Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Schütz-emlékhangverseny Háromszáz évvel ezelőtt hunyt el a német barokk protestáns zene Bach előtti legnagyobb mestere, Heinrich Schütz, a német egyházi és kórusmu­zsika megújítója. Gazdag életművé­ben a korabeli új plasz stílusvívmá­nyokat plántálta át hazájába, a né­met hagyományok talajába, értékesen újszerű művekkel gazdagítván a zene­történetet. A Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa az életmű nagyságához méretezte ezt az emlékhangversenyt Olyan súlyú és tartalmú műsort állított össze, amely így, egy este leforgása alatt nemcsak az előadókat állította hatalmas fel­adat elé, hanem a hallgatóság figyel­mét is az átlagosnál nagyobb mérték­ben vette igénybe. Az önmagukban hallatlanul érdekes és sokrétű művek háromszáz év távlatából ilyen mennyi­ségben egysíkúnak tűnhetnek az át­laghallgató számára, és ez akkor, ami­kor tiszteletadásból egy régi alkotó géniusz műveire akarják fordítani a figyelmet, e művek felbecsülhetetlen értékének újrafelismerését szorgal­mazzák, átgondoltabb műsorösszeál- ü'tást igényelne. A nagy elődök, kor­társak egy-egy művének bemutatása az elhangzott két nagy Schütz-mű mellett zenetörténeti-zenetudományi jelentőséggel bír. Egy élő hangver­seny azonban elsősorban az érzékek­re hat, egy ma élő közönségre, amely más igénnyel hallgat már zenét, mint háromszáz év előtti elődje. A beava­tottak tudása hiányzik a mai közön­ségből, amely a szólamvezetés szép­ségeire, a témafeldolgozások változa­tosságára, a kórushangzás finomsá­gaira érzékeny. Sajnos, ez a beavo- tottság hiánya az elkerülhetetlen tech­nikai fejlődés (rádió, hanglemez stb. állandó jelenléte) által kizárólag ze­nehallgatásra kényszerített nagyközön­ség zenei alkotó-reprodukáló passzivi­tásának következménye. Az olvasó elnézését kérem ezért a kis gondolatsorért, mety nem hang­versenykritikába való, de az elhang­zott koncert kapcsán óhatatlanul fel­merült. Imént hatalmas előadói fel­adatot említvén, ennek megoldásáról örömmel számolhatok be. A Nevelők Háza Kamarakórusa biztosan és vilá­gosan teljesítette a művek kórustechni­kai nehézségeit. Gabrieli 12 szólamú motettája, melyet 12 tagú kórus adott elő (!) ugyan még kissé elfogódottan szólalt még, de a következő Monte- verdi-misében már felszabadult, vir­tuóz előadásnak lehettünk tanúi. Kü­lönösen szépek voltak a tenor szólam hallatlanul magas fekvésű tételindítá­sai. Praetorius Három német karácso­nyi éneke elsősorban üde hangvételé­vel, hangulatos előadásával hatott. Megérdemelten aratott nagy sikert. Schütz és Schein szünet előtt elhang­zott egy-egy művét a kórus hagyomá­nyaihoz méltó biztonsággal és szug- gesztivitóssal szólaltatta meg. Ritkán hallható művel tisztelegtek az elő­adók a koncert második felében a nagy mester emlékének. Schütz Kará­csonyi oratóriuma hangzott fel. Ennek a nagyszabású műnek a megszólalta­tása talán már nem is egy kamara­kórus feladata. Az igényes szólókat saját erőből oldották meg, így q meg­szólaltatás gerincét a változatosan előadott kórustételek alkották. A szép sikerű hangverseny Dobos László és 1 illái Aurél, az együttes karnagyainak rendszeres, igényes és avatott munká­ját dicséri. A koncerten Gabrieli Canzona és Scheid Korálfeldolgozásának előadá­sával Hollay Keresztély működött köz­re orgonán. Rövid szereplésében érzé­kenyen és stílushűen regisztrált ért­hetően fogalmazott műveket keltett élete. Kiresi László TRISCHLER FERENC RAJZA Gyermekkönyvtárak — gyermekkönyvtárosok A gyermekek olvasása, illetve ol- vastatása, a gyermekekkel foglalkozó könyvtárosok személye, a velük szem­ben támasztható és támasztandó igé­nyek körül még ma is meglehetősen sok a téves nézet a köztudatban. Ezek egyvalamiben általában közösek: ab­ban, hogy a gyermekek olvasását nem tartják fontos kérdésnek, méltónak különösebb gondra, figyelemre, elem­zésre módszertani megvizsgálásra stb. Legfeljebb odáig mennek el, hogy tudomásul- veszik a tényt, az igényt erre vonatkozóan. Nem állnak ellen, de itt aztán meg is rekednek, elmé­leti következményeit nem vonják le. A gyermekkönyvtárosi beosztásról való döntésnél például megelégsze­nek azzal, ha valakinek csak amúgy nagyjából megvannak a szükségesnek vélt képességek, tulajdonságok, tehát: tud bánni a gyermekekkel, s némi műveltsége is van. Pedig a jelek már jánéhány éve sokasodnak, s egyre növekvő ütem­ben. Mindinkább észre kell venni kü­lönféle olyan tényezőket, amiket a szakemberek egyébként már régebben észrevették. Egyebek között az alábbiakat; 1. A gyermekolvasók kategóriája nem csupán az egyik kategória az ol­vasók táborában. Mint valamely más korgsztá lybe lieké, fog la I kozásúaké, nemhez tartozóké stb. Hanem igenis a legfontosabb valamennyi között, fő­leg, ha az olvasás ügyét távlataiban szemléljük. A 111. országos könyvtárügyi konfe­rencia (1970) iratai egyebek között ezt mondják: .... kampányszerű akciók helyett nagy távra felkészülő olvasólétszám­növelési politikát kell folytatnunk. Ennek első és legfontosabb része, hogy a gyermekek és az ifjúság meg­nyerését és szolgálatát a könyvtárak kiemelt feladatának kell tekinteni, mégpedig nemcsak azért, hogy eze­ket a korosztályokat felkészítsük jö­vendő életfeladataikra, hanem azért is, mert a felnőttkori magasabb szintű könyvtárhasználatnak ez az alapvető feltétele." Tegyünk mellé egy másik idézetet: .... a haladás forrásai nem a programok, hanem az egyesek kimű­velése. Ezt ismét csak úgy érhetjük ei, Elhangzott a gyermelrikönyvtárosok pécsi ta pa szia latcseré jón. hogy ha a tanítást átváltoztatjuk ta­nulássá, az olvasást olvasássá, az időleges oktatást állandó önművelés­sé." Nos, az utóbbi idézet 60 évvel élőbbről, 1909-ből való, Ferenczi Zol­tán egyik tanulmányából. Lám, mennyire összecseng a két vélemény I 2. Mindez, továbbá az olvasás nívó­jának emelése — amit a nemzetközi könyvév egyik alapcéljaként jelöl meg — elképzelhetetlen anélkül, hogy az olvasás ne kezdődjék egészen fiata­lon, tehát gyermekkorban, s hogy ez az olvasás ne módszeres céltudatos­sággal, tervszerűen történjék, a könyv­táros irányítása mellett. Sőt, továbbmegyek: a könyvvel való kapcsolatot már az iskoláskor előtt is kívánatos megteremteni. Lám, a sportszakértők csecsemőkorban elkez­dik az úszás oktatását, azelőtt, hogy a gyermek járni tudna. Azt hiszem: az a szellemi „víz", amit a könyvek­ben foglalt szépség a gyermeki lélek­nek jelent, van olyan jóindulatú irán­ta, mint az uszodák vize testük iránt 3. Egy afrikai állam vezető tanügyi funkcionáriusa nemrégiben a követ­kezőképpen nyilatkozott: „A nemzetközi könyvév alkalmából legszívesebben azt tenném, hogy min­den gyermeknek egy jól megválasztott könyvet adnék.” Tehát: jól megválasz­tott könyvet Ez a megszorítás sok mindenre utal, s igen erősen a könyv­táros személyére, aki ezt a megvá­lasztást végezné. 4. Folytatva: a gyermek-könyvtárosi munka legalább olyan mértékben ne­velői tevékenység mint könyvtárosi. Sőt: ez a munka egy sajátos fajtája a pedagógiai munkának, sajátos és a legnehezebbek közül való. „A gyermekkönyvtáros nem adhat fel leckét nem jelölhet id kötelező ol­vasmányt nem kérheti számon az el­mondást ... Lényegében külső és ha­talmat adó jogosítványok nélkül, a szolgálattételen keresztül keH nevelő­vé válnia és válik is azzá" — amint Bdrtha Andrásné—Futala Tibor—Köny­ves Tóth Lilla: A közművelődési könyv­tárak feladatai a művelődési hátrány­nyal induló gyermekek és fiatalok se­gítésében című 1971-ben megjelent könyvében olvashatjuk. Hogy a. könyv, a könyvtáros és az olvasó hármasságában a gyermek- könyvtárosnak kulcsszerepe van, az nem is vitás. Bvegtömböket, s ha már fgy alakúit, összegyűjtötték a népviseleti tárgya­kat, régi kender-szerszámokat, egy pincefölszerelést, amit nagyfejszével vágtak ki valamikor. S a klubkönyvtár mellett, a nemrég megkapott épület egyik felében kiállítást rendez a falu, saját kincseiből, megőrzött emlékei­ből, saját elhatározásából, egyszerű­en önmagának... (A huta dolgát azért nem volna szabad annyiban hagyni. Festői vidék közepén, „romantikusan" megközelít­hető ipari műemlék, amikor utóbbiban amúgyse vagyunk túl gazdagok. S nem messze innen az ibafai pipák .. J A TEMETŐ FELE vezető földút másik felén, az iskola mögötti dombon van az iskola gyakorlókertje. A vénasszo­nyok nyarának nyájas napja alatt sa­látát ültetnek a gyerekek. Amott egy fóliás ágyás készül. A fiúk ásnak. A gyakorlati foglalkozás tanára, Kuncz Elekné egyben 1957-től az is­kolaigazgató. Közel kétszáz gyerek tartozik a körzeti iskolához, a diákott­honban 47 a létszám. A napközisek negyvenen vannak. Sasréten és Szent- mártonpusztán az idén szűnt meg az iskola, Terecsenyben és Antalszálláson még van 8—8 tanuló . A négytanter­mes új iskola feltűnően modern, ab­lakai hatalmasak, termei világosak. A gyakorlókért alatt sportpálya épül. Egyelőre a meredek tereppel bajlód­nak, természetesen társadalmi mun­kában. A diákotthonban szabadpolcos könyvtár van. Tizenhat pedagógusa van az iskolának és tavaly tizenegy (!) törzsgárda jelvényt osztottak ki... Ti­zenöt év alatt, mióta az igazgatónő itt van, két gyereket kellett csak fel­menteni a nyolc általános elvégzése alól. Mindezek miatt legszívesebben kü­lön cikket írtam volna az almamelléki iskoláról. — A legkevesebben azok vannak, akik az általános után mindjárt el­mennek a tsz-be dolgozni — mondja az igazgatónő. — Legtöbben mező- gazdasági szakközépiskolába, szak­munkásképzőbe mennek. Van tanítvá­nyunk a nagykőrösi konzervgyárban, a szegedi vasútnál, visszajöttek a fa'u- ba olyanok, mint tsz-könyvelő, gyógy­szerész, ogrármémök. Neveltünk pe­dagógusokat is. A lényeg az, hogy igényességre neveljünk. S elhangzik egy apró, roppantul jellemző történet Orsós Jóskáról, aki nemrég Kaposváron „szólította le” az „igazgató nénit”. Katona, s majd gép­kocsivezető szeretne lenni. „Óvári óra már a nevem” dicsekedett a fiú. Ami­ből kiderül, hogy Orsós Jóska komo­lyan neki akar vágni az új életnek. Sok a cigánygyerek. A nyolc álta­lános elvégzéséről említett iménti adat ezért olyan hatalmas eredmény. Az iskola folyosóján ott lógnak sor­ban a kabátok. Az egyik vékonyka, vásott kabát tetején hólószatyor. Ab­ban pedig két darab kétkilós kenyér. Tanítás után viszi haza a gyerek a családnak. A folyosó végében pedig ott áll a televízió. Lépési Kálmánné, a falu Gita né­nije tizenhat harmadikost és 18 elsőst tanít együtt és esküszik az osztatlan tanítás jó oldalaira. A számtant a Lé- nárd-féle kísérleti módszer szerint ok­tatja. Négy nagy gyereke van már a világban szerteszét, de ó ittmarad a falubap. Miért? Erre nem is tudna fe­lelni ... Később, sokmindenről mesél- getve, mondja, hogy amikor viszi a két vödör vizet a háza felé, a szem­közti fiatalasszony átszalad és kinyitja neki a kaput hogy ne kelljen letenni a vödröket. „Hát ezért maradok én itt' - jut eszébe az iménti kérdés a tanítónőnek. A cigánygyerekeknek pedig mind­nek van tornaruhája, iskolaköpenye. Hogyan is? A községi tanács meg­veszi nekik a köpenyt és a torna ru­hát ... A régi két tanterem (ahol az alsó­sokat tanítják) mellett a gyakorlati műhelyek. A lányokéban négy varró­gép, villanytűzhely, halomszám a tá­nyér meg a lábos, lisztesdobozok, mo­sogatódézsa. Főzni, varrni, háztartást vezetni tanulnak a lányok, azt hiszem, a reáipolitika helyi diadalaként. A fiúk műhelyében a fűrészek, kalapá­csok és fogók szabályos rendjét, a lakkok és festékek gazdag választé­kát, a gépek és szerszámok bőségét megirigyelhetné sok igazi műhely is. A községi tanács minden évben pá­lyázatot hirdet a faluról szóló leg­jobb, legszebb dolgozatokra, s könyv- jutalommal díjazza őket. A diákszónóban egyforma fürdőkö­penyt adnak a gyerekeknek. A szűk hely ellenére ízléssel, szellemesen es barátságosan rendezték be a szállást. A könyvtár-tanulószoba viszont tágas, szinte csábít a meghitt szellemi fog­lalatosságra. A FŐUTCA közepetóján lakik a folu egyik legöregebb embere, Bene bácsi. A legöregebb címen némi vita van, így hát maradjunk az „egyik legöre­gebbnél", ami pontosan 86 évet je­lent Bene bácsi az udvar végéből ke­rül elő, ahol kukoricát morzsolt a me­lengető őszi napon. A háza egy viha­ros éjszakán összedőlt, az egész falu összefogott és kiszedték a romok alól a használható anyagot Most egy ki­sebb domb áll az udvaron, eső-mosta, szél-egyengette romhalmaz. Bene bá­csi az üdvarvégi csöpp házikóban la­kik és igen vidám. A ház előtt mór téglohegyek állnak. A falu az építke­zésben is segít majd. Bene bácsit az egészség titkáról kezdeném faggatni, de nyomban til­takozik. — 70 óta tizenkétszer voltam kórház­ban — dicsekszik. — Már a tizennégyes háborúban is voltam sebesülve... Tiszteletbeli úttörő, mert az iskolá­ban is elmesélte, hogy hadifogoly ko­rában, amikor mint kőműves dolgozott valamelyik szovjet gyár építkezésén, hallotta Lenint beszélni. — Hát ölég jókat mondott — foglal­ja össze csillogó szemmel Bene bácsi a lényeget —, hogy az urak elszedték a szegényember pénzét és kivitték ide­gen országokba költeni ... Sokáig bámulom a negyedik szom­széd kerítését, mert Bene bácsi azt is megmutatja, mekkora körben állták körül Lenint az emberek . A községi tanácson kérésemre elő­szedik a szekrényből az anyakönyve­ket. A házassági anyakönyv utolsó be­jegyzése: 1972. szeptember 16. Gönczi Gyula gépkocsivezető feleségül vette Palkovics Irént. A születési anyakönyvben mindkét oldalon átvonuló komoly betűk: „Az év folyamán alapbejegyzés nem volt” Lapozok visszafelé: 71-től 68-ig ugyan­ez a szöveg. Nem szülnek többé itt­hon az asszonyok. De azért tudják a tanácson, hogy a fpluban utoljára Borbás Józsi bácsi halt meg, még október 12-én, kórház­ban. S utolsóként Németh Emőke szü­letett, szeptember 15-én. így hát csak a házasságokat jegy­zik idehaza. Mondják, templomba egy­se ritkábban mennek esküdni a fia­talok. Ezzel szemben a nagy lakzi a divat. Esemény mostanában, ez ügy­ben? Egy nővendég alatt leszakadt a pad... pedig nem is volt olyan kö­vér ... és elsősegélyben kellett része­síteni, mert úgy lezuttyant... bocsá­nat ... szegény ... A falu egyik nyomasztó gondja az Újtelep. Ügy született, ahogy mint mindenütt, az ötvenes évek elején itt is készítették a falufejlesztési tervet. A terv szerint erre fölfelé kell majd terjeszkednie a községnek. Aki kér, igényelhet házhelyet. Majdnem min­denki igényelt, persze. Építkezni meg mindenki, ugyebár, a saját házhelyé­re építsen! Ezért most úgy néz ki az Ütjelep, hogy egy ház - egy nagy pusztaság, még egy ház — még egy nagy üres terület. Javarészt a beköl­töző pusztaiak építettek, a falubeli, akinek háza van, minek építsen má­sikat? Az újtelepiek így aztán a vi­lágvégén laknak, s a falu „legszebb", de mindenesetre legújabb házai nem láthatók. Az újtelepiek közt már olyan is van, aki autót szeretne venni. Útjuk azonban nincs. Az évi KÖFA, mint em­lítettük, 52 ezer forint... Akik az orrukat a papírokba dug­va, íróasztal mellett döntenek, így szokták a dolgokat eltolni, több évti­zedre előre. Almamelléken ez az Új­telep-probléma teljességgel megold­hatatlannak látszik. NAPNYUGTAKOR néztem meg az Újtelep magányos tanyákra emlékez­tető házait. Visszafelé menet a haza­térő vetőgéppel s a pusztaiakat haza­szállító buszokkal találkoztunk. Meg a lassan hazafelé bandukoló csordá­val. Két maszatos fekete gyerek haj- kurászta őket meg egy mérges kis kutya. A jámbor tehenek megálltak a kapuk előtt és várakozás közben ér­tetlenül bámulták ezt a bonyolult vi­lágot. De érdekes dolog, a saját ott­honát az á'lat is ismeri, de még talán szereti is ... Hadarna Erzsébet 5. Mindebből eredően azxÁ m kft- vetelmények, melyeket a gyermek- könyvtárossal szemben a különféle szakkönyvek támasztanak, a legapróbb részletükben is komolyan veendők, sokkal inkább, mint más könyvtáro­soknál. Mit várunk a gyermek-könyvtárosok­tól? Mi legyen meg bennük? Az általános műveltség, a könyv­tárosi szakképzettség, több esetben a könyvtárvezetői képesség (önálló gyermekkönyvtáraknál) az irodalom- ismeret, a pedagógiai érzék és isme­retek, a fejlődéslélektani, szociológia] ismeretek, s végül a szervezőképesség. Mindezeken túl a gyermekkönyvtá­rosnak emberileg is szeretetre-méltó- nak, közvetlennek, megnyerő modo­rúnak kell lennie. Imponáló jegyzékokvetlenüll 6. Végül tudomásul kell vennünk azt, hogy a felsorolt követelmények­nek csak egyik, méghozSt», a kisebbik része adott, mint pl. a pedagógiai érzék, a szervezőképesség vagy a sze- retetre-méltóság. Nagyobbik részükre nézve igazat kell adnunk a gyermek­könyvtári munka egyik úttörő egyéni­ségének, az angol Berwick-Sayers- nek, aki már 1920-bem a következő­ket írta a gyermekkönyvtárosok kép­zésével kapcsolatban. „A gyermekek egy része született olvasó, többségüket azonban rá keS nevelni az olvasásra, kellemes helyi-, séggel, szép könyvekkel. Szükségük von a modem gyermekkönyvtár irő- nyitására és propaganda-módszereire. Ezt pedig tanulni kell." 5 ezzel — úgy vélem — a kör be Is záruk, s eljutottunk annak a be-] bizonyításához, hogy a gyermekkönyv-: tárosok képzése és továbbképzése szükséges: a tudatosság és eredmó-. nyesség magasabb szintjére csak így emelhetjük a gyermekek könyvtári el; látását. Még egy gondolatot legyen szabó«! fölvetnem az előbbiek kapcsánI Még akkor is, ha személyes ügynek látszik és közvetlenül nem is idetartozónak. Szeptember elején a belgiumi Knob; kében résztvettem egy nemzetközi köl­tői biennálén. A belga irodalom leg­rangosabb rendezvényén. A napiren­den két téma szerepelt. Az egyik; „A világ költészetének 20 éve", a má; sík: „A gyermek és a költészet." Meg kell említenem, hogy az a 10, biennálé' volt, tehát jubileumi. Az első témát tehát az ünnepi alkalom indo, kotta. De mi magyarázta a második prog ra mra-tűzését? Idézem az előadó bevezetőjének néhány mondatát: „Szinte minden alapvető dolog az élet első éveiben játszódik le. Ha a költészettel (általánosíthatjuk: a könyv, vei) történő találkozás nem esik meg a gyermekkorban, igen erős a való. színűsége, hogy soha nem is fog létre, jönni” — eddig az idézet Az igazi boldogság — meggyőző­désem — az, ha az ember minél sza­badabban, teljesebben kibonthatja személyiségét. Hiszen ezzel valósít­hatja meg azt az egyetlen, csak őbenne létező értéklehetőséget am] egyéniségének sajátja. Nos, a gyermekkönyvtáros rengete­get segíthet ebben. Szebb feladata pedig egy embernek ritkán lehet Nálunk, Baranyában a gyermek­könyvtári ellátás még nem megoldott Erre a célra létesült, korszerűen fel­szerelt gyermekkönyvtárunk alig voa még. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy megyeszerte az iskolás gyerme­keknek alig valamivel több, mint 50 százaléka olvasója a tanári, szakszer­vezeti és iskolai könyvtáraknak —■ nyilvánvaló, hogy van még teendő. S ez ónnál sürgetőbb, mert a ta­pasztalatok azt is mutatják, hogy ahol van könyvtár, főként ahol szép és gazdag a könyvtár berendezése és állománya, s jó a könyvtáros, ott nincs baj: az olvasási átlag kivétel nélkül igen magas. A feladatokról tehát szükségtelen elmélkedni: korszerű gyermekkönyvtá­rak és korszerűen képzett gyermek­könyvtárosok kellenek, minél hama­rabb és minél nagyobb számban. Dr. Csorba Győző, a Baranya Megyei Könyvtár igazgató-helyettese. r « i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents