Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

6 1972. november 16. Keresztrejtvény A fogászati témával kapcsolatos keresztrejtvény megfejtőit sorsolás nyereményben részesítjük: I. díj 300, II. díj 150, III. díj 100 Ft-os vásárlási utolványban részesül. Sorsolásra kerül még 10 db 50 Ft-os vásárlási ■talvány. A megfejtés beküldésének határideje 1972. november 20. Bekül­dendő: Vöröskereszt Baranya megyei Szervezete Pécs, Rákóczi út 41. sz. Álljon itt mementóként Simon István: Fogfájósán c. versének egy szakasza, folytatólagosan a vízszintes 18., vízszintes 1. és függőleges 13. sorban. A Dunától kettészakított haza szívének összeforrasztása A Lánchíd 123 évvel ezelőtt, 1849 novem­berében adták át a Lánchidat a közforgalomnak azokat a háziipari termékektől megkülönbözteti. Osztopányi Imre túllép a nép- művészeti alkotások motívum­kincsének hagyományos felhasz­nálásán. Egyéniség és hagyo­mány, népművészet és iparmű­vészet ötvöződése tapasztalha­tó nála, meggyőző összhangban. Igényességét, tudásvágyát jel­zi, hogy nem elégszik meg a már bejárt út eredményeivel, igyekszik előrejutni, az ismerttől az ismeretlen felé haladni: el­mondott és felvázolt tervei bi­zonyítják I Lehetőség híján az alkotás öröme helyett a monoton ismé­telgetés, a részletek szépsége helyett a sablonosság kénysze­re fenyegeti az alkotót. Az alkotókedv, a szakmai tu­dás mellett irányításra, útmuta­tásra, s arra van szüksége, hogy a fejlődés, a megújulás biztosí­tott legyen. Elindult egy ember az úton, s nemcsak tőle függ, hogyan tudja végigjárni azt... Sáfrány Zsuzsa A fa szerelmese Osztopányi Imre A haranglábnál álljanak meg, majd menjenek tovább a föld­úton - hangzik a válasz, ami­kor Osztopányi Imre fafaragót keressük. A ház mögötti tenyérnyi mű­helyben készíti remekműveit, s most is onnét lép elő. hogy eh beszélgessünk életéről, munká­járól. Nem idős népművészt, vagy művészkedő öreg pásztort látunk, hanem egy fiatal em­bert, aki minden örömét a fa megmunkálásában, szépségé­ben leli. Ennek az ősi anyag­nak a szeretete, ismerése csa­ládi hagyományokra tekint visz- sza. Nagyapja bognár, apja és fiútestvérei is szívesen, jó ér­zékkel alakították tetszésük sze­rint a fát. Osztopányi Imre 1941. októ­ber 26-án született Somogybán, a Kálmáncsa melletti Emlékma­jorban. Itt, Szigetvár közelében, Zsibóton kétéves kora óta él. Megállapítani, hogy mióta fa­rag, szinte nem is lehet, mert gyermekkora óta figyeli és pró­bálja ezt a nehezen engedel­meskedő anyagot formálni. Évekig cipőgyári munkás: betanított szabászként dolgozik. A faragás a pihenést, a kikap­csolódást jelenti okkor. Jelenleg a Háziipari Szövetkezet tagja, most már minden idejét ennek a munkának szenteli. A szövet­kezet számára először mindig mintadarab készül, csak az­után következik a tényleges munka a megrendelés alapján. Mindezt szívesen csinálja, még­is több időt szeretne az önál­lóbb munkára, ahogyan ő mondja: „amivel fejlődni is le­het”. A nyersanyag előkészítésétől az esztergáláson keresztül az utclso minta bekarcolásáig min­dent maga végez. Szerszámait is saját maga készíti. A fa felhasználását a gondos kiválasztás, szárítás előzi meg. Legszívesebben a különböző gyümölcsfákat használja: körte, dió, szilva, cseresznye. Sokszor elegendő egy fura formájú, gö- csörtös kis darab is, hogy el­képzelését valóra váltsa. Egy­szer a képzeletében meglévő témához keresi a megfelelő anyagot, máskor éppen ez ad­ja, sugallja az ötletet. Faragóművészünk dús fantá­ziájú, gazdag képzeletvilágú ember. Agyában állandóan újabb kompozíciók születnek, s hogy mindezt rögzíteni tudja, vázlatokat készít. Néhány vona­las, egyszerű rajz tanúsítja, hogy ezek feliegyzések csupán, amelyek kidolgozásra várnak... Máskor egyszerűen a fára raj­zolja a motívumot. Simára esz­tergált tálak, dobozok várnak a fadomborművek létrejöttére. Munka közben soha nem ra­gaszkodik mereven a rajzhoz, mert alakítóereje ezt nem en­gedi. Kompozícióit a tömörség, mozgalmasság jellemzi. A nö­vény- és állatábrázolás mellett nagyon gyakran szerepel az ember. A cselekvő, munkálko­dó, csatázó ember. Ugyanaz a biztonság, mesélőkedv sugárzik szüreti jeleneteiből, mint ami­kor a harcban győzedelmeske­dő vitézeket mutatja be. A fa­ragott tálak, dobozok, szobrok láttán gyermekkorunk történe­lemkönyveiből jól ismert hősök, magyar és török vitézek kelnek életre. Minden apró helyet tartalom­mal tölt meg. A formák egy­másba kapcsolódása, az ábrá­zolt alakok formai biztonsága finom érzékről, elmélyültségről tanúskodik. A fa anyagának kiválasztása nemcsak a minőség, a farag­hatóság miatt fontos, színe is meghatározó. Osztopányi soha nem színezi tárgyait különböző festékekkel. Ez által lesznek művei egyszerűségükben is so­kat mondóak, természetesek. Világosabb, könnyedebb és sö­tétre pácolt darabok sorakoz­nak gyűjteményében. Vonzódik a körplasztikához is. Ezt a képességét gondosan megművelt sakkfigurái mellett komolyabb, változatosabb, mé­reteiben is jelentősebb munká­kon szeretné bizonyítani. Mind­ehhez kevesebb kötöttség, több idő szükséges. Mert mi teszi a művészi alkotásokat feledhetet­lenné? — Az a kivitelben meg­nyilvánuló szeretetteljes gon­dosság, az a sok apró esetle­gesség, véletlen vagy szándé­kos változtatás, amely az egyé­ni munka közben a díszítésbe belecsúszijc, ez adja meg a népművészeti alkotásoknak azt a sajátos ízét-zamatát, amely mit sor az alapkő letételér«. (Lásd Barabás Miklós festmé­nyét!) Őfelsége V. Ferdinánd nevében. Károly császári és ki­rályi főherceg helyézte el a Lánchíd építésének előtörténe­tét tartalmazó okmányt az ób­ban az évben forgalomban le­vő arany- és ezüstpénzekkel együtt. A Lánchíd építése 1848-ban a márciusi napok alatt is za­vartalanul folyt. A hallgatag angol munkások nem értették az utcai szónoklatokat, nem érdekelték őket a csoportosulá­sok, tüntetések, munkájuk mel­lett maradtak, nyugodtan dol­goztak. Június elején a fővá­rosi munkások nagy tömegben vonultak a hídépítés műhelyei­hez, és az idegen munkások el­bocsátását követelték. Csak Széchenyi személyes közbelépé­sének köszönhető, hogy a mű­helyek lerombolására is kész tömeg végülis visszavonult. Jú­nius végén érkezett meg az utol. só láncszállítmány Angliából. Jú­lius 8-án az első középláncot felvonták a helyére, de gyor­san emelkedett a többi is. No­vemberben mór a pallóruda- kat és gerendákat rakták be. 1848. decemberében a magyar hadsereg, 1849. januárjában az osztrák hadsereg 70 000 em­berrel és 240 ágyúval vonult át a hevenyészve lerakott pal­lókon. A főváros ostroma alatt teljesen leállt a munka. A hi­dat a katonai szállításokra éj­jel-nappal igénybevették, a híd öntödéjében csak ágyúkat ön­töttek. Budavár ostroma alatt a híd pallóit felszedték, de Görgey parancsára ismét be­rakták. Június 7-én, a vesztett győri csata után Dembinszky tábornok egy árkász és egy hi­dászosztályt vezényelt a híd­hoz, hogy a híd faművét fel­égessék a visszavonuló honvé­dek után és így feltartóztassák a császári hadsereget. Clark kérésére azonban Dembinszky elállt szándékától. 1849. novem­ber 20-ra teljesen elkészült a híd, és megnyitották a közfor­galom számára. A Lánchíd Európa egyik leg­szebb állóhídja. Nagyszerűen beleilleszkedik környezetébe. Ai esztétikai hatás mellett azon­ban sokkal jelentősebb az a gyakorlati funkció, amelyet be­töltött Pest és Buda egyesíté­sében, vagy Széchenyi szavai­val élve „a Dunától kettésza­kított haza szivének összetol- rasztásában." Tierney Clark 1852-ben an­gol nyelven írt munkájában így értékelte ezt az alkotást: „... haszna szembeszökő, elő­nyei megszámlálhatatlanok. Nagy, hatalmas, gazdag két várost köt össze. Jóakarat és szorgalom, jobb közlekedési eszközök és szabadabb keres­kedés által Magyarországot fokról fokra lobban log/ók is­merni és méltányolni, és ezáltal természetes forrásai még tót­ban kifejlődnek. A magyarok pedig más nemzetekkel va.á gyakoribb érintkezés következ­tében nagyobb tekintély e tesznek szert, levetkőzik előíté­leteiket. A külföld is megismeri ennek az országnak sok kitűnő polgárát, megcsodálja azoknak tündöklő tulajdonságait, amint csodálta ezeket a nagy és rá Széchenyi grófban, őt - fájda­lom - hazája és barátai er­kölcsileg talán örökre elveszí­tették, de fennállnak és meg­maradnak Magyarország javára nagy művei, amelyeknek üdvös hatása napról napra észreve­hetőbb." Molnár Ioim VÍZSZINTES: 13. Porlik. 1«. Ete be- $6i. 15. Eladó. 16. Boltíves oszlop­kor. 17. Jordánia fővárosa. 20. .... Tognazzi. 21. A Balaton jege teszt. 22. A legmagasabbrendű élő­lény. 23- Átható hangon szól. 25. Kén, urán, foszfor. 26. Kötelezővé tesz. 27. Egy harapásnyi étel. 28. Kettósbetű. 29. TLH. 30. Vattadarab I 32. Ollós állat. 33. Hangtalan vita! 34. Kézjegy. 36. Kolduló mohame­dán szerzetes. 38. Fejszőrzet. 39. mint a vízsz. 28.! 41. Tintatartó. 43. Kirándulás. 44. Kastély a Balkánon. 46. Prés. 47. Kényelmes tempó jel­zője. 48. Orosz férfinév. 49. Függő­leges tengely körül gyors forgással haladó légmozgás. 51. OG. 52. Gyulladás. 53. ,,Az obsitos” szer­zője. 54. Futását Vörösmarty éne­kelte meg. 55. Arany — Párizsban. 56. Oly betűi. 57. Gyömöszöl. 59. Intés. 60. Durva megszólítás. 61. Szorongás, félelem. 62. Csak kevesen tudhatják. 64. Béka — oroszul. 65. Klasszikus csillag. 67. Kancsó jel­zője lehet. 68. A Svejk tábori lel­késze. 69. Sportöltözék. 70. Folyó Belső-Ázsióban. 71. Város Francia- oriíöÉjtftSfYr 72. Zenei félhang. 74. Menyasszony. 75. Morc Chagall életrajzi memoárja. FÜGGŐLEGES: Az ókori Perzsia legendásan gazdag uralkodója. 2. Röptében megfog. 3. Nemzetség, nagycsalád. 4. Római 498. 5. NK. 6. Afrikai köztársaság. 7. Shakespeare- alak. 8. Rostnövény. 9. Asztatiri. 10. Alán egynemű hangzói. 11. A tröszt eredetije. 12. Nagy francia író, költő (Victor). 17. Amőbadarab! 19. Bírói palást. 22. Érzéketlenné válik. 23. „Nem szól a harsogó............ a fű közül” (Petőfi). 24. Helyez. 26. Félretesz. 29. Borít. 31. Tok. 33. Európai főváros. 35. Allé. 37. Kis­iparosok Országos Szövetsége. 38. Fontos táplálék. 40. Koma. 42. A francia forradalom egyik vezéralakja (Jean-Paul, 1743—93). 43. Lel. 45. Olimpiai csúcsszerv. 47. Hálni jár bele a............(Szólásmondás). 49. Csorda. 50. Lármás. 53. Férfinév. 56. Rész­let a kórlapból! 58. Idegen női név. 60. A német fasizmus diktátora volt. 61. Férfinév. 63. Mint 57. sz.! 64. Neves amerikai író (A tüzes nyíl). 66. A tea alkaloidja. 67. Folyó az NSZK-ban. 68. Szép táj jelzője. 70. A fordítottja kárt okoz! 71. Dallam­részlet I 73. ZT. 74. Indulatszó. 75. Kis patak. Hazánk fővárosa három vá­ros: Óbuda, Buda, Pest és a Margitsziget egyesüléséből szü­letett száz esztendővel ezelőtt. I. Ferenc József 1872. december 22-én írta alá a három város Budapest néven való egyesülé­sének okmányát. Hogy ennek a „keresztlevélnek”, névadó okle­vélnek a kiállítására sor kerül­hetett, ebben igen fontos sze­repe van a Lánchíd megépíté­sének. Budapest centenáriumi ünnepségeihez kapcsolódva mi most a Lánchíd építéséről és al­kotójáról, Széchenyi Istvánról kí­vánunk megemlékezni. A Duna két partját, Pestet és Budát összekötő állóhídnak a gondolatát Széchenyi István ve­tette fel először. Kezdetben csak baráti körében emlegette, de hamarosan megalapította a „Budapesti Hídegyesületet”, (a Budapest név nem az egyesítési okmányon szerepel először!) hol a híd eszméjének a megvalósí­tását szenvedélyesen szorgal­mazta. Nem mulasztott el egyet­len alkalmat sem a híd gondo­latának népszerűsítésére. 1832- ben Andrássy Györggyel Ang­liába utazott tapasztalatok és adatok gyűjtése céljából. Haza­térésük utón részletes és a sa­ját javaslataikat isf tartalmazó jelentést készítettek a Budapesti Hídegyesület részére. Ma sem lehet csodálat és meghatódás nélkül olvasni ezt az eléggé elfe­lejtett jelentést, amely pedig egyedül is alkalmas arra, hogy belőle a teljes Széchenyit meg­ismerjük. A logika és a meg­győzés szikrázó fegyvereivel küzd meg Széchenyi a híd el­lenzőivel, messzire tekintő éles­látással, ellenállhatatlan erővel agitál a híd mellett: „Midőn egy hid mechanikája körül fáradozánk — írta Szé­chenyi jelentésében — lelkünk előtt nemcsak azon kényelem forgott fenn: könnyebben jut­hatni Dunánk egyik partjáról a másikra, de egy még sokkal nagyobb haszon is lebegett, ti. azon erkölcsi haszon, mely egy roppant munka józan praktikái kiviteléből szükségképp tolyand- na be honunk minden egyéb teendőire is. A híd praktikái létesítése közben pedig számo­sán meg fognak győződni, hogy nem arany s ezüst a nemzeti gazdaság talpköve, hanem azon j kifejlett emberi értelem, mely a bizonyos nyereség s haszon fe­jében oly hypomochtionok (eme­lőgépekI) feltalálására vezet, melyeknek célirányos használa­tával a legóriásabb munkákat vihetni végbe. Meg fog szűnni azon értelem nélküli szó járás: Nincs pénzünk, nincs tehetsé­günk stb., mely szomorú fallá- ciának (csalásnak!) s restségi ürügynek tulajdoníthatjuk legin­kább honunk hátramaradását, mely mechanikai tekintetben ép­pen ezért nem vergődhetik ki aljas létéből, mert annak fel­emeltét oly sokan lelketlen sár­ga vagy fejér metallumra (érc­re!) állítják, mely tán több ezer esztendeig feküdt legnagyobb masszákban Déli Amerikának szinte földszinén anélkül, hogy az ott lakókat csak egy hüvely- nyivel is magasabbra emelte volna azon emberhez illő állás felé, mely az emberi nemnek főcélja, melyet se arannyal, se ezüsttel nem, de kirekesztőleg csak lelkierő kifejtése által ér­hetni el." Széchenyi angliai tanulmány­útja során sok kiváló építésszel ismerkedett meg. Magával vitte a Duna pesti szakaszának mér­nöki rajzait, a talajjal, a vízzel kapcsolatos műszaki adatokat, így konkrét kérdéseket tudott in­tézni az angol szakemberekhez. Ezeknek a kérdésekre adott vá­laszait is bedolgozta jelentésé­be. Már ez a Budapesti Híd- egyesületnek szóló jelentés egy­értelműen kijelöli az építendő híd helyét, állást foglal a függő lánchíd mellett, és nagyon reá­lisan felméri a várható építési költségeket. Végül a jelentés leszögezi: „Senkire se bizassék a hid építésének mechanikai vezérlése, ki valami nevezete­sebb, s a felállítandó tárgyhoz hasonló munkát nem vitt még végbe." A hídépítés ügyét az 1832- 36-os országgyűlés is tárgyalta, és az 1836. évi XXVI. törvény­cikkben elrendelte a megvaló­sítását. Részvénytársaságot ala­pítottak, mely meghirdette a pályázatot nemcsak a hazai, hanem a külföldi lapokban is. Számos terv visszautasítása utón Rennie György hídépítészt és William Tierney Clark angol építészt hívták meg Pestre a helyi viszonyok tanulmányozá­sára és a részletes terv elkészí­tésére. Clark terveit fogadta el a részvénytársaság, a szerző­dést is vele kötötte meg 1838. szeptember 27-én. A munkálatok 1838. októbe­rében kezdődtek meg. Angliá­ból nemcsak vasat, szerszámo­kat, gépeket hoztak, hanem munkásokat is hívtak. Az építési munkálatok Clark Ádám építész felügyelete alatt folytak. A nagyméretű építkezés, bár nem zavartalanul, de szépen haladt. Elegyengették a partokat, Ausztriából és a Felvidékről szállították a rengeteg fát, a váci, mauthauseni, sóskúti kő­bányákból 200 mázsás töm­bökben a követ. Sorra épültek a folyam medrében a zárógá­tak. Az első és a második zá­rógát vizének kiszivattyúzása után 1842. augusztus 24-en ke­november 13-tól december 2-ig előzetes ENGEDMEIN|YES karácsonyi ajándék-vásár.-----­F ÉffTKéPEZŐGCPEK, M021ŐÉPEK, 4 fOTÖCIKKEK NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL ; A vásár idejére mindenfajta fekete-fehér £ FORTE amatőrfiimből HARMAT FIZET, NÉOYET KAP! I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents