Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

1973. február 14. DUNANTOLI NAPLÓ Egy eizékeny pont... Még egyszer a kultúra anyagi Kulturális alapokkal foglalkozó írásainkban több ízben szóvá tettük a községi, tehát falun levő termelőüzemek (elsősorban mezőgazdasági tsz-ek) nem megfelelő szemléletét, hozzáállását a közművelődésre fordítható pénzalapjaik — pontosabban: azok rendeltetésétől eltérő — felhasználásával kapcsolatban. Emiatt szerkesztőségünket és a cikkek szerzőjét számos bírálat érte az érintettek részéről. A h©’yi lakosság érdeke Jóllehet nemegyszer hangsú­lyoztuk: amíg az állami válla­latok és gazdaságok ,,R"-alap- juk egy bizonyos részét kötele­seit dolgozóik művelődésére for­dítani, addig ísz-einknek, szuve- re-' raguk, hogy mekkora töme­gű kulturális alapot mire for­dítanak. Ezt tőlük senki el nem vitatja. Ezúttal sem a beavat­kozás szándéka vezet bennün­ket. A véleményünket szeretnénk eimondani, mint annyiszor. Kü­lönös figyelmébe ajánlva a ter­melőszövetkezeti és egyéb üze­mi, vállalati vezetőknek azt, hogy a kulturális alapok hova- fordltását helyesebb, ha nem egy-két vezetőségi tag szűk ho­rizontú elképzelése vagy érde­ke, hanem inkább a lakóterület, a helyi lakosság érdekei, kut- turálódása — elsősorban a la­kóterületi művelődési intézmé­nyek rendszeres támogatása — határozza meg. Művelődési intézményeink hi­vatottak az adott település la­kosságának kulturális igényeit kielégíteni. Indokolt ezért, hogy az ott működő termelő egysé­gek, szervek kulturális alapjuk egy bizonyos hányadával tá­mogassák az intézményeket. En­nek a szükségszerűségét azon­ban az érintettek közül csak na­gyon kevesen ismerték fel. Erről szól, ezt tükrözi a Me­gyei Tanács művelődésügyi osz­tályának széleskörű, teljességre törekvő felmérése, amelyet a többszektorú közművelődés anyagi bázisainak helyzetéről, mennyiségéről, felhasználásáról készített el a közelmúltban. A felmérés célja Miért vált szükségessé ez o felmérés, mely az országban az első ilyen nagyobb szabású ál­talános vizsgálat eredménye? Közművelődéssel nemcsak ál­lami szervek, hanem a legkü­lönbözőbb társadalmi szerveze­tek, intézmények, politikai és szövetkezeti mozgalmak, terme­lő közösségek stb. is foglalkoz­nak. Az emberek korszerű mű­velődéséhez pedig pénz kell, biztonságos anyagi bázisok szükségesek. A már említett mó- ■ dón ilyen kisebb-nagyobb kul­turális alapok ma már a több­szektorú közművelődés vala­mennyi területén vannak. Együt­tesen jelentékeny summát ad­nak ezek az alapok, összegük 1971-ben közel 70 millió forint volt az állami költségvetéssel együtt. Ám épp a többszektorú- ságból adódóan felhasználásuk­ban tovább aprózódnak, és mint többször jeleztük, nem is min­dig a rendeltetésüknek megfe­lelően. Elképzelhető azonban, hogy összehangolt célszerű fel- használásuk.— legalább egy- egy lakóterületen, községben — mennyire sokat jelentene a kor­szerű művelődés feltételeiben, eszközeinek, módszereinek al­kalmazásában. A közművelődés általános helyzetét, megoldatlan problé­máit négy éve felvázolta az or­szágos népművelési konferen­cia. A kérdés jelentőségére rá­világított az MSZMP X. kong­resszusa is, hangsúlyozva, hogy a közművelődés csak korszerű felfogás alapján, intézmény­hálózatát fejlesztve és a benne érdekeltek egységét növelve töltheti be küldetését. Vagyis egyik oldalról művelődéspoliti­kánkban növekszik a közműve­lődés jelentősége, fokozottab- bak iránta az elvárások; a má­sik oldalon viszont elégtelennek bizonyul, csökkenő tendenciát jelez a szükséges anyagi eszkö­zök mennyisége. Baranya mű­velődési otthon hálózata rend­kívül mostoha (kb. 60 százalék­ban korszerűtlen). Az állami költségvetésből sokszor az in­tézmények legszükségesebb ki­adásaira, működési költségeire sem futja. Megoldásképpen — művelődéspolitikai célkitűzése­ink is szükségszerűen sürgetik — a többszektorú anyagi esz­közök koncentrálása az egyet­len járható út. Ehhez minde­nekelőtt ismernünk kellene a többszektorú közművelődés anya­gi feltételeit Baranyábon. Ez indokolta a nagyszabású me­gyei statisztikai összegezést. Csökkenő tendencia A felmérés kiterjedt a közmű­velődés állami költségvetési ösz- szegeire, és valamennyi kultu­rális célokat szolgáló vállalati, szakszervezeti, SZMT, tsz, ktsz, ÁFÉSZ pénzalapra, valamint a KISZ Baranya megyei Bizottsá­gára is. Néhány beszédes számadat: a közművelődésre fordított ösz- szegek számszerűen emelkedtek. Százalékos részarányuk azonban valamennyi szektorban csökkent. Ez alapvetően negatív tenden­cia, mely ellentmondásos a köz- művelődéssel szemben támasz­tott növekvő elvárásokkal. Pécs-Baranya 292 tanácsi köz- művelődési intézménye közül mindössze 9 (kilenc) működik több helyi szerv, üzem stb. kol­lektív fenntartásában. Városban nincs ilyen intézmény. Rendsze­res támogatásban 45 intézmény részesült a vizsgált időszakban (1970 és 1971), átlagosan évi 6500, illetve 8100 Ft összeggel. Az intézmények saját bevétele rendkívül magas arányú. Ez kényszerű művelődéspolitikai en­gedményeket rejt magában. Az üzemi, vállalati kulturális célokat szolgáló pénzeszközök nagysága a részesedési alap növekedésével „arányosan” csökkent... (1968-tól 1971-ig, 2,9-ről 1,4 százalékra). Ugyan­akkor az „Egyéb kulturális ki­adások" rovaton Baranyában évente mintegy félmilliót költe­nek el „kultúra" címen egyéb célokra. Termelőszövetkezeteink évi bruttó jövedelmükhöz képest el­enyésző kulturális alapot ké­peznek. A megyében ez az ösz- szeg megközelíti a 6 millió fo­rintot. Százalékosan azonban ez is tartósan csökkent a vizsgált időszakban. (5,4-ről 5,1 száza­lékra). Az alapképzésének ma sincsenek országos normatívái. Az előirányzott kulturális alapo­kat alig kétharmad részben köl­tötték el, jóllehet eléggé ismert, hogy a mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak általános és szak­A MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR MEGVÉTELRE KERES kb. 50 köbméteres acéUemez tartályt FEKVŐHENGERES, DOMBORÍTOTT FENEKŰ, 8—10 MM FALVASTAGSÁGÚ, HEGESZTETT KIVITELBEN Cím: Mohácsi Farostlemezgyár beruházási osztály Ügyintéző: Sziklai. Telefon: 392/164 mellék. mai műveltsége hagy legtöbb kívánnivalót maga után. Mint a Megyei Népművelési Albizottság is megállapította, a közművelődésre fordítható anya­gi eszközök a több szektorúság- ból és az összehangoltság hiá­nyából következően elaprózód­nak, S' emiatt mindenütt elég­telennek bizonyulnak. Indokolt lenne, hogy a rendelkezésre álló — nem is jelentéktelen — oénzeszközök felhasználásában az ésszerű és hatékony koordi- íáció érvényesüljön. Ezentúl ter­mészetesen — pl. a tsz-kulturá- 'is alapok álsó határának szá­zalékos arányát illetően — or­szágos intézkedésekre is szük­ség volna. Wallinger Endre Kik járnak Az elmúlt hetekben két cikkben is próbáltuk kutatni: hogyan élnek Pécsett a diákok? Nem ami a táplálkozásukat, szórakozásu­kat, s hasonlókat illeti, hanem ami diáklétük alapfeltételét: a tanulást. Ahogyan a problémákat közelebbről szemügyre vettük, érdekes, sőt, meglepő állapotokra derült fény. A „meglepő” nyilván erős jelző azok számára, akik eddig is ismerték a helyzetet. “ mégis hadd ragaszkodjunk ehhez a jelzőhöz. Kollégisták és bejárók Mi Pécs általános iskoláiban év­ről évre mintegy 1800 gyerek végez. A középiskolák felvevő képessége csak közelíti ezt a számot, általában egy-két szá­zalékkal elmarad mögötte. De a pécsi középiskolákba csak 900 diákot szoktak fölvenni évente Pécsről. A többiek vidé­kiek. Új Hernádi-darab a színház műsorán A tavalyi évad nagy sikere volt Pécsett a Falanszter, Her­nádi Gyula első drámája. Azt már előbb is tudtuk róla, hogy elsőrendűen társadalmi érdek­lődésű író. A Jancsó-filmek mind a társadalmi szabadság és a társadalmi elnyomás, a jogok és az erőszak viszonyait tárgyalták, s világképet alkot­tak abból a XX. századi tömeg­jelenségből, amit úgy írhatnánk le röviden: az ember a társa­dalmi organizációk szorításá­ban. (Más kérdés, hogy ez ilyen általánosan, történelmi konkrétság nélkül mennyire ér­telmezhető reálisan.) Minden ok megvan rá, hogy a kérdéskört Hernádi Gyula sajátjának is te­kintsük. A Falanszter is ehhez kapcsolódott, abban egy új­típusú, szocialista közösség morzsolódott fel az elnyomó hatalmi gépezet fogaskerekei közt. Legújabb drámájában, az Antikrisztus-ban éppenséggel az erőszak folytonos újraterme­lésének okát keresi. Az Új írás évvégi körkérdé­sére Hernádi így válaszolt: „Három drámát írtam az utób­bi másfél-egy esztendőben... Mind a három a társadalom legkártékonyabb elmebaját, az irracionalizmust veszi célba. A racionalizmus vagy irracionaliz­mus jelenlétét szerintem az az alternatív ítéletpár jelzi, hogy létezik-e, vaqy sem valamilyen, bármiféle abszolutum, legyen az öröklött tekintély, isten, szentté avatott csoportvélemény. Minden erőmmel és mindig az irracionalizmus ellen kívánok harcolni". Az Antikrisztus proló­gusa lehetne ez a nyilatkozat, tán az is. A darab ugyanis az irracionalizmus folytonos, — hogy ne mondjam: bővített — újratermelését ábrázolja a tár­sadalmi erőszakkal összefüg­gésben. Arról van szó, hogy az irracionális, az embert rettegés­ben, kiszolgáltatottságban és értelmi csökkentségben tartó „világmagyarázatok”, hitek, ba­bonák — életre hívják az el­nyomást is, ami aztán gondos­kodik fenntartásukról, újra- megjelenésükről. Aj emberek és üdvösségük közé — mindaddig, míg nem önerejük és képessé­geik fejlesztése révén keresik, hanem „felsőbb erőktől” várják — odatolakszik egy közvetítő, egy „nélkülözhetetlen” appará­tus, azzal a „funkcióval”, hogy a tömegeket a kinyilatkoztatás követésére vezesse. Ebből pedig kárhozat fakad, üdvösség, kár­hozat? — a fogalmak haszná­lata nem véletlen; a darabban egy újszövetségi szimbólum ölt testet, az Antikrisztus. A Jele­nések könyvének „látomásá­ban” Krisztus legnagyobb ellen­fele, akit a föld népei üdvözítő­nek hisznek, pedig maga a Sátán. A darabbéli Solar _ így h ívják; a Nap világosságát, világrendszerek összefüggését hirdeti nevében — az értelem- mel-élést jelöli meg az emberi boldogulás útjaként. Ellen- Krisztus, amennyiben nem a hit, de az értelmi haladás ré­vén ígér üdvösséget. Valahon­nan, egy más galaktika szá­munkra felfoghatatlanul fejlett társadalmából csöppent ide, egy perui bányászfalucska kö­zelébe, ahol a gyarmati-hódító elnyomás terrorja éppen lesújt az ellenálló forradalmárokra. Soha nem volt nagyobb szük­ség a szabadítóra, s Íme: meg­jelenik. Csodálatos képességei révén feltámasztja a halotta­kat, hatástalanítja a fegyvere­ket; az ő fegyvere: a racionális gondolat igéje .., A történet egy parabolikus konstrukció átszőve utópikus elemekkel. Lényegét a benne rejlő példázat általánosítható tanulságai alkotják, melyek nem egészen egyértel.műek. Bizonyos, hogy közöttük egyik lehetsége­sét és legfontosabbat valahogy így fogalmazhatjuk meg: a for­radalmi cselekvés és az értel­mes gondolkodás csak együtt, egy úton járva javíthatja meg a világot. S ezzel egyet is ért­hetünk. Több „miért”-re majd választ ad az előadás és a nyomában kibontakozó viták. Hernádi ért hozzá, hogy töp­rengésre és nyugtalanságra késztessen. . Futaky Hajna Hogyan járnak iskolába a vidékiek? Vagy úgy, hogy kol­légiumban laknak, vagy úgy, hogy mindennap beutaznak az iskola székhelyére. Elenyésző kisebbségük albérletben lakik, többnyire a család ismerősei­nél, rokonoknál. A kollégiumban, minden zsú­foltság, kaszarnya-stílus, ellá­tási nehézség, nevelési gond ellenére biztosítva van a diá­kok tanulási lehetősége. Erre bizonyíték, hogy a kollégisták előmenetele általában jobb az átlagnál. Hozzátehetjük: talán azért is, mert gyenge előmene­tel esetén kizárják a tanulót a kollégiumból. Mert a kollégium jelenleg jutalom, szerencse, ajándék is. Persze, hatalmas lehe­tősége a szocialista nevelésnek, s hogy ma még nem lehet kel­lőképpen kihasználni, annak a fent éppen csak jelzett tények az okai. A másik kategória, a bejárói­ké nagyjából hasonló mennyi­ségű diákot jelent. A bejárók napi 2—3 órát utaznak, ami napi 2—3 órai abszolút hát­rányt jelent. Sok iskolai ese­ményről, kulturális, sport és közösségi élményről lemarad­nak, ami ugyancsak abszolút veszteségnek tekinthető. Előme­netelük ennek megfelelően ál­talában néhány tizeddel rosz- szabb is az átlagosnál. De van a bejárók esetében egy relatív veszteség is: ezeknek a gyere­keknek ugyanis nagy többsége fizikai dolgozó gyereke. Fizikai dolgozók gyerekei, és falusi is­kolában végezték az általánost. Kisebb-nagyobb hátrányuk te­hát a középiskola folyamán ki­sebb-nagyobb mértékben még nő. Idézem egy középiskolai ve­zető véleményét: „Ha a fizikai dolgozók gyermekeinek problé­máját tartalmilag meg akarjuk oldai, megfelelő számú kollégiumi férőhelyet kell bizto­sítanunk". Hová tűnik a gimnázium? Még mindig nem feleltünk ar­ra a kérdésre, hogy kik járnak a pécsi középiskolákba. Koráb­ban azt hittük, a pépsi és ba­ranyai gyerekek. Menetközben kiderült, hogy korántsem. A szakközépiskolák ugyanis egész Dunántúlról iskoláznak be. És Pécs középiskolai férőhelyeinek jelenleg csak 42 százaléka gim­názium, s ez az arány a jövő­ben tovább csökken. Érdemes lenne külön megnéz­ni az úgynevezett sima gimná­ziumi osztályokat, amelyek — így hallottuk — fokozatosan „elnyelődnek”. Jelenleg isko­lánként egy-egy osztály van ilyen, tehát ezek „nyelődnek el” a továbbiakban, a Komarov Gimnázium és Szakközépiskolá­ban például csak egy „fél osztály" lesz a tervek szerint. Hát akkor hol van a gimnázi­um? — kérdezhetnénk. A ta­gozatos osztályok formájában létezik. A tagozatos osztályok, tudjuk, napjainkban ismét nagy oktatásügyi, sőt, pedagógiai vi­ta tárgyai. Ez azonban egy­általán nem vigasztalja azok­nak a szülőknek a százait, sőt, ezreit, akik kialakulatlan, nem túlságosan jótanuló gyereküket szeretnék egy ilyen „sima” gimnáziumi osztályban tovább taníttatni. Ugyanis a középis­kolai felvétel alsó határa ta­valy például 3.6 volt. Évente három-négy osztálynyi pécsi gyerek nem jut be a középiskolá­ba, mert nem akar sem autó­szerelő, sem postás, sem gyer­mekgondozó lenni, nincs külö­nösebb képessége a matemati kához, s nem tanult valamilyen nyelvet. . . Jellemző a helyzetre, hogy tavaly pótosztályt kellett nyitni a Leöweyben a nagy tö­meg kimaradt gyerek számára, illetve a dolgozók gimnáziu­mában hoztak létre egy cso­portot, nem teljesen úgy, ahogy a „nagykönyvben meg van írva” .... Ugyanakkor az iskolák lehe­tetlen túlzsúfoltsága miatt az eddigi 48 első középiskolai osz­tály helyett legközelebb már csak 44-et kívánnak indítani. Pécs középiskoláiba tehát más megyeiek is járnak, mert Pécs betartotta az előirányzott arányt: a szakközépiskolai osz­tályok javára. Csakhogy közben a pécsi gyerekek választási le­hetősége erősen leszűkült, el­sorvadt a „közönséges” gimná­zium, s bejárásra kényszerültek a baranyai gyerekek. Mert bár az arányokról pontos kimutatás­sal nem rendelkezünk, nem kell nagy gondolkodás hozzá, hogy kiderítsük: a bejárók kizárólag a baranyai gyerekekből kerül­nek ki. Kollégium kelll Pécsnek, az iskolavárosnak ezt a különös struktúráját vagy meg kell változtatni vagy nem — erre válaszolni nem tudunk. Tény azonban, hogy a nemrégi­ben eldöntött testnevelési tago­zat, amelyet a Komarovban in­dítanak, tovább növeli ezt az ál­lapotot, hiszen logikus, hogy oda széles területről kell be­iskolázni a tehetségeseket, tehát számukra okvetlenül kollégiumi férőhelyet kell biztosítani. Na de ki merne őszintén tiltakozni egy ilyen régóta szükséges, jó újítás ellen? Mi hát a megoldás? Növelni kell a kollégiumi férőhelyek számát. Növelni kell a ma oly­annyira hátrányos helyzetben lévő baranyai diákok érdeké­ben, a távoli megyék itt kép­zendő szakemberei érdekében, az ezután beiskolázandók, a kimaradtak és a jelenleg olyan zsúfoltan lakó kollégisták érde­kében, növelni kell a korsze­rűbb, hatékonyabb és haladóbb nevelés érdekében. Miért ismételgetjük ezt a nyil­vánvaló igazságot? Többek közt azért, mert épp ezekben a na­pokban jutott aggasztó álla­potba egy régvárt terv, as építendő 400 személyes kollé­gium sorsa. A Művelődésügyi Minisztérium által biztosított összeg ma már nem elég, vagy a pénzt kell pótolni, vagy a férőhelyeket csökkenteni. Ügy gondoljuk, az utóbbi szóba se kerülhetne. Háromszáz férőhely a kevésnél is kevesebb. Ennél több a meglévő kollé­giumokból kimaradtak száma is. Respektálható szempont, hogy a város a kollégiumai révén is (iskolái révén is, persze) más megyék, városok, sőt a mi me­gyénk szakembergondjait segít megoldani. A Művelődésügyi Minisztérium viszont nem egy város vagy megye, hanem az egész ország oktatásügyének gazdája. Hogy aztán azt a hiányzó pénzt ki teremtse elő? Segítsenek-e bele megyék, in­tézmények, az érdekeltek közül? A minisztérium vegye-e tekin­tetbe, hogy bizonyos ár-emel­kedések következtében nem le­het a már tegnap égetően fon­tos feladatot holnapra is csak felében-harmadában megolda­ni? Mi csak azt tudjuk biztosan, hogy a város semmiképpen nem nyugodhat bele abba, hogy leg­alább a már betervezett kollégium ami végre az első újonnan épí­tett lenne, — elvesszen vagy kisebbedjék, • Hadarna Erzsébet Szovjet öntöttvas KAZÁN Szerctv/éngek boltja Zsolnán V. u. 7, Kik járnak a pécsi középiskolákba? Adalékok egy kollégium érdekében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents