Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

1972. november 29. DUNANTOll NAPIÓ 3 Kutatások a képességfejlesztésről Négyszáz pécsi tanuló ötéves megfigyelésének eredményei Nem helyes az egyoldalú tehetségszemlélet — Lényeg: az egyénenkénti foglalkozás növelése és a cselekeótetés Abszolút tehetségtelen gyerek nincs! — óllapítottuk meg múlt­kori írásunkban, amikor szak­emberekhez intéztünk körkér­dést: ki a tehetséges gyerek? - Mivel azonban a gyakorlati iskolai és családi nevelésben meglehetősen általános a meg­különböztetés — egyik gyerek tehetséges, a másik tehetségte­len! — a párthatározat helyes végrehajtása érdekében fontos mélyebben kutatni e kérdést, s a tehetség alkotóelemét, a ké­pességek rendszerét vizsgálni. Hiszen a tehetség a képessé­gek szintézise, több képesség társulása. Az interjúalany ezút­tal dr. Dómján Károly kandidá­tus, a Pécsi Tanárképző Főisko­la főigazgató-helyettese és pszichológiai tanszékének veze­tője. Egy évtizede kezdte el ku­tatásait 400 pécsi általános is­kolás gyerekkel, öt éven át vé­gezte, megírta belőle Az ok­okozati összefüggések megérté­sének pszichológiai problémái című kandidátusi disszertáció­ját, s most az új főiskolai pszi­chológiai tankönyv több fejeze­tének is ő d szerzpje. Az első kérdés: — Helyes-e a gyerekeket te­hetségekre és nem tehetsége­sekre osztályozni? — Nem helyes. Hiszen a párt- határozat is így fogalmaz: „ ... gondot kell fordítani az egyéni képességek fejlesz­tésére, a kiemelkedően te­hetséges tanulók képzésére”. Sőt, a tehetségnél szerencsé­sebb a képességre irányuló fi­gyelem. A képesség ugyanis az a pszichikai sajátosság, amely cselekvéseink sikeres végrehaj­tásának belső feltételeit jelen­ti. Az alkotó munka nem egy cselekvést, hanem cselekvések egész sorát foglalja magába. Következésképpen az alkotó­munka több képesség szervező­dését jelenti. Például ahhoz, hogy valaki tehetséges zene­szerző legyen, nem elegendő egyféle képesség, például a zenei hallás. A hallásappará­tussal összefüggő képesség mellett hangszerkezelés, mély zenei és általános műveltség, zenei emlékezet, zenei alkotó­képzelet, kompozíciós képesség, kommunikációs képesség szük­séges többek között. A ráter­mettségeknek, hajlamoknak, ké­pességeknek a társulását, sajá­tos integrációját nevezzük az­tán tehetségnek. Mivel pedig nincs egészséges gyerek vala­milyen képességek nélkül, álta­lában e képességei is valami­ben megnyilvánuló tehetséggé szerveződhetnek, fejlődhetnek — tehát nincs tehetségtelen gye­rek, csak ki-kl másban tehetsé­ges. Hasonló szellemben foglal állást a párthatározat: „ ... ,a tehetséges fiatal’ gyakran egyenlő azzal, aki elméleti té­ren különb társainál, akinek az úgynevezett szellemi foglalko­zásokhoz szükséges képességei fejlettebbek az átlagosnál. Ezt a felfogást kell megváltoztat­nunk, mert nem igaz. A tehet­ség fogalma csak akkor teljes, ha azt az emberi munka egé­szére, mind az elmélet, mind a gyakorlati tevékenységkörök szerteágazó készségeire egy­aránt vonatkoztatjuk.” — Melyek a képességek fej­leszthetőségének legáltaláno­sabb feltételei? — Ez nemcsak tudományos és pedagógiai kérdés, hanem messzemenő világnézeti és tár­sadalmi-politikai összefüggései is vannak. Nem véletlen, hogy a kapitalista viszonyok között a filogenetikusán rögződött, örök­lött diszpozíciók jelentőségét gyakran eltúlozzák a fejlesztés, nevelés rovására, éppen a ké­pességek területén. A képessé­gek fejlesztésének ugyanis meg­vannak a maga pedagógiai­pszichológiai feltételei és törvé­nyei. A legáltalánosabbak: az idearendszer nagyfokú a la - kíthatósóga. Ez azonban nem jelent valamilyen képlé- kenyséaet. mert az idegrendszer integrációia és sztereotioiója a személyiség egységét bizto­siba. amelv válooat a hatások között. Faves ha*ásakat felerő- | sít, másakat csökkent. Vagyis a kéness^nek feilesztécében a céltuda*ossáq és a oedanóniai elgondolásán eredményes lehet. A másik feltétel a dinamika és « szerkezet egysége. Ennek lé­nyege: minden pszichológiai fo­lyamat hagy némi nyomot az idegrendszer szerkezetében, ala­kítja azt. A rendszeres gyakorlással fejlődő szer­kezet új, magasabb szinten te­szi lehetővé a szellemi műkö­dést. A gyakorlás hiánya pedig visszafejlődést, sorvadást ered­ményez. Végül a harmadik fő- feltétel az átvitel (transzfer hatás, generalizáció). A gya­korlás, a fejlesztő hatás ugyan­is áttevődik a pszichológiai élet más területeire is. Az átvitel az azonos vagy hasonló területe­ken érvényesül leginkább. — Egy iskolai osztályban te­hát eltérő képességű gyerekek vannak. Ez a sokféleség meny­nyiben akadály az osztályt ta­nító pedagógus számára? — A gyerekek különböző adottságait, rátermettségét gya­koroltatással, tevékenységgel képességgé tudjuk fejleszteni. Mert a képesség nem előzmény nélküli, hanem a neki megfele­lő tevékenység gyakorlásával fejleszthető ki. Például a szá­molási képességek számolási tevékenység útján. Éppen ez a gyakoroltatás, cselekedtetés ad­ja meg a pedagógus számára a lehetőséget arra, hogy meg­ismerje mondjuk mind a har­minc gyerekének adottságait, rátermettségét. Ha nincs mód a cselekedtetésre, nincs mód a megismerésre sem. Erre lehető­ség csak megfelelő létszámú osztályban, nem túlterhelő tan­anyag esetében van. Ügy, hogy a pedagógus az osztályt ne csak egynemű közösségként tudja kezelni, hanem vele együtt egyénileg, az egyes tanulóra is tudjon figyelni, az egyes gyerek sajátos, a töb­bitől eltérő adottságait is fej­leszteni. A lényeg: minden ta­nuló számára biztosítani a te­vékenységet, az ismeretek elsa­játításában való önálló részvé­teit, a személyiség sokol­dalú fejlesztése érdekében.- Saját kísérletei hogyan igazolták ezt? — Ugyanazt a tananyagot háromféle csoporttal tanítottam. Az egyikben minden gyerek maga is dolgozott, például kí­sérletezett. A másikban csak képek alapján oldotta meg a feladatot, a harmadikban pedig csupán szóbeli magyarázatot kapott, összehasonlíthatatlanul a legjobb eredményt az első csoport érte el, a második már gyengébb volt, a harmadik a leggyengébb. Az első csoport­ban tudták a gyerekek ismere­teiket a legjobban alkalmazni más, hasonló probléma megol­dásához is. Még annyit: a leg­újabb nemzetközi kutatások sor­ra azt igazolják, hogy a 6—10 éves, tehát alsó tagozatos gye­rekek megfelelő tananyog és eljárások mellett sokkal többre képesek, mint ahogy korábban gondoltuk. Földessy Dénes MEGÁLLAPODÁS A MAGYAR ÉS A JUGOSZLÁV ÍRÓSZÖVETSÉG KOZOTT A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság közötti, 1972 —73. évi kulturális és oktatási együttműködés munkatervének megfelelően kedden megálla­podást írt alá a Magyar írók Szövetsége és a Jugoszláv írók | Szövetsége. Az okmányt magyar részről Darvas József, az írószövetség elnöke, jugoszláv részről pedig Ciril Kosmac, a Jugoszláv írók Szövetségének elnöke látta el kézjegyével. A két szövetség képviselői egyebek között meg­állapodtak, hogy a magyar— jugoszláv irodalmi kapcsolatok elmélyítésére, a könyvkiadás és a műfordítás magasabb szintre emelésére rendszeresen kon­zultációt folytatnak — esetleg egy később megalakítandó ve­gyes bizottság keretei között. Kölcsönösen arra törekednek, hogy már 1973-ban létrejöjjön az első tárgyalás. Arató Károly estjéről Hétköznapok és csodák Az irodalmi estek nem a megméretés fórumai, bár akar­va, akaratlanul a versek ilyen­kor is „vizsgáznak”. Különösen izgalmas kérdés az, milyennek ítéltetne'k annak a költőnek a versei, akitől távol áll a har- sányság, a pódium vonzása — mint Arató Károly esetében, akinek estjét hétfőn rendezték meg a Doktor Sándor Művelő­dési Központban. Az alkalom a harmadik, Szivárvány után című kötete megjelenése volt, de az est anyaga mégis töb­bet markolt — oldó és színező darabokként, s a költő kísérle­tező hajlamát érzékeltetve el­hangzottak prózai írásai is, tár­cák, amelyekben a világ leg­apróbb, mások számára jelen­téktelen villanásaiból akár a végtelenig repülhet a képzelet. Az irodalmi est a költészet és a költő barátainak találko­December 17-én megyei döntő „Szóljatok, szép szavak — Petőfi Sándorról" Országos rendezőszervek a 150 éves jubileum tiszteletére ez év tavaszán meghirdették pályázatukat a „Szóljatok szép szavak __ Petőfi Sándorról" c ímmel: irodalmi és dokumen­tumműsorok szerkesztésére, il­letve dramatizálására és azok bemutatására. „Mert meghaltak, s te itt lehetsz — minden perc kötelez." Győri reflexiók a dunántúli költők találkozójáról A fenti Illyés Gyula idézet két napig volt olvasható Győr város Tanácsa tanácstermének elnöki pódiuma fölött. A két­napos rendezvénysorozatnak is ez volt a mottója, szükségszerű sorcserével — Gergely Ágnes szellemes megjegyzése* alapján is — a „minden perc kötelez” került előtérbe. Az eszmecseré­re a rendezőszervek jóvoltából biztosított alkalommal senki sem élt vissza, a legrövidebbre fo­gott szó így jobban hangsú­lyozta a lényeget, bizonyította az ilyenfajta találkozók szüksé­gességét. A rendezvények — a szavalóverseny, nyilvános vi­ta, találkozási lehetőség élő költészetünk reprezentánsaival — nemcsak a közönségnek je­lenthettek élményt, élményt je­lentettek a résztvevő lírikusok­nak, kritikusoknak is. Ezért a szerteágazó gazdag program is­mertetése, leírása helyett he­lyesebbnek láttuk a szünetek­ben magukat a meghívott köl­tőket megkérdezni: Mit jelent személy szerint önnek ez a ta­lálkozó, és hogyan foglalná össze a lényegét? Bárdosi Németh János: — Az élő költészet ünnepét éreztük itt. A ma is létező, élő dunán­túli hagyományok hasznos és korszerű továbbvitelét jelentette ez a találkozó. Tüskés Tibor alapos tanulmánya ezekben a kérdésekben is adott összefog­lalást és érdekes válaszokat. A szép versmondás versenye mel­lett a rangos Irodalmi est jól kiegészítette a tanácskozást. Dicsérni kell a figyelmes ven­Megajándékozzuk Önt a pécsváradí ÁFÉSZ ruházati boltjában. 500,— forinton felüli egyedi értékű vásárlás esetén 100,— forintos, 1500,- forinton felüli egyedi értékű vásárlás esetén 200,— forintos vásárlási utalványt adunk DECEMBER 2 8 -1 G. déglátást és szeretetet, amely gazdag emlékként él a részt­vevőkben. Somlyó György'• — Balaton- bogláron születtem. Mint líri­kusnak mindenhez közöm van — úgy érzem — legfőképpen azonban ahhoz, ami a Dunán- j túlon történik. Az ilyenfajta ta­lálkozás ezért is mindig öröm számomra, annál is inkább, I mert Pesten élő kollégáimmal is ritkán találkozom. A fiatalok j őszinte érdeklődése, lelkesedé­se a költészetért egyikőnknek j sem közömbös tény. Berták László: - A találkozó elősegíti egymás megismerését. A várost és annak építészeti, történeti emlékeit is megtekint­hetjük. Nekem az ittlét önma­gában is élmény. A Dunántú­lon születtem és itt is élek — ez benne van a lírámban, en­nek a külön hangsúlyozása nem célom. Mégis úgy gondolom, az egyetemesebb mondanivaló felé tekintő költőket is alapve­tően összeköti ez a táj, és a kulturális örökségként, hagyo­mányként bennünk élő dunán- túliság. Takáts Gyula: — Ezelőtt 25 éve tartottunk Badacsonyban egy érdekes író-találkozót. Ott voltak — többek között: Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, Csor­ba Győző, Farkas Ferenc a ze­neszerző, Tatai Sándor, jóma­gam ... Örülök annak, hogy így most fölelevenítődik ez a kezdeményezés. Fodor András: — Abban, ami itt történik, nincs semmi mes- I terkéltség, mintha minden ma- i gától, önkéntelen alakulna így. | Mindez persze a Radnóti Bi- [ zottság érdeme, amióta a Bi- j zottság megalakult és működik, I a költők érzik a hívást, örülök j annak, hogy Győr szívén viseli ] az élő költészetünknek csaknem I kétharmadát képező dunántúli : líránk ügyét, és ezzel is előse- I gíti annak továbbfejlődését. | Győri László: — Az ilyen ta­lálkozások a vidéken élőknek ; szükségszerűen többet jelente- ! nek, mint a fővárosiaknak. Jól­eső érzés az, hogy a rendezők olyan megyéből is hívtak em­bereket, amelyiknek a mai ma­gyar irodalomban nincs ki­emelkedő jelentősége. Tüskés Tibor: — A találkozó lényegét az irodalmi egymáshoz tartozáson túl az emberi együtt- létben látom. Nemcsak hivata­los résztvevők vannak itt, ha­nem írók is, akiknek emberileg is alapvetően közük van egy­máshoz. A mai magyar irodc- lom színe-java adott találkozót egymásnak. Példamutató ez a kezdeményezés, és csak örül­hetünk annak, hogy egy ilyen költészetszerető városban olyan vezetők vannak, mint Z. Szabó László, a Radnóti Bizottság tit- | kára, és a találkozó szervezője. Ténagy Sándor: — Kíváncsi voltam, hogy a tanácskozás té­májáról tudunk-e újat monda­ni. ügy látszik, tudunk. Nagy élményem, a fiatal közönség, és annak megtisztelő figyelme. Már ezért is érdemes volt ide eljönnöm. Veress Miklós: — Bár Szege­den élek, az ottani napilap munkatársa vagyok, eddigi har­minc évemből tizennyolcat itt töltöttem a Dunántúlon. A meg­hívás azt jelenti, hogy számon- tartanak itt. Jóleső érzés ez, és a kötődés valahova; ami ezzel együttjár. Lakatos István: - Akkor vol­na teljes ez a találkozás, ha nemcsak vidéken lenne, hanem folytatódna Pesten is, ha az együttlét a fővárosi íróknak is éppen olyan fontos volna, mint a vidéken élőknek. Sajnos, a fővárosban eddig ezeknek a szervezési feladatoknak nem akadt gazdája, „kivitelező­je” ... Galambosi László: — Mivel a hivatalos merevségnek nyoma sem volt Győrben, nagyon jól éreztem magam. A rendező- szervek tapintatosságának kö­szönhető, hogy ilyen jó, baráti légkör alakulhatott ki röpke két nap alatt. Az itt sorakozó rögtönzött vé­lemények önmagukért beszél­nek. Borús volt az idő mindkét napon. Esett az eső. Bent a tá­gas tanácsteremben, és a félre­eső szögletekben beszélgetők derűje elfeledtette azt, hogy november van ... és sok min­dent elfeledtetett. Köszönet ér­te Győrnek! (Bebesi) Az országban mintegy 180 csoport nevezett be a Petőfi pályázatra. Baranyából nyolc együttes jelentkezett egy-egy forgatókönyvvel. A pécsi Dok­tor Sándor Művelődési Központ irodalmi színpada „Dicsértessék a nép neve"; egy jeligés pályá­zat „Csalogányok és pacsirták"; a sásdi irodalmi színpad „A néppel tűzön vizen át": a hi­dasi irodalmi színpad „Előre, a I néppel tüzön-vizen át"; a i komlói Bányász Színpad „Bor- j dal" címmel nyújtott be pályá­zatot; a Pécsi Jogtudományi Egyetem irodalmi színpada pe­dig Petőfi Az apostol című poémájának színpadi adaptá­cióját készítette el a kiírásra. A pályázaton ezenkívül részt vesz a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola irodalmi színpada. Mind a nyolc baranyai együt­tes december 17-én, a Doktor Sándor Művelődési Központban megyei bemutatón adja elő Petőfi-műsorát. Ezt követően or­szágszerte területi bemutató­kat rendeznek Budapesten és öt vidéki városban, köztük Pécsett is. A pécsi területi be­mutatón Baranya, Fejér, So­mogy, Tolna és Zala megyék legjobb csoportjai vesznek részt. A Magyar Rádió a terü­leti bemutatók legjobb műso­rait fölveszi és már január el­sejétől sugározni fogja hétfő esténként a Kossuth adón. Ezeknek az adásoknak az alap­ján választja ki a zsűri az or­szágos döntőn résztvevő négy legjobb műsort, míq az ötödik produkció a közönség szava­zatai alapján jut be a döntő­be. Az országos döntőre Kis­kőrösön, 1973. március 14-én kerül sor. zása, újratalálkozása — Arató Károlyt az elszármazott barát, Thiery Árpád mutatta be, kö­szöntötte, felidézve a rajt, a nekirugaszkodás éveit, pillana­tait. De visszatérve az eredeti kér­déshez: hogyan „vizsgáztak" a könyvből kilépő, kiröppenő versek? Egyszerűsítés volna, ha azt .mondanám: méltóan az „ere­detihez", a kötetben olvasot­takhoz. Azért egyszerűsítés, mert kénytelen a versolvasó ember fölfedezni — s jó, hogy segíte­nek neki fölfedezni —, hogy méq többszöri magunkban ol­vasás sem veszi teljesen birtok­ba a verset. Az előadott vers új szépségeket hordoz. Ahogy Arató Károly költészetében is nagy szerepe van a „hétköz­napok és csodák” egymásba- játszásának, ez az est is így hatott: a Déryné utcából a költészet tiszta levegőjű régiói­ba emelte a hallgatóságot. Ahogy egyik versében egy csuk­lóból levált kéz „keringve su­hogva keres / egy szárnyaló másik kezet” — az est hangu­latában a képzelet is könnyeb­ben talált rá egy-egy ellibbenő vers értelmére. Mindig örülni kell, ha az Iro­dalmi esteken előadók és elő­adandó mű szerencsésen egy­másra lelnek. Ezen az esten a szereplő művészek, Labancz Borbála, Szabó Tünde és Bő­sze György közül vitathatatla­nul Bősze György érzett rá sze­rencsésebben az Arató versek áramára. Mert igaz, hogy ezek­ben a versekben nem kevés intellektuális és groteszk elem van, amit lehet kifejezően, tár­gyilagosan, értelmezve elmon­dani, de akkor elsikkad az Arató versek leglényege: a sa­játos dikció. Ezért szerencsés, ha az előadóművész hagyja sodortatni magát e versek rit­musával, ahogy Bősze Gyöigy tette. Borsay Pál zongoraművész Schumann és Liszt darabokat játszott. Ismert, „behizelgőeri” szép darabokat — mégis, hadd ne dicsérjem most csak a mű­vészt, hanem azt is, hagy e darabok megválasztása azért volt szerencsés, mert a versek alaphangulatát erősítette föl. M. L PÉCSI DIAKSIKER Kodály Zoltán születésének évfordulója alkalmából Debre­cenben rendezték meg a mű­vészeti szakközépiskolák orszá­gos szólóénekes versenyét. Erre a Pécsi Művészeti Szakközépis­kola csupán két versenyzőt kül­dött, szemben például a kilenc versenyzővel szereplő budapes­ti iskolával. Mégis a húsz részt­vevőből a legjobb hat közé ke­rült és 500—500 forint- pénz­jutalmat kapott mindkét pécsi diák: Duga Ilona és Magda Júlia. A versenyen az ország mind a hat művészeti szakkö­zépiskolája résztvetL „Bölcsőm a népművészet” címmel vasárnap délelőtt nyílt meg a Komlói Május 1. Művelődési Otthonban Ha ányi Attila kamara- kiáliitása, melyet december 2-ig délután 3-tól 8-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Gallusz József, a Komlói városi Tanács elnöke nyitotta meg a kiállítást. A vendégek köszöntése után beszédében hangsúlyozta, hogy alig akad példa rá, hogy két év alatt ilyen magas színvonalra eljusson valaki a fafaragásban. A fokosnyél, busómaszk, faragott teríték, gyertyatartók, bonbonierek mellett a sarokban egy megrázó kompozíció: totemfa a hamleti koponyával. (Barna T.) k 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents