtatja el — a szövegeit. Sajátos helyzetbe került Pásztor Erzsi,' a forradalmárnő alakítója. Ű az, aki „meghaladja“ Solart, mégis tanítójának kell elfogadnia. Az ellentmondást leküzdő Pásztor Erzsi — logikusan! — egy indulatos, ösztönös forradalmárt játszik, amitől So- larhoz való viszonya tisztább lesz, de a darab jelentésrendszerét nem kedvezően befolyásolja. (ösztönös mozgalom + racionalizmus). A legtöbb „egyéniséget" Falcon és Teresa alakja rejti. Mád/ Szabó Gábor egy ravasz, erős keretlegényt játszik el, bár gyanúnk szerint sokkal hatásosabb, többetmon- dó lenne, ha okos, „finom“ gazembernek ábrázolná. A prostituált látványos szerepét Forday Teri jól mélyítette el abban az irányban, hogy megmutassa érzelmileg igazolt ingatagságát, zavarosfejű „jóságát", mely aljasságok kész eszközévé teszi. Timár Éva, Bujior István, Szegvári Menyhért egy- egy képletet oldottak meg finoman, pontos játékkal. Nem ők tehetnek róla, hogy figuráik nem válhatnak fontosabbá. (Nem volt pazarlás ezekre a szerepekre beállítani őket?) — A ^nagyon szép díszlet (Pintye Gusztáv munkája), ruhák és mozgások látványa helyenként gyönyörű színpadi képeket teremt — függetlenül a tartalomtól.

Nem lett volna feltétlenül

reális az Antikrisztus-tál azt várni, hogy felülmúlja a Falansz- ter-t. Amiben szenzációsabb — a sci-fi színpadra hozásával — abban van a gyengéje. Tiszta értelemre vezetni a művészetben is csak tiszta jelentésekkel lehet.

Futakjr Majna