Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
f Világ proletárjai, egyesüljetek l Ar«: 80 'liléi Dunántúlt napló XXIX évfolyam, 2S1. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. november 29., szerda Példák és összefüggések N incs dolgunk, mely ne láncszemként kapcsolódna az előtte, meg a mögötte lévőkhöz. Csak nem mindig gondolunk erre. Nem töprengünk az összefüggéseken, holott azok szövik át mindennapjainkat Inkább arra hajiunk, hogy bizonyos tényeket kedvezőnek, vagy kedvezőtlennek ítéljünk, aszerint, hogy előnyösen vagy hátrányosan érintenek bennünket A Központi Bizottság legutóbbi határozata az összefüggések felismerésére és megértésére is ösztönöz. S mivel országos problémákról és teendőkről szól, indokolt a kérdés: szabad-e országos ügyeket szubjektív személyünkön át nézni? Elkerülhetetlen, mert szinte ösztönösen tesszük ezt Mi az az ötven forint, amit a tej és a tejtermékek fogyasztói árának részbeni ellensúlyozásaként havonta kapnak a nyugdíjasok, a járadékosok, a családi pótlékban részesülők, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, az ösztöndíjasok? Ne bízzuk magunkat érzelmeinkre. Fogjunk papírt, ceru- .zát; számoljunk. Több mint 1,5 millió nyugdíjas van, a munkás és alkalmazotti családok 1,3 Inillió gyermek után vesznek fel pótlékot 178 ezren gyermek- gondozási segélyt! Ez már 150 millió forint havonta. S akkor még hol vannak a járadékosok, az ösztöndíjasok, $ hol van a gyermekgondozó intézményeknek, kórházaknak a költségvetés terhére adott támogatás! így vehetnénk sorra a többi Intézkedést elhatározást is. A dohányos nem örül a cigaretta áremelésének, ám hány doboz füstölnivalót, kel! eladni új áron ahhoz, hogy a többletből összejöjjön az a pénz, amelyet a szövetkezeti lakásépítésnél az állam ad, az előtörlesztés 20 ezer forinttal való csökkentése, illetve többgyermekes munkáscsaládok esetében teljes elengedése fejében? A két dolognak semmi köze egymáshoz? De hiszen az összefüggések létét senki nem vitathatja, ahogy azt sem: csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. Persze, nehezebb ezt a hétköznapok sodrában, mindig kevésnek tűnő forintjaink beosztása közben elismerni, gyakorolni. Kapni jóval kellemesebb, mint adni, főként kiadni. Mégis, furcsa lenne, ha a tényleges, meg a képzeletbeli háztartási könyvecskékben csak a mínusz előjelű összegek szerepelnének. ' Vajon azt sugallnánk, hogy sehol sincs gond, minden rendben lenne? Hisz’ éppen a Központi Bizottság állapította meg határozatában, hogy az elmúlt két évben egyes dolgozó családok életszínvonala alig, vagy eqyáltalán nem emelkedett. Ahogy szintén kimondta — az életszínvonal meg a szociálpolitika elveit téve első helyre — a hús fogyasztói áremelésének elhalasztását; az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árainak változatlanságát a negyedik ötéves terv végéig; a szabad áras cikkek körének rögzítését. S megintcsak példákat említettünk, ahogy fölhozhatjuk más oldalról a személyi tulajdonban lévő személy- gépkocsik adójának emelését, a nem munkából eredő jövedelmek, az ingó és ingatlan tulajdonok megfelelő adóztatásának kidolgozását, az igazságos közteherviselés érvényesítése érdekében. Persze, csak laboratóriumokban léteznek eszményi körülmények, az életben nincsenek ilyenek. em könnyű ezt belátni. Szívesebben néznénk szembe a mindenkinek - érdemei szerint — csak többet, jobbat hozó összefüggésekkel. Törekvéseinknek ez a célja. S törekvéseink sikerének federete leghétköznapibb dolgunk, a több és jobb •unka, M. O. II Kádár János—Leonyid Brezsnyev találkozó A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai Győrbe látogattak Péter János Ándrej Gromikóval tárgyalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden találkozott Leonyid Brezsnyev- vel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón a kérdések széles köréről folytattak eszmecserét. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjaként tartózkodik Magyar- országon, kedden látogatást tett Péter János külügyminiszternél. A meleg, baráti légkörű találkozón a két külügyminiszter több fontos nemzetközi kérdésről tárgyalt. Megvitatták többek között az európai biztonsággal és az európai biztonsági konferencia előkészítésére Helsinkiben megkezdett sokoldalú megbeszélésekkel összefüggő' kérdéseket mm Üzemlátogatás a Rába művekben A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai kedden Győrbe látogattak. Vlagyimir Scserbic- kijt, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, Konsz- tantyin Katusevet, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, Nyikolaj Tyihonovöt, az SZKP Központi Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, Ivan Ks- bint, az SZKP Központi Bizottságának tagját, óz Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát és Vlagyimir Pavlovot, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió budapesti nagykövetét elkísérte Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár magyar, szovjet és vörös zászlókkal, üdvözlő felirattal díszített bejárató előtt sok győri lakos gyűlt össze, s köszöntötte nagy tapssal az érkező szovjet vendégeket, s a társaságukban levő magyar személyiségeket. A bejáratnál — házigazdaként — dr. Horgos Gyula kohó és gépipari miniszter, valamint Hon/áth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója köszöntötte, a megye és a város képviseletében pedig Pataki László, a Győr—Sopron megyei Pártbizottság első titkára, Szaló Lajos, a Győr-Sopron megyei Tanács elnökhelyettese, Jankovits István, a Városi Pártbizottság első titkára és Kiss Sándor, a vagongyárí pártbizottság megbízott titkára fogadta a látogatókat. A kedves vendégeknek fiatalok nyújtottak át virágcsokrokat. A gyár tanácstermében - Pataki László mondott üdvözlő szavakat, majd Horváth Ede ismertette a nagy múltú gyár munkáját, életét, számolt be a fejlesztési tervekről. A Magyar Vagon- és Gépgyár dinamikus fejlődése — mondotta egyebek között — tulajdonképpen attól a dátumtól számítható, amikor jelentősebb mértékben vállaltak részt a szovjet—magyar autóipari együttműködésből. A vállalat fejlődése is szemlélteti, hogy szinte korlátlan műszaki es gazdásági együttműködést tesz lehetővé a KGST a részt vevő országoknak. Az üzemben tulajdonképpen azért vált lehetővé a korszerű, nagy hatásfokú gyártástechnológia alkalmazása, mert szovjet megrendelésre kifejleszthették a nagy sorbza- tok gyártására alkalmas, igen jó teljesítményű autóbusz- es trolibusz hátsó futóműveket. A 75 esztendős gyár életében az 1964-es év számít a rohamos ütemű fejlődés kezdetének: a gazdasági bizottság jóváhagyásával három győri gyár egyesüléséből ekkor alakult ki a ma már 16 000 embert foglalkoztató űzemóriós. Korszerű Diesel-motorjaikat MAN-licenc alapján gyártják: a szerződést 1967-ben írták alá, s alig Két esztendő múlva mór megkezdődött a motorok sorozatgyártása. A terveknek megfelelően így 13 000 Rába-MAN motor gyártásának kapacitását teremtették meg. A fejlődés újabb állomása a hazai járműprogram diktálta igény; meg kellett teremteni a futóműgyórtást. A Győrben készülő hátsó futóművek konstrukciója is, gyártástechnológiája is magyar tervezésű, a korszerű gyártástechnológia azonban olyan nagy szériákat követel, amelyek messze meghaladják a hazai felhasználási lehetőségeket. így alakult ki a KGST-n belül a szovjet—magyar autóipari gyártási kooperáció. Nagyon jelentős segítséget kaptak a győriek a szovjet Járműipari Kutató Intézet szakembereitől, így sikerült kialakítani a mostani, csekély alkatrész-variálással is sok helyen felhasználható konstrukciót. A vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a hallottakról s számos kérdést tettek föl. Az eszmecsere csakhamar szociális kérdésekre terelődött, a szovjet vendégeket az is érdekelte, hogy épít-e lakásokat dolgozóinak a Magyar Vagon- és Gépgyár, s milyen elvek alapján osztják szét az új otthonokat. „Konzultáció“ a motorgyárban A közvetlen • hangulatú beszélgetés után a gyár vezetői megínvitálták a vendégeket: tekintsenek meg néhány üzemegységet. A motorgyárig vezető rövid utat a gyár dolgozóinak lelkes tapsa közepette tették még a szovjet pórt- és kormányküldöttség tagjai. A 30 000 négyzetméteres üzemcsarnokban elsőként a forgattyústengely- megmunkáló gép’sort vették szemügyre. Vlagyimir Scserbíc- kijnek különösen egy főtengelyköszörű keltette föl az érdeklődését: a gépen dolgozó Jámbor Imréné szakszerű felvilágosítással szolgált. A szomszédos munkahelyeken szintén rövid „konzultáció" alakult ki a vendégek, a gépeket kezelő mún- kásnők között. A szovjet vendégeknek feltűnt, hogy milyen sok nő dolgozik a motorgyárbgn, Horváth Ede elmondotta, hogy alkalmazásukat éppen a nehéz munkQtályamatokat kiiktató korszerű technika teszi lehetővé. Néhány lépéssel arrébb ismét hosszan időztek a látogatók: megnézték, hogyan edzik a forgattyús tengely anyagát, milyen minőségű a forgattyúsház öntvénye, majd arról érdeklődtek, hogy — mennyi idő alatt „fizeti ki” magát a forgattyús szekrénymegmunkáló gép. Milyen utat tesz meg a munkadarab elkészültéig? — tették fel a kérdést a vendégek. Egy komplett motor 64 óra alatt készül el, ennél jobbat azok sem tudnak, akiktől a licencet vásároltuk — hangzott a válasz. A szereidében Konsztantyin Katusev elismerően bólogatott az adatok hallatán: a hatalmas csarnok mindössze hat hónap alatt került tető alá. Egy-egy impozáns gép, egy-egy félig megmunkált vagy kész termék újra és újra megállásra késztette a szovjet vendégeket. Fölfigyeltek egy újabb automatára is — ez azonban nem termelési célokat, hanem a jobb munkakörülményeket szolgálja. A gyár vezetői önkiszolgáló kávéautomatát állítottak fel a csarnokban, s ennek láttán ismét alkalom adódott a szociális körülmények megvitatására. A szovjet—magyar ipari kooperációról is szó esett a gyár- látogatás alkalmával. Horváth Ede elmondta, hogy nagyon jó ä kapcsolatuk a Ivovi, a likinói autóbuszgyárral és a engelsi trolibuszüzemmel. Az együttműködés nem volt mindig zökkenőmentes, — tette hozzá a gyár vezérigazgatója — nekünk is meg kellett tanulnunk négyezer kilométerre is pontosan szállítani. • A gyárlátogatás végeztével a vendégek szemügyre vették a környező építkezéseket, a leendő gyári öntöde új épületét. Érdeklődtek a tervezésről, a kivitelezésről, sőt arról is, hogy az új létesítményeknél használják-e a város közműveit, csatornáit, Részben természetesen használjuk — mondotta Horváth Ede, — de fizetünk is érte. Egyébként is nagyon jó a gyár és a város kapcsolata, Győrben sok új létesítmény épült fel a Magyar Vagon- és Gépgyár anyagi segtíségéből. A gyárlátogatást követően a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjainak és a társaságukban levő magyar személyiségeknek útja a városközpontba vezetett. „Kíséretük” pillanatok alatt több ezer főre szaporodott* a megyeszékhely (Folytatás a 2. oldalon.) A tartalomból: A helsinki tanácskozásról (2. oldj Kutatások a képesség- fejlesztésről (3. old.) Győri reflexiók (3. old.) Gitározó képviselők (5. old.) Emlékek huszonnyolc évvel ezelőttrö! (5. old.) KS/D. NAPLÓ TELEFOTO Péter János külügyminiszter hivatalában fogadta Andrej Gromikót, a Szovjetunió külügyminiszterét, a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tagját. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO A hazánkban tartózkodó szovjet pórt- és kormányküldöttség néhány tagja látogatást tett a Győri Vagon- és Gépgyár moto-gyárában. Képünkön (balról jobbra) Ny. A. Tyihonov (sötét kabátban), Horváth Ede, a gyár igazgatója, V. V. Scserbickij, valamint K, F. Katusev, az SZKP KB titkára. % * »
