Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
1973, január 7, DUNANTülI NAPLÓ 3 A * elmúlt esztendőben « “ párt és © kormány központi szervei több olyan gaz daságpoíitikai intézkedést határoztak el, amelyek bizonyos mértékben újszerüek, és amelyekről a korábbi években még viszonylag V*vé* szó esett. Ezek közé tartozik a gazdaságtalan termelés csők kerítésére és ezzel összefüg gésben az ipari kapacitások kihasználásának javítására vonatkozó határozat is. A gazdaságtalan termelésről és az ipari kapacitás hasznosításának gondjairól Irta: dr. Hagy József, a Megyei Pártbizottság titkára Még csak a kezdetnél tartunk Köztudott, hogy társadalompolitikai céljaink elérésének egyik fontos előfeltétele a népgazdaság hatékonyságának és ezzel kapcsolatban a termelés gazdaságosságának folyamatos javítása. A gazdaságirányítás új rendje, a reform szigorúbb mércéje felszínre hozta a gazdaságtalan termelés megnyilvánulásait és szabályozóival a hatékonyság javítására ösztönöd® a vállalatokat, erősítve ozokat a törekvéseket, amelyek ez új korszerűbb termékek és technológiák megvalósítására irányulnak. Ennek ellenére ózonban még csak a kezdetnél tartunk, amit az is bizonyít, hogy a nemzetközi műszaki haladás folyamatához, viszonyítva ez elavult technika és a gazdaságtalan termékek súlya gazdasági szerkezetünkben túlzottnak ítélhető. A helyzet reális megítélése érdekében ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a gazdaságosság kérdése viszonylagos — ennélfogva valamilyen mércéhez. mért — összehasonlítást igénylő íogalom. Két termék körül nyilván az a gazdaságosabb, amelyet viszonylag kisebb ráfordítással állítanak elő. Két üzem közül pedig az, amelyik kisebb ráfordítással nagyobb eredményt ér el. E látszólag egyszerűnek tűnő megfogalmazás mögött azonban nagyon sok vitatott kérdés húzódik meg, «melyeknek a tisztázása a közgazdászok, elméleti kutatók feladata. A gazdasági élet azonban nem várhat az elméleti kutatások eredményeire annál kevésbé, mert az idő sürget, másrészt a mindennapos gyakorlat már olyan tartalommal tudja ezt a fogalmat megtölteni, amely az objektív állásfoglalást és a döntést lehetővé teszi. A gazdaságosság javulását fegiobbetn a vállalati jövedelmek emelkedése jelzi, és ebben ti vonatkozásban az. utóbbi években bíztató eredményeket értünk el. A vállalatok és sző vetkezetek gazdálkodásának eredményessége az országos helyzethez hasonlóan a reform bevezetésétől kezdve megyénkben is folyamatosan emelkedett. Pl.: 1971-ben a nyereség 13,5 százalékkal volt több az előző étinél és veszteségesen működő vállalat nem volt. A vállalati nyereség növekedése azonban nagy és növekvő mértékű állami támogatást is tartalmaz. Pl.: megyénkben az elmúlt évberT ez az összeg közel egymilliárd forintot tett ki. Népgazdasági szinten a támogatások egyharmada a fogyasztói árarányok fenntartásával fügq össze, fokozatos csökkentésük részben az áraknak a távlati tervek során történő rendezése, másrészt a fogyasztási javak gyártásának gazdaságossága révén hajtható végre. Az állami támogatás másik harmada a mezőgazdasáqí (élelmi- sze-ioari) árakkal függ össze. Csökkentésük, illetve megszüntetésük az élelmiszergazdaságban a hozamok növelését, a ráfordítások mérséklését teszik szükségessé. Természetesen ez is hosszabb időt igénylő folyamat. Végül a támogatások egyharmada oedig a jelenlegi ipari termelői árrendszerhez kap- cso'ódik, amelynek rendezése feltételezi az egész termelői árrendszerünk további fejlesztését. Ez nyilvánvalóan együttjár a gazdasági szabályozás szigorításával, a dotációk, veszteség- térítések, export szubvenciók, topábbá a különféle mentesítések csökkentésével. Aratások A hatékonyabb termelői ór- \dszer kialakítása során ára- ;at fokozatosan közelíteni ikséges a világDÍaci árakhoz, üben azzal az igénnyel, hogy 3'alkalmassá váljanak a zdasiai viszonyok reális tűk ■éséie es segítségükkel a zdaságtalan termelés ténye színre kerüljön. Ez a folyamat ugyanakkor feltételezi a szocialista gazdasági verseny érvényesítését, az indokolatlan monopolhelyzetek felszámolását és a külső és belső árhatások megfelelő alkalmazását is. A félreértések elkerülése végett azonban le kell szögezni, hogy a fogyasztói árrendszer — miután az életszínvonal-politikánknak is eszköze — nem követheti minden vonatkozásban a termelői árakat. Nyilvánvalóan a későbbiekben is előfordul hatnak olyan esetek, amikor társadalompolitikai okokból az egyes termékek fogyasztói árai — tudatosan — eltérnek a termelői áraktól. Az elmúlt évben az idevonatkozó pórt- és kormanyhatároza. tok megjelenése után mindenütt megkezdődött az elemző munka annak megállapítása érdekében, hogy a jelenlegi ismérveink szerint mi tekinthető gazdaságosnak, illetve gazdaságtalannak. Baranya megyében e tevékenység keretében a szakemberek bevonásával reprezentatív jelleggel mintegy 40 vállalat helyzetét mértük fel. Az eredmény részben igazolta az előzetes feltételezéseket, részben meglepő új ismereteket is hozott A vizsgált vállalatok közül - az érvényben lévő gazdasági szabályzók szerint — 16-nál nincs gazdaságtalanul gyártott termék, 24nél azonban kisebb nagyobb hányadban különböző indokok alapján folyik ilyen tevékenység. Pl.: a szénbányánál veszteséges a brikett-termelés, amelynek fenntartását jelenleg még a népgazdasági érdekék indokolják. A MEZŐGÉP gyártmányainak hét százaléka jelenleg alacsony jövedelmezőségű. Meglepőnek tűnik — és fenntartással fogadható hogy a Bőrgyár termékeinek mintegy húsz százaléka gazdaságtalannak, il letve alacsony jövedelmezösé gűnek minősül (pl.: bélésbőrök). Az élelmiszeriparban előállított termékek nagy részét gazdaságtalannak minősíthetnénk, azonban ezek a lakosság ellátásában játszanak fontos szerepet, és a veszteség zömmel az árrendszerből adódik. A tégla ipar dotáció nélkül korábbon teljesen gazdaságtalan volt. A tanácsi iparban és a szövetkezeteknél főleg a szolgáltatások veszteségesek. Az építőiparban alacsony jövedelmezőségű a szak- és szerelőipari tevékenység, valamint az aszfaltút és a betonút-építés. A közlekedési ágazaton belül (a 12-es VOLÁN) veszteséges a darabáruszállítás, amely a kötelező tarifából adódik. De a vállalati eredmények a személyszállításban sem elegendők a bővített újratermelés folyamatához, erre többmilliós dotációt kapnak. A XIV. Autójavító Vállalatnál az autómentés veszteséges, de alacsony jövedelmezőségű a gépkocsi-karbantartás és szerviz is, II gazdaságtalan termelés okai A gazdaságtalan termelés okai igen sokrétűek. Adódnak az árszabályozási rendszerből, az elavult termelési berendezésekből, a gépesítettség hiányából, a termelőeszközök modernizálására szükséges fejlesztési források hiányából, rossz piac- j kutatásból, szervezetlenségből I és nem kismértékben a helytelen szemléletmódból. A gazdaságtalan termelés csökkentéséről, illetve megszüntetéséről kapott vállalati vélemények nagyon vegyesek. Sokan az ön- í költség csökkentését, a nagyobb 1 szervezettséget tartják járható | útnak. A