Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-22 / 275. szám

1972. november 22. DUNANTOll NAPIO 5 Dunántúli költők találkozója Győrött CTudósitónk telefonjelentése> Másodízben rendezte meg Győr-Sopron megye Tanácsa, Győr város Tanácsa, a Magyar írók Szövetsége, a HNF Győr- Sopron megyei Bizottsága a Radnóti Emlékbizottsággal kö­zösen ez év november 21—22-én a dunántúli költők találkozóját, s ezzel együtt a felnőtt amatőr versmondók országos versenyét. A versmondók küzdelme hét­főn délelőtt kezdődött, s a di­jakat kedden adták át Kedden délután 3 órai kez­dettel, a dunántúli költők or­szágos találkozójára került sor.- E találkozó célja az élő költészet népszerűsítésén túl az, hogy a költészet egyetemes és hazai jegyein kívül fölmérje a dunántúliság nem provinciá­lis, hanem az egész magyar lírára ható sajátosságait. Nem elszakítani, elkülöníteni akar, hanem éppen azokra a gyöke­rekre rámutatni, amelyek a ma­gyar vers történeti folyamatos­sága alapjául szolgáltak — mondotta megnyitójában 2. Szabó Zoltán, a Radnóti Emlék- bizottság titkára. Ezt követően Módos Dezső- né, Győr város Tanácsának el­nökhelyettese köszöntötte a ta­nácskozás résztvevőit. Elmond­ta, hogy Győr város Tanácsa megtiszteltetésnek veszi, hogy otthont adhatott az országos találkozónak. Tüskés Tibor író a Dunántúl és a mai líránk címmel tartott előadást. Többek között azt mondotta,! hogy valamelyik iro­dalom határai a nyelv határai­val esnek egybe. Nem lehetsé­ges az, hogy tájak szerint elkü­lönítsenek egyes irodalmakat. Tüskés Tibor ebből a kiinduló­pontból taglalta a dunántúliság esztétikai és történelmi kategó­riáit. Ezzel együtt a Dunántúlon élő — kis és nagyobb városok­ban lakó — költők sajátságos helyzetét elemezte. Fodor András költő verselem­zést tartott Takács Gyulának a Mézöntő című verséről. A tanácskozás után a részt­vevők között élénk vita alakult ki. Szerdán - ma — a találkozó résztvevői Pannonhalmára utaz- nalAjés megtekintik az apátság történelmi nevezetességű könyv­tárát és más muzeális értékeit. Ezt követően a költők Győr vá­rosában üzemekbe látogatnak, s író—olvasó találkozón vesznek részt Bebesi Károly " . " ízel Tucatnyi fej egy szép ezüsttá­lon - kettészelt télapók. Odébb fatuskó, parányi baltával, meg cseresznyét csipegető rigó. Az­tán tenyérnyi helyen mesefigu­rák: zöld kutyus, rózsaszín autó ... Áttetsző üvegtálon tá­rulkozó tavirózsák. Abban a díszkosárban pedig harmatos eper, hamvas szőlő, narancs, banán,- körte, hívogató dinnye­szelet — és mindez cukorból, habkönnyű tésztákból. Negyven fajta ínycsiklandozó sütemény látható és vásárolha­tó meg azon az árusítással egy­bekötött cukrászati bemutatón, amely tegnap délelőtt nyílt meg a Mecsek cukrászdában. A cukrászati kiállítást azért ren­dezték meg a Nádor Vendég­látó Kombinát vezetői, hogy be­mutassák Rudolf Nándor mes­tercukrász vezette cukrászműhe­lyük nemcsak finom, de művészi igényű süteménykreációit. Cél­juk az is, hogy a várható kará­csonyi forgalom előtt megis­merhessék a vásárlók az Új ké­szítményeket. Rudolf Nándor mestercukrász elmondta, hogy a Nádor cuk­rászműhelyében rendszeresen százféle sütemény készül. Az új készítmények ízeit „hosszas ki- sérletező” munkával, nem ke­vés leleménnyel sikerült „meg­komponálni”. Remélik, hogy a fogyasztók ízlését sikerült elta­lálni. A kiállításon és a cuk­rászda pultjain a különböző gyümölcskészítmények az édes, kissé laktató ízeket kívánják el­lensúlyozni. A négy napig tartó bemutató alkalmával az ínyencségek tíz százalékos árkedvezménnyel vá­sárolhatók meg. Pénteken dél­után pedig a kiállítás úgyneve­zett díszmunkáit kisorsolják. M. L Kiselejtezik a gazdaságtalan tehergépkocsikat Tájékoztató a tehergépjármű-állomány rekonstrukciójáról A tehergépjármű-állomány rekonstrukciójával kapcsolatos kormányhatározat végrehajtá­sára hozott intézkedéseket is­mertette keddi sajtótájékozta­tóján a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériumban dr. Tőzsér István, az autóközlekedési fő­osztály vezetője. Hazánkban — mint ismeretes — jelenleg 90 ezer teherautó közlekedik, s ez 12 milliárd forint állóeszköz- vagyont jelent. A járműállo­mány 35 százaléka azonban olyan állapotban van, hogy üze­meltetésük gazdaságtalan, meg­ért a selejtezésre; fenntartásuk­hoz a tervidőszak hátralévő időszakában 5,6 milliárd forint többletráfordításra lenne szük­ség. Az országban mintegy 30 ezer selejtezésre érett „kocsi-' matuzsálem" van. Ebből a me­zőgazdaságban körülbelül 5000 dolgozik; s szinte egyetlen olyan közületi szerv sincs, ame­lyet ne érintene ez a kormány­határozat A végrehajtásra készült in­tézkedés-sorozat első lépése a selejtezés. A KPM autáfelügye­lete a hét végén megkezdi a rendkívüli műszaki felülvizsgá­latot, amelyre egyedi nyilván­tartás alapján rendeli be a jár­műveket, de maguk a vállala­tok is jelentkezhetnek, ha hat hónapon belül selejtezni kíván­ják öreg teherautóikat. Szom­baton és vasárnap egyébként mintaképpen a posta központi Járműtelepén —, ahol mintegy 1500 kocsit tartanak fenn — vizsgálja felül az állományt az autófelügyelet. Az intézkedési terv szerint 30 ezer gazdaság­talanul működő teherautót fo­kozatosan, két éven belül selej­teznek ki, s gondoskodnak ar­ról, hogy ezek a járművek sem­miképpen ne kerülhessenek is­mét forgalomba. ugyancsak gondoskodnak a pótlásra elé^ gendő járműről és megfelelő választékról is. A korszerű gépjárművek be­szerzését anyagilag is ösztön­zik. A kormány határozata le­hetővé tette, hogy a gépkocsi­selejtezés esetén egyszeri fel­újítási költségét — az autó órának körülbelül kétharmadát — új tehergépkocsi vásárlására fordíthassák. A hiányzó egy- harmadot a vállalatoknak fej­lesztési alapjukból kell pótol­niuk. A rekonstrukciótól a többlet- költségek megszüntetését, a ja­vító kapacitások igények sze­rinti átcsoportosítási lehetősé­gét várják. A KPM anélkül, hogy az igényeket korlátozná, törekszik a járműállomány tipi­zálására is. A főosztályvezető befejezésül hangsúlyozta, hogy a rekonst­rukcióval elkezdődik a gépjár­mű-állomány korszerű üzemel­tetési rendszerének kialakítása. Az eddigi nagyüzemi kísérletek tapasztalatai alapján például az AFIT megszervezi a fődarab- cserés felújítási rendszert, s a tervidőszak végére el akarja érni, hogy a kisebb javítások mellett lényegében várakozás nélkül, 24—36 óra alatt főda­rabok — motor, volán, hidak stb. — garanciális cseréjével rendbehozzák a „lefutott” te­herautókat. Vigyázzunk szellemi értékeinkre! Az ipari titok Nevelőtestületi értekezlet A szigetvári pedagógusok véleménye A néhány perc tipikus, történhetett volna bárhol: lőttek a tanítók, a tanárok, tegnap délelőtt, kilenc óránál vala­mivel korábban, Szigetváron az oroszlánszobor mögött, a város­háza tanácstermébe. A sokféle rendeletet látott, ezüstlejü tanitó- nénik, a hamvasgondolatú kezdők, az örökké fizetésemelésért duzzogok, a mindig újat akaró lelkesek, közöttük alig néhány férfi —- „ez van" a pedagóguspályán — szóval jöttek a szigetvári általános iskola nevelői arra az értekezletre, amelyen talán egy egész generációra szóló oktatásügyi kérdésekről beszélgettek. A megye — Pécset nem számítva — legnagyobb általános iskolájából, amelyben ezeregyszáz gyerek van, több mint hetven pedagógus, harminckilenc tanulócsoport, de csak tizenhat tan­terem, amiből négyet úgy alakítottak át valami más helyiségből. Eljött a nevelőtestületi értekezletre Rameisl Ferencné országgyűlési képviselő, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja és Tinusz János, a Városi Tanács elnöke is. Kilenc órakor, csakúgy mint az egész országban mindenütt, Szigetvárott is megkezdődött az értekezlet, mégpedig Harmati József igazgató megnyitójával és rövid bevezető előadásával, amelyből egy nagyon megszív­lelendő mondatot jegyertünk fel: „Mi, pedagógusok hatal­mat, állami támogatást kapha­tunk, de a tekintélyünket saját magunknak kell kivívnunk!” — Ezután tizenkét felszólalás kö­vetkezett, s örömmel érezhet­tük, hogy nincsenek ,;terepszí- nű” mondatok, amelyeket a mindenkori kedvező kultúrpoli­tikai széljáráshoz igazítottak. A tizenkét nevelő többsége meg­kísérelte vesébe vágó módon elmondani a véleményét. Hadd idézzünk néhány érdekeset, fon­tosat: — Az úttörőszervezetbe való felvételkor jobban válo­gassuk meg a gyerekeket! — Nagy a szakadék a gimnázium és az általános iskola között! — Más vélemény: — Nincs szakadék! — Aztán: — A nem túlterhelő, reális osztályfőnöki tervre szükség van! — A szü­lők, többnyire időhiány miatt nem eléggé partnerek a neve­lésben! — Az új, a gondolko­dásra nevelő módszer szerint a tanuló gyerek őszintébb, kriti­kusabb, s már nem érzi jól magát, nem fegyelmezhető a hagyományos tanórán, ahol nem kell mindenkinek állandóan és önállóan dolgoznia! — A ne­velői munkaközösségek vezetői egységesen irányítsák a közös­ség tagjainak módszereit! — Ellenvetés: — Hol van akkor a módszertani szabadság? — Minden napközibe járó gyerek tulajdonképpen hátrányos hely­zetű, hacsak nem a legkorsze­rűbb a napközi otthon épülete és nevelői gárdája. A tan­anyagcsökkentés már az első osztályban kezdődhet, hiszen so­kat hoznak magukkal a gyere­kek az óvodából, az óvodai előkészítőből, sót a családból is. A szigetvári nevelők gondo­latgazdagságának igazolására ennyi is elegendő. Az igazság kedvéért persze meg kell je­gyezni, hogy ebben az iskolá­ban már három éve kísérleti oktatás van, több osztályban, több tárgyban, s a kezdemé­nyező szellem azokra a neve­lőkre is többé-kevésbé rára­gadt, akik nem vesznek még részt ebben az oktatási formá­ban. Másfelől — nem volt ugyan panasznap jellegű a szi­getvári értekezlet — néhány nevelő gondolkodására mégis jellemzőnek bizonyult a min­dent felülről várás, az „adja­nak és majd adunk” mondás­nak a szelleme. , Mivel pedig a* oktatásról szóló párthatározat nagy mér­tékben gondol az általános ér­telemben vett nevelésre is, meg­kérdeztünk az értekezlet után két pedagógust, egyet a leg­ifjabbak közül: dr. Boldizsár Ferencnét, aztán a legidőseb­bet, a negyven éves gyakorlat után már öt éve nyugdíjasként dolgozó Krafft Lajosnét: — Ho­gyan kell az egyik legnagyobb nevelési gond, a gyerek hazu- dozása ellen küzdeni. Boldizsárné: — A tetteimmel kell példát mutatni. Én nem hazudok. Ha valamit nem tu­dok, megmondom. De az igaz­mondást a gyereknek már a szülői házból kell hoznia. Aztán az őszinteségért sosem szabad öt bántani, még ha rosszat vall be, akkor sem! Krafft Lajosné: — A hazug­ság elleni küzdelmet a tanuló és családja megismerésével kell kezdeni, ha mór otthon mást lát, legalább az iskolában rá­szoktatni az igazmondás elő­nyeire. Ide tartozik, hogy az árulkodást is csak akkor enge­dem meg, ha kifejezetten va­lami közösségellenes megnyil­vánulást akarnak elmondani nekem. Nagyon fontos az őszin­teség kitartó dicsérete és a ki> dobosok hat pontjára való rend­szeres hivatkozás. Földessy Dénes Jobban vigyázni szellemi ér­tékeinkre, új gyártási eljárá­sainkra. Ezzel foglalható össze az az előadás, melyet tegnap délután tartott dr. Krémet Mik­lós a Tudomány és Technika Házában a Magyar Iparjogvé­delmi Egyesület pécsi csoport­jának rendezésében, üzemek, kutatóintézetek egy­más után készítik az új techno­lógiákat, egymástól gyártási el­járásokat vesznek át, a szellemi termékek országok közötti cse­réje is egyre nagyobb mérete­ket ölt. A szellemi termékek for­galma rendkívül erőteljesen emelkedik. Amit kevesen ismer, nek, tudnak azt általában titok­nak nevezzük. De mit takar az ipari titok fogalma? Sok min­dent. Először is azt jelenti, hogy egy szűkebb kollektíva, tervező csoport szellemi terméke, ennek következtében értéke van. Pél­dául egy új fajta bányaműve­lési eljárás már ipari titoknak tekinthető. 1950-ben Szófiában a szo­cialista országok megegyezést kötöttek a szellemi termékek cseréjéről. Ezt követően alakult ki a gyártási eljárások, techno­lógiák, gépi berendezések ter­veinek átadása. Ezt az egyez­ményt azonban nem mindenki értelmezte úgy, ahogyan kellett volna. Előfordult, hogy tőlünk egy gép gyártási eljárá­sát kérték, mi kiadtuk, s mire a magyar vállalat gyártani kezdte, addigra nyugaton a másik or­szág már lekötötte az üzletet. Volt olyan is, hogy az NSZK- ban egy szakmai kongresszuson ismertettek egy műszaki megol­dást, amikor az illető szocialista orszáq bejelentette szabadalmi oltalmat nem fogadták el, mert már nyilvánosan publikálták. A mai viszonyok közepette nem vagyunk kötelesek átadni eljá­rásokat minden ellenszolgálta­tás nélkül, hiszen nekünk is fizetni kell ezekért. Az iparjogvédelem igen ösz- szetett és bonyolult. A legna­gyobb gondot az jelenti, hogy kevés a táiékozott és jól kép­zett szakember. Nehezíti ezt a tevékenységet, hogy gyártási el- '6r0so!'at már nemcsak nagy­üzemek, hanem kis gyártó cé­gek is kidolgoznak, sőt átvesz­nek. Nem egy esetben fondor­latos módon szerzik meg eze­ket. Például néhány éve a Láng Gépgyár export megrendelést kapott kazánok gyártására. A kért mennyiséget a határidő rövidsége miatt csak úgy tudta szállítani, hogy bevont egy má­sik vállalatot is a kazánok ké­szítésébe. A gyár átadta a ka­zánok tervrajzait, az alvállalkozó azonban a megrendelt kazánok szállítását követően eikezate gyártani a Láng Gépgyár által kifejlesztett kazánokat. A gyár beperelte az ÉLGÉP-et tisztes­ségtelen haszonszerzés címén. A pert megnyerte. Érthető: hi­szen más szellemi termékével akart betörni a piacra, ezzel ve­szélyeztetve a Láng Gépgyár érdekeit. De más jellegű esetek is elő­fordultak. Egy budapesti ipari szövetkezet eljárást dolgozott ki eloxált alumínium horgolótűk gyártására. Ezeket a horgoló­tűket azelőtt importáltuk. A szö­vetkezet részlegvezetőjét azon­ban egy pestvidéki tsz — ma­gasabb bért ajánlva — elcsábí­totta. Ök is létrehozták a gyártó részleget Ebből is per lett. Oka a tisztességtelen haszon. Végül még egy példa más vetületben. A budapesti Metra építésénél az egyik tervező olyan megoldást dolgozott ki az állomások és az alagutak szellőztetésére, mely egyedül­álló. Ventillátorok alkalmazása nélkül, a szerelvények okozta légörvényt és vákuumot kihasz­nálva oldotta meg a szellőzte­tést. Amikor a tervező ezt be­jelentette a Tanulmányi Hiva­talnál, az UVATERV megvétózta azzal, hogy újdonságrontás kö­vetkezett be. Mindezek a példák szemléle­tesen bizonyítják, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az ipar- jogvédelem a mindennapi gya­korlati életben. A tanulmányok jogi oltalmat élveznek. De va­jon, hogy állunk ezen a téren az újítások esetében? A hall­gatók részéről elhangzott az a kérdés, hogy helyes-e ren­dezni újítási kiállítást. Az elő­adó elmondta, hogy mivel az újítások oltalma jelenleg nincs megoldva, nem célszerű bemu­tatni kidolgozott eljárásokat, gépeket: hiszen ezzel jogtala­nul juthatnak vállalatok szelle­mi értékekhez. Salamon Gyula Arany pecsélgyarű^ *őr7<=gcrrda*ag Goldbach Józseí A „M E C S E K T E J” MECSEKALJAI GAZDASAGOK TEJFELDOLGOZÓ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ KÖZÖS VALLALKOZASA, KACSOT A, megvételre felajánl: 700 fm. 6/4 n-os horganyzott vizvezetékcsővet. Értékesítés ügyében Csernyánszky László főkönyvelő ad felvilágosítást. Cím: KACSÓTA, KOSSUTH L. U. 20. SZÁM. TELEFON: SZENTLÖRINC 71-171. Goldbach Józsefnek, az AFIT XIV-es Autójavító Vállalat nagy­javító üzeme termelési osztályve­zetőjének november 7-én 30 éves törzsgárda-tagságáért arany pe­csétgyűrűt adományozott a válla­lat Goldbach József 33 éve dol­gozik az autós szakmában. 33 éve ugyanannál a vállalatnál. Eredeti szakmája hálózati vil­lanyszerelő. Harminckilencben került a pécsi Mestrits Jenő Rt- hez, az akkori Munkácsy Mi­hály utcai szervizbe. Kitanulta az autóvillamosságot, szerelő lett. Aztán 49-ben államosítot­ták a céget, 1950 óta „XIV-es” a vállalat neve. — A felszabadulás után üres műhelyben, alkatrészek nélkül, szinte a semmiből kezdtük — meséli a vállalat és a saját tör­ténetét. Kezdetben a szovjet hadseregnek dolgoztunk. Na­gyon kellett az autó az élet megindulásához, csakhoqy nem igen volt miből. A saját, ott­honról hozott szerszámainkat használtuk, s két-három roncs­ból csináltunk eqy autót. De az is milyen volt! Emlékszem, még üres konzervdobozból is készí­tettünk fényszórótükröL — Aztán egyre fejlődött a vállalat. Az ötvenes évek első felében nem nagyón voltak ma­gángépkocsik, a 350-es Csepe­leket javítottuk. A személyautók úgy 1960 körül kezdtek szapo­rodni, de az a hatalmas fejlő­dés, amelyet tán a „jóisten" se győzne alkatrésszel, két éve in­dult meg. Goldbach József szinte min­den beosztást „kipróbált" a szakmában. Volt szerelő, kalku­látor, művezető, dolgozott a tmk-ban, tavaly óta pedig <J Bolgár Néphadsereg úti nagy­javító üzem termelését irányít­ja. A 33 év tapasztalatait sze­retné átadni a fiataloknak, akik szép számmal dolgoznak itt. Osztályvezetőként is kék kö­penyben jár. A csavarhúzó nyo­ma kitörölhetetlen a néha ma is olajos tenyérből. Ha segíteni kell, ha meg kell mutatni vala­mit, megfogja a szerszámot. Feladata a termelés irányítása, a munka szervezése. Munka és szerveznivaló pedig van bőven, hisz ebben az évben csak autó­buszból 76-ot újított fei a nagy­javító.- Egyelőre valóban sok a munka, de egyre inkább attól lesz sok, hogy munkát szerez­zünk - mondja, majd rögtön meg is magyarázza: — Lassan menváltozik a nagyjavítás sze­repe. Ma már sok esetben gaz­daságosabb a kiszolgált autó­kat szétszedni alkatrészeire, ami nem használható azt pedig egy­szerűen kidobni a szemétdomb­ra, mint felújítani. Mondok rá példát: a nagyjavítóban a Ny- sa-családdal kezdtük. Csakhogy eay Nysa teljes felújítása majd­nem annyiba kerül, mint az új kocsi. Ráadásul lehet is kapni újat Ez természetesen nagyon jó dolog, csak épp nekünk fő­hetett a fejünk munka, megren­delés után. Később rátértünk a csuklós autóbuszok felújítására, s ma is ezeket csináljuk. Ez va­lóban gazdaságos, megéri a BKV-nak is, az ipar is keveseb­bet gyárt az igényeknél. De gondolni kell a jövőre is, ezért foglalkozunk már az Ikarus 250- es családdal, elvállaltuk a gyártól a nullszériás buszok utó­javítását. Szakmailag is érde­kes, nehéz munka. Goldbach József nemcsak a szerelőknek, hanem az autóver­senyzőknek, az autósport bará­tainak is „Józsi bácsija”. Nem csupán szakmája, hobbyja is az autó. Fáradhatatlanul szervezi, rendezi a versenyeket, ő a leg­idősebb pécsi motor- és autó­sportbíró. Tapasztalatára, véle­ményére nemcsak Pécsett szá­mítanak. 1950-ben kezdte a motorsporttal. Már nem volt ép­pen fiatalember, mikor felült a saját motorkerékpárjára verse­nyezni. Később a Megyei, majd a Dél-dunántúli Motorsport Szövetség elnöke volt, s ahogy fellendült a pécsi autósportélet, Ott kötelezte el magát a „ben­zinszaggal”. Amikor a „Munkácsyban” dolgozott, sokat foglalkozott a magánautósokkal, az ügyfelek­kel. Az idősebb szakembertől, a mestertől mindenki bizalom­mal kért tanácsot. — Tudja, azt fájlalom — mond­ja búcsúzóul hogy a fiata­labb autószerelők iránt nincse­nek bizalommal az emberek. Furán méregetik őket, ha meg­mondják a hibát és az árat. Pedig, higgye el, a fiatalok is szeretik, s értenek úgy a szak­mához, mint az öregek . . . Panics György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents