Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

I T972. december 9. DUNANTOLI NAPLÓ Háromszáz forintos albérleti lakássá előléptetett pince a Huba utca végén — itt lakik évek óta az Istvánfi-család. Család? Tulajdonképpen csak ketten élnek itt, a férj és a fe­leség. Az utcában mégis így ismerik őket: „Akiknél az a sok gyerek van ..." A hét gye­rek közül kettő a villányi me­zőgazdasági szakmunkáskép­zőben tanul, öt pedig állami gondozásban van. — Mióta? — Istvánfi Józsefné (vasszerelő a panelüzemben), alacsonytermetű, szemüveges asszonyka. Tekintete a sok megpróbáltatás ellenére is derű­sen csillog, de a kérdésre ár­nyék fut át az arcán. —, 1966 óta. Luzsokon vol­tunk a téesznél, ott kaptunk lakást is. Amikor a férjem -— különben is beteges ember — nem bírta a nehéz munkát és kilépett, elvették a lakást. Két­ségbeesetten futkostunk min­denfelé. de hajlék helyett csak jótonácsot kaptunk: adjuk ál­lami gondozásba a gyerekeket. Először hallani sem akartunk ró­la, de aztán beláttuk, hogy nem tehetünk mást. Utána jöttünk Pécsre. 68-ban kértünk lakást. — Azóta nem sürgette? — Nem. Gondoltam, minek is menjek, a hét gyerek miatt majd csak adnak. — Adtak is, de még ilyen „érv” mellett is négy évet kellett várniok. Ki­csit sok ez, pláne ha egy csa­lád a lehetetlen lakáskörülmé­nyek miatt szétszórtan él. — Ennyi idő után már megérde­meltem a lakást, — Milyen lakást kapnak? — Kétszobásat Mi a nagy család miatt háromszobósot kértünk, de art mondták, most ilyen van, majd egyszer el­cserélhetjük. — ÖT©? — Nagyon. Eddig még »óba sem volt igazi lakásunk, pedig a gyerekek már lassan felnő­nek. (Lakáshoz kefí juttatni vala­mennyi négy- vagy többgyer­mekes családot... — a Vá­rosi Tanács V. B, idei lakáe- elosztási irányokéiból.) 56 éve ugyanabban a lakás­ban. Bragyas János még a szü­leivel költözött 1916-ban a 7solnay utca 39-ben lévő kis egyszobás lokásba. 1951-ben odavitte a feleségét 1954-ben Ezekben a hetekben néhány- száz pécsi család kíváncsi ag­godalommal lesi az újság hír­adásait amelyek — sajnos — nem a vágyak gyors teljesülé­séről szólnak. A város déli pe­remén lakókra várva állnak már a szép, új házak, a boldog lakásravárók pedig nem tudják, mihez is számolják: hányat kell még aludni ... Mi sem tudjuk. © és 55-beh ott születtek a fiai, s 19áó-ban onnan temették őt. A lakás és vele az egész vá­rosrész megöregedett e fél év­század alatt, Bragyásék már ré­gen szabadulni akartak innen. 1960-ban igényeltek lakást. Ak­kor még a gyerekek is aprócs­kák voltak, s úgy gondolták, jobb lesz nekik egészséges la­kásban felnevelkedni. Tizenkét év telt el azóta ... — Egyik évről a másikra hi­tegettek — mondja özvegy Bragyásné. A porcelángyári fes­tőműhelyben beszélgetünk. — 1952-ben jött a gyárba. Hosz- szú évekig olyan nehéz mun­kát végzett, hogy belerokkant. Most a festésre kerülő porce­lánokat törölgeti tisztára. — Osztás utón mindig jött a pa­pír, hogy most nem kaptam, de majd 1 a legközelebb... Én úgy vagyok ezzel, ha azt mond­ják: várjak, hát várok, mert tudom, hogy vannak nálam rosszabb helyzetben is. — El- csuklik a hangja: — De azért tizenkét éven ót csak .várni, és még talán most is... — Miért? — Könyörögtem most már, hogy adjanak végre, de azt mondták: ne is menjek sehová, mert ebből az osztásból sem­miesetre sem kaphatok, csak a tavasziból. — özvegy Bragyás­né neve a kilencedik helyen szerepel az I. kerületi lakás­elosztási névjegyzéken ezzel a megjegyzéssel: „A bizottság már (!) 1971-ben is javasolta, de a névjegyzékről lemaradt". De sokan vannak még ezen a névjegyzéken és a lakások de nehezen akarnak „megszület­ni”. Valami sorrendet azonban ki kell alakítani, igazságot ten­ni pedig még így is nagyon nehéz. Kik legyenek az elsők? Egy alacsonyjövedelmű mun­kásasszony, aki már tizenkét éve türelemmel várakozik, mi­ért ne lehetne köztük? Vagy a türelem jutalma az újabb várakozás legyen? (A névjegyzékre fel kell ren­nt azokat az igénylőket, akik igénylésüket 1961, december 31 -tg.nyújtották be,., fel kell remi a gyermeküket egyedül nevelő anyákat... — A Vá­rosi Tanács V. B. idei lakásel­osztási irányelveiből.) m — Én annyira szeretem a fe­leségemet — mondja, aztán a kislányomon pihenteti a tekin­tetét. — Ha nekem egy ilyen csemetém lenne.. Mindent megadnék azért. — Aztán le­mondóan fűzi hozzá: —. Nem lehet már. Kétszer úgy volt, hogy lesz, aztán elment. Azt mondták az orvosok, soha többé nem lehet már... A lakás. Ezt tette velünk ez a lakás. — Látszik a lakáson a tízesztendős igyekezet, hogy otthonná va­rázsolják. De az is látszik, hogy ez csak nehezen sikerült. Hiá­ba a tévé, a rendes bútor, a képek a falon, a minikalor olajkályha, a belépő idegent nyomja a plafon és ezt a nyo­masztó érzést nem lehet meg­szokni tíz év alatt sem. Meg azt sem, hogy az ablak majd­nem a plafonnál van, s ha ki­j nyitják, csak a lábakat látni. — Ha valamelyik barátunk- I tál hazajövünk, a feleségem j mindig mondogatja: micsoda i boldogság lehet szép lakásban élni. Mikor mondtam, hogy végre kapunk, nem akarta el­hinni. Mi leszünk a legboldo­gabbak, ha odaköltözünk, — Kápicsék költöznek, a szomszéd pincelakásból is költöznek Pet- rásék, két gyerekkel — de mi lesz ezekkel a „lakásokkal”? Lakások maradnak-e, akár csak 20 forintos bérért is? (Az irányelvekben nincs olyan passzus, ami Kápicsék, vagy Petrásék esetére alkalmaz­ható, a lakáselosztásnál még­is módot találtak arra, hogy az ilyen áldatlan lakásviszo­nyokat is lelszámoljákO Bölcsőde, óvoda, iskola kombinát, Pécsett a Szigeti úti lakótelepen. Olvasóink javaslatai A gyalogosok védelmében Péc* az idei lokáselosztások- nól régi, nehéz adósságokat tör­leszt következetesen végrehaj­tott elvek szerint. Akik a név­jegyzékre kerültek, nagyon rá­szolgáltak már erre. Hársfai István Az utóbbi időben elszaporod­tak a gyalogosbalesetek. A leg­többet az okozza, hogy a gya­logosok nem ismerik a közle­kedési szabályokat, a gépjár­művezetők viszont nem tartják be azokat. Épp ezért a zebra sem mindenható, nem nyújt kellő védelmet az áthaladó gya­logos számára. Vasárnapi szá­munkban „Tragédia a zebrán" címmel beszámoltunk egy súlyos gyermekbalesetről, amely szom­baton délelőtt történt Pécsett, a Steinmetz kapitány téren. Az ilyen tragédiák mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Több olvasónk írta meg véle­ményét, javaslatait az eset kap­csán. Idézünk a levelekből: „A város felől jövő gépjár­művek vezetői elég hosszan be­látják az utat, így bátran lép­nek a gázpedálra. A kijelölt gyalogátkelőhely a csemegebolt közelében van. Sajnos a cse­megebolt és a zöldséges bolt előtt gyakran állnak rakodó te­hergépkocsik, s ezek elzárják a városból kifelé haladó autók elől a kilátást, a gyalogátkelő­hely jó részét és a Rókus utca sarkát. Emiatt a gyalogosok ál­landó rettegésben haladnak át, s a Rókus utcából nagy ívben kanyarodni szándékozó gépko­csik nagy kockázatot vállalva kanyarodhatnak csak, hisz a Petőfi utca felől érkező autókat takarják a rakodó gépkocsik Nem vagyok közlekedési szak­ember. Megértem, hogy a te­hergépkocsik a legrövidebb, leggyorsabb rakodási lehetősé­get választják. Sajnos a gyalo­gosok is sokszor sietnek és nem egyszer figyelmetlenül. Igen, az idő pénz, de az emberélet még többe kerül. Nem lehet pénz­ben mérni. Ezért is kérem, hogy a szak­emberek vizsgálják felül laikus, de az emberéletekért aggódó gondolataimat és segítsenek ennek a veszélyes helynek a rendezésében. Javaslatom: vagy helyezzék át a gyalogátkelő­helyet, vagy tegyenek ki tiltó táblákat a járművezetőknek. Te­gyék ki erre a szakaszra a „Megállni tilos" táblát. A bol­tok áruellátását a Nagy Jenő utco felől kellene megoldani.” — írja dr. Csizek Antal olva­sónk. Mlcsoda ellentét! Pincetakós a szép, modem Uránvárosban. Türr István utca 1. szám. Fent csupa két és félszobás, fürdő­szobás lakás, lent az alagsor­ban lakás rangjára emelt mo­sókonyha. Kápics Bélóné — akkor méq lány volt — 1961- ben költözött ide — ideigle­nesen. 64-ben ment férjhez, 65 óta lakósigénylők és most kap­nak szövetkezeti lakást. Az asszony még úton von — kalauz távolsági autóbuszon j —, férje főzi a rezsón a pör­költet, ő éppen szabadnapos, különben gépkocsivezető a Tejipari Szállítási Vállalatnál. j Ostya, ruha, patkányméreg«. Utazik az áru Pókhálórendszer — „Szegényesen öltözött" holmik VEGYEN KORSZERO SCH-TIPUSO HEGESZTOBERENDEZEST r A YILLÉRT-töl * KÉZI ÍVHEGESZTŐ áramforrások FOGYÓELEKTRÓDÁS, VÉDOGAZAS ÍVHEGESZTŐK. FORGALMAZZA : VILLAMOSSÁGI ÉS SZERELÉSI CIKKEKET ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16. szám. Telefon: 420-998. — Telex: 22-4191. A VOLÁN 12-es Vá Ha látó­nak darabárus járatai az egész megyét behálózzák, érintik a legkisebb településeket is, aho­vá elfogadható úton be lehet jutni, összesen 75 rendszeres járati útvonalon futnak a jól­ismert „darabárus kocsik", nem is mindig a megyehatár­hoz alkalmazkodva. Ahol oz ésszerűség kívánja, ők segíte­nek más megyéknek, bizonyos útvonalakon pedig somogyi, tolnai illetőségű kocsik végzik az 'áruszállítást, — kapcsolódva a pókhálószerű, minden jelen­tősebb helyet érintő országos hálózathoz. Kis tételben, tér­ben és időben elszórtan jelent­kező fuvarokat csak ilyen szer­vezettség mellett lehet elvégez­ni. Kísérjük végig egy Buda­pesten feladott egyik bara­nyai kisközségbe szánt szek­rény útját: a VOLÁN kocsija elviszi a fővárosi gyűjtőállo­másra, ahonnan más árukkal együtt, vasúton, vagy gépko­csival szállítják a rendeltetési helyhez legközelebb lévő gyűj­tőállomásra, innen pedig a me­netrend szerinti darabárus já­rattal jut el a községbe. Ez a láncszerű szállítási forma lénye­gében az egész világon azo­nos, — oz viszont világviszony­latban egyedülálló, hogy a bel­földi darabárufuvarozást majd­nem teljes egészében az autó­közlekedés végzi — 1970. óta. „Két évvel ezelőtt bordámat törtem a zebrán — írja Zsig- mond Vilmos. A 4. sz. posta előtti zebráról nagyot ugorva rázuhantam a járdaszegélyre, mert ha ezt nem teszem, egy száguldó Trabant halálragázol. Szerintem a fegyelmen és az udvariasságon múlik minden. A múltkoriban Debrecenben jár­tam. Hárman akartunk lelépni egy széles utca hosszú zebrájá­ra, még nem voltunk rajta, ami­kor jött egy tíztonnás teher­autó. Megállt a zebra előtt, in­tett, hogy tessék lelépni, s csak azután indult el, hogy áthalad­tunk. Pedig még csak a járdán álltunk. Hát erről van szó: a gépjárművezetők tiszteljék a zebrát és a gyalogost." eikkek, vasáruk, bútorok, mo­sószerek, szeszesitalok, — tulaj­donképpen minden megfordul ezekben a raktárakban a fa­lusi üzletek árukészletéből, a tagylaltostyától a patkánymé­regig. A szénsavas palackok bizománybán vannak itt, a Répcelak:' Szénsavgyár képvi­seletében végzik a cserét, hogy egyszerűbben, gyorsabban jus­son hozzá a felhasználó. Mind­ez a darabáru fogalomkörébe tartozik, s csupán az érdekes­ség kedvéért jegyezzük meg a felső súlyhatárt: 4999 kilo­gramm. A forgás gyors, csak rövid ideig pihen a raktárakban az árú. A kirakásnál, rendezésnél, felrakásnál most már sokat se­gítenek a gépek: rakodólapok, hidraulikus és mechanikus emelők, villamos targoncák, gólyadarus és hátsó emelő- falas gépkocsik, — a gépesí­tettség harminc százalékos. A gépesítésnél természetesen fi­gyelembe kell venni az áruk sokféleségét, a csomagolások különbözőségét is ... Olcsón utazik az áru. Az egy mázsás küldemény megyén be­lül harminc kilométerre háztól— házig szállítva nem kerül har­minc forintba. így nem is le- j hét csodálkozni, hogy darab- I árus szállítás veszteséges üzlet­ág: mintegy 130 százalékos rá- I fordítással dolgoznak ... Pécs, vasútállomás, darab­áras raktár. Innen indulnak, ide futnak be az áruval meg­rakott gépkocsik. A legnagyobb forgalmat az üzletek rendsze­res ellátása jelenti. Naponta végigjárják a nagykereskedel­mi vállalatokat, összeszedik a vidékre szánt másnapi árut, — a tranzítraktárban rendezik üz­letek, árufajták szerint, s a kö­vetkező járattól indul tovább rendeltetési helyére . .. Cigarettás kartonok, facse­meték, papír, bor, ruházati Az utas utazáshoz öltözik. Vajon hogyan „öltöztetik" fel az árut?. Karvaly Zoltán a pécsi fő­nökség vezetője mondja: — Siralmasan. Gyakran elő­fordul, hogy nagy értékű külde­mények teljesen csomagolatla- nul kerülnek továbbításra . .. A raktárban néhány szemlé­letes példa arra, hogyan uta­zik az áru. Bútor, hullámpapír­ral így-úgy takarva, inkább j csak a csomagolás illúzióját j kelti. Az egyik laba mar most J kibicsaklott, pedig innen még tovább vezet az útja. Öcska kartondobozok, kidőlt hassal, a két vékony műanyagpánt ép­pen hogy összefogja. Női pu­lóvereket szállítanak benne, a dobozok egyenként ötvenezer forint értéket rejtenek. Példá­san csomagolt papíráru erős fakeretben, mindentől védve, — külföldről jött. Néhány mé­terrel odébb ugyanez magyar módra: papírhalmok tépetten, koszoson, az itt-ott még fellel­hető borító egyáltalán nem tit­kolja tartalmát... Előfordul, hogy nagyértékö gépalkatrészek érkeznek „na­túrban”, szállítottak hóromke- resztes mérget olyan faládá­ban, amelynek sima furnér te­teje volt, — hiányzott is egy kiló mire megérkezett — pa­lackos árut ládában tömítő­anyag nélkül, a szőnyegek „csomagolása” egy szál mad­zag, gyakran ugyanez a mun­kásbakancsoké, — végeláthatat­lan a sor... — Jó példát is tudunk mon­dani: a Pécsi Kesztyűgyártól tanulhatnának a szállíttatok. Tökéletesen csomagolnak min­den küldeményt, akár külföld­re, akár belföldre szánják. A határainkon túlmenő árukkal egyébként sincs baj, de az or­szágon belüli szállításra gyak­ran úgy burkolják az árul, mintha a város egyik végéből a másikba kellene vinni... A csomagolásra egyébként előírás, is van. Pontosabban csak volt, mert az ÁCSI (Anyag­mozgatási és Csomagolási In­tézet) irányelveit, — mint kor­szerűtlent— az idén július 15-tel visszavonták. Új rendelkezés pedig még nincs... A megol­dás, a szakemberek szerint a tartós csomagolóanyagok al­kalmazása lenne, — ez kisebb összeg, mint a szakadt, törött, esetleg „elveszett” áruk érté­ke. Kalandos utazás ... D. Kónya •v Pál Leó Ferenc olvasónk, aki 1923 óta vezet, így ír: „Szerin­tem helytelen a KRESZ-nek az a kitétele, hogy a gyalogátkelő­helyen féktávolsógori belül az autósnak, féktávolságon kívül a gyalogosnak van előnye. Ezek szerint ezek megállapításán mú­lik, hogy a zebrán a vezető joggal törte-e össze a gyalogos csontját, vagy sem. Szerintem a féktávolság, mint bűnesetet, vagy vétlenséget eldöntő krité­rium ebben az esetben teljesen elvetendő, vagy legalábbis mó­dosítandó. Ugyanis a gyalog- átkelőhelyen átmenni szándé­kozó 5—12 éves gyermek, vagy 70—80 éves idős ember mikép­pen tudja megállapítani, hogy a bármilyen távolságból étkező — legtöbb esetben száguldó — gépkocsinak mennyi a féktá- volsága. A válasz egyszerű és rövid: semmiképpen. Nem be­szélve arról, hogy más a fék­távolság és ezzel együtt a fék- út száraz, ismét más nyálkás, vizes, havas, jeges úton. Kérdés: mi legyen a teendő? Minden jelzett, vagy nem jel­zett gyalogátkelőhelyet úgy keíl tekinteni, mint egy lemélyített gyalogjárót, amelyen a gépjár­művek csak úgy haladhatnak át, hogy szinte a megállásig lassí­tanak, mert technikailag lehe­tetlen az átjáró alatt, vagy fe­lett átszáguldani.” íme a javaslatok, észrevéte­lek. Érdemes és, el kell gondol­kodni rajtuk...! Költözésre várva

Next

/
Thumbnails
Contents