Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

I DUNANTOtl MAPI© 1972. december 7. A pécsi polgári sajtó, 1832—1945 A reformkor haladó áramlatai | a hazai sajtó fejlődésére is i pezsdítő hatással voltak. Egy- i más után jelennek meg a fon- j tos gazdasági és politikai ' la- | pok, melyek a kor haladó i irányzatának nélkülözhetetlen j szócsövei lettek. Pécs sem akart lemaradni, j 1832-ben megjelenik az első újság. Címe: Fünfkrrchner Intel- | ligenz Wochen-Blatt volt. Nagy kár, hogy az első évek sajtó­termékei nem maradtak meq és i ma már csak a városi tanács j jegyzőkönyvi feljegyzéséből tu- : dunk létezéséről. Innét tudjuk i azt, hogy ez az iparosok és a j kereskedők lapja volt. A városi tanács 1832. évi jegyzőkönyvé­ben erről az igen jelentős ese­ményről a következő bejegyzés A Pécsi Napló mutatványszáma olvasható: „Knezevich István ke­belbéli könyvnyomtatónak kére­lemlevele: melyben engedele- mért esedezik, hogy a „Pécsi Heti Tudósítás" cím alatt újsá­got nyomathasson, kihagyván belőle minden politikai tárgyat". Ebben az ügyben a tanács ülé­sén a következő határozatot hozták: „semmi nehézség sem foroq fenn, hogy a folyamodó az érintett cím alatt a helybeli Község használatára újságot, melyből a kérelemlevélben meg- jegyzett politikai és tudomány­béli jelenségek kimaradandók lesznek, hetenként kétszer ezen Tanács szoros felvigyázása és a szokott censura alatt nyomat­hasson”. Üjságpéldányok hiá­nyában ma már nehéz eldönte­ni azt, hogy csakugyan politika, mentes volt-e a lap, vagy sem. Az 1848-as polgári forrada­lom végre megadta a lehető­séget az újabb lapalapításra. Ekkor viszont már csak olyan lapnak lehetett népszerűsége, amely izig-vérig politikus. Ilyen­nek indult 1848. április 5-én a Presstreie Flugblätter, a későbbi Fünlkirchner Zeitung, Az 1848- as események lelkes tolmácso- lója volt és hamar nagy nép­szerűségre tett szert. A város magyar lakossága kedvéért a lap szerkesztője Neuwirth Ernő a magyar nyelvi mellékletet is beindította Pécsi Tárogató cí­men. Az első reklám számban a következőket ígérte az olvasók­nak: „célunk: kikelni a vissza­élések ellen, hogy azoktól meg­tisztítsuk a közügy terét... E szerint csak azoktól, akik a köz­ügyeket kezelik, vagy kezelni akarják, függend: hogy táro­gassunk vagy hallgassunk”. A város az események során többször is gazdát cserélt. Ami­kor a császáriak kerekedtek fe­lül, a baloldali Neuwirthnek mindig menekülnie kellett. Ilyen, kor szünetelt az újság. 1849-ben újból beihdította lapját, ez azonban már csak pár kiadást érhetett meg. Véglegesen me­nekülnie kellett a városból. Windischgrőtz letartóztatása, tíz éves súlyos várbörtön várt rá. Ezután Pécsett sem jelenhe­tett meg újság. Ezek nem vol- , tak alkalmas idők erre. 1860- j ban az ideiglenes enyhülés évében lesz ismét lapta Pécs- ! kiemelkedett a hasonló, egy­idejű lapok közül: fejlécében, a cím alatt Pécs finom, pontos metszete látható. A nyamda- technikailaq is figyelemreméltó újságot időtálló kitűnő minősé­gű papírra nyomták. A politikai helyzet ismét súlyossá vált, ezért egy évi megjelenés után hosz- szabb szünet következett és csak 1867-ben jelenhetett meg ismét. 1870-ben ismét beindult a Fünfkirchner Zeitung és még 35 évig lesz városunk igen ol­vasott lapja. A századforduló­tól képes melléklettel jelent meg. Ezt az időszakot a rövidebb életű, kisebb jelentőségű jobb- és baloldali polgári pártlapok megjelenése jellemzi. Tadósan azonban egyik sem tudott Pécs vezető lapjává válni. A kialaku­ló ipar, a fejlődő polgárság azonban már többet követelt. Napilapot. 1892. november ele­jén hatalmas falragaszok jelen­tek meg a városban, melyek hí­rül adták, hogy Pécsi Napló címen napilap fog megjelenni Pécsett. Olyan lap, mely első­sorban politikai és társadalmi célzatú, ugyanakkor viszont semmilyen politikai párt felé nem kötelezi el magát. Való­jában arra törekedett, hogy a fejlődő polgárságnak a szó­csöve legyen. Ilyen értelemben haladó lapnak tekinthető. A falragaszok ennek a leszö- gezése mellett a következőkben jelölik meg a lap fő érdeklő­dési területeit: „I. politikai, tár­sadalmi, városi és megyei köz­ügyeket tartalmazó vezércikk, II. tudományos ismeretterjesztő, III. politikai hír, IV, országgyű­lési tudósítás, V. hivatalos érte­sítés, VI. napihír, VII. különféle, Vili, eredeti távirat, IX. tanügy, X. irodalom és művészet, XI. törvénykezés, XII. közgazdaság, XIII, ipar, XIV, kereskedelem, XV. humor". A Pécsi Napló első főszer­kesztője Várady Ferenc, me­gyénk egyik legjelesebb, legis­mertebb személyisége volt, je­lentős tudományszervező, tudós, később megyei főievéltárnok, ezek mellett országosan elismert költő. A lap kiadását Engel La­jos ismert nyomdatulajdonos vállalta el. Az első, még csak az előfizetési felhívást tartal­mazó ún. mutatvány-szám 1892. november 8-án, majd újabb, már a teljes híreket tartalmazó mutatvány-szám november 16- án, november 21-én rendkívüli kiadás, és végül az első szám december 1-én jelent meg. Ez volt az ország egyik első vidéki napilapja! Egy év elteltével Pécsi Újság néven újabb napilap jelentke­zik, majd Pécsi Közlöny címen a katolikus jobboldal is lapot alapít, Az igen népes, tiszavirág életű kisebb újságok sorából a Dunántúl alapítása emelkedik ki, mely hosszú időn keresztül a megye második lapja lett, sőt példányszámban riválisát a Pécsi Naplót is sikerült meg­előznie. Tartalmilag azonbon el­maradt attól. A keresztény jobb­oldal elkötelezett lapja lett, míg a Pécsi Napló mindig igyeke­zett megőrizni független politi­kai beállítottságát. Szinte példa nélkül áll a ma­gyar sajtó történetében az, ami­kor 1919-ben a hivatalos pol­gári lap, jellegét teljesen meg­A magyar sajtó ünnepén végigtekintve a Baranya me­gyei Levéltár gyarapodó saj­tógyűjteményén időszerűnek látszik a helyi munkásújság fejlődésének, történetének át­tekintése. Aktualitását növeli, hogy több olyan egyedi da­rab került gyűjteményébe, amelyik a helyi érdeklődésen is túl mutat. A pécsi szocialista munkás- mozgalom kezdeti időszakában is, 1869-ben az Általános Mun­kásegylet helyi szervezetének megalakulása idején, már ta­lálkoztunk az eszmék publiká­lásának igényével. Sajtó nem lévén röpirattal fordult az egy­let vezetősége Pécs munkásai­hoz. Három korai röplap szám­mal jelölt sorrendben, mintegy pótlása volt a helyi munkás­újságnak. E mellett Pécs első munkás „újságírói”, levelezői, Táncsics Mihálynak az Arany- trombita című lapjában, mojd | 1870. tavaszán induló Általá­nos Munkás Újságban hallat­ták hangjukat. 1870. január­jában induló Munkás-Heti-Kró- nika csaknem minden számá­ban találunk cikket sokszor he­lyi tudósítást a bontakozó ba­ranyai mozgalomról. Pécsett az első munkáslap-alapítási kíséi- let hosszú ideig váratott ma­gára. A 90-es évek szociálde­mokrata mozgalmában dúló harcok szülötte az változtatva baloldali, munkás­lappá válik. Sem címét, sem fejlécezését nem változtatta meg, mindössze az akkori fő- szerkesztő, Lenkei Lajos heve helyett a Szociáldemokrata Párthoz való tartozás feltünte­tése került a fejléc alá. A Du­nántúlt betiltották. A Pécsi Nap­ló ezt a szerepét a Munkás című lap újbóli beindulásáig töl­tötte be. A szerb megszállás (1918—1921) idejére esik a kü­lönböző főleg bulvárlapok el­burjánzása. (Az Utca, a Hétfő, Pécsi Élet, Dunántúli Déli Új­ság, Pécsi Est stb.). A szerb megszállás alatt je­lent meg az első szerb nyelvű újsáq is, a Báranjski Glasnik. Ismét van a megyének német nyelvű újságja is, a Baranyaer Landpost. 1921-ben Soós tábornok be­vonulását a nacionalista érzel- müek nagy zajjal ünnepelték. Ez alkalomból alkalmi, egy-két kiadást megért lapocskák jelen­tek még. Ezeknek a hangvétele erősen jobboldali. A Tanácsköz­társasággal rokonszenvezők kül­földre menekültek. A 20-as évekre jellemző leginkább a kü­lönböző fajta és irányzatú la­poknak a megjelenése. Ezek között eqyre több az egyházi jellegű. (Pl. Kálvinista Lobogó). Minden felekezetnek megvolt a maga lapia. Jelentkeztek a gaz­dasági jellegű újságok is. Ilyen volt az Iparosok Lapja, a Du­nántúli Tőzsde, a Vendéqfoga- dó, vagy egy egészen különle­ges kezdeményezés: a Béka, amely az akkor ismert pécsi áruház reklámlapja volt. Az is­kolától a színházig (Pécsi Szín­házi Élet), az irodalomtól (Mus­kátli) a sportig (Pécsi Sport) minden terület képviselve volt. Volt olyan idő is, amikor 27 lap jelent meg a városban és a megyében. Természetesen ez oz újság dömping óriási felhí­gulást jelentett a színvonalban. A 30-as évektől kezdve a pol­gári sajtóban erős jobbratoló- dás figyelhető meg. Ez az ek­kor is szép számmal megjelenő bulvárlapokon kívül a Dunán­túlra is vonatkozik. A színvona­lot ekkor is a Pécsi Napló kép­viselte. Ezt főleg a túlzásoktól mentes mértéktartásának kö­szönhette. Népszerűségének ez volt a fő oka. A 30-as években képes vasárnapi melléklettel, rádióműsorral és időszaki kü­lönkiadásokkal jelent meg. Ha mentes is volt a nacionalista túlzásoktól, a pécsi közép- es nagypolgárság se hideg, se meleg álláspontjának volt a ki­fejezője. A polgárság nagyré­sze nem nézte jó szemmel oz egyre erősebb fasizálódást, de nem is tett ellene semmit. Ezt tükrözte a Pécsi Napló. A nyi­lasok és a németbarátok sze­mében még ez is veszedel­mesnek tűnt, ezért 1944. októ­berében betiltották. A nyilasok hatalomrajutása után ezzel tulajdonképpen lezárult a pécsi polgári sajtó korszaka. A dicstelen időszakból azon­ban ekkor már közel volt a megújulás, hisz két hónap múl­va felszabadult Baranya megye és Pécs városa. A megyei sajtó történetében ezzel új korszak kezdődött. első pécsi munkásúiság. A lap alapításának gondo­latát az országos pártvezető­ség radikális csoportja vetet­te fel. A központi pártlap a Népszava megszűnése tette szükségessé, hogy az ellenzé­ki mozgalomban jelentős sze­repet vállaló pécsi vezetőség kezébe olyan újság kerüljön, amely a reformista irányzat el­leni küzdelemben hatásosan felhasználható. A Pécsi Napló, amely szimpátiával figyelte az eseményeJtet, már 1895-ben hírt adott a munkások újság­alapításra összehívott gyűlésé­ről. 1896. február 6-án 14C0 munkás jelenlétében tartott népgyűlésen Kirsteier János nyomdász-munkás javaslatára elhatározták az első munkás- újság megindítását. A címe Népbarát, német nyelvű meg­felelője pedig Volks-Freund. Az újság szerkesztői a kora­beli munkásmozgalom radiká­lis vezetői voltak: Kirsteier Já­nos, Marmorstein Henrik, Szi- kora Imre, Brüsztl Lajos, ölé- nyi Sándor. Az első munkás­újság 1896. áprilisától a mai Kossuth Lajos utca 14. szám alatti szerkesztőségben készült. Közel egy féléven át jelent meg, kéthetenként. Ma erede­ti példányokat csak az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár sajtó­tára őriz. Filmen a Baranya megyei Levéltár filmtára is. A bátor hangú lap az országos és helyi polgári lapok ellen­séges tüzében enyészett el. Két esztendő sem telt el és a helyi pártvezetőség a munkás­ság akaratából újra munkás­lap kiadását határozta el. A nek. A Pé­■ri Lapok szerk' ssztőio Bcn!'T” "Vf aki koráb­ban n 53 ­Fj N! - ­'erVe s^toie ­ként "ú't 'ai ál­ló c fo'olaló s 1 r S '■ 'in 07 időben-v é’* 1 Cl’ !tt 1 51-szer id Őzt * '• n rr 'r r\ r-j re és n éqv­szer áüítc tf/Sk had :törv: myszék elé. At ,e‘ «. r> 1 '•enére sem szerker-''-' P o"' lapot, ennek ell enére ez igen nívós,-fővárost " ­színvon olt inak bizo­nyúlt. Már külső kiállításában is Az első pécsi magyar nyelvű rendszeres lap fejléc« helyi munkásmozgalom törté­netében a legjelentékenyebb lap a Munkás volt. Állandó munkásújság alapítására 1898. május 17-i vezetőségi gyűlés határozata alapján került sor. 1898. má­jus 29-én jelent meg az első száma. A déldunántúli mun­kásmozgalom legelterjedtebb és legtöbb évfolyamot megért lapja volt. Babies Andrásné dolgozta fel az újság törté­netét s kutatásai alapján is­merjük a sajnálatos valóságot, tudniillik az újságból teljes so­rozattal hazánkban egyetlen intézmény sem rendelkezi*. Egyik fontos feladatunknak érezzük összegyűjteni vala­mennyi számot, számítva a vá­rost szerető közönség támoga­tására. Az újság 1898—1922. december közötti időszakban jelent meg. A dualizmus vál­ságának helyi tanulmányozá­sához egyik legjobb helytör­téneti forrásként ajánljuk. Az első világháború alatti szá­mai szinte egyedüli forrásai a pártmozgalom történetének. Az antant megszállás idején a he­lyi sajtó-dömpingben a leg­jobban tájékozott szerkesztő­ség vezetése alatt ez az újság képezte alapját a tömegtáié- koztatásnak. 1922-ben az újjá­szerveződő legális szocialista mozgalom hű krónikása. A lap szellemi irányítója egyideig az MSZMP későbbi vezetője, a tragikus sorsú Vági István volt. A világháborút megelőző években a Munkás mellett, két jobbára szociáldemokrata párt által irányított élclap is ismert. Az „Ostor” és a „Reakció” cí­men megjelent és a korban kitűnő színvonalú élclap a leg­jobb példát adták a politikai karikatúrához. Betiltásuk nem az érdektelenség, hanem bátor hangjuk miatt történt. Kitűnő hagyományukat csak egyszei, a szerb megszállás alatt meg­jelenő „Grimasz” tudta felele­veníteni. Az „Ostor”-nak 8—10 száma jelenhetett meg, míg a „Reakció" több évfolyamán ma is derülhet a kutató, kiváló korhangulatot nyerhet munká­jához. A Magyar Bánya és Kohó­munkások Országos Szövetsé­ge Pécsi Helyi Csoportja és a Pécsi Szakszervezeti Bizottság szerkesztésében látott napvilá­got az 1910-es években a „Bá­nyamunkás" és német megfe­lelője a „Bergarbeiter". E 'a- pok a Délkelet-Dunántúl mun­kásmozgalmában kiemelkedő szocialista bányászság mozgal­mát voltak hivatva irányítani. Az egykorú bányászélet kitűnő és színes anyagot szolgáltató forrásai. Sajtóérdekességek A szerb megszállás alatti nagy számú újság közül itt csupán arra hívjuk fel a figyel­met, ami egyrészt ismeretlen­ségénél fogva különös érdek­lődésre tarthat számot. A párt első számú lapja a megszál­lás alatt is a Munkás volt. Kö­zel egy tucat olyan időszaki lap is megjelent, amelyek „a párthoz közel álló" újságnak számítottak. Irányvonaluk el­lentmondásos: az annexiótól a forradalmi romantikáig, vagy éppen a reformizmus talaján álltak. A legkövetkezetesebb marxista tartalmú lapok kicsi számban jelenhettek meg ek­kor is. A legnívósabb eszmei vonalú lapok közül nemrég ke­rült elő a csak bibliográfiából ismert: „Die Wahrheit” (A Va­lóság) első évfolyamának el­ső ünnepi száma. Leninista eszméket valló újságként in­dult. Kiadója a Pécsi Szocia­lista Párt. Többi száma lap­pang; valósíínűleg magángyűj­tők kezében. Az: Ifjúmunkás a Boranyai Szocialista Ifjúmun­kás Szövetség lapja volt. Az Ifjú Proletárral együtt a kitű­nő marxista felkészültségű Ko­mor Imre szerkesztésében je­lent meg. A Pécsi Szocialista Párt egyik ugyancsak kevés­bé ismert lapja a „Baranya: Földmunkás". Legújabban több szám került elő s a meg­lévőkkel együtt világos kép ad­ható irányvonaláról. A föld­kérdésben ellentétes nézeteket valló Pécsi Szocialista Párt azon tagjai írták és szerkesz­tették, akik a radikális földre­form legbátrobb hívei voltak. A lap elméleti cikkei a leni- nizmust propagálták. A Tanácsköztársaság helyi újságja Albert István a pedagógu­soknak sem volt átlagos ké­pességű képviselője, de újság­szerkesztőnek és a marxizmus propagandistájának megyénk­ben az egyik legkiválóbb. Ne­véhez fűződik a Sásd és Vi­déke című lap szerkesztése. A lap a Tanácsköztársaság ide­jén a Baranya megyei Direk- tórum hivatalos közlönyévé emelkedett. Megyénk vala­mennyi intézménye, dmely hi­vatva van az újságot, mint történelmi dokumentumokat őrizni, összesen alig rendelke­zik 10 számmal. Felkutatásuk és összegyűjtésük egy nemes és aktuális feladat megyénk iskoláinak, történelmi szakkö­reinek, ahol a helytörténeti em­lékek gyűjtése eddig is szép eredményeket hozott. Az ellenforradalmi korszak alatt helyi munkásújság nem jelenhetett meg. 1922-től a Munkás betiltásától csak köz­ponti pártlapok adtak hírt a szocialista mozgalomról. A 30-as években többször meg­fogalmazódott egy helyi lap kiadásának terve. Munkás gyű­lésekről készült hatósági jegyz. zőkönyvben sokszor felbukkan e kívánság. 1937-ben konkrét megfogalmazást is nyert: Pé­csi Népszava címen a bánya­munkások egyik gyűlésén, a he­lyi viszonyokat tárgyaló és a mozgalmat irányító újság ala­pítását javasolták. Az orszá­gos Vezetőség baloldali irány­tól tartva nem támogatta ezt, a hatóság egyenesen eluta­sította. A felszabadulás kezdetén A legjobbak és legbátrab­bak fogtak össze a német megszállás idején és illegális körülmények között indították a Szabad Élet című újságot. 1945. januárjától mór szaba­don jelent meg a fasizmus el­len küzdő Baranyai Szocialis­ta Ifjúság lapjaként. A legális kiadás pár számát a múzeum Helytörténeti Osztálya őrzi. A felszabadult város és megy« területén erősödő munkásegy­ség kifejezője az a sajtó-rit­kaság, amelyből egyetlen pél­dány maradt fenn: „A Munka Ünnepe". E rendkívüli lap ki­adása a Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt és a Baranya megyei Szabad Szakszervezetek határozata alapján jött létre. 1945. május 1-én megjelent ünnepi szám Csuka Zoltán: Az Igazi Május című szép versével köszönti a várost. Az egyetlen példány féltve őrzött ritkaság. A vezető demokratikus pár­tok lapjai: az Új Dunántúl, amelyet 1945. augusztusáig a Magyar Nemzeti Függetlensé­gi Frontban tömörült pártok adtak ki. 1945. augusztus 25- től a Magyar Kommunista Párt dél-dunántúli lapja 'ett. A Dunántúli Népszava a szo­ciáldemokrata párt helyi lap­ja, az 1945. május 30-án in­dult Dunántúli Szabad Szó a Parasztpárt szócsöve. Mind­három lap alapvető forrósa a felszabadulást követő poli­tikai történetnek. Az 1946. ja­nuárjában indított: „Az Irány” című lapnak egyetlen számát sem ismerjük, nagyon remél­jük, hogy a pécsi helyőrség­nek a „Néphadsereg" című, több évfolyamot megért újság­ja is a magángyűjtők kezéből a Levéltár gyűjteményébe ke­rülhet, ahol jelenleg csupán egyetlen számát őrizzük. A szocialista újságírásnak Baranyában és Pécsett e sze­rény áttekintésből is látható­an nagy hagyományai vannak. Akinek szívügye a város tör­ténete, segítsen összegyűjteni e gyorsan pusztuló forrásokat. Erre felhívni a (jgyeimet a ma­gyar sajtó napján úgy érez­zük különösen aktuális. Szita László megyei Levéltár igazgatói« A szocialista újságírás baranyai emlékei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents