Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

W72. nwember 26,

DüNANTOll NAPLÓ

3

A nagy vállalkozás

Tisztítják a dunai vízvezetéket

N

ovember 25: éjszaka, egy óra tíz perc. A munkaárokban fekvő csövet embergyűrü veszi körül. Feszült csend: a falon kívülre csak a szivattyú monoton bugása haitik. Aztán mély moraj, melynek hangja leginkább egy ra. éta i- -.j. .'.a lítható. A tíz méternyi szabad szakasz után a több méteres földréteg alatt elhal a dübörgő hang. Megértük ezt a napot is: ha valaha munkás és vezető egyet érzett, egyre gondolt, akkor ezen az éjszakán a Mohácsi Vízkiemelömű gépházának falainál biztos, hogy ez történt Majd egyéves előkészítő munka után az olasz MAIDA-cég csőtisztitó berendezése elindult Pécs felé, hogy a tizenkét éve üzemelő harminchét kilométer hosszú vezetéket megszabadítsa az évek folyamán lerakodott üledéktől.

Idézzük vissza az előző öt órát.

Este nyolc óra: a központi kapcsolóteremben az ügyeletes gépész leállítja a szivattyúkat. Pécs felé megszűnik a víznyo- matás. Ezzel egyidóben a mohácsi telepről és az üszögi víztisztítóműtől elindul egy négynégy fős csoport, hogy Belvárd- gyula és Mohács között megnyissa a tolózárakat, ezzel megkezdődjön a rendszer első huszonnyolc kilométeres szakaszának ürítése.

Huszonegy óra harminc perc: az olasz cég szakemberei behelyezik a tisztítóberendezés utolsó tagját is, abba a hat méteres csodarabba, melyet majd beillesztenek a kivágott szakasz helyébe.

Huszonkét óra: kiürült a Csele patak és a gépház közötti vezeték. Megnyitják a y csövet.

Huszonhárom óra: a lángvágó „elharapja” a csövön az utolsó millimétert is.

Huszonhárom óra nyolc perc: megkezdik a kivágott csodarab kiemelését.

Huszonhárom óra huszonkét perc: beemelik a tisztítóberendezést átölelő passzdorabot.

Nulla óra nyolc perc: meghúzzák áz utolsó csővárakat a' karimákon.

Egy óra két perc: felvijjog a másodpercenként 250 liter vizet továbbító szivattyú. Nyolc perc múlva a nyomás eléri a 0,5 atmoszférát, a vezetékben elindul a tisztító szerelvénysor.

Egy óra tizenöt perc: a rádiós jelenti, hogy a „csőgörény” átbújt a Csele patak alatt.

Fél kettőkor érkezik a következő jelentés: A Farostlemezgyárig már tiszta a vezeték, túl van az első kanyaron. A gépház emeleti szobája méhkas. Gyors számításokat végez a „haditanács”: □ berendezés másodpercenként fél méteres sebességgel halad előre a vezetékben. A szerelvény hossza eléri az öt métert Első tagját vidia kések alkotják, melyek lehántolják a lerakódást. A hántoló egy görgős aprítóval van összekötve, melyet az adó- berendezés követ. A sor utolsó tagja a polírozó, mely elsimítja C megtisztított felületet. A szerelvény lelke egy adóberendezés, mely a műszerkocsihoz továbbítja a jelzést tájékoztatva c kezelőt, a sor mozgásáról. A szerelvényt a szivattyú által előállított víznyomás különbség hajtja előre.

Pécs ivóvíz szükséglete naponta mintegy ötezer köbméterrel haladja meg a lehetőségeket. A víznyerőhelyek 43 000 köbmétert adnak a városnak. Egyetlen vízvételi lehetőség jelenleg a Duna vezeték kapacitásának növelése, mely a most folyó tisztítással érhető el. Ez azt jelenti, hogy a munkálatok sikeres befejezését követően a krónikus gondok enyhülni fognak. A mohácsi vezeték ezzel naponta mintegy hatezer köbméterrel több vizet ad majd.

1959, december 9. Szerda. „Az esti órákban ünnepélyes esemény zajlott le Mohács közelében a Duna partján. A Pécsi Hőerőmű és a pécs—mohácsi vízvezeték építőinek, műszaki vezetőinek jelenlétében bekapcsolták a parton épült vízkivételi mű első szivattyúját és a Duna vize lassan áram- lani kezdett a hetven centiméter átmérőjű csővezetékben” — adta hírül a Dunántúli Napló. Ot nap múlva lapunk a következőkről számolt be: „száz órával az elindulása után, hétfőn baxnali háromnegyed hatkor

Pécsre érkezett a Duna vize. A 120 millió forintos költséggel létesített vezetéken jelenleg

10 000 köbméter víz érkezik a városba",

*

Az ötvenes évek derekán

Pécs nagyarányú fejlődése felvetette egy új erőmű létesítését. Ehhez azonban nagy mennyiségű vízre volt szükség. A lehető legjobb megoldás: Pécsre kell hozni a Duna-vizet. A tervezésben kevés volt a gyakorlati tapasztalat, hiszen ez a csőrendszer az ország leghosz- szabb és legnagyobb kapacitású távvezetékének létrehozását jelentette. Építése egy sor új műszaki problémát vetett fel. így különös gondot kellett fordítani a hatméteres csodarabok hegesztésére: a varratokat ipari röntgennel vizsgálták. A hegesztési munkákat 5 Celsius fok alatt nem végezhették, mert ezzel a hegesztés minősége romlott volna. A vezeték belső és külső korróziójának csökkentése érdekében a csőrendszert belül bitumennel kenték be, kívül pedig bitumenes juta- borítást kapott. Külön gondot jelentett az, hogy az acélcsövet megóvják a külső korróziótól. A rendszer katódvédelmet kapott Villamos töltést kapcsoltak .-.rá,-.mely. ma Ás tökéletesen vé-. di a vezetéket. A csőrendszer belső felületén azonban elég nagymérvű korróziós folyamat indult meg, mely már a második évben észlelhető volt. Kialakult a csőhálózat sajátos biológiai világa. A vizsgálatok megállapították, hogy a vízzel mohaállatkák kerültek a csőbe. Ezek a parányi élőlények a belső paláston nagy kiterjedésű és összefüggő telepeket alakítottak ki.

*

Kísérjük hát végig az víz útját. A mohácsi állomásról kiindulva a bári út jobb oldalán halad a vezeték. Első lakott állomása Lánycsók. Azt elhagyva, Szajk közelében átbújik a mohács—pécsi út alatt, majd a baloldalon folytatja útját. Szajk- hoz évre a fák között vagy százméteres szakaszon bukkan a felszínre a cső, hogy aztán belefusson ismét a talajba. A versendi útkereszteződésnél kontúrjait töltés jelzi. A bólyi elágazásnál, mintegy tíz méterre közelíti meg a mohácsi utat. Szederkénynél a falu mögött halad el, Belvárdgyula előtt patak keresztezi. Felkapva a belvárdgyulai dombra, a községtől mintegy két kilométerre éri el a legmagasabb pontot: itt Mohácshoz viszonyítva 117 méter a magasság. Eddig a szivattyúk segítik a víz tova- haladását. Innen már gravitációs úton jut el az üszögi víz- tisztítóműbe, előtte azonban a vezeték átbújik o birjáni, lot- hárdi és a kozármislenyi útkereszteződésen. A hegynek föl, völgynek le futó vezetékbe több műtárgyat építettek. Mohács felé utazva egy ideig számoltam, aztán felhagytam vele. így is van legalább tizennégy akna, ugyanannyi tolózár, ürítők, légtelenítők sokasága, mely a rendszer biztonságos üzemelését szolgálja.

Ezt a Pécs számára hallatlanul fontos vezetéket huszonhét ember üzemelteti, s ebben a számban benne foglaltatik még a telepvezető is. Vagyis mindenki. Az első munkások egyike Szűcs János gépész.

— ön szerint mennyi vizet adott a Duna Pécsnek az elmúlt tizenkét évben?

— Mintegy százharmincmillió köbmétert nyomattunk az üszögi tározóba.

A mohácsi gépgyárból került a vízkivételi műhöz. Amikor épült a vezeték, már itt dol- I gozott: több berendezés hegesztési varratát ő csinálta, ötvennyolc decemberében jött át. Akkor még a Hőerőműhöz tartozott a vezeték (idén, az év elején került a Pécsi Vízműhöz.)

— Valahogy hihetetlen volt, akkor, hogy olyan messze elnyomjuk a vizet: alig vártuk, hogy kibuggyanjon üszögön. Azért van gond is. Amikor a Duna jegesedni kezd, a kásás jég elzárjg a befolyócsöveket. Ilyenkor leóllunk. A derítőből visszaengedjük a vizet a szívóaknába, az pediq visszaszorítja a jeget Nem egyszer előfordult, hogy műszakonként háromszor töltöttük meq a derítőket, aztán engedhettük visz- sza a jéq miatt a vizet.

Vincze Antal telepvezető 1957 áprilisa óta jár a vízki- emelőhöz. Abban az időben még a qépház alapozása folyt, ő pedig a 26-os Állami Építőipari Vállalat villanyszerelője volt. Egy jó évre rá aztán végleg eljegyezte magát a vizes szakmával. Mint a többiek: Szűcs János, Magyar János, Kiss Gyula, Szayer József és Inhof János.

Hajnali négy óra. Az irányítóközpontban ismét megszólal az URH-adó: a kettes jelenti valahonnan a mohácsi országúból, hogy a tisztítórendszer közeledik Szajk térségéhez. A siker még nem bizonyos: legkisebb probléma felboríthatja a jól megszervezett programot. A neheze még hátra van. Ezzel a módszerrel hazánkban még nem tisztítottak vízvezetéket. Eddig az összefogás, a segítőszándék kifogástalan volt; A térségben nagy emberi és gépi erőket vontak össze. Lakatosok, hegesztők, gépészek, mérnökök vagy százan munkálkodnak azon, hogy Pécs, mely mór eddig annyi vízínséget átélt, végre olthassa szomját. Hogy mikor? Erre ma még nehéz választ adni. Lehet, hogy jövő vasárnap, előfordulhat, hogy két hét múlva. Az embereken nem múlik.

Salamon Gyula

Következetes menkáspolitika

Hosszú időre megszabja a feladatokat az — -------------- MSZMP Központi Bizottság

ának legutóbbi állásfoglalása, amely a X. pártkongresszuson hozott határozatok immár kétéves tapasztalatait elemezte, értékelte. A végrehajtást dinamikus fejlődés és nagy eredményei‘ kísérik, de esetenként objektív okok és szubjen tív hibák is gátolják. A szerteágazó elemzé' az árnyalt értékelést négy oldalon s összesen ahogy valaki kiszámolta — 1314 sorban közölte a napilapok. Feldolgozása a mélyebb összefüg gések s az első hallásra kiragadott részletek megértése, a végrehajtásban érdekelt állami, párt- és társadalmi szerveknél csakúgy mint az olvasók körében hosszabb időt igényel.

A mélyenszántó politikai állásfoglalást, az intézkedések és tennivalók szerteágazó sorát szerves egésszé ötvözi az egységes szemlélet, a következetes politika, az elvi alap, amelynek gyökerei a több mint 15 évvel ezelőtti, az ellenforradalom leverését közvetlenül követő időszakra nyúlnak vissza. Szervesen ebből következtek a X. pártkongresszus nagy jelentőségű állásfoglalásai is. Nincs és nem lehet szó tehát a X. párt- kongresszuson jóváhagyott politika korrekciójáról. A kiigazítások csak az irányvonaltól való eltérésre, a gyakorlat, a végrehajtás esetleges hibáira vonatkoznak.

A Központi Bizottság mostani állásfoglalásából ismét félreérthetetlenül kicsendül, hogy a párt politikája következetes munkás,_palitikaMert a társadalmi fejlődés fő ereje, a töretlen haladás biztosítéka a politikailag tisztánlátó, a forradalmi gondolkodású s a tettekben, a társadalmi aktivitásban is élenjáró munkásosztály. „A munkásosztály magatartása, munkája, fegyelme, szemlélete, a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom példája kihat az egész társadalomra, városban és falun egyaránt” — olvashatjuk a Központi Bizottság állásfoglalásában. Ez a munkásmagatartás, munkásszemlélet, munkáspélda vörös vonalként húzódik végig a KB- hatórozat sok megállapításán, elvi alapot, osztályálláspontot szolgáltatva napjaink új es bonyolult kérdéseinek megítéléséhez.

Érthető módon a munkásosztály legszervezettebb, a modern technikát kiszolgáló rétegei, 02 állami nagyüzemek munkásai élenjáró szerepet töltenek be a termelésben, és a politikai és a társadalmi munkában egyaránt. Társadalmunk e legöntudatosabb része elévülhetetlen érdemeket szerzett a hatolom megszerzéséért és megszilárdításáért folyó küzdelmekben és sok áldozatot hozott a szocialista társadalom gazdasági létalapjainak megteremtésében, fejlesztéséber. Természetes tehát az is, hogy a Központi Bizottság november 14—15-i ülésén behatóan foglalkoztak az állami nagyüzemek munkásainak gondjaival, helyzetük javításával.

E munkásrétegeket közvetlenül érinti a határozat, amikor felszólítja a gazdasági irányító szerveket, hogy „külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevékenységét és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő munkához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megoldást kell kidolgozni és alkalmazni annak a több ezer dolgozót foglalkoztató 8—10 nagyvállalatnak a korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra szükséges átalakí- ‘ásához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök".

Az intézkedések a további elemzésre váró fel- Jatok egész sorát említi a határozat Közöttük rerepel a fejlődést légin1 óbb szolgáló üzemek nunkaerő gondjainak megoldása, a létszám* negtakar ásra ösztönző bértömeg gazdálkodásai kapcsolatos kísérletek bátorítása, a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozása a nagy és kisüzemek, valamint az állami, a szövetkezeti és a magánszektor közötti bérfeszültségeit felszámolása. Végül, de nem utolsósorban az intézkedések közt szerepel az állami ipar munkásainak és művezetőinek kiemelt, központi béremelése.

Mindez, bár fontos, mégis a KB legutóbbi nagy jelentőségű állásfoglalásának csupán egyik vetülete, metszési pontja. Tegyük nyomban hozzá: az is csak vázlatosan. Még hosszú ideig, sokféle oldalról és szemszögből szükséges tanulmányozni a KB megállapításait. Természetes, hogy első hallásra az áremelések akadtak fenn az emlékezet hálóján. Jóllehet nehéz, sőt lehetetlen megérteni néhány tucatnyi nyomtatott sort az 1314-ből kiragadva. A tejtermékekre például az állam tarthatatlanul sokat ráfizet: a 3,60- as tejre 3,60-at, az 5 forintos vajra pedig 6 forintot. S az is könnyen feledésbe merül, hogy az áremelésekre legérzékenyebben reagáló rétegeknél, annak hatását szociálpolitikai intézkedésekkel ellensúlyozzák. Érdemes továbbá arra a megállapításra is emlékeztetni, hogy hatósági áremelésre 1976-ig már nem kerül sor, s a piaci árak maximális stabilizálására pedig határozott intézkedéseket hoznak.

A bejelentett áremelések annak a felelősség- teljes politikának a részét képezik, amely több mint 15 év óta a nép javát, az életszínvonal emelését, a társadalmi közérzet javítását célozza. Végeredményben bármilyen paradox módon is hangzik, a megdolgozott forintok értékállóságát, a kiegyensúlyozott áruellátást szolgálja a cigaretta és az égetett szesz árának emelése, azzal, hogy pénzügyi fedezetet teremt az 1973. évi költségvetés rendkívüli bér- és szociális kiadásaihoz.

Azok a megújuló erőfeszítések, ame- ■ ■ . -----------—------------ lyek a KB ulese nyom

án a hatékonyság emelésére, a termelés korszerűsítésére, szerkezetének javítására, költségeinek csökkentésére irányulnak, beérlelik majd gyümölcsüket s hozzájárulnak a zavartalan áruellátáshoz, az árszínvonal stabilizálásához, sőt esetenkénti csökkentéséhez. E feladatok megoldásának fő bázisa az ipar, legfőbb társadalmi ereje pediq a munkásosztály. A munkásosztály élenjáró kezdeményezései, fegyelmezett, öntudatos napi munkája, társadalmi kisugárzása a népgazdaság fejlődését, az egész nép, a parasztság, az értelmiség javát is szolgálja.

Kukoricatermeszté«, zárt rendszerben

CPS. BKR. KSZi

Jóllehet a betakarítás az ország némely tájain még tart, az már bizonyosnak látszik, hogy minden idők legnagyobb kulroricohozama kerül gárékba ezekben a hetekben. Az egymillió 376 ezer hektárnyi termőterület az előzetes becslések szerint 39,7 mázsa hektáronkénti átlaggal fizet, ami hozzávetőleg 22—23 mázsának felel meg holdanként. Márpedig az eddigi legmagasabb átlag, az 1969-es 21,8 mázsa volt. (Tavaly: 20,4, 1970-ben 19,4, és

érdemes kissé hátrébb menni az időben: 1962-ben 14,5, 1952- ben 6,4' mázsa holdanként)

A megnőtt hozamok magyarázata részben a hibridekben rejlik: huszonegynéhány magyar hibridkukorica van köztermesztésben, s a nemesítői munka folyamatos. Hibrid vetőmagot 18 ezer hektáron termesztünk, 3000 hektár termését szocialista országokba exportáljuk, s 2500 hektáré jut el tőkés országokba; ez az export vitán fölül kifizetődő. Exportáltunk — például az 1969-es jó termés utón - takarmányozási célokra is kukoricát, ami akkor ug-,an kifizetődőbbnek bizonyult a búzánál, ám a kukoricaexportnak tekintélyes ellenzői is vannak, lett légyen bármilyen kedvező a világpiaci ár. Bőrben-húsban hagyja el inkább határainkat a kukorica, mondják ezek a szakemberek, vagyis hizlaljunk minél több sertést, s azt értékesítsük külföldön.

A figyelem a kukorica esetében is a hozamok fokozása iránt nyilvánul meg elsősorban, vagyis miként lehet kevesebb területről többet betakarítani? Igaz ugyan, hogy ma még az említett hibrideké a legfőbb érdem, ám o fajtán kívül előtérbe került a termesztés módszere, az iparból a mezőkre átplántált szakkifejezéssel: technológiája. Éppenséggel nem újkeletű az utak meglelése: a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium szakemberei ismerték korábban is a tennivalókat, óm a gazdaságirányítás reformja, a gazdálkodásbeli kötöttségek feloldása teremtett módot arra, hogy — éspedig az úgynevezett devizahiteles konstrukció révén — az új útra a gazdaságok ráléphessenek.

Bevonult egy betűszó a termelőszövetkezeti, állami gazdasági szakemberek köztudatába:

CPS. Vagyis: kukoricatermesztési rendszer, azaz angolul Corn Production System. A Bábolnai Állami Gazdaság látott hozzá ennek az úgynevezett zártrendszerű kukoricatermesztésnek az elterjesztéséhez még 1969-ben. A legmegfelelőbb gépeket vásárolták, onnan, ahonnan a legkedvezőbb árakon szállították azokat, s további előny, hogy a fizetés kukoricában történik. Ugyanígy a hazai partnerek is kukoricát adnak a Bábolnától bérelt gépekért — hektáronként öt mázsa ez a bérleti díj —, továbbá az elért többlettermés bizonyos százaléka is a gesztort, a módszert összefogó gazdaságot illeti.

Az idén Bábolna és partnerei előreláthatóan 53,1 mázsa kur koricát vihetnek górékba hek- i nisztérium

táronként, amit, ha összevetünk az előző öt esztendő 41,3 mázsás átlagával, úgy 11,8 mázsa többlethez jutunk. Bábolna amerikai traktorokkal dolgozik, de a mintát követte már két másik állami gazdaság, szintén betűszókba tömörítvén a szisztéma elnevezését. Eszerint van már BKR és KSZE, vagyis „lefordítva”: Bajai Kukoricatermesztési Rendszer, valamint Kukorica Szocialista Együttműködés. Az előbbit a Bajai, az utóbbit a Szekszárdi Állami Gazdaság fogja egybe, s terjeszti el, immár szintén jelentős táborra, partneri hálózatra szert téve. Baja esetében az idei őszön 63,4 mázsa átlaghozamra számítanak - 49,6 mázsa ama fél évtizedes alap, vagyis 13,8 mázsa a nyeremény; Szek- szárd esetében 61,3 mázsát várnak, ami a 45,7 mázsás indulóponthoz képest 15,6 mázsa hektáronkénti plusz — produktum! (Más meqközelítésből: Bábolna 76 ezer, Baja 15 500, Szekszárd 22 600 tonna többlettermést ér el az idén az új módszerek révén, partner-gazdaságaival egyetemben.)

Ezek az adatok, persze, nemcsak előzetesek, de azt is sürgősen le kell írni: összevetésre nehezen alkalmatosak, lévén más-más talajokról, egyéb adottságokról szó, így elképzelhető, hogy a kisebb hozam nagyobb fejlődést takar. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi- j vekszik. gabonagazdasági I

osztályán hangsúlyozzák, hogy csak olyan mértékben terjesztik el ezt a rendszert, ahogyan megvannak hozzá a műszaki feltételek, ellenkező esetben nem támogatják, nem tartják célszerűnek. Megvizsgálandó tehát, honnan lehet előteremteni a devizát, egyáltalán, teherbíróképességünk mennyit visel el az anyagok, gépek vásárlásához? Mert ez az úgynevezett komplex technológia olyan, hogy az óramű pontosság nemcsak a talajművelőktől követelendő meg, hanem az ellátás irányítóitól is: ha nem érkezik meg pontosan a növényvédőszer, s elmarad akár egyetlen művelet, úgy kérdésessé válhat az eredmény. És az egész folyamat túlsó oldalán ismét megannyi tennivaló: górék, raktárak, az értékesítés biztonsága nélkül szintén kockázatos a módszer, jóllehet ez elmondható a hagyományos termesztésre is.

Nyilvánvaló: az intenzív termesztés több műtrágyát, egyebet igényel, nagyobbak a költségek. A kérdések kérdése tehát: mekkora a gazdaságosság? Leegyszerűsítve: arra kell feleletet adni, vajon az egy mázsára jutó termelési költségek magasabbak-e, vagyis a nagyobb ráfordítás meqtériile a magasabb hozamokban? Bár ezt egyértelműen vallják már a szakemberek - hiszen különben nem lenne értelme az egész szisztémának I — bizonyos számítások elvégzése még hátravan.

Jövőre mindenesetre megkétszereződik a zárt rendszer területe, az idei 90 242-ről hozzávetőleg 200 ezer hektárra nöK. NL

V

1

f