legtöbben azonban az I egyedüli lehetőséget a terme- I kék árainak emelésében és nagyobb állami preferenciában j látják. A gazdaságtalan termelés | visszaszorítása, illetve fokozatos j felszámolása érdekében indított J kezdeményezések során a leg- 1 nagyobb súlyúak ozok a köz ponti, a népgazdaság egészét érintő intézkedések, amelyek végső soron egy kedvezőbb, adottságainknak jobban megfelelő ipaii struktúra megteremtését irányozzák elő. Ez o törekvés jut kifejezésre a IV. ötéves terv fejlesztési koncepcióiban is. így például: a járműgyártás és számítógép-gyártás kiemelt fejlesztése, a textilruházati ipar és élelmiszeripar rekonstrukciója, a gépipar egyes ágazatainak átszervezése. Ugyanakkor szükséges, hogy vállalatok is készítsenek terveket a korszerűtlen termékek csökkentésére, a gazdaságosság fokozására, a termelőberendezések modernizálására. A helyzet elemzése során meg kell vizsgálni az egyes termék- csoportok, üzemrészek eredmé nyességét, ennek függvényében kell rangsorolni termékeket, megállapítani ezek jövedelme zőségi sorrendjét. Ezt követően lehet áttekinteni, hogy miként lehet javítani a termelés gazdaságosságát, Az elemzés során fel kell tárni a számításba vehető módszereket; a legkevésbé jövedelmező termékek gyártási technológiáját, az ahhoz felhasznált anyagokat, szerszámokat és ezek ésszerű változtatásával kell növelni a termelékenységet. Indokolt megvizsgálni a gyártási sorozat- nagyság növelésének lehetőségeit, miután a tömegszerűség növelésével párhuzamosan az úgynevezett állandó költségek nem növekednek és a termelés volumenének emelése egyben a termék önköltségének csökkentését eredményezheti. Természetesen a mennyiség növelésénél a vállalatnak mind a termelési-műszaki, mind pedig a gazdasági feltételeket biztosítani kell. Mérlegelni, hogy van-e hozzá kapacitás, nyersanyag, munkaerő, el lehet-e adni a többlettermelést stb, túl, hogy a munka nélkül k ifi - , zetett bér csak rontaná a vállalat gazdaságosságát. Rém csak vállaSati elhatározás Ismert, hogy a jövedelmezőséget növelni lehet a termelés összetételének viszonylagos és abszolút javításával. Viszonylagos javításról akkor beszélünk, ha a vállalat növelni tudja az áltagosnál jövedelmezőbb termékek termelését, abszolút javulásról akkor, ha a vállalat csökkenteni képes, vagy teljesen le tudja állítani az átlagosnál rosszabb jövedelmezőségű (veszteséges) termékek gyártását. Ez utóbbi természetesen nem egyszerűen a vállalat elhatározásán múlik, hiszen a népgazdaságban gyakorlatilag minden anyagnak van felhasználója, illetve minden terméket meqvásárol valaki. Ezért, ha a vállalat valamely rossz jövedelmezőségű termék termelésének leállítását tervezi, előzetesen egyeztetnie kell ezt a lépését a nyersanyag szállítójával, ha tőle emiatt a jövőben kevesebb nyersanyagot fog átvenni. Konzultálnia kell a késztermék vevőjével is, hogy a termelés beszüntetése ne okozzon zavart az ellátásban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok általában ismerik az egyes termékek gaz- doságossáaa javításának, illet ve a gazdaságosabb termékek termelési aránya növelésének lehetőségeit, és ezek kihasználásával sok helyütt eredményeket is érnek el. Nem kielégítő mértékű azonban a csak gazdaságtalanul előállítható termékek termelésének korlátozása, illetve meqszüntetése, mivsl ez a termelési szerkezet korsze rűsítésének a nehezebb és bo nyolultabb módja. Valamely termelési folyamat leállítása az ..adott üzemben gépeket, embe reket tehet feleslegessé. A leállított gép költséget jelent, amortizációt kell utána fizetni, hozadéka viszont nincs, a mun kaerő foglalkoztatása pedig erkölcsi-politikai kérdés Is, azon Tennivalók saját erőből Mindezek azonban nem áthidalhatatlan nehézségek. A veszteséges termelés leállítása révén felszabaduló munkaerő foglalkoztatása gazdaságosabb munkahelyen rendszerint még egy vállalaton belül sem okoz különösebb problémát — annál is inkább, mert több iparágban éppen a munkaerőhiány az akadálya a meglévő kapacitások jobb kihasználásának. Az előzőek nyomán úgy tűnik, mintha a termelési szerkezet gazdaságosabbá tétele csak az. elhatározáson múlna. Bár igaz az, hogy az elhatározásnak a vállalatoknál kell megérlelőd nie, és a legtöbb teendő is a vállalatokra hárul, azonban az esetek jórészénél az irányító szervek közreműködése nem nélkülözhető. (Ha például azt kell elbírálni, hogy a behozatal nem elönyösebb-e, mint a vállalatnál gazdasáqtalanul előállítható termék.) Erre a kérdésre a vállalat, amelynek nines mindig teljes áttekintése a belső vagy a külföldi piacról, nem képes megnyugtató választ adni. Itt figyelemmel kell lenni a szocialista országokkal megkötött államközi megállapodásokra is, amelyek esetleges módosítása a termelési szerkezet változása miatt ~ még a kölcsönös előnyök esetén is csak az illetékes kormányszervek állásfoglalása, engedélye alapján lehetséges. Látjuk, hogy jelentős számban adódnak olyan feladatok, amelyek a vállalati hatáskört meghaladják. Például: azt nehezen lehet vállalati szinten elvárni, hogy a saját teljes tevékenységnek megváltoztatására tegyen javaslatot (vagy esetleg saját maga megszüntetését kezdeményezze) ezért az irányító szervekre vár az a feladat, hogy a vállalatokat ebből a szempontból is értékeljék, és a jelentős dotációt, támogatást él vező vállalatok termelési profiljának, piaci orientációjának, szervezetének, stb. módosítását kezdeményezzék, lényegében á minisztériumokra hárul az a fel adat, hoqy a gazdaságtalan termelés visszafejlesztésének fő irányát, ütemét megjelöljék, a termékeknek a hazai piacon való pótlását megszervezzék. Ennek során azonban biztosítani kell, hogy a lakosság ellátásához és államközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez nélkülözhetetlen, de ma még csak gazdaságtalanul előállítható termékeket a vállalatok továbbra is gyártsák. Ilyen esetekben főként az üzem- és munkaszervezés iavításával és a belső tartalékok fokozottabb feltárásával kell javítani a gazdaságosságot. kihasználása A termelés gazdaságosságával szorosan összefüagő, ezt alapjában befolyásoló tényező az ipari kapacitások hasznosításának helyzete. A már említet felmérés szerint az ipar termelő tevékenységét megyénkben 18 milliárd Ft értékű eszközállomány szolqálja, amelynek 85,4 százalékát az állóeszközök képezik. Az anyagi-műszaki összetétel szempontjából az országos átlaqhoz képest vi- szon-Taa alacsonvszintű a technikai felstereltséö. Uayanis a gép-'< és berendezések aránya az állóeszközökből 1971-ben: az ipar eaészében 34.5 százalék, ezen belül a nehéziparban 32,2, a könnyűiparban 53,2, élelmi- s?