Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

1972. november 29. DUNANTOLI NAPLÓ 5 Tegnap történt Tegnap Pécsett a Doktor Sándor Művelődési Házban postás szocialista brigádveze- tők területi tanácskozását tar­tották meg. A pécsi igazgató­ság területéről — Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék­ből — háromszáznál több szo­cialista brigádvezető és sok gazdasági vezető tárgyalt a szo­cialista brigádvezetők orszá­gos tanácskozásának határo­zatairól, a brigádmozgalom újabb célkitűzéseiről. Tájékoz­tató beszámolót Garamvölgyi Miklós, a Pécsi Postaigazgató­ság vezetője tartott. Ismertette az idei gazdasági eredménye­ket és főbb vonalakban vázol­ta az igazgatóság 1973-as ter­veit. hogy ezzel segítséget ad­jon a szocialista brigádok jö­vő évi vállalásaihoz. A brigád­mozgalom időszerű kérdéseiről Kovács Endre, a Postás Szak- szervezet területi tanácsának munkatársa adott tájékoztatást. A tanácskozáson részt vett Ercsényi Lajos, a Postavezér­igazgatóság szociális ügyosztá­lyának vezetője és Pálfalvi Jó­zsef, a Postás Dolgozók Szak- szervezetének politikai munka­társa, * Ölési tartott tegnap a Bara­nya megyei Tanács népműve­lési csoportja. Az ülésen a nyolc általános iskolai végzett­séggel nem rendelkező felnőt­tek oktatásáról, illetve a ma­gánvizsgákra való felkészítésé­ről tárgyaltak. Pécsett 615 gyermek Tanácskozás az állami gondozottak patronálásáról Pécsett 615 gyermek él az ál­lami gondozás különböző for­mái között. Államunk teljes mértékben gondoskodik az ott­honokba kerülő fiatalokról, azonban o neveltetés költségei nem tudják számukra pótolni a szülői szeretett. Hozzáértő pedagógusokra, gondoskodóan feléjük forduló felnőttekre van szükség, akik ezeknek az érzel­mi kötődés nélkül felnövő fia­taloknak valamiképpen pótolni tudják a szülői házat. Az álla­mi gondozott fiatalokkal való törődés egyik formája a patro- nálás, ezen belül a vállalatok, üzemek, különféle szervezetek patronáló tevékenysége. A pat- ronálós helyzetéről tárgyaltak ma délelőtt a Pécsi Városi Ta­nácson az állami nevelő ottho- nök igazgatói, a tanács ifjúság- védelmi előadói, a bíróság, az ügyészség képviselői, valamint a vöröskereszt és a szakszerve­zet képviselői. A tanácskozáson részt vett Mészáros Lajos, a Művelődésügyi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osz­tályának főelőadója, Papp Im­re, Pécs város Tanácsának el­nökhelyettese, valamint Gábriel József, művelődésügyi osztály- vezető. Papp Imre megnyitója után Szilágyi János, a Pécsi Állami Fiú Nevelőotthon igazgatója vi­taindító előadásában elemezte az üzemi, gyermek, és ifjúság- védelmi patronálás jelenlegi helyzetét Pécs városában. Fel­szólalása után a tanácskozás résztvevői vita formájában mondták véleményüket, javasla­taikat. Mint ismeretes a kormány határozatban kötelezte a válla­tok és szövetkezetek felügyeleti szerveit és vezetőit, hogy a gyermekvédelem fejlesztését anyagilag és erkölcsileg egy­aránt segítsék. Ez a segítség azonban sokszor hátráltató té­nyezőként jelentkezik, ha az üzem vagy vállalat saját, egy­szeri érdekei és nem a gyerme­kek fejlődésének érdekei kerül­nek előtérbe. E téren igen so­kat segítene, ha az üzemeknél a szakszervezeti bizottságok se­gítségével olyan bizottságokat szerveznének, melyek feladata lenne felkutatni és kellő formá­ban segíteni a nagy családos, vagy veszélyeztetett családok gyermekeit, illetőleg fokozottan Tanácskozik az országos diákparlament Gitározó képviselők (Munkatársunk telefonjelen­tése.) Dalol a parlament. Az elnöki asztal előtt három fiú, hárem „népénekes” gitározik. „Inkább légy ma aktív, mint holnap rá­dióaktív” — szól a dal. A képvi­selők ütemes tapssal kísérik éneküket Igazi, fiatalos hangulatban kezdődött meg hétfőn Buda­pesten, a Láng Művelődési Ott­honban a IV. országos diákpar­lament. Az ország középiskolá­sainak közel 300 küldötte, a KISZ-bizottságok és a tanácsok iskolaüggyel foglalkozó munka­társai jöttek el, hogy három napon át tanácskozzanak a diákéletről, gondjaikról, prob­lémáikról. A tizenegy fős baranyai cso­port vasárnap délben utazott Budapestre. Este az I. kerületi KISZ-esek „fogadást" adtak tiszteletükre a Zöldfa étterem­ben. Megnyitó. Dr. Gosztonyi Já­nos művelődésügyi miniszterhe­lyettes előadását hallgatják, A miniszterhelyettes részletes, fia­talos lendületű előadása fog­lalkozott a diákokat érintő és érdeklő valamennyi fontos kér­déssel, kitűnő vitaanyagot ad­va a háromnapos tanácskozás plenáris és szekcióüléseinek. Szólt — többek között - az érettségi és az egyetemi felvé­teli vizsga reformtervezetéről, a tanár—diák viszonyról, a kor­szerűtlen tankönyvekről és nem kielégítő tankönyvellátásról, a menzai normák január 1-vel történő felemeléséről, a kollé­giumi helyzetről, egyszóval mindarról, ami o diákokat na- gyonis közelről érinti. — Mindent „lelőtt" a Gosz­tonyi elvtárs — mondta a szü­netben Csauth Teréz, az egyik baranyai képviselő. Válaszolt egy csomó olyan kérdésre, ame­lyeket szerettünk volna meg­kérdezni. Ez persze nem baj, hisz ezek a dolgok legalább folyamatban vannak. — Azért mindent nem — teszi hozzá Kutnyánszky Géza, a KISZ Baranya megyei Bizottsá­gának iskolafelelőse. Mi pél­dául nagyon fontosnak tartjuk a kollégiumi munkát, a szak­munkástanulók helyzetét és képzését, a diákönkormányza­tot, az úttörő ifivezetők munká­ját. Marad azért megvitatni va­ló bőven. — Én az ifivezetői munkáról szeretnék szólni a plenáris ülé­sen — mondta Sarkadi Eszter, a megyei ifiparlament küldötte. — Sajnos, túl kevés középisko­lás ifivezető dolgozik az úttörő- csapatoknál, s főként a szak­munkástanulók és az ifjúmun­kások hiányoznak. Valahogy nagyobb rangot kellene adni az ifivezetői munkának. A „parlamenti folyosón” cso­portokban vitatják a képviselők az előadást. Vágni lehet a füs­töt. Aztán újra megszólalnak a gitárok. Dalol a karzat, a fo­lyosó. — Aki ezt a dalt nem isméd, mélységesen szégyellje , magát- szól a főgitáros — majd rá­zendít: „Balalajka . . .” Szor­galmasan dolgoznak a „kollé­gák”, az iskolaújságok, iskola- rádiók tudósítód annyi mikro­fon veszi körül a gitárosokat, mint egy nyilatkozó személyisé­get. Készül a színes tudósítás. Két „kolléga". beszélget: — Már csináltam két portrét, szerinted elég lesz? December 3-án Baranya fodrászbajnokság Milyen lesz a téli hajviselet? Hódít a hullámos frizura, vagy ismét a gyűrűs, loknis fazonok jönnek divatba? Megfelelő-e a szakmai színvonal Pécsett és a megyében, s mi erről a leg­illetékesebbek véleménye. — Ezekre a kérdésekre igyekszik a gyakorlatban választ adni a Baranya fodrászbajnokság, amit december 3-án, immár ötödik alkalommal rendez a Magyar Fodrász Klub Baranya megyei szervezete. A bajnokságon a Pécsi Fod- rószipari Vállalat, a Baranya megyei Fodrász Szövetkezet, valamint a KIOSZ fodrász szakosztályának legjobb ver­senyzői „mérik össze a frizu­rákat". Az országos versenye­ken és világbajnokságokon ki­váló eredményeket elért fodrá­szok fésülési bemutatót tarta­nak, ahol koktél- és revüfrizu- rákat is láthatnak majd az ér­deklődők. A programban szak­munkástanuló-verseny is szere­pel. A leendő mesterek modern nappali, vízhullámos, angol ol­dalválasztékos, valamint beat- frizurákat fésülnek. A szakmai szempontból rangos és látvá­nyos eseményre a KISZÖV székház kultúrtermében kerül sor. — Nem tudom, én ilyesmivel nem foglalkozom, csak egy tu­dósítást kell írnom. — Tudod, nálunk a főszer­kesztőnek az az álláspontja . .. - hallani még a zajba vegyülő ta pasztalatcserét. Lelkendezve jön a pécsi Ja­nus híradó munkatársa.- Sikerült meginterjúvolnom Szentistványi Gyulónét. Ö is itt van.- Gyerekek, este közösen színházba megyünk — lobogtat­ja a jegyeket Kutnyánszky Gé­za. — Aki fel akar szólalni hol­nap a szekcióüléseken, még színház előtt gondolja át a mondanivalóját... Pánics György törődni az állami gondozott gyerekekkel. Kiemelten kell se­gíteni a nevelőotthonokból a vállalatokhoz került fiatalok be­illeszkedését - társadalmi kap­csolódást kell biztosítani szá­mukra. A tanácskozás résztvevői va­lamennyien egyetértettek ab­ban, hogy az üzemi patronálás módszereit ki kell terjeszteni úgy, hogy azok még hatéko­nyabban segítsék az állami gondozott gyermekeknek a tár­sadalomba való beilleszkedé­sét. átadták a pécsi leánykollégium korszerűsített épiiletszárnyát A sárban a baleset lapul Ellenőrző autók az utakon A közúti igazgatóságok ve­zetői, valamint a Belügyminisz­térium közlekedési csoportfő­nökségének képviselői vettek részt hétfőn a KPM közúti fő­osztályának országos jelentő­ségű tanácskozásán. A téma: országosan szaporodtak a be­tonútokra felhordott sár miatt a balesetek — sokan mit sem tö­rődve az előírásokkal, letakarí- tatlanul hagyják a földútról felhordott sarat. Baranyában 'naponta 5—10 helyről is jelzik a Közúti Igaz­gatóságra, az életveszélyes sár­felhordásokat. A megyében 1971-ben mór végeztek felmé­rést: a szabálytalan útfeljárók hol veszélyeztetik a főutakat? Ezeket rövidesen megcsinálták, illetve megszüntették — sajnos, azóta újabbak szolgáinak bal­eseti forrásul. A tanácskozás célja, hogy a mezőgazdasági üzemek veze­tőit belátással (ha így nem si­kerül, büntetéssel) rákényszerít- sék az utak megtisztítására. A Közúti Igazgatóság URH adó­vevő rádióval felszerelt ellen­őrző kocsijai rendszeresen jár­ják az utakat, ahol lehetséges azonnal megszüntetik a bal­esetveszélyes helyeket, ahol nem, segítséget kérnek az ügye­iétől. Az ellenőrző kocsi fel­adata, hogy a felelősséget is azonnal megállapítsa, $ a takarítás vagy szabálytalan út­feljáró megszüntetésének költ­ségeit kiszámlázzák. Természe­tesen így sokkal többe kerül, mintha a mezőgazdasági üze­mek önmaguktól, saját erőből hozták volna helyre az utak biztonságát. Mindennemű festő és mázoló munkát vállalunk a megye egész területén. PÉCSI ÉPÜLETSZERELŐ ÉS KARBANTARTÓ IPARI SZÖVETKEZET. PÉCS, KOSSUTH LAJOS UTCA 63. SZÁM. Tegnap délelőtt átadták ren­deltetésének Pécsett a Geisler Eta utcai középiskolai kollégium átalakított épületszárnyát. Az intézményt ugyanis mintegy nyolcmillió forintos költséggel korszerűsítik. Erre azért van szükség, mert a több évtized­del korábban épült hálóterme­ket nehezen lehetett fűteni, továbbá a mai követelmények­hez képest kevés volt az egész­ségügyi célokat szolgáló helyi­ség, elsősorban a mosdó és a fürdő. A tegnap átadott épületnek az első és második emeletén — kényszerűségből — már ed­dig is laktak diákok, az ugyanis már szeptemberben elkészült. Most pedig a földszintre is be­költöztek. Ezzel ugyan nem szaporodott a kollégiumi férő­hely, mivel az épület újabb szárnyait korszerűsítik, s most meg azokból kellett kiköltözni a tanulóknak. Az összesen nyolcmillió forintos korszerűsí­tés révén azonban megfelelő számú mosdó és fürdő, vala­min) olajfűtés áll majd a diá­kok rendelkezésére. A munká­latokat a Pécsi Tatarozó Vál­lalat végzi. Eddig, az idén há­rommillió 100 ezer forintos munkát fejeztek be, jövőre to­vábbi kétmillió forintért kor­szerűsítik az épület újabb szár­nyát. A tegnapi átadáson — amelyen részt vett Gábriel Jó­zsef, Pécs Városi Tanács ,VB művelődésügyi osztályának ve­zetője — azt a tájékoztatást kaptuk, hogy jövő szeptember­re — esetleg a város más is­kolai beruházásainak elhalasz­tása árán is teljesen befeje­zik a Geisler Eta utcai kollé­gium korszerűsítését, több mint négymillió forintért. Emlékek huszonnyolc évvel A kádármester sovány férfi, de szívós, kemény, mint a tölgyfából faragott don­ga. Milyen is legyen, hiszen jó negyvenöt esztendő óta fűrészeli a rönköt, gyalulja- formálja a deszkát, hajlítja, huzatja ab­ronccsal a dongákat hordó alakzatra. Itt lakik mindjárt az elején Jakabfalvá- nak, a baloldali soron, talán a harmadik, negyedik házban. Egységes, zárt porta, olyan, mint a többi baranyai svábház, csakhogy az udvar végét lezáró pajta tulajdonképpen műhelye a mesternek. Két ajtaja van, a hátsón kijutni a fa­rakások, abroncs-halmazok közé, onnét pedig jó háromszáz méterre fölfele, a pincéhez. Bakhátas, homokos út vezet oda, a lovasszekér elég magas ahhoz, hogy könnyedén haladjon, mégis le­kanyarodnak a vetésre, pedig Nesz lani bácsi két léc darabból keresztet szögeit, ki is tűzte a vetés szélére, de hiába. Letelepszünk a pedagógus Layber Im­rével, aztán egy villányi fiatalemberrel a présházból nyitó kis szoba asztalához, Jani bácsi meg az üveg topóval jön föl a hordóktól és ereszti az ideit a decis poharakba. — Be kéne fűteni... — mondja. — Persze — jegyezzük meg mindnyá­jan, de még sem fűtünk be, mindegyi­künk a másikra vár, a fene sem botorkál fa után kint a sötétben. Pedig hideg van s egy sötét, kihűlt vaskályhánál aligha van szomorúbb látvány. Már mint maga a látvány. Mert mi egyáltalán nem szo- morkodunk, néhány pohár után mégúgy sem, gomboljuk is a kabátot, Imre va­dász-vizslája meg ugrálva lelkendezik. — Kóstoljuk meg a többit, s amelyik Ízlik, abból fölhozunk egy kanosával ■ . ■ Lemegyünk a pincébe, ami szokatlanul hosszú, a kádármester szerint huszonöt- harminc méter. És a végében, a falon átlyuggatott gumitárcsát látok. Golyóverte lyukak ... — Ez mi? — Itt lőttem be a puskáimat. Volt úgy, egyszerre három is volt, még robsitz ko­romban — mondja nevetve Jani bácsi. — A háború előtt persze... De ehnek köszönhetem, hogy a németek nem vittek ki Németországba. De ez már Esztergály községben volt, odáig csak velük kellett tartanunk. A német tiszt kérdezte, ki is­meri a vadjárást, kéne lőni valamit. Je­lentkeztem, mondtam adjon puskát. Nos aztán néhány nyulat, fácánt lőttünk és amikor beállítottunk a zsákmánnyal, ép­pen akkor kerestek embereket, akik visz- szajönnek Bolyba, lovakért. Említettem neki, hogy mi jakabfatviak valamennyien jól ismerjük a lovakat, világéletünkben csak lóval foglalkoztunk. Kaptunk is egy rryilt parancsot, mire a nyulakat meg­nyúztuk. Ezzel aztán elindultunk vissza ... némi kerülővel persze ... A Villánytól néhány kilométerre lévő' Kisjakabfalva lakosságának zöme akko­riban is németajkú volt. A szólamok a „nagy német birodalomról" és a német­ajkúok „kötelességéről" itt is elhangzott. Mai zsargonnal élve, — ezt a szöveget kevesen vették be. A felszólítást sem, hogy önként lépjenek be a német had­seregbe. Különben is, SAS-behivóval Nesz Jánost már egyszer kicitálták a frontra, negyvenháromban haza is jött egy „gyö­nyörű" tífusszal, teljesen leromlott álla­potban. — Negyvennégy őszén még is menni kellett. A feleségem tüdőgyulladással fe­küdt, a gyerekek kicsik voltak, az asszony azt mondta a német tiszthelyettesnek, ha engem elvisznek, őt előbb lője le, mert úgy is elpusztul itthon, tehetetlenül, ma­' gárahagyatva ... Arnold Péter, Biró András, aztán Hoff­mann, meg a Schrempf és Nesz János —■, ennyit szedtek össze a németek Ja- kabfalváról azon az őszön és Villányban, a zsidótemplomba terelték őket a töb­biekkel együtt, s napok . múltán tovább, Pécsen át Sásdra, Galambok és Eszter­gály községekig. — És látjátok — mondja tovább lani bácsi — végül is nem mentünk nagyon messzire és mégis jó egy hónapon át kóvályogtunk, sőt, az utolsó hetekben már itt Siklós, Kémes, Rádifalva környé­kén, még is olyan nehezen kerültünk haza. Mert a nyílt parancs csak Bolyig szólt, attól kezdve már a fejünkkel ját­szottunk. Rádfalván is például a községi bíró elkérte a’puskát — ez az egy fegy­verünk volt ötünknek — nehogy a szov­jetek megtalálják nálunk, ha beérkez­nek. De a németek visszajöttek, akkor meg a bíró volt bajban a puskával, be­dugta a kazalba, ahol mi megbújtunk. Aztán végre véglegesen a szovjet alaku­laté lett a község, akkor meg azok néz­tek bennünket náciknak. De volt nekem egy olyan igazolványom, amit mar a né­metek alatt eldugtam a csizmámba. — Milyen igazolvány? Layber Imre mondja: — Volt itt egy törvényen kívüli szer­vezet. Az volt a neve: ,,Hűséggel a Hazáért!". Ez a magyarországi németek Volksbund ellenes szervezeteként műkö­dött. — Kaptunk az oroszoktól két kis szibrl konyit is, szekérrel... — Micsodát? — Szibériai lovat. Tudod, olyan kis­termetű, nagyszőrű, nagyfejű kis lovacs­kák. Egy ilyen fogattal érkeztünk haza november vége fele, Jakabfalvára. A lo­vakat nekiadtuk a Bock Gáspárnak, mert őt éppen a németek „szabadítot­ták" meg lovaitól. Igaz aztán, Gáspár sem sokáig örvendezhetett, mert egy hét múlva a bulgárok kérték el tőle, cserébe hagytak neki egy szép sárgát, csak az meg sánta volt. Mindegy, a bulgároknak is kellett, végül is még tartott a háború. Csípős, hideg éjszaka van, amikor el­indulunk a hegyről, hazafelé. Fölfele jövet még világos volt. még is csetlet- tünk-botlottunk a bakháton, most meg koromsötétben, — érdekes — milyen simán lépkedünk. Talán igaz is, hogy a „Madonna" megóvja, kötényébe fogja az embert, ha egy kevéssel:.. többet ivott. Rab Ferenc T i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents