Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-08 / 289. szám
1*72. december 8. OUNANTOll NAPlö Az utolsó lakó is kiköltözött mmmi Gondokkal terhelt esztendő végén eredményes új esztendőt várnak a téglaiparban A fehér kerítés mögött egy háztömb rosszabbik fele fogy, zsugorodik napról napra. Néhány hete még forgalmas üzletek voltak itt; a lakóit nem akarták hinni, hogy hosszú belvárosi évtizedek után valahová a „perifériára" — a Szigeti városrészbe •— kell költözniök. Pedig nem sok sajnálnivaló akadt ezeken az öreg házakon. Tenyérnyi repedések Amikor néhány éve máról holnapra le kellett bontani a hajdani Nemzeti Szálló épületét, mindenki megrettent. Akkor láttuk először, mire képes a város alatt sunyin megbúvó pince. Azóta megszoktuk ezt, életünk mindennapos kísérőjelensége lett a milliókat elnyelő pincerendszer. A Kossuth tér még szolgáltatott néhány komoly meglepetést, a vizsgálatok pedig ijesztő eredménnyel jártak. A Kossuth tér, Hal tér, Rákóczi út és Bem utca által határolt tömb alatt hihetetlenül rossz állapotú pinceszövevényt találtak. Akkoriban volt olyan vélerríény is, hogy ha ott egy házat ■ lebontanának, talán az egész tömb kártyavárként dőlne össze. Aztán mégis le kellett egyet bontani, de a jósolt esemény szerencsére nem következett be. Sokan sajnálták a Hal tér 1-et: masszív ház, nem is öreg — hát. nem kár érte? Nem. Az épület homlokzatát jól látható repedések hálózták be, az aládúcolt, megerősített pince falain tenyérnyi hézagok ijesztettek mindenkit. A többi házról pedig szólni sem érdemes. Egy háztömb 40 ezerért Hónapokig tartó, bonyolult, izgalmas szanálási eljárás után vághatták bele néhány hete először a csákányt az omladozó falakba. 14 üzletet, 32 lakást kellett megszüntetni, s erre 10 millió forintot áldoztak. Az üzletekkel aránylag simán boldogultak, nehezebben mentek viszont a dolgok a lakásoknál. — A városba szervesen beépült üzletek, ■ szolgáltató egységek elhelyezését itt még sikerült kedvezően megoldani — mondja dr. Tarnik Ferenc, a Beruházási Vállalat jogügyi osztályának vezetője. — De mi lesz majd a Budai városrésszel? Hová tesszük a rengeteg kis üzletet? A lehetőségek vészesen fogynak. — Hát igen, ezen érdemes már most gondolkodni. És azon is: nem lenne-e célszerű egyes panelházak fogadószintjét mégis alkalmassá tenni kisebb üzlethelyiségek befogadására? — A lakók elhelyezésénél az okozta a gondot, hogy nem tudtuk előre megmondani, ki hol kap új lakást. Itt más megoldás nem kínálkozott: a Szigeti városrészbe kellett vinni legtöbbjüket. Később azért fontolóra kellene venni: azokat, akik egy életet leéltek a bontásra ítélt városrészben, nem lehetné-e ugyanott — esetleg átmeneti lakás közbejöttével — új otthonhoz juttatni? A nehézségek megoldódtak, az utolsó lakó is kiköltözött, a hat háznak lassan már csak az emléke marad. A bontásban némi kis jelképes üzlet is van. A tízmilliós szanálási költség ellentétele: 40 ezer forint bevétel a bontási anyagokért, ennyit fizetnek a bontás vállalkozói. A Kossuth tér 7-es ház j 15 ezerért kelt el, sokezer hasz- néiható téglávol, nagymennyi- I ségű faanyaggal és egyébbel | — mindez megéri a vételár i többszörösét. A robbantás elmaradt Kezdetben úgy volt, hogy legalább a Hal tér 1-et felrobbantják, mert ez látszott a leggyorsabbnak. Aztán kiderült, hogy nem is a leggyorsabb, de mindenesetre a legdrágább. Háromnegyed milliónál is többe került volna a hosszadalmas előkészületek, a költséges védelmi intézkedések miatt. Most beállványozva, nádfüggöny mögött, időnként finom porfelhőbe borítva a környéket folyik a bontás és az előírt határidőre — december 31-re ennek sem lesz nyoma. A téli hónapokban talajmechanikai vizsgálatokat végeznek a szabaddá tett területen, márciusban pedig az aknamélyitők — régészeti közreműködéssel I — megkezdik a pincék feitárá- ; sát, a föld kitermelését. Ez lesz I az első eset, hogy egy összefüggő pincerendszer hasznosul: földalatti porkológarázs lesz itt a Konzum Áruház alatt. Az imént említettük, hogy a Hal tér 1-et sokan sajnálták. Többen vannak viszont, akik azt sajnálják, hogy a többivel együtt nem tűnik el a két másik, málladozó vakolatú épület, amelyek mai formájukban vajmi keveset javítanak a városképen. A harmadik, a MÉSZÖV központ küllemével állja a sarat és talán be is lehetett volna komponálni az áruházba. A további szanálásnak azonj ban a tetemes költségnövekedés szabott határt. A Konzum Áruház a maga 9 ezer négyzet- méteres eladóterével az ország egyik legnagyobb áruháza lesz, betölti az egész területet, ahonnan most tűnnek el a házak és még a volt Nemzeti Szálló helyét is elfoglalja. Ezáltal a Hal tér visszanyeri ugyan régi formáját, viszont a Kossuth tér ! és a Rákóczi út közötti összeköttetés változatlanul nehézkes marad. Azáltal pedig, hogy az áruház csupán kétemeletes lesz I (az építési terület roppant drá- j ga, de úgy látszik, mégsincs j kellő értéke), az alacsony be- j építésű, nagyvárosinak egyólta- I Ián nem mondható főútvonal 1 képét konzerváljuk további évtizedekre, Hársfai István Jól vagy rosszul zárja az idei gazdasági évet a Baranya- Tolna megyei Téglaipari Vállalat? — erre egyetlen mondattal képtelenség lenne válaszolni. Kevesebb nyereséget értek el, mint 1971-ben, mégis több kerül szétosztásra. Kevesebb téglát gyártottak, mint egy esztendővel korábban — ezekben a napokban mégis 6—7 millió tégla áll a depókon. A vállalat két nagy beruházása — a görcsönyi és mohácsi téglagyárak — még mindig kevesebbet termelnek, mint névleges kapacitásuk, de sokkal nagyobb mennyiséget, mint eddig bármikor... Az időjárás közbeszólt Az év elején úgy tűnt egyértelműen sikeres lesz a Bara- nya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat számára az idei esztendő. Az enyhe tél korán lehetővé tette a rajtot — ez mellett nagymennyiségű (22—23 millió) nyerstéglát tároltak még 1971 őszétől, mely még a tulajdonképpeni indulás előtt lehetővé tette a kemencék begyújtását. A folytatás kevésbé volt sikeres: éppen a téglagyártás főszezonjában — májustól augusztusig — fordult mostohára az időjárás, pedig ezekben a hónapokban kellett volna előállítani az évi termelés 60 százalékát. A vállalat 21 üzemelő gyára közül csak a mohácsi és a görcsönyi új gyár berendezései alkalmasak az egész évi üzemelésre (sajnos a téli termelés ezekben a gyárakban is inkább csak erőltetett, akadozó kényszermegoldás, mint folyamatos termelőtevékenység). A többi téglagyárban az esős napok többnyire kiesnek a termelésből. így az idei esztendő termelése várhatóan 200 millió kisméretű téglának megfelelő mennyiség lesz. Ez azonban így is 5,5 millióval több, mint az 1971-es' esztendő eredménye. A mezőgazdasági szállítások miatti szállítóeszköz hiány így is mintegy 6—7 millió téglát halmozott fel o vállalat depóin, ebből a TÜZÉP a következő hetekben 6 millió téglát átvesz; januárban tehát elegendő mennyiségű tégla áll majd a vásárlók rendelkezésére. r Ui gyárak — botladozva Ebben a vállalat nagy költséggel épült új téglagyárainak kellene döntő szerepet vállalniuk. Görcsöny sajnos az idén is messze elmaradt attól a termeléstől, melyet a beruházási programban megjelöltek. A 48 millió kisméretű téglának megfelelő termelés (nagyméretű blokktéglát gyártanak) úgy tűnik csak a tervezők fantáziájában volt valós lehetőség. Ennek ellenére az idei 29 millió darab 1 tégla, 6,5 millióval több mint az 1971-es termelés. Sajnos ez még mindig 5—6 millióval kevesebb, mint a reális lehetőség. A gyártól jövő esztendőben már 34 milliós termelést várnak. Arcok — közelről: QLÜCK JÓZSEF A BARANYA MEGYEI ÉPÍTÖANYAGIPAR! VÁLLALAT megvételre aiánl egy darab PRÁGA billenős, 5 tonna teherbírású gépkocsit tipizálás miatt. Érdeklődni lehet a vállalat TMK és szállítási üzemében PECS, NEVTELEN UTCA 5., (I. kerület), minden munkanapon 7—14 óra között a 13-228 telefonszámon, vagy személyesen. Azt is mondhatnám: arany- I ember... A mi aranybányánk J ugyanis az állattenyésztés — s j Glück József négy évtizeden át állattenyésztéssel, illetve az állatkereskedelemmel foglalko- j zott. A hazai állattenyésztés a belföldi hússzükségletek biztosításán túl az ország dollárbevételének több mint 20 százalékát j realizálja, ami tavaly nem ke- | vesebb, mint 150 millió dollárt j : tett ki. De az állatokat nem elég j ] felnevelni. Jól működő — a piacra és termelőkre egyaránt j figyelő -, felvásárló, feldolgozó és értékesítési hálózat is kell — egyszóval, olyan emberek, akik aranyra váltják a lehetőségeket. Glück József ilyen ember volt. . >- Idén mór 280 ezer sertést vásároltunk fel a megyében. Ez a hallatlan mennyiség azt jelenti, végleg elfelejthetjük ezt a szót: húsmizéria, s azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy Európa húsgyóra lehetünk... Egy hatalmas cserépkandalló előtt beszélgetünk; Glück József ingujjban, kényelmesen — ahogy egy nyugdíjashoz illik. Vége a rohanásnak, az örökös feszültségnek. Nincsenek hazai és külföldi ügyfelek, nincsenek lemondó táviratok és természetesen sürgető telefonok sincsenek. Glück József, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kereskedelmi igazgatója volt az elmúlt négy évben, azt megelőzően pedig 1951-től az Állatforgalmi Vállalat vezetője. Ezek a beosztások lehetővé tették számára a legkisebb változások észlelését is: az ő telefonja a mezőgazdaság jelző műszere volt. — A Közellátási Hivatalnál kezdtem, majd a Zsírbegyűjtő Vállalat következett, aztán az Állat- és Zsírbegyűjtő ... Azt hiszem, nem kell ehhez sok kommentár. Az ötvenes években olyan is volt, hogy a tsz-elnök megsiratta az utolsó tíz disznóját.. . Most meg? Azért könyörögtünk a gazdaságoknak, hogy ne küldjék a szállítmányt, hagyjanak egy kis időt... Nem mindennapi megbízatások, s nem mindennapi tisztelet. A beszolgáltatások időszaka sokakra örökös árnyékot vetett, Glück József azonban ebben az időben is — hivatali emberként is —, tettei mélyén meg tudott maradni jó kereskedőnek, s ez mindenütt barátokat szerzett a számára. Ki tudja miért, nálunk nincs kultuszuk a kereskedőknek, azoknak az embereknek, akik az értékeket realizálják, kibontják, vonzóvá teszik, s új értékekkel gazdagítják. Nálunk még mindig csak azokról beszélünk, akik termelnek, illetve, akik fogyasztanak, márpedig s két szférát a kereskedők kötik össze, s ez a kapocs olyan, mint híd: mindkét oldal érdekeit szolgálja. — Olyan is volt az ötvenes években, hogy állatokat adtunk az üres istállókba, a takarmányról, előlegekről, szaktanácsokról nem is beszélve. A mostani, rendkívül kedvező helyzet nemcsak azért állt elő, mert kedvezőbbek az anyagi lehetőségeink, korszerűbbek az állattenyésztési technológiák, hanem mindenekelőtt azért, mert beláttuk: mindkét félnek jól kell járnia ... A megváltozott életről, s a megváltozott igényekről beszélgetünk; azokról a változásokról, melyek egyrészt itthon, o magyar falvakban, s a magyar gazdaságban következtek be, illetve azokról, melyek a világban, a piacokon figyelhetők meg. — Voltam Bécsben, látni akartam, mi a vélemény azokról a húsféleségekről, melyeket mi szállítunk. Mondhatom, igényes kereskedő nem vett addig más húst, amíg magyar volt a raktárakban, de ezt az állapotot nem szabad örökösnek tekintenünk. Az igények változnak, s nekünk ezt nem elég csak tudomásul vennünk, de ahol lehet, elébe kell mennünk a változásoknak. A legszembetűnőbb változás a sertésnél figyelhető meg. A zsír nem kell. Hússertést keres mindenki — gyönyörű karajjal, sonkákkal. De figyelnünk kell azokra a változásokra is, melyeket a különböző tápok idéznek elő a húsban. A táp forradalmosította a hizlalást, de sokféle táp van, még többféle lehet a jövőben. Szóval, figyelni kell arra is, milyen a hús, mert bármilyen fontos is a gazdaságosság, a versenyképességhez egyre kevésbé elégséges a kedvező ár... Negyvenegy év a szakmában — ezt nem lehet lezárni egy kézfogással. Glück József napjai a kertben telnek, a kedves gyümölcsfák, szőlőtőkék között, de ha valakivel leül beszélgetni, csak a szakma, az állattenyésztés a téma. Két hét szabadságot még nem töltött le egyhuzamban — nem könnyűek hát a nyugdíjas élet első hetei. Hosszúak a napok — s ezen csak a munka, a kedvenc témákkal való foglalkozás segít... Békés Sándor j Eközben megkezdődik az a be* | ruházás — kiegészítő beruhá- j zás —, mely lehetővé teszi az eredetileg tervezett mennyiség legyártását. A szárítót átalakítják, agyagtárolót építenek (a nagy hidegben ugyanis megbénul a bánya) néhány géppel kiegészítik a technológiai vonalakat, az égetés meggyorsító- sóra a széntüzelésű kemencékbe olajégőket is beszerelnek, s végül az égetett áru mozgatásához szükséges gépeket vásárolnak. Mohács kedvezőbb helyzetben van: az idén már 28 millió téglát gyártottak az új gyárban, a lehetőségek azonban még itt sem kimerítettek. Általában az egykemencés gyárak, mint a mohácsi is sokkal előbb képesek névleges kapacitásuk elérésére, mint a gör- csönyihez hasonló, kétkemencés gyárak. Az ország valamennyi új gyárában nagy gondot okoz a két kemence kiszolgálása, s ezeknél a gyáraknál messze elmaradnak a megkívánt kapacitástól. Végül a harmadik új gyárról is néhány szót: a bótaszéki nem tartozik a botladozók közé. Sőt, a beruházás jó ütemben halad, 1973 a kifutás éve lehet A jövő — 1973-ra gondolunk — a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat számára sikeres esztendőnek ígérkezik. Befejeződik a bátaszéki beruházás, Görcsönyben elkészül a kiegészítő beruházás, (éppen ezekben a napokban várják a pályázat elnyerésével járó anyagi keret megnyitását). Dunaszek- csőn mennyiségi és minőségi javulásra számítanak az új nagyteljesítményű vákuumprés beállításától. Egy másik ilyen prést pedig a mohácsi gyárban állítanak üzembe. Mindezek figyelembevételével 204 millió tégla gyártósót tűzték célul 1973-ban, és 20 millió nyerstéglát kívánnak a téli időszak- I ra előkészíteni. Baranyában és Tolnában —• j az igények ismeretében — tehát téglahiánytól nem kell tartani. A jövő esztendőre jelentős munkaszervezési, intézkedéseket terveznek: jobb minőséget, és kevesebb selejtet szeretnének gyártani, a téglagyártáshoz szükséges anyaggal és energiával pedig jobban kívánnak gazdálkodni. A jövő esztendei nyereségterv 23 millió Ft. Az idei 13 millió forint körül lesz. Ebből a legrosszabb esetben is 6 napnak megfelelő részesedésre számíthatnak a téglaiparban dolgozó munkások. Érdemes lejegyezni egy számot: a téglaiparban egy százalékos minőségjavulás 2 millió forintot hozhat — természetesen a romlás ugyanennyit el is vihet. Bértömeggazdálkodás Végül a legutóbbi, országos szintű, gazdaságpolitikai intézkedések közül egy, mely a vállalatot közvetlenül is érinti: az Építőipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül ötnél, próbaképpen bevezetik a bértömeg gazdálkodást. A téglaiparban a pécsi székhelyű vállalat a kijelölt. A lehetőségek óriásiak: a 204 millió tégla gyártásához szükséges bértömeg a bázis, minden egyszázalékos termelékenységnövekedés . esetén 0,6 százalékkal nő a bértömeg, öt százalékig adómentesen fejleszthetik a bért. A jövő esztendőben a vállalat 21 gyára közül 8—10 teljesen önállóan gazdálkodik majd a bérrel, a többiben egyelőre központi ellenőrzéssel lehet a béreket megállapítani. Még egy kedvező hír: a téglaiparban az idei télen a fagyszabadságra küldött munkások is kapnak fizetést. Az órabérek a képzettségnek megfelelően 4 és 6 forint között váltakoznak. lombosi Jenő £üU*.iä2 Eltűnő Kossuth
