Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

6 DUNANTŰLI NAPLÓ 1972. október 11 Jogi tanácsadó Tóth J. olvasónk részére a há­zigazda a lakásbérletet fel­mondta, egyidejűleg másik la­kást is ajánlott fel. Ez a lakás a jelenleginél kisebb. Kérdése: köteles-e elfogadni a felajánlott kisebb lakást? _A felajánlott cserelakás megfele­lőségével kapcsolatban az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet a 77. §-ában a következőket írja elő: A felajánlott lakás megfelelőségének kérdésében — vita esetén — a - bí­róság dönt. A megfelelőség vizsgálatánál fi­gyelembe kell venni: a) mindkét lakás komfortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, la­kóhelyiségeinek számát, a települé­sen belüli fekvését, továbbá; b) azt, hogy a lakásbérleti jogvi­szony az egész lakásra vagy egy ré­szére terjed-e ki, valamint; c) a bérlő a lakás épületen belü­li fekvésére tekintettel egészségügyi szempontból nem kerül-e hátrányo­sabb helyzetbe. A most hivatkozott rendelethely 2. bekezdése értelmében a bérlő olyan szobaszámú lakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban ez a lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított la­kásigény mértékének felső hatá­rát, a bérlő csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú lakásra tarthat igényt. A rendelet szerint a szabadon álló (kertes) épületben lévő lakás helyett zártsorú épületben felajánlott lakás is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételekkel rendel­kezik. Ugyancsak megfelelőnek kell te­kinteni a felajánlott lakást akkor is, ha a lakások közötti eltérést a fel­ajánlott lakás más előnye kiegyen­líti. Amint a most ismertetett rendelke­zésekből is meaállapítható, a la­kás megfelelőséaének kérdését egye­dül nem az dönti el, hogy annak nagysága azonos-e a korábbi la­kással. fay nem tudiuk megmondani, hogy a kisebb lakást el kell-e fogadni. Ezért ismertettük az érvényes ren­delkezések idevonatkozó előírásait. Ezek szem előtt tartásával kell ol­vasónknak eldönteni, hogy elfogad­ja-e a felajánlott lakást, vagy nem. Kovács J. a termelőszövetkezet- , ben megbetegedett, már dolgoz­ni nem tud. Kérdése: munkaképtelensége, vagy nyugdíjas ideje alatt is jo­gosult-e háztáji földre? Igen! A háztáji földre mindkét esetben jogosult olvasónk! Ezzel kap­csolatban a 6/1967. (X. 24.) MÉM; sz. rendelet a 180. § (2) bekezdé­sében a következőket rendeli: ,,Ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korha­tárt elérte, megrokkant, vagy tartó­san munkaképtelenné vált, a kije­lölt háztáji földet a korábban vég­zett munkája alapján megállapított keretben használhatja akkor is, ha c községből elköltözött vagy a ház­táji gazdaság munkáit mással vé­gezteti.” Ugyanezen rendelethely (1) be­kezdése szerint nem érinti a háztáji föld használatára való jogosultsá­got az, ha a tag olyan személy- lyel él közös háztartásban, aki ma­ga is háztáji gazdaságot tart fenn, vagy mint alkalmazott illetményföl­det használ. Amint az ismertetésből kitűnik, Jo­gosult a háztáji földre. Tartós be­tegségére tekintettel javasoljuk, hogy kérje rokkantsági nyugdíjának meg­állapítását a lakóhelye szerint ille­tékes Társadalombiztosítási Igazga­tóságtól (SZTK). BBk I illlU'llhmvvjvuj \ju Szinte kínálja magát... A benzinkút mellett javasolt parkolóhely A meg növekedett gépjármű­állomány egyre több parkoló­helyet igényel. így van ez vá­rosunkban is, ahol igen nehéz parkolóhelyet kialakítani a be­építettség miatt. Az új város­részekben már számoltak az igényekkel, de ez is kevés a szükségletekhez viszonyítva. Új- mecsekalja központjában — a leendő filmszínház helyén — a tanács ideiglenes parkolót épít. Ez helyeselhető is, különösen a Mecsek Áruház forgalma miatt, de mindeddig elzárkóztak attól, hogy a Hajnóczy utca végén, a benzinkút melletti területen, lé­tesítsenek parkolót. E területtel szemben van a Mecseki Érc- bányászati Vállalat munkásszál­lója, amely segítve a város szállodagondján, elég nagy | idegenforgalmat bonyolít le. Az autóbuszokkal, személygépko­csikkal érkező kirándulók a gép­járműveket nem tudják elhe­lyezni. Nehezíti a helyzetet a benzinkút előtti útszakaszon el­rendelt várakozási tilalom is. A benzinkút melletti területen sok­szor 15—20 gépjármű parkol, de jut belőlük bőven a szálloda előtti gyalogjárókra is. Figyelembevéve a nagy gép­járműállományt, ide is parkoló­helyet kellene építeni. Az ideig­lenes kiépítés, salakozás átme­netileg kielégítené az igénye­ket, de ezt is sürgősen meg kellene oldani, mivel az esős évszak beköszöntésével az ed­dig használt terület alkalmat­lanná válik parkolásra. Juhász Károly Már „csak" a fejhallgató és a hangszóró hiányzik Huszonegy bissei kisiskolás és szülei nevében fordulok a nyil­vánosság felé. Gyermekeink összevont alsó tagozatban ta­nulnak, s ez még a leglelki­ismeretesebb tanítás mellett is hátrányt jelent számukra. Az iskola pedagógusa a szülőkhöz fordult segítségért, hogy az „önálló” órákat még eredmé­nyesebbé tehesse. Sok szülő áldozatkészségéből sikerült elő- I teremtenünk iskolánknak egy magnetofont. Most már csak az hiányzik, hogy fejhallgatók ' és I hangszóró negítségével meg­kezdhesse a pedagógus a mag­nós-órákat. De a fejhallgatók, hangszóró és ezek beszerelése már olyan anyagi megterhelés, hogy azt a szülőktől nem kí­vánhatjuk. Ezért szeretnénk egy olyan szocialista brigádot, vagy KISZ szervezetet találni, akinek tagjai