Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
Lezárulták a félévi vizsgák a pécsi egyetemeken és főiskolákon. Időszerű tehát a kérdés: vajon milyen tudást bizonyítottak a hallgatók. Igen fontos ez a kérdés, hiszen a máj egyetemisták és főiskolások gyógyítják egy-két évtized múlva a betegeinket, irányítják az állam- igazgatást, szervezik gazdasági életünket, külkapcsolatainkat. Már ennyi is elég ahhoz, hogy nagy igénnyel figyeljük a pécsi felsőokiptási intézmények hatezer hallgatójának tanulását. Ezért most, a félévi vizsgák után négy oktatót kérdeztünk meg: milyen a hallgatók tudásának színvonala. A válaszok: Az integráció elmarad Dr Radochay Lajos, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ort- hopediai Klinikájának adjunktusa : — Az Orvostudományi Egyetemen nemrégiben lezárult vizsgákkal kapcsolatosan csak az Orthopediai Klinika tanulmányi eredményeire hivatkozhatom személyes tapasztalatok alapján. Az átlagos eredmények megfelelnek a megszokottnak, jó közepesek voltak. Idén azonban mégis csalódás ért bennünket. Az évfolyam a gyakorlati oktatáson igen nagy érdeklődést mutatott az orthopedia iránt és az előadásokat is ilyen szorgalmasan látogatták. A klinika oktatói is mindent elkövettek, hogy különösen a klinikai gyakorlatokon az orthopaed szemléletet a hallgatókhoz közel vigyék. Mindez nem volt elég, hogy a tanulmányi eredmények olyan javulást mutassanak, mint szerettük volna. Ennek egyik oka, hogy a hallgatóság nagy része csak a vizsgaidőszakban, a saját maga által kialakított „stress”-ben tanul, az előadottak rendszeres követése és kiértékelése a félév folyamán pedig nem történik meg. így pedig az egyes klinikákon, tudományos intézetekben tanultak integrációja, egybeépítése nem lehetséges. Az is kétségtelen, hogy a hallgatóság kötelező óraszáma még ma is igen magas, és az integráció elmaradása érthető. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen bevezetett új oktatási rend mind e tényezőkkel számol és reméljük, hogy mind a hallgatók, mind az oktatók számára az orvossá válás elméleti feltételeit jobban biztosítani fogja. Még mindig nem látom azonban biztosítottnak a hallgatók sportolási lehetőségeit, egyrészt a még fennálló időhiány, másrészt a megfelelő létesítmények miatt. Mint mozgásszervi betegségekkel foglalkozó orvos, nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy az oktatás sikerének egyik lényeges feltétele a hallgatóság mozgásigényének biztosítása. Ez nemcsak a test egészségének fenntartása miatt szükséges, hanem az oktatás eredményességének jelentékeny tényezője is. Gyakorlatiasabb viták Sikfői Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtu- jnányi Kara marxizmus—leni- nizmus tanszékének adjunktusa a tudományos szocializmust oktatja: — A nappali tagozat második évfolyamán oktatjuk ezt a tárgyat. A tanév végén szigorA félévi vizsgák után Mit tudnak a hallgatók? Oktatók az egyetemistákról, főiskolásokról Gondok a felsőoktatásban lattal zárjuk, félévkor viszont csak beszámoló van. A beszámolókon 96 hallgatóból tíz nem felelt meg, de a pótbeszámolón már ők is megfeleltek. Ez az eredmény azonos a korábbi évek átlagával. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a tanulmányi fegyelem — ezen belül az órák látogatottsága — különösen jó. Problémát okoz a tanulásban, hogy az őszre ígért jegyzet méq mindig nem jött ki a nyomdából. A hallgatók tehát csak az előadások és a kötelező irodalom alapján tudnak készülni. A tantárgy iránti érdeklődésükkel elégedettek vagyunk, Gyakran tesznek fel kérdéseket az előadásokon is. Az aktivitás fokozódása részben összefügg azzal, hogy hallgatóink a szocialista demokratizmus — ezen belül az egyetemi demokrácia kereteinek kiszélesítése óta aktívabbak a közéleti tevékenységben, következésképpen megnövekedett érdeklődésük a politikai elmélet iránt is. A szemináriumi vitákban gya- korlatiasabbakká váltak, az elmélettel összevetik saját tapasztalataikat. A méq hiányos ismeretekből és élettapasztalatból következően persze jelentkeznek fogalmi zavarok és egyoldalú ítéletek, de őszinte, közvetlen légkörben éppen a szemináriumi órákon van talán legtöbb lehetőséq ezek tisztázására. Tudásuk .darabokból" áll Kacséra Gyula, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Gépészeti Karának igazgatója: — A vegyipari gépészeti ágazat harmadik évfolyamán a vegyipari gépek és műveletek nevű tantárgyat oktatom, amely a hallgatóknak hetente 6 óra elméleti és 8 óra gyakorlati képzést jelent. A nagy óraszám következtében elég szoros és sokoldalú kapcsolat alakulhatott ki közöttünk, ami lehetőséget biztosít a félév lezárása után néhány általános tapasztalat megfogalmazására. A számszerű vizsga és a gyakorlati eredmények erős közepes átlagot adnak, de úgy érzem ez nem mond el mindent a hallgatókról. Lényeges problémának látom, hogy a tudás alapossága, vagy másképpen a felejtés sebessége alig értékelhető, A tantárgy szemléletű oktatás egyik eredménye, hogy a hallgató tudása „darabokból" áll: ezeknek a tantárgyaknak a számonkérésére intenzíven felkészülnek. majd vizsga után rendkívül gyorsan felejtenek is. Az oktató eqyik dilemmája az értékelés során, ha kiderül, hogy az egy-két éve más tantárgyakban tanult ismereteket, módszereket már nem ismeri, vagy nem tudja alkalmazni a hallgató. A tantervűnket kicsit zsúfoltnak tartom. A heti 36 óra kötelező elfoglaltság feltétlen a hallgatók önálló munkájának. így a maradandó tudásának is a rovására megy. Több szempontból nem tetszik az a most kialakuló szemlélet sem, hogy feltételeket, követelményeket teljesít a hallgató a képzése során. Előre leírjuk, hogy mi a félév végi aláírás, a gyakorlati és kollokviumi osztályzat feltétele, stb. Ez korrektnek látszik, Én azonban azt tapasztalom, hogy így elsősorban nem a tudományok alapos elsajátítására törekszik a hallgató, hanem azokat a lehetőségeket keresi, amelyek mellett a követelményeket a legkisebb erőkifejtéssel teljesítheti. Talán ez is oka a „csak egy kettest” mozgalomnak, a hallgató szakmai igénytelenségének és az oktatókkal való elhidegülésnek is. Egyéni erőkifejtés nélkül aktív tudást szerezni nem lehet. A konkrét szakmai érdeklődést, a hivatás- szeretetet, a hallgatók képességeit és intelligenciáját jónak tartom — leqalábbis a harmadik évfolyamon — és több más dicséretet is tudnék még mondani. Úgy érzem, a lányok és fiúk töb.bségéből jó üzemmérnök lesz. Kevés az idő Oláh Tiborné angol szakos tanársegéd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Nappali Tagozata idegen nyelvi tanszékén: — A marketing szakosok tanulják az angol nyelvet, vagy fónyelvként. vagy második nyelv ként a második évfolyamtól kezdődően. De már az első évfolyamon általában 15—18 főnyi kezdő és 7—12 főnyi haladó csoportunk van. A második és harmadik évfolyamon összesen 19 hallgató tanulja ezt a nyelvet. Általában elég gyenge fel- készültséggel jönnek a középiskolákból, mivel az ottani oktatás nem ad megfelelő alapot Mi itt sok segítséget kapunk az anya intézettől, például eredeti nyelvű hangosított anyagot. Mi i$ rendeltünk ilyet külföldről Viszonylag nagy összeg áll rendelkezésünkre könyvtárfejlesztés céljára. A hallgatók igyekezetére sem lehet panasz. Mindezek ellenére keveset tehetünk. A koncentrált oktatás keretében ugyanis a négy év alatt összesen háromszor lehet nyelvi tárgyból koncentrálni. így a legjobb esetben is öt félév során mindössze tizenkét hétig' heti kétszer 45 perces órában tanulnak a hallgatók angolt. A téli vizsgaidőszak és szünet miatt két hónap, nyáron ugyan- emiatt négy hónap esik ki. Tehát a nyelv tanulásában legfontosabbat, a rendszerességet és folyamatosságot a koncentráció nem biztosítja, s így hiába magas az óraszám. Ezért A KÖLTŐ NYELVPOTLEKA Azzal a dölyfös szándékkal kezdték az emberek építeni a bábeli tornyot, — írja Kosztolányi szellemesen, — hogy csúcsa majd az eget veri és ők kényelmesen átsántikálnak az egyik csillagról o másikra. Az úr megsokallta fönnhéjázásukat, ködöt bocsátott elméjükre, összegabalyította nyelvüket. Az építkezést sürgősen abba kellett hagyni. Nagy deficit mutatkozott. A vállalkozó csődbe jutott, a torony pedig csonkán meredt az égre puszta falaival. „De tövében nyomban nyelviskolák, fordítási irodák keletkeztek. Tanárok, kik gyorsan megtanulták az összes nyelveket, nyelvtanokat írtak, s a tolmácsok jó pénzért árrá válía'koxtak, hogy a sok boldogtalan halandót közelebb hozzák egymáshoz. Ekkor születe t meg a műfordító/’ Fordítás és műfordítás természetszerűen nem azonos. A két fogalom elkülönítésében Kosztolányi előtt és után sokan kísérleteztek, természetesen maga Kosztolányi is. Boncolgatták, szülét* hete fordítási remekmű közvetítő nyelv, vagy nyelvforditás segítségével is? Mindannyian megegyeztek benne, hogy a költemény műfordítója maga is költő, még ha foglalkozására tanár, vagy tudós is, ha maga költeményeket soha nem is írt, költő, aki mesterien bánik munkaeszközével — a magyar nyelvvel. Minden magyar származású külföldi tudósító legnevesebb elődje, Körösi Csorna Sándor, «6 nyelvet ismert, tudományos alapossággal. Első magyarnyelvű költőnk Balassa Bálint hat nyelven beszélt és fordított. Klasszicista költőink természetszerűen ismerték jól a gögög és latin nyelvet, a felvilágosodás korától modern világnyelvek ismerete is általánossá vált költőinknél, elsősorban a francia és a német. Egymás után jelentek meg Goethe és Moliére fordítások. A nagy triász — Vörösmarty, Petőfi, Arany — angol eredetiből fordított Shakespeare»*, Babits olaszból Pontét, Vikár Béla finnből a Kalevalát, Hajdú Henrik norvégből Ibsent. Mindmáig kiemelkedő alkotás Bérezi Károly Puskin átültetése. József. Attila szomszédos népek költeményeit ismerte meg eredeti nyelvükön, tolmácsolta azokat. Lehetséges, hogy legnagyobb költőinknek is nehézségeik lettek volna a nyelvpótlékra jogosító vizsga letételénél. Arany János sem igen vállalkozott volna angol nyelvű idegenvezetésre és Babits sem. (Móricz Zsigmond irta róla: meg sem mert szólalni olaszul a Garda-tónál tett kiránduláson). Műveik bizonyítják azonban, milyen mélyen hatoltak a nyelvek szellemébe, milyen felső fokon tudtak Shakespeare-ül, Danté-ul. A műfordítás szükségletből fogant? Szabó Lőrinc szerint „játék és gyönyörűség”. Soknyelvű élő magyar költőink a világirodalom sodraiba kapcsolnak be bennünket* tudásuk jelentős része passzív marad, a használható, aktív nyelvtudás kifejleszteséhez kevés az idő. így. a tanulóknak a tudásszintért való felelősségét nehéz megállapítani. A válaszok komoly gondokat tártak fel, olyan akadályokat, amelyek miatt nem lehetünk egészen nyugodtak o jövő értelmiségének képzettségében. De a négy nyilatkozat egyben meghatározta azt is, mit kell megváltoztatni az egyetemeken, főiskolákon akár az oktatás szervezésében, akár a hallgatók tanulási moráljában, Földessy Dénes Kozák János: Napraforgók Ha akarja, hallja, ha akarja, nem... Sasáék muzsikálnak H alkan, lol m szinte beeézően szóegy úr, valahol az ajtó mellett felkapja a fejét. Mosolyog, a dal ütemére bólogat a zenekar felé, szinte .kisajátítja magának a trombitaszólót. Törzsvendég. Már szépen benne vagyunk az éjszakában és ez a ringatóan kedves dal diszkréten arra is figyelmeztet, hogy szedjük a sátorfánkat. No nem küldenek, erről szó sincs, legfeljebb egy elegáns kis intésről, hogy most már tényleg elég volt a mulatságból. A diszkréció fontos. A muzsikában is, — különösen itt a pécsi Nádor étteremben. A zenekar ugyanis mindent iát. Házasságok kezdetét és házasságok végét, apró kis flörtöket és mélyen merülő önfeledt kalandokat, magából úriembert csinált, pénzeszacskót és úrként, viselkedő laposzsebűt. A zenekar semmit sem lát. A zenekar muzsikál. Vacsorazenével kezdődik. Ha valaki nem is ismerné pontosan az „alkalmazott" muzsika eme szakkifejezését, Somsich Géza szívesen megmagyarázza: „vacsora alatt úgy kell muzsikálni, hogy a vendégeknek ne essen ki a kanál a kezéből ... Szóval ez éttermi zene akkor a legjobb, ha a vendéget választani hagyjuk: ha akarja hallja, ha akarja nem .. Általában akarják hallani. Azt is mondhatnám, hogy min- diq szívesen hallgatják, de a zenekar egyöntetű véleménye szerint mindennap más és más publikum. Észre lehet venni onnan a zenekari pulpitusról, hogy a kedves vendégnek fülik-e a foga (füle?) a muzsikához. Ennek csalhatatlan jelei vannak: például, ha a vendég leteszi a poharat és néz — diszkréten fogalmazva — önfeledten néz. akkor tetszik neki, meg akkor is, ha jóformán oda se figyelve veri a taldus-t.., Kilenctől tizenegyig tánczene szól. Nem előre összeállított repertoár szerint, az aznapi műsort tulajdonképpen mindig a vendégek diktálják. A „napi muzsikával" természetesen nem szolgálnak, azt meghagyják a szakma „bites" részének, —„ itt az étteremben általában olyan o közönség összetétele, hogy tánczenében vissza kell menni az ötvenes évekig, aztán szép lassan át lehet csúszni a mába „egy kicsit nekem, egy kicsit neked” alapon. A tánczene persze nem azt jelenti, hogy mindenki rögtön felpattan az asztaltól és ropja istentelenül. Hétköznap inkább csak hallgatják, a táncos kedvű közönség szombaton jön. Azok sem járnak rosszul, akik az asztalnál maradnak. Jó hallgatni őket, valahogy olyan a zenéjük mintha ott sem lennének, mintha a terem egészéhez természetesen hozzátartozna ez a cseppet sem tolakodó, lágy tónusú muzsika... Elhatároztam, hogy a hangszerszólókat külön, bekezdésbe írom. Ók a szólókkal hívják fel magukra a figyelmet, — én ezzel próbálom rájuk. Nem hangfodrokba öltöztetettek, hivalko- dók ezek a szólók, inkább szerények, a mester biztonságát sugárzók, „természetüktől fogva" szépek. Olykor még a roppant mértéktartó pécsi közönség is tapsra ragadtatja magát, pedig nálunk nem divat, pontosabban -»szólva itt az étteremben nem divat észrevenni, hogy a zenekar nemcsak a „kötelességét teljesítette”. Somsich Gézát (mondta, hogy nyugodtan nevezzük csők Sasának, mindenki így ismeri). Mecseki J®» nőt, Fritz Bélát és ifj. Darvasi Istvánt egyébként szimfonikus zenekarban is lehetne képzelni. Nem js kell túlzottan nagy fantázia, majd mindannyian játszót» tak már „igazi nagy" zenekar» bon. Azért az nem rangfosztás, hogy most a Nádor étteremben halljuk őket — sőt eqy kis ál» dozat a művészet oltárán. Már úgy értve, ha elsősorban pénzt akarnának keresni akkor... Hallgatták őket híres karmesterek, — melyik művész kerüli e| a Nádort, ha Pécsre jön ven» dégszerepelrii? — ünnepelt éne. kesek. divatos zenekarok. Még senki sem húzta el a száját.., Sót, — és ez igen nagy dicsőségnek számít egy elsősorban szalonzenét játszó zenekarnak, a Zeppelin együttes tagjai két üveg bort küldtek elismerésül. Igen, igen a „bites" fiúk... Saját számuk, szívükhöz rto- gyon-nagyon közel álló muzsika nincs. És ismeretlen szám sincs. Legfeljebb azt mondja a zenekarvezető: „ez kérem most nincs a műsoron ..Viszont, ha a kedves vendég csak egy dallammorzsára emlékszik, képesek fél éjszaka keresni, hogy teljesíthessék a kívánságát... ... Szól az In silentio és az embereknek nehéz kibújni a muzsika karjaiból a kiábrándítóan hideg, józan éjszakába. — D. Kónya — Gfl VASÁRNAPI MELLÉKLET t
