Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

DUNANTOll NAPIG 1972. november 25.. Szemünk íénye a kiskert Áz örökzöld kert telepítése és ápolása Nemzeti park a pusztán Az örökzöld növények kivá­lasztásakor nemcsak esztétikai szempontokat kell figyelembe venni, hanem kertünk és a környező táj adottságait is. Ha nem ez szerint járunk el, hiá­ba fáradozunk, a növény szen­vedni fog, levelei elszíneződ- nek, lehullanak, ahelyett, hogy díszítenének, rontják a kerti képet. A mediterrán jellegű növények pl, kitűnően érzik ma­gukat a hegyek száraz déli lej" tőin, vagy épületek déli olda­lán, ahol több napfényt, mele­get kapnak, hamarabb beér­nek a hajtások. Azonban itt, hol a hótakaró hamar elolvad, a pára- és vízigényes szub­trópusi növények a téli napsü" tésben és fagyott földben a téli kiszáradástól szenvednek. Ezen növények számára jóval kedvezőbb a kiegyenlítettebb klímájú nyugati, méginkább az északi fekvés, ahol a páratar­talom erős csökkenésétől is vé­dettebbek és a tartós hótaka­rót is élvezhetik. Itt azonban melegigényes növények hajtá­sai nem érnek be és ez tel­jes elfagyásukat is okozhatja. A fentiek mellett figyelembe kell venni a szelek szárító ha* tósát is, amikor is a fagyott földből a növények nem képe­sek vízutánpótlásukról gondos­kodni, így a felengedett lom­bozat végzetes mennyiségű vi­zet veszíthet. így — látszólag érthetetlen módon — nem is erős lehűlés hatására az örök­zöld „elfogy". Szélvédett üde fekvést, épületek, fák félárnyé­kát igénylik a fagyra, száraz­ságra érzékeny szubtrópusi nö­vények. Télen is zöld kertünk létesí­tésének előfeltétele tehát, hogy számunkra a legmegfelelőbb fajtákat válasszuk ki, igényük s megjelenésük alapján. Az örökzöldeket hasonlóan más faiskolai anyaghoz, ár­jegyzékek alapján rendelhetjük meg ősszel, vagy tavasszal, il­letve vásárolhatjuk meg lera­kótokban. Sajnos a választék csak az ismertebb fajokra kor­látozódik, egyedül talán a Szombathely melleti herényi örökzöld faiskolában van na­gyobb fajtaválaszték. A kert­kedvelők a ritkább fajokat gyűjteményekből vagy külföld­ről beszerzett hajtásokról és más szaporító anyagokból ne­velhetik fel. Szaporításuk más növényekhez hasonlóan mag­vetéssel és dugványozással, buj- tással, oltással történhet, de mivel ez nagyobb szaktudást és gyakorlatát igényel és kis­kertben kevésbé gazdaságos, ismertetésétől eltekintünk. Az örökzöldeket legcélszerűbb kész növényként megvásárolni, így rövid idő. alatt kész, mutatós kertet tudunk házunk köré va­rázsolni. Az örökzöldek ültetési idő­pontja általában az ősz (így a tavaszi szárazságig begyökere­sednek) azonban a fagyérzé­keny fajokat jobb tavasszal be­telepíteni, mert a friss ültetés mindig érzékenyebb a hidegre. Az örökzöldet általában föld- labdával szalmdfonatba, gyé­kénybe, vagy zsákba csoma­golva árusítják. Az ülíetőgödör a növény földlabdájánál kétszer nagyobb legyen, ebben helyezzük el úgy, hogy a földlabdát borító anya­got nem távolijuk el (kivéve műanyagokat) csak 1/3-ig visz- szahajtjuk, hogy a földlabda szét ne essen. A kötött, nehéz talajokat homokkal lazítjuk, a homokos laza talajt pedig trá­gyával, víztartó tőzeggel ke­verjük össze. Beföldeiés, tapo­sás után körbetányérozzuk és alaposan