Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

6

DUNANTŰLI NAPLÓ

1972. október 11

Jogi

tanácsadó

Tóth J. olvasónk részére a házigazda a lakásbérletet felmondta, egyidejűleg másik lakást is ajánlott fel. Ez a lakás a jelenleginél kisebb.

Kérdése: köteles-e elfogadni a felajánlott kisebb lakást?

_A felajánlott cserelakás megfelelőségével kapcsolatban az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 77. §-ában a következőket írja elő: A felajánlott lakás megfelelőségének kérdésében — vita esetén — a - bíróság dönt.

A megfelelőség vizsgálatánál figyelembe kell venni:

a) mindkét lakás komfortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, lakóhelyiségeinek számát, a településen belüli fekvését, továbbá;

b) azt, hogy a lakásbérleti jogviszony az egész lakásra vagy egy részére terjed-e ki, valamint;

c) a bérlő a lakás épületen belüli fekvésére tekintettel egészségügyi szempontból nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe.

A most hivatkozott rendelethely 2. bekezdése értelmében a bérlő olyan szobaszámú lakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban ez a lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigény mértékének felső határát, a bérlő csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú lakásra tarthat igényt. A rendelet szerint a szabadon álló (kertes) épületben lévő lakás helyett zártsorú épületben felajánlott lakás is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételekkel rendelkezik.

Ugyancsak megfelelőnek kell tekinteni a felajánlott lakást akkor is, ha a lakások közötti eltérést a felajánlott lakás más előnye kiegyenlíti.

Amint a most ismertetett rendelkezésekből is meaállapítható, a lakás megfelelőséaének kérdését egyedül nem az dönti el, hogy annak nagysága azonos-e a korábbi lakással.

fay nem tudiuk megmondani, hogy a kisebb lakást el kell-e fogadni. Ezért ismertettük az érvényes rendelkezések idevonatkozó előírásait. Ezek szem előtt tartásával kell olvasónknak eldönteni, hogy elfogadja-e a felajánlott lakást, vagy nem.

Kovács J. a termelőszövetkezet- , ben megbetegedett, már dolgozni nem tud.

Kérdése: munkaképtelensége,

vagy nyugdíjas ideje alatt is jogosult-e háztáji földre?

Igen! A háztáji földre mindkét esetben jogosult olvasónk! Ezzel kapcsolatban a 6/1967. (X. 24.) MÉM;

sz. rendelet a 180. § (2) bekezdésében a következőket rendeli:

,,Ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, megrokkant, vagy tartósan munkaképtelenné vált, a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája alapján megállapított keretben használhatja akkor is, ha c községből elköltözött vagy a háztáji gazdaság munkáit mással végezteti.”

Ugyanezen rendelethely (1) bekezdése szerint nem érinti a háztáji föld használatára való jogosultságot az, ha a tag olyan személy- lyel él közös háztartásban, aki maga is háztáji gazdaságot tart fenn, vagy mint alkalmazott illetményföldet használ.

Amint az ismertetésből kitűnik, Jogosult a háztáji földre. Tartós betegségére tekintettel javasoljuk, hogy kérje rokkantsági nyugdíjának megállapítását a lakóhelye szerint illetékes Társadalombiztosítási Igazgatóságtól (SZTK).

BBk

I illlU'llhmvvjvuj \ju

Szinte kínálja magát...

A benzinkút mellett javasolt parkolóhely

A meg növekedett gépjárműállomány egyre több parkolóhelyet igényel. így van ez városunkban is, ahol igen nehéz parkolóhelyet kialakítani a beépítettség miatt. Az új városrészekben már számoltak az igényekkel, de ez is kevés a szükségletekhez viszonyítva. Új- mecsekalja központjában — a leendő filmszínház helyén — a tanács ideiglenes parkolót épít. Ez helyeselhető is, különösen a Mecsek Áruház forgalma miatt, de mindeddig elzárkóztak attól, hogy a Hajnóczy utca végén, a benzinkút melletti területen, létesítsenek parkolót. E területtel szemben van a Mecseki Érc- bányászati Vállalat munkásszállója, amely segítve a város szállodagondján, elég nagy |

idegenforgalmat bonyolít le. Az autóbuszokkal, személygépkocsikkal érkező kirándulók a gépjárműveket nem tudják elhelyezni. Nehezíti a helyzetet a benzinkút előtti útszakaszon elrendelt várakozási tilalom is. A benzinkút melletti területen sokszor 15—20 gépjármű parkol, de jut belőlük bőven a szálloda előtti gyalogjárókra is.

Figyelembevéve a nagy gépjárműállományt, ide is parkolóhelyet kellene építeni. Az ideiglenes kiépítés, salakozás átmenetileg kielégítené az igényeket, de ezt is sürgősen meg kellene oldani, mivel az esős évszak beköszöntésével az eddig használt terület alkalmatlanná válik parkolásra.

Juhász Károly

Már „csak" a fejhallgató és a hangszóró hiányzik

Huszonegy bissei kisiskolás és szülei nevében fordulok a nyilvánosság felé. Gyermekeink összevont alsó tagozatban tanulnak, s ez még a leglelkiismeretesebb tanítás mellett is hátrányt jelent számukra. Az iskola pedagógusa a szülőkhöz fordult segítségért, hogy az „önálló” órákat még eredményesebbé tehesse. Sok szülő áldozatkészségéből sikerült elő- I teremtenünk iskolánknak egy magnetofont. Most már csak az hiányzik, hogy fejhallgatók ' és I

hangszóró negítségével megkezdhesse a pedagógus a magnós-órákat. De a fejhallgatók, hangszóró és ezek beszerelése már olyan anyagi megterhelés, hogy azt a szülőktől nem kívánhatjuk. Ezért szeretnénk egy olyan szocialista brigádot, vagy KISZ szervezetet találni, akinek tagjai vállalnák a fejhallgatók és hangszóró megvételét és beszerelését.

Lőrincz Lajosné

szülői munkaközösség elnöke, Bisse

Meddig dagasztjuk még a sarat?

A Napló szeptember 14-i számában örömmel olvastuk, hogy az Orfűi Községi Tanács parkosítja az ABC áruház és a tanácsépület közötti teret. Minden ilyen elöbbrelépésnek örülünk, amely Orfűt és környékét szebbé teszi. De a már két- hórom éve készen álló kis hétvégi házak között húzódó utcák bizony nagyon szomorú képet nyújtanak. Két évvel ezelőtt a Vadász utca egy kis szakaszát három ember kezdte egyengetni — nagy örömünkre. — Ez azonban nem sokáig tartott, mert elvonulásuk óta semmi jel nem mutat arra, hogy az útépítés tovább folytatódna, így aztán reménytelenül tovább dagasztjuk a sarat, nem beszélve arról, hogy gépkocsival teljesen reménytelen megközelíteni kis házunkat. Négy év után szeretnénk most már kulturált körülmények között eltölteni a hét végét és választ kapni arra, hogy mikorra várhatjuk az utJutalom

helyett...

Augusztus második felében Harkányban gyógykezeltettem magam. Egyik nap a strand fedett öltözőjének eqyik fülkéjében elvesztettem arany nyakláncomat, Káromat csak másnap vettem észre és kevés reménnyel kerestem fel a strand gondnokságát. Elképzelhető, milyen nagy volt az örömöm, amikor kellő bizonyítás után visszakaptam láncomat. A gond. noksógon kívánságomra megmondták a becsületes megtaláló nevét és címét: Kohelka László, Pécs, Cseralja u. 17. és egyben közölték, hogy nem kér jutalmat. Engedje meg, hogy most nyilvánosan mondjak köszönetét becsületességéért.

Szász Imréné Budapest

cák rendbehozását és legalább salakkal való feltöltését?

Szemes Jánosné

Egymásra hárítják a felelősséget

Ez év augusztus 10-én iskolánk és kultúrházunk részére közel 3000 forint értékben vásároltam különböző anyagokat a szigetvári TOZÉP-nél, A szállítást is kifizettem. Hetek múltak el, immár két hónapja lesz és sehol semmi. Közben személyesen telefonon érdeklődtem, sürgettem. A szigetvári TUZÉP a Volánra hárítja a felelősséget azzal, hogy ők átadták szállításra. A vásárolt anyagokra nagy szükség lenne,

Talán a szigetvári TOZÉP- nél és Volán-nál is olvassák a Dunántúli Naplót és sürgősen intézkednek, hogy mielőbb a helyszínre szállítsák az anyagot.

Vörös Zoltán

isk, vezető, Merenye

Köszönet érte...

A pécs bányai vonal autóbuszain évek óta utazunk és sajnálatosan kell tapasztalnunk, Hogy o kocsik tisztasága sok kívánnivalót Hagy maga után.

Ugyancsak jólesé érzéssel szállónk fel a OC 10—29 rendszámú

| gépkocsira, amely minden esetben I kifogástalanul ápolt, tiszta. Ezért a gépkocsi vezetőjének ezúton szeretnénk megköszönni, hogy lehetővé teszi számunkra a tiszta és udvarias környezetben való utazást.

AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK

„Csúcsforgalom oda s vissza"

A mór évek óta tartó elégtelen jégellátás valóban nem teszi lehetővé a szolgáltatásra kerülő palackos italok mindenkori hűtését. Annak ellenére, hogy a jégellátás biztosítósára minden lehetőt elkövet az üzem vezetője, szállításkiesésből adódóan mégis gyakran előfordul, hogy a kellő mennyiségű jeget biztosítani nem tudja. Természetesen a jövőben lehetőségeinkhez mérten törekedni fogunk az italok megfelelő hűtésére. örülünk, hogy a sokat szidott és dicsért automaták jelen esetben megfelelően hűtött, bővólasztékú szörpitalokkal látják el az utazókat.

Úgy gondoljuk, hogy a cikkben említett fiatalasszony nem •sértette meg a személyzetet azzal, hogy kizárólag palackos árut kiszolgáló eladási helyen limonádét kért. A kiszolgáló személyzet sem sértette meg a a vásárolni szándékozót azzal, amikor közölte, hogy limonádét nem árusítanak. A kizárólag palackos italok árusítására kialakított eladási helyen „lédig* ital árusítására nincs lehetőség, mert annak helyben történő elkészítése nem is lehetséges, és a hűtést sem tudnánk megoldani. A pályaudvari étteremben azonban bármikor ki tudjuk elégíteni a fogyasztó ilyen irányú igényeit.

Amj a papírzsebkendő ellátást illeti, közöljük, hogy a keresettségre való tekintettel, jelentős mennyiséget kötöttünk le a nagykereskedelmi vállalatnál. Sajnos mégis előfordul az időszakos hiány. A rendelt mennyiség azóta meoérkezett és folyamatosan árusítják.

Pengősi Gyula, az Utasellátó Vállalat területi igazgatója

Szerkesztői

üzenetek

„Zsigmond” jeligére üzenjük, hogy ha lakásából kiköltözik, házigazdájától a rendeletben előírt összeget kérheti. Fiának, — aki nincs oda bejelentve — a lakást nem adhatja át.

KF-né, Pécs: Tanulmányi szabadságával kapcsolatos problémáit munkáltatójával beszélje meg és annak válaszához igazodjék.

Sz. I. Mohács: Csak a balesetet megelőző kereset és a nyugdíj közötti különbözetet köteles a munkáltató megtéríteni.

K. Istvánná, Szentlőrinc: Szülési segély egy részére a dolgozó nő qsak akkor jogosult, ha a szülést megelőzően 2 éven belül legolább 180 napi munkaviszonnyal rendelkezik. Teljes juttatásokra akkor, ha 270 napja van.

Leveleink nyomában

Amikor már a községi tanács is „tanácstalanná“ válik

Közei nyolc esztendős problémáról van szó, amely évről évre súlyosbodó, mór-már kétségbeejtő helyzet elé állítja Babarc község lakosságát. Mindenek előtt o Petőfi, a Rákóczi és a Munkt s utca lakóit, akik közül nem is egy csaiád került már közvetlen veszélybe a reászakadt „elemi csapásoktól”. Es mindezt egy vízelvezető árok hiánya okozza, melynek következményeként évente önti el kertjeinket, házainkat a dombról lezúduló vízáradat. Néhány családot eddig is csak a véletlen szerencse mentett meg a tragédiától.

Személyesen, de falugyűléseken is sokszor sürgettük már az intézkedést, de mindannyiszor azt a választ kaptuk, hogy a tanácsnak nincs, s nem is lesz belátható időn belül pénze az említett vízelvezető megvalósítására. Pedig rendszeresen fizetjük a községfejlesztési adót, arról nem is beszélve, hogy számottevő társadalmi munkával is hozzájárulnánk a mindjobban fenyegető bajok elhárításához. Kérjük a szerkesztőséget, hogy személyesen is győződjenek meg helyzetünk tarthatatlanságáról és adjanak tanácsot, hogy kihez, mely szervekhez forduljunk segítségért.

Babarc, 28 aláírás.

E 28 aláírás tulajdonképpen 28 babarci család kétségbeesett segélykérését tükrözi, mert amit a helyszínen, vagyis az általuk lakott három utcában láttunk és hallottunk, annak csak elenyésző töredékéről adnak számot a fentebb idézett panaszos sorok. A levél egyik aláírója Hegedűs Istvánná, előbb a maga portáját mutatja meg, ahol szinte minden jegyét megtaláltuk az évek óta pusztító „árvizes” időknek.

— Hátha még akkor látták volna — mondotta —, amikor ránktört a víz, mert annál csúnyább csak a szabolcsiak háza, kertje lehetett a nagy árvíz idején . . .

A látvány lehanaoló volt. Az összedőlt ól, a felszaggatott, tönkrement kert, és a ház mögötti összeroskadt pince szinte exponálta a pusztulás óráit, napjait.

— És ez a pince még csak j nem is a miénk, hanem a tanácsé — mondotta —, mert közterületen fekszik, de máig sem gondoskodtak a szétbontásáról. Pedig már a létünket fenyegeti, mert az egyik ága a házunk alatt húzódik meg, és nem tudom mi lesz, ha már nem bírja a terhet...

Sajnos erre is volt példa. Két évvel ezelőtt, amikor Bernáth Lászlóék háza dőlt össze egy nagy esőzést követő özönvíz után. A családot csak az mentette meq a súlyosabb következményektől, hogy a tető és a | mennyezet sátorszerűen összeomló tartógerendái felfogták a törmeléket.

Scheffer Jánosék pincéje a nváron dőlt össze, Schiebelhu- ték lakását esőzések után fél méter maoasságban önti el a víz, s jónéhány családot felsorolhatnánk még, akiknél oz udI var kövezetét és a kerítést ragadta el a domboldalról lezúduló ár, amely szennyes hordalékával jónéhány kutat is megfertőzött.

A nyári belvízkároktól legtöbbet szenvedett Rákóczi utcáról csak annyit, hogy nem tudni mi lesz az itt lakók sorsa, ha folytatódnak a tartós őszi esőzések. Az utcája még száraz időben is szinte járhatatlan a helyenként néha fél méternyi mély gödröktől, süppedésektől.

— Pediq már két ízben itt jártak és méricskéltek is a vízügyesek, sőt ki is karózták az utca két oldalát — magyarázta Zsol- di István, az utcabeliek szószólója —, de mihaszna ha ezek a tervek már két éve ott porosodnak a tanács íróasztalfiókjában.

Az utca északi végén, ahol már csak szántóföldek határolják a községet, idős Tóth Ferenc csatlakozik hozzánk.

— Ezen a helyen valamikor

eay nagy vályoggödör volt, ami évtizedeken át összegyűjtötte a domboldalról lefolyó vizet — magyarázta. - Addig nem is volt baj, amíq be nem tagosi- tották a dombon lévő kis parcellákat, ahonnan a gazdák valamikor kis csartonákon vezették be a vizet a gödörbe. Mór többen javasoltuk, hogy a gödröt úira szabaddá kellene tenni, de az orvos szerint csak újabb bajt kevernénk ezzel, mert a poshadó víz megfertőzné a környéket Most aztán ta- l

lálgathatjuk, hogy melyik a nagyobb baj: az-e, ha megvárjuk, amíg a házainkból ürge mádra ki nem önt bennünket a víz, vagy az, hogy kitegyük magunkat a fertőzésnek ...

*

Varga Jenő, a babarci Közös Községi Tanács elnöke, csak két éve került a községbe, de mint mondotta, ez a két év felért tízzel is a tanácsra szakadt gondok miatt.

— Ha azt a panaszos levelet elénk is leteszik a községbeliek, mi is aláírtuk volna, annyira igaz minden sora. Legfeljebb annyit módosítottunk volna rajta, hogy mi jól tudjuk kihez, mely szervhez forduljunk segít- séqért, s hozzótehetem, hogy eddig is minden tőlünk telhetőt megtettünk az ügy érdekében.

Meghívásukra nem is egy esetben kint jártak a járási, megyei szakhatóságok, és mint mondotta, a helyszíni szemlék után a Vízügyi. Igazgatóság szakemberei is elvégezték a belvízelvezetéssel kapcsolatos méréseket, becsléseket.

— S mindezek után azt a választ kaptuk, hogy ha már valamihez hozzákezdünk, akkor az legyen korszerű, hogy egyszer s mindenkorra, megoldhassuk a belvízproblémát. Méq javaslatot is kaotunk, ami szerint a bajok fő okozó’át a Rákóczi utcát kellene előbb teknőszerű szilárd burkolattal ellátni, majd a nemkevésbé veszélyeztetett Munkás utcában kellene folytatni, ahol egy úttest alatti vízlépcsővel már el lehetne vezetni a csapadékvizet a halastóhoz. De miután a tó Babarc és Szajk között van, így a vízlépcső az utat is keresztezné, ami azt jelenti, hogy hidat is kellene építeni.

De mint mondotta, mindezek megvalósítása még a legóvatosabb becslések szerint is meghaladná a 3 millió forintot, s ehhez túl szegényes a tanács kasszája.

Mégis hozzáfogtak a gyűjtéshez. Méghozzá olyképpen, hogy a KÖFA-alapból évenként 50— 60 ezer forintot félretesznek, ami — ha utána számolunk — azt jelenti, hogy fél évszázad is rámenne a gyűjtögetésre. Ha tréfásan is, de találóan mondta hát a tanácselnök, hogy amíg ezt a pénzt összekuporgatnák, addigra a tanácsapparótus két generációja is bőven nyugalomba vonulhatna.

— Eddig 170 ezer forintunk van együtt, ami arra sem lenne elég, hogy egy árokásó géppel oldjuk meg a víz elvezetését — mondotta. - így hát csak any- nyit tehetünk, hogy a felsőbb szervekhez hetenként beküldött jelentéseinkben mind drámaibb hangnemben hívjuk fel úira és újra figyelmüket a községünkre. Sajnos a válasz mindig ugyanaz: nincs pénz . ..

Kétségbeesésükben már félretették az ominózus vályoggödörrel kapcsolatos aggályaikat is, mondván, hogy a két baj közül még mindig a kisebbet, a veszélytelenebbet választanák, ha csak ideiglenesen is, de megfékeznék általa a pusztító víz útját

— De sajnos úgy néz ki, hogy ez a tervünk sem sikerül — mondotta -, mert a Vízügyi Társulat viszolyog az ideiglenes, pláne oz ilyen „korszerűtlen” megoldásoktól. Mit teqyünk hát! Bejártunk, végigkilincseltünk már minden fórumot, s közben gyűlnek tornyosulnak a bajok a községre és ránk is, mert végsősoron rajtunk csattan az ostor. A lakosság nyilvánvolóan a közvetlen fórumát, a községi tanácsot okolja a tehetetlenségéért

Az elmondottakból nem köny- nyű levonni a konzekvenciát Mindenek előtt azért nem, mert ismerve a Megyei Tanács beruházási gondjait, nem vádolhatjuk merev elzárkózással, közömbösséggel, még a fentebb leírt súlyos problémák ellenére sem. S nincs okunk kételkedni a helyszínen járt szakhatóságok megfontoltságában sem, ami szerint, csak korszerű és időtálló vízelvezető-rendszerrel lehet véglegesen útját állni a babarci belvízkárok megismétlődésének. Ez utóbbival azonban csak az esetben érthetnénk egyet, ha a megvalósításához szükséges milliók birtokában a községi tanács azonnal hozzáfoghatna a munkához, amely egyre kevésbé tűri a halogatást.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a szakhatóságok miért ragaszkodnak a szerintünk is csak hosszabb távon megvalósítható tervekhez, amikor — ha csak ideiglenes jelleggel is —, de elháríthatnák a mind súlyosabban fenyegető gondokat bajokat a község lakóiról.

r. Qt-