Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

DUN ANJOU NAPLÓ 1973. Január 13. £4 óra á nagyvilágban K Magyar—lengyel váiaszfékcsere-megállapodás Varsó. Varsóban befejeződött a magyar—lengyel belkereskedelmi munkacsoport ülése. Záróaktusaként Szurdi István és Edward Sznajder belkereskedelmi miniszterek aláírták az 1973. évre szóló belkereskedelmi választékcsere és tudományos-műszaki együttmű­ködési megállapodást. A tárgyalások eredményeként a tavalyihoz képest 57 százalékkal növekszik a két ország között a fogyasztási cikkek cseréje, s a jegyzőkönyv szerint meghaladja majd a 41 millió devizazloty értéket 4 MOSZKVA: Borisz Pei- rovszkij akadémikus, a Szovjet­unió egészségügyminisztere a himlő elleni küzdelemről adott interjút a Trud tudósítójának. A miniszter közölte, hogy 1967- től a Szovjetunió az Egészség­ügy i Világszervezeten keresztül 125 millió adag himlőellenes oltóanyagot juttatott el 24 or­szágba, több országnak pedig közvetlenül nyújt segítséget a himlőjárvány elleni harcban. MENEKÜLŐ FÖMINISZTER K i e t a : Helikopterrel kellett kimenté­si Michael Somare-t az Auszt­ráliához tartozó Papua — Új Guinea főminiszterét, amikor országjárása során mintegy nyolcvan íjjal és szekercével felfegyverkezett, harci díszek­kel kipingált pápua harcos vette körül. Amiatt tiltakoztak, hogy karácsony estéjén két tár­sukat rejtélyes körülmények kö­zött meggyilkolták, és az ügy­ben azóta sem történt semmi. Az incidens után Somare ki­jelentette, kénytelen elhalasz­tani kőrútjának további részét 4 MADRID: Egy madridi bí­róság hosszú időtartamú, 17 évig terjedő börtönbüntetések­kel,sújtott 25 spanyol munkást, okik tavaly márciusban az észak-spanyolországi El Ferrol kikötőjében a dolgozók bérkö- «etelő sztrájkját szervezték. Az ügyész illegális szervezkedés és titkos propaganda kifejtése cí­mén kérte a súlyos büntetést. El Ferrolban a szóbanlévö sztrájkmozgalom idején több összecsapás történt a fegyveres rendőrök és a tüntetők között, s két munkás életét rendőrgolyó oltotta ki. 4 TEHERAN: Nicolae Ceau- sescu román államfő útban ha­zafelé Pakisztánból pénteken egynapos iráni látogatásra, Te­heránba érkezett. A repülőté­ren Mohammed Reza Pahlavi sah fogadta CeausescuL 4 ÚJ DELHI: Piotr Jarosze- Wicz legyei kormányfő pénte­ken Üj Delhiben, hivatalos lá­togatásának harmadik napján ismét megbeszélést folytatott Indira Gandhi indiai miniszter- elnökkel. A JÓTÉKONY KOMPUTER Washington: A Delaware állambeli South Bethany város vezetőinek az új évre szóló költségvetés áttekin­tésekor nem kis meglepetésben volt részük. Kiderült ugyanis, hogy a városka 11 356 863 dol­lárt kapott az 1973. évre. Az örömujjongás helyett a hon­atyák alapos ellenőrzést tartot­tak, s hamarosan rájöttek, hogy a várost megillető összeg csu­pán 324 dollár. A tetemes kü­lönbséget az okozta, hogy a városfejlesztési költségeket el­osztó komputer ezúttal „figyel­metlen’’ volt, s a kisváros szá­mára a Washingtonnak járó összeget „ajándékozta”. ■4- LONDON: A 90 napos bérbefagyasztási időszak lejár­tával Angliában újabb „hideg- hullám" hűti le az áremelke­désekkel amúgy sem lépést tar­tó béreket: ez derült ki a Heath-kormány és a szakszer­vezetek csütörtöki tanácskozá­sán. Anthony Barber pénzügy- miniszter bejelentette, hogy a kormány szerdán Fehér Könyv­ben és egyidejűleg törvényter­vezetben rögzíti az újabb bér­befagyasztási korszak irányvo­nalát. A közvetlen válság el­kerülése végett a kormány szerdától már nem tiltja a bér- tárgyalásokat azzal a feltétel­lel, hogy az új kollektív szer­ződések a bérplafon alatt ma­radnak. 4- NEW YORK: Ezerhétszóz dollárért kelt el csütörtökön New Yorkban az a II. világ­háború idején nyomott szovjet bankjegy, amelyen Merriman Smith, a UPI hírügynökség egy­kori tudósítója gyűjtött auto- grammokat. A tudósító, aki je­len volt a jaltai és a potsdami értekezleten is Truman, Eisen­hower, Churchill, Sztálin és má­sok aláírását kapta meg a bankjegyre. 4- REYKJAVIK: Az izlandi parti őrség közlése szerint egy izlandi örhajó pénteken elvág­ta a Ross Renown nevű brit halászhajó hálóit. A hajó át­haladt Izland felségvizeinek 50 mérföldre kiterjesztett határán. MÉREG A RAJNÁBÓL Duisburg: Duisburgtól tizenöt kilométer­rel északra búvárok három, rendkívül mérgező és gyúlékony vegyszerrel teli tartályt hoztak felszínre a Rajnából. A kanná­kat néhány nappal korábban egy teherhajó vesztette el, mi­után összeütközött egy vonta­tóval. A rendőrség egyelőre nem tudja, vajon maradt-e még a méregből a folyóban. Garázst keres bérbe KOZULET, A TÓPÁLYAUDVAR KÖRNYÉKÉN. !o ntkeiés: 11-436-os telefonon, gondnoknál. KS/D. NAPLŐ, TELEFOTO Általános sztrájk bénította meg az olasz fővárost 24 órára. Itália más részeiben a munkabeszüntetés 4 órán át tartott Képünkön: sztrájkoló tüntetők a római Fórum környékén. 4 PEKING; öttagú ausztrál diplomatacsoport érkezett csü­törtökön Pekingbe, hogy elő­készítse Ausztrália nagykövet­ségének megnyitását a kínai fővárosban. A misszió vezetője ügyvivői minőségben egyelőre Ross Cottril lesz, aki Stephen Fitzgerald nagykövet megérke­zéséig látja el ezt a tisztséget. 4- PRES BURY: Sokat ígérő hirdetést tett ki az angliai Presbury egyik üzletének kira­katába Roy Sheldon, aki so­vány pénztárcáját szerette vol­na egy kis különmunkával fel­hizlalni: „Egy férfi munkát ke­res. Hívjon bármikor. Bármit elvégzek". És hívták. Az első két tucat telefon szövege szinte kísértetiesen azonos volt; a kis­város középkorú, elvirágzó höl­gyei akarták igénybe venni Sheldon szolgálatait, mivel jó- néhány év házasság után nem voltak megelégedve férjük ha­sonló tevékenységével. Sheldon- né asszony előbb megdöbbe­néssel, majd egyre inkább be­lefásulva jegyezte az egymás után érkező félreérthetetlen „megrendeléseket". 4- LONDON: ,.Heath űr, miért nem mehetek férjhez?” — feliratú táblával kezében őrizte csütörtökön a brit kor­mányfő Downing Street 10. alatti rezidenciáját a 18 éves, Ulsterből érkezett Phyllis Kane. Mint elmondotta, tavaly októ­berben már minden készen állt Belfastban arra, hogy vőlegé­nye, az ugyancsak 18 eszten­dős Michael Gorman oltárhoz vezesse. A vendégek összegyűl­tek, s az esküvői torta azóta is érintetlenül áll otthon. A brit hatóságok azonban nem bo­csátották haza az Észak-lror- szágra vonatkozó biztonsági törvények értelmében internált fiút. Kané kisasszony most til­takozásul éhségsztrájkba kez­dett a miniszterelnök háza előtt abban a reményben, hogy ha­marosan jóllakhat - esküvői vacsoráján. 4- CARACAS: Aristides Ca>- vani, venezuelai külügyminisz­ter „fantasztikus koholmánynak“ minősítette azt a lapok állat felröppentett hírt, amely szerint Venezuela három, a Holland Antillákhoz tartozó sziget an- nektálására készül. Egy antiPai lap értesülése szerint az or­szág parlamentjében titkos do­kumentumot készítettek arról, hogy Venezuela ki akarja ter­jeszteni fennhatóságát az Aru­ba, Curacao és a Bonaire szi­getekre. Calvani külügyminisz­ter ezt cáfolta nyilatkozatában. ÉKSZERRABLAS Róma: Athénból Rómába vándorolt, majd a rendőrség kezére került 250 000 dollár értékű ékszer, amely két héttel ezelőtt egy görögországi betörés során tűnt el. A római rendőrség két olaszt letartóztatott, miután tetten érte őket a zsákmány­nyal kapcsolatos üzleti tárgya­lás közben. Szovjet-francia kisziemény Moszkva : Az alábbiakban közöljük a szovjet-francia közlemény teljes szövegét. L I. Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége tagjának meghívására Georges Pompidou francia köztársasági elnök 1973. január 11 —12-én a Szovjetunió­ban nemhivatalos látogatást tett, amelyet teljes egészében munkamegbeszéléseknek szen­teltek. A Zaszlavlban, Minszk köze­lében Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou között meg­tartott találkozón részt vettek: szovjet részről A. A. Gromiko külügyminiszter, P. A. Abraszi- rrov, a Szovjetunió párizsi nagy­követe, A. G. Kovaljov külügy­miniszter-helyettes: francia rész­ről Maurice Schumann külügy­miniszter, Michel Jobert a köz. társasági elnöki hivatal főtitká­ra és Roger Seydoux moszkvai nagykövet. A megbeszélések a Szovjet­unió és Franciaország népei közötti baráti kapcsolatok és megbecsülés különleges jelle­gének megfelelő bizalom és kölcsönös megértés légkörében folytak. Ismét kifejezésre juttat­ták a két államnak azt az elha­tározását, hogy folytatják azt az irányvonalat, amelyet 1966-ban kezdtek, és Georges Pompidou- nak 1970-ben a Szovjetunióban, illetve Leonyid Brezsnyevnek 1971-ben Franciaországban tett látogatásai alkalmával erősítet­tek meg. Ezek a látogatások új szakaszt nyitottak meg a két or­szág együttműködésében és ma­gasabb szintre emelték a szov­jet-francia kapcsolatokat. Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou megvitatta az alap­vető nemzetközi problémákat, eszmecserét folytatott a szovjet- francia kapcsolatok fejlődéséről és e kapcsolatok különböző te­rületeken való elmélyítésének le­hetőségeiről. A tárgyaló felek megállapították, hogy az egyet­értés és az együttműködés po­litikája a szovjet—francia kap­csolatokban állandó politika marad és egyre nagyobb súlyt kap a nemzetközi életben is. Mindketten kifejezésre juttat­ták megelégedésüket a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között az alapvető kapcsolatokra vonatkozólag megkötött szerződés aláírásával kapcsolatban. Ez a dokumentum éppúgy, mint a Szovjetuniónak és a Lengyel Népköztársaság­nak a Német Szövetségi Köz­társasággal megkötött korábbi szerződései, az 1971. szeptem­ber 3-án kelt négyhatalmi meg­állapodás, az 1972. november 9-i négyhatalmi nyilatkozat — az érdekelt felek akarata és realiz­musa alapján — lehetővé tették, hogy eljussanak egy olyan köl­csönösen előnyös megállapodás­komplexumhoz, amely új, ked­vező távlatokat nyit meg Euró­pában. Ez egyúttal igazolja azt a politikát, amelyet a Szovjet­unió és Franciaország is folytat, s amelynek célja az európai fe­szültség fő forrásainak kiküszö­bölése, az európai biztonság megszilárdítása a jelenlegi ha­tárok sérthetetlensége alapján, a belügyekbe való be nem avat­kozás, az egyenjogúság, a füg­getlenség, az erőszakról vagy az erőszak használatával való fenyegetésről való lemondás alapján. A Szovjetunió és Franciaor­szág továbbra is tevékenyen elő fogja segíteni az enyhülési poli­tika folytatását és további ki­bontakozását Európában és vi­lágszerte. A tárgyaló felek újból hang­súlyozták, milyen nagy jelentő­séget tulajdonít a Szovjetunió és Franciaország az európai biztonsági és együttműködési értekezletnek. Kijelentik: minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a helsinki sokoldalú előkészítő konzultáció általános megegye­zésre vezessen és maga az ér­tekezlet a legközelebbi hóna­pokban összeüljön. A Szovjetunió és Franciaor­szág továbbra is mindent meg­tesz, hogy hatékonyan előmoz­dítsa a biztonsági értekezlet lebonyolítását Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou kifejezte mély nyug­talanságát amiatt, hogy Indo­kínában tovább folyik a hábo­rú és a külföldi intervenció, el­húzódik a konfliktus politikai rendezése. Kifejezésre juttatták reményüket, hogy a jelenleg fo­lyó tárgyalások haladéktalanul elvezetnek a rendezéshez. Meg­győződésük szerint Indokína né­pei számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy önállóan, kül­földi beavatkozás nélkül hatá­rozzák meg sorsukat, az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények­ben foglalt elveknek megfele­lően. A Szovjetunió és Franciaor­szág mélységes aggodalmát fe­jezi ki