Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-02 / 259. szám
< DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. november 2. Népünk kincsei A Baranya megyei Le- ™ véltár őrzi városunk és megyénk múltjának írásos anyagát. 11 kilométer iratpolcon sorakoznak hivatalok, intézmények, gyárak, uradalmak, jelentékeny személyiségek iratai. Dobozok, mappák őrzik féltett ritkaságait megyénk és Pécs történetének. A háború nem múlt el nyomtalanul. A Batthyányiak mozsgói birtokának iratai, Frigyes főherceg baranyai uradalmának anyaga, Andrássy család Szigetvár környéki birtokainak iratai, a Majláthok bakócai uradalmának levéltára szinte teljesen elpusztult. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara irattárának pusztulása a polgári kor gazdaságtörténetének kutatásához pótolhatatlan veszteség. Mindezek irányítják (á a figyelmet a mai iratvédelemre. Állami intézményeink, gazdasági szerveink, gyárak és szövetkezetek megtesznek-e mindent, hogy a jövő számára biztosítsák a mai alkotó ember eredményeit őrző iratokat? Sok, felsorolhatatlanul sok a negatív példa. Ugyanakkor elismeréssel szólunk mindazokról, okik átérezve a történelmi anyag megőrzésének jelentőségét, a Levéltárnak ajánlották fel irataikat. Dr. Boros István a felszabadult megye első főispánja nagy értékű családi és személyes iratait, Mecseki József, a Siklósi járási Hivatal művelődésügyi osztály vezetője siklósi történeti gyűjteményét, Zsolnay gyári munkásnők a gyár történetére vonatkozó iratokat. Puchner Károly családtörténeti iratait, hogy csak a legújabb szerzeményekről szóljunk. Külön köszönet azoknak a tanácsi vezetőknek és intézmény igazgatóknak, akik vezetésük alatti szerv régi anyagáról hasonlóképpen gondolkodtak. Levéltár munkatársai e helyütt közölt írásaikkal most és a jövőben szeretnék bizonyítani, hogy ami ma „csupán papír”, az az idők múltával fontos történelmi forrássá válik. Az iratnak, térképnek, nyomtatványnak a múlt és változó idő ad távlatot. Célunk továbbá, hogy bemutassunk a Levéltárban őrzött anyagból minél több és érdekesebb dokumentumot, s ezzel is felhívjuk a figyelmet a még kallódó értékek felkutatására. Dr. Szita László levéltárigazgató Harminc hamis pénz A Baranya megyei Levéltár anyagában, az ismert sorozatok mellett kisebb gyűjtemények, sőt rendkívül érdekes egyedi darabok is találhatók. Nagy érdeklődésre tart számot az 1330-ból való egyezséglevél. 1947-ben vásárolta a Levéltár magánszemélytől. Baranyai vonatkozású, a Viszlói család (ma Diósviszlón) gazdasági egyezségét tartalmazza. A török alatti időből nagyon kevés emlék maradt fenn. Ezek között is csak egynek van helyi vonatkozása. Ez Pécs ismert XVII. sz.-i metszete. Országos jelentőségű viszont Zrínyi György (II.) és Zrínyi Miklós (a költő) 6 magyar és 1 horvát nyelvű gazdasági levele, melyek Levéltárunk legfrissebb szerzeményei közé tartoznak. Pécs szabadalomlevele Látványos érdekességnek számít a Budai külvárosban talált XVII. századi török könyv, mely részben vallási formuláskönyv, részben a török birodalom leírását tartalmazza. Külön sorozatot képeznek a nagyszabású armalisok (nemesi levelek), melyeknek elsősorban a kiállításuk igen tetszetős. A XVIII. századtól a nemesleveleket már albumformában adták ki bársony kötésben. Ezeknek különösen a címoldaluk látványos. Színeik még ma is frissen ragyognak. (Többek között: Rudolf császár lovagi oklevele, I. Lipót nemeslevele Matthias Sy- ber részére 1694-ből, Mikes nemeslevelek Laczkovics György részére 1572-ből, I. Ferenc nemeslevele 1792-ből, Herman Jaksic lovagi diplomája 1870- ből, I. Ferenc József aláírásával.) A legismertebb és legszebb emlék, a város szabadalomlevele 1780-ból. Díszített bőrkötése ünnepélyes írása, dúsan díszített címoldala, arany dobo- zú függőpecsétje méltón teszi Levéltárunk legértékesebb darabjává. Sokba is került a városnak, még kölcsönöket is fel kellett venni. Több ilyen kötelezvény maradt fenn, melyen nemcsak a város akkori pecsétje látható, hanem a városbíró, tanácsnokok és az összes pécsi céhmester aláírása és pecsétje. Történeti értéke van Mohács mezőváros szabadalomlevelének is. Ennek magyar nyelvű kiadása Hatos Gusztáv, megyénk egyik leghaladóbb gondolkodású 48-as közéleti személyiségének fordításában és kiadásában jelent meg. Napóleon kiáltványa Ritka érdekességnek számít az a 30—40 kézzel rajzolt hamis pénz, melyeket a múlt század elején készítettek és koPécs szabadalomlevelének címoldala (1780). boztak el a hivatalos szervek. Megható viszont az a szeretet, melyet a magyar nép tanúsított a 48-as emlékek iránt. Az értékét vesztett Kossuth-ban- kókat ereklyeként őrizték. Talán ezért is maradt meg belőlük olyan sok. Az ún. inflációs pénzek teljes sorozata ma már csak érdekességnek és szomorú emléknek számít A gyűjtemény értékes darabja Napóleon 1807-ben keltezett a magyar néphez intézett kiáltványának egy azonos időben készült másolata, vagy az 1848'' 1849-es események eredeti darabjai: falragaszok, leiratok, felhívások, utasítások. Ezeknek hangja, pártállása mindig attól függött, ki volt a városban hatalmon, a császáriak vagy a magyar kormány emberei. Komoly forrásértéke van Tornai Károly ügyvéd mohácsi naplójának, melyben nemcsak helyi, hanem baranyai eseményeket is tárgyal, sőt beépíti ezeket az országos történetbe is. A napló baloldali érzelmű ember véleménye a forradalomról, szabadságharcról. Az orosz cár levele Újabban került elő I. Miklós cár levele 1849. szeptember 11-i keltezéssel Ottinger császári tábornokhoz, melyben „a lázadó magyarok ellen" kifejtett érdemeiért a Szent Anna lovagrend I. osztályának adományozásáról értesíti a császári tábornokot, aki a szabadságharc leverése után Pécsett telepedett le. A város fejlődésének, a polgári élet kialakulásának számos értékes emléke maradt fenn. Ezek között a legrégebbi az a nyomdaalapító oklevél, melyet Mária Terézia adomá- | nyozott Engel József részére 1773-ban. Pécs, valamint Pécsvárad metszetével díszített céhlevelek, vándorkönyvek nagy száma mellett az 50—80-as évekből a pécsi cégek reklámcéduláinak, számláinak tömege az élénk és fejlődő városi kereskedelmi élet jelentős bizonyítékai. Ide sorolhatók a pécsi polgárok végrendeletei (sok még ma is felbontatlan), elhunytuk után készült hagyatéki leltárak nagy száma, amelyből a XVIII. és XIX. század pécsi polgárának mindennapi életébe lehet betekinteni. Déryné a színlapon A fejlődő tudományos és kulturális élet számos meglepő emléke került elő. Irodalmi vonatkozású levelek, versek, naplók, tudományos feljegyzések (pl. Mátyás Flóriántól), jogi diplomák a pécsi jogakadémiáról. Igen érdekes Trixler Rudolf szülészorvos diplomája (1865). A Trixler család tulajdonában volt az egyik pécsi színház (a mai tiszti klub udvarán). A másik a mai Déryné utcában volt (Oertzen báró tulajdonában). A két színház anyagából számos korabeli színlap került elő német és magyar nyelven. Az egyik színlapon feltüntetett szereposztásban Szentpéteri Zsig- mond, a másikon Déryné asz- szony neve szerepel. Legizgalmasabbak a jobbágyok életével, munkájával kapcsolatos iratok. A jobbágyság osztályharcával, nehéz életével, a földesúri terhek állandó növekedésével kapcsolatosak ezek, melyeknek legnagyobb része még ismeretlen forrásnak számít, hisz a legújabb kutatások során kerültek elő. Bezerédy Győző Acta Commisionalia Anni 1747 Pécs és környéke török uralom alatti hétköznapjairól ad képet egy sajátos forrás. Az iratot pusztító sors megkímélte, az utókorra egykorú hiteles másolatban maradt fenn a Baranya megyei Levéltárban „Acta Commisionalia Anni 1747" címen ismert vaskos tanúvallomás! jegyzőkönyv. Az eredeti pusztulását a restaurálás sem tudta megmenteni. Több száz vallomás az erdőhasználatról, Pécs város jogairól, a középkorban keletkezett városhatárról, a városi akasztófáról és pellengérről, a püspök hatalmaskodásáról, a városi polgárok küzdelméről a földesúr alóli felszabadulásért stb. szól. „Bekében élt a purgerség' A tanúk emlékezése a török megszállás idejéről azt bizonyította, hogy a kor emberének tudatában élénken élt a török világ. Ezt gyakran hasonlította össze és bizony sokszor jogos nosztalgiával a „felszabadulást" követő labanc, kuruc, rác dúlástól szenvedve visszakívánkozott a török uralom „nyugodt, kemény fegyelmébe”. A vallomások értékéből az idő múlása miatt (Pécs 1686 őszén szabadult fel, és a vallomást 1747-ben tették) sok mozzanat kihullott, de ugyanakkor a legmélyebb benyomások megmaradtak. A török megszállás utolsó Időszakára vonatkozóan egy-két jellemző mozzanatot idézünk fel. Bosnyák Márk pécsudvari bíró szerint „a pogányság alatt többnyire békében élt a purgerség” (polgárság). A város török parancsnoka a polgárokat megvédte a rablóktól, de a falakon kívül élő népet, a püspök adóját szedni akaró „dé- vaj végvári katonaságtól Balligetbe (Abaliget) menekítette”. Más kérdésre választ adva megerősíti több társának vallomását, mely szerint „török időkben végig a város azt a szabadságot bírta, amit a török előtt”. A Megyeri rét (ma Kertváros épül ott) és Tüskés rét kövér kaszálóján „török s magyar egyaránt gyűjtött szénát békességben a zord időkre”. Matanovics János pogányi lakos, később pécsi polgár. Árpád mellett vezető útnál fekvő földekről azt vallja, hogy „azokról török s magyar békésen gyűjtött gabonát”. Ugyanebben a vallomásban bukkan fel egy újabb adat E szerint a Siklós felé vezető „derék úttól nyugatra eső földeket pécsi lakosok bírták és a pécsi Selim Aga részére terményt szolgáltattak. Amikor Pécs „a keresztények keze alá esett, Makár kapitány ezt tőlük elhódította, de ugyanezt a Királyi Comissio visszaadta úgy, ahogy „a török alatt békében bírták, míg nem a hatalmas püspök ismét elvette". Több tucat topográfiai adat közül érdekes az, amelyik Ozich Máté pécsi polgár vallomásában bukkan fel. E szerint: „...ahogy Uj-hegyról Pécsre ereszkedő hegyhát végére érünk, ahol is az hegyháton, az útból délnek fordulván ott a török üdőben a pécsi Török Basa juhait és majorságát szállásképpen tartotta és ezért Basa völgyének hívták." Alig másfél évtized múlva mát forrásban ugyanitt álló vízimalmot a nép keresztelő kedv* Basa-malomnak nevezett el. A berkesdi születésű Kazárt Jakab tanúvallomásában Újhegyet, mint a pécsi török „Mostar Bég" tulajdonát említi, aki Nagykozár földesura is egyben. A Bég e földet „a nagykozári jobbágyoknak szántani nem engedte, de a rétek és gyümölcsösökből szabad bírást engedett”. Négy pécsi század A felszabadulással járó hadieseményekben szereplő pécsi polgárok egybehangzó vallomása alapján feltételezhető, hogy négy reguláris pécsi század vett részt a város és a megye felszabadításában. Nagy János vallomása szerint „a magok zászlaja alatt hadakozván ahhoz hűséggel kitartottak a pogány elleni küzdelemben mindvégig". A háborúk kíméletlen valóságát érzékelteti Köves János lovaskatona vallomása: „még Nándorfehérvár alól is hajtották a törököt a pécsi purgerek, s nagy nyereséggel gyűltek haza a töröktől s mindenektől juhokat és sok marhát hajtottak el". A háborúban részt vevők ismert túlzásával azt állítják a tanúk, hogy Pécset a töröktől „az híres pécsi katonák egyedül vívták meg s a törököt Eszéken alul is Persequólták”. Lőrinc János, a harcok résztvevője szerint ,.három század pécsi purger saját zászló alatt küzdött Zimany alatt”. Gáspár Jánost a török Bogdásáig rabláncon hurcolta. Innen megszökött és mint szemtanú vallja, „hogy azon híres törökkel való harsány! harcban (nagy- harsányi csata, 1687.) jelet! volt, ahol pécsiek sokan el w estek, de azon túl Nándorfehérvárig kergették a pogány*". Apró történetek A sor folytatható lenne így tovább, minden vallomás egy apró történet, s mint egykorú visszaemlékezés fogható feL Ennek forrásértékét illetően a vélemények eltérők lehetnek ugyan, de reális magjukat kellő forráskritika fényében összegyűjtve, elemezve, a lebukó pé. esi török világ eddig ismert képét egészíthetjük ki. Dr. Szita László „Pécs Naqyrabecsült Városi Tanácsának* A '* a tudományos ♦el* ’ 1 rrcsbányái. Ebf is;dó :úgból adunk néhán s• -.maivényt Vörösmarty Mihály munkásságára vonatko- aéan, akinek élete baráti szálaA Szózat olaszul kon keresztül Baranya megyéhez is kapcsolódik. Először a Szózat olasz—magyar nyelvű kiadására hívnám fel a figyelmet, amelynek irodalomtörténeti értéke egyediségében van és erősen Pécshez kötődik. A magyar romantika nagymesterének ünnepélyes pátosszal átitatott hazafias versét Gio. B. Cipriani ‘fordította le 1869-ben és adatta ki Velencében. Ennek egy példányát a műfordító „Pécs Nagyrabecsűlt Városi Tanácsának” ajánlotta fel abban a reményben, hogy az majd nehéz helyzetén segíteni fog. Sajnos, Pécs akkori városha- tójága levéltári adataim szerint nem támogatta a lelkes fordító tevékenységét Az utókor mindenesetre G. B. Cipri- aniban a Szózat első ismert olasz műfordítóját tisztelheti, aki a magyar irodalom kincseit bizonyára anyagi problémái miatt sem tudta kellőképpen Itália népével megismertetni. G. B. Ciprianiról a magyar és olasz irodalomtörténet egyaránt megfeledkezett. Életéről csak a kötethez csatolt olasznyelvű kísérőlevele árul el valamit. Az olaszországi Cor- monsban dolgozott, ahol bizonyára annak határmenti adottságai miatt is sűrűn megfordulhattak szerbek, horvátok, németek és magyarok is. Ennek következtében nyelvünk elsajátítása különösebb problémát nem okozhatott számára. Egyes adatok arra utalnak, hogy Pólóban (Pula) is megfordult és hosz- szabb időt, esetleg éveket töltött ott. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Cipriani Ivánként adja meg a nevét, amely délszláv, dalmát kapcsolatokra utol. Az okkersárga színárnyalatú könyvecske, amit „Pécs Város Tanácsának” megküldött, 7,8x 11,3 cm nagyságú. Az önmagában préseken díszített bőrkötés komoly könyvkötés-technikai eljárásról tesz tanúbizonyságot. A kötet közepén található aranynyomásos betűkkel a műfordító ajánlása. Első oldalán a következőket olvashatjuk: SZÓZAT VÖRÖSMARTY MIHALYTÓL olaszra fordította CIPRIANI IVAN APPELLO di MICHELE VÖRÖSMARTY tradotto da G. B. CIPRIANI A műfordító Vörösmarty életrajzának rövid ismertetése után kiemeli annak főbb műveit, Shakespeare fordításait és közéleti tevékenységét. A könyv a befejező hat oldalon keresztül a Szózat fordítását tartalmazza. Levéltárunk büszkélkedhet a Cipriani köteten kívül Vörösmarty ifjúkori barátjának, K!i- vényi Jakabnak kéziratos verseskötetével és latinnyelvű köz- mondósgyűjteményével is. A Pesti Egyetemen együtt hallgatták és végezték el a filozófiai „tanfolyamot”, ahol szoros barátságot kötöttek a verselge- tő diákok. Vörösmarty és Klivé- I nyi verselésében rendkívül sok közös vonás figyelhető meg. A hasonló érdeklődési körön kívül például a versek formai felépítésének teljes azonossága mutatható ki. A rímek elhelyezése, a strófák kialakítása, a daktilu- si lejtésű hexameterek és így folytathatnánk tovább az észrevételeket, amelyek összességében megtalálható mindkettőjüknél. Külön értéke a gyűjteménynek, hogy Vörösmartyról életrajzi adatok is kiolvashatók a sorok közül. Klivényi hagyatékát a század- fordulón, pontosabban 1908- ban ismertette először dr. Tornyai Ányos az Irodalomtörténeti Közleményekben. Munkájának összeállításakor számtalan fehér folttal kellett megküzdenie, ami sajnos nem minden esetben sikerült. Több tisztázatlan kérdés vár megoldásra, s ez elsősorban a jövőbeni Vörös- marty-kutatók feladata lesz, annál is inkább, mivel Klivényi Jakab kéziratos versgyűjteménye még napjainkban is kiadatlan. Vörösmarty Mihály 1855. november 19-én halt meg. A szegénységben hagyott árvák részére a költő gyermekkori barátja, Deák Ferenc aláírási íveken 103 000 forintot gyűjtött össze. Baranya megyéből Jeszenszky Ferenc adakozása érdemel említést. A Vörösmarty árvák részére küldött 100 forintos tehermentesítési kötelezvényéért Deák Ferenc levélben nyilvánította köszönetét. Sándor László TÖBÖK VILÁG
