Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-17 / 13. szám
197T január 17, DUNANTOll NAPLÓ 3 Múzeumi tervek A büntetés pedagógiai kérdései 1973-ban Érdekes rendezvények, tudományos publikációk Érdekes rendezvények és tudományos publikációk várhatók a Janus Pannonius Múzeum 1973, évi programjában. Az intézmény elmúlt évben kifejtett tudományos tevékenysége jelentős részben az 1972-es Évkönyvben jelenik meg. Nyomdai kiadása ez évben várható. A publikációs tervek szerint 1973- ban is folytatódik, illetve elkészül több fontos tanulmány. A természettudományi osztály munkatársai a Mecsek illetve Baranya sajátos növényi és rovarvilágáról adnak közre tudományos ismertetést. (Pl. a mikroszkopikus gombaflóra és o nagyiepke-fauna témaköreiben.) Dr. Uherkovich Ákos tudományos dolgozatában bemutatja a két éve megvásárolt Nattán- féle lepkegyűjteményt. Dr. Bandi Gábor A Dunántúl története a bronzkorban című kandidátusi értekezésének megvédésére készül. A múzeum három belső és három külső munkatársa az idén rendezi sajtó alá a megyei monográfia első régészeti kötetét Baranya megye története az őskortól az Árpád-korig címmel. Ezenkívül mintegy húsz különböző történeti, néprajzi, képzőművészeti tanulmány, katalógus, kismonográfia készül a tervek szerint. A közművelődési feladatok közt folytatják a múzeumi- iskolái oktatás módszereinek vizsgálatát. Rendszerezik és feldolgozzák a Természet — látás — alkotás című kiállítás vizsgálati odatart. A kiállítás további II. és III. fejezeteivel újabb felméréseket készítenek. A kiállítást egyébként Debrecen, Szeged, Miskolc és Veszprém városában mutatják be. ígéretes a múzeum rendezvénytervezete is: a mohácsi múzeum félévszázados jubileumára márciusban Mohácson rendezi meg vándorgyűlését a Magyar Néprajii Társaság. Az esemény a busójáráshoz kap- ' csolódik, programjában népviseleti és maszk kiállítással. Siklóson februárra tervezik a Modern kerámia című állandó kiállítás újrarendezését és a Gádor István keramikusművész életművét reprezentáló ugyancsak állandó kiállítás megnyitását Tavasszal időszakos ipar- történeti kiállítás szemlélteti a 125 éves Pannónia Sörgyár történetét. Megnyílik ez évben az újjárendezett Zsolnay-kerámia kiállítás; bemutatják a Természet —- látás — alkotás — című módszertani kiállítás A szerkezet és A szín című II. és III. részét, továbbá a Környezetünk rovarvilága I. (Lepkék) és a Pinczehelyi Sándor művei című grafikai időszakos kiállítást. — Komlón helytörténeti állandó kiállítás nyílik, mely a város történetét 1945-től napjainkig szemlélteti. Figyelemre méltó jogtudományi munka Kulturális jegyzet Nemrég sikeresen védte meg A büntetés tana című, az „állam- és jogtudományok doktora” tudományos fokozatáért írott munkáját dr. Földvári József professzor, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese. Egyöntetű vélemények szerint mind a magyar, mind a szocialista szakirodalomban ez az első munka, ami a büntetéssel kapcsolatos kérdéseket nemcsak a büntetőjogi, hanem a szociológiai, kriminológiai, pedagógiai kérdésekkel is szintézisbe foglalja. Hiszen például a büntetésnek megvannak a maga pedagógiai vonatkozásai is: az egész büntetésvégrehajtásunk lényegében pedagógiai elveken kell hogy felépüljön. Ez a munka hiányzott eddig és dr. Földvári József egyik célkitűzése ennek pótlása volt:, egy szintézis a büntetésre vonatkozó ismeretek között. A másik: a bírói gyakorlat segítése. A könyvnek legtekintélyesebb fejezete ugyanis a büntetéskiszabást tárgyalja. Figyelemre méltó megállapítás: bűnözési helyzetünket a visszaesők arányának nagymértékű növekedése jellemzi. Az elítéltek nagy része már volt börtönben. Felmerül tehát a kérdés: vajon jó-e büntetésvégrehajtási rendszerünk, ha nem sikerül őket átnevelni? Ezzel ösz- szefüggő kérdés: egyáltalán helyes-e az a gyakorlat, hogy a bíróság meghatározott időre ítéli el a bűnelkövetőket? Nem lenne-e helyesebb attól függővé tenni a szabadulásukat, hogy mikor történik meg az átnevelé- sük? Tehát felmerül a határozatlan időre történő elítélés gondolata, amely nem új. Már az 1928. évi X. törvény bevezette ezt a magyar büntetőjogba, Jancsó Adrienne Petőfije Hq egy kitűnő előadóművész klasszikust szavai, engem mindig az érdekel, kit lát meg benne a művész a maga szemével, mit fedez föl a költő művészetéből a számomra (vagy mit fedez föl újra). Jancsó Adrienne hétfőn este tartotta Petőfi-műsorát a Doktor Sándor Művelődési Központban, Vajon milyen annak az előadónak a Petőfije, aki József Attila Medvetáncának jónéhány évvel ezelőtti előadásával mondhatni. előadói stílust teremtett? Műsorának felépítése többnyire a versek időrendjét követte, s csaknem minden „iskolai témakör" szerepelt az osten. Mégis hangsúlyos szerepet a költő hazafias, magyarságtudatot sugalló költeményéi játszotta k. Petőfi verseiben az élet áramlik. Bármennyire közhely is ft megállapítás, ez maradandósá- gánqk titka, de ez taszítja is nem egy mai, „vgjtfülű” olvasóját (ahogy a tv ismert riport- sorozatában láthattuk). A mai költészetben szokatlan szókimondás az előadóművésztől is olyan azonosulást kíván, ami manapság ritka a pódiumon. A költő teljes életét csak az előadó teljes szenvedélye tudja átadni. Annak a költőnek o verseit, aki mert élni, csak a fontolgatásoktól mentes felfogás tárhatja fel. Tehát kevesebb intellektus, értelmező versmondás, több gondolati és érzelmi tűz. Jancsó Adrienne ebben remekelt. Fura elismerés, ha azt mondom, de így igaz: Jancsó Adrienne azt csinál a hangjával, amit akar: finomra hajlítja és dörgőre keményíti egyazon versen belül, s ha kell, egyetlen hanghordozóssal akár kettős érzelmi telítettséget is képes kifejezni. Mi volt immár az újrafelfedezés? Az egyik az, hogy Petőfi egyetlen versében is képes a teljességet érzékeltetni, függetlenül versének témájától. A ‘ másik az est egészével kapcsolatos. Úgy is fogalmazhatnék, I — s ez nem mond ellent az j előbbinek —, hogy Petőfiből | bármit kiemelni vagy hangsúlyozni, azt jelenti, hogy rögtön : mindez a hiányzóra emlékeztet, I a-teljes Petőfire hívja fel a figyelmet. Egy kis kitérő jobban megvilágítja a mondandót. A klasszikusok, köztük a költő is — többek között — azért klasszikusok, mert kimeríthetetlenül gazdagok, sokrétűek, amelyből időnként ezt vagy azt a részt, témakört, eszmét emelik ki, hangsúlyozzák, hivatkoznak rá. Bár mi a teljes Petőfit valljuk és vállaljuk az utóbbi évtizedek Petőfi-értékelésének vívmánya, a nép-, nemzeti és világforradalmár Petőfi kissé „rátelepedett" a köztudatra, elsősorban a fiatalok Petőfi-képé- re. S jó, ha a másik Petőfire is felhívják a figyelmet, amint ezt Jancsó Adrienne estje tette. De Petőfi — versei által — állandóan figyelmeztet is. Az est nekem rögtön azt a Petőfit hívta elő az emlékezetemből, aki nemcsak építi a nemzettudatot, de figyelmeztet és ostoroz, ha történelmi mulasztást érzékel. Az esten Varga Márta (zongora) és Barth István (fuvola) működött közre. A közreműködés szerény kifejezés. Barth István bravúros teljesítménye méltó párja volt az előadói produkciónak. Marafkó László de a háború után eltörölték. Erről komoly vita van a szak- folyóiratokban. Egyesek síkra- szállnak a határozatlan időre történő elítélés mellett, mondván, hogy a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy előre meg tudná mondani, vajon az elítéltnek mennyi időre van szüksége az átnevelődéshez. Szerintük meghatározatlan időre kell őket a börtönbe zárni, s az ott tanúsított magatartásuk alapján szabadulnának ki, egyénenként más-más időben. Földvári professzor ezzel nem ért egyet. Részben azért, mert csak a bíróság lehet illetékes annak eldöntésére, hogy kit mennyi időre fosszon meg a szabadságától, ezt a feladatot nem szabad a büntetésvégrehajtási intézményekre — például a börtönre — bízni. A másik ellenérv: a színlelés veszélye. Nem lehet ugyanis megállapítani, hogy az elítélt miért viselkedik jól: azért-e, mert megváltozott, vagy azért, mert szabadulni akar, s a változást csak színleli. Másik érdekes kérdés: Magyarországon a szabadságvesztésre ítélteknek több mint felét egy évnél rövidebb időre ítélik el, s vajon lehet-e változást elérni az elítéltekben ilyen rövid idő alatt? Válasza: ez illuzórikus. Következésképpen másfajta büntetéssel kellene ezeket pótolni, de erre nincs lehetőség. A pénzbüntetés nem jó, s a mai formájában a javító-nevelő munkára való ítélés sem. Földvári professzor végső következtetése tehát: elismeri a rövid időtartamú szabadságvesztésbüntetések nem mindig célszerű és hasznos voltát, de pillanatnyilag nem tudjuk ezeket nélkülözni. Egyébként van ugyan bennük visszatartó erő — vélekedik a szerző —. de a büntetésnek gyorsan kell követnie az elkövetést F- 0VIQ ÖZVEQY Előbb néhány szót általában az operettről: vitatkozunk róla, de — van. Tömegeket vonz, a legutóbbi Sybillt Pécsett 33 000 néző látta, több mint bármelyik magasszínvonalú, országos viszonylatban is kiemelkedő pécsi prózai előadást. Ezek o tények köteleznek: a közönség színházi érdeklődését megfelelő . színvonalú produkciókkal, többek között megfelelő színvonalú operettel kell kielégíteni, hiszen ebben a műfajban is van lehetőség ízlésnevelésre. Ezért hiba legyinteni az operettelőadásokra, S nem figyelni rójuk. Fényes Márta, az előadás rendezője jó érzékkel rendelkezik az operett korszerűsítésének egyik lehetősége, a show iránt. Nem egyszer, például a Diákszerelemben, kifejezetten egyéni rendezőnek bizonyult, aki képes portalanítani a poros alkotásokat és a muzsikának a mai ember számára elfogadható keretet, látványt adni. Víg özvegy rendezését azonban inkább a hagyománytisztelet jellemzi. Erre utal a harmadik felvonás Le- hár-blokkja és egyáltalán a nagy muzsikus halálának negyedszázados évfordulójára való emlékezés, — a darabválasztás. S ha elfogadjuk rendezői stílusnak a hagyományosságot, akkor jó előadást alkotott. A A napokban Pécsett dolgozott a Magyar TeSevizió egyik forgató csoportja. Fürtös György pécsi kerámia művészről készítenek riport- filmet A Tv galériája számára. A fiotal művészt műcsarnokbeli kiállítása alkalmából, január 25-én 21.45-kor mutatja be A Tv galériája. Képünkön a tévések a művész Zsolnay gyárbeli munkahelyén. Nagy vállalat munkaügyi előadót keres Pályázati feltételek: KOZGADASAGI TECHNIKUMI OKLEVÉL es munkaügyi képesítő vizsga. Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés írásban; „Kereskedelem” jeligére o Satta! utcai hirdetőbe. Láthatatlan Látóhatár? Látóhatár címmel új folyóirat - válogatás a mcgyar kulturális sajtóból — jelenik meg, hallottuk december kő zepetájt a tévében, rádióban, sajtóban. A cím régi, a for- ma és a tartalom új, sőt a folyóirat jellege is — örvendetesen — megváltozott. A Látóhatár kiadása fontos lépés egy nálunk még járatlan úton. Ez első hazai újraköz- lő folyóiratunk, amely maholnap nélkülözhetetlen funkciót tölt be tájékozódásunk, a szinte áttekinthetetlen tömegű kiadványok cikkei, tanulmányai és irodalmi anyaga között. Világjelenségről van szó’ mindenütt, nálunk is megnőtt a szellemi élet termése. Ma gyarországon több száz kulturális és ötszáznál is töbp egyéb folyóirat, hetilap, időszaki kiadvány jelenik meg. Jó is, de veszélyeket is rejt ez. Egyre kevésbé tudjuk figyelemmel kísérni érdeklődési körünk folyóirattermését. Az ember előbb-utóbb elvész a hatalmas információáradatban. Az új Látóhatár egy bizonyos területen, a kulturális területen siet a segítségünkre. Azzal, hogy válogató, tallózó és újraközlő munkájával felhívja a figyelmünket a folyóiratok különösen fontos, értékes, maradandó írásaira. A Látóhatár tehát tehát tallózó, visszatekintő folyóirat. Az elmúlt hónapok legjobb irodalmi alkotásait, és a kulturális élet, a társadalomtudományok, a közművelődés területéről a legjelentősebb tanulmányokat, cikkeket közli. Mindazoknak, akik figyelemmel akarják kísérni a magyar szellemi életet Igen ám, ez mind szép, ha az ember kezébe is veheti az új folyóirat első számát (A szerkesztőség tiszteletpéldányából tudom: van értelme. Több mint 200 oldalon bőséges irodalmi válogatás kínálja magát az Üj írás, a Kortárs, a Tiszatáj, a Jelenkor utóbbi számaiból és számos érdekes tanulmányt vitacikk egyebek közt Dobozy Imre, Bélády Miklós, Breuer János, Almási Miklós, Mesterházi Lajos tollából. Mind fontos .És aki naponta rendszeresen több órát olvashat, az is nehéz elképzelni, hogy valamennyit követni tudja megjelenésekor.) Felcsigázott érdeklődéssel próbálkoztam megszerezni magamnak ezt o számot, de eredménytelenül. A posta és néhány elárusító- hely kapott állítólag 1—2 példányt, a többség nem is hat lőtt róla. Mi a megoldás? A pécsi postai hírlaposztály szerint meg kell rendelni, meg lehet rendelni, és akkor majd szorgalmasan küldik - áprilistól — Nem részletezem. Nyolctíz budapesti telefonnal vég re sikerült megtudnom: megrendelhető januártól is a Posta Központi Hírlapirodájánál, az egyéni előfizető osztályon. (1900 Bp., V., József nádor tér 1., telefon: 180-850.) A Látóhatár megjelenik januártól minden hónap 20. után, kb. 240 oldalon. Előfizetési díja 100 forint egy évre, az egyes számok óra 10 forint. A decemberi szám egyébként mutatványszám volt. Mindehhez csupán annyit, hogy ha egyszer j indul egy ilyet, értékes, fontos, prakt' kus folyóirat, azt nem elég meghirdetni. Meg kell adni a szükséges tájékoztatást is tola, hisz nincs mindenkinek ideje, lehetősége nyolc-tíz budapesti telefonbeszélgetésre. W.E, Mester István és a balettkar hagyományosság ugyanis veszélytelen és talán megnyugtatóbb is. A mostani pécsi bemutató visszafogottsága — a kissé hangsúlyozatlan első felvonás után — sikert, eredményezett. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a Pécsi Balett Eck Imre koreografálta több, nagyon dekoratív betétje, ismét igazolva a jó együttműködést a balett és az operettegyüttes között. A hagyományosságot szolgálta a maszkmester, Léka László és a díszlet- és jelmeztervező. Pintye Gusztáv, aki ezt nagyon ízlésesen oldotta meg. A színészgárdo sok egyéni akcióval, főleg gag-el emelte a produkció színvonalát. A legsikeresebb alakítás 'Mester Istváné, aki — bár nem a szokásos snájdig Danilót játszotta — ezúttal valószínűleg pályája legjobb színészi teljesítményét nyújtotta. Danilója egységesen megfogalmazott, mégis sokszínű figura, s Mester István olyan charme-ot ad hozzá, amilyenre kevés bonviván képes. Ez az, ami nem lehet rutin, csak eredeti, de ki is művelt tehetség. Ha hozzávesszük szép, pontos, erőteljes énekprodukcióját, akkor nyilvánvaló, hogy magához húzta az egész darabot, s annak gyújtópontjává lett. Blaha Mártát azért illeti dicséret. mert bár alkatilag inkább szubrett — ebben a szerepkörben aratott hosszú éveken át sikert a Déryné Színházban — mégis helytállt primadonna szerepkörben is. Muzikó- lis, szép, lágy hangú. Cseh Mária szép hangszínnel, kifogástalan hangkultúrával, az égési színházat betöltő hangjávol robbanékony, egyben sajátos, egyéni bájú Glavari Hannát alakított, színészi eszközeiben is árnyaltan. Gyulai Edit ragyogó jelenség, Valencienneja erőteljes figura. Péter Gizi komikus betétszámával nagy sikert aratott, népszerűségének is megfelelően. A számos jó színészi alakításból kiemelkedik Galambos György megszokottan magas színvonalú játéka és Men- delényi Vilmos újszerűén megfogalmazott, könyökvédős, esetlen, remek clown-ja. Kozma Pál életének második főszerepében állt helyt. Sok színt vitt a játékba Fülöp Mihály és Kutas Béla, jó volt Wagner József, valamint kis szerepében Arany Kató, Szirmoy Ottilia, Kólny Zsuzsa, Monori Ferenc és C, Tóth Pál, továbbá a négy szólótáncos: Rónai Mária, Sólymos Pál, Váradi M., István és a népszerű Dómján Mária. A két karmester: Károly Róbert és Hevesi András, nem akart túlnőni az énekeseken, korrektül szolgálta őket. Énekés zenekar egyaránt szépen szólt a kezük nyomán, s elsősorban nekik köszönhető, hogy a hatvannyolc éve bemutatott Víg özvegy mostani pécsi előadásának is a legnagyobb sikerét — Lehár Ferenc aratta, Földessy Dénes
