Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

Heti iegyzetünk Sport és nevelés Tulajdonképpen nem is sza­badna a két fogalmat egymás­tól különválasztani, hiszen a sportolás önmagában is a neve­lés, az emberformálás egyik eszköze. A sporttevékenység végső soron azért gyökerezhe­tett meg az ember életében, mert alkalmas eszköz volt arra, hogy önmagát formálja, a pusz­tán fizikai tevékenységen túl segítségével a jellembeli jó tulajdonságokat fejlessze ki ön­magában, és segítsen felszínre hozni a legszebb emberi eré­nyeket. Az sem véletlen, hogy időről időre a sportélet fórumain na­pirendre kerül a nevelés ügye. Mert az egyre inkább az em­beri teljesítőképesség végső határai felé haladó sportbeli eredmények könnyen feledtet­hetik, hogy a nagy cél nem a bármi áron elért új világcsú­csok, hanem az ember életének kiteljesítése az eddig elérhetet­lennek tartott csúcsok meg- ostromlásával. Két nézet ütközik itt tulajdon­képpen. A; egyik: mindegy, hogy ki, csak nagy eredményt érjen el. A másik: teljes értékű ember legyen az, aki a csúcso­kat meghódítja. Ilyen, már-már durván leegy­szerűsített megfogalmazás per­sze nem igen hangzik el. Ám­bár durva példa azért akad. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy komolyan fon­tolgatták München előtt, indít­sák-e az USA színeiben a bör­tönben ülő ökölvívót, esetleg úgy, hogy fegyőrök kísérjék a srorítóig. A sport nagy nyere­sége, hogy a tervből nem lett semmi. Kevésbé durva példák is akadnak. Ugyan ki ne hal­lót* volna arról, hogy valaki­nek sportbeli eredményeiért eV ’ *ék emberi fogyatékossá- c~"? Ki ne hallott volna „jo­gaikkal” visszaélő sportoló-sztá­rokról? Vagy éppen a legújabb esemény: sportolók cserben­hagyták egyesületüket. Ezekkel szemben gondolom mindenkinek jóleső érzés olvas­ni, vagy hallani azt, hogy so­kan, akik valóban a csúcsokra jutottak, akik valóban dicsősé­get szereztek hazánknak sport­beli tevékenységükkel, nem csu­pán rekordgyártó gépemberek, hanem munkájuk, társadalmi tevékenységük alapján is meg­becsülést érdemeltek ki. Ugyan­ilyen jóleső dolog olvasni, hogy a „Jó dolgozó — jó sportoló” és a „Jó tanuló — jó sportoló” versenyek győztesei is évről év­re a legjobb eredményt elért sportolók közül kerülnek ki. ök példázzák azt, hogy ahol a sportot nem öncélú tevékeny­ségnek tekintik, ott minden te­kintetben remek emberek for­málódnak a sportkörökben. Sportéletünk egyik fő célki- tűzése, hogy mindenütt, és mi- nél több kiváló ember forrná- lódjék az egyesületekben. Ezért is került az MTS megyei tanácsa elnökségének napi­rendjére ismét a nevelés prob­lémaköre. Az egyesületek elé állított fel­adatok szinte önmaguktól adot­tak. A nevelést az egyesületi tevékenység szerves részeként kell kezelni. Ne csupán a fe­gyelmi ügyek tárgyalása jelent­se a „neveléssel való foglal­kozást”, hanem a KISZ és a tár­sadalmi szervek együttműköd­ve széleskörű kapcsolatokat alakítsanak ki a tagságukkal. A figyelem ne csupán a spor­tolók sportbeli tevékenységére terjedjen ki, hanem a munka­helyen, iskolában végzett mun­kára is. A sportolók családi élete, művelődése, általános emberi magatartása legyen ugyanolyan fontos egyesületi ügy, mint a „sportszakmai” te­vékenysége. Kicsit leegyszerű­sítve, nemcsak egyszerűen a sportember, hanem egyúttal a szocialista ember formálóivá is kell válniuk a sportegyesületek­nek. — K — Teremgondok Pécsett Jubileumi közgyűlést tartott a Komlói Bányász Ifj. Stier József, a Komlói Bányász el nőké ünnepi megemlékezését mondja. Fotó: Arató László A fennállásának 50. évét ün­neplő Komlói Bányász Sport­klub szombaton délután a Kom­lói városi Tanács dísztermében tartotta jubileumi közgyűlését. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt Hartmann János, a Komlói városi Pártbizottság titkára, Gallusz József, a Kom­lói városi Tanács elnöke, Kesz- ler Frigyes, a Mecseki Szénbá­nyák Pártbizottsága osztályve­zetője, dl. Csernus Kálmán, az MTS Megyei Tanácsa elnöke, Pintér József, a Mecseki Szén­bányák osztályvezetője, Tóth Bódog, a Komlói Bányász ala­pító tagja. Fekete János, a Komlói Bá­nyász elnökségi tagja köszön­tötte a jubileumi közgyűlésen megjelent sportolókat, vezető­ket, aktívákat. Az ünnepi meg­emlékezést ifj. Stier József, a Komlói Bányász elnöke tartot­ta. Kegyelettel beszélt az alapí­tókról, akik 50 évvel ezelőtt, 1922. december 16-án, megala­pították a Komlói Bányász előd­jét, a KSE-t. Kollár Gyula, Dö­me István, Háhn János, Herná- di-Hodina Dezső, Chalupa Ró­bert, Késmárki Ákos, Timkó Gyula, Fényes László és Tóth Bódog voltak az első elnökség tagjai. Közülük mór csak egyet­len hírmondó van, Tóth Bódog, aki most megjelenésével is megtisztelte a közgyűlést. A Komlói Bányász Sportkör félévszázados működése egybe­forrt az egykori kis bányászfalu fejlődésével, növekedésével. Stier József köszöntötte a sport; vezetőket, sportrajongókat, akik önzetlenül fáradoztak és szegé­nyes körülmények között is vál­lalták az úttörő szerepet. Az alapítók után jöttek a fiatalok, akik munkájukkal, tevékenysé­gükkel mindig hozzájárultak a bányászsport fejlődéséhez. De nem kisebb azoknak az érde­a város alapításával, fejlődésé­vel. Az, ünnepi beszámoló elisme­réssel emlékezett meg azokról a bányászokról, munkásokról, műszakiakról, akik áldozatvál­lalásukkal, nehéz bányamunká­val, szorgos tevékenységükkel teremtik meg a sport anyagi feltételeit. A Komlói Bányász Sportkör elnöke köszönetét mondott a Mecseki Szénbányák gazdasági, politikai, társadalmi szerveinek, az MTS Megyei Ta­nácsa, Komló város Tanácsa vezetőinek,- hogy segítségükkel, támogatásukkal előbbre vitték a bányászsport fejlődését. Tóth Bódog, az alapító tagok nevében köszöntötte a jubileu­mi közgyűlést, dr. Csernus Kál­mán, az MTS Megyei Tanácsa elnöke tolmácsolta, az MTS Or­szágos Tanácsa Elnöksége és az MTS Megyei Tanácsa Elnök­sége üdvözletét. Gallusz József, a Komlói városi Tanács elnöke emelkedett ezután szólásra és méltatta a bányász sportkör eredményeit, tevékenységét. Pintér József a Mecseki Szén­bányák gazdasági, politikai ve­zetőinek elismerését hangsú­lyozta felszólalásában. Buus Gyula, az aktív sportolók ne­vében köszöntötte a jubileumi közgyűlést. Mérei László, a Pé­csi Bányász Sportkör ügyvezető elnöke sportköre és a társegye­sületek nevében üdvözölte a megjelenteket. A közgyűlés vé­gén az MTS Országos Tanácsa, a Komló városi Tanács, a Me­cseki Szénbányák Igazgatósága és a Komlói Bányász Sportkör Elnöksége jutalmait és kitünte­téseit adták át az eredménye­sen dolgozó társadalmi aktivált­nak, a jó eredményeket elérő sportolóknak, és a bányászsport fejlesztésén fáradozó önzetlen veterán sportvezetőknek. Már tíz éve is a teremhiány jelentette a legnagyobb aka­dályt Pécs sportéletének na­gyobb ütemű fejlődésében. Le­számítva néhány egyesületet: Pécsi VSK, Komlói Bányász, PEAC, sem a nagy, sem a kis egyesületek nem rendelkeznek megfelelő fedett létesítmények­kel. Hogyan oldják meg téli te­remgondjaikat egyesületeink? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Pécs négy egyesületének vezetőit. Mérei László (Pécsi Bányász): Nehéz a dolgunk. Nehezebb mint tavaly. Ugyanis jelen pil­lanatban mindössze két lehető­ség között választhatunk. Igaz, a Pécsi VSK rrfindennap 10 órá­tól fél 2-ig rendelkezésünkre bocsátja a vasutas-csarnokot, ennek ellenére ez csak a mi­nőségi szakosztályaink első csa­patainak edzéseit oldja meg, sőt azt sem teljes mértékben. Nem beszélve a magas bérleti díjról. Tárgyalunk a Gépipari Technikummal is, ahol előrelát­hatólag heti 2—3 alkalommal tudnak sportolóink edzeni. A meszesi általános iskola nem tud termet biztosítani, így ma­rad a sportházunk kis-kondicio- náló terme, amely különben a súlyemelőink és birkózóink ott­hona. Itt a színpad lebontásá­val próbálunk megfelelő edző­termet létrehozni. További ter­veinkben még e terem bővítése szerepel. A költségvetésünkben a teremhasználati díj több mint 40 ezer forinttal szerepel. Bódi Dezső (Pécsi Ércbányász): A tavalyihoz képest javult va­lamit a helyzetünk. Némi át­szervezéssel, kosarasaink edzé­seinek az Építők úti iskola tor­natermében tartandó edzései­nek csökkentésével sikerült el­érni, hogy újonc NB l-es kézi­labdázóink kétszer használhas­sák a termet. Sajnos, a vasutas­csarnokban már csak heti két alkalommal — akkor is délelőtt — van edzési lehetőségünk. Rendelkezésünkre áll még az Acsádi úti iskola tornaterme heti háromszor, valamint a Ta­nárképző Főiskola tornacsarno­ka a tanítási szünetek délelőtt­jén. Ozemeink, s szocialista brigádjaink éppúgy támogatják ezen iskolákat, mint a Pécsi Bá­nyász esetében, bérleti díjunk mindezek ellenére — beleértve az uszoda-díjat is. közel jár a 100 ezer forinthoz. Pető Imre (Pécsi Vörös Me­teor): Női és férfi röplabda csapataink teremhasználata megoldott, ök a Tiborc utcai ' iskolában kaptak megfelelő óra­számra teremhasználatot. Nő! kézilabdázóinknál, éppúgy mint a szabadtéri pálya és az előző évi teremlehetőségek korlátozot­tak. Jelenleg a Leöwey Gimná­zium tornaterme látszik a leg­jobb megoldásnak, ahol lánya­ink heti háromszor kaptak ed­zési lehetőséget. Költségveté­sünknek mintegy a negyedét- ötödét teszi ki a terembérleti és használati díj. Farkas László (Pécsi BTC): Női kéziladázóinknak heti két alkalommal tudtunk teremed­zési lehetőséget biztosítani a Jókai utcai általános iskolában. Egyszer egy, második alkalom­mal két órára. Labdarúgóink­nak még a mai napig nem si­került termet szerezni, asztali­teniszezőink pedig az üzem kul­túrtermében találtak otthonra. A FERENCVÁROS KERÜLT AZ ELRE MISKOLCON Szombaton délután a miskol­ci sportcsarnokban folytatódott a Képes Sport terem-labdarúgó tornája. Vasas—Diósgyőr 3:2 (2:1), Góllövők: Komjáti, Kovács F. és Gass, illetve Kolláth és Vass. Ferencváros—Tatabánya 6:1 (2:1). Góllövők: Szőke (3), Bálint. Juhász és Tóth K. (öngól), il­letve Takács. MEGYEI *. OSZT. IABDARÜGO-BAJNOKSÁG ALLASA KELETI CSOPORT 1. tL Carbo» 12 10 1 1 60-18 n 2. Olasz 12 9 1 2 29-17 19 3. Villány 12 8 1 3 25-22 17 4. Pécs várad 12 6 4 2 31-18 16 5. Lippó 12 6 2 4 20-14 14 Szál ante 12 5 4 3 28-22 14 7. Hosszúhetény 12 4 5 3 24-18 1 3 8. Hidas 12 3 5 4 14-19 11 9. Bár 12 3 4 5 22-30 10 10. K. Kőbánya 12 3 3 6 26-24 9 11. Vókány 12 3 2 7 18-25 8 12. Bükkösd 12 3 1 8 22-25 7 13. Palotabozsok 12 2 1 9 15-50 5 14. Magyarszék 12 1 2 9 20-42 4 NYUGATI CSOPORT 1. P. Postás 12 12 __ — 43-T1 24 2. Vajszló 12 10-— 2 58-15 20 3. Pogány 11 7 3 1 25-13 17 4. Drávafok 11 7 1 3 33-13 15 5. Görcsöny 12 6 1 5 33-27 13 6. Szentdéncs 11 5 2 4 19-16 12 7. Szentlőrinc 10 5 1 4 18-24 11 8. Szentlászló 12 4 2 6 16-23 >0 9. Drávaszabolcs 12 4 1 7 22-29 9 10. Bogádmindszt. 12 4 1 7 13-26 9 11. Kétújfalu 11 3 2 6 24-38 8 12. Szabadsztklr. 12 2 3 7 10-28 7 13. Baranyahídv. 12 2 10 12-31 4 14. Egyházash. 1C 1 1 10 20*52 3 Egy nap a Tanárképző Főiskola testnevelési tanszékén 35 végzős évente — Tanári és edzői oklevél együtt Fennállásának negyed évszá­zados jubileumához érkezik a Pécsi Tanárképző Főiskola 1973-ban. A főiskolán a test­nevelés mint tanári szak kez­dettől fogva szerepel. Igaz, 1948-ban csak kiegészítő szak­ként szerepelt, de 1950-ben egyenrangúságot nyert. A je­lenlegi két szakos formában a testnevelés a biológiához és me sem, akik 1945-ben szinte j földrajzhoz, valamint három a semmiből teremtették újjá . , , , , . „ .. . . . . . v _ idegen nyelvhez: oroszhoz, ne­Komlon a banyaszsportot. Kom- | , lón a sportkultúra kibontako- i methez és delszlavhoz kapcso- zása, terebélyesedése egyidős j lódik. A statisztika szerint a biológia—testnevelés és föld­rajz-testnevelés szakokra nem ritkaság a hétszeres-nyolcszo­ros túljelentkezés. Átlagban évente 35 hallgató | kap általános iskolai testne- j velő tanári oklevelet. A tan­szék oktatóinak létszáma 13, az ő munkájukat segítik az óra­adó tanárok. A tanszék taná­rai vezetik a nem testnevelés szakosok testnevelés óráit is. Mai sportműsor Kosárlabda. NB I. mérkőzések: Szigetvári ÁFÉSZ—Kecskeméti Dó­zsa. női csapatok, Szigetvár, 11.00. Szolnoki Vörös Meteor—PVSK, női csapatok, Szolnok, 10,30. Asztalitenisz, Az országos Ifi. osz­tályú egyéni bajnokság a legjobb pécsi asztaliteniszezők részvéte léve1, Budapest, 8.30. Vivas. A PEAC I. osztályú minősítő párbajtőrversenye. Egyetemi Torna­csarnok, 9.00. Az országos ifjúsági és serdülő egyéni vívóbajnokságok versenye a pécsi sportiskolások rész­vételével, Budapest, 9.00. Röplabda. NB 1. mérkőzés: Mis­kolci Vasutas—PEAC, női csapatok. Miskolc, 10.00. Tollaslabda.-A városi férfi, női, és vegyespáros bajnokság, Műszaki Fő­iskola tornaterme, 9.00. Látogatásunkkor Szigeti La­jos docens, tanszékvezető he­lyettes vállalta az „idegenve­zető” szerepét. — A testnevelési tanszéken elméleti és gyakorlati képzés folyik. Az elméleti tárgyak kö­zött szerepel a testnevelés el­mélete, a testnevelés módszer­tana, anatómia, élettan, egész­ségtan, biomechanika valamint a sportszerverés. A sportágak közül atlétikával, tornával, mo­dern gimnasztikával, úszással, kézilabdával, röplabdával, lab­darúgással, kosárlabdával és testnevelési játékokkal foglal­kozunk. Ezenkívül valamennyi hallgató részt vesz egy egyhe­tes vízi- és sítáboron. Az elsa­játítandó tananyag az általá­nos iskola tantervi anyagától függő. Az óraszám félévenként változó, de nem emelkedik a heti 9 fölé. A lényeg, hogy mi­nél önállóbbak legyenek a hallgatók. Az órákon az okta­tó tanár megadja a feladato­kat, amelyeket aztán a hallga­tók a kötelező óraszámon felül elvégeznek. A felvételit orvosi vizsgálat előzi meg, melyet dr. Barton József adjunktus, a fő­iskola sportorvosa végez. Ez­után következik a gyakorlati jellegű feladat. Az úszás és a torna ad egy pontszámot, az atlétika és a sportjátékok szin­tén egy pontszámot képeznek. A követelmény nem a verseny- sport szintjén mozog. A test­nevelő jelölteknél nagyon fon­tos, hogy olyan mozgáskész­séggel rendelkezzenek, amely lehetővé teszi a tanári munká­hoz elengedhetetlenül szüksé­ges mozgásanyag elsajátítá­sát. December végén kezdődnek a félévi vizsgák. Az utolsó órá­kon még lehet javítani a gya­korlati jegyeken. A tornaterem­ben elsőéves lányok gyakorol­nak felemáskorláton, gerendán és talajon, hogy aztán Hecken- berger Istvánné adjunktus előtt még egyszer bizonyíthassák, ők jobb jegyet érdemelnének. Ilyenkor osztályozás előtt van még egy kis segítség is, a ta­nárnő ad néhány tanácsot. Megkezdődik az osztályzás, van aki szomorúan veszi tudo­másul, hogy nem sikerült javí­tani, van aki viszont jól időzí­tett. Lábadi Mária biológia­testnevelő szakos hallgatónak nem okozott gondot a torna gyakorlati, jelessel zárt, neki a kézilabda volt nehezebb. Igaz, ott se kellett szégyenkeznie, né­gyes eredményt ért el. Várkonyi Judit a testnevelés mellé a föld­rajzot választotta. Jutkának az úszás megy legjobban. Érthető, hisz az Ércbányász versenyzője. — Tornából sokat kell gyako­rolnom — mondja —, de azért a vizsgára összeszedem magam. Ez később az osztályzatból ki is derült. A lányokat az elsőéves fiúk váltották a teremben. A gyűrűn bekötött kézzel Pers Tamás gya­korolt. Panaszkodott, hogy fáj a keze, feltörte a szer.- Nem baj, a jó tornász a fájdalomra is nevet - jegyezte meg tréfásan Farkas György docens. Káplán István földrajz-testne­velés szakosnak gyengébb ol­dala a torna. Teniszezik, a lab­dajátékok közelebb állnak ho*. zá. — 7,6-ov gyakorlatot kell be­mutatnom korláton, ez a mini­mum. Remélem sikerül — mond­ja, majd felkészül a gyakorlat­ra. Nagy az öröm, amikor meg­tudja, teljesítménye 8,1 pontot ér. Az elsőévesek után a negyed­éveseké a terem. Duchnovszky Istvánné tanársegéd röplabdá­ból osztályoz. A röplabda egy­éves anyag, a hallgatók az alapokból vizsgáznak. A jegyek j változóak, van aki jól elsajátí- 1 tóttá az anyagot, van akinek kevésbé sikerült. A találomra j kiválasztott hallgató, Pichler Imre — „civilben” a PEAC lab- darúaója — jóra vizsgázott, ö egyébként azok közé tartozik, aki a tanári oklevél mellé ed­zői minősítést is szerez a ne­gyedik év végén. Huszonöt éve látja el a Du­nántúlt általános iskolai testne­velő tanárokkal a Pécsi Tanár­képző Főiskola. Ma már nem­csak tanári oklevelet, hanem edzői minősítést is szerezhetnek a hallgatók. így a szó szoros értelmében sportvezetésünk egyik utánpótlás-bázisa az in­tézmény testnevelési tanszéke. Lázár Lajes í É

Next

/
Thumbnails
Contents