Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-17 / 40. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1973. február 17. Filmsztár — és ideális néző Tordai Nehéz róla újat írni. szép — nyilvánvaló. Hogy sikeres filmsztár — elismert. Hogy oz egyetlen magyar színésznő, oki tartós eredménnyel betört az európai filmvilágba — köztudott. Most, hogy a Pécsi Nemzeti Színház tagjaként — sok tv- és filmszerep mellett — többéves szünet után, színházban is játszik — talán ez adhat időszerűséget és újdonságot a beszélgetésnek. Stílusos helyzetben, az öltözőtükörrel szemben, sminkelés előtt beszél tehát a kérdésnek megfelelően a film- és a színházművészet viszonyáról. Tordai Teri belső világán átszűrt mondatokkal: — A visszatérésem a színházhoz egyben állásfoglalás amellett, hogy mind a kettőt, a filmet és a színházat jó csinálni, de egyiket sem jó kizárólag. A színházat ugyan még el tudom kéozelni önmagában, film nélkül, de csak filmezni színház nélkül, az egyszerűen elképzelhetetlen. A filmnél nagyon nagyfokú hiányérzetem van. Ott ugyanis a színész nagy mértékben kiszolgáltatott a rendezőnek. Sőt, újabban egyre nagyobb mértékben az operatőrnek is, hiszen ő is önállóan komponálhat, vagy kifejezhet színekkel, képekkel egy dramaturgiát. Ez a kiszolgáltatottság akkor is megvan, ha a színésznek is van elképzelése és megbeszélik vele a koncepciót. De a vágás mindenképpen a rendező és az operatőr művészete, s a színész ott sokkal inkább ,, | eszköz . . . Hogy I Persze a filmezésből is többletet kapott: egy belülről jövő, teljesen leegyszerűsödött es őszinte játékot. Ha például fáradt a színpadon, akkor egy kicsit a hangjával és erősebb mimikával rádolgozhat. De a kamera mozog, a hely változik, s azt hiszem: minden színész, aki filmezik, rájött, hogy ott egyszerűen nem lehet rosszuí játszani. — Külföldről nézve rpilyen a magyar filmművészet? — Ha azt kérdi, hogy nekem magyar színésznőnek mi a véleményem, akkor azt mondom, hogy nem ragadtat el a magyar film. De a kinti kollégák teljesen befolyásolnak engem a magyar film mellett. Ott ízlésesen, vagy ízléstelenül, jól, vagy még- jobban, de többségében kommersz filmeket készítenek, na- gyon-nagyon ritka az igazán mélyen átgondolt alkotás. Ezért a mi filmjeinket ott, abban a mezőnyben, mindegyiket szívefiomo'ytalan royat Technikai dolgok Ebben az országban nem lehet élni! Svájcban láttam egy olyan kefét, ami felszedi ebéd után az asztalról a morzsát és még kedves egészséget is kíván. Nekünk ilyen soha nem lesz! — Tudod mit csinálnak Kanadában?! Olyan konzervdobozokat gyártanak, amelyeknek a tetején csak egy zippzárat kell meghúzni és máris kinyílik. Hol vagyunk mi ettől?” Felebarátom! Aki külföldön koszrogsz és látsz valami olyan herkentyűt, amitől eláll a lélegzeted, ne ess kétségbe! Hadd meséljek el néhány történetet: Révfülöpön ülök a parton. Kezemben a szokásos horgász- nyél. Odaül mellém egy idősebb férfi és engedélyt kér, hogy kibicelhessen. Kiderül, hogy 1919-ben emigrált, festő, Picasso jóbarátja és egv hónapot a Balatonon töltött a feleségével, hogy utána maki egy hónapra Egyiptomba m-njen festegetni. Barátság-félébe keveredtünk, gombáztunk és rendszeres ki- bic is volt. Gyakran készített feljegyzéseket is. No, persze nem most volt ez, hanem akkor, amikor a golyps- tollnak még híre-hamva se volt. Illetve híre már volt, de látni még nem láttam. Francia—magyar barátunk azonban olyanfajta tollal írt, mint az olasz goiyóstollak, kék-sárga volt és hosszú, mint egy ceruza. Én lélekben hosszú beszélgetéseket folytattam vele, valahogy így: — Felebarátom! Picasso jó- barázia! Hát letörne a kezed, ha mint kutyának a csontot, odavetnél nekem egy ilyen tollat? Nem vetett! Az atya úristen ne1' nem dobott oda egyet sem. pedig akkor mór ott tartottam, hogy kizárólag azért nem lesz belőlem író, mert nem kapok ilyen tollat. O't senvvedtem tehát Picasso jó bará'ia mellett, miközben vér'áz’tó do'qokra került sor. ik körülöttünk ugrándozó c-árot elküldte tízóraiért és h'V'ból mega'ándélcozta egy tollcl Kukaccal szerettünk volna horgászni, megfogott egy kölyköt. máris a kezébe nyomott egy tollat. A gyerek pedig beállított a kukacokkal. Engem viszont az istennek sem akart megsérteni egy ilyen aprósággal, pedig én már nagyobb vágyakozásban voltam, mint az egész gyermekhadsereg, akik Picasso jóbarátjának mindenféle módokat kitaláltak, hogy kapjanak egy tollat. Kaptak is. Nyilván volt neki egy bőröndre való! Mindenesetre tört szívvel jöttem el a Balaton meilől és meg voltam győződve, hogy nekem ilyen toliam soha nem lesz. Két év múlva az ország tele volt golyóstollal, kékkel, pirossal, tarkával. Ma már ott tartunk, hogy a nehezen eladható szardíniák mellé is adnak egy tollat, hátha így megveszik. Újévre is tollat ajándékoznak a vállalatok. Szóval megoldódott a golyóstoll probléma. Egyszer én is kint csámbor- gok külföldön és veszek egy kis üveg konzervként eltett hagymát. Akkora hagymák voltak, mint a szőlőszem, de nem ez volt a lényeges, hanem az üveg. Nagyon szép formájú és a fedele zománcozott bádog volt. Hazahoztam és egyik nap bekövetkezett a felbontás ünnepélyes pillanata. Az üvegre még rá is volt írva, hogy „OPEN", mellette egy nyíl, aztán a következő: „HERE” — A két szót ismertem, a nyíl meg a gyengébbek kedvéért rajzolódott oda, hogy tekerni kell rajta egyet. Én mindenesetre nem tekertem, hanem elővettem a bolgár konzervekhez szükséges finommechanikai szerszámaimat; véső, fogó, kalapács és neKi- kezdtem a felbontásnak. Kemény bádog volt, alig tudtam kicsit behorpasztani, amikor is elrühelltem magam. Fordítottam egyet a tetőn, amerre a nyíl mutatott és erre a kis finom mozdulatra szépen lejött a teteje. Ekkor megint elkezdett fájni a szívem, hogy mikor lesz nekünk ilyenünk. Van. Két évet kellett várni és máris van ilyen üvegünk. Vala melyik mezőgazdasági termelő- szövetkezet hozza forgalomba az uborkát, meg a töltött savanyúpaprikát. Szöllösy Kálmán sen nézik, s ezek elragadják őket. Nálunk két éve készült el Rényi Tamás Völgy című alkotása, amely itt szakmai és közönség előtt bukás volt. Erre kint New Yorkban megnyerte a legjobb külföldi filmnek a díját. De ha úgy beszélek, mint magyar színész és magyar mozinéző, akkor szeretném, ha aránylag több szórakoztató filmünk lenne. Persze minőségi, jó. Azt hiszem, a filmrendezők között is akadnak — mint a színészek között —, akik mindig nagyot, mindig egy Hamletet akarnak csinálni. Nem vállalják, hogy pályájukon legyen egy pihentető, könnyű periódus is, amit azért ízlésesen végezhetnének. De mi újat lehet még elmondani egy művésznőről, akit már világlapok is „sztároltak”. Talán egy sajátosságot: Ideális néző, akit nem befolyásol semmi szakmai szempont, tiszta érzésekkel tud sírni és nevetni. Talán ettől- is igazi művész. Földessy Dénes Fejezet a népviseletek történetéből Suba, guba, szűrés bunda A Hortobágyon létesülő Nemzeti park egyik érdekes és ’át- ványos része lesz a pusztai múzeum, melyben helyet kapnak népviseletünk érdekes darabjai is, így többek között a suba, guba, szűr és bunda. Mint N. Bartha Károly évekkel ezelőtt elhunyt tudósunk egyik tanulmányában megjegyezte a népviselet sajátos magyar darab- jaitismertetve: népünk felsőruhái közül a közömbös szem is megakad a téli időkben viselt felöltők különféle fajtáin, mert nemcsak anyagukkal, hanem méreteikkel és díszítményeikkel Is könnyen magukra vonják a figyelmet s így ezek váltak általánosabban ismertekké. Az idegen szemlélőnek is ezek tűntek fel elsősorban. Már Townson Róbert magyarországi útleírásában (Travels in Hungary 1797) külön figyelmet szentel a népi felsőruháinknak, s egyiknek- másiknak készítésmódjáról is tüzetesebben emlékezik meg. Gyakran emlegetett népi felöltőink a szűr, a suba, a bunda és a guba. Bele vannak foglalva népdalaink szövegébe, élünk velük közkeletű szólásainkban. A néprajztudomány kutatásai tisztázták e ruhadarabok közötti különbségeket. A felsőruházat anyaga őseinknél is a bőr és gyapjú volt. ÉrdéPÓDIUM KÜLDETÉS — ezzel a címmel forgat új filmet a televízió, amelyben a Pécsi Nemzeti Színház két tagja: Módi Szabó Gábor és Szabó Ottó is játszik. * ELLENSÉGEK. A Pécsi Nemzeti Színházban megkezdődtek Gorkij: Ellenségek című alkotásának próbái Dobai Vilmos főrendező irányításával. A bemutató április hatodikán lesz. SZTRAVINSZKIJ-EST lesz február 23-án Budapesten, amelyet a Magyar Rádió szervez és egyenes adásban közvetít. Ezen fellép Németh Aliz is. * POMADE KIRÁLY. Kovács Kolos, a Magyar Állami Operaház szólóénekese nemrég nagy sikerrel mutatkozott be Ránki: Pornódé király című alkotásának címszerepében. (Képünk: Kovács Kolos.) kés megállapítása kutatóinknak, hogy a magyar pásztorságnak a szomszédos népek pásztoraival szemben éppen ez a bőrfelhasználás egyik legfontosabb néprajzi meghatározója. Juh- bőrből készült bunda és suba Kezdetleges ilyen ruhadarab volt a ma már kiveszett háti- bőr, vagy kacagány. Szabatlan juhbőr, viselője hátára vetette s a nyakánál összekötőül szolgált a bőr két első lába. A XVIII. században az Alföldör nem volt ritkaság. Ez van illusztrációk szerint Ludas Matyi vállán is a döbrögi vásáron amikor a földesúr hatalmaskodó szavaira félvállról felelget „bényomván süvegét s megrá- zintván kacagányát”. Egy fajtája a hortobágyi pásztorok között is megmaradt. A gyapjúmunka ismerete is visszanyúlik a honfoglalás előtti korba. A gyapjú bolgár—török jövevényszavunk. Ugorkorabeli a szőr. Céheink megalakulásakor mindjárt az elsők között találjuk a gyapjúművesek, szőrmemívesek céhét. Gyapjúból készült felöltőnk a szűr és guba. A bunda vagy juhászbunda hosszúszőrű, juhbőrből összeállított, nagy téli felöltő. Anyagában, szabásában igen egyszerű készítmény. Nincsen sem ujja. sem gallérja, sem díszítménye. Hideg szél, eső ellen ez a legalkalmasabbnak bizonyult darab. A nóta azt mondja róla: „A bundának nincs galléra, mégis bunda a bunda”. A szamosháti mondás szerint: „A hideget a szűr szűri, a guba rekeszti, a bunda nem ereszti." Szekéren, szánon járók mindig szőrével kifordítva viselték; a puszta földön háló pásztornak ágy és takaró is egyben. A suba szintén juhbőrből készült, bokáig is érő palástszerj ruhadarab. Ennek sincs ujja. Leginkább szőrével befelé fordítva viselik. Bőrös oldalát színes ékítményekkel, hímzésekkel díszítik s így, miként a cifro- szűr, a népi díszruha szerepét is betölti. Közmondásainkból, szólásainkból egész sorozat állítja szembe a díszes subát az egyszerű külsejű gubával, mint a jómódú és szegény ember jelképét. Ilyenek például: „guba gubával, suba subával”. Aztán: „tudja az ég, kinek subát, kinek gubát". A suba az Alföld jellegzetes ruhája. A szűr népünk egyik ősi, jellegzetes ruhadarabja. Győrffy István, a kiváló etnográfus az egész ország területén felkutatta és „A cifraszűr" című munkájában feldolgozta a szűrre vondtkozó ismeretanyagot. Ezt a ruhadarabot az idő haladása az ősi magyar szűrszabó mesterséggel együtt menthetetlenül pusztulásra ítélte. A szűr sima szűrposztóból, abaposztóból varrt ujjakkal és nagy gallérral ellátott, hosszú felöltő. Díszes kivitelű formája az úgynevezett cifraszűr, a magyar szűrornamentika páratlanul szép és gazdag virágzásának bizonysága. A pazar pompájú hímzéseket újabbkeletűek- nek mondják, a rátét-szegély- díszítések azonban ősi, honfoglalás előtti díszítő elemek. A másik nevezetes, gyapjúból készült felsőruha a guba. Térdig, néha lejjebb is érő, ujjas felöltő. Nyakkivágását színes posztóval szegték be. Díszítménye a színes nyakszegélyen kívül az a szemnek nevezett két színes posztógomb szokott lenni, amelyeket elöl két- felől a nyakra varrtak. Vastag gyapjúszövetből, úgynevezett gubapokrócból ősi módon, rendkívül egyszerű szabással szabták ki s úgy varrták össze, hogy a kiszabott anyagból semmi se vesszen kárba. Van fürtös guba és sima guba. Készítették fehér, fekete, daruszürke színben. Vállra vetve viselték ezt is, miként a szűrt. A guba a XVIII. században keletről terjedt el a magyarság között s rohamosan nagy területeken vált népszerűvé. Nem érdektelen adat, hogy a guba a magyar juh gyapjából készült. A gubacsapó céhnek országosan jó híre volt, A pusztai múzeumban ezekben a jellegzetes magyar népviseleti tárgyakban is gyönyörködhetnek a látogatók. 3>ö WA/or:-BONTSD ki TE!... ■mwo&i-noirMr isM tuDi/atnitföSYt2 4Z tfj HELi'BHÍ-ttkr.Hoar tmw má'mtut/iwr TCyDÁJAk'?■■■ tUR VmW WWKf- ~lkt MM IXBlMEfln&j££EN£! Ä/ kosr MR IMR R5UbTl/áutaS RGLt E&yzZER!
