Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Hit tervez a Televízió F A kísérleti 2. programról t Fejlődő, szépülő üdülőkörzet Karnyúj tásnyira a várost 1970 szeptembere óta megy a televízió kísérleti második műsora, kedden, szerdán ^s pénteken este, nagyjából 8 és fél 11 között. Mindeddig csak Budapest és környéke láthatta ezt a műsort, most, december 19-e óta Pécs és környéke is. Mit jelent a második csatorna? A világ legfejlettebb országai­ban már mindenütt több tele­víziós csatorna működik, mint ahogy hírlap, magazin, folyóirat is többféle jelenik meg. Utóbbi mór természetes a számunkra, az előbbi még újdonság. De Magyarország nemcsak egysze­rűen követte a többi országot, amikor erre az útra lépett. Az okokról és célokról a Magyar Televízió nevében Békés Tamás nyilatkozott lapunknak, aki e két év folyamán a 2, műsor főszerkesztői teendőit látta el. — Sajót magunk is éreztük a második csatorna sürgető szük­ségességét A néző választási lehetősége az egycsatornás té­vénél igen korlátozott A szük­séges információmennyiséget nem tudjuk leadni, mert akkor kiszorítaná a többi műsort és aránytalanságok támadnának. Azután nálunk olyan tévé-nézé- si szokás alakult ki, hogy a csúcsidő a Tv-híradóval kez­dődik, s 9 után fokozatosan csökken. Ebben a rövid időben kellene ellátnunk a tájékozta­tás, ismeretterjesztés, szórakoz­tatás funkcióinak legfontosabb feladatait... — M/ért és meddig kísérleti m 2. műsor?-» Mindeddig, s még egy kis fdeig csak filmeket, dokumen­tum, tévé- és játékfilmeket adunk a második programban. Nem magyar műhelyben ké­szült, hanem importműveket. Egyszóval még nem lehet ön­álló koncepciójú, karakterű műsornak nevezni. Másrészt kí­sérleti volt eddig azért is, mert csak egy kis réteg láthatta, a főváros lakossága. Most, hogy a pécsi adó révén kibővült a közönsége, s most, hogy elké­szült az új televíziós stúdió, mór meg lehet kezdeni a 2. műsor továbbfejlesztését, — Mikor nyeri el végleges tormáját a 2, program? — A végleges formáját tér- mészetesén soha... de 1973 második felére tervezzük a „va­lódi második csatorna avatását, amely részben a negyedik adásnap beiktatását, részben a kísérleti jelleg megszűnését jelenti. A féltételek tehát adot­tok. A 4-es stúdió Európa egyik legkorszerűbb televíziós stúdió­ja. Alkalmas nagy tévéjátékok, színes produkciók felvételére. Felépülésével lehetővé vált, hogy a Magyar Televízió ellás­sa önmagát a szükséges mű- joranyaggal, Színes program — Ha ma' szóbajött a szirtes adás: egy időben úgy hirlett, hogy a második program lesz a színes program ...- Volt egy ilyen elképzelés, de ez már a múlté. Kiderült, déki városban sem rendezték még meg egy vonósnégyes-tár­saság összefüggő hangverseny­sorozatát, másrészt viszont olyan magas színvonalú muzsikálással találkozhattak a pécsi zeneked­velők, amely a világ legelőke­lőbb hangversenytermeiben is ünnepi eseménynek számít. E négy fiatal művész — Komlós Péter, Devich Sándor, Németh Géza és Botvay Károly — hang­szerének mindegyik kiváló mű­velője, érett-elmélye.dt muzsi­kus, kamaraegyüttesként pedig olyan szintet értek el, hogy jog­gal sorolhatjuk őket a nemzet­közi előadóművészet élvonalá­ba. Harmadik, befejező pécsi estjükön három egyaránt fe­lejthetetlen szép produkcióval aazdagították a közönséget. Mozart: G-dúr vonósnégyesé­ben (K. 387.) elsősorban a hangzás és a formálás szép­ségében gyönyörködhettünk Bartók II. vonósnégyese halla­tán minden':! meggyőződhetett, hogy az együttes méltán vi­seli Bartók nevét; anyanyelvi hogy az 1. program adói is képesek a színes jelek továbbí­tására. Azután pedig mindkét programban lesznek majd olyan műsorok, amelyeket szí­nesben akarnak adni. A tervek szerint a jövő évben heti tíz órás lesz a színes adás, de ez megoszlik a két csatorna kö­zött. Ma már világos, hogy ez a kérdés csak is a színes elekt­ronika fejlődésével együtt ol­dódik meg. — Milyen lesz a 2. csatorna profilja? — Szeretnénk, ha az 1-estöl világosan különböző, elütő lenne. Ennek egyik vonásaként a közművelődést akarjuk kissé jobban szolgálni. Elképzelése­ink szerint a második program­ban tágítanánk a képzőművé­szeti, a zenei és irodalmi mű­sorok körét. De korántsem száraz, tanáros ismeretterjesz­tést képzelünk. Más területe­ken is olyan ún. rétegműsoro­kat, amelyek az 1, program­ban „nem fémek el”, illetve nem tudjuk őket a csúcsidő­ben adni, hanem ma még sok­szor olyan időben, amikor az érdeklődők nehezen férnek hozzá, S itt nemcsak az értel­miség rétegeit érdeklő műso­rokról van szó, hanem egy-egy olyan riportműsorról is, amely például csak egyes nagyüze­mek munkásait érintik, érdek­lik. Budapest tömegközlekedése például égető, rengeteg vitát kiváltó téma a budapestiek kö­rében. De a tévé nem tűzheti ezt a kérdést az 1. adásban műsorára, amíg nincs meg an­nak a lehetősége, hogy a vidé­ki néző, akit ez a téma nem érdekel, nem kapcsolhat át a másik programra. Ezzel kap­csolatban jegyzem meg, hogy tervezünk a következő hóna­pokban néhány komolyabb ak­tuális műsort is a 2, program­ban, olyanokat, amelyek kifeje­zetten a pécsi nézőket érdeklő kérdésekkel foglalkoznak. — Nem jelenti-e ez azt, hogy a Z, program „nehéz" tesz, hogy kissé megmerevítik majd ezek a műsorok? — Biztoson nem jelenti ezt, Ugyanis a másik, amiben sze­retnénk „kísérleti műhelyként” használni o második műsort, ez a sajátos tévés nyelv további kutatása, a lehetőségek kere­sése, új formák kipróbálása. Úgy képzeljük, a sokat vitatott „legyen bevezető vagy ne le­gyen” kérdést is meg tudjuk majd oldani, olymódon pél­dául, hogy amikor egy színházi közvetítés véget ér, bemondjuk a nézőknek, hogy akiket érde­kel a darab értékelése, kap­csoljon át a második csatorná­ra, mert ott X., Y. és Z. kritiku­sok (esetleg a szerző vagy más személyek) vitatkoznak majd erről. S élképzelhető ilyen élő­ből közvetített csevegés, vita, beszélgetés más helyzetekben természetességgel beszélik ezt a zenét, amely előadásmódjuk nyomán megindítóvá, megrázc- vá, elemi erővel telítetten él­ménygazdaggá — széppé! — válik az átlagos zenehallgató számára is. Az estet és a hangverseny- sorozatot méltón koronázta meg Beethoven Razumovszkij- ciklusa (op. 59.) harmadik da­rabjának, a C-dúr vonósnégyes­nek remekmívű előadásq. Nyo­mon követhettük, miként áll az együttes tagjainak kiemelkedő hangszeres tudása, együttesi öiszeforrottsóga o zenei kifeje­zés, a gyönyörű beethoveni Mű szolgálatában. Búcsúzóul Bee­thoven utolsó, öregkori F-dúr vonósnégyesének lassú tételét játszották, ihletetten és meg­indulást keltáén. *■ A naptári év utolsó hangver­senye. KIYOSHI SHOMURA gitárestje, kellemes meglepe­tésben, nagy élményben része­sítette a pécsi zenebarátoka* E népszerű hangszer ifjú rajon­gói láthatták-hallhatták, hogy is. Dolgozunk egy olyan ötle­ten, hogy egy-egy adásnapot „kiadunk” valamilyen neveze tes személyiségnek, művésznek, közéleti személynek. S akkor ez a valaki vezeti végig a nézőt o műsorokon, cseveg, válogat és maga is végignézi a műsort mintegy végigkonferálja. Tá- gobb és újabb formáit keressük a közönséggel való kapcsolat­nak. Egyébként a közeljövőben tervezünk egy sorozatot a tele­vízió tizenöt éves értékeiből, olyan archív tévéjátékokba1, amelyek sikert jelentettek. Is­métlés a sorozat, de mégsem egészen az, hiszen ha egy fiz éve sugárzott műsort adunk, az a mai húszéveseknek alig­hanem ismeretlen lesz. Ha a sorozat a közönségnek tetsz'k, lehetséges, hogy valamilyen formában folytatjuk, A hatodik adásnap- Végül hadd kérdezzem meg: hogyan egyeztetik a két műsort? Gondolnak-e az ál­fedések megszüntetésére, a műsorkezdések egyeztetésére? — Máris látható, hogy a né­zők egy része mindig attól fél, hogy miközben az egyik adást nézi, elesik valamitől. Ez az „idegesség” megkeseríti a té­vénézést s értelmetlenné teszi a párhuzamos programok létét. A választás lehetősége azt is jelenti, hogy miközben az egyik mellett döntünk, a másikat nem látjuk. De szeretném beje­lenteni: minden fontos műsort, amely az 1. adásban nagy si­ker lesz, megismételjük a 2. programban. Előre nem tudjuk, mikor, de ha valóban olyan fogodtatósa lesz, nem marad el az ismétlés. Mindenki nyu­godtan választhat tehát, mert igazán fontos, igazán érdekes műsoroktól nem esik el vég­leg... A főműsorokat pedig, amikor csak lehetséges, úgy egyeztetjük, hogy akit érdekel, mindkettőt megnézhesse. De mindig, minden körülmények között ne várják tőlünk ért az egyeztetést! Ha mondjuk egy másfélórás játékfilm megy oz 1-esen, s annak fél 10-kor van vége, nem kezdhetjük el fél 10-kor a 2. program főműsorát. Ilyenkor tehát kisebb-nagyobb részben egymást fedik majd o műsorok, vagy ahogy általában mondjuk: „a filmek”. Egyéb­ként is, amíg a hatodik adás­napig el nem jutunk, a 2. prog­ramnak csak kiegészítő szerepe van. Később pedig másképp jelentkezik majd ez o problé­ma, mint ahogy ma mór nem elsősorban azt kérjük számon a Kossuth, Petőfi és URH adó­tól sem, hogy időben egyez­tessék a műsoraikat. a szólógitár — minden erősítés vagy más elektromos berende­zés nélkül is - képes hangjával betölteni a koncerttermet; hangjának színe, szépsége ve­tekszik a legszebb húros hang­szerekével, továbbá, hogy klosz- szikus remekművek korhűnek ható megszólaltatására is al­kalmas e hangszer. A kivételes zenei tehetségek közé sorolhatjuk a japán mű­vészt. Játéka hallatlanul sza­badnak, szinte improvizáltnak hát, de ez az előadásmód egy igen nagy mértékben fegyelme­zett ritmikus tartósra épül. Di- námikai és színskálája hihetet­lenül gazdog, formáló készsége és hangulatteremtő ereje igen magas. Műsora első részében ofycn műveket hallottunk, amelyek akár gitárra is készülhettek vol­na, az ő előadásában alig vettük észre, hogy átiratokat hallunk. A reneszánsz-kori tán­cok üdék* voltak, eredetinek tűntek. A két zongöromű - Händel: Sarabande és Scarlat­ti :e-moll szonáta — előadása Orfű, Meesekrőkos, Mecsek- szakál, Bános, Tekeres — vala­mivel több, mint tíz éve még csak sáros földutak, gyalog­járó ösvények, telefondrótok kötötték össze a völgyekben meghúzódó községeket. Az a bo ligeti útról a bekötőút Or- fűig vezetett, utána csak a me­zőkön keresztül lehetett a tá­volabbi községeket megközeh- teni. 1961 nyarán egy új ka­pocs jött létre köztük: meg­épültek a villanyvezetékek, be­vezették a községbe a villanyt. Akkor, december végén, jár­tam Mecsekrákoson, amikor ez első villanyfényes karácsonyra készültek. A telepes rádiókat már sokhelyütt vezetékesre cse­rélték ki, a petróleumlámpá­kat ‘ csillárok váltották fel, né­hány házba televízió is került, megnőtt a villanyvasalók, a hűtőszekrények száma. A de­cember végi sötét estéken mór villónyvilágította utcákon jár­tok az emberek. A helyi vezető­ket új tervek foglalkoztatták; a termelőszövetkezet fejleszté­se, istállóépítés, a villanydc- ráló üzembehelyezése. Az orfűi kultúrházban a filmvetítések és az ismeretterjesztő előadások megszervezésére készültek, hogy ezután ne csak az ital­bolt legyen az egyetlen szóra­kozóhely. Falugyűléseket készí­tettek elő o további fejlesztési tervek megvitatására, a társa­dalmi munkák megszervezése­re. A legnagyobb közös gond oz összekötő utak hiánya volt. ezek megépítését sürgette min­denki a legjobban. ♦ Ma Orfű (és a vele egyesült Mecsekrákos), Tekeres fejlődő, gazdagodó üdülőkörzet köz­pontjai. Tíz év alatt itt, három mesterséges tavat létesítettek. A tavakat a dombok tetejéig víkend-telkek övezik a legkü­lönbözőbb modern, ízléses hét­végi házakkal. A községeket a nemcsak szép volt, de meg­győző is. A legnagyobb fel­adatot Bach szólóhegedűre irt Chaconne-jánák újrateremése jelentette. Ezúttal valóban át­iratot hallottunk, arrtely csak részben emlékeztetett oz erede­ti kompozícióra, de Kiyoshi Sho- mura invenciózus játéka nyo­mán egy új remekművel ismer­kedtünk meg. A művész vir- tuozitását. színgazdagságát csodálhattuk Sor MozOrt-variá- ciái hallatán. Szünet után Sevilla és Gra­nada. a spanyol föld zenei atmoszférája elevenedett meg o japán művész rendkívül ízlé­ses. egybéií hangulatos játéka nyomán. Villa-Lobos, Tarreget, Albeniz és a többi spanyol szerző muzsikáját úgy játszotta, mintha maga is e táj szülöttje lenne. Ebben a zenei környe­zetben találta meg a gitár is a mnga eredeti értelmét: most már nem az utánzási lehetősé­gek bravúrját csillogtatta, 1 Sem igazi rendeltetését tö' te be — feledhetetlenül szé; Szesztai Zsolt tavak mentén futó bitumenes utak kötik össze egészen Teke­rcsig. Pécs és Tekeres között rendszeres autóbuszjárat köz­lekedik. Egy évtizede még az ittlakó embereket az elvándor­lás gondolata foglalkoztatta, az utóbbi években az őslakók egymás utón hozták rendbe házaikat, a szőlőhegyekben meghúzódó pincéiket, az utak mentén családi házak épültek. Megindult az új „honfoglalók” áradata, egyre kevesebb lett a szabad hely, egyre magasab­bak a telkek árai, egyre többen várakoztak arra, hogy parcellázáskor a tavak part­jain kiskerthez, üdülőterü­lethez jussanak. A Pécsi tó partján egymás után épültek a nagyvállalatok üdülői, az orfűi tó mellett erdő- és ma­lom-múzeum. Azt mondják: horgászparadicsom — melynek híre az ország minden tájáról vonzo e sportág hódolóit. Sportközpontként emlegetik — hagyományos vitorlásversenye országos hírű, vízitelep, sport­kombinát épült, ahol tavasz­tól őszig edzési lehetőséget ta­lálnak a legkülönbözőbb sport­ágak hívei, egymást váltják a fiatal sportolók csoportjai. Kul­turális központ is új létesítmé­nyei révén, mint például a me- csekrókosi klubkönyvtár, vagy a hegyháti napok hagyomá­nyos megrendezésével. ♦ A fejlődés gondokat szült. Az üdülőkörzet igényei meg­növekedtek. Igaz, hogy Mecsek­rákoson a közelmúltban átad­tak egy ABC áruházat, hogy vegyesbolt van Orfűn és Teke- resen is, hogy van vendéglátó egységük, két büféjük, mégis az üdülési idényben az ellátás még nem zavartalan, kevés a zöldség és a gyümölcs, nehe­zen lehet véndéglői étkezéshez jutni. Még mindig vannak za­varok a közlekedésben, a hét­végeken lassan és zsúfolt jár­művekkel lehet csak eljutni Pécsről á tóparti üdülőkbe, s távolsági járatok lévén, az au­tóbusz költségei elég maga­sak. A közszolgáltatások — vil­lany, víz, csatornázás — sokat fejlődtek, de mindig újabb kör­zetek jelentkeznek igényekkel. A községek vezetőinek maguk­ra kellett vállalniuk az üdülők gondjait is, figyelembe venni kí­vánságaikat, hiszen most már ők is hozzájárulnak a községek fejlesztéséhez. Mindezekhez természetesen a megyei szer­vektől, a vállalatoktól az el­múlt években sok segítséget kaptok, nélkülük ez a nagy. gyorsiramú fejlődés elképzelhe­tetlen lett volna. ♦ Az elmaradott, a külvilágtól elzárt községek közös községi ’i P'-i-ssölve kiléptek e1- oí 'ükből- karnyújtos­I j .erűitek a megyeszékhely­től, új lehetőségek, távlatok nyíltak az őslakosság előtt 1#. Erről beszélgettünk, most ismét a karácsonyt megelőző napolt egyikén az orfűi tanács irodá­jában (az egykori mecsekrákos! helyén) a községi tanács elnö­kével, Gothár István elvtárssa!. — A 60-as évek elején olyan nagy volt a községből az el­vándorlás, hogy szinte alig ma­radt itt fiatal. Munkalehetőség kevés volt. Akik pedig Pécsett vagy Komlón vállaltak munkát, oda is költöztek, hiszen bejárni lehetetlen volt. Az idősebbek aggódva figyelték ezt a fo­lyamatot, hiszen magukra ma­radtak. Amikor kibontakozott o* orfűi üdülőkörzet, új munkale­hetőségek nyíltak. Építőbrigá­dok alakultak házak, utók, köz­müvek építésére, a kereskedel­mi létesítményekben, a vállalati üdülőkben egymás után alkal­mazták az embereket. Ma már munkaerő gondjaink vannak. Az emberek látták, hogy oz üdülők fejlődése nemcsok munkalehetőséget, hanem szebb, kulturáltabb életet i* biztosít számukra. Utakhoz, vil­lanyhoz, közművekhez jutottak. Éppen ezekben a napokban készült el Tekeres községben a vízvezeték és a jövő év elején átadjuk Mecsekszakálon Is. Bekötőutat kapott Bános és Mecsekszakól, és jövőre ismét egymillió forintot fordítunk út és járdaépítésre. A boltokban ma már mindenhol friss áru kapható. A klubkönyvtárban 3 ezer könyv von, rendszeres a filmvetítés. Vannak terveink é* feladataink is. A legfontosabol az itt élő emberek értsék meofc hogy még sok lehetőségük van. Hogy csak egyet mondjak: a ház körüli kertekben nagyobb gondot kellene fordítani a zöldség- és gyümölcstermelés­re, hiszen az üdülési idényben ennek nagy kereslete van. A tanács most annak érdekébeá munkálkodik, hogy a községek­ben, az üdülőkörzetben a közművesítést fejlessze. Terve­ink között szerepel, hogy Bá­nost kedvelt kirándulóközpont­tá alakítsuk. Sűrűn kérjük «I o lakók véleményét terveinkről, és azt tapasztaljuk, azokat szí­vesen, megértéssel fogadják. Ma már minden itt élő ember tudja, hogy a fejlődés segítés* közös érdek. ♦ Az orfűi völgy községeiben karácsonyra készülnek. Nem választja el őket semmi egy­mástól, az utak mentén szint* összenőttek a községek. A tá­volságok lerövidültek, karnyúj­tásnyira lett tőlük a város. Az emberek szeretnek itt élni, ter­veznek, s ha a tervek valóra válnak, még szebb, még ku!- turáltqbb lessz itt az élet. Nagy utát tettek meg az első villany- fényes karácsonytól... Mitzki Ervin ARACSONYI H. E. » é

Next

/
Thumbnails
Contents