Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. november IS. Korszerű vezetés BARANYAI GAZDASÁG A piaci hatások érvényesülésének első gyümölcsei Az irányítási piramis alján, a műhely és a legalsó vezetőt! szint között áll a művezető. Ha rosszul mennek a dolgok, őt hibáztatják. De mit tehet a művezető? Gyakran az a válasz, hogy lényegében semmit, mert 4 malomkő között őrlődik. Ezek: a munkások, a gépek, az anyagok és a vezetőség, amelyek mind hatáskörén kívül esnek. Az alábbiakban — az angol Management Today cikke alapján — egy művezető körüli eseményeket vázoljuk az események okaival együtt. Ahogy növekszik a reform óta eltelt évek száma, úgy fokozódik az érdeklődés a piaci módszerek működése iránt. Vajon sikerült-e olyan rugalmas kapcsolatrendszert létrehozni, amely úgy szabályozza a gazdaságot, hogy közben maga is szabályozott? Körülbelül így fogalmazták meg az irányelvek a várakozásokat. Az eddigi eredményeket illetően eléggé vegyes állásponton van a közvélemény. Annak általános elismerése mellett, hogy a kereskedelmi módszerek meghonosodása minden vonatkozásban észrevehetően hozzájárult a gazdaság fejlődéséhez, nem titkoltak a mainál nagyobb ütemű kínólatbővülést sürgető türelmetlenség jelei sem. Öntevékenyebben Milyen hatások észlelhetők a megye gazdaságában, mikent szabályozta azt a piac? Most már több évre visszamenően megállapíthatjuk, hogy a termelőágazatok fejlődése — az egyenletességet és az országos ütemet figyelembe vevő jogos várakozásokhoz képest — elfogadható mértékű. Ez a legfontosabb az alkalmazott módszer értékelése szempontjából. A húsféleségeken kívül nincs központi elosztású termékünk, mégis minden gazdára talált ezideig. A szerződésekkel öntevékenyen alakított üzleti kapcsolatok így eredményesnek mondhatók. Nem tapasztalható az ún. raktárra termelés, így jelenleg sincs észrevehető meny- nyiségű eladhatatlan árukészlet a termelőüzemekben. Jól indultak a szervezeti formák. Idejekorán kialakultak a kereskedelmi apparátusok és lényegében jól működnek. Fellelhetők köztük a legkorszerűbb típusok is, amelyek már hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek a reform előtti kísérleti időszakban. Ismerik nemcsak a belföldi, hanem a legfontosabb külföldi piacokat is. Rövidült az áru útja és kevesebb a közbeiktatott szervek száma, ami nagyban segítette az eladók és vevők találkozását, illetve érdekeik összehangolását. Hosszan sorolhatók tehát a piaci hatásokra utaló példák. Azzal folytatnám, hogy kétséc- telenül javult az anyag- es- áruellátás, csökkent a hiányzó cikkek köre. Ezt szolgálta a megyében létrejött néhány mozgékony kisüzem és több új tei- mék. Előfordul már konkurencia is, bár ennek példatára még szegényes. Található jó kooperáló is, tért hódít a bérmunka stb. Mozgásban van tehát a piac, méghozzá hasznosan. Imponáló, hogy gazdasági vezetőink mennyire ezt figyelembe véve szervezik az üzemek napi munkáját. Nem is találunk már olyan vállalatot, amelyk ne ismerné termékei későbbi sorsát, azok piaci értékelését. Ez is igen nagy eredmény! Hátráltató tényezők Nemcsak a formák tarkábbak, gazdagodott a tartalom is. Meggyőződéssel áit;thaló, hogy a mai szintű szükségletkielégítés csak az öntevékenységre alapozott módszerekkel volt elérhető. Persze a szépszámú bizonyíték mellett legalább | annyi kívánság is elhangzik, j majdnemhogy naponta. Sajnos valóban messze nem elégséges a kínálatbövülés mértéke. Inkább csak az olyan igényekre : reagáltak élénkebben, amelyeknek a különböző állami ! kedvezmények is nyomatékos adtak, vagy ahol az árak kötöttségei nem jelentettek akadályt. A megyében egyébként jelentős arányt képviselő, társadalmilag szükséges, így a piacról gyakorlatilag kizárt termékek körén kívül kapacitásbővülés, vagy akár a meglehetősen támogatott szolgáltatás fejlődése elmaradt a várakozástól. Igaz, hogy a helyileg ' is hasznos állami célok „szolgálata” lekötötte az energiákat és a vállalati pénzeszközök túlnyomó részét, így a többletet jelentő kezdeményezésekkel sokhelyütt adósak maradtak, j Még annak egyszerűbb, olcsóbb fajtáit illetően is, mint j például a műszakszámok emelése, vagy a kooperációs kapcsolatok bővítése. Valahogy lassú a reagálás a piac jelzéseire. így nemcsak a helyi igények kielégítésének színvonalával, hanem a többi megyében bekövetkező fejlődési ütemmel szemben is lemaradunk. Nagy a piaci hatásokat visz- szafogó tényezők száma. Ezek közt a fejlesztési célú pénzeszközök elégtelenségén kívül a bérezési kötöttségeket és az árrendszer most már tartósan rendezetlen voltát említik első helyen. Az utóbbi miatti „pénzügyi hidak”, illetve a jövedelemelvonás bonyolultsága gyakorlatilag lehetetlenné teszi a tisztánlátást, ami inkább az érdektelenség, mint az ellenkezőjének irányába hat. Hozzá kell tenni, több tényező teszi ma még „kényelmessé" a körülményeket, így a gazdaságtalan termékek támogatása, vagy a nem kellő hatásfokkal dolgozó vállalkozások védelmének gyakorlata miatt nem észlelhető határozottabb szerkezetváltozás megyénk termelőágazataiban. Az eddigi erősebb visszajelzések sem jártak megrázkódtatással, bár az sem mondható, hogy zökkenőmentesen múlt volna el a közel öt év. Ismeretes, hogy nálunk került sor az első vállalat megszüntetésére (A Pécsi Ruhaipari Vállalatról van szó. A szerk.), másutt pra- I filváltoztatásnak kellett az élet- J képes fennmaradást biztosíta- j nia. Élénkült a nyomás egyes klasszikus termékeink piacán, ■ de oz előbbiek nem észrevehe- : tő nagyságrendűek, az utóbbi- j ak pedig versenyképes ágaza- | tunkra nehezedtek, amely ezút- | tál is megállta a helyét. (Talán ,.szerencsénk”, hogy nincsenek nagyobb, o jelenleginél szélesebb skálájú ipari üzemeink?) kínálatot valamelyest befolyásolni, de ezt inkább mennyiségi vonatkozásban gyakorolja. Ö is a vevő oldalán van, így a választék, a minőség javítására j irányuló kísérletei során sokszor marad alul. Partnerei valahogy rossznéven veszik ilyen törekvéseit, holott ebben kellene valamit erősödnie. Köztudott, hogy megyénkben a kis- és középüzemek túlsúlya jellemző. Majdnem mindegy'- kük érzi a piaci egyenlőtlenség hátrányait. Sajátosan alakul ugyanis hazánkban a piaci mechanizmus kibontakozásának egyik legnagyobb szervezetbeli ellenlábasa, a nagyvállalatok monopóliuma. Ennek a konkrét ügyletekben való egyenlőtlenségén túl olyan következménye is van, hogy alig változott és a közeljövőben sem módosul t érdemlegesen az értékesítés . iránya. Behatárolódik ezáltal i az üzletkötés köre, hiába oldották fel az ún. értékesítési kényszerpályákat. (Talán nem elég közismert, milyen nehezen sikerült például a bútormonopólium szorító kezeiből egyik üzemünknek kicsúsznia.) A piaci szabadság így elég szűkkörű. ezért még sok termék kerül a korábbi, központilag meghatározott irányba, elosztás nélkül, gazdasági szükségszerűségből. Ebben nyilvánvalóan nem lehetett gyorsan, látványos eredményeket elérni, de aligha állítható, hogy a mai állapot tartóssága célravezető volna. Aminek örülnénk Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják gazdasági köreinket a piac működését illetően. Szeretnénk, Ma mind gazdagabb tartalommal töltődnének meg a begyakorlott formák. Határozottabb előrelépést várnak a kínálatbővüles- ben. örülnének, ha az erősödő versenyben mind több üzemünk állná a próbát, ennek során esetleg újak is jönnének létre, erősítve ezzel megyénk gazdaságát. Dr. Kisvári András Az SZVT hírei ALTALÁNOS KÉP „16 gép, 12 abroncskészítő munkás, 10 karbantartó és folyamatos anyagáramlás” — ez az előírás legalább 1000 abroncs gyártására egy műszakban. A műszak közepén azonban a főművezető erélyesen sürget: „Még csak 200 abroncs készült 'el. Ideje, hogy ráhajtsa- sak!” Most jött vissza egy értekezletről és nem tudja, hogy 9 gép leállt, 3 karbantartó hiányzik és az anyagszállítás to- | vábbi 2 gépnél akadozik. Bár nem rögzítették írásban, ! a művezetőt hivatalosan meg- ! bízták a műhelyrészleg vezeté- i sével. Mindenért felelős, ami műszakjában történik. Ez a fe- ; lelősség kiterjed a gyártási tel- j jesítményre, a költségekre, a j minőségre, a munkabeosztásra, az elszámolásra, a munkavéde- • lemre, a munkaügyre, a vezetés rendelkezéseinek továbbadásá- j ra, a más műszakokkal és részlegekkel való együttműködésre. Intézkednie kell az energia ki- I maradásától az elveszett csavarokig. Ez a munkaköri leírás jó volt elméletben, de a gyakorlatban felvetődik a kérdés: „Mit tehe- I tett volna a művezető?” A mű- | vezető felelőssége széles körű, de irányítási hatásköre csekély. : Hogyan tudta volna a művezető a termelési veszteséget megakadályozni? Nem volt ura a helyzetnek, hanem különböző tényezőknek volt kiszolgáltatva. MUNKÁSOK A Szervezési és Vezetési Tudomá- nyos Társaság megyei szervezeténél oktatási bizottságot hoztak létre. A munka- és üzemszervezés, a vezetés továbbfejlesztésére hozott kormány- határozat nyomán ez a bizottság szervezi meg a közép- és alsószintű vezetők továbbképzését. Mindenekelőtt kialakítja és kiképzi a megyei oktatógárdát, majd a jövő év elején megszervezi a vállalatoknál és a szövetkezeteknél a közép- és alsószintű vezetők továbbképzését. Négyszáz-ötszáz vállalat jelentette be igényét az oktatásra. A bizottság vezetője dr. Heim György, oktatási titkára Vörös Károly, szervező titkára dr. Besze László. * Az SZVT megyei szervezete hamarosan felveszi a kapcsolatot a csehszlovákiai olomouc-i testvérszervezetével. A hároméves együttműködési megállapodás megkötésére november 21-én Olomoucba utazik dr. Csendes László, az SZVT megyei elnöke, dr. Szemere Mátyás, az SZVT megyei titkára és Bajomi Lászlóné, az MTESZ megyei szervező titkára. AZ MKT HÍRE A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Klubja november 16-án, csütörtök délután 5 órai kezdettel a Technika Házában klubdélutánt tort. Ennek során aktuális külpolitikai kérdésekről előadás hangzik el. Az előadást Rozs László, az MSZMP oktatási bizottságának igazgató-helyettese tartja. Csak laikusoknak Az ellenlábas A partnerek egyenlőségének biztosítása érdekében is volr-.a j még tennivaló. Amíg a vevők j pozíciója gyengébb az eladóé- i nál, nem érvényesülhet eléggé a piac értékítélete. Ennek >s tulajdonítható, hogy úgyszólván . minden elkel. Kiskereskedelmünk ugyan kedvező pozícióba került és módjában állhat be- • szerzésének szabályozásával • | Naponta több millió adag feketekávét főznek vállalatainknál, és ez a mennyiség napról napra több lesz. A kávéfogyasztás növekedéséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az alkalmazottak száma is növekszik a gazdaságban, mert egyébként hogyan győznék lefőzni a növekvő adag- mennyiséget. Ha ez igy van, márpedig igy van, akkor ennek további következményei vannak. Milyen következményei? Előttünk fekszik egy grafikon, amelyet most rejtvény formájában átnyújtunk az olvasóknak. Azt kell eldönteni, hogy mit mutat a grafikon lefelé konyuló görbéje. Laikus olvasóink hármat találgathatnak, de csak az egyik jelenti a helyes megfejtést. Kérdéseink tehát: O Az alkalmazottak számának növekedésével csökkennek a vállalatnál az egy főre jutó költségek? 0 Csökken az egy irodagépre jutó fehérköpenyesek száma » © Csökken a termelékenység? A megfejtést nem kell beküldeni, a helyes választ kérjük továbbítsák rokonaiknak óa ismerőseiknek. ML Z. | Az első tényezőt jelentették a munkások. A termelőmunkások a részlegben belátásuk szerint dolgoztak, vagy nem. Ha igen, teljesítményük akaratuktól függött. Egyéni darabbérben dolgoztak, a fejenkénti átlag 130 abroncs volt, a maximum 160, viszont volt munkás, aki egy műszakban kényelmesen legyártott 100 darabot, és a művezető I semmivel sem tudta rábírni teljesítménye növelésére. Hasonlóképpen a négy napi bért is ! olyan megfelelőnek találták, mint az ötnapit, és a hiányzás a péntek éjszakai műszakban volt következetesen a legnagyobb. Ezt a helyzetet a munkások normálisnak tekintették. A | művezető azonban nem helyezkedhet erre az álláspontra, ám semmit nem tehet ellene. A hiányzás a karbantartók között volt különösen nagy mértékű. Ez inkább a szakmunkások fiatalabb korára és nőtlenségére, mint alacsonyabb bérére vezethető vissza. GÉPEK A második nehéz problémát a gépek okozták. Az abroncskészítő gépek tervezett amortizációja magasnak tűnt, és- tervszerű karbantartás sem volt. A gépleállás hétfőn érte el a tetőfokát és sok abroncsveszteség következett be, amíg a beállítok és a szerelők elfogyasztották délelőtti teájukat. A gépek és a munkaerő maximális kihasználása a művezető kötelessége, de befolyása a gépvásárlásra nem volt következetes. Felügyeleti joga a karbantartó részlegre nem terjed ki. Ezek a funkcionális vonal alá tartoztak, és a művezető kérését, például valamely gép beállítására szinte csak szívességként teljesítették. ANYAGELLATÁS A harmadik tényező, ami korlátozta a művezető tevékenységét, az anyagellátás volt. A művezető idejének harmadrészét foglalta le a rossz minőségű anyag kiválogatása és az ütem- szerűen be nem érkezett anyag utáni futkosás. Az ellátó részlegek szétszórtan működtek az egész gyár területén, és az anyagok felhajtása közben a művezető a műszók egy-egy órájában közel 1 kilométert gyalogolt. VEZETŐSÉG A végső korlátot a ezetőség különböző szintjei alkották. A legelső volt a főművezető, akinek 3 műszokot kellett összehangolnia. Szerinte, ha hiba fordult elő, annak mindig a „másik” műszak volt az oka, és sohasem találta meg ezt a „másikat”. Úgy kezelte a művezetőket, ahogyan elvárta, hogy ők a munkásokkal bánjanak. Megjelenésétől eltávozásáig félelem, idegesség, zavar, rohanó* uralkodott. Mindenki reszketett; mert tudták, hogy a sok munka- nélküli örömmel betölti helyüket, ha felmondanak nekik. A HELYZET VÁLTOZÁSA Változtak az idők. A gazdasági körülmények javultak, d« a helyzet nem sokat változott. A főművezető talán nem fenyegethet úgy a felmondással, mint régebben, de továbbra is érezteti, hogy a jog és a hatalom az ő kezében van. Valójában a főművezetőt sem lehet hibáztatni, aki csak továbbítja a vela szemben felülről megnyilvánuló magatartást: a felső vezetéstől kevés információt kap, a hozott intézkedésekkel kapcsolatba« nem tehet fel kérdéseket é* nem vehet részt a döntés kialakításában sem. SORONKIVUU UTASÍTÁSOK A művezető tervezését korlátozta, hogy bármikor — rövid úton — megváltoztatható; kevesebb időt kap a döntés közlésétől a végrehajtásig, mint amennyire a vezetésnek szüksége van a döntéselőkészitésre. A művezető állandóan kapja m „napi tízparancsolatot", omit már tegnap kellett volna végrehajtania. A művezető csak ad hoc módszerekkel dolgozhat, de különös tünet, hogy a munka az éjszakai műszakban jobba« megy, amikor az ellenőrök nem zavarják a gyártást VEZETŐK LÁTOGATÁSA Ha a főművezető és o gyáregység-igazgató rossz volt a felső vezetés még rosszabb. Közvetlen összefüggés mutatható ki a vállalati igazgatók látogatásának gyakorisága és az üzem termelésének csökkenése között, mert előzőleg sok időt vesz igénybe a gépek és a munkahely túlzott tisztogatása. De a főművezető legnagyobb bosszúságára a látogatásokat gyakran lemondták. A művezető ilyen körülmények között állandóan hajszolt állapotban volt az említett 4 tényező nyomására, amelyek egymástól függetlenül hatottak, s az ő feladata volt azok befolyásának integrálása. Ez a ballada a művezetőről, aki az ellentétes befolyások közepette is elvégezte összetett feladatait, bár a szükséges hatáskörrel nem ruházták fel, é* az erőforrásokat nem bocsátották kellő mértékben rendelkezésére. A művezető tulajdonképpen biztonsági szelep a látszólag elkerülhetetlen nehézségek kivédésére. Ez a valóság a felső vezetéstől kevés kommunikációt és még kevesebb tanácsot kapó művezetőről és a „hajtsunk rá emberek” vezetési módszeréről. Egy vizsgálódás megállapítása szerint ez a kép általában érvényes az amerikai művezetőkre. A vizsgálatból a művezetők státuszának javítására három követelményt szűrtek le: 1. A rójuk vonatkozó döntések és tervek előkészítésébe be kell vonni őket. 2. Megfelelő hatáskört kell számukra biztosítani. 3. Tájékoztatni kell őket a tervekről és az üzleti stratégiáról. Ameny- nyiben a fenti jogok megadása késik, a művezetők és szervezeteik fogják kikövetelni kát. * « Ballada a művezetőről
