Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

DUNANTOll N A Pt ö 1972. decemberi!. r Arak és értékek a magyar középkorban A történelmi ismeretekkel élő olvasónak, de még a történelmet tanító pedagógusnak is minden­napi- problémája o különböző forrásokban, könyvekben, elő­adásokban előforduló egyes ér­tékek, mértékek megértése. A tankönyveink sajnos az értékek és mértékek megemlítésén kívül általában tovább nem mennek, és így előfordul, hogy helytelen kép alakul ki az érdeklődőben. Ezért — úgy érzem — nem len­ne felesleges egy olyan kiad­vány, amelyben a szükséges adatokat mindenki könnyen megtalálná. Fontos lenne ez már azért is, mert ugyanazon elnevezés mellett igen gyakran más értékek húzódnak'meg. Te­hát egy ár- vagy értékmegneve­zés is csak az adott kor törté­netében ismerhető meg. Az ártörténet vagy történeti árstatisztika a történelemtudo­mánynak a gazdaság- és jog­történettel összefüggő, de külön tudományként művelt ága. Az órtörténet feladata a magán­gazdaságok gazdasági elhelyez­kedésének vizsgálata, az egyes társadalmi osztályok vagy egyé­nek megélhetési viszonyainak, gazdasági helyzetének és a jö­vedelmek értékének a pénz vásárlóereje alapján való meg­állapítása. Ezzel függ össze az egyes mértékek vagy mérték- egységek vizsgálata is. Mind a magyar, mind pedig , az egyetemes történelem forrá­sainak hézagossága a kutatók részére szinte lehetetlenné teszi a rendszeres ártörténet kidolgo­zását. A magyar középkor ok­leveleiben mindössze a földbir­tok, rabszolga és igavonó állat árára nézve szerezhetünk némi tájékozódást. Egyéb áru értéké­re csak néhány elszórt adat áll rendelkezésünkre. Teljesen lehetetlen a külön­böző pénzek relatív vásárlóké­pességének megállapítása. Erre is csak következtetni tudunk egyéb adatok összevetésével. Megnehezíti a helyzetet az a tény, hogy a pénzek fémtartal­ma ugyanazon elnevezés mellett is állandóan változott. Az alábbiakban csak arra szo­rítkozom, hogy egyes érték- és mértékegységeket felsorolva hozzávetőleges pontossággal fel­tüntessem azok értékét, hogy így a történelem iránt érdeklődő olvasó (de a gyakorló pedagó­gus is) a legszükségesebb ada­tokat könnyen megtalálhassa. Az összeállításban elsősorban a magyar középkor ismertebb és gyakrabban szereplő mérté­keit sorolom fel. Érintem azokat az újkori mértékeket, amelyek az iskolai munka során gyak­rabban előfordulnak. Abauji uzuális köböl: a bor mérésére használt űrmérték. Kb. 6,78 I. Acco, Aco, Akó: bormérték Magyarországon. Ilyen még a vödör, csöbör. Területenként változóan 42 l-től 88 l-ig. Akcse: török pénzegység Ma­gyarországon a hódoltság korá­ban. 60 db képezett egy ma­gyar forintot. Aranyforint: (Károly Róbert vezette be 1325-ben). Színsúlya 3,52 g, nyers súlya 3,548 g, fi­nomsága 23 és háromnegyed karát. Aratrum: ekealj, ekeföld. Át­lag kb. 120—150 kát. hold. Ki­rályi ekealja (aratrum mensurae regalis) kb. 210 kát. hold. Babkák (Babkones, Quartíng, Quartixones) Zsigmond kori si­lány ötvözetű ezüstpénz, mely­ből 4 tett 1 dénárt. Egynyolcad rész ezüstből, és hétnyolcad rész rézből verték. Báni dénár: XIII. századi pénz. 1225-től verette a horvát bán. Színezüst tartalma átlag 0,8000 gramm. Bécsi (kis) dénár: XIII. szá­zadi pénz. Ezüsttartalma 0,3637 gramm. Bécsi font: Magyarországon a XVIII. századig használatos súly­mérték. Százszorosa a bécsi má­zsa : 56,12 kg. Bécsi márka: súlymérték 1767- !g. 28,06 kg. Bécsi öl: 1,896 m hosszúság. Bécsi röf: 0,777 m hosszúság. Bizánci arany: (pensa auri) A XI—XII. században forgalom­ban levő pénz. Aranyértéke 4,4 g. Később számítási érték. Budai (török) font: a hódolt­ság alatti súlymérték. Kis font Itb. 315 g. nagy font kb. 611 g. Budai (magyar) font: a XVI ——XVIII. században súlymérték, *1 g­Budai icce: 0,84 t. Budai borköböl, vagy kanta: J ! 10 budai icce. . Budai márka: súlymérték a XV—XVIII. században. 245,537 ! gramm. Budai mázsa: a XIII. századi | súlymérték. 53,018 kg. [ Cseber: 1 Akó. Cseberadó (Acones): a szüret ; után szedett boradó. Minden | nyolcadik cseber. \ Cseh garas: a XIV. szózatban magyar pénznem. Ezüsttartal- i ma: 3,59 g<. Dénár (nummus): a penza 40-ed része. Értéke szinte éven- 1 te változik. Aranyértéke 0,02— ' 0,03 g. Drégelyi kilo: űrmérték. 46,89 liter. Egri borköböl: a XVII. szá­zadig. 25,45 I. Egri (vagy kurta) forint: Má­ria Terézia idejében használt pénz — 50 krajcár. Ekeföld: 1 Aratrum. Fertő: negyedmárka. Kisebb elosztása pondus, pisetum, ne­hezék. Font: a középkorban félkiló ezüst. Hatos: a régi 6 krajcáros ezüstpénz. Később az osztrák 10 krajcáros váltópénz neve. Huszas: (Cvanciger) 20 kraj­cárt érő pánzdarab. Máriásnak is nevezték a rajta levő képről. Hydria: az akó vagy mérő tizedrésze. Magyarul vödör = 3 pint = 6 icce. Icce: régi bormérték alapegy­sége. A pint fele, a meszely kétszerese. Budai icce: 0,84 I, nagy magyar icce 1,27 I. Az or­szág területén igen sok féle icce volt. (Pl. cinkotai icce.) Kalangya: a kicsépeletlen ga­bonának a XVI. században a leggyakrabban használt mérté­ke, 26—30 kéve. Kanta: 10 budai icce. Kassai véka (vagy szapu): 33,2 I. Kepe (capecia): ki nem csé­pelt gabona mértéke. Vidéken­ként változik. A XVI. században átlagban a kepe 52—104 kévé­ből állt Kila: keleti származású ga- bonaűrmérték. A XVII. század­ban kb. 20—25 I. Kis röf (ulna): leginkább posztó mérésére használt hossz- mérték. 0,688 m. Krajcár: a XVIII. századtól a kétfilléres pénzdarab. Kurta forint: 1 Egri forint Lánc: területmérték, 1600 négyszögöl. Magyar mázsa: 1680-ig 58,929 kg. 1680-tól 1^27-ig 59,864 kg (120 font). Magyar sing: a bécsi röf négyötöd része 0,662 m. Morca numerata: a márkát kétféleképpen számították. Vagy súlyban (1 márka négy kilo­gramm ezüst), ez volt a M. ponderata, vagy számban = M. numerata. Máriás (tallér): 1 Huszas. Márka: a középkorban a font fele, vagyis negyed kilogramm ezüst 1 márka = 4 fertő. 1 fer­tő = 1 körmöci arany. Mérföld: úthosszúsóg. Posta­mérföld 7,58594 km, földrajzi mérföld 7,4204 km. Mérő: a XV. századtól hasz­nált űrmérték. Kb. 50 kg. (Ne­vezik még Metreta, Metrózó né­ven.) Nehezék (pondus): a márka 48-ad része. Kb. 8 g ezüst Obulus: féldénáros. István ko­rában 0,9 g ezüst Pint: 1 icce. Poltura: a XVIII. században használt másfél krajcár értékű ezüstpénz. Rénes (vagy magyar) forint: 20 garas, 60 krajcár, 240 fillér. Tokaji hordó: űrmérték a bor ! mérésére a XVI—XVIII. század- ! ban. 170—180 icce. Véka: gabonamérték. A mérő j fele vagy harmada. Latin for- j májában nem ismeretes. Az alábbiakban megkísérlem j pár példában bemutatni, hogy ' kb. milyen árak voltak a ma- ; gyár középkorban. Természete- j sen ezek az árak reálértékben fel nem mérhetők. Az értéke­lésnél figyelembe kell venni az egykori pénzek fémtartalmát, vagyis belső értékét, valamint az egyes területek eltérő gaz­dasági helyzetét. A feltüntetett példák tehát csak „irányárak­nak" vehetők. Szolga árak: 1294-ben 1 szolga 4 marka (Wenzel). 1272-ben 9 szolga 27 márka (U. o.). 1315-ben 1 szolganő 3 és há­romötöd márka (Knauz). Birtok és szolgák együtt: 1181-ben Szőlős, (Baranya) predium és „27 monsiones li- bertinorum" 120 márka (Fejér: Codex dipl.). Lóárak: 1317- ben 1 csödör 15 marka (Anjoukori Okmánytár). 1318- ban 1 ló 3 márka (U. o.) Szarvasmarha, disznó: 1315-ben 1 disznó 1 fertő (Fejér). 1294-ben 1 marho negyed márka (Wenzel). Gabona: < | 1297-ben 500 kepe 100 márka (Fejér). Ezek az árak teljes képet ter­mészetesen nem adhatnak, de képet alkothatunk magunknak a kor társadalma illetve gazda­sági élete fejlődéséről. Könnyen kiolvashatjuk azt a tényt, hogy amíg a paraszt ál­talában termény-szolgáltatással volt terhelve, viszonylag tűrhető volt a helyzete. A pénzgazdál­kodás általánossá válása, a re­neszánsz okozta fényűzés viszont fokozta az parasztság elnyomo- rodásót, és így az is természe­tes, hogy a parasztfelkelések mindig akkor robbannak ki, ami­kor a gazdasági fejlődés követ­keztében a pénzgazdálkodás fesz általános. Dr. Rajczí Péter ÉREMGYŰJTŐK i ' 1 Rizspapíron a pécsi dzsámi Pénzcsörgés. Alku. Halk ci - vódás. Vásár? Piac? Vagy bank? Egyik sem! Vagy ha mégis hasonlítani akarjuk, amo­lyan középkori pénzváltóhely mellé állíthatnánk a MÁV Mű­velődési Otthon Éremgyűitő Klubját, Mert mi is folyik •tt i vasárnap délelőttönként? Pénz cserél gazdát! Méghozzá na többségében nem is kimondot- | tan középkori, vagy régebbi, de | már régóta nem használt er- | mék, azaz szenvedélyes gyűjtők I zsenge csemegéi. A véletlenül idetévedt idegen kedves vendég, egyszerre öten t is szólítják: — Szintén gyűjtő? Milyen cse reanyaga van? Semmilyen? í Szóval kezdő, majd én segítek magának! Azzal egymás után kerülnek elő a nylondossziékba rakott kincsek. Egy ötforintosnál vala- [ mivel nagyobb ezüstéremről II j Rudolf hegyes Habsburg álla ; mered elő, az alatta kígyózó sorban nem tudom hányadik j unokája Ferenc József borong a dinasztia sorsa felett. — Ne haragudjon, de ezt csak az én kezemből nézheti meg: mind családi ereklye! Ezt az I. osztályú - Vitézségi Ezüst­érmet József főhercegtől kapta apám! Ezt meg (széttárt szár­nyú ezüstsast mutat) a bolgár cár tűzte apám zubbonyára* Láthatja valamennyi személyes családi emlék, de maga szim­patikus nekem, eladom jutá­nyos áron, csak ezeknél a ku- peceknél ne hagyjon egyetlen fillért sem. A teremben egymás mellett sorjázó asztalok olyan képet mutatnak, mintha lehullt leve­lek szőnyege borítaná őket, Különböző nagyságú és színű penz-levelek terpeszkednek szét, vagy húzódnak meg egymás alatt, mellett. Legfelül egy csá­szári német bankó trónol. Szí­nei halványak (kék, zöld) dí­szítése hideg racionális, pompa nélküli, akár a „vaskancellar” Bismarck fagyos tekintetű port­réja. Mexikó, Spanyolország bankjegyei már egészen más világ hírnökei. Színeik élénkek, mint a trópusok fái, virágéi Gauguin vásznain, vagy a pa­pagájok tolldísze. Egy nyugdíjas tengerész gyűj­DECEMBER Kisiskolás időmben Varga W. Kálmán tanító úr színes kréták­kal havas-tetős, füstös-kéményű parasztházat, zöld karácsony­fát, piros-sárga-kék-lila lecsün­gőket, vidámképű kéménysep­rőt, kunkorifarkú malacot kom­ponált a táblára s végül vas­tag, fehér betűkkel fölé írta: „December” ... És ezt követően aztán az egész iskola testületi­leg elvonult a kisváros egyetlen rozzant, egérszagú mozijába, ahol — mint minden karácsony­kor — ismét elszopogtattunk egy „stanecli” savanyúcukrot és illedelmesen végig bőgtük a „Megfagyott gyermek" című szívbemarkoló blődséget. Varga W. Kálmán tanító úr „kompo- ziciója" (hosszú, sovány, gyo­morbajos, fekete szemüveges férfi volt) nagy távolságból idé­zi még elém ma is az esztendő utolsó hónapját. Decembert —, ilyennek lá­tom. ... És most kéményseprő is­merősöm káromkodva kap el az utcán, karikába hajtogatott drót-seprőjét mutatja csügged­ten: — Ezek meq vannak bolon­dulva I — Kik? — Fodrászlányok. Nézze meg, lecincálják erről az összes szőrt, betámasztom a kapu alá, mire A PÉCSI MINŐSÉGI RUHÁZATI SZÖVETKEZET meghirdeti 1973. január 1 -ével a 3. számú férfirészleg Pécs, Mátyás király u. 1. RÉSZLEGVEZETÖ­SZABASZ állás betöltésére Jelentkezési feltétel férfi szabó szakmai képesítés, erkölcsi bizonyítvány Jelentkezni lehet Pécs, Rákóczi út 74. Szövetkezet elnökénél vagy műszaki vezetőjénél naponta 8—18 óra között Tel.: 15-267, 13-771. kijövök, mindegyik levág belőle ollóval egy kisebb csomót, mert itt az újév, azt hiszik szeren­csét hoz. Vigasztalom, örüljön, hogy • esztendőnként legalább egy­szer istápolják a kéményseprőt ezek a fehérköpenyes, kölnis- illdtú szép kislányok. Ennek most van itt az ideje: decem­ber van. Félidőt fújtak a baj­nokságban is, legalább rendbe­hozzuk az arcizmainkat, úgy is végig röhejtettük az egész őszi fordulót. Például a múltkor is olvasom, hogy egy ismeretlen telefonáló figyelmeztette — ép­pen a mérkőzés előtt félórával — a Bayern München vezető­ségét, miszerint el akarják ra­bolni Müllert és a Becken- bauert. Riadóautókkal kétszáz nyugatnémet rendőr szállja meg a pályát, végül is nem történt semmi, de Müllerék — nagy idegességükben — ezen a meccsen bekaptak három gólt Érdekes. A Pécsi Dózsát leg­jobb értesüléseim szerint soha sem őrizték a mi rendőreink (ugyan ki az isten akarná el­rabolni őket?) mégis bekaptak pontosan 21 gólt augusztus óta. Én ezt mondtam is a Doktor- bérczesinek és a Kiskövesnek (tetszenek ismerni őket a Dó­zsából?) mire oly vadul néztek rám, mintha szándékomban állana egy „hijacking" (eltérí­tés. A szerk.) megrendezése, pedig a gondolat távol áll tő­lem, futball-ismereteim egyéb­ként is szerény méretűek, hogy mást ne mondjak, például azt sem tudom, hogy — teszem fel — a P. Dózsa enbé egyes, vagy enbé kettes focit játszik-e, bár állítólag ezen sokan mások is eltűnődtek . .. fgy hát megvannak a maguk decemberi gondjaink, itt a ka­rácsony is, valószínűleq tévé­mérgezést kapunk, gondot okoz majd, hogy — a korábbi kará­csonyokhoz hasonlóan — az idén melyik megismételt műsor mellett kell unatkoznunk? Igaz, különösebb meglepetés már nem érhet bennünket. A műsor- szerkesztés majd eldönti, hogy mit és mikor nézzenek meq a gyermekek és mit a felnőttek. Erre már rendelkeznek kellő tapasztalattal, mert például a múltkor is este nyolc órakor kezdődött a Kékfény, amelynek során gyermekeink megismer­kedhettek némely utonállóval, betörővel, italboltok körül ácsor­gó részeg utcalányokkal és krapekokkal (naná, majd a Royal-szállót hozza be a ka­mera!), szóval gyermekeink be­pillanthattak a pesti alvilág életébe — igaz kényszerből —, hogy a^tán végre — igaz, este kilenc óra után — megnézhes­sék Leonhard Bernstein joggal közkedvelt, nagyon szép műso­rát, Amely, — mellesleq — eredetileg is elsősorban gyer­mekek zenei nevelését hiva­tott szolgálni. Nem alvási idő­ben. Mindazonáltal szép karácso­nyunk ígérkezik, lesz hó is, eb­ben biztos vagyok, a névnapi köszöntőkben pedig még bizto­sabb. Köszöntjük az Adámokat, Évákat, de az igazi népünne­pély István és János napokon lesz, tekintettel arra, hogy en­nek hagyománya van. Mert már 1663-ban bizonyos Martonfalvy György is erre utal: .......Ka­rá tson első napját a Christus- nak, második napját szent Ist­vánnak, harmadikat pediq szent Jánosnak" — szentelik az em­berek, de aztán a továbbiak­ban óvó inti az emberiséget a tobzódástól eképpen: „ördög, ördög, be sok számtalan Ist­vánt és Jánost vittél pokolba . .. a sok István és János teli po­hara által ... Miért nem hagy­tok békét azoknak az Innepi hosszú köszöntéseknek...?!’’ Tényleg: miért is nem? Hát lehet ezeknek beszélni? Rab Ferenc ! teményét ugyancsak forróégM ! s egyben ritka pénzek alkotják. ő ugyanis kizárólag gyarmati j pénzeket gyűjt. Az ezüst brit­indiai drachmán egy turbáno* hindu szeme harciason villan, a holland-jávai forint feze* muzulmánjával néz farkassze­met. Mellettük, haragjukra ügyet sem vetve, búr telepesek apró rézpfenningjei fekszenek. Néhány érdekes kivitelezésű arab dinár vegyül közéjük. Alakjuk általában ovális, a köt alakúak viszont finom csipké­zettel dicsekedhetnek. Díszíté­sül s egyben útbaigazítóul egy- egy Koránból vett idézet kere­tezi őket. — Ezeket es pénzeket még hajósjnas koromban kezdtem el gyűjteni, méghozzá akaratla­nul. Mikor először jártam Aden- ben osztrák koronáimat egy arab kereskedőnél váltottam be helyi pénzre, de sehol sem kap­tam érte semmit. Később ki­derült, már 50 éve nem hasz­nált pénzeket sózott a nyakam­ba. Még jó, hogy mérgembe*» nem dobáltam őket el! Ezek­kel meg a francia megszállók fizettek Szegeden, mikor már elvonultak, megtudták, ezek Al­gériában, Tuniszban, Szenegál­ban sem érvényesek! Újabb érdekességek kerül­nek elő: Pécs 1920-ban kiadott önálló pénzei közül néhány. A finom rizspapíron élénk sárga népi motívumok keretezik, kö­zépütt mélykéken tornyosul a Székesegyház. A többi pénzen a dzsámi, a városháza kidol­gozása olyan élethű, eleven: önkéntelenül arra késztetik szemlélőjüket, hogy nézze meg őket még egyszer eredetiben isi Vásár? Bank? Vagy piac? Egyikhez sem hasonlatos ez a kör! Inkább egy hetente meg­rendezett, spontán elrendezésű kiállítás, tárlat! Olyan, mint egy királyi kincstár állandó kiállí­tása, ahol még gyarapítani is lehet az egyéni gyűjteményt. De ez utóbbi — ahogy egyik gyűjtő mondta - csupán ürügy arra, hogy hetente ritka és mű­vészi alkotásoknak beillő pén­zek seregszemléjével örvendez­tessék meg a klubtagok ön­magukat, egymást, érdeklődő­ket és a betévedő látogatókat Zóka László MUNKÁSFIATALOK FELKÉSZÍTÉSE AZ EGYETEMRE. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem KISZ szervezete mintegy 300 mun­kásszármazású fiatalt készít fel társadalmi munkában az egyetemi felvételire. A felvételi tantárgyakból az egyetem idősebb hallgatói tartanak előadást és konzultációt. A képen: Ferenczi Éva negyed­éves hallgató politikai gazdaságtan szemináriumot vezet T fi

Next

/
Thumbnails
Contents