Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
1973. jonuár 30. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Szemlélet, Uo egyszer megérnénk a ' 1 nagy hajtások évét, amikor Magyarország valamennyi gépe éjjel nappal dolgozik, feltéve persze, hogy nem raktárra, hanem megrendelésre, akkor a következő esztendőben, ahogy mondani szoktuk, nem kapálnánk. Ettől messze vagyunk. Inkább holnap is dolgozgatunk azért, ami már ma is a miénk lehetne. Valamennyien .úgy vagyunk vele, hogy kizárólag csak a délelőtti műszakban tudjuk elképzelni a munkát, kényelmesek az estéink, de ezzel egyszersmind lemondunk a három műszak terméktöbbleteiről. Be kellene népesíteni a délutáni és az éjszakai műszakokat, ki kellene préselni mindent gépeinkből és eszközeinkből. Ez a nemzetgazdászok álma, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy sok hozzánk hasonló nagyságú országnál egyáltalán nem rendelkezünk alacsonyabb technikai-műszaki színvonallal, mégis, lényegesen kevesebbet termelünk; akik tisztában vannak azzal, hogy milyen rohamos a gépek erkölcsi avulása, amit ma időben elvesztegetünk, azt többé nem nyerjük meg, amelyik termék ma modern, holnap már szemétbe való. Lehúzni azt a három bőrt a munkanapról — ez hát az álom, ha azonban szép álmunkkal leszállunk a földre, azonnal bele is ragadunk. Mostanában sok szó esik ki- hüszná.latlan kapacitásainkról. Felmérésék készülnek es ezek a felmérések egytől egyig lesúj- tóak. Akadnak modern üzemek az országban, ahol a kapacitásoknak mindössze harminc százalékát használják ki, és nem is tudnak többet tervezni, Baranyában sem sokkal rózsásabb a helyzet, oly kevés üzemünk van, ahol folyamatosan éjjel nappal dolgoznak, kivéve azokat, ahol már régen polgárjogot nyert a három műszak. De hiszen ezek már ismert dolgok, és persze ismertek a nehézségek is. Nincs elegendő munkáskéz, a nőket nem lehet éjszaka a gépek mellé állítani, különben is, hol vannak az ehhez szükséges óvodák, bölcsődék, közlekedés? Hol vannak az ösztönzők? A harmadik műszak beállításával jgró gondok és bértöbbletek lehet, hogy meg sem térülnek azzal, hogy költségmegtakarítást értünk el az eszközök jobb kihasználásával . . . Egy sóhaj az egyik oldalon, eqy nagy sóhaj a másik oldalon. Valóban nincs kiút ebből? Látszólag nincs, hiszen a vállalatvezetők sanyarú helyzetüket ecsetelve valóban falakat húznak fel. Próbáljon itt valaki három műszakot csinálni, de az akkor a fejjel a falnak menés lesz. És nagyjából igazuk van, a tények azok tények, honnan kerítsenek munkaerőt, ha nincs. De vajon, ha a falakat nem is tudjuk egyszerre ledönteni, miért ne üthetnénk legalább réseket a falon, hogy aztán ledőljenek önmaguktól? Tehát réseket, kicsi kis réseket. Ezekre gondolok, amikor címszavakat írok fel: szemlélet, ruha, bér. A szemlélet. Csupa kérdő" jel. Miért tervezünk eleve egyműszakosra üzemeket, miért szorgalmazzuk az egyműszakos A „MECSEK" ARUHÁZ HARISNYA OSZTÁLYÁN KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ NŐI nylonharisnya 3 pár 40,20 Ft ruha, bér termelést? Miért értelmezzük olykor helytelenül a nők és az ifjúsáq helyzetének megköny- nyebbítését célzó politikai határozatokat, miért érezzük szinte felmentésnek a több műszak bevezetése alól, és egyesek törekvéseik alátámasztására miért kovácsolnak még ideológiát is a határozatokból? Miért van az, hogy mindenki csak délelőtt tudja elképzelni munkáját, de közben teljesen természetesnek vesszük, hogy a vonatok éjjel nappal közlekednek, éjszaka is ég a villany és folyik a meleg víz, hajnalban pedig már ott van az üzletekben a tej és a kenyér? Felül kellene már emelkednünk ezen az egyműszakos szemléleten, s megbarátkoznunk a több műszak gondolatával. A ruha. Most egy olyan helyzetben vagyunk, hogy nagyobb a ruha, és mi mindenáron az embert akarjuk felfújni. Ez a képletes fogalmazás a pécsi Városi Pártbizottság üléséről származik. És, hogy szokott lenni a szabónál? Ha nagyobb a ruha, egyszerűen levág belőle. Nekünk is valami ilyesmit kellene csinálnunk. Mondjuk van tíz esztergagépünk és mind a tíz egy műszakban dolgozik. Nem lenne ésszerűbb, ha ötöt eladnánk, vagy kiselejteznénk és a fennmaradó öttel éjjel nappal dolgoznánk? Pontosan az ellenkezőjét kellene csinálnunk annak, amit most csinálunk, hogy fejlesztünk és fejlesztünk, és ezzel újabb és újabb munkahelyeket hozunk létre. Kevesebb gép is elég, ha nagyobb termelékenységű és egész nap dolgozunk vele. Selejtezzünk hát. Nincs épp elég rozzant gépmatuzsálemünk? A bér. Tudom, nem hálás fel- j adat a három műszak mellett ágálni. Hajcsár-szerep. De ha „á"-t mondunk, akkor én rögtön bért is mondok. A második és a harmadik műszak igenis nagyobb megterhelésekkel jár. Az éjjel végzett munka értékesebb, mint a nappal végzett i munka. Akkor jobban meg kell fizetni. Hogy a közgazdasági szabályozókban mindéi nem tükröződik eléggé? Lehet, de ne mindig a szabályzókat bántsuk. Most éppen jó példát mondhatunk: a kormány a márciusi béremeléseket úgy osztja el, hogy azok a vállalatok kapnak többet, ahol nők, nehéz fizikai munkát végzők és második, harmadik, negyedik műszakban dolgozók vannak. De mj magunk is már régen differenciálhattunk volna a gyárkapun belül. Tegyük vonzóvá a több műszakot! Kapjanak pótlékot a délutánosok és az éjszakások a délelőttösök rovására. Van már erre is példa és mégsem szakadt le az ég. Gyakorlattá kel- , lene tenni. kJ em arról van szó, hogy mindenáron húzzuk le a munkanapról a második és a harmadik bőrt is. Csak ahol megrendelések vannak, csak amikor a vállalati összes költségeket csökkenthetjük, akkor dolgozzanak éjjel nappal a gépek. Teher, persze, hogy teher. Csorogna az izzadtság, de a méz is. Miklósvári Zoltán A Komlói ÁFÉSZ cukraszuzeméb: szakképzett CUKRÁSZT keres Bérezés megállapodás szerint Jelentkezés: 1973. január 31-ig AZ ÁFÉSZ KERESKEDELMI OSZTÁLYÁN Komló, Kossuth L. u, 13, sz, alatt Magyar—jugoszláv társadalomti!ztosítási tárgyalások Január 1-töl Pécshez tartozik Á dunafötdvári kendergyár A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága, valamint Jugoszlávia öregségi-rökkantsági és betegbiztosítási közösségei szövetségének képviselői Budapesten tárgyalásokat folytattak a magyar—jugoszláv társadalombiztosítási egyezmény végrehajtásáról. Megállapodtak a két ország dolgozóit érintő egyes beteg- ellátási és nyugdíj-kérdésekben, és együttműködésük továbbfejlesztésében. Tájékoztatták egymást a két ország társadalom- biztosítási helyzetéről, a legutóbbi években elért fejlődésről. 58-ban kísérleti üzemet létesítettek a pozdorja feldolgozására. Azelőtt a kenderpozdorját csak tüzelésre használták - a gyári kazánokat fűtötték vele és a dolgozóknak adták el. De így is valóságos pozdorjahegyek képződtek a gyárakban. Sikerült kialakítani a megfelelő technológiát és 1960. augusztus 20-án már egy modern, évi 4000 köbméteres kapacitású pozdorja-bútorlap üzemet avattak az ugyanakkor elkészült korszerű üzemi konyhával, étteremmel együtt, Ma már több bu- torlap-üzem működik az ország kendergyáraiban és Dunaföld- váron, annak ellenére, hogy közben a gyár rostkikészítő üzemének termelése is duplájára nőtt, az itt „termelt” pozdorja nem elég. Szinte menetrendszerűen szállítják ide b pozdorját Tolnanémediből és Szekszárdról induló pótkocsis teherautók. Tavaly már len-poz- dorját is kellett vásárolni a bu- torlapgyár egyre fokozódó étvágyának csillapítására. — Évi százezer mázsa kender feldolgozása és 8000 köbméter bútorlap. Ezt produkálja a duna- földvári gyár 550 dolgozója. Da mint Varga János telepvezető elmondta, az átszervezés új távlatokat nyitott. A nagyvállaiot keretein belül az eddiginél több lehetőség lesz a műszaKÍ fejlesztésre. Kedvezményesen selejtezhetik ki az elavult állóeszközöket, a dolgozók személyi jövedelmének emelésére is mód nyílik. Rövidesen eqy nagy teljesítményű szovjet géppel cserélik ki a kiszolgált es ma már nem korszerű csehszlovák kenderturbinát, 1975-re ütemezték be a bútorlap-üzem teljes rekonstrukcióját, ennek keretében a ma még kézierővel végzett műveleteket is gépesítik, automatizálják. (J) Lenti .péti közroníta tetőd Tiszta, virágos — 78 baranyai község Nagyszerű eredmények a tisztasági mozgalomban Tíz évvel ezelőtt kapcsolódtak be a baranyai falvak lakói a „Tiszta udvar, rendes ház” cím elnyeréséért folyó országos versenybe, amely a későbbiekben — a községeket, iskolákat, termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat is érintő — mozgalommá vált. Mint az egészségügyi felvilágosítás, az egészséges életre nevelés eszköze, nagy mértékben elősegítette környezetünk egészségügyi viszonyainak javítását. A mezőgazdasági nagyüzemek: tisztasági mozgalmában a bogádi „Virágzó” MGTSZ volt a kezdeményező és ért el kiemelkedő eredményeket. Bár az értékelés során nem rangsorolták a „Tiszta termelőszövetkezet” címet elért 37 közös gazdaságot, az élenjárók közül említést érdemel a baksai tsz. Ebben az évben — siklósi kezdeményezésre — új vonásokkal gazdagítja a vöröskereszt a tisztasági mozgalmat. Falunapokat rendeznek a baranyai községekben, aho| egészségügyi felvilágosító előadásokra, vetélkedőkre kerül sor. Ilymódon 1s népszerűsítik a mozgalom céljait, hogy Baranya minél előbb „Tiszta, virágos ,megye” lehessen. A 7000 iaxosú Lenti községet és környékét Zala megye harmadik ipari körzeteként tartják számon, jóllehet ipari fejlődése csak a kezdetén van. A településen működő ipari vállalkozások ebben az évben több mint kétszázmillió forintot költenek fejlesztésre. Tavaszra befejeződik az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat nagy gyáregységének építése, amelynek költségei mintegy 120 millió forintot tesznek ki. További 50 milliós beruházással fejleszti lenti üzemét a Zalaegerszegi Ruhagyár és huszonötmillió forintos fejlesztést valósít meg a lenti Fém-, Fa- és Szolgáltató Szövetkezet. Lenti ipari fejlesztését a Zala megyei Tanács csaknem 50 millió forint iparfejlesztési támogatással segíti. Meggyorsult a nagyközségben a lakásépítés is. Ebben az évben 100 személyes óvodát, 60 személyes bölcsődét, 40 személyes általános iskolai kollégiumot létesítenek és megkezdik a művelődési központ építését. A kulturális és művelődési célokat szolgáló beruházásokra mihtegy 30 millió forintot fordítanak. Január elsejével egy kézbe | került a hazai kenderipar. A | magtermeltetéstől a különféle i késztermékekig az országos vállalat, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat a gazdája a kender-feldolgozásnak. Az átszervezéssel gyarapodott a vállalat pécsi fonó- és szövőgyár is, hozzácsatoltak három Tolna megyei kikészítő üzemet: a dunaföldvárit, a tolnanémedit és a szekszárdit. Közülük a legnagyobb a dunaföldvári gyár. Tolna megye északnyugati csücskében, Pécstől 110 km-re, a Duna partjára több mint hat évtizede, 1911-ben telepítette az üzemet a zirci apátság, elsősorban azzal a céllal, hogy az uradalmaiban termelt kendert feldolgozva, értékesebb áruként tudja forgalomba hozni. A gyár j már ekkor is — 32 ti loló-á I Iá sóvá I és évi 35 000 mázsás áztató- j ! kapacitásával — a legnagyobbak közé tartozott. Kapacitása az 1949-es államosításig — ami- [ kor is már másfél évtized óta ! a Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt bérelte — nem változóit. A belső tartalékok feltárásával és mozgósításával sikerült a termelést évi 45 000 mázsára növelni néhány esztendő alatt. A gyár korszerűsítése 1956- ban kezdődött. Az országban elsőként kapott nagyteljesítményű csehszlovák kenderturbinát, majd 1957-ben kócnemesitő gépsorokat. 'Ezzel a kenderfeldolgozás egyik legnehezebb fizikai munkáját, a kézi tilolást váltotta fel a gép. Később került sor az áztatás gépesítésére, ma már daruval végzik ■ „vetést” (a kenderkévék berakását a medencékbe), a kocsira rakást és a kazalozást. A gépesítés létkérdés volt, hiszen ma már kézi tilóst és hagyományos módszerrel dolgozó áztatóbrigádot sem helyben, sem vidékről nem kaphatna a gyár, nincs, aki e nehéz fizikai munkákra vállalkozna. A földvári gyár még egy országos jelentőségű kezdeményezésnek a bölcsője: 1957— A Vöröskereszt Baranya megyei szervezete — a mozgalom ; gazdája — a napokban össze- i gezte az 1972. évi eredménye- j két. Az értékelő bizottságok a I megye lakóházainak 95 százalékát keresték fel, az elfogadott szempontok alapján minősítve a portókat. Megnézték: megfelelően karbantartott-e az épület, tiszták, frissen meszeltek-e az árnyékszékek, virágos-e a kert, — egyszóval milyen a környezet. Az értékelt lakóházak 68 százaléka megfelelt a követelményeknek, s a tulajdonos, vagy bérlő jogosult arra, hogy az épületre „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát helyezzen. A baranyai falvak közül 78 nyerte el a „Tiszta, virágos köz- | ség'f címet. A siklósi járásban 19, a pécsiben 31, a sásdiban 11, a siklósiban 8, a szigetvári járásban pediq 9 községi tanács alkalmazhatja a hivatalos leveleken, iratokon a „Tiszta, virágos község" feliratú bélyegzőt. A korábbiakhoz viszonyítva jelentősen emelkedett a tiszta iskolák száma. Pécsett 41, Komlón 11, a pécsi jórásbq.n 51, a sásdiban 17, a siklósiban 44, a mohácsiban '34, a szigetvári járásban pedig 28 viseli már a ■Tiszta iskola" címet. Szépen lement ez a január is, különösebb bajunk sem volt vele, hosszan tartó hideg napok sem gyötörtek bennünket, csak a hó hiányzott a gyerekeknek és a mezőgazdaságnak, bár a száraz idő ez utóbbinak okoz több gondot, számithatunk rá, hogy ismét nyáron esik le az, aminek télen kellett volna. Ebből következtethetünk arra, hogy újra drága lesz a zöldségféle és a gyümölcs, de még a csipkebogyó is, ami egy egészen kicsi zacskóba csomagolva most éppen 11 forint, éppen most, amikor tömeg-élelmezési-cikké vált, tekintettel az országos influenzajárványra. Igaz, ha jól meggondoljuk — kilóra átszámítva azért valamivel olcsóbb, mint a gomba, amely — tudvalevőleg — ma már egyáltalán nem nép-élelmezési-cikk a maga 58 forintos árával, bár néhány esztendeje még 36—38 forintért kínálták., Persze akkor még — bizonyára — olcsóbb volt az istállótrágya, ami hát elengedhetetlen kelléke a gombatermesztésnek. Mindenesetre ellátási zavarokról egyáltalán nem panaszkodhatunk, volt any- nyi fagyasztott sertéshús — I vagy hogy mást ne mondjunk 1 — még jó sós, vizes, morzsaléJanuár kos parizer is, amennyi csak kellett. Megkezdődött a nagy téli vásár is, a kedvezményes, azt hiszem az egész országban. A lapok, meg a rádió reklámműsora is tele van ajánlatokkal, kedvezményekkel, ezek megütik még a 30—40 százalékot is. Azt sem mondhatjuk, hogy bóvliról van szó, mert hogy is lenne bóvli — például — a női dörzsbox-tél- cipő 369 forintért, most viszont ugyanez 195 forintért? Vagy a női müirha-bunda, amelynek eredeti ára 2310 forint volt, most pedig 810 forinttal olcsóbb. Ezen egy kicsit eltűnődöm. Vagy az eredeti ár volt a reális és akkor most valaki — vagy a kereskedelem, vagy az ipar ráfizet — vagy a jelenlegi ár az igazi, mig korábban megvágtak bennünket. Hive vagyok az árleszállításnak, csak éppen e gesztust nem tudom kinek a javára Írjam? A január azért a pincejárások, bálok hava is. Szilveszter után kissé elaléltunk, de már második héten a mecseki szóláskertek vidékén érezni lehetett o fűszeres forraltborok illatát. A pincézés ilyenkor — ehhez meg van a kellő hideg — egy stampedli pálinkával kezdődik s addig nagykabátban álljuk körül a kályhát, amely lassan átforrósodik. Aztán fagyos szalonna, meg lilahagyma és persze a bor, amelyben a pincetulojdo- nos szerint ,,Istenemre mondom, hogy egy deka sincs benne...!" — már mint hogy cukor, hát csak bólintsunk rá, egye meg a fene, hadd legyen boldog. Megkezdődnek a farsangolások is, egyik hires pécsi svábbáI már lezajlott múlt héten, de — szokás szerint — megismétlik, a sokacok meg tegnap „tudták le" az egyiket, de — szokás szerint — ők is megismétlik. „De azért az igazi mulatság — mondja a barátom — még is csak a Hetvenhat-harmincötön van . . . I" Hogy hol? — Mondtam. A vaddisznócsapáson, vagyis a Mecseki Vadásztanyán, kint Hűvösvölgyben. — Hetvenhat-harmincöt? — Ez az irányitószáma. így sokkal egyszerűbb. És az asz- szony sem érti. . . Ebben van valami. Valóban érdemes megjegyezni a számot-,. Rab Ferenc
