Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

V W72. december 12. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A japán tömegspektrográffal ritkafém jelenlétét kutatják A bányászattól a mezőgazdaságig Erdőtelepítés robbantással Nyomelemek a mezőgazdaságnak — Metróépítés Budán Óbudán, a Mátyáshegyen, mórvónytábla hirdeti Mikoviny Sámuel emlékét, aki 1700 és 1750 között élt, dolgozott, bá­nyagépeket konstruált, s akiben az utókor a magyar bányászati szakoktatás megteremtőjét tisz­teli. Az épület az ország egyik legnagyobb ipari kutató intéze­tének, a Bányászati Kutató In­tézetnek ad otthont. Szellemi és gyakorlati alkotóműhely. Munkatársai — élükön, dr. Mar­tos Ferenc igazgatóval, a mű­szaki tudományok doktorával -, nemcsak alap- és alkalmazott kutatásokat végeznek, hanem az egyes kutatási eredmények gyakorlati bevezetésével és ki­vitelezésével is foglalkoznak. Még hozzá nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az intézet, a Várpalotai Szénbányák és az Országos Bányagépgyártó Vál­lalat által közösen konstruált VOB páncélpajzsot például a Ruhr-vidékre exportálja; Ju­goszláviában lignittelep lefejté­sét készítették elő mérőműsze­reikkel és mérési módszereik­kel; az NDK-ban homokelőké­szítő mű kivitelezésében vettek részt saját terveik alapján; Ma­rokkóban ezüstérc-telep feldol­gozási technológiájára készítet­tek tanulmányt, közreműködtek szakértőként az üzem létesíté­sénél és berendezték, valamint beállították a vegyészeti minő­ségellenőrző laboratóriumokat is. Már a névből is - Bányászati Kutató Intézet — következik, hogy feladatuk a bányászat műszaki fejlesztése, de az in­tézetben elért eredmények jó része alkalmas a bányászat ha­tárterületein való felhasználás­ra is. Ezek a határterületek igen sokfélék, és a laikus számára néha egészen meglepőek. Mert az még csak hagyján, hogy ha­tár-, illetve felhasználási terület a metróépítés, a mélyépítés, ám az első pillanatban majd­nem hihetetlennek tűnik, hogy a BKI eredményei felhasználha­tók a bányászattól mindenkép­pen távolinak tűnő festékgyár­tásban, a mezőgazdaságban. Kifejlesztettek például egy el­járást ásványi nyersanyagoknak rendkívül finom - a milliméter ezredrészével mérhető — szem­nagyságé őrlésére. Ez az eljá­rás alkalmas szennyeződés nél­küli porfestékek előállítására. Eqy másik találmány lehetővé teszi a műtárgyak gyors és biz­tonságos süllyesztését. A Ja­pánból beszerzett nagyteljesít­ményű tömegspektrométer olyan anyagvizsgáló berendezés, mely- lyel színképelemzéssel azt is ki tudják mutatni, ha egy tonna anyagban egy milligramm — te­hát egy milliárdnyi — idegen anyag van. ' Ez a vizsgálati módszer lehe­tővé teszi egy felvétellel gya­korlatilag majdnem az egész periódusos rendszer elemeinek nagypontosságú vizsgálatát. Olyan elemeknek is, mint kad- mium, lítium, gadolinium, ytt­rium, europium stb., melyeket általában ritkafémekként, illet­ve nyomelemekként ismerünk. S mi köze ennek a mezőgazda­sághoz? Annyi, hogy egyre na­gyobb követelmény, hogy a nö­vényi és állati tápszerekbe, a műtrágyába, a fehérjékbe bevi­gyenek különböző ritkafém nyomelemeket, melyek biológia­ilag igen hasznosak. ejeződött a dunai vízvezeték első szakaszának tisztítása Befejeződött a dunai vízve­zeték tisztítási munkálatainck első szakasza. Vasárnap dél­után fél négy órakor megáilt a csőtisztítóberendezés a Lot- hárd közelében lévő „nagy ái- ló csőnél”, s ezzel a Pécs—Mo­hács közti vízvezeték huszonki­lenc kilométeres szakaszából eltávolították a tizenkét év aiatt leülepedett szennyezőket °s csőfalra kiült anyagot, mely jelentősen csökkentette a rend­szer áteresztő képességét. Lapunkban az elmúlt napok­ban beszámoltunk arról hogy objektív okok miatt késik a ve­zeték tisztítása. Az első szaka­szon két részletben távolították el a szennyezőket, mert Szai- I kig több probléma merült fel. 1 így többek között a különböző . íveknek a berendezésre gyako- ! rolt hatása késleltette a mun- J ka folyamatosságát. Az idő- j közben végrehajtott technoló­giái változtatások eredménye- : ként aztán a vasárnap délelőtt j tizenegy órakor indított „cső- görény" négy és fél óra alatt tette meg azt a tizenhét kilo­méteres utat, melyet a program J szerint ki kellett tisztítania. A j szakemberek tájékoztatása szerint ezzel a munka nehezén j túl estek, hiszen a vissza lévő szakaszt már kedvezőbb viszonyok között teheti meg a tisztítóbe- j rendezés. A „hántolásra” váró nyolc kilométeres csővezeték- I ben már nem kell leküzdenie a j j szerelvénynek emelkedőket; j Pécsig vízszintes és lejtős sza- i i kasz következik. Természetesen a munkálato­kat igen körültekintően kellett megszervezni. Az üszögi táro­zókat, amikor a város vize fogytán volt, többször feltöl- töiték annak érdekében, hogy minél kevesebb gondot okoz­zon a, városnak a vezetéken végzett munka: ez is közreját­szik abban, hogy elhúzódott a tisztítás. Egyébként, hogy a rendszer háromnegyed részen befejezték a tisztítást nem je­lenti azt, hogy a város felsó­hajthat, hiszen a hét végére tervezik a munka végleges be­fejezését. Szombaton indul to­vább a tisztítóberendezés, hogy vasárnapra befejeződjön ez- az országosan is páratlan vállal­kozás, mely Pécs szomjúságát oltja majd. S. Gy, Nyitott boltok és pénztárcák... Aranyszínű ezü Különleges robbantás-techno- | lógiai eljárásukat már sokfelé 1 alkalmazzák, és nemcsak a bá­nyászatban. Ezzel a módszerrel | robbantották a Fővárosi Elekt­romos Művek egyik épületét, a Lágymányosi Dohánygyárat, a • várban a volt Teleki palotát — ! de ugyanez a módszer felhasz- nálható a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban is. Az erdőtelepítéseknél a lyukakat ; egyszerűen kirobbantják. Az er- [ dőirtás is olcsóbb így, mint a hagyományos eljárással. És jó szolgálatot tett a metróépítés­nél is. Annál is inkább, mert a budai sziklás talajban az alag- útépjtést a pesti oldalon alkal­mazott fúrással már nem lehe­tett volna megoldani. Tegyük hozzá: a csatornákat sem kell már ásni - robbantani is lehet. B. J. A félemeleten bundát próbál egy kislány. Szép a lány, szép a bunda, szép az ára. A kon­zervált arcú anyuka — és né­hány bámész férfi — szakértő szemmel nézeget, a kislánynak tetszik a dolog, illeg a tükör, és az említett bámész férfiak előtt — végül mégis a mama dönt; „köszönjük, mégsem ilyet gondoltunk . . ." jönnek le a lépcsőn, a kislány elhúzza a száját: — Jaj, úgy unom már ezt a j karácsonyt... Később a Belvárosi Áruház előtt találkozunk, — az una- j lom változatlanul megvan, a j bunda még mindig hiányzik .. . Két asszony a Sallai utcában, vidékinek gondolom őket, — L bár ki tudja azt megállapítani manapság, hogy melyik asszony 1 jött a fővárosból és melyik Lo­vászhetényböl — menet közben licitálnak; — Drágába ’ jött, de az An- nuskának megvettem . .. — Nem is gondolná maga, hogy mit pazaroltam az én Klá­rikámra .. . ízlésnevelés a Kossuth Lajos utcai játékbolt kirakata előtt: — Inkább azt a nagy hajas­babát vedd. Azt feltehetik majd a rekamiéra, és milyen jól mu­tat... Jelbeszédes magánvásár a Városház közben, — még min­dig jugoszláv nyloning — em­berfolyam a Kossuth Lajos ut­cában és a Centrum Áruház­ban, féViyképezők és fényké- pezkedők a Széchenyi téren, zsúfolt délelőtt a Nádor Kávé­házban, „bábéi” a tér sarkán, nyakkendős, ünneplős hétköz­nap... ezüstvasárnap. Az Egri Gyula brigád * i (MÉÚ > Ajándék a Merukertől- mindig kedves figyelmesség! Jó tanáccsal, áruajánlattal ÍS segítünk választani, HÍR: Jt Sopiana Gépgyár Mi­hály Ferenc vezette szocialista la­katos brigádja a közelmúltban felvette Egri Gyula elvtúrs, a Megyei Pártbizottság év elején tragikus váratlansággal elhunyt első titkárának nevét Az ívhegesztők szúrós fénye hajnaltól műszak végéig táncol az arcokon. Hupognak a leme­zeken a kalapácsok, vijjog a fúró. A csarnok talán legzajo­sabb sarka ez a százegynéhány négyzetméter, ahol Mihály Fe­renc és brigádja dolgozik. Nem, nincs ebben a műhelyrészben semmi szép, s látszatra a mun­ka se nyújt sokat. Hideg, éles vasak — kartépő szerszámok. Hosszú percek múlnak el, míg az émber füle megszokja a zajt, s órák, míg megérti: egy varrat simára reszelése is fontos, s az az ember is nélkülözhetetlennek érezheti magát, sőt: alkotónak, aki hónapokon át mást se csi­nál, csak lemezt kalapál. A raktárakban tárolt vasru- dak, tömbök, lemezek egy hosz- szú, s tulajdonképpen varázsla­tos út végén válnak csillogó, mutatós géppé. Az élettelen al­katrészek a technológiai folya­mat egyik állomásán észrevét­lenül működő, sőt: érző szerke­zetté szerveződnek; ez az a ti­pikus pillanat, amikor a meny- nyiségi változások minőségivé csapnak át, de hogy ki csinál­ta végülis a gépet — senki sem tudná megmondani. Egyszercsak jár, zümmög, „érez” a gép — s ennek már lehet örülni. Az EK—17-es palacktöltő szerelési ideje például 2000—2200 óra, a folyamatos csigás hústöltőé 9000. A lakatosok épp úgy rész­munkákat végeznek, mint a for­gácsolók, vagy esztergályosok, s hogy ki érzi magát fontosnak, s hogy ki vallja szent meggyő­ződéssel: az én szakmám a leg­szebb a világon — az minde­nekelőtt attól függ, milyen szá­lak kötik, a többiekhez, a más szakmabeliekhez, a gyárhoz. Mihály Ferenc 24 éve dolgozik itt. 1948-ban, 14 éves fejjel kezdte. Nincs ember, nincs szer­szám, s nincs gép, amit ne is­merne. Vezetők jöttek, vezetők mentek, de ő — s még jónéhá- nyan —, maradtak, s ez hallat­lan erőt, magabiztosságot ad. Nincs semmi bántó, hivalkodó a szavaiban, de az a tény, hogy azok közül való, akik jóban, rosszban, örömben és bánatban mindig kitartottak e mellett a gyár mellett, tiszteletet paran­csoló tartást ad minden mon­datának. Itt dolgozott az apja is — mintahogy sokuké —- ez is egy szál, vagy ha úgy tetszik: jogalap. A brigádról beszélgetünk, az előzményekről. — Az az igazság, hogy nem én voltam az első, aki szocia­lista brigádot alakított ebben a gyárban, sőt ' a második se. Mondták, biztattak többször is, de én valahogy óvatoskodtam. Nem szeretem a sztárokat, s még kevésbé a kozmetikát. Lát­tunk mór ilyent; aki nem mai gyerek az tudja: a számokkal sok mindent lehet csinálni. Nem és nem — ezt mondogattam, de valahogy egyre erőtlenebből. Nem születtek új sztárok, világ­rekordok, de valahogy közelebb kerültek egymáshoz az emberek; s ez megfogott. .. Hét éve dolgoznak a Szocia­lista címért, s ezalatt az idő alatt négyszer el is nyerték. Per­sze a mai brigád nem ugyanaz, mint amelyik elkezdte. — Elhagytak bennünket né­hányon — s ez még ma is fáj. Voltak, akik azért mentek el — mint például Tóth Karcsi —, mert vidéki volt, s belefáradt a napi 3—4 órás utazásba, de voltak olyanok is, akiket a pénz vitt el. Nyolc-tíz év után mentek el fiatalok, a legszebb korban, amikor már minden tekintetben teljes értékű szakemberek vol­tak. Azt mondták: az órabér be­szél — s ez engem elszomorít. Ami megjár az megjár, s az is igaz, hogy ezt nem mindig és nem mindenki kapja meg, de van valami más is, ami az em­bert ahhoz a helyhez köti, ahol tanult, ahol felszabadult... Én legalábbis így érzem. Most tizenhatan vannak — a gyár egyik legfiatalabb bri­gádját alkotják. ,A legidősebb brigádtag 47 éves, de ezután már a 38 éves brigádvezető kö­vetkezik, mert a többség 25 év körüli, illetve még ennél is fia­talabb. Tóth Gábor például mindössze 18 éves. Hét brigád­tag tavaly tett szakmunkásvizs­gát, itt tanultak a Sopianában, mint valamikor Mihály Ferenc és társai. — S lesznek olyanok...? — Néhányon biztosan. Az az igazság, hogy csak most ízlel­getjük egymást, hisz alig egy éve vannak itt. Az első benyo­másom egyértelműen rossz volt. „Nem szeretik ezek a gyerekek ezt a munkát” — ez volt ben­nem heteken át. Amit mondtam, megcsinálták, volt amelyik na­gyon is jól, de örömet nem lát­tam az arcukon. Mindig az jut az eszembe, milyen boldog voltam, amikoreldőlt:vasas lehetek! Nem éreztem én kisebbnek magam a mérnöknél se. Azt lenne jó tudni, manapság mi dönti el, kiből, mi lesz. Az az érzésem, hogy a fiatalok közül sokan csak kötelességből dolgoznak; csi­nálják, mert valamit csinálni kell, de a legfontosabbtól meg­fosztják magukat, s ez az öröm. — Idősebbekkel szívesen dol­gozna? — Szó se róla; mindezt nem azért mondtam én. Lehet ezek­kel a gyerekekkel dolgozni, s fogunk is, sőt, talán még azt is elérjük, hogy úqy érezzenek, ahogy mi. A brigádnak egyéb­ként ez a központi .gondolata, j Azt akarjuk, hogy megismerjük i és megszeressük egymást. Ez persze nem jelenti azt, hogy el­nézőek vagyunk, vagy hízelgők. Én például már azért is szólok, ha valaki öt perccel korábban megy el ebédelni. Nézzük az alakuló gépeket: mutatósak, szépek, s nem tudom elhallgatni a kérdést: vajon hány jön vissza belőlük, ilyen vagy olyan hiba miatt? — Nem egy visszajött már, ez igaz. A bajok forrása azonban csak ritkán van itt, a műhelyek­ben. A legtöbb bajt a konstruk­ciós hibák okozzák, aztán a nem megfelelő anyag, no meg a kapkodás. Az is nagy baj, hogy nincs mód, idő az új termékek megfelelő kipróbálására. Né­hány órán át pörgetjük a gé­pet — ez minden. Pedig az üzemszerű felhasználás, a ter­helés alatti forgás egészen más. Aztán, persze, olyan is van, hogy valaki látja, érzi: ezen a varraton még kellene csinálni egy-két húzást, de már menne rágyújtani, s a varrat marad . ., Az ívhegesztők szúrós fénye irgalmatlanul táncol az arco­kon, a lemezeken hupognak a kalapácsok, fúró vijjog. Nem, aki csak benéz az ajtón, az nem lát itt semmi szépet, s aki min­dig és mindenütt csak azt nézi, hol, mennyi van a borítékban, az sohasem fogja felfedezni mennyi szépség van mégis egy ilyen műhelyben, hogy lehet örülni egy tükörsima felületnek, s mennyire tud hiányozni az embernek a szomszéd satupad fölé hajoló arc. a megszokott kalapács... Békés Sándor A Csongor férfi divatbolt verv- I dégei kicserélődtek ezen a va- i sárnapon, — túlnyomórészt nők ! válogattak, kértek, kerestek. Na persze, születőben a szoká­sos karácsonyi ajándékaink: nyakkendő, díszzsebkendő, ka­lap, öv, ing — természetesen a hitves ízlése szerint... ök, úgy látszik már kevésbé bíznak a mi esztétikai érzékünkben, mert Tünde boltba általában páro­sával tértek be a hölgyek. Férj a pénzzel, nej a kívánsággal. Nem mindig volt összhangban a kettő, ahogy ezt néhányon az üzlet előtt megbeszélték, — „természetesen” utána .., Az exkluzív árukat, hogy is mondjam, exkluzív áron kínáló üzletekben nem volt túl nagy a tolongás vasárnap, az Ofo- tért bolt eladóinak sem kellett sokat fáradni, — mindenütt in­kább az apróbb, kedveskedés­nek elég, és a dugipénzből ís kifizethető, árukat keresték .,. Mi is legyen az ajándék? Ügy tűnik ilyen alkalomkor nem egészen az, amit az Ajándék­bolt kínál: az ezüstvasárnapi forgalom jóval gyengébb volt a tavalyinál, délelőtt tizenegy órá­ig mindössze két vevő nyitotta rájuk az ajtót. A Mecsek Áru­házban viszont nem panaszkod­hattak, annyit árultak ezen a rendkívüli nyitvatartási napon, amennyi egy közepes hétköznap elmegy. A könyvesboltok ezüst- vasárnapi „nyüzsgése” arra en­ged következtetni, hogy egyre nagyobb divat lesz a szellemi táplálékul szolgáló karácsonyi ajándék. A pécsi, Széchenyi té­ri könyvesbolt tízezer, a Kos­suth Lajos utcai tizenháromezer forint értékű könyvet adott el. Az ezüst- é$ aranyvasárnap azelőtt a hagyományos kará­csonyi „ajándék-bevásárlás” napja volt. Most jóval nyújtot­ta bb az idény, s ezek o „plusz” vasárnapok inkább azoknak az embereknek jönnek jól, akik nem szabadszombatos munkarendben dolgoznak, vagy olyan beosztásban, hogy más­kor nem tudnak kellő időt sza­kítani a vásárlásra .., * Aranyszínű volt az ezüstvasár­nap, — az utcákon jóval töb­ben jártak mint. az üzletekben. Ne is csodálkozzunk: december 10-én utoljára 1965-ben volt ilyen kellemes az idő — plusz 5 Celsius fok napi átlagban — bár akkor csak néhány percig láttuk a napot, — most viszont Pécsett 5,1 órán keresztül ra­gyogta be az ezüstvasárnapot. — D. Kónya — Fogyasztók, figyelem! Most vásároljon guruló, ab> roncsos, 200 literes vashordót, V3*' horg. vízvezetékcsővet és minden méretű, hatlapfejű, tovigmenetes, csavart a PÉCSVÁRADI VAS-MŰSZAKI BOLTJÁBAN. v

Next

/
Thumbnails
Contents