Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-27 / 22. szám

OUNANTOU NAPLÓ t973. Január 27. A hazavitt technika ff Tanácstalan" települések IJ apjainkbon minden száz forintból, amelyet az üz­letben hagyunk, ötvenhármat iparcikkekért fizetünk ki. Há­rom esztendeje fordult a kocka, addig az élelmiszerek vezették a listát. Tavaly több, mint egy- milliárd forintért adott el hűtő- szekrényt a kereskedelem, 565 milliót kóstált az olajkályháft ellenértéké. Ami évtizede in­kább csak áhított és irigyelt valami volt, az ma, a családok nagyobb része számára már természetes. Költekezünk; a hazavitt technikával kényelme­sebbé tesszük az életünket. Ipari háttér A hűtőszekrényben zúgó 1 '6 lóerős kis villanymotor, o hűtést végző ammónia vagy újabban litiumbromid, a tv-készülék ka­tódsugárcsővé, tranzisztorai, az automata mosógép elektronikus alkatrészei aligha ismerősek a használók túlnyomó része előtt. A fogyasztó árut keres, nem fir­tatja az ipari, technikai hát­teret, de még azt sem — pél­dául —, miként javítja az 1965— 1971 között felépült hatvan áru­ház az iparcikk-ellátást. A gép­ipar 1971-ben 8,5-szeresét ter­melte az 1950. évinek, a hatva­nas években az átlagos növe­kedés esztendőnként 9,5 száza­lékra rtigott. Miközben folyama­tosan emelkedik a tartós fo­gyasztási cikkek iránti kereslet, az összetételben jelentős válto­zások mennek végbe s többféle áruból telítődik a piac. Nem elég tehát megállapíta­ni a növekedés tiszteletet ér­demlő adatait, a teendőket is látni kell. A hazavitt technika ugyanis sokféle tekintetben mó­dosítja életvitelünket. „Javítani kell a lakosság áru­ellátását, főleg tartós fogyasz­tási cikkekből” — mondotta ki a párt X. kongresszusának ha­tározata. Világfolyamat hazai tükröződése ez, hiszen — érzé­keltetésül — a KGST országok­ban egy évtized alatt a huszon­kétszeresére nőtt a hűtőszek­rény gyártás, s bár telítődött a piac, az Egyesült Államokban évente 10—11 millió tv-készülé- ket készítenek. Hazánkban gyors győzelmet arattak a házi-gépek. Napjaink­ban száz családból 98-ban használnak villanyvasalót, 76- ban rádiót, 58-ban tv-t, s több, mint ötvenben mosógépet. S hogy a változás léptékéről ké­pet alkothassunk, soroljuk el: ezer lakosra 45 mosógép jutott 1960-ban, most 164; tv-ből 10, ma 188; porszívóból 11, jelen­leg 111; hűtőszekrényből négy, most 126. S persze, e hasznos berendezések nemcsak a min­dennapi munkát könnyítik meg, a szórakozást, művelődést viszik pz otthon falai közé, hanem sokféle más hatást is gyakorol­nak. A televízió képi eszközeivel forradalmasítja a szemléltető oktatást, a hűtőszekrény módo­sítja a táplálkozási szokásokat, o gépi mosás újfajta porok, szerek gyártását, forgalomba hozatalát követelte meg, a tíz év alatt négyszeresére növekvő gázboyler-termelés, a hatvan­ezerről 157 ezerre bővülő gáz­tűzhely-előállítás a tisztálkodá­si, főzési lehetőségek korszerű­södését bizonyítja. Mennyiség és-. Természetesnek ítélhetjük, hogy a szóbanforgó cikkek el­terjedésének első időszakában a mennyiségen volt a hang­A „MECSEK" ÁRUHÁZ HARISNYA OSZTÁLYÁN KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ NŐI nylon­harisnya 3 pár 40 Ft A községi tanácsok A Székesfehérvári Villamossági, Televízió és Rádiókészülékek Gyára — a VTRGY — Rádió II. gyáregységében a közelmúltban indult meg az első két új körpályás szerelő szalagon a gyártás. Körpályás szerelő szalagról az eddiginél egy, másfél perccel gyorsabban, 5,7 perc alatt kerül le egy-egy rádió-vevőkészülék. súly; keresi, tehát találja is ! meg azokat a vevő. Évtizede többségük még a Hiányzó áruk listáján szerepelt, napjainkbcn , már nincs szó erről. Az ipar bő folyamként árasztja e termé­keket, hiszen ma havonta há­romszor annyi hűtőszekrény ké­szül, mint 1960-ban, egész esz­tendőben. Tanúskodnak erről o száraz adatok. 1960 és 1971 között a tv-vevőkészülékek ter­melése Í39 ezerről 371 ezerre, a porszívóké — ezer darabban — 23-ról 85-re, a hűtőgépeké kilencről 278-ra, az olajkálv- háké kilencről 440-re növeke­dett. Centrifugából 98 ezer da­rab volt a teljesítmény 1960- ban, tavaly pedig 120 ezer... Minőségben, választékban kevés az, amit az ipar nyújt. Legalábbis ma már. Mert való­ban volt olyan időszak, amikior örült a vevő, ha valamihez hoz­zájuthatott e termékek közül. Pult alól adták a hűtőgépet, a nagyképernyős tv-t, ' szerencsés­nek számított az, aki kapott a közkedvelt NDK vagy szovjet gyártmányú porszívókból. Ma meg — mint hallani szakkörök-1 ben — „nyafog a vevő". Nya­fog? Igényesebb! Nincs végállomás Ügy tűnik, az ipar kissé ké­nyelmesen értelmezte s értelme­zi napjainkban is az ideváqó fogyasztói követeléseket. Nem csupán arról van szó, hogy pél­dául a gépiparban viszonylag alacsony - évek óta 12—13 szá­zalék — a fogyasztási cikkek aránya a teljes termelésben, hanem arról is, hogy nincs igá­it választék, csábítás a vételre. A termékek korszerűsége, mű­szaki színvonala — néhány ki­vételtől, így a hűtőgépek leg­több típusától eltekintve — jó­val elmarad a szükségestől és a lehetségestől. A gyártók mint­ha úgy gondolnák, végállomás­ra értek, ez van, vigye a vevő. S ha nem viszi? Túlzott védettséget élvez né­hány, amúgy is monopolhely­zetben lévő vállalat, s ez ká­rosan hat a kívánatos verseny­re — ez volt a summázata egye­bek mellett annak az elemzés­nek, amelyet szeptember végi ülésén tárgyalt meg a Minisz­tertanács. Több termék esetében mór napjainkban is szembe­tűnő a gyártás megrekedése. Asztali rádiókészülékekből az előállított mennyiség ugyan­annyi, mint volt 1960-ban, s ami nagyobb baj; e készülékek túlnyomó részének teljesítmé­nye, műszaki szolgáltatása is szinte ugyanaz. Pang a magne­tofonok termelése, holott igény van rá, hiszen — az import se­gítségével - míg 1965-ben 6 3 ezret adott el csupán a keres­kedelem, tavaly 88 ezer darab talált vevőre! Am ennek fe'e sem volt hazai gyártmány ... Tavaly, január és október kö­zött pedig mindössze 16 ezer készüléket szállított az ipar, vett át a kereskedelem belföldi ér­tékesítésre. Kettős előjel A pozitívumok tehát nem fe­ledtethetik a kedvezőtlen jelen­ségeket. Azt például, hogy a forgalmazott porszívók — nem­zetközi összehasonlításban — kivétel nélkül nagyon zajosak. Azt, hogy a szintetikus textil­anyagok gyors terjedése miatt az erős mechanikai mozgású, keverőtárcsás mosógépek egyre kevésbé felelnek meg a kővé­telményeknek, de az automaták zz átlagkeresetűeknek nehezer elérhetők . . . Azaz amikor a sok mosógép fölött, meg a szinte- iiküs mosó- és mosogatószerek kelendőségén — 1960-ban nyolc­ezer tonna fogyott, tavaly 38 ezer e szerekből — örvendezünk, az előjel kettősségét is 'átnunk kell, a plusz mellett a mínuszt. A mosás ugyanis nem valami otthoni hobby, nem az asszo­nyok szeszélye. Mivel alacsony a szolgáltatási színvonal — ke­vés a nagymosodai kapacitás, szervezetlen a hálózat —, ma­rad az otthoni mosás. S ha méregdrága az igazi — auto­mata — mosógép, szintén ma­rad az időtrabló, sokféle ki­egészítő feladat ellátását meg­követelő öreg — műszakilag koros — masina. Még ha előző nap is hozták haza azt az üz­letből. Miközben megállapítjuk a hazavitt technika szerepének, értékének növekedését, életünk kényelmesebbé-válását, a hang­súlyt arra tesszük, amire kell. S ez a tényleges választék meg­teremtése, a gyors műszaki fej­lesztés, a termelés és a termé­kek korszerűsítése. Mert a ve­vők piacából fokozatosan az el­adók piacává válik a tartós fogyasztási cikkek értékesítése, s ez, köznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a vásárló válogatni fog, igényei lesznek s azokból egyre kevesebbet enged. M. O. összevonása után a tanács nélkül maradt falvák lakosságát jogos aggodalom töl­tötte el: kivonult a tanács, ki képviseli ezután az érdekeiket? A kérdés túlságosan egyszerűsí­tett, hiszen a közös tanács a társult községek - székhelyközség és külközségek — érdekeit egyaránt képviseli. Az aggodalom mégis mél­tányolható, bár a tanács-nélküliség korántsem jelenti azt, amire az emberek a fogalom halla­tán gondolnak. A „kivonulás” nem jelent (mert nem jelenthet) magárahagyatottságot. A tanács­nélküliség áthidalására jöttek létre az ün. kül- községekben a helyben megválasztott tanácsta­gokból alakult csoportok, amelyek a közös tanács elhatározásait, célkitűzéseit érvényesítik lakóhe­lyükön, a lakóhely érdekeit viszont összehangol­tan képviselik a közös tanácsban. Ma már kevés kivételtől eltekintve csaknem valamennyi bara­nyai „külközségben” eredményesen, a lakos­ság egyetértésével és annak hasznára tevékeny­kednek a tanácstagi csoportok, amelyek műkö­désükben minden tekintetben beváltották a hozzájukfűzött reményeket. Községükben kis köz­életi, politikai magok e csoportok, s munkájuk­hoz minden segítséget megkapnak a mozgalmi szervektől és a tanácstól egyaránt. Más a helyzet a járásokban, ahol az új ta­nácstörvény értelmében megszűntek a taná­csok, „kivonulásuk" tehát tényleqes és végérvé­nyes volt, A járásokban a Megyei Tanács szer- 1 vezeti és működési szabályzata lehetővé teszi a megyei tanácstagokból alakítandó csoportok lét­rehozását. Ezek a megye és a községek közötti összekötő kapocsként résztvesznek a járás fej­lesztésében, összehangolják á járási és a járá­son belüli helyi érdekeket a megyei lehetősé­gekkel, ellenőrzik és segítik a járási hivatal munkáját stb. Eddigi tevékenységük a másféléves tapasztalatok alapján jónak mondható, felada­tukat betöltik, létjogosultságukat eredményeik bizonyítják. A Megyei Tanács tagjaiból kissé megkés­ve megalakították a pécsiek csoportját is. mely­nek munkájáról legutóbb tárgyalt a városi ta­nácsülés. A csoport jelentése önkritikusan ál­lapítja meg: „A testületi munkáról nem lehet kedvező beszámolót adni. Sajnos elég későn merült fel a megalakulás gondolata és sokáig kétség kísérte azt is, vajon célszerű-e ilyen né­pes csoportot létrehozni és miként tevékenyked­jék .. . Többen nem látják a megyei tanács­beli feladatukat olyan világosan, mint az pl. a községek által választottak tekintetében egy- értelrrfűen lehetséges. Ügy tűnik, e téren sokat pótolhatott volna a csoport öntevékenysége, de intő példa is lehet ez az apparátusra néz­ve". A csoport tagjai mindazonáltal aktívan te­vékenykedtek városuk érdekeinek szem előtt tar­tásával a Megyei Tanácsban és bizottságaiban, de ha ezt áthatotta volna még a testületi ösz- szehangoltság is, munkájuk még hatékonyabb lehetett volna. Ez az a pont tehát, ahol bebi­zonyosodott: a tanácstagi csoportra szükség van. Maguk a tanácstagok vetették fel a csopor­tok hiányából fakadó problémákat legutóbb Pécsett, amikor a Hazafias Népfront megbí­zottai valamennyiükkel elbeszélgettek munká­jukról, meqvólasztásuk óta szerzett tapasztala­taikról, a következő tanácsciklusban hasznosít­ható javaslataikról. Elmondták a tanácstagok: mindvégig érezték annak a hatását, hogy ta­nácstagi munkájuk során mindig csak végle­tekben gondolkodhattak. Vagy csak a válasz­tókerületüket látták, vagy a város egészét. A kettő közötti kisebb egységben - több választó- kerület, vagy esetleg egy egész kerület mére­tében - nem láthatták az összefüggéseket, ami­re pedig a mostani választókerületi beosztásnál nagy szükség lett volna. Nem egy helyen elő­fordul ugyanis, hogy az utca egyik oldala az egyik, a másik oldala a másik választókerület­hez tartozik. így két tanácstag intézi esetleg ugyanazokat a problémákat — elméletben. A valóságban szerencsére ilyesmi ritkábban for­dul elő, mert egy-egy terület tanácstagjai min­den felső előírás és jóváhagyás nélkül meg­keresik egymást esetenként és kisebb csopor­tokat alkotva tevékenykednek - korábbi, jól be­vált hagyományok szerint. Hasonló kezdeménye, zések voltak Komlón is a pécsivel egyező meg­gondolásból kiindulva: több tanácstag össze­hangolt tevékenységgel többet tehet egy-egy városrészért, mint ugyanők külön-külön. A városokban is szükség von tehát------------------------------ a tanácstagi csopor­tokra, csak az vár még tisztázásra, hogy mi­lyen formában. A pécsi tanácstagok kerületi csoportokat javasoltak. Nem biztos azonban, hogy ez a jó, hiszen harmincnál több tanács­tag eredményes együttműködésére — ebben a formában — nem is számíthatnánk és talán nem is lenne célravezető ilyen nagylétszámú cso­portot létrehozni. Az élet diktálta követelmé­nyekhez legközelebb állna — és ezt igazolják az eddigi spontán tanácstagi csoportosulások is — a Hazafias Népfront körzeti bizottságainak területén megválasztott tanácstagok csoportjai­nak megalakítása. Itt valóban egy-egy azonos összetételű és érdekű, hasonló problémákkal jelentkező lakóterület sajátos gondjainak meg­oldására hangolhatják össze munkájukat a vá­rosi tanácstagok. A tanácstagok csoportjairól elmondottak nyomán felvetődhet a kérdés: a csoportok nem jelentík-e a tanács valamiféle decentralizálá- sát, A válasz csakis egyértelmű „nem” lehet A tanácstagi csoport nem helyettesítheti a ta­nács testületi munkáját, hanem közelebb vi­heti azt a választópolgárhoz. Hársfai István Jobb szervezéssel biztosítsa az ÁFOR a tüzelőolai-ellátást! Milliós értékek veszélyben! Ügy látszik, hogy a gázolaj­hiány a tél folyamán téma ma- | rád. Az utóbbi napokban két- j ízben is foglalkoztunk a lakos- j ságot érintő gondokkal, s ma ! ismét kénytelenek vagyunk fel- j emelni szavunkat a fogyasztók j érdekében: erre pedig egy újabb reklamáció adott alapot. Részlet a diósviszlói tsz levelé­ből: „A hónap folyamón két- két alkalomfhal küldtük el gép­kocsinkat Siklósra, illetve Pécsre gázolajért. Mind a négyszer üresen tért vissza. Siklóson mi­korra sorra került volna, elfo­gyott a fűtőolaj, Pécsett pedig 13 óra 45 perckor leálltak a gázolaj töltéssel, mert 14 óra­kor lejár a munkaidő. Egyéb­ként nézzék meg mint szemlé­lők azt a sort, ami nap mint nap várakozik a gázolajra a pellérdi úton lévő központi te­lepen. Számolják össze a mun­kából kieső gépjárművek mun­kaóráit, munkabéreket stb., s akkor rájönnek arra, hogy a szemtanúk és a szenvedő ala­nyok felháborodása igenis jo­gos." A pellérdi útra befordulva, már a kanyar után feltűnik a kocsisor vége. Legalább harminc teherautó, vontató várakozik. A türelmetlen megjegyzésekbe, szitkoródás is vegyül. Alig múlt dél, de az bizonyos, hogy a sói Gázolajra várakozó kocsik az ÁFOR pécsi telepének bejárata előtt — délben! Fotó: Erb János végén állók ma üres hordókkal mennek haza. Pedig a szakosí­tott telepek fiaztatóiban, neve­lőiben tartott milliós értékek' — szárnyasok, sertések — nem hiányolhatják a meleget. Rossz rágondolni arra, hogy ha a hi­deg miatt elpusztul egy-egy ál­lomány. Éppen ezért néhány tsz már este elküldi teherautóját, s vele jön a gazdaság személy- kocsija is. A hordókkal teli ko­csi beáll a sorba, és lezárva várja meg a reggelt. A gépko­csivezetőt, még a rakodókat hazaviszik, reggel pedig a te­lep nyitására visszahozzák őket. így megy ez nap mint nap he­tek óta. A közös gazdaságok­ban nincs elég tárolókapacitás, nagyobb tételért kénytelenek Pécsre jönni. A szakosított tele;. pék felépítésére ugyan még volt elegendő pénz, azonban a tá­rolók bővítésére már nem fu­totta az erőből. A most megje­lent rendelet értelmében az ál­lam segíti a tárolók építését, ez azonban nem megy máról hol­napra. Az olajellátóiban bekövetke­zett tragikus helyzet már az ősszel elórevetette árnyékát. Az októberben megtartott me­gyei Operatív Bizottsági ülésen vetődött fel először, hogy az ÁFOR-telepeken hosszabbítsák meg a nyitvatartási időt annak érdekében, hogy az erőgépek, szállítóeszközök ne essenek ki a termelésből. Ez mégis bekö­vetkezett Az AFOR pécsi telepe úgy látszik nem vette komolyan az aggályokat, az időben ak­hangzott — s tegyük hozzá — jogos észrevételeket. Elképzelhető, hogy milyen ká­rokat okoz a gazdaságoknak, hoqy járműveik átlagosan öt órát várnak gázolajra a Pel­lérdi úton. Miért nem lehet meghosszabbítani a nyitvatartá­si időt? Talán a túlórakeret gá­tolja ezt a megoldást? Ez, ilyen súlyos helyzetben nem lehet probléma. Az AFOR szolgáltató vállalat — még akkor is, ha monopol helyzetben van. A te­lep nyitvatartásának meghosz- szabbításából adódó néhány- ezer forint túlóraköltség ellené­ben milliókat nyernének a gaz­daságok, Salamon Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents