Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-19 / 15. szám
T973. Január T9, DUNÁNTÚLI NAPLÓ (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a pénzügy- miniszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint a Magyar Nemzeti Bank elnöke előterjesztését az egyes lakás- építési formák pénzügyi és hitelfeltételeinek módosításáról. Ennek alapján a munkások a lakásépítéshez nagyobb állami támogatásban részesülnek. Az állami vállalatok munkásai, ha legalább 20 százalék vállalati kölcsöntámogatásban részesülnek, a szociálpolitikai kedvezményeken felül további állami támogatást is kapnak. Lakótelep jellegű, többszintes lakóház építésénél, például egy kétszobás lakáshoz az eddigi segítségen kívül 60 ezer forintos állami támogatás jár. A három vagy ennél többgyermekes munkáscsalódok kedvezményben részesülhetnek az előtörlesztésben és a kölcsöntartozás törlesztésében. A havi törlesztés az első három évben a fiatal házasok számára is mérsékelhető. A lakásépítő szövetkezeti és a tanácsi elosztású OTP-lakásokhál a jelenlegihez képest csökken a készpénz-előtörlesztés. A többszintes lakóházak építésénél előnyösen változnak a törlesztési idők és a kamatfeltételek is. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztése alapján a Kormány rendeletet hozott a városok és községek általános és részletes rendezési terveinek jóváhagyásával és elfogadásával kapcsolatos hatáskörök módosításáról. Az intézkedést a tanácsi testületi szervek hatáskörének bővítése tette szükségessé. A helyi tanácsok az általános, a tanácsok végrehajtó bizottságai a jelentősebb, az építésügyi hatósági feladatot ellátó szakigazgatási szervek pedig a kisebb jelentőségű részletes rendezési terveket fogadják el, illetve hagyják jóvá. A főváros és környéke általános rendezési tervének jóváhagyása továbbra is a Minisztertanács hatáskörében marad. A munkaügyi miniszter előterjesztése alapján a Miniszter- tanács határozatot hozott a szakmunkásképzés irányításának rendjéről. Az intézkedések a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák irányításában és ellenőrzésében jelentkező ágazati és tanácsi hatáskörök rendezését szolgálják, valamint részletesen meghatározzák a szakmai képzésben érdekelt miniszterek és főhatóságok feladatait. A határozat értelmében a művelődésügyi miniszternek az oktatás és a nevelés egészére kiterjedő ágazati felelőssége mellett a munkaügyi miniszter látja el valamennyi szakmunkásképző iskolában a felnőtt szakmunkás- képzés keretében, továbbá szakmunkásképzési céllal működő ipari, mezőgazdasági és erdészeti szakközépiskolákban folyó szakmai képzéssel összefüggő ágazati feladatokat. A képzés irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos főhatósági felügyeleti hatásköröket a jövőben ez ipari és építőipari szakmákat oktató iskolák tekintetében a munkaügyi miniszter, az élelmiszer- és a fagazdaság szakmáiban a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a keÜlést tartott a Minisztertanács Gondolatok a jutalmazásról reskedelmi és vendéglátóipari szakmában pedig a belkereskedelmi miniszter gyakorolja. A szakmunkásképző intézmények létesítése és fenntartása a jövőben a fővárosi és a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik A Minisztertanács megvitatta 'és elfogadta a művelődésügyi miniszter előterjesztését az alsó- és középfokú oktatási intézmények irányítási rendszerének szabályozásáról. E szabályozás értelmében a szakközép- iskolák és a kollégiumok létesítésének, fenntartásának és közvetlen irányításának jogát a főhatóságok 1974. szeptember 1- ig átadják a fővárosi és megyei tanácsoknak. Megfelelő jogszabályozási intézkedésekkel biztosítják, hofly különösen a szakmai irányításban, az iskolai hálózat fejlesztésében, a népgazdasági igények és a beiskolázás összhangjában a szakszerűség, illetve a központi elvek érvényesüljenek. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány megtárgyalta és jóváhagyta a vízgazdálkodós távlati fejlesztési koncepcióját. Az 1985—90-ig, fő vonásaiban pedig az ezredfodu- lóig kidolgozott tervek főbb célkitűzései közé tartozik a lakosság ivóvízellátásának és a lakótelepek csatornázásának fejlesztése, a víz tisztaságának védelme, az árvízvédelmi biztonság fokozása, a mezőgazdaAz 1973. március 1-í hatállyal életbelépő bérpolitikai intézkedések — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának november 14—15-i határozatában foglaltaknak megfelelően — elsősorban a munkások túlnyomó többségét foglalkoztató állami ipar és kivitelező állami építőipar munkásainak életkörülményeit hivatottak javítani. Az intézkedések több mint 1 millió 300 ezer dolgozóra terjednek ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 milliárd forinttal növelik a munkások jövedelmét. A munkások bérét az iparban átlagosan 8, az építőiparban átlagosan 6 százalékkal kell emelni, úgy, hogy ezen belül a szakmunkások bére az iparban átlagosan 10, az építőiparban 8, a segédmunkások bére pedig átlagosan 5, illetve 4 százalékkal emelkedjék általában. A vállalatok a béremelést saját forrásaikból növelhetik. A határozat előírja, hogy törekedni kell a központi bérpolitikai keret és a saját forrású bérfejlesztés felhasználásának időbeni összehangolására. Az 1973. évi saját forrású bér- fejlesztést az egyes állomány- csoportok között a munkás-alkalmazotti bérek arányában kell elosztani. Ettől a vállalat csak minimális mértékben térhet el. A kormány határozata előírja, hogy a béremelési kereteket a felügyeleti szervek — a foglalkoztatott nők, a mácodik-harma- dik-negyedik műszakban dolgozók és a nehéz fizikai munkát végzők vállalati bértömegének arányát figyelembe véve — ság belterjes fejlesztéséhez j szükséges vízszolgáltatási es j vízrendezési főművek kiépítése. A koncepció olyan országos [ jelentőségű vízpótlórendszerek | létrehozását is tartalmazza, amelyek már a távlati igények kielégítését szolgálják. A Kormány úgy határozott, hogy a vízügyi ágazat gazdasági szabályozórendszerét tovább kell fejleszteni,, a két- és többoldalú műszaki-gazdasági együttműködés keretében pedig hasznosítani kell a nemzetközi vízügyi együttműködésben rejlő lehetőségeket. A Minisztertanács tudomásul vette a nehézipari miniszter és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökének a Mecseki Szénbányák Komlói Kossuth Bányaüzemében 1972. szeptember 28-án keletkezett bányatűzről szóló jelentését. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet a szállítószalagot meghajtó tengelykapcsolón keletkezett műszaki hiba okozta. Olyan biztonsági előírásokba, szabályzatokba ütköző vétkes magatartás nem fordult elő, amely a tűzesettel közvetlen okozati összefüggésben lenne. A bányabiztonság fokozása érdekében a nehézipari miniszter, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség elnöke és a szak- szervezet megtette a szükséges intézkedéseket. A Kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. differenciáltan osszák el a vállalatok között. A vállalatoknak hasonló differencálási elveket kell követniök, úgy azonban, hogy — a központi béremelési keretből — minden szakmunkást és művezetőt az iparban I egal á b b 8, az építőiparban I e g- alább 6,5 százalékos, minden segéd- és betanított munkást az iparban legalább 4, az építőiparban legalább 3 százalékos béremelésben kell részesíteni. Ezt — személyenként eltérő mértékben — tovább növeli majd a differenciálásra' biztosított keret felhasználása. A béremelés az említett területeken kiterjed mindazokra, akiket 1973. március 1. napján a munkás-állománycsoportban tartanak nyilván és a 7/1971. (IV. 1.) MüM sz. ( rendelettel szabályozott bérrendszerekbe vannak besorolva, továbbá a fizikai munkát végző rész-munkaidőben foglalkoztatottakra, a termelésirányító munkakörökbe sorolt művezetőkre, főművezetőkre és más elnevezésű, közvetlen termelésirányítást végző dolgozókra. Az intézkedés végrehajtása szempontjából szakmunkásnak azok tekintendők, akiket a vállalat a rendszeres szeptember havi statisztika előírásai alapján szakmunkásként tartozik jelenteni. Minden személyi béren alapuló bérformánál a személyi alapbéreket, darabbérezésnél — az előírt minimális emelés értelemszerű alkalmazásával — a munkadarab alapbérét s a darabbérben dolgozók személyi alapbérét kell emelni. Az 1973 március havi béreket már a felemelt alapbérek- | kel kell elszámolni. A Kormány határozata a minisztériumi és a tanácsi felügyelet alá tartozó ipari és kivitelező építőipari vállalatokra vonatkozik. Kiterjed azonban a kormány által meghatározott néhány más ágazathoz tartozó, nagyüzemi, ipari és építőipari tevékenységet folytató vállalatra is. A béremelés üzemen belüli felosztásáról a gazdasági vezetők az illetékes szakszervezeti szervekkel egyetértésben gondoskodjanak. Az intézkedés fedezetének nagyobbik részét az állami költségvetés biztosítja, kisebbik hányada azonban a bérnövekedés nyereségcsökkentő hatásán keresztül a vállalatokat terheli. A Kormány felhívja a figyel- , met arra, hogy a bérpolitikai in- | tézkedés nyereségmérséklő hatását az üzem- és munkaszervezés javításával, a kapacitások jobb kihasználásával, a termelékenység növelésével, összességében: a vállalati eszközök jobb hasznosításával kell ellensúlyozni. Terv az ezredfordulóig A gazdasági szerkezet átalakulása az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedése, az urbanizálódás, a szociális ellátás és az életszínvonal emelkedése a vízgazdálkodás gyorsabb ütemű fejlődését követeli hazánkban. Az általános előrehaladás fontos feltétele, hogy a vízgazdálkodás fejlődése megelőzze s így megalapozza a termelőerők általános növekedését. Ezért gondosan meg kell tervezni, össze kell hangolni a rendelkezésre álló vízkészleteket és az igények kielégítését. Ezt célozza az ország sajátos természetföldrajzi helyzetét kellően mérlegelő és a gazdaságpolitikai irányelvekkel összhangban álló távlati vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció, amelyet most hagyott jóvá a kormány. A vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció a hosszú távú tervezésben eddig kialakított fejlesztési változatokkal összhangban, de nagyobb távlatra, 1985— 1990-ig, sőt fontosabb vonásaiban az ezredfordulóiq vázolja fel a fejlődés tendenciáit. A kormány határozata szerint e koncepciót figyelembe kell venni a népgazdasáq hosszú- és középtávú tervének kialakításánál és a szabályozórendszer továbbfejlesztésénél egyaránt. A koncepció szerint elsőrendű feladat a lakosság közműves vízellátásának és a lakótelepek csatornázásának az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése. El kell érni, hogy a települések vízgazdálkodási színvonala elérje a hazánkhoz hasonló fejlettségű európai országok színvonalát. A kormányhatározat rámutat arra is, hogy nagy gondot kell fordítani a nemzetközi vízgazdálkodási együttműködésre. A KGST-n belül tovább kell erősíteni a két- és többoldalú vízgazdálkodási kapcsolatokat. Az együttműködést műszaki-gazda- ; sági kooperációk létrehozásá- | val, regionális vízgazdálkodási programok kidolgozásával is szélesíteni kell. Á március 1-én életbe lépő bérpolitikai intézkedések Ünnepélyes ? hangulat: _____-—:----- feszültség a levegőb en, egy név hangzik el, ! az ünneplő ruhába öltözött férfi a drapériával bevont asztalhoz lép, kezet ráz, borítékot vesz át... A teremben húszán örülnek, meg is tapsolják, negyvenen közömbösen nézik az eseményt, tízen fojtott hangon, ma- liciózus megjegyzéseket tesznek. Átadták a jutalmakat — téma egy ideig a vállalat, intézmény kollektívájának. Megvallom, nem irigylem azokat a vezetőket, akiknek feladatuk eldönteni, hogy ki és miért kapjon jutalmat? A kérdés imigyen való feltevése már magában rejti a dolgok mindkét oldalát. A vezetőknek el kell dönteni, hogy ki kapjon, a dolgozók pedig taglalják, hogy vajon miért kapta? A példatár gazdag. Abból az optimális esetből lehet kiindulni, amely egy viszonylag kis vállalatnál történt, egyszerű eset: X. y. munkás, afféle vállalati „ezermester”, minden lehető alkalomkor méltó jutalmat kapott és ezzel nemcsak a vállalat vezetői értettek egyet, hanem a dolgozótársai is. Egymás között példaképpen emlegették az illetőt, aki mindig egyformán jó munkát végzett, s azon felül is — erejétől és lehetőségeitől függően — szolgálta a vállalat érdekeit. Méltónak bizonyult évről évre a jutalomra, és nem irigyelte tőle sem az anyagi, sem az erkölcsi dicsőséget senki. Az igazat megvallva, ez a jelenség nem túl gyakori. Néhány gondolat erejéig elidőzhetünk egy másik formánál, összeül a vállalati vezetőség, dönt. A sok féligszívott cigarettavég, a maró füst, kávégőz hangulatában el- ehangzik egy javaslat: adjunk Z.-nek, mert sokat volt táppénzen, a szakszervezeti segélykeret kimerült és három gyereke van ... Z. ugyan nem tartozik a jó munkások közé, dehát... Z. tehát ünneplőbe öltözve megkapja a borítékot — azok fognak sugdolózni, akik jól dolgoztak, vagy legalábbis jobban, mint Z., és nekik a jutalomból nem jutott. Akad hát hely, ahol o jutalmazás egyben a szociális segély szerepét is eljátssza. Jó ez? Nem jó. „Tavaly kapott!” — kiált fel egy másik helyen egy név hallatán a vállalatvezető. A többiek lázasan kezdenek kutatni: ki nem kapott tavaly jutalmat? Az idén ugyanis azók közül kell választani. Néhányan bólogatnak, egyikük pedig megkísérli védelmezni a szóban forgó nevet. Kiváló szakember. Pontos. Képezi társait is. Igazi példakép, soha nincs vele gond, inkább segít, mintsem rajta kellene örökké segíteni. Mindenképpen jutalmat érdemel. Látnia kell, hogy észreveszik: a tavalyi jutalom óta ugyanúgy végzi munkáját, ha lehet, még jobban. A verdikt: nem lehet, hiszen tavaly kapott... Inkább adjunk W.-nek, az ugyan időnként be sem jár dolgozni, de még nem kapott jutalmat, hátha ettől megembereli magát... Jó ez? Nem jó. A viszonyítási alap, a kiindulási pont itt sem helyes. Ott sem helyes, ahol úgy terjed — persze, halkan, diszkréten — az emberek között a dolog, hogy „nálunk pofára megy ..Bizony, ilyen is van. Egyik ismerősöm mesélte, hogy intézményüknél minden esztendőben kapott az adminisztrátor pénzjutalmat, nem is keveset — senki nem tudta, hogy miért? Fiatal sem volt, szép sem. Csak később, az igazgató nyugdíjba- menetele után jöttek rá, hogy az igazgató félt. Adminisztrátora valami távoli rokonságban volt .egy felelős beosztású emberrel. Egyesek nyüzsgése, fontoskodása megtévesztheti a vezetőket, akik teljesen jóhiszeműen jutalmazzák a fontosko- dót, nyüzsgőt — s csak később jönnek rá, hogy kevés az arany- fedezet. A fő kritikus ebben az esetben is a vállalat kollektívája, az emberek sokasága, akik közvetlenebb kapcsolatuk lévén az illetővel, hamarabb rájönnek a turpisságokra. „Nálunk, öregem mindenki elégedett" — mondta egy gazdasági vezető — „van egy jutalomkeretünk, mindenki kap be- lőle, az igazgatótól a takarítónőig . . . Én, öregem, nem fogok kihagyni senkit. Valamennyit mindenki kap. Legszívesebbem egyformán osztanám el a pénzeket .. Nem hiszek ebben az elégedettségben. Nem hiszem, hogy szó nélkül hagyják az emberek: ha más nincs, azon tűnődnek, hogy a gazdasági vezető, meg az igazgató mennyit kapott? És az ilyen helyen azon is tűnődnek, hogy miért kapott például olyan, aki az év legtöbb hónapjában táppénzen volt, alig dolgozott ... És, természetesen azt sem hiszem el, hogy legszívesebben egyformán osztanák ei a pénzeket. A jutalom: eszköz. Erkölcsi, politikai eszköz. Nagy fegyver lehet a vezetők kezében — ha jól bánnak vele. Sajnos, a sok helyütt kialakult gyakorlat éppen azt bizonyítja, hogy vagy nem ismerik elég jól ezt a fegyvert, minden élét, hegyét, vagy pedig ismerik, és ezért nem merik alkalmazni. Alapszabályként elfogadták ugyan, de nem egyértelműen használják a kiindulási pontot. Jutalmat első sorban a jól végzett munkáért, meg pontosabban a plusz-ért keik és lehet adni. Éppen elég 'feladatat ró a gazdasági és politikai vezetésre egy vállalatnál^ intézménynél, hogy azt megállapítsák, hogy melyik munka a jó, a hatékony? Nem lehet viszonyítási alap, hogy mikor kapott utoljára valaki jutalmat? Egy idő után előre ki tudják számítani a dolgozók, hogy „mikor kerülnek sorra", végezzenek bármilyen rossz munkát is. Nem lehet '"sronyításialap-------------------az sem, hogy valakinek a szociális helyzete rosszabb. Küzdjünk a szavak becsületéért: maradjon nálunk a bér az bér, a segély az segély, s a jutalom az jutalom. Kaphassa meg, aki kiérdemli, egymás után ötször! Akkor tölti be a jutalom azt a funkcióját, hogy buzdítsa a többieket, jogos elégedettséggel töltse el tulajdonosát. Akkor valamelyest másképp alakul az ünnepség is. Bensőségesebb lesz, elhangzik egy név —• mindenki tapsol, nem lesznek közönyösek, s kevesebb lesz a szóbeszéd ... Kampis Péter Amiről beszélünk Mi a bértömeg-szabályozás? Néhány évvel ezelőtt a vállalati bérszabályozás kritikájától visszhangzott az ország. Támadták az átlagbér-szabályozást, amely nem ösztönöz a létszámmegtakarításra, amelyet lépten-nyomon kijátszanak. Egy mérnök — egy takarítónő . . . akkoriban valahogy így hirdettek munkásfelvételt a vállalatok. Ahhoz ugyanis, hogy szakembereket állítsanak be, vagy szakembereiket jobban megfizethessék, kis keresetű munkásokat és alkalmazottakat kellett felvenniük, s így nem szaladtak el a bérszínvonallal, tudták tartani az átlagot Ezt nevezték „létszám-hígításnak”. A kritikák hatására módosítások láttak napvilágot. A szabályzók most már a korábbinál jobban ösztönöznek az eleven munka hatékony felhasználására. közelítették egymáshoz az átlagbéremelés és a léí- kzámnövelés terheit, a személyi jövedelmek alakulásában nagyobb szerepet kapott a gazdálkodás eredményessége. De még így sincs minden rendben. Most egyre többet hallani a vállalati bérszabályozós másik formájáról. Az MSZMP Központi Bizottsága novemberi határozatának egyik bekezdése így hangzik: 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kapcsolatot a szénbányászatban és a villamosener- gia-iparban, központilag szabályozva a bérfejlesztést. Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalatnál be kell vezetni az átlagbérszabályozás helyett a létszámmegtakoritásro jobban ösztönző bértömeg-szabályozás rendszerét. i Mit értünk bértömeg-szabályozáson? Először lássuk a bérszínvonalszabályozást, hiszen továbbra is ez érvényesül a vállalatok többségénél. Ennél a szabályozásnál egy átlagot — az egy I főre jutó évi bért — állapítanak meg a vállalatra. Ez a bázisbérszínvonal, az átlagbérnövekedés számításának alapja. Korábban a bázist több évre rögzítették, 1971 tői azonban a viszonyítás alapja mindig uz előző évi, tehát mozgó bér- színvonalat alkalmaznak. Fla a vállalatok emelik a béreket, akkor az emelés teljes összegét elszámolhatják költségeik terhére. de az adott átlagbéremelés után — a részesedési alapjukból — egyszeri bérfejlesztési befizetést kell teljesíteniük. Ez adó. amely az állami költségvetésbe folyik be. Minek alapján adóznak a vállalatok? Ennek kiszámítása a bérfejlesztési mutató segítségével történik. A mutató: az egy főre jutó bér és nyereség; bér+nyereség. felírva: -------------;--------’ Mórlé tszám most, amint említettük, a bér- fejlesztés teljes egészében e1- számolható a költségek terhére, azonban az átlagbéremelés után — az emelés évében — a részesedési alapból bérfejlesztési adót kell fizetni. A bér- fejlesztési adó kedvezményes, ha az átlagbér a bérfejlesztési mutató változásával összhangban emelkedik. Viszont erőteljesen piogresszív (növekvő) az adó. ha az átlagbér a bérfejlesztési mutató változásával összefüggő kedvezményt meghaladóan emelkedik. Mindezt táblázat tartalmazza. Például az ipari vállalatok a bér- fejlesztési mutató minden egy százalékos növekedése után 0,3 százalékkal növelhetik az átlagbért — kedvezményes befizetési kötelezettség mellett. Ugyanez az építőanyagipori vállalatoknál 0,4 százalék, és így tovább, aszerint, hogy milyen tevékenységet végző vállalatról van szó. A bértömeg-szabályozás ezzel szemben egy összegben adja meg a termeléshez felhasználható béreket, ezen belül aztán annyi létszámmal oldják meg a feladatukat a vállalatok, amennyivel tudják. Ez a módszer viszonylag homogén (egynemű) termékösszetételű ágazatokban kellő biztonsággal ösztönzi az eleven munka ráfordítás csökkentését és hatékony felhasználását, így egyes területeken alkalmas a vállalati és a népgazdasági érdekek összehangolására. A bértömeg szabályozást meghatározhatják abszolút összegben vagy relatív módon. Abszolút bértömegszabályozást alkalmaznak például o vasútnál, ami azt jelenti, hogy az előző évi bértömeget és a központilag engedélyezett bérpreferenciát (kedvezményt) adómentesen számolhatják el a bérköltség terhére — anélkül, hogy ezt >á kellene terhelni a részesedési alapra. Ezt meghaladó béremelés esetén a többlet bérköltség összegével azonos befizetést kell a részesedési alap terhére teljesíteni. Relatív bértömeg-szabályozást alkalmaznak például az élelmiszeriparban. Itt a termelési mutató alakulásától függ a bérfelhasználás. Táblázct tartalmazza, hogy a különböző vállalatoknál a termelés 1—1 százalékos növekedése vagy csökkenése esetén hány tized százalékkal nő vagy csökken a I .bázisköltség. Ha a bértömeg I ettől eltér, adózni kell a része- I sedési alapból. É i