“rir>nrban 41 5, szövetkezeteknél 43 százalék. A péoek el- k-iszné'-dásg is eléq neqvfoké. (Nettó értékük a bruttó érték- her viszonyítva átlagosan 5°,3 százalék.) Nem kielégítő a termelő berendezések kihasználásét jellemző műszakszámok alakulása. Ugyanis az ipari üzemekben az utóbbi években a műszakszámok csökkenése általánossá vált. Háromműszakos termelés I egészében jelenleg csak a Fa- j rostlemezgyárban, a Hőerőműben, a Dohánygyárban található. Hó rom mű szakos munkarend van érvényben ugyan a minisztériumi iparban, de ezek csak egyes részlegekre vonatkoznak, ugyanúgy, mint a tanácsi iparban, ahol kétmüszakos a termelés, a szövetkezetek pedig egy műszakban dolgoznak. Az utób bi időben a műsrakszámok csökkenésének következményeként egyre jelentékenyebbé vált a kapacitás-kihasználatlanság. Országosan 1970-ben az állami iparban az átlagos műszakszám értéke 1,44 volt, de így alakul a megyei helyzet is. A műszakszómok növelésének gondolatával — a létszámhiányra, szociális okokra hivatkozva — jelenleg nem is foglalkoznak vállalataink. Néhány helyen a nőpolitikái határozatot is úgy értelmezik, mint egy felmentési lehetőséget a második és harmadik műszak megszervezése alól. A hiba elsősorban abban van, hogy a dolgozókat anyagilag nem teszik kellően érdekeltté. A váltatott bérpolitikában még nem nyert megfelelő elismerést, hogy a délután és éjjel végzett munka nagyobb hátrányt és terhet jelent a dolgozók számára, miqt az első műszak. A gépi munkahelyek száma vállalatonként igen eltérő. Pl.: a Kesztyűgyárban a termelő 2233 munkahely közül 564 a gépi munkahely. Az ipari szövetkezetekben a kb. 3500 foglalkoztatott 136 gépi munkahelyivel rendelkezik. A gépek kihasználtság! foka meglehetősen hullámzó. Pl.: a Bőrgyárban az első műszak 100 százalék, a második műszak 65, a harmadik műszak 35; — a Dohánygyárban az első műszak 78, a második műszak 79, a harmadik műszak 76 százalék kihasználtságot mutat. A tanácsi vállalatoknál még rosszabb a helyzet. De majdnem minden területen vannak 20—30 százalékos kihasználtságú gépek is. A gépek elhasználódására az értékleírás aránya során már volt szó, de meg kell jegyezni, hogy sok nullára leírt gép is üzemel. Az utóbbi évek beszerzései javították ugyan a nagyfokú elhasználtságot, azonban a berendezések cserélődése, a régiek selejtezésének üteme na* gyón vontatott. Ugyanakkor pedig ismert, hogy a gépek erkölcsi kopása a gyorsan fejlődő technika hatására igen erőteljes. A berendezések újakkal való cseréjét nehezíti az alacsony (átiagos 5 százalékos) amortizáció és helyenként a legszükségesebb igények kielégítéséhez sem elegendő pótlási alap. Az okokat keresve, a vállalatok zöme a munkaerőhiányt, a termékek iránti igényváltozást, anyaghiányt, a beruházások csökkentését, bérszínvonal-szabályozást, amortizáció szűkösségét, szolgáltatások gazdaságta- lanságát sorolja fel. Ezek a tényezők valóban léteznek, de vállalatonként eltéiö mértékben. A munkaerőhiány a bányászatban és egyes szakmákban nagy gondot okoz és a dolgozó létszám bővülésére a jövőben sem lehet számítani. Azonban a meglévő létszám hasznosítása nagyobb szervezettséggel — különösen az in- produktív munkák csökkentésével — műszaki fejlesztéssel javítható volna. A termékváltozás iránti igényt pedig jobb piackutatással és rugalmasabb termelés-irányítással lehet követni. Sürgető tények Mind a termékek iránti kereslet, mind a gazdaságosság növelése igényli a termelő kapacitások jobb kihasználását és a gépek, berendezések korszerűsítését. Ezt célozzák azok a központi intézkedések és határozatok, amelyekről az eddigiekben szó volt. Ami ennek a fontos feladat- csoportnak a végrehajtása érdekében a múlt évben történt, még csak kezdő lépésként értékelhető. A pártszervezetek éppúgy, mint a gazdasági vezetés ter inkább általában és kevesebb, konkrétsággal vizsgálták a gazdaságtalan termelés megszüntetésének tennivalóit és a kapacitások kihasználásának helyzetét, holott a helyi tapasztalatok az mutatják, hogy van bőven tennivalónk. A teljesség igénye nélkül ezek közül a következőket tartom szükségesnek megemlíteni| Gál: a gazdaságtalan termelés csökkentése — Indokolt» höfff « «általatok, mielőbb foglalkozzanak a költség nemek és a fedezeti források alapján a termékenkénti jövedelmezőség vizsgálatával* Ax elkészült vizsgálatok nyomán 1973-tól minden évben ez éves tervekbe» rögzítsék o gazdaságtalan termelés csökkentésére teendő intézkedéseket— A pártszervezetek politikai eszközökkel érjék el, Hogy a dolgozók és a vezetők tevékenységének középpontjába kerüljön az állóeszközökkel való jobb gazdálkodás, a korszerű gépek nagyobb mértékű alkalmazása, az anyagmozgatás gépesítése, ax önköltségcsökkentés és a jobb kereskedelmi tevékenység. — Gondot kell fordítani arra, hogy ahol a dolgozók átcsoportosítása válik szükségessé, körültekintő legyen ax intézkedés és előzze ezt meg • politikai felvilágosítás. Az új munkahelyeken lehetőleg ne érje a dolgozókat anyagi hátrány és kapjanak maximális segítséget az átképzésben, — Határozottan fel kell lépni ax olyan szemléletmód ellen, amely « hatékonyság növelését csak a termelői árak emelésében, a munkabérek mérséklésében és a minél nagyobb állami kedvezmények megszerzésében látja* — Az 1973. évi tervezés időszakában indokolt napirendre tűzni a termelőkapacitások kihasználásának helyzetét, és a vállalati sajátosságoknak megfelelően meghatározni a munkarendet, a gépi kapacitások kihasználásának optimumát. — A vállalati beruházást tervek tárgyalásánál fel kell lépni az olyan fejlesztések ellen, amelyek üzemelését egy műszakra tervezik. Nem engedhető meg, hogy a gazdaságtalan termékek termelésére —, amelyek korszerűbbekkel helyettesíthetők — új munkahelyek létesüljenek. — Kezdeményezni kell az elavult gépek, berendezések selejtezését. Nem szabad megengedni a* ezzel összefüggő pénzügyi manipulációkat. Erősíteni és segíteni szükséges azokat a törekvéseiket, amelyek a szervezettebb munkaerögazdáikodásra és a belső szakmunkásképzésre irányulnak. — Azoknál o vállalatoknál, ahol e termékek iránt hosszabb távon valóságos szükséglet jelentkezik, szorgalmazni kell a három, de legalább a kétmüszakos termelést. Törekedni kell © második és harmadik műszak kiszélesítését célzó anyagi ösztönzés kidolgozására és javaslatoknak a kollektív szerződésekben való rögzítésére. A Központi Bizottság legutóbbi (1972. XI, 14-15-i) határozatai több olyan qazdaságpoliti- kai jellegű kérdést érintenek, amelyek az előzőkben tárgyalt témákkal összefüggésben vannak. (Egyes-gazdasági szabályzók változtatása, az ipar termelésének zömét adó kb. 40 vállalat helyzetének felülvizsgálata — ezen belül a 10 legnagyobb kiemelt támogatása — a reáli sabb árrendszer irányában teendő lépések stb.) Ar egyes feladatok megvaló- sítasanak időigénye ugyan elté- pó jellegű, azonban abba« «sihamarabb közös nevezőre kelt jutnunk, hogy az 1973-as év népgazdasági és vállalati terveiben az idevonatkozó teendőket, azok társadalmi- és politikai súlyát figyelembe véve teljes egészében szerepeltessük, Nagy jelentősége van a központi intézkedéseknek, de a teendők nagyobb része a vállalatokra hárul. A vállalatok közvetlenül érdekeltek a termelő- kapacitások jobb hasznosításában és ezzel összefüggésben a gazdaságosság és jövedelmezőség javításában. Ezzel saját közösségük és a népgazdaság érdekét egyaránt szolgálják.