amiatt, hogy a közel- keleti helyzet továbbra is veszé­lyes. Újból kijelentik, hogy a Biztonsági Tanács 1967. npvem- ber 22-i határozatát valóra kell váltani. Állást foglalnak amel­lett, hogy e határozatnak meg­felelően Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkór különleges képvi­selője, akit a Biztonsági Tanács megbízott a rendezés előmoz­dításával, folytassa misszióját egy olyan igazságos és tartós béke létrehozása céljából, amely előírja, hogy vonják ki az izraeli csapatokat minden megszállt területről, valamennyi érdekelt ország ismerje e1 a szóban levő térség minden államának szuve­renitását, politikai függetlensé­gét és területi sérthetetlenségét, előírja továbbá e térség minden népe, köztük a Palesztinái arab nép jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását A találkozó résztvevőinek vé­leménye szerint a leszereléssel kapcsolatos különféle intézkedé­sek végcélja: a nemzetközileg hatékonyon ellenőrzött általá­nos és teljes leszerelés elérése érdekében mindenekelőtt a nuk­leáris leszerelés kérdésért kell megvizsgálni. A Szovjetunió és Franciaország kívánatosnak tart­ja, hogy a közvetlenül érdekelt hatalmak ezzel kapcsolatban egyeztessék össze álláspontju­kat Mindkét ország sikraszállt már a leszerelési világkonferen­cia összehívása mellett. A felek kifejezik azt a reményüket hogy a közeljövőben meg lehet te­remteni e konferencia sikerének feltételeit A Szovjetunió és Franciaor­szág — kifejezve hűségét az ENSZ alapokmány céljai és el­vei iránt — hangsúlyozza, hogy a világszervezetnek fontos je­lentőséget tulajdonít a béke fenntartásában és a nemzetközi biztonság szavatolásában. Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou kijelentette: különle­ges jelentőséget tulajdonít a kétoldalú szovjet—francia kap­csolatok elmélyítésének. A két államférfi megelégedéssel álla­pította meg, hogy a két ország közötti politikai konzultációk a szovjet—francia együttműködés állandó elemévé váltak, ezt ta­núsítja a jelenlegi magaszintű megbeszélés is. Az ilyen konzul­tációk hasznosak és van lehető­ség további fejlesztésükre és ki­bővítésükre. Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou, abban a meggyőző­désben, hogy a szovjet—francia konzultációk az európai és az egyetemleges béke szempontjá­ból megfelelnek a Szovjetunió és Franciaország együttműködé­se érdekeinek, kijelentette: ha­tározottan ösztönözni fogja e konzultációk további fejlesztését és előmozdítja azt, hogy ezek a tanácskozások felöleljék az alapvető politikai problémákat. A Szovjetunió és Franciaország többek között az európai, hely­zet alakulása vonatkozásában is rendszeresen véleményt cserél. A tárgyaló felek megállapí­tották, hogy az 1969-ben kötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás óta haladás történt az ipari és a gazdasági együttműködés te­rületén; leszögezték, hogy a Szovjetunió és Franciaország 1970—74-es időszakban a köl­csönös áruforgalom volumené­nek megkétszerezésére törekszik. Kidolgozzák és a közeljövő­ben alá is írják a szovjet—; francia gazdasági, műszaki és ipari együttműködés kibővítésé­nek tízéves programját. A tárgyaló felek rendkívül pozitívan értékelték a szovjet— francia tudományos és műszaki együttműködést, a többi között a világűrben, valamint az atom­energia békés hasznosítása és a nagyenergiájú részecskék fizi­kája területén kifejtett közös munkát. Brezsnyev és Pompidou ezzel összefüggésben megálló-^ pította, hogy számos ágazat­ban igen nagyok a közös lépé­sek lehetőségei. A többi között elhatározták: tanulmányozni fogják a szovjet—francia koz­mikus együttműködés fejleszté­sének lehetőségeit és folytatják a korábbi együttműködést más területeken. Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou kijelentette, hogy nagy jelentőséget tulajdpnít q kulturális csere fejlesztésének, A szovjet és a francia nép egy. más iránti nagy érdeklődése tudatában a két államférfi úgy vélte, hogy a kulturális együtt-, működés bővíthető, a köb csönös csere fejlesztéséhez ked­vező alapot szolgáltató szovjet —francia együttműködési el­veknek megfelelően. Kijelentet­ték: erőfeszítéseket tesznek eb­ben az irányban azzal a cél­lal, hogy előmozdítsák a két ország népe között baráti érzé­sek és kölcsönös tisztelet erő­södését. * A felek kifejezésre juttatták, hogy elégedettek a találkozó eredményeivel, amelyek a mo- gasszintű konzultációk haté­konyságát igazolják, s a szovjet —francia kapcsolatokra jellem­ző barátságos légkörben jöt­tek létre. Ezért célszerűnek tart­ják az ilyen jellegű érintkezé­sek folytatását és fejlesztését Ezzel összefüggésben Georges Pompidou köszönetét fejezte ki Leonyid Brezsnyevnek a szívé­lyes vendéglátásért, amelyben a Szovjetunióban részesítették, és azért a meleg légkörért, amelyben a megbeszélések folytak. Pompidou a vélemény- csere folytatására meghívta Franciaországba Leonyid Brezs- nyevet, A meghívást köszönettel elfogadták. A látogatás idő­pontjáról később döntenek. Ellentétek, vagy altematfvákf — ez á kérdés foglalkoztatja a washingtoni diplomáciai körö­ket, miután Laird távozó had­ügyminiszter, illetve Richardson kijelölt hadügyminiszter 48 órán belül eltérő módon jellemezte az USA vietnami célkitűzéseit Hétfőn, mint ismeretes, Loird hadügyminiszter 4 éves hivatali tevékenységéről beterjesztett zárójelentésében a fegyveres erők képviselőházi bizottsága előtt úgy fogalmazott, hogy a „vietnamizálás befejeződött”, és ez még a párizsi tárgyalások kudarca esetén is „lehetővé te­szi a háborúban való amerikai részvétel teljes megszüntetését, attól függően, hogy az ameri­kai hadifoglyokat biztonságo­san szabadonengedik, illetve számot adnak az indokínai Á Fehér Ház dilemmája hadműveletek során eltűntek­ről”. Laird szerint a dél-vietna­mi rezsim most már „gyakor­latilag teljes mértékben képes önmaga megvédésére”, s az amerikai fegyveres erők teljes kivonása egyedül a hadifogoly- kérdés rendezésétől függ. Az elnöki kinevezések szená­tusi megerősítésére váró Elliott Richardson kijelölt hadügymi­niszter ezzel szemben szeidán a fegyveres erők szenátusi bizott­sága előtt cáfolta, hogy az USA „egyedüli célja” a hadifoglyok visszanyerése lenne. Hangsú­lyozta: „világos, hogy más cél­jaink is vannak. Ha arra kény­szerülnénk, hogy csupán egy si­keres vietnamizálási programra támaszkodjunk Cnem pedig egy átfogó rendezésre), akkor csu pán átadnánk a háború foly­tatásának katonai felelőssé­gét... Laosz és Kambodzsa to­vábbra is fenyegetés alatt áll­na, folytatódna az öldöklés és a harc. Következésképpen mi tűzszünetet akarunk, amely ki­terjed Laoszra és Kambodzsára is, és lefekteti a béke és stabi­litás alapjait az egész térség­ben". Richardson tehát az amerikai feltételeknek megfelelő „átfogó rendezés” célkitűzését állította előtérbe, vagyis az amerikai kliens-rendszerek fennmaradá­sát garantáló „tartós béke” for­muláját, amelyre Nixon elnök is ismételten hivatkozott. Amilyen nyomatékosan han­goztatta Lafrd hétfőn, hogy a „vietnamizálás sikere” máris le­hetővé teszi az amerikai kato­nai kivonulást, éppen olyan nyomatékosan jelentette ki Ri­chardson szerdán, hogy az USA továbbra is „átfogó megoldást” óhajt Diplomáciai megfigyelők sze­rint Laird és Richardson egy­másnak ellentmondó formulája a kormányzaton belüli eltérő helyzetmegítélést tükrözi. Nem zárják ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy alter­natívákról van szó, s Laird „vészkijáratot” nyitott, amelyen át — a maximális amerikai cél­kitűzéseket tartalmazó „átfogó rendezés” formulájának végső kudarca esetén — az Egyesült Államok „tisztesen" távozhat Vietnamból, miután deklarálta a „vietnamizálás sikerét".

Next

/
Thumbnails
Contents