Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
Beszélgetés a marxista kritikáról Á hétköznapok filozófiája Látogatás a szegedi egyetemen Ötezer diák Fejezetek a magyar irodalomkritika történetéből címmel magas színvonalú előadássorozatot rendez a Pécsi Doktor Sándor Művelődési Ház. A sorozat egyik előadója: Almási Miklós kritikus, a filozófiai tudományok doktora, a Magyar Színházi Intézet munkatársa volt, aki a magyar marxista irodalomkritika kibontakozásáról beszélt. — Mit ért a kritikus felelősségén? — Egy korábbi korszakunkban azt hittük, hogy a marxizmus monopolhelyzetbe került. Ezzel szemben ma már tudjuk, hogy a marxizmusnak nem o monopóliumáról, hanem a he- genomiájáról kell beszélni. Vagyis rájöttünk arra: a művészi életben, a müvekben különböző stílusok, különböző világképek jelennek meg, amelyek szembe is kerülhetnek egymással. Itt van a kritikus felelőssége, amelyről korábban kevesebbet beszéltünk — a kritika ezen a téren maradt le. Vagyis arra az objektív szembesítésre, amely a különböző irodalmi, művészeti irányzatok, külföldi művek hazai fogadtatása között, továbbá az olvasó és a mű, illetve a befogadó és. a művészet között különböző szintű vitákat váltott ki - a kritika kevésbé, vagy nem aláhúzottan, nem kellő felkészültséggel .válaszolt. Az állásfoglalás ennek a felfedezésnek a szellemében fogal- ta meg a kritika felelősségét. Amikor arra akart biztatni bennünket kritikusokat — s joggal — hogy már magában az alkotás folyamatában, de még- inkább a szellemi élet vérkeringésébe bekerülő kész műalkotásokkal való vitában, eszmecserében is tisztázzuk saját világképünket. De ezzel együtt a műalkotásokban rejlő művészi, esztétikai problémákat is. — Megfelelő-e a marxista kritika értékrendszere? — Egy gazdagabb, jobban motivált és alaposabbon megindokolt értékrendszert kell u kritikának kialakítania. Vagyis pontosan tudni kell: az adott időszakban melyik mű az, amelyik mögé odaállhat, amelyet vállára emelhet, vagy zászlóként lobogtathat, s melyik az, amellyel vitázik. De úgy vitázik, hogy attól a művész következő lépése művészi és világnézeti szempontból lehetőleg pozitívabb legyen a korábbinál. Az elmúlt években ez az értékrendszer csúszott meg egy kicsit Bizonyos rokonszenvek, divatok, áramlatok elvették a figyelmünket azokról a fontos művekről, amelyek az utóbbi 5—6 évben megjelentek és amelyek egyúttal mércéül is szolgálhatnának a kritikusnak az össztermés megítélésében. — Lukács Györgynek hol a helye a marxista kritikában, különös tekintettel „Az esztétikum sajátosságá"-ban a hétközna- piságról kifejtett elgondolásaira? i — Lukács egész életművének és „Az esztétikum sajátosságai" című, a hatalmas életművét összefoglaló alkotásának alapfonala a realizmusért folytatott küzdelem. Ezt a fogalmat nagyon sok irányból, sok- féleképpen támadták az elmúlt években. De a mű — Lukács gondolatai és „Az esztétikum sajátosságai” - ezt túlélte. Ma már joggal mondhatjuk, hogy Lukács kritikai életünk, esztétikai gondolkodásunk fogalomrendszerét, mértékegységeit adta meg ennek a kidolgozásával. A köznapi élet, a mindennapi élet szerkezetéről kialakított elmélete pedig voltaképpen most szűrődik át a köztudatba, a köz- gondolkodásba, amikor a köz- napiasodás gondjaival keretünk szembe. Egy zaklatottabb, forradalmi korszak után úgy látszik, mintha egy ilyen köznapi és zavarmentes időszakba kerülnénk, itt kezdtük el újraalapozni Lukács művét, amely a hétköznapiságónak most már általánosabb, elvor.- tabb filozófiai szerkezetét tárta fel. — Véleménye szerint a gazdaságirányítás új rendszere, hogyan kapcsolódik a szocialista kultúrpolitikához? Ügy tűnik ugyanis, mintha kissé a gazdasági mechanizmus hatása lett volna a kultúra különböző területeinek — könyvkiadás, színház, mozik műsora — üzletivé válása. — Ha a tényeket nézzük, akkor kicsit más a kép. Nemrégen egy színházi műsorvizsgálatban vettem részt. Kiderült: az elmúlt három évben a nagy súlyú, művészileg értékes alkotások bemutatása és a könyHétfőn este 5 órakor az SZMT hírlapolvasójában. Op- pe Sándor, a Mecseki Fotóklub elnöke nyitja meg Bayer Károly és Beidek András fotókiállítását. A Fotóklub két fiatal fotósa ez év nyarán a Szegedi Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában önálló anyaggal szerepelt Bayer nyebb, szórakoztatóbb, vagy éppen üzletibb jellegű művek aránya nem tolódott el az üzletiesség irányába. Bizonyos kirívó jelenségek viszont mégis mutatkoztak. Ezekben az esetekben, amikor egy-egy alkotóműhely selejtet hoz létre, igen könnyen megszületik az a védekezés, hogy ez a gazdasági mechanizmus miatt van. De ha ezt átgondoljuk, nagy decentralizálásnak vagyunk tanúi. Ebben a decentralizálásban igen nagy mértékben az egyes műhelyek vezetőitől függ, hogy milyen arányokat teremtenek az úgynevezett magas művészet és a kommerszművészet közöd. Nagyon helytelen lenne, ha a mechanizmusra hárítanánk a felelősséget. Ez természetesen nem ad felmentést az alól, hogy a valóban káros és a szocialista gondolkodást és a művészi ízlést rontó művek ellen ne küzdjön a kritikus, és ne próbáljon kialakítani egy valóságos esztétikai kultúrát. Ugyanakkor ne lőjünk ágyúval verébre, hanem alakítsuk ki a kritikának egy irónikusabb, lazább szerkezetű érvrendszerét, hangvételét, amely ezeknek a műveknek a direkthatását fel tudná lazítani. Egy rendkívül komoly pózban elmondott bírálat, esetleg egy prédikátori fensóbbség látszatát kelti, amelyre csak legyint az olvasó, tovább nem is olvassa. De egy szellemes, szatirikus, szarkasztikus glossza, megjegyzés, vagy paródia — ezt sokkal hatásosabban meg tudja tenni. Ez az, ami tulajdonképpen hiánycikk nálunk. Földessy Dénes Beidek András: Esőben Károly a hazai bemutatkozásokon túl jelentős külföldi kiállításokon is részt vett: tavaly Franciaországban egy képét emlékplakettel jutalmazták. Beidek András az elmúlt években két országos első, és egy külön-díjat nyert „Az egyetem feladata hármas: legősibb hivatása gyűjteni, terjeszteni és gyarapítani az emberi tudást, második feladata kis számban nevelni a jövőnek tudósokat, akik majdan ezt a hivatást tőlünk átveszik, újab eredetű, de nem kevésbé magasztos az egyetemnek harmadik hivatása, nevelni a haza számára polgárokat, akik el vannak látva a szellem fegyverével. ... a mi egyetemünknek van még egy negyedik különleges hivatása is: hogy a Nagy Magyar Alföldnek központja legyen." Ezeket a mondatokat több mint három évtizede az a Szent- györgyi Albert mondta, akit ma magyar származású, Nobel-dí- jas amerikai biológusként tartanak számon, de aki akkor a szegedi egyetem professzora volt. Fenti megállapításait, amelyek ma is megállják helyüket, rektori székfoglalójában tette. Szentgyörgyi Albert csak egyike azoknak a nagy tudósoknak és nevelőknek, akiket a mai szegedi egyetemek saját elődeikként, nagyjaikként tisztelnek. Szegedi egyetemek — mondom, s így igaz, mert ma Szegeden is különváltan, önállóan tevékenykedik az Orvos- tudományi Egyetem és a Tudományegyetem. Van még a városnak egy tanárképző főiskolája, egy zenei és egy élelmi- szeripari főiskolája. Utóbbiak létszámban szerényebbek, ösz- szesen több mint ötezer egyetemista, főiskolás rója nap mint nap a szegedi utcákat. Tavaly ünnepelte fennátiósá- nak ötvenedik évfordulóját a szegedi egyetem. Amikor megpróbáltam képet kapni és adni Szeged felsőoktatásáról, végül is a József Attila Tudományegyetemet választottam ki a többi közül. Részben azért, mert számban, méretben a legnagyobb, az összes szegedi egyetemistáknak több mint a fele tanul itt, kétezer nappali hallgató, s az esti, levelező tagozatokkal együtt háromezer. Részben, mert a legsokoldalúbb intézmény, jogi, természettudományi és bölcsészkara van. A Budapesti Tudományegyetem mellett az egyetlen az országban, amelyben a három kar érintetlen, s így a klasszikus tudományegyetemi fölépítés a legépebb. Méreteiben körülbelül fele az EL- TE-nek. A tanársegédektői a professzorokig 380 oktató működik az egyetemen. A jogi karon ötszörös, a bölcsészkaron háromszoros szokott ienni a túljelentkezés. Dr. Serfőző Lajost, a József Attila Tudományegyetem rektorhelyettesét először arról kérdeztem, melyek azok a vonások az egyetem oktatási munkáidban, amelyek eltérő voltukkal vagy jelentőségükkel kiemelkednek. — Mindenekelőtt a ‘szakos képzést említeném, amely nem eléggé ismert. A természettudományi karon a tanárok mellett vegyészeket, matematikusokat, biológusokat, fizikusokat is képzünk. Ezek a szakemberek olyan fajta, igen komoly alapképzést kapnak, hogy a kutatások, az alkalmazott kutatások területein igen célszerűen felhasználhatók. Még nem ment át kellően a köztudatba (annak ellenére, hogy a tudomány- egyetemeken folyó szakember- képzés nem egészen új keletű), hogy ezek a szakemberek leginkább képesek a tudományok legújabb eredményeinek lebontására, továbbfejlesztésére. Csak példának említem, hogy amikor a vegyészben laboránst látnak a vállalatok, akkor nem használják fel okosan az egyetemünkön képzett, igen jól alapozott szakembereket. A szakos képzést egyébként egyik fontos feladatunknak tekintjük, annál is inkább, mivel Szeged köztudottan biológiai központtá válik ezekben az években, tehát a biológusokra mind nagyobb szükség van, továbbá az olaj fejlődésével párhuzamosan mind több az igény a vegyészek iránt. A kar arányai egyébként erősen eltolódtak a matematika felé, mivel Kalmár László professzor, mint ismeretes, országos viszonylatban is úttörője a kibernetikának, ilyen jellegű szakemberek oktatása is megindult egyetemünkön, s az országos számítástechnikai program egyik bázisa is itt van. A bölcsészkaron úgyszintén legfontosabb feladatunk a tanárképzés, hiszen Budapest mellett mi látjuk el a Dunántúl nagy részét is középiskolai tanárokkal. De, - noha a végzettek 75—80 százaléka tanári pályán marad, ami igen szép eredmény —, mégis foglalkozunk a nem-tanár szakok fejlesztésének gondolatával. Külön engedélyhez kötött formában most is létezik például olyan, hogy valaki történészként végez, s nem tanárként. Elsősorban a régészet és a finnugor nyelvészet oktatására gondolunk a jövőben, mivel e tárgyak tudományos háttere van meg leginkább Szegeden. Jelenleg történelem, magyar, orosz, angol, német, francia, olasz, latin szakunk van, s felmerült a délszláv lehetősége is, erről azonban egyelőre nincs döntés. — Tudjuk, hogy a szegedi egyetem nem „testre szabott" egyetemi épülettömbben, hanem a városban szétszórtan tevékenykedik, immár ötven éve. Milyen feilesztéseket terveznek a közeljövőben? Hogyan távúinak az egyetem munkafeltételei? — Az egyik nagyon jelentős fejlesztés a biológiai intézet építése, amelynek első üteme már folyik. Itt kao majd helyet mind a hat biológiai tanszékünk, a laboratóriumok és kutatóhelyek is. A számítástechnikai program keretében kutatási és társadalmi célokat !s szolgál már meglevő számítógépünk, amely az ország legjobban kihasznált számítógépe! Emellé kapunk még egy gépet, amely a már említett számítástechnikai bázis szempontjából fontos feltétel. Kinőttük már a könyvtárunkat is. A megyével, a megyei szervekkel, a várossal mindig is jó kapcsolataink voltak, az együttműködés nasznos és termékeny. Erre nézve újabb bizonyíték az is, hogy a város és a megye segítségével kerül most sor új egyetemi könyvtár építésére. Tavaly, a jubileum alkalmával új kollégiumot avattunk, emellett megvan még a régi is, mégis kevés a férőhely. Különösen a fizikai dolgozók gyermekeinek érdekében van szükség új kollégiumra, ehhez is hozzásegít bennünket a megye. Közösen tervezünk egy gimnáziumot is, amely épp a fenti célt, e gyermekek összefogott oktatását szolgálná. A város jelentékenyen továbbfejleszti a gyakorló iskolát is, amire a tanárképzésben ugyancsak nagy szükség van. Végül pedig: az egyetemi ifjúság önművelődését, szórakozását jó! szolgálja majd az új egyetemi klub.- Hogyan folytatja jelenleg a szegedi egyetem kiemelkedő tudományos eredményeinek szép hagyományát? — Nehéz valamiféle, megközelítőleg is teljes felsorolást adni ... Mindenekelőtt talán arról a világhírű matematikai iskoláról kell megemlékezni, amely Ríesz Frigyestől, a huszas évektől kezdve mindvégig produkált tudományos szenzációkat. Ez a hagyomány ma is folytatódik, Kalmár professzor vezetésével, a matematikai tanszékek csoportját magába foglaló Bolyai Intézetben. Márta Ferenc kémiaprofesszor, az egyetem rektora és Csányf László professzor irányítják azokat a vegyészeti kutatásokat, amelyek egyre szorosabban kapcsolódnak az olajhoz. A szegedi gázkinetikai kutatások igen jelentősek. A fizika területén a félvezetők kutatása szerepel mint kiemelt téma, s Kecskeméti István professzor neve fémjelzi ezeket a kutatásokat.' A biológiát már említettük, itt több kiemelkedő tudományos eredményt is számon tartanak, s a tanszékek mellett akadémiai kutatócsoportok is dolgoznak. A jogi karon talán az államelmélet és a gyakorlati jogalkotás területeit emelhetnénk ki, de tanáraink, kutatóink az alkotmánymódosítástól kezdve az új BTK kidolgozásáig szinte minden fontos jogi munkában részt vesznek. A bölcsészkaron nagyszabású helytörténeti kutatások folynak, teljes monográfia készül, a helyi vezetőszervek támogatásával, segítségével. Gazdag tudományos tevékenységeink közül talán még a Hajdú professzor vezette finnugor-nyelvészeti kutatásokat kellene kiemelnünk. Az egyetem tudományos kutatói egyébként szorosan együttműködnek a többi intézmény kutatóival, s tevékenységüket a Szegedi Akadémiai Bizottság keretében fejtik ki. ( ** Hangverseny krónika A Bartók Vonósnégyes Visszatérő panaszunk, hogy csak ritkán és rendszertelenül hallunk Pécsett vonósnégyeshangversenyt. Éppen ezért nem örülhetünk eléggé a Bartók Vonósnégyes három hangversenyből álló önálló sorozatának. Ugyanazt a műsort hallhatjuk tőlük, amelyet Budapesten is előadnak, és amely- lyel a közeljövőben hosszasabb külföldi turnéra indulnak. Hangversenyéletünk újabb nyereségeként újból örömmel üdvözöljük, hogy oz előadási lehetőségek a pécsi Járási Tanács nagytermével egy, a kamarazene céljaira ideális hang- versenyteremmel bővültek. A hely centrális helyzetű, mégis csendes, a terem akkusztiká- ja kitűnő, belső ornamentikája szinte predesztinálja a zenei előadásokra. Két megjegyzésünk lenne azonban: meg kellene emelni az előadók ei- hel -ozását, mert a hátsóbb sorokból nem'-jen lehet őket látni, márpedig a hangverseny nem kizárólag auditív élmény A Bartók Vonósnégyes egyike az országos legmagasabb színvonalon játszó zenei együtteseinek. Bár tagjai viszonylag fiatal művészek, mégis már másfélévtizedes közös munka áll mögöttük. Másfél évtized rengeteg műhelymunkával, közös és egyéni gyakorlással, sok-sok kiemelkedő hangversenysikerrel, nemzetközi versenyek győzelmeivel és értékes helyezéseivel, lemezfelvételek sorozataival, a legmagasabb hazai művészeti elismerés: a Kossuth-díj megérdemelt, de meglepő fiatalon elnyerésével. Teljesen homogén egységet alkot a Bartók Vonósnégyes, mind a hangzás, mind pedig összjátékukat tekintve. Mégis, megérdemlik, hogy röviden elemezzük az együttes tagjainak egyéni teljesítményét is. Az elsőhegedűs Komlós Péter nemcsak irányítja és összefogja o kamaraegyüttes játékát, de virtuóz, szerfelett könnyed játékával, tónusos hegedűhangjával alapvetően meghatározna a hangzás minőségét; a lassű tételekben olykor hiányoltunk némi melegséget előadásából. A középszólamokat játszó Devich Sándor és Németh Géza egyaránt kitűnő muzsikusok; ők nem egyéni virtuozitásukkal tűnnek fel, hanem azzal, ahogy a rész szerepét megtalálják az egészben, ahogy jelentőséget és értelmet adnak egy-egy „tö!töszólam”-nak. Külön méltatást érdemelne Botvay Károly csellójátéka: gyönyörű tónus, érzelemgazdag, meleg hang, ugyanakkor magasfokú technikai tökély jellemzik előadásmódját Mozart B-dűr vonósnégyesében (K. 458) magasfokon ösz- szefogott, értelmesen formált, rendkívülien szép előadásnak voltunk szerencsés részesei. Egy-egy ilyen előadás — sorozat! — meghallgatása többet ér tucatnyi ismeretterjesztő előadásnál és a stílusismeret elmélyítését szolgáló továbbképző tanfolyamnál. A Menüettben felhangokban oly nagymértékben bővelkedett a hangzás, hogy annak szépségével alig tudtunk betelni. Ugyancsak felejthetetlenek az Adagio csodálatos harmóniaváltásai és szívfájdítóan édes éneke. Ismét beigazolódott, hogy ha az előadás szárnyára veszi a művet, úgy azt a közönség sokkalta könnyebben képes befogadni. Ki hitte volna — még nem is olyan régen —, hogy a pécsi közönség vastapssal köszöntse Bartók egyik legnehezebben követhető művének, a IV. vonósnégyesnek előadását? Előadóink jóvoltából ugyanolyan szépnek és tartalmasnak tűnt ez a remekmű, mint a műsor többi klasszikus száma. Ebben az előadásbon meggyőzőnek, magávalragadó- nak éreztük a részleteket és az egész művet, egyaránt. «MA: Dr SzAa Beethoven op. 59-ének, a Razumovszkij-kvartettek előadó sának gondolata adta a hangversenysorozat keretét. Ezek c vonósnégyesek kiemelkedő helyet foglalnak el nemcsupan Beethoven művei között, de c műfaj irodalmában is. Az F-dúr vonósnégyest hallottuk ezúttal, szintén nagyszerű előadásban. Különösen a lassú tétel panaszos éneke és a finálé ujjongó, sokszínű kavalkádja sikerült remekbe. Szesztay Zsolt m VASÁRNAPI MELLÉKLET t A
