Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
1972. december 3. OUNANTOll NAPLÓ 3 A bankok államosításának 25. évfordulójára Negyedszázaddal ezelőtt 1947 decemberében hazánk népi demokratikus fejlődésének jelentős állomásához érkezett. Az ország haladó erői a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére kiharcolátk a nagybankok államosításáról szóló törvényjavaslatnak az országgyűlés elé terjesztését. A több napos tárgyalás során oz egyes polgári pártok képviselőivel szemben folytatott rendkívül heves viták után a javaslat elfogadásra került, majd 1947. december 4-én törvényre emelkedett Ezt követően o törvény végrehajtása, az államosítás lebonyolítása érdekében több utasítás, rendelet született, amelynek révén a kapitalizmus legnagyobb erősségét — a bankrendszert — a néphatalom vette birtokába. Mindenki előtt ismert, hogy a felszabadulás előtti Magyar- országon az akkori kapitalista viszonyok között milyen óriási gazdasági és politikai hatalom volt a bankok kezében. A gazdasági élet túlnyomó része, úgyszólván valamennyi kulcspozíciója a finánctőke kezében összpontosult. A nagybankok elnökei, vezérigazgatói — a fináncoligarchia képviselői — szoros érdekközösségben az crisztokráciával az államhatalom legfontosabb pozícióit is birtokukban tartották. Ebben az időben a bankok tevékenységét egyetlen szempont; az üzleti haszon emelése vezette, amely természetesen csak a kizsákmányolás fokozásával volt lehetséges. Nem véletlen, hogy a dolgozók többségének tudatában a kizsákmányolás fellegváraként élnek a kapitalista bankok. A finánctőke politikája a lehető legreakciósabb volt és egy önmagát már rég túlélt társadalmi rendszer érdekeit testesítették meg. Ezt bizonyítja az is, hogy a II. világháború közvetlen előkészítésében, a nemzetgazdaság militarizálásában jelentős szerepe volt a nagybankoknak. Ismeretes, hogy az ún. győriprogram, a hadigazdaság fejlesztésére 1 milliárd pengőt irányzott elő, amelynek fedezetét a nagybankok teremtették meg, végsősoron a papírpénz kibocsátása útján, mesterséges infláción keresztül, a dolgozókra hárítva annak súlyos terheit. A háború vihara a magyar fináncoligarchiát is elsöpörte. A fasiszta rezsim összeomlásával sokan nyugatra menekültek, míg az itthonmaradottak már nem tudták visszaszerezni korábbi pozícióikat, miután a demokratikus átalakulás a bankok — még jellegében tőkés — vezetésében is hozott bizonyos változásokat. Bár az ország újjáépítését elősegítő tőkések ezirányú működését a koalíciós kormány is támogatta, azonban valójában a bankok üzletpolitikája nem sokat változott. Kihasználva az infláció spekulációs lehetőségeit — a bankok rövid időn belül ismét jelentős saját tőkével rendelkeztek, amelyek nem segítették, hanem egyre inkább akadályozták a kialakulóban lévő tervgazdálkodás (3 éves terv) megvalósulását. Ezt látva az MKP, már 1946-ban leszögezte, hogy a gazdasági újjáépítés egyik előfeltétele a Magyar Nemzeti Bank és a többi nagybank államosítása, a bankrendszer reformja. A stabilizáció időpontjában ez még nem sikerült. Azonban az évekig tartó politikai harc után a jobboldali pártok ellenállása dacára 1947 tavaszán mégis megvalósult a bankok állami ellenőrzése,, majd 1947 decemberében az MNB és kilenc nagybank államosítása. Ezzel az intézkedéssel egyúttal a bankok kezében lévő iparvállalatok is az állam tulajdonába kerültek. A bankok államosítása döntő gazdasági- és politikai lépés volt. Az állami hitelszervezet a kialakulóban levő tervgazdálkodás szükségleteinek kielégítésére állította át működését. Az eddig a nagybankok tulajdonában levő üzemek államosítása pedig azt eredményezte, hogy az ország nagyipari termelésének már csak a kisebb hányada maradt a nagytőke kezén, nagyobb része társadalmi tulajdonná vált. Ilyenmódon állami kezelésbe kerültek az ipar kulcspozíciói, a nép tulajdonává lett majdnem teljes egészében a szénbányászat, a villamosenergia, a vas- és acél- termelés, a nagyipari jellegű közlekedési ágazat. Ez egyben azt is jelentette, hogy az akkor az iparban dolgozó hatszázezer főnyi munkásságnak kétharmada — 400 ezer fő — már a társadalmi szektorhoz tartozott. Az államosítástól kezdve több éven ót folyó szervezési munkával, bonyolult problémák egész sorának megoldásával fokozatosan alakult ki a ma már formájában és tartalmában egyaránt szocialista jellegű bankrendszerünk. Ma negyedszázad múltán megállapíthatjuk, hogy az állami bankok igen fontos szerepet töltöttek és töltenek be a gazdasági életben. A központosított szervezet lehetővé teszi a pénzügyi rendszer összes erőforrásainak legésszerűbb fel- használását. A szocialista bank- rendszer tevékenysége szoros összhangban áll a népgazdasági tervekkel, a párt- és az állam gazdaságpolitikájával. Ebből adódóan munkájuk, irányításuk megköveteli az összehangoltságot a pénzügyek egész területén. A bankok hitelpolitikáját a kormány illetve a terv céljai szabják meg, ennélfogva működésükben a népgazdaság tervszerű irányításának is eszközei. A hitelnyújtás révén a bankok elősegítik a fejlesztés fő céljainak megvalósulását és ezzel befolyásolják a termelést, beruházást, és a külkereskedelmet. Az elmúlt 25 év sok példája bizonyítja, hogy a pénzügyek aktív befolyását a bankok szerepét helyesen használjuk fel, — amint azt a szocialista iparosítás finanszírozása, vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének pénzügyi támogatása során tettük — népgazdaságunk fejlődését gyorsítjuk meg. Nem volna teljes a történelmi visszatekintés, ha nem emlékeznénk meg ez alkalommal magáról az emberről. A szocialista bankok dolgozóit, vezetőit nem helyes a rosszemlékű „bankár” elnevezéssel illetni. A pénzintézetekben ma a néphez hű, a régi tisztviselőkkel és az iskola padjaiból kikerült fiatalokkal együtt — zömében olyan emberek dolgoznak, akik a fordulat éve az államosítás után üzemekből, munkapadoktól kerültek a bankokhoz, és együtt fejlődtek a bankszervezettel. A tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a bankok dolgozóinak többsége felelősséget érez a szocializmus ügye iránt, ami biztosítéka lehet a jövőbeni eredményes munkának. Dr. Nagy József, a Baranya megyei Pártbizottság titkára Közlemény a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének látogatásáról a Magyar Népköztársaságban (Folytatás az 1. oldalról.) melés kulcsfontosságú ágazatainak közös fejlesztésére, a szakosítás és a kooperáció szélesítésére, a gépgyártás, a vegyipar, a műszeripar, a közúti járműgyártás, a számítás- és híradástechnika és más ágazatok területén. A felek kifejezték meggyőződésüket, hogy további konkrét intézkedések szükségesek a tudományos kutatás és a tervező munka kooperációja terén, ami lehetővé teszi a tudományos-technikai forradalom hatékonyabb egybekapcsolását a szocialista gazdaság előnyeivel. A véleménycsere folyamán a felek hangsúlyozták, hogy megtesznek minden szükséges lépést a szocialista gazdasági A tárgyalásokon megvitatták a nemzetközi helyzet, a kommunista és munkásmozgalom időszerű problémáit A két fél megállapította, hogy változatlanul éles a nemzetközi színtéren folyó osztályharc. A szocialista közösség, a kommunista- és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadítás erői, leküzdve az imperialista reakció próbálkozásait, újabb győzelmeket érnek el a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Ezt a folyamatot a nemzetközi imperializmusnak és szövetségeseinek már nem sikerül meg- állítaniok. A magyar fél aláhúzta, hogy a Szovjetunió kimagasló szerepet tölt be a nemzetközi imperializmus elleni harcban, a haladás és a béke erőinek támogatásában. A Magyar Népköz- társaság internacionalista kötelességének tekinti, hogy nemzetközi tevékenységét a Szovjetunióval egyeztetve, azzal szoros összhangban folytassa. A magyar tárgyaló fél nagyra értékelte a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresz- szusán elfogadott békeprogramot. Ez a program a proletárinternacionalizmus elvén, korunk nemzetközi helyzetének és a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszának marxista-leninista elemzésén alapszik. A szovjet fél nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság következetes internacionalista politikáját, jelentős hozzájárulását a szocializmus nemzetközi pozícióinak erősítéséhez, az európai és a világbéke megszilárdításához. A felek mély megelégedéssel állapították meg, hogy sikeresen fejlődik a testvéri szocialista országoknak — a világbékéért és a társadalmi haladásért vívott harc fő erejének — sokrétű együttműködése. Kifejezték elhatározottságukat, hogy továbbra is minden téren erőteljesen fejlesztik a szocialista közösség országainak kétoldalú és sokoldalú együttműködését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a szocialista államok kollektív szervezeteinek, a Varsói Szerződésnek és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a jelentőségét. Mindkét ország vezetői üdvözölték a Kubai Köztársaság belépését a KGST-be. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is minden lehető módon elősegíti a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom tömörülését a marxizmus—leninizmus, a pro- ietárinternacionalizmus elvei alapján, engesztelhetetlen harcot folytat az antimorxista nézetek, a nacionalizmus, a jobb- és baloldali opportunizmus ellen. Ennek kapcsán a felek hangsúlyozták a maoizmus és mindenekelőtt a jelenlegi kínai vezetés politikai irányvonalának veszélyességét, s őzt, bogy integráció komplex programjának következetes valóraváltá- sára, amely elősegíti a népgazdaság hatékonyságának növelését és gyorsabb fejlődését a KGST valamennyi tagállamában. A felek megállapították, hogy erősödnek a magyar—szovjet kapcsolatok az oktatás, a tudomány, a kultúra terén és kifejezték érdekeltségüket az együttműködés további szélesítésében. Megegyeztek abban, hogy fejlesztik és szorosabbá teszik a két ország társadalom- tudományokkal foglalkozó szervezeteinek és kutató intézeteinek, alkotó szövetségeinek és más, ideológiai munkát végző intézményeinek munkakapcsolatait azok szembenállnak a kommunista- és munkáspártok, a szocialista közösség együttes érdekeivel, s az összes a nti imperialista erő egységének alá- ásására irányulnak. A nemzetközi kérdések megvitatása során a felek megállapították, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése tovább tart A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette, hogy változatlanul támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek a szabadságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás teljes felszámolásáért vívott harcát. A testvéri szocialista orszá gok összehangolt fellépése, a kommunista- és munkásmozgalom erősödése, a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése kedvező feltételeket hozott létté a béke megvédésére és a nemzetközi biztonság megteremtésére irányuló aktív politika újabb sikerei számára. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szilárd elhatározása, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé prágai nyilatkozatában rögzített közös álláspontnak megfelelően, a többi szövetséges állammal együtt folytatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a feszültség csökkentésére, a kollektív biztonság megszilárdítására és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére irányulnak az európai kontinensen. A felek ismételten megerősítették a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió készségét arra, hogy Európa szocialista államaival, valamint más érdekelt országokkal együtt minden lehető módon elősegítsék az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívását. A felek megállapították, hogy a szocialista országok és több nyugat-európai állam együttműködésének sikeres fejlődése, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szerződése a Német Szövetségi Köztársasággal, az utóbbi időszak több más nemzetközi megállapodása és dokumentuma kedvező feltételeket teremt az európai beké és biztonság további megerősítésére irányuló aktív lépések számára. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának alapjairól szóló szerződés aláírása és életbe léptetése új, jelentős lépés lesz az európai helyzet javulásában. A felek síkra szállnak a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság mielőbbi felvételéért az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Hangsúlyozzák a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország kormányai megállapodásának pozitív jelentőségét, hogy támogatják mindkét német állam tagfelvételi kérelmei az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A két ország vezetői az európai politika égetően fontos feladatának tekintik a Csehszlovákia és más szocialista országok fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezését. Mindezen lépések természetes következménye lenne a szocialista közösség országai és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony további normalizálása, a Nyugat-Németország múltbeli politikája által kiváltott ellenségeskedés és bizalmatlanság hosszan tartó időszakának felszámolása. A felek hangsúlyozták, hogy a szocialista közösség más országaival együtt fontos jelentőséget tulajdonítanak a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének Európában, ami az európai légkör egészségesebbé válásának önálló lépésévé, a világbéke megszilárdításának új, jelentős tényezőjévé válhat. A felek kijelentették, hogy továbbra is minden lehetséges módon elősegítik az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldását. Ismételten állást foglaltak az Egyesült Nemzetek Szervezete által támogatott leszerelési világkonferencia ösz- szehivása, az összes államoknak, mindenekelőtt a nukleáris hatalmaknak az előkészítésében való aktív részvétele mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezetői kifejezték változatlan szolidaritásukat o hős vietnami nép, a laoszi és a kambodzsai hazafiak igazságos harca iránt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok által kirobbantott imperialista agresszió ellen vívnak. Támogatásukról biztosítják a Vietnami Demokratikus Köztársaság korKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és L. I, Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a látogatás idején megbeszéléseket folytatott. A beható és gyümölcsöző eszmecseréken a kérdések széles körét vitatták meg. Ugyancsak találkoztak és vélemény- cserét folytattak Pullai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára és K. F. Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, valamint Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és A, A. Cromiko, a Szovjetunió külügyminisztere. A Szovjet küldöttség magyar- országi tartózkodása során megtekintette a szovjet szakemberek segítségével épülő budapesti Metró második szakaszának Kossuth téri állomását, a magyar főváros egyik új lakónegyedét, egy iskolát, találkozott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktívájával. A küldöttség látogatást tett Győr-Sopron megyében, megismerkedett Győr városával, ellátogatott a Rába Vagon- és Gépgyárba. A szovjet küldöttség megismerkedett az Agárdi Állami Gazdaság és a Hernádi „Március 15”-e Termelőszövetkezet munkájával. A szovjet párt- és kormány- küldöttség meglátogatta a Csepel Vas- és Fémműveket, majd a csepeli sportcsarnokban rendezett magyar-szovjet barátsági gyűlésen találkozott Budapest dolgozóival. Ez a találkozó a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan szövetségének nagy demonstrációja volt. L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovmányának és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak a háború befejezésével és a vietnami béke helyreállításával kapcsolatos megállapodásra vonatkozó álláspontját, és fellépnek . az Egyesült Államok halogató taktikája s az agresz- szió folytatása ellen. A tárgyaló felek támogatják a Koreai Munkapárt és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának konstruktív lépéseit, amelyek az ország békés, demokratikus újraegyesítését célozzák az imperialista erők beavatkozása nélkül, A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette készségét, hogy a jövőben is támogatja az arab népek igazságos ügyét. E népek az amerikai imperializmus által támogatott izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a közel-keleti válság rendezéséért harcolnak a Biztonsági Tanács 1967. november 22rl határozata valamennyi pontjának következetes teljesítése és mindenekelőtt az izraeli csapatoknak minden megszállt arab területről való kivonása alapján. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kiállt és kiáll amellett, hogy minden állam ismerje el a Bangla Desh Népi Köztársaság törvényes jogát, hogy elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A felek a vilógbéke és a népek biztonságának megszilárdítása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ közgyűlés 27. ülésszakán megvitatásra beterjesztett, „Az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatokban és a nukleáris fegyverek alkalmazásának örök időre való betil- tásá"-ról szóló szovjet javaslatnak. Mély megelégedésüket fejezik ki, hogy az ENSZ közgyűlése ezt a javaslatot elfogadta. jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének megbízásából a látogatás során átnyújtotta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának erősítésében betöltött kimagasló szerepe, a béke és a szocializmus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemei elismeréséül — adományozott — Lenin-rendet. A magyar és a szovjet tárgyaló fél teljes megelégedését fejezte ki a testvéri barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalások eredményeit illetően. A megbeszélések ismételten megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának teljes nézetazonosságát az összes megvitatott kérdésekben. Szilárd meggyőződésük, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió sokoldalú, testvéri együttműködésének továbbfejlesztése megfelel a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek, a szocialista közösség és a kommunista világmozgalom érdekeinek. A szovjet küldöttség a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya megbízásából magyar párt- és kormányküldöttséget hívott meg a Szovjetunióba hivatalos baráti látogatásra, a magyar fél számára megfelelő időpontban. A magyar tárgyaló fél a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar kormány nevében a meghívást köszönettel elfogadta. Közös álláspont a nemzetközi kérdésekben A sokoldalú együttműködés megfelel a két nép érdekeinek A 1