beiszapoljuk, ezután mozgatni már nem szabad. A növény gyökérnyaka az eredeti magasságba kerüljön. Néhány örökzöld' cserje sa­vanyú kémhatású talajt kíván (pl, rododendronok, kaméliák) így meszes talajokon talajcse­rét kell végezni. Öntözésük is csak esővízzel történhet, me­szes víz pusztulásukat okozza. Az örökzöldek kedvező, igé­nyeinek megfelelő helyen ápo­lást alig igényeinek. Egyik esetleg az öntözést, a másik, a fagyérzékeny növény pedig a téli takarást hálálja meg. Rendszerint csak a fagyott, sé­rült részt kell. A friss telepí­tést a tűző naptól árnyékolás­sal óvnunk kell, erre a legmeg­felelőbbek a rőzséből, lécből készült árnyékolók. Az ízléssel, mértéktartással berendezett örökzöld kert kevés gondozással állandó örömet szerez építőinek. Csepeli Zoltán A Nemzeti Park tehát a Hor- tobágyra kerül. Erre a sajátos magyar tájra, melyről nemcsak | a hazánkba került turisták be- J szélnek rajongással, hanem be- : lopódzott a külföldi irodalomba j is, például Hemingway egyik regényébe is. A végtelen pusztaság ma ér­dekesebb látvány, mint bármi­kor volt. A beláthatatlan:, síkság varázsa, mely lenyűgözte az embert, ma is megragadja pá­ratlan élményével a szemlélőt, épp úgy, mint amikor a Bulyba Tárász qrandiózus felvételeit, vagv Móricz Zsiqmond Komor ló elbeszéléséből készült forga­tókönyv jeleneteit vették fel itt. De a puszta kuriózuma mellett csodálatos kontrasztként évtize­dek emberi alkotásai nőttek ki a szikes földből. Tartsunk sorrendet a puszta látványosságaiban. Közel a ki­PÓDIUM VARI ÉVA DEDIKÁL. Novem­ber 29-én, szerdán este a Mun­katársak című darab előadásá­nak első szünetében a Pécsi Nemzeti Színház emeleti do­Erősödnek, bővülnek a lagyar—szovjet televíziós kapcsolatok Az elmúlt hónapok során szí­nesedtek, fejlődtek a magyar és a szovjet televízió kapcsola­tai — nyilatkozták a Magyar Te­levízió illetékesei. Televíziónk legtekintélyesebb műsorpartne- . re a Szovjetunió, vele bonyolít­juk le a leggazdagabb csere­programot. Míg 1970-ben a Magyar Televízió 6318 percnyi időben sugárzott szovjet filme­ket, tv-játékokat, dokumentum­produkciókat, riportokat, addig 1971-ben ez az időmennyiség megközelítette a 8000 percet. Különösen nagy sikere volt az elmúlt években sugárzott, szovjet témájú fórumnak, amely­ben neves szovjet személyiségek szólaltak meg, s országos vissz­hangot váltott ki a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kong­resszusáról küldött számos tu­dósítás, közvetítés. Az elmúlt nyáron a irodalom híveinek fi­gyelmét keltette fel az a ke- rekasztalkonferencia, amelynek I során világhírű magyar és szov- j jet írók, költők cserélték ki vé­leményüket a Magyar Televízió nagy nyilvánossága előtt. Külö­nösen fontos szerepe van né­peink barátságának elmélyíté­sében a televíziós napok meg­rendezésének. A magyar tele­vízióban ebben az évben két alkalommal is sor került szov­jet tv-napra. Először Moszkva jelentkezett képernyőnkön egész délutánt és estét betöltő mű­sorral, majd az Észt Szocialista Szovjet Köztársaság dolgozói­nak életét mutatták be az észt televízió estje sokrétű adásai­ban. A közeljövőben kerül sor az ukrán televízió estjének köz­vetítésére is. A Szovjetunió megalakulásának ötvenedik év­fordulója alkalmából sok más program mellett a Magyar Te­levízió 15 részes sorozatot ;n- dított a szovjet köztársaságok megismertetésére. A magyar képernyőn az el­múlt években nagy sikert ara­tott számos szovjet tv- és film­produkció. hónyzójában. Ez lesz az első alkalom, hogy az éppen látott előadás egyik szereplője dedi­kálja közönségének a fényké­pét. (Képünk: Vári Éva.) LOKOMOTÍV. Kedden, no­vember 28-án délután fél hat és este nyolc órakor a Lokomo­tív Együttes lép fel Pécsett a Liszt-teremben, két dél-amerikai énekessel: lose Arzamendiával és Los Pachungos-szal. ISEUM. Évek óta játsszak nyaranta a szombathelyi Iseum- ban Mozart Varázsfuvoláját. A jövő nyáron a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának elő­adásában adják elő. Ezen kívül egy prózai művet, Mihura: Há­rom cilinder című darabját is bemutatja a színház Szombat­helyen Nógrádi Róbert rende­zésében. lenelyukú hídhoz emelkedik a híres hortobágyi csárda, egykor a betyárok tanyája. Az iroda­lom is számon tartja ezt a mű­emlékszámba menő épületet: itt írta Petőfi: „Hortobágyi csaplá­rosné” híres versét, ebben az épületben játszódik Hunyadi Sándor Pusztai szél című be­tyártörténete, de szerepet kap Jókai Mór Sárga rózsa című regényében is. Itt kapott helyet és fogadja a nézőket a pusztai múzeum. Felsír falai között a cigánymuzsika is, mint egykor: eredeti hortobágyi nóták fáj­dalmas szépségével ríkatva a megfordulók lelkét. Mert az elmúlt évtized folya­mán már ismét számos külföldi vendég is eljött a Hortobágyra. Lengyelek, szovjet turisták, cseh­szlovákok, franciák, angolok, svédek, németek, hollandok, osztrákok látogatták ezt a kü­lönlegesség számba menő tá­jat. Jártak itt neves vendégek, művészek is, ma is szívesen em­lékeznek vissza a puszta lakói a híres poznani gyermekkórus­ra, akik Ohaton és Árkuson szerepeltek. A virágzó állattenyésztés kap­csán itt dolgozó csikósok, gu­lyások, kondások, juhászok éle­te . most is hozzátartozik a puszta képéhez. A jószág kora­tavaszi kihajtásától késő őszig itt foglalkoznak, mint régen. De mennyire más az életük ma, amikor szép, takaros házakban laknak, filmvetítéseken, színházi előadásokon szórakoznak, az állami gazdaság könyvtárából kivett regényeket olvassák. Ve­lük van családjuk, nem úgy mint régen, amikor hónapokig elvétve látták csak őket, mert azok bent a városban éltek. Gyermekeik most a közeli pusz­tai iskolába járnak. A juhhodá- lyok, sertésólak környékén fog­lalkozó juhászok és kondások is szép bútorokkal berendezett, egészséges lakásaikba térnek haza. Sokat tudnak beszélni meg­változott sorsukról a régi pusz> tai emberek. A kultúra is fészket vert a Hortobágyon. Szép kultúrottho- nok várják a puszta lakóit, szín­játszó csoportjaik vannak, ezek­nek első előadásait több mint másfél évtizede Thuróczy Gyula kezdte rendezni. A Csokonai Színház művésze meghalt, de munkáját átvették a fiatalok. Tánccsoportok működnek a kul- túrotthonokban. A debreceni együttes is rendszeres kapcso­latot tart a táncosokkal, s kül­földön is nagy sikert aratott műsorukban helyet kaptak a hí­res hortobágyi táncok. Mozik rendszeresen játszanak a pusz­ta dolgozói részére, akik filmen gyönyörködtek Shakespeare Otellójában, színjátszók elő­adásában, Moliére Dandin Györgyében. Téli hónapokon előadássorozatokat hallgatnak a tudomány, a technika világá­ról. A színjátszó és tánccsoport mellett zenekar is működik a pusztán. A sportélét is igen élénk, labdarúgó-csapatuk jól szerepel, az ohati lányok mész- sze földön híresek röplabda­játékukról, legnagyobb sikerük azonban a hortobágyi lovasok­nak van, saját tenyésztésű lo­vaikon számos országos ver­senyben kiválóan szerepeltek. A budapesti mezőgazdasági kiál­lítás közönsége is tapsolhatott a hortobágyiak lovasfutball-já- tékának. És egyre többen jönnek a Hortobágyra a világ minden ré­széből, mert ma mór vaióban csodálatos látvány a puszta. Szebb mint bármikor. Hiszen a természet lenyűgöző nagyszerű­sége mellett a teremtő emberi akarat alkotásaival találkozik itt az ember. K on’o'ytalfiil rovat Az elvi irányítás csődje MOTTÓ: Amit mással nem tudsz elvégeztetni, azt hagyd a fenébe! Négyen ültek a gyepen. Né­gyen a sámán szakmából. Á nagy kulturális vezér, a művé­szeti szervező, aki a nedves sziklából is tüzet csiholt, az elvi irányító, aki életét szintén erre a szakmára tette fel és mindig tudta, hogy mikor, mit kell csi­nálni. Másnak! De ha minden kötél szakadt, saját magának is tudott tanácsokat adni. Ott volt még a házigazde, köztük a legöregebb sámán. Volt még egy főszereplő, a gyep. A gyep, körülöttük, amint sarjadt, talán már túl is sar­jadt, kaszára, sarlóra várva az érlelő nyárban. — Nagy a gyep! — mondta a nagyvezér. Ezt nem szemrehányóan mondta, hanem mint tényt, amit nem volt érdemes megcáfolni, mert nem is lehetett. — Nagy! — mondta a házi­gazda egy kevés bűntudattal, mert az övé volt a gyen, és Csak azért nem volt nagy bűn­tudata, mert neki kellett volna levágnia. — Igen — mondta semlegesen a szervező, mert ő nem tett fe­lelőtlen kijelentéseket, amelyes- nek horderejével nem volt elő­re tisztában. Felpattant az elvi irányító. Hogy pattant, talán túlzás. In­kább támolygott, mert döglesz- tő meleg volt, de nem bírta el­viselni, hogy ott volt a nagyra nőtt gyep, három majdnem für­ge ember, akik csak elvi irányí­tásra .vártak. — Ez tűrhetetlen! Kaszálni kellene! Az én falumban ezt nem tűrték volna! Van itt ka­sza?! — kérdezte dühödten és óvatosan. — Nincs! — mondta a házi­gazda,-aki kaszát látni se kí­vánt, s állítása különben is megfelelt az .igazságnak.-r Botrány! Felnőtt emberek tűrik ezt a rendetlenséget! Hát nincs itt, aki megmutatná, hogy mit kell itt csinálni? ... Ha vol­na egy sarló legalább . . . Majd én megmutatnám! — Szerzek egyet — szólt ala- j muszian a házigazda, aki egy­szerre fürge lett. — Lehetetlen! — tört ki az el­vi irányító. — Az előbb azt mondtad nincs! — Kasza, ... de sarló, ugyan az sincs, de szerzek. Átballagott a szomszédhoz és hozott. Szép volt tőle, mert oda is kellett mennie vagy húsz métert, meg vissza is. Az arcokon feszült várako­zás. A nagy elvi irányító kezébe vette a sarlót és az élét kezdte tapogatni. A házigazda rögtön gyanút fogott. — A sarló éles! Meg se kísé­relj rákenni semmit! A szom­szédban bízni lehet! Az elvi irányító, akit a dol­gok ilyetén való fordulata meglepett, zavartan szólalt meg: — A felét lekaszálom, a töb­bit ti! — Jó, — nyugodott bele a fővezér és a házigazda. A szer­vező ellensége lévén a felelőt­len kijelentéseknek, nem szólt semmit A dolgok érdekes fordulatot vettek. Az utóbbi három a me­legtől függetlenül pillanatok alatt elkotródott a füves föld­ről. Ki székre ült, ki pokrócra, ki állát a tenyerébe támasztot­ta és figyeltek. — Majd én megmutatom, hogy kell! — irányította magat az elvi irányító és egy nagyot suhintott a sarlóval. Sajnos, nem hajolt elég mélyre és a sarló csak elzúgott a gyep feje felett. A másik három sámán csen­desen nézte. Az elvi irányító arca elkomo­rult, derekát lejjebb hajlította és nagyot, dühöset suhintott is­mét. 1 Jól sikerült suhintás volt! Há­rom fűszál lerepült, aztán a sarló éle beleakadt a földbe, egy nagyot bicsaklott és egy kisebbfajta vakondtúrást produ­kált. — Na, na! — mondta a kul­turális fővezér. A másik kettő nem szólt sem­mit. A házigazda nem érezte feljogosítva magát, a szervező — amint már mondtam — meg­fontolt volt és a jövőre gon­dolt. Az elvi irányító mérgében el­sápadt, majd egy gyepfürtöt marokra fogott, akkorát, mint a janicsárok fején a copf és is­mét suhintott egyet Ahogy Hunyadi László feje nem zuhant le a bakó pallosá­nak első vágásától, a gyep se. Az elvi irányító pánikba esett. A gyeptincs maradék részét a sarlóval nyiszitelni kezdte. Végzett is vele. Nehezen vég­zett, de sikerült. Az elsővel. Aztán következett a második. A három sámán látta, hogy itt baj nem lesz már. A kezü­ket levették az állukról, volt, aki újságot kezdétt olvasni, volt aki hanyattdőlt és elaludt. Az elvi irányító egy ideig gya- pált, majd a mérhetetlen kö­zöny láttán felordított: — Ha ti ilyenek vagytok, ak­kor én nem csinálom! — mond­ta és odavágta a sarlót. A gyep addigra elintéződött. Miként a beteghajú ember fe- je-búbján a hajgomba kiírt egy kis 2 forint nagyságú tisztást, úgy festett az elvi irányító mű­ve a nagy gyep közepén. — Gyalázatosak I — mondta még félóra múlva is a jó ebéd közepén. — Még röhögtetek is! Pedig fogalmatok sincs, hogy hogyan kell csinálni! — Nézd, könyvet nem írhatsz belőle, ahhoz kevés az anyag, de tarthatsz egy ismeretterjesz­tő előadást: „Hogyan kell gye­pet nyírni!” — De azért gyakorlati bemu­tatót ne tarts! — nyugtatták meg. Szöllösy Kálmán Új üdülőkörzet az Álföldön A Minisztertanács határoza­tot hozott — a Balaton területé­nek ötödét kitevő — 127 négy­zetkilométer területű Kiskörei- | víztároló közvetlen környékének | üdülőkörzetként vafó hasznosí- 1 tására. Hazánk legnagyobb me­zőgazdasági jellegű vízgazdál­kodási létesítménye kb. 298 000 hektár aszályos jászsági és nagykunsági terület öntözését, 116 millió kWó elektromos energia termelését, Kisköre és Tiszalök között a Tiszán bizton­ságos hajózást tesz lehetővé. A 400 millió köbméter vizet befo­gadó tároló környékén 640 hek­tár területet üdülőkörzetként kí­vánnak hasznosítani. A fejlesz­tési terv 45 000 szálláshely meg­valósítását írja elő, teljes köz­művesítést kb. 21 000 fő — rész­leges közművesítést 24 000 fő részére kell biztosítani. Gondos­kodni kell Tiszafüred—Poroszló térségében a madárvilág vé­delméről, Tiszaderzs környékén pedig vadászterület kialakítá­sáról. Az elképzeléseket 1985-ig kí­vánják megvalósítani, ezzel le­hetővé válik az Alföld fokozódó üdülési igényeinek kielégítése.

Next

/
Thumbnails
Contents