Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-29 / 305. szám

t972. december 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Felvirágzik-e a határ menti árucsere? Visszaesett a magyar—ju­goszláv határ menti árucsere, kesereg most a Világgazdaság című napilapunk is, mintegy visszhangjaként nyár végi írá­sunknak, amelyben a népi el­lenőrök vizsgálódásai nyomán bőséges terjedelemben ecse­teltük a határ menti árucsere sajnálatos visszaesését. A Vi­lággazdaság a cserében érde­kelt szövetkezeti külkereskedel­mi vállalatot, a HUNGARO- GOOP-ot szólaltatja meg. Az alábbiakban ismertetjük a cik­ket és hozzáfűzzük a magunk megjegyzéseit. A látványos fejlődés utáni mélypont okait taglalva a lap megállapítja: a dinár, illetve a dollár leértékelése, a jugoszláv belső rendelkezések nem ha­tottak ösztönzőleg a kereske­delemre. Minket most inkább az ér­dekel, hogy amit a külkereske­delem csinált, hogyan csinál­ta. A cikkből az derül ki, hogy nem egészen jól, s ez a máso­dik sajnos. Megírja a Világ- gazdaság, hogy tavaly a HUN- GAROCOOP a KONSUMEX- szel közösen mintegy 400—500 tonna levesport vásárolt Ju­goszláviában. Mint utólag ki­derült, körülbelül ugyanennyit vett át a HUNGAROFRUCT is. Ezzel annyira elárasztották a piacot, hogy a nyáron huza­mosabb időn keresztül 5 fo­rintos áron értékesítették a 9— 10 forintos ételízesítőket Uqyanez a helyzet alakult ki a pörkölt mogyoró behoza­talánál is. A határ menti áru­cserékben illetékes két vállalat 1971-ben mintegy 300 tonna mogyorót vásárolt Jugoszláviá­ból, s ez a mennyiség a ma­gyar szükségletet nagyjából fe­dezi. A HUNGAROFRUCT is­mét nem vette figyelembe a kialakult helyzetet, és egy na­gyobb mennyiség behozatala ennél a cikknél is telítettséget idézett elő. Ugyanakkor bekö­vetkezett oz a ritka helyzet is, PÉCSI KEZDEMÉNYEZÉS Távi rat kézbesítés taxival Az utóbbi időkben gyakran szóvá tették, hogy a táviratkéz­besítés - a küldemény jellegé­vel ellentétben - lassú, kése­delmes. A panaszok jogosságát a posta is elismeri, de mentsé­gére szolgáljon, hogy kevés a táviratkézbesítő, s a gondon még az sem segít, hogy mint­egy két esztendeje már arra is lehetőség van, hogy a táviratot a levélszekrényekben helyezzék el. Remélhetőleg megoldást je­lent majd az a kezdeményezés, amely a pécsi postaigazgató­ság és a Volán 12. Vállalata közötti megállapodás eredmé­nye. Eszerint január 2-tőí Pé­csett kísérletképpen taxival hordják ki a táviratokat Na­ponta kétszer — délelőtt és dél­után — 4 órát üzemel majd a táviratkézbesítő taxi. Kezdetben a posta egy kézbesítőt ad se­gítségnek, később teljes egé­szében a gépkocsivezetőre bíz­zák a táviratok kikézbesítését Az újítás kísérleti ideje a janu­ár lesz. Ha beválik a kezdemé­nyezés, akkor Pécsett rendsze­ressé teszik a táviratok taxis kikézbesítését hogy a szavatossági idő lejár­ta miatt- a KERMI intézkedése alapján a kiskereskedelemben levő árumennyiség jelentős részét bevonták a forgalomból. Mit mondhatunk erre? Óhatat­lanul felmerül bennünk a kér­dés, ha a kiviteli engedélye­zések ólomlábakon járnak — a központi ügyintézés lassúsá­gára is sokat panaszkodtak a baranyai kereskedők — akkor ezt az időt a kiviteli engedé­lyezést intézők nem arra hasz­nálják fel, hogy összevessék a hazai szükségleteket a beho­zandó árumennyiségekkel? Bondor József sajtölájékoztalóia az Országházban Az Országház gobelintermé­ben csütörtökön sajtótájékozta­tót tartott Bondor lózsef építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter a hazai építőipar munkájá­ról, az idei előirányzat teljesí­téséről és a jövő évi feladatok­ról. Lakatos Ernő, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese nyi­totta meg a sajtótájékoztatót. Az építőipar idei eredményei­ről Bondor József tájékoztatta a sajtó képviselőit. K.ISZÖ V-küldöttközgyűlés most lemondanunk? Nem is szólva a befektetett pénzről és energiákról. Részt vettünk egy­más vásárain, ipari kiállítást rendeztünk Eszéken, létrejött a KONSUMEX pécsi kirendeltsé­ge, a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli össze­kötő bizottsága, és így tovább. Kiépültek a kapcsolatok és az ismeretségi körök, most hát fe­lejtsük el az egészet, hagyjuk kiaknázatlanul lehetőségein­ket? Miklósvári Zoltán Napirendéi: a megye szövetkezeti iparának 1972. évi munkája összességében jól gazdál­kodtak ebben az esztendőben a Baranya megyei kisipari szö­vetkezetek. Egyetlen kisipari szövetkezet sem zárta veszte­séggel az évet. A szövetkezeti gazdálkodás egyes területein fejlődés tapasztalható, ugyan­akkor más területek elmarad­tak. 1972-ben nőtt a szövet­kezetek egy főre jutó termelé­si értéke, a termelékenység Ami a jövőt illeti, a Világ- gazdaság azt írja, a következő évben — legalábbis az első 3—4 hónap idejére — további problémákat okoz az, hogy Magyarország és Jugoszlávia január elsejétől áttér a szabad devizás elszámolási rendszer­re. A két ország még nem kö­tötte meg a részletkérdéseket ; is magába foglaló egyezményt, í s így pillanatnyilag még tisz- j tázatlan a banktechnika lebo- I nyolításának módja. Figyelem­be véve az átállással járó zök­kenőket, a HUNGAROCOOP a határ menti árucserében jövő­re sem tervez növekedést. Az­zal viszont számolnak, hogy majd változtatni kell az áru- szerkezeten. Az előző .években elég je­lentős sörimport például fel­tétlenül mérséklődik. Ebben a főszerepet az új borsodi sör­gyár játssza, amelynek belépé­sével növekszik a hazai ter­melés. így az 1970-ben még szükséges 1,2 millió héktóliter importtal szemben maximum 300—400 ezer hektoliter sör behozatalára lesz szükség. De ezen belül is a behozatal több reláció között oszlik meg, és így kevés rendelés jut majd a jugoszláv exportőröknek. Bő­vülhet viszont — természetesen az árképzés függvényeként — a Jugoszláviából származó kö­töttáruk, cipők, bőrdíszműk, parketta, építőanyag (ajtó, ab­lak stb.). behozatali listája. Az export-árstruktúra lényegében változatlan lesz és vezető sze­repet játszanak továbbra is a magyar konzervek, a baromfi és a tojás. A Világgazdaság cikke sze­rint a magyar—--jugoszláv ha­tár menti árucsere alakulását az elmondott problémák elle­nére sem látják alapvetően aggasztónak a HUNGARQ- COOP-nál, mert a következő év második felében már mín- ,den tisztázódik a két ország között pillanatnyilag még gon­dot jelentő problémákat ille­tően. Rendezni kell viszont — s ezzel kapcsolatosan természe­tesen nekünk is ez a vélemé­nyünk —, hogy a több csator- | nás importon belül bizonyos j cikkek beszerzését a HUNGA­ROCOOP és a KÓNSUMEX in­tézze-e, vagy szakkülkereske- delmí vállalat. Ezzel ugyanis el lehet kerülni a piaci túltelí­tettség ismétlődését. Növelni keH a vezetés szakmai színvonalát Megváltoztatni a termelés struktúráját 0 gyenge tsz-ek állami támogatásának módosítását javasolja a NEB A magunk részéről ismét csak sajnálkozásunknak adha­tunk kifejezést, amiért az ígé­retes kezdés, a több éves vi­rágzás után visszaesett a ha­tár menti árucsere. Ezek az ügyletek árucikkeket hoztak a megyének, a másik oldalon a feleslegeink értékesítésében segítettek, miért kellene erről fi magyar nők tiltakozása a VDK elleni légitámadások miatt A Magyar Nők Országos Ta- écsa az alábbi táviratot intéz- , a Vietnami Demokratikus ószövetséghez: — Az egész magyar nőtársa- alom nevében elítéljük az merikai Egyesült Államoknak Vietnami Demokratikus Köz- írsaság elleni barbár legitá- adásait. A terrorbombázások lújítása ártatlan emberek tö- eges halálát, békés otthonok jsztulását, iskolák, kórházak imbadöntését jelenti Az em- eriség ellen elkövetett bűncse- kményekért a teljes felelősség azt az imperialista politikát foly­tató amerikai kormányt terhe­li, amelynek célja Vietnam és Indokína nemzeti függetlensé­gükért és önrendelkezési jogu­kért harcoló népeinek módsze­res kiirtása. A világ békeszere- tó közvéleményével együtt erő­teljesen megbélyegezzük eze­ket az újabb, példátlan hábo­rús bűntetteket, és követeljük a fegyverszünefi egyezmény azon­nali aláírását: ugyanakkor ismé­telten harcos szolidaritásunkról biztosítjuk az agresszió által szenvedőket, vietnami nővérein­ket és az egész vietnami népet. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú, gyenge termelőszö­vetkezetek gazdálkodósáról és az iparban foglalkoztatott dol­gozók munkakörülményeinek vizsgálatáról készült jelentést, valamint az 1973. évi munka­tervét vitatta meg csütörtöki — tegnapi — ülésén a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság. A megyében 32 termelőszö­vetkezet részesül megkülönböz­tetett állami támogatásban, ezek Kozármisleny és Pellérd kivételével kedvezőtlen termő­helyi adottságú üzemek a me­gye legmostohább termőtájain a mecseki hegyvidéken, Dél- Zselicben, illetve az Ormán­ságban és a Dráva árterületén gazdálkodnak. A NEB vizsga lat megállapította, hogy az 1968-ban életbeléptetett meg- . különböztetett állami támoga­tás hatására e tsz-ek, bár áru­termelésük volumenét növelték, hátrányos helyzetüket nem tud­ták sem megszüntetni, sem pe­dig csökkenteni, mivel e hát­rányok nem közgazdasági jel­legűek, hanem természetiek — földminőség, erodóltság stb. — Gazdálkodásuk mai színvonalá­ra jellemző, hogy 31,5 száza­lékos területi arányukkal szem­ben a megyei termelőszövetke­zeti árbevételből csak 19,7 szá­zalékban, a termelési értékből 19,3 százalékban, s a bruttó jövedelemből 22,3 százalékban részesülnek. Költségszintjük 5,2 százalékkal rosszabb a megyei átlagnál. Egyharmados területi arányuk ellenére a szakosított állattenyésztési telepeknek csak 17,5 százaléka épül a tsz-ek- ben. Az egy holdra vetített tisz­ta vagyonuk közel 25 százalék­kal, az egy dolgozóra eső jö­vedelmük pedig mindegy 10 százalékkal olacsonyabb a me­gyei átlagnál. Arkiegészítéses támogatást 24 tsz, jövedelemkiegészítéses tá­mogatást 8 tsz kap. A vizsgá­lat leszögezi, hogy az árkiegé- szítéses rendszer elvileg megfe­lelő, a baranyai tapasztalatok alapján azonban néhány mó­dosítás látszik célszerűnek. Fe­lül kell vizsgálni a támogatás alapjául szolgáló aranykorona rendszert, mivel nem tükrözi reálisan az adottságokat. Le­hetővé kell tenni, hoqy a gyen- qe tsz-ek termelésfejlesztési ál­lami támogatást kapjanak. Nö­velni kell az indirekt tehercsök- kentő támogatásokat részükre. Célszerű kiterjeszteni a támo­gatást e tsz-ekben a háztáji férőhelyek korszerűsítésére, ezek gépesítésére, a mellék- és kiegészítő üzemágak beindítá­sára. Továbbá támogatni kelle­ne azokat az ipari üzemeket, amelyek a tsz-ekkel együttmű­ködve munkalehetőséget terem­tenek falun. Sommázva: a vizsgálat meg­állapítja, hogy a gyenge tsz- ek a jövőben is okkal igénylik az állami támogatást, hogy a bővített újratermelés anyagi alapjait megteremthessék, más­részt, hoqy taaiaik megélheté­sét biztosíthassák. Az állami tá­mogatás azonban nem oldhat meq mindent, hisz ettől szinte teliesen függetlenül megfigyel­hető egy polarlzálódésl folya­mat a gyenge tsz-ek között. Egy részük —- mint Pellérd, Ko- zármislény, Sásd, Gödrekeresz- túr, Nagyhajmás — jó úton ha­lad a végső önállósodás felé. Ugyanakkor másutt — Komló, Abaliget — a gazdálkodás fe­szültségei mind nagyobbak lesznek, A gyenge gazdálkodás fel­számolására az üzemvezetés színvonalának egyidejű emelé­sével, termelési struktúra vál­toztatásokat kell a tsz-ekben eszközölni, ilyen intézkedések a vetésszerkezet tájhoz igazítá­sa, egyszerűsítése, ami iénye- í gében megindult, de csak kis I mértékben. A hegyvidéki 'tsz- j ek jelenlegi 30 százalékos ga- j bonaterületét 20, maximum 25 százalékra indokolt csökkente­ni a pillangósok és más szá- lastakarmanyok javára. Meg kell változtatni a művelési ág arányokat, fokozni kell az er» dősítést, gyepesítést. E tsz-ek­ben sokkal jobban ki keli ak­názni a háztáji állattartásban rejlő lehetőségeket is, a kellő­en szabályozott háztáji koope­rációk kiépítésével. Foglalkoz­tatottsági okokból bővíteni kell a tevékenységi kört is, ezt azonban, mivel tőkéigényes, a tsz-ek támogatás nélkül nem képesek megoldani. Egyéb mérlegelés tárgyát ké­pező megoldásként a NEB a vizsgálat alapján öt gyenge tsz esetében a fúziót javasolja, ezeknél a kis üzemi méretek is gátolják ma már a gazdasági megerősödést, a termőterületek racionálisabb kihasználását. Négy termelőszövetkezet eseté­ben az egyetlen reális megol­dásnak a teljes felszámolás lát­szik olymódon, hogy ezek terüle­tét a környező nagyüzemekhez csatolnák, s amennyiben az ide­genforgalmi vagy üdülőterület- | ként számításba jöhet, felparcel- j lázzák. Mindezt olymódon, hogy | a termőföld területe ezáltal ne I csökkenjen. alakulása azonban egészében nem megfelelő — állapította meg az elnökségi beszámoló tegnap délelőtt a Baranya me­gyei KISZÖV Pécsett tartott kül­döttközgyűlésén. Az elnökség beszámolója — amit Magyarcsik Gyula terjesz­tett elő - megállapította: 1972- ben közel 6 millió forinttal nőtt a lakosság részére végzett kis­ipari szolgáltatás mennyisége» Ezen belül azonban nem növe­kedett a lakosság részére vég­zett építőipari javító szolgálta­tás, sőt, ez a szolgáltatás az 1970. évi szint alatt van. Ugyan­csak nagy a lemaradás a kisipa­ri szövetkezetek lakásépítési programjában. A IV. ötéves terv során a megye építőipari szö­vetkezeteinek 3370 lakást kel! t felépíteniük, de ebből a tervidő­szak első két évében mindössze j 772 készült el. Félő, hogy 1975-ig i nem lehet behozni a lemara­dást. * A beszámoló utalt a szövet­kezeti ipar 10 éves rekonstruk­ciós programjára is. Megálla­pította, hogy néhány szövetke­zett ennek keretében különbö­ző beruházásokat kezdett meg, a program végrehajtását azon­ban sok gond nehezíti. Végezetül egy figyelemre­méltó megállapítás a Felügyelő Bizottság jelentéséből: a kis­ipari szövetkezeteknél stagnál a termelékenység. Emellett egy év alatt 11,5 százalékkal nőtt a nem termelők létszáma, ugyan­akkor növekedett a nyereség. Ebben pedig nem kis szerepe van az áremelésnek. A küldöttközgyűlés megvitat­ta a KISZÖV 1973. évi költség- vetését, a megyei Szövetkezet! Bizottság kulturális- és tömeg­sport programját, a Revizori Iroda 1972. évi munkájáról ké­szült jelentést, valamint oz iro­da jövő évi munkatervét' és költségvetését. Negyvenkét év után Búcsúzik a „hajógépész" Ki gondol a hajógépészre, amikor lágyon, elegánsan sik­lik o hajó? Ki keresi azt a kor­mos, olajos embert, aki a titok­zatos gépeket irányítja? S me­lyikünk nem talál oda hozzá rögtön, ha baj van ...? Az igazgatói iroda kényelmes bőrfoteljében ülünk, Ár Károly, a Pécsi Szikra Nyomda rotá­ciós gépmestere az életéről mesél — s én nem tudok ettől er párhuzamtól szabadulni. Neqyvenkét évet töltött a szak­mában, ebből húszat éjszaka, az újságnyomó rotációsgép mellett. A nyomdászok a sajtó névtelen katonái — mondjuk ünnepi alkalmakkor, a rotációs gépmester azonban kétszeresen is az. A szedők, metőrök, a lapcsinálás boszorkány konyhá­jában tulajdonképpen együtt dolgoznak az újságírókkal; vi­tatkoznak, viccelődnek a szer­kesztővel. ha kevés az idő, ők azok, akiket rendkívüli teljesít­ményekre kérünk, Vagy ígérge­tésekkel serkentünk — a gép­mester azonban ekkor még nincs a színen, az ő feladata jóval később kezdődik. •— Este fél tízkor kezdtem, s hajnal öt, fél hat felé fejeztem be — mondja, s az éaő ciga­rettavégről új cigarettára gyújt. Tizenegy, fél tizenkettő felé el­megy az ügyeles szerkesztő, éj­félkor szedelőzködik az utolsó szedő, egy óra utón elköszön a tördelő — ez már az utolsó felvonás, a végjáték. Az öntők elkészítik a nyomóformát, s az­tán ők is pakolni kezdenek — egyszóval: a rotációs gépmes­ter és a segédei olyanok, mint o stafétában az utolsó futó. Ha minden jól ment, rajtuk múlik, hogy a befejezés is jó legyen, ha pedig baj volt, felborult a menetrend, akkor nekik kell menteni a menthetőt, — Az már jó éjszaka, ami­kor tíz szál marad a második Kossuthból — mondja. — Egy 1922-es gép, s egy 75 ezeres példányos újság — ehhez úgy érzem, nem kell kommentár . .. 1926-ban ugyanebben az épü. leiben, a Pécsi Szikra Nyomda egyik jogelődjénél, a Pécsi Napló Irodalmi és Nyomda Részvénytársaságnál kezdte a, szakmát. Négy polgári után négy évig volt inas. Mosolyog: akkor nem adták könnyen a segédlevelet... A mesterekről, régi szakikról kérdezem. Ki volt akkoriban például a legtekintélyesebb gépmester? — Az öreg Páhok Istvántól tanultunk szinte valamennyien. A Pécsi Naplót két-három sík­nyomógépen nyomtuk — rotá­ciós nem volt —, nem is kellett. Négy-ötezres megjelenés már nagy szó volt. A tízezer példá­nyos lap ezelőtt harminc-negy­ven évvel még Pesten is ritka­ság számba ment... összecsendülnek a poharak: Ár Károly, a legidősebb és leqtekinté'yesebb pécsi nyomdai gépmester nyugalomba vonult. Most már el lehet mondani azo­kat a történeteket is, melyekről eddig hallgatott. — Egyszer karácsonykor rö­vidzárlat keletkezett, s mi ott álltunk döglött motorokkal, vil­lanyszerelő nélkül. Telefonál­tunk mindenfelé, de valahogy éppen senki nem volt otthon., Mit tehet ilyenkor az ember? Mondtam a segédmunkásnak: menjen, s addiq ne jöjjön visz- sza, amíg nem lesz villanysze­relő. Jött is homárokon, egy maszekkal. Bemászott szépen egy kerítésen, s felzörgette. Sze­gény ember azt se tudta, hol van, de azt érezte, hogy itt nem lehet teketóriázni. Fogott szé­pen egy csavarhúzót, bedugta, valamiféle szerkezetbe, s tar­totta, amíq kész nem lett az újság... Ha egy könyv, vagy egyéb nyomtatvány késik egy­két napot, jószerével észre sem veszik, de a lap nem késhet, a lapnak minden reggel meg kell jelennie, mert ha nem így van, akkor az emberek fantáziája mindjárt működni kezd... Üjobb csikk, újabb ciaaretta. Az ujjciban még ott vibrál a feszültség, a gondokról még úgy beszél, mintha az ő életét ne­hezítenék, A nyomda volt az élete. — Nehéz lesz megszokni a nappalozást — mondja, majd a szőlőkről, gyümölcsfákról mesél, melyekkel megoróbólja helyettestíeni a megszokott gé­peket, de aztán hirtelen újra visszavált. — Most már megmondhatom; a sok vita, veszekedés ellenére mindennél jobban szeretem ezt a lapot... Jó, hogy kéznél van a pohár, koccintsunk. , Most már mi is megmondhat­juk: Szerettük önt, mint sze­rény. szorqalmas embert, tisz­teltük, mint a szakmájára büsz­ke, s o nézeteiért mindiq bát­ran kiálló férfit, s hiónyoliuk majd sokáig, mint szakembert, ez újságkészítés igazi mesterét Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents