Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-27 / 22. szám

TR73. január 27. DUNÁNTÚLI NAPIG 5 Vietnami szakemberek Bikaion Nyulak a vietnami húsprogramhoz Nagyobb szeretettel még nem vártak és fogadtak vendégeket Bikaion, mint a csütörtökön este érkezett öttagú vietnami szak­embercsoportot, akik tulajdon­képpen nem is vendégségbe, hanem üzleti ügyben jöttek, s három hétiq itt dolgoznak, ta­nulnak majd Nemerőpusztán, Európa legnagyobb nyúlkombi- nátjában. A találkozás első óráiban szó sem esett nyulakról, üzletről. Amikor szerte a világon a vietnami háború befejezésé­nek, a 'végleges fegyvernyug- vósnak örülnek száz és száz­milliók, akkor nagyon is mellé­kes apróságnak tűnik egy nyúl- kombinát, amit Bikáitól 14 ezer kilométer távolságban a Ba Vi hegyvidéken (Ha tay megyében) fognak még ez év novemberé­ig a Bikáit Állami Gazdaság segítségével megépíteni. Pénteken reggel — mondja Cser László igazgatóhelyettes — Tran Kham első kérdése az volt; Mit mond a rádió? Ebben a kérdésben nemcsak aggodalom, de bizakodás is ve­gyült s elárulta azt a belső feszültséget, amit kedves nyu­godt viselkedésük leplez. Árpikor január 1-én repülőre ültek, a földi poklot hagyták maguk mö­gött s most nehéz elhinniök, hogy mire márciusra hazaérnek Vietnamba béke. lesz. Délelőtt az igazgatóhelyettesi irodában öten ülik körül az asz­talt, Nguyen Ai Nghig, állat­tenyésztő mérnök, a csoport ve­zetője 40 éves, s két társával Vu Tan Hai, építésszel és Nguyen Hun Thong-al együtt délj származásúak, a genfi meg. állapodás után települtek át Északra. Le Van Them állatte­nyésztő mérnök és Tran Kham északiak, de a háború szenve­déseiből mindannyiuknok kiju­tott. Nguyen Ai Nghiá-nak több, mint 20 éves katonai szolgálata van, 10 évet harcolt már a franciák ellen is, a felszabadító háborút még gyerekként kezdte. Le Van Tham árva, 9 éve ölték meg egy napon anyját és ap­ját, Vu Tan Hai, az építész egyik bátyját vesztette el 1970- ben, a másik most is harcol, a nővére börtönben van, — Mi élünk, — mondja Tran Kham és dolgozunk. Otthon csak az egyik kezünkben volt orvosi tás­ka, a másikban fegyver. Most majd szabad lesz másik kezünk is. Töri a magyart, de érthetően fordít, összesen két és fél évet töltött Magyarországon, felet a budapesti Idegennyelvű Főisko­lán, a többit a PHYLAXIA-ban, mint kutató. Most orról beszél amiért Magyarországra és ide Bikáira jöttek. Hazájában a sok ezer egyéb teendő között most egyik legégetőbb, javítani a népélelmezést, Igen alacsony színvonalon áll a fehérjefogyasz­tásuk, ezen belül is a húsel­látás. Az egy főre eső húsfo­gyasztásuk alig haladja meg az évi 2—3 kilogrammot s ezt igen gyorsan, már 1975 végére sze­retnék 15 kilogrammra növelni. Ezért egy rövidebb és egy hosz- szabb távú húsprogramot dol­goztak ki, a rövidebb program­ban elsősorban a szapora ba­romfi és nyúl jöhetett szóba. A nyúlprogram főként az ország adottságai miatt kapott zöld utat még a baromfi előtt is. ami ipari abrakot igényel, a nyúl viszont zöld takarmányon is tartható, amiből trópusi ország lévén, bőviben vannak. Bár a MEGKÉRDEZTÜK: Kötelező-e az irányítószám használata? Több olvasónk szóvá tette, irányítószám nélkül nem veszik fel néhány postahivatalban a küldeményeket. Van olyan irá­nyítószámjegyzék, amit nem le­het megkapni, ugyanakkor kéri a posta, hogy a levélen, ‘csoma­gon tüntessék fel az irányító- számot. Kötelező-e az irányító­szám használata? — erről kér­tünk tájékoztatást dr. Jádi Já­nostól, a Pécs 1-es számú me­gyei postahivatal vezető-helyet­tesétől : — A magyar postatörvényt, amely a posta és az azt igény­bevevő felek jogait és kötele­zettségeit szabályozza nem mó­dosították, azaz az irányítószám bevezetése belső postai utasí­tás. Ebből az következik, hogy nem számítható kötelező érvé­nyűnek. A posta csak kér: kéri az embereket, hogy egyre szé­lesebb körben használják az irányítószámokat. Ezzel a posta munkáját könnyítik meg. Az irányítószámok széleskörű elter­jesztése qz alapja a postai munka automatizálásának. — Tehát a posta kér és nem követel ? — A Postaügyi Értesítő 1973. második száma is leszögezi: „Irányítószámok hiánya miatt felvételt megtagadni, illetőleg legközelebb, ha irányítószám nélkül hozzák küldeményeiket, nem vesszük fel, vagy ehhez hasonló kijelentést tenni nem szabad”. — Mi a postai dolgozók leg­fontosabb feladata? — Mindenek előtt a lakosság tájékoztatása. Valamennyi pos­tahivatal valamennyi ablakánál kötelesek az irányítószómokkal kapcsolatos felvilágos'tássc.1 1 szolgálni. A nagyobb posta­hivataloknál irányítószám infor­mációt vezettünk be. A postai kézbesítőinknek is kötelességük a kért információt megadni. — És a távbeszélő tudakozó? A 11-200 és a 09 is megadia a kért irányítószámot. — Még mindig nem lehet megvenni valamennyi irányító­szám-jegyzéket? — A pécsi és az országos irányítószám-jegyzók korlátlanul kapható. A fővárosi csak kor­látozott mennyiségben. Jelenleg nincs az öt nagyváros — Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen és Győr — összevont számjegyzéké­ből egy darab sem. Január vé­gére, február közepére ígérték az utánnyomást. — Kikre vonatkozik az úgy­nevezett egy éves türelmi idő? — Valami módon ez elterjedt a köztudatban. Ilyenről mi nem beszéltünk. Csak azt említettük: egy évnek el kell telnie ahhoz — ezt bizonyítják a tapasztala­tok —, hogy az irányítószámo­kat széles körben használják. Mi ezúttal is kérjük a lakossá­got és az intézményeket, hasz­nálják az irányítószámokat: ez­zel segítenek nekünk!- M L ­belső fogyasztásban nem ját­szik döntő szerepet, Vietnam­ban hagyománya is van a nyúl- tartásnak. A fő probléma szon- ban, hogy a franciák idején behozott fajták leromlottak, el- korcsosultak. Ezt akarják most kicserélni a Gödöllői Kisállat­tenyésztési Kutató Intézet kitű­nő nagyüzemi fajtáival új- zélandi és kaliforniai húsnyu- lakkal. Az első 500 anyás kom­binátot még ez évben létrehoz­zák, hogy jövő év márciusában repülőgépen odaszállítsák a tenyészanyagot, Ezt követően az orszáq 23 megyéjében lé­tesítenek egy-egy ilyen tenyész- bázist. Ez a távlati elképzelé­sük. Az államközi egyezményt már aláírták. Bikái szerepe döntő, hisz nemcsak a technológiát adja, — már legyártották az első vietnomi nyúlkombinát bel­ső berendezéseit, csak a bom­bázások újrakezdése miatt csú­szott meg majd egy évet a program, — hanem az egész komplex ügyletet bonyolítja, se­gítséget nyújtva az építkezés­ben, a kombinát felszerelésé­ben, tárgyal az AEROFLOT-tal a légiszállítások ügyében stb. Nemcsak a fantasztikus távol­ság — bár a nyulakat szállító repülőgép 22 óra alatt meg­teszi a 14 ezer kilométeres utat, — de egyéb problémák is ne­hezítik a gazdaság feladatát. Például novemberben át kell adni az első kombinátot és a kijelölt helyen még a villany sincs bekötve. Aztán a technológiát és takarmányrecepturákat viet­nami kérésre a helyi adottsá­gokhoz kell átdolgozni. Zobó Árpád gépészmérnök és Kónya Sándor építésvezető tavaly már kinn töltött egy hónapot, az idén a beindításhoz ismét helyszín­re kell utazniok, A legyártott berendezéseket konténerekkel szállítják Gdanszkig, ott pedig behajózzák. A program ötmillió, Gödöllő közreműködésével együtt 6,5 millió forintot tesz ki. Nem tűnik nagynak, de jelen­tőségében és távlataiban is túl­nő e számokon. A nagyon szimpatikus Tran Kham és négy társa február 20-ig tarózkodik Bikaion, s ide­jük 90 százalékát munkával töl­tik Nemerőpusztás, a Bikali Ál­lami Gazdaság világhírű 70 ez­res nyúlkombinátjában. Itt ta­nulják meq a nagyüzemi nyúl- tartás szakmai tudnivalóit, hogy aztán hazatérve, ők öten indít­sák el a gyakorlati megvaló­sítását. Bikaion a szeretet ezer jelével veszik körül, igaz barát­ként fogadják a „vendég szak­embereket". Vqttázott munkaru­háról gondoskodtak részükre, akiknek szokatlan ez a mi hi­deg telünk. — Rné — „ Agltl Ol**?'* Vltw«* jVlüsie' — 5S* s? iSss«* Első negyedévi szállításra előjegyzést elfogad, vidékre utánvéttel szállít a BUDAPEST V., KOSSUTH U. 2. SZ. ALATTI SZAKUZLETfc. A Mohácsi Farostlemezgyár dolgozóinak felhívása Segítsük Vietnam újjáépítését! Az emberek a televízióban ! látták a borzalmakat, az újsá- j gokban olvastak az Egyesült Államok hadseregének Viet­nam népe ellen elkövetett bűntetteiről, a lebombázott vá­rosokról, gyárakról, iskolákról, kórházakról. A tűzszüneti meg­állapodást minden becsületes ember örömmel fogadta. A Mohácsi Farostlemezgyár Ság­vári Endre szocialista brigád­jának tagjai is erről beszél­gettek szerdán este vacsora­szünetben. Ekkor fogalmazódott meg bennük a gondolat, hogy munkájukkal ők is hozzájárul­nak a sokat szenvedett testvéri ország megsegítéséhez, az el­pusztult javak pótlásához. El­gondolásukat közölték műve­zetőjükkel. aki segített a vál­lalást megfogalmazni, A 24 ta­gú kollektíva felhívásához csat­lakozott a vállalat valamennyi fizikai, műszaki és adminisztra­tív dolgozója. így a Dunántúli Napló hasábjain a Ságvári Endre brigád felhívását már az egész gyár nevében tehet­jük közzé. FELHÍVÁS Az imperialisták vietnami igazságtalan háborújában dön­tő fordulat következett be. A vietnami nép kitartásának eredményeképpen 1973. január 28-án életbe lép a tűzszünet. A vietnami népre a tűzszünet után újabb hatalmas feladat var, az ország újjáépítése. Eh­hez a nagy feladathoz szeret­nénk a munkánkkal mi is hoz­zájárulni, ezért a Mohácsi Fa­rostlemezgyár „B" műszak Ság­vári Endre szocialista brigádja vietnami műszakot vállal egy szabadnapján. A megkeresett összeget a vietnami újjáépítés céljaira ajánljuk fel. Kérjük a Mohácsi Farostle­mezgyár, Mohács város és Ba­ranya megye valamennyi szo­cialista brigádját, minden dol­gozóját, hogy vállalásunkhoz csatlakozzanak. Meggyőződé­sünk, hogy ezzel a hős vietna­mi nép boldogulását segít­jük. Mohácsi Farostlemezgyár „B” műszak Ságvári Endre szoc. brigád Ünnepség a munkásőrségen A munkásőrség Baranya me­gyei törzse és közvetlen al­egységei — tegnap délután tartotta ünnepélyes gyűlését Pécsett. Az ünnepségen részt vett dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának titkára, Valkai József, a Munkásőrség megyei pa­rancsnoka, Kovács István, a Pécs városi Bizottság párt-vég­rehajtóbizottságának tagja, a MÉV pártbizottságának titkára, valqmint a bázishelyek több képviselője. Valkai József megyei pa­rancsnok értékelte az 1972. évi munka főbb tapasztalatait és megjelölte az 1973. évi fel­adatokat. Ezt követően — ér­tékelve a szocialista munka- versenymozqalom eredményeit — a legjobb munkásőrök közül 5 főnek a „Kiváló Parancsnok”, 18 munkásőrnek a „Kiváló Munkásőr" jelvényt adta át. Dr, Nagy József a Megyei Pártbizottság nevében köszön­tötte a résztvevőket, azok ered­ményeit, sikereit elismeréssel nyugtázta. Kiemelte és a párt­végrehajtóbizottság nevében köszönetét mondott mindazok­nak a munkásőröknek, akik a drávai árvíz idején példásan helytálltak. Beszédében ki­emelte az MSZMP X. kongresz- szusa határozatainak végrehaj­tásának, vpl.gmint a Központi Bizottság 1972. november 14— 15-i állásfoglalásának fontos­ságát. Ezt követően kitüntették azo­kat, akik 15, illetve 10 éve tel­jesítenek szolgálatot a mun­kásőrségben. A kitüntetettek nevében Fritz Ádám mondott köszöne­tét. Az ünnepség résztvevői csat­lakoztak a miskolciak fejhívá­sához: „Adjunk vért Vietnam­nak” mozgalomhoz. Zárszó Után a gyűlés az Intemacio- náléval fejeződött be. Vasárnap a Dunántúli Naplóban Mit viszünk a világpiacra? Örökbefogadás A gyermek az anya- szivűeké, hogy felnevelődjön Tizenötezer fiatalt várnak az egyetemek BESZELIK HOGY... Nagy a rongyrázás Hol folytatódjék Pécs fejlesztése? Kétszázezer adat alapján választ ad a számítógép Gsányoszrói „szövőidé" „Csillagos, rozmaringos, hargacos.. Tegnap történt Tegnap délután a TIT Bartók Klubjában Petőfi emlékülést rendezett a TIT Baranya megyei Szervezete és a Jelenkor szer­kesztősége. Az emlékülésen a Megyei Pártbizottság képvisele­tében részt vett Sinku Pál, a pártbizottság munkatársa. Szederkényi Ervinnek, a Jelen­kor főszerkesztőjének megnyitó­ját követően Tóth Dezső kandi­dátus, irodalomtörténész Petőfi, a szabadság költője címmel tartott előadást, majd pedig dr. Péczely László kandidátus, főiskolai tanár elemezte Az év végén című verset. Dr. Bécsy Tamás, kandidátus, főiskolai docens Petőfi a középiskolák­ban címmel tartott előadást Az emlékülésen közreműkö­dött Bősze György, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. Holnap bemutató: Tom Sawyer Rendező: Karinthy Márton főiskolai hallgató Kettős premier lesz holnap a Pécsi Nemzeti Színház Gyermek­színházában. Bemutatják Mark Twain—Király Dezső—Orbók At- j tila: Tom Sawyer kalandjai cí- ’ mű, gyermekeknek szánt zenés játékát, s egyben bemutatkozik Karinthy Márton, rendező sza­kos végzős főiskolai hallgató. Ö hozta ezt a darabot is, s a színház elfogadta. Hiszen a tör­ténet legtöbbünk gyermekkori élménye, de olyan élmény, amit kicsit — talán csak áttételesen — tovább viszünk egész éle­tünkben. A három főszerepet — Tom-ot, Huck-ot és Jack-et — színésznő játssza: Marsek Gabi, Vajda Márta és Sólyom Kati. Ez pedig nemcsak a2ért jó, mert O három főhős tulajdonképpen a kamaszkor elején lévő. éppen csak mutáló hangú, s a világra most rácsodálkozó fiú. Hanem azért is, mert a három fősze­replő rendkívül érzékeny típus, alkalmasnak tűnik tehát a fogé­kony kamaszlélek ábrázolására. De milyen lélekkel indul a pó­lyán, a végzős rendezőnöven­dék? — Mennyi van benne a rendezőnövendékek meglehető­sen köztudott világmegváltó szándékaiból? — Ha a világot egyáltalán meg kell váltani, akkor azt hi­szem, hogy nem úgy kell, mint azt sokan elképzelik. A görcsös, mindenáron való újatakarás he­lyett én először is szeretném megtanulni a szakmát, elsajá­títani az ahhoz szükséges gya­korlati, szinte manuális készsé­get. Hiszen a rendezés nem el­vont tudomány. — Melyik tetszik legjobban a huszadik századi színházi irányzatok közül? — Az egészet nagyon átte­kinthetetlennek érzem. Egyéb­ként is: nincs tisztázott, meg­határozott utam. Szeretnék nyitva maradni a világ számá­ra. Mindent befogadni, meg­próbálni, amit csak lehet, s összegyűjteni, kimazsolátni árt, ami tetszik. Szerintem tehát nincs egyedül üdvözítő út a j huszadik század színházművé­szetében. A következő kérdés tulajdon­képpen tapintatlanság is lehet, de az olvasók többségét érdekli a válasz: Milyen érzés Karinthy név­vel indulni a magyar művész­világban, a papa és a nagy­papa után, igy, a félreérthetet­len thy-val? — Nagyon bonyolult, össze­tett kérdés. Sokan megpróbál­nak nekem ebből gondot csi­nálni. Ha tehetséges vagyok, akkor azt mondják: „Na ja, ne­ki könnyűi" — ha nem sikerül valami, akkor meg ezt: „Na persze, biztos a protekció nyom­ja I” Már azt is hallottam, hogy az apám rendezi a darabjai­mat. A lényeg: igen sok fiatal le akar számolni mindennel, ami előtte volt, és már eleve másból indulni. Én viszont azt hiszem, hogy a mi családunk­ban a legfontosabb a folytató­lagosság. Nem leszámolni, ha­nem jóértelemben táplálkozni a gyökerekből. Ennek kapcsán na­gyon lényegesnek tartom a ma­gyar drámát és egyáltalán a szónak, a nyelvnek a tiszteletét. Még annyit: a főiskolán és a szolnoki színházban két, egy­mással ellentétes Shaw-darabot rendeztem, A sors emberét és a Szent Johannát, ezt érzem a pályámon, ezt a végletességet áz irónia és o tragikum keve­redését, azt, hogy nihcs tiszta műfaj. Most térjünk vissza a darab­ra: a felsoroltakon kívül a töb­bi szerepet Mendelényi Vilmos, Vári Éva, Szabó Tünde, Karádí Judit, Kovács Dénes, Bódis Irén, Labancz Borbála, Szegváry Menyhért, Somody Kálmán, Ku­tas Béla és Monori Ferenc ala­kítja. A jelmezeket Gyurász Fe­renc, a díszleteket Pintye Gusz­táv tervezte. Főldessy Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents