Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-02 / 284. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. december 2. Meghalt: „szegezésben u ANYAKÖNYVEK Vastag fóliánsok - az élet legszűkszavúbb regényei. Született, házasodott, meghalt... Évek, nevek, számok. A dokumentum ridegségével csak eny- nyit őriznek meg az anyakönyvek, lényegtelennek tekintve mindent, ami a bejegyzések között történt. Kegyetlen egyszerűséggel regisztrálják: élt egy ember. Emberek milliói éltek, nyomorultul vagy boldogan, küszködve vagy szerencse fiaként, mindig izzadva vagy mindig más izzadságából, szeretve vagy megcsalatva, becsülettel vagy aljasul, megbékélten a sorssal vagy örök háborgással... — és valamikori létüknek csak ennyi írásos dokumentuma maradt: születtek, házasodtak, meghaltak... A sorsokról hallgatnak az onyakönyvek, egy-egy ember .életének alakulása rejtve marad előttünk — de az emberek sorsáról, az életüket meghatározó körülményekről már vallanak a kurta bejegyzések is. „Liber mortuorum parochiae Villaniensis.” Halálozási anyakönyv a villányi parókiáról, anno 1776. Ettől az esztendőtől, pontosabban 1776 augusztusától tartják számon Villányban és Kövesden a születőket, frigyre lépőket és elhunytakat. Latin nyelven, naplószerűen egymás után írva, rovatok nélkül, csak a legszükségesebb adatokra szorítkozva. Az első halálozási anyakönyv első lapjai: 1776 augusztusában nyolc halottat temettek. Életkoruk: 8 év, 42 év, 6 év, 2 év, 1,5 év, három hónap, huszonkét nap, két nap. A szeptemberben elhunytak átlag életkora: 2,6 év. Októberben kettő, novemberben három, decemberben tíz alkalommal harangoztak temetésre. Bár az év utolsó hónapja inkább az idősebb embereket vitte el, a decemberi átlagéletkor így is 33 év. A következő esztendőben, 1777-ben 48-an , haltak meg, közülük senki sem érte meg a hatvanadik esztendőt. Továbblapozva, 1778 áprilisáig az elhunytok közül a legidősebb 36 éves. Szeptemberben jegyezte fel a pap egy 70 éves ember halálát — ez a kor „rekordnak” számít, évekig nem találkozunk ennyi időt megért „matuzsálemmel", pedig csak az 1778-as évben 77 környékbeli embert vittek ki a temetőbe. A foglalkozásra nézve nem ad felvilágosítást a majd kétszáz évvel ezelőtti anyakönyv, de következtetni lehet rá. Ha nem közember halt meg, a pap érdemesnek tartotta megjegyezni a tisztségét is: „ludis magister". Néhány sorral alább az is kiderül, hoqy az- igazgató-tanítót hamarosan követte a fia is a sírba - őt a bejegyzés magyarra fordítva íay említi: „az igaz- gato-tanító fia-..." Az 1777-ből datált „Liber eonjuqatorum” (házassáqi anyakönyv) arról tanúskodik, hogy abban az évben 13 házasságot kötöttek, a következő esztendőben ugyanennyit. A nagy családokra — és az igen magas számú csecsemőhalandóságra — engednek következtetni a „Liber baptisatorum" fakulttintás bejegyzései. 1777-ben 64 gyerek született Villányban és Kövesden, 1778-ban pedig 85 újszülöttet anyakönyvezett a pao. Gyakran gyors egymásutánban két helyen — néhány hetes vagy hónapos eltéréssel sokuk nevével találkozhatunk a ha'nlozási anyakönyvben is. A pontosabb kép kedvéért néhány kieaészítő adat a korabeli Villányról — amelyek uqyan nem szerepelnek az anyakönyvekben, de több doloaról magyarázatul szolgálhatnak A II József-féle néoszámlálás (1784) szerint Villányban 202 lakóház találtatott, és 313 család élt (2 pap, 4 nemes. 8 mesterember, 75 iobbágy, 73, az előbbiek csalód'ához tartozó felnőtt férfi, 156 zseÜéh és 27 egyéb társadalmi oszt~'"1'eli). * A töz*ö--'<»m alakulását, a naov --------- 'hat az anvakönv'"''ni i- nyomon lehet követni. Az 1833-as év fordulópont: e-vszerre magyarul kezd „beszélni” az anyakönyv, s a naplószerű beírások helyett kötelezően kitöltendő nyomtatott i rovatok szabják meg, hogy mit ’ kell feltüntetni. A magyar nyel- I vű anyakönyvezés nyilván a re- - formkor, a reform-országgyűlés vívmánya - bár csak az 1836. évi II' te. iktatja törvénybe a hivatalos magyar nyelvet. Nézzük a bővebb információt adó 1833-as halálozási anya- ' könyvet. Az átlagéletkor nem éri el a harminc évet. A legidősebb elhunyt 73 éves volt, a legfiatalabb tíz napos. A 73 éves halálának oka: „gyengeség”. A többieké: ,,hidegláz, forróláz. nyavalyatörés, szege- zés, száraz betegség, idétlen, vízikórság, fog-ín rothadás, tüdőgyulladás, poklos betegseg, gufaütés". A leggyakoribb halálos betegségek: hidegláz, forróláz, száraz betegség, szegezés. A „száraz betegség" tulajdon- képoen súlyos betegségekkel együttjáró sorvadás, a „szege- zésnek" a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában találtam nyomát. Tájszó, a jelentése: „nyilalló, szúró fájdalom, különösen a derék táján.” A nyavalyatörést ma epilepszia néven ismerjük. A halál okának meghatározásai pontatlanok, köznyelviek, nem orvosi diagnózisok. Erre eqy másik rovat szolgál magyarázattal: „az elhunytat látták: a község elöliárói . . .” Az orvosi ellátásra egyetlen adat: az 1833-ban elhunytak közül korábban mindössze négyet kezelt a németbólyi orvos (három földműves foglalkozású, negyedik az urasági hajdú hitvese). Arról is tanúskodik az anyakönyv, hoqy 1834-ban himlőjárvány kezdődött a környéken. Az első bejegyzés az év közepére esik, novembertől pedig majdnem mindegyik haláleset oka: himlő. A kötelező állami anyakönyvezés bevezetésének első éve: 1895. A jakabfalvi anyakönyvi kerületben — a mai Villánykö- vesd is ide tartozott - az első évben tizennégy halálesetet regisztráltak. Az átlagéletkor — beleértve két 70 éves embert, akik „végkimerülésben” haltak meg — huszonnyolc esztendő. Az okok: tüdőgyulladás, görcsök, gyengeség (csecsemő), vöröshimlő, ismeretlen. Ebben az évben szerepel először ez a meghatározás: „influenza”. Az 1896-os évben is főként ezek a betegségek vitték el az embereket, szám szerint 49-et, egy férfit pedig üzemi baleset ért: „lezuhant a kőbányába”. 1896-ban tizenegyen kötöttek házasságot, német nemzetiségiek szigorúan egymás között, ha más faluból való volt is a választott. Ugyanebben az esztendőben 77 születést anyakönyveztek, a következő keresztnevekkel: heten a József nevet kapták, öt Annát, Ádámot és Máriát jegyeztek be, a népszerűségi sorrendben ezután a Katalin, János és az Erzsébet következik. A többiek: Gáspár, Aladár, Tamás, Viktor, Rozina (mezei csősz az apa), Terézia, Ferenc, István, Bernát, György, Nándor. Jakab, Amália (napszámos szülő). Magdolna, Regina, Imre. Paulina (földműves szülő), Gáspár, Lőrinc, Ferdi- nánd, Jenő, Czirják, Mátyás, Ede, Margit, Sebestyén, András, Konyád . .. Erről az anyakönyvről nem kell lefújni a port. 1971-ben a villánykövesdi anyakönyvi kerületben öten léptek házasságra közeli távoli mátkával, vőlegénnyel, nemzetiségre való tekintet nélkül. Tavaly egyetlen eqy születést sem jegyeztek be — az újszülötteket ott anyakönyvezték ahol a kórház, szülőotthon van. A halálozási anyakönyv sorszáma 15-ig jutott az 1971-es évben. Az elhunvtak életko-a: 71 év, 73 év, 80 év, 78 év, 81 év, 83 év, 90 év, 74 év, 80 év, 37 év, 73 év, 68 év, 90 év, 7.1 év, 71 év. Átlagéletkor: hetvennégy év!' A halálozási okok: „aggkori végelgyengülés, keringési elég- telenséq, szívkoszorú-ér elzáródás .. .” * Vastag fóliánsok, — az élet legszűkszavúbb regényei . . . D. Kónya József Van-e gyors típusú gépkocsi ? A járművezetés fehér foltjai — Igaz, éjfélkor még iddo- gáltam, dehát a hat óra bőven ellelt már és egyébként -s, hol van már azóta az a kis ital. . . — Ezt a íohárkát megiszom . . Meg még ezt rs , Hogy baj lehet? Ugyani Ha iszok, sokkal jobban vigye- zok . . . — Az én reflexeimmel igazon nincs baj. És a kocsimat s ismerem, ezt kijelenthetem. Bármi van, én métereken belül megállók . . — Ezzel a kocsival, kérem, egyszerűen nem lehet lassan menni, ez úgy felgyorsul . . . Ilyen és hasonló érvelésekül, mentegetőzésekkel találkozunk a magánéletben, akárhányszor elhangzanak ezek védekezésként a közúti ellenőrzések során és a bírósági eljárások alkalmával Elfogadhatók-e ezek a magyarázkodások? Erről beszélgettünk dr, Oltai László közlekedési bíróval.- Hogyan állunk azzal a bizonyos hat órával? — Sajnos, ettől a téveszmétől nagyon nehezen szabadulnak az emberek, pedig ezt a jogszabályt már rég hatályon kívül helyezték. Főleg a reggeli órákban szeretnek rá hivatkozni persze eredménytelenül. Nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy italfogyasztás után mennyi idővel lehet már biztonságosan vezetni. Ez elsősorban az elfogyasztott ital mennyiségétől függ. Sokszor 12 óra sem elegendő ahhoz, hogy a hatások megszűnjenek. Aki ivott, az tudja, hogy a másnaposság milyen levertséggel jár. És ilyen állapotban volánhoz ülni .. Legyen annyi önkontrollja minden gépkocsivezetőnek, hogy elbírálja: italozás után mikor vezethet nyugodt lelkiismerettel önmaga és mások veszélyeztetése nélkül. Sajnálatos tény, hogy a közlekedési bűncselekmények mintegy ötödé a bai- eset nélküli ittas vezetésDŐI adódik. S ezek csupán a közúti ellenőrzéseknél feltárt esetek! Amikor pedig az ittas vezetés baleset előidézésével jár, minden esetben bebizonyítható, hogy józan állapotban nem került volna sor rá. Idén nyáron Bárban egy teherg’-pkocsi a hídkorlátnak rohant, a kocsi utasa meghalt. Igaz, hogy a baleset előtt durdefektet kapott a kocsi, de ez még 100 materrel a színhely előtt történt. Ha a vezető józan, ez a 100 méter elegendő ahhoz, hogy a defektet súlyosabb következmények nélkül megússza.- Mi a véleménye a másik érvelésről, hogy ti. sokan — állítólag — italozás után jobban vigyáznak? — Erről kár sokat beszélni, mert ez egyszerűen nem igaz. Alkoholos befolyásoltságban növekszik, a reflexidő, elhatalmasodik a kritikátlanság, fokozódik a könnyelműség. ElőviSegítsen a műsorkészítőknek!! PÓDIUM A Magyar Rádió és Televízió j Tömegkommunikációs Kutató- központja rendszeresen végez vizsgálatokat a Rádió és a Televízió műsorainak fogadtatásáról. Szeretnénk felkérni, hogy vegyen részt ön is ebben a munkában. A műsorokat készítő munkatársak számára ez a vélemény-nyilvánítás komoly segítséget jelent. A rendszeres értékelők között év végén jutalomtárgyakat, köztük televíziót, rádiót sorsolunk ki. Azoknak a 20 éven felüli rádióhallgatóknak, tévénézőknek a jelentkezését várjuk, akik vállalják, hogy 1973 folyamán rendszeresen véleményt nyilvánítanak a rádió- és televízió- műsorokról. Ha felkérésünknek szívesen tesz eleget, kérjük, hogy a jelentkezési lapot töltse ki, és 1 forintos bélyeggel ellátott borítékban, vagy levelezőlapra ragasztva, címünkre küldje el. Cím: Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató- központ Budapest, 5. Postafiók 1. Jelentkezési lap i Név: ............................................................................. L akcím: ......................................................................... F oglalkozás: .................................................................. Életkor: ........................................................................ L egmagasabb iskolai végzettsége: ......................... V an-e otthonában rádiókészülék? ............................ V an-evotthonában tévékészülék? ................................ B EUGRÁS. Az Egyiptomban véndégszereplő Rudnyánszky Judit helyett Baráth Ildikó, a Pécsi Balett taejja alakítja sikerrel Charpentier: A múló idő hegedűje című gyermekdarabjában a tündér szerepét. (Képünk: Baráth Ildikó.) PERBEFOGOTT DIÁKOK. Sík Ferenc rendezi vendégként a budapesti Bartók Színpadon a Perbefogott diákok című darabot az év végén. Ä0 molytalail rostit Lengyel—magyar horgászbarátság Barátunk ott ült a tihanyi parton, ahol az országút mellett olyan kis mellvédszerű ki- szögellések nyúlnak a víz fölé. Horgászott. A két nyél szabályszerűen lógott a víz fölé és várta, hogy valamilyen tiszteletreméltó hal megragadja a horgot. Nem ragadta meg! Csend volt és nyár. Néha egy-egy autó suhant el, ő egyedül ült a széken és nézte a vizet. Egyszercsak megállt a háta mögött valaki és megszólalt; — Wedkarz? — Az anyád — mondta a rendelkezésére álló egyetlen nyelven — hát te ki vagy? — Ja polski. Barátunk, — aki ebből rájött, hogy az illető lengyel, — kitört a több évszázadon át háborítatlan lengyel—magyar barátság és hátba veregette a kibicet. Hátba veregette, még (Két csoda története) félig át is ölelte. Majd helyet mutatott neki a széken. A lengyel kibic, akin szintén erőt vett az ősi lengyel—magyar barátság, parázs beszélgetésbe kezdett, — Dá! — mondta rá barátunk, aki úgy vélte, hogy a „dá" szó sok mindenre jó és tudomása szerint lengyel is lehetett. Aztán ő is nekiállt és magyarul elmagyarázta, hogy ő mit csinál, A lengyel, aki nyilván horgász volt, ebből semmit sem értett, vagyis mindent és ő is átölelte barátunkat. Az vissza. A lengyel úgy érezte, hogy ez kevés és elkezdett aktatáskájában kotorászni, majd előhúzott egv üveg vodkát. Most már teljesen azonos nyelven beszélgettek. A nyelvet a vodka igazította helyre és , áthidalta azt a kevés különb- ‘ séget, ami a lengyel—magyar nyelv között mégis fenn állt. Pompásan elbeszélgettek, telt az idő, fogyott a vodka. Érdekes tulajdonsága van a vodkának, ha fogy ez nem I tart örökké és beáll az az álla- j pót, amikor elfogy. Magyarunk j úgy érezte, hogy a két nép j barátságának megünneplése ennél többet érdemel. Lenyomta a lengyelt a székre, vállára veregetett, nemzetközi nyelven megmagyarázta, hogy maradjon ott, mert neki egy kis dolga van és elrohant. Tíz perc múlva megjelent egy üveg cseresznyepálinkával. *— Kgrasó — mondta új lengyelül és odanyújtotta az üveget. Lengyel testvérünk húzott egy nagyot és megállapította, hogy az előbbi mondás igaz. Ezt magyarul állapította meg, vagyis csettintett hozzá. A cseresznyepálinkának van egy a vodkához hasonló tulajdonsága. Elfogy ez is. Valamivel később a lengyel nyomta le a magyart, hogy maradjon. Őbenne is lángolt már az erős lengyel—magyar barátság tüze és tíz perc múlva vissza is tért egy üveg vodkával. Ne ismételgessük sokáig magunkat, eléq az hozzá, hogy legközelebb a magyar tűnt el és természetesen cseresznye- pálinkával tért vissza. A történet további fonala nem követhető, de a lengyel—magyar barátság mélyült az nyilvánvaló. Most következik a kettős horgászcsoda! Az eset délután történt. A nap bearanyozta a Balatont és a hangulat nagyon kellemes volt. Amikor magyarunk felnézett, úgy kb. délelőtt 11-re járhatott az idő. A lengyel testvér eltűnt. A két horognyél háborítatlanul pihent mellette. Bár hihetetlen, de el kellett múlnia egy délutánnak, eqv éjszakának és eqv reqqelnek és ez alatt az idő alatt egyetlen hal hozzá nem nyúlt a horoghoz. Mi ez, ha nem csoda? De ez a kisebbik! A nagyobb az, hogy megvolt mind a két horognyél ! ! I Szöllösy Kálmán gyázatosságról beszélni tehát «• önámítás. — Van-e az ittas vezetésből eredő egyéb tipikus eset? — Nagyon elszaporodtak o közúti veszélyeztetések. Ezek leggyakoribb előfordulása, amikor közúti ellenőrzésnél a rendőr igazoltatási szándékkal kiáll a haladási sávba, a megállásra felszólított gépkocsi azonban elhúz mellette veszélyeztetve a testi épségét. Ezeket a vezetőket mindig utolérik és mindig kiderül az is, hogy ittasságuk leleplezését akarják elkerülni a veszélyes mutatvány- nyol. — A közlekedési balesetek előidézésében azonban az ittasságon kívül egyéb okok is közrejátszanak. — Legtöbbször olyan alapvető dolgok nemismerete, amelyek nélkül el sem képzelhető a járművezetés. A jogosítványnyal rendelkezők jó részének — természetesen azokról beszélek, akik valamilyen okból a bíróság elé kerülnek, de ebből nyugodtan általánosíthatunk is - halvány fogalma sincs, hogy adott sebességnél • mekkora a féktávolság. A közelmúltban egy ügy vádlottja arról akarta meggyőzni a bíróságot, hogy neki 5 méter elegendő a megálláshoz. A szakértő viszont bebizonyította, hogy adott esetben ennek többszörösére lett volna szükség a baleset elkerüléséhez. Ezt egyébként oktatják a tanfolyamokon, mégis a vezetőnek a saját tapasztalatából, saját járművének ismeretéből kell elsajátítani, hogy mikor milyen hosszú a féktávolság. De ugyanígy nem ismerik a cselekvési idő fogalmát sem, hogy ti. bizonyos időnek el kell telnie a jelenség észlelete és az arra való reagálás között. Ezt mindig be kell kalkulálni a fékezésbe, hiszen a kocsi ez alatt is halad. — Az éjszakai balesetek leggyakoribb oka, hogy a szembe-, jövő a fényt tompítja ugyan, 1 sebességét azonban, nem csök-jj kenti. Tompított fénynél kb. a harmadára csökken a belátható út hossza, ez pedig változatlan sebességnél súlyos balesetek előidézője lehet, mint ahogy az is a tapasztalatok szerint. — És a gyorshajtás? — A bíróság elé kerülő esetek mintegy negyedrészénél ez a balesetet kiváltó ok. Ez pedig legtöbbször az egyéni könnyelműségből ered. Elegendő a közelmúlt egyik legsúlyosabb balesetét példaként idézni. Az emlékezetes pellérdi karambol, amikor két ember lelte halálát, nem következett volna be, ha a Fiat Coupé vezetője 110 helyett csupán a megengedett 60- nal megy. Ez azonban nem menti a tehergépkocsi vezetőjét, aki nem adta meg az elsőbbséget a kanyarodásnál a vele szemközt közlekedő járműnek. — Ennél az esetnél lehetett hallani, hogy ez a kocsitípus rendkívül gyors ... — Ez sem áll. A gyorshajtásra valamennyi kocsitípus alkalmas, más kérdés viszont, hogy hol megyünk vele gyorsan. Lakott helyen a gyorshajtás mindenképpen büntetendő és az előírt maximális sebességet mindenkor be is lehet és be is kell tartani. Kocsitípusra hárítani a felelősséget — ez felelőtlenség, — Gyakran fordulnak elő kerékpáros balesetek is? — És legtöbbször az esti órákban, amikor már ki kellene világítani a járművet. Vagy nincs lámpa a kerékpáron, vagy elfelejtik meggyújtani. Az ilyen kerékpáros elsősorban önmagát veszélyezteti, mert nagyobb járművel összeütközve csakis ő húzhatja a rövidebbet. Nem ígv a kivilágítatlan lovaskocsi — sajnos ilyen esettel is gyakran találkozni a bírósági gyakorlatban —, amely súlyosan veszélyeztethet. Az elmondottak mögött bírósági ügyek sokasága sorakozik. Van aki „megúszta” — első esetben — figyelmeztetéssel, van akitől a jogosítványt vonták be hosszabb-rövidebb időre, gyakoriak a pénzbüntetések, a szabadságvesztés-büntetések. A közlekedés nagyon veszélyes üzem, A vétőkkel szemben nincs helye elnézésnek. H. I. *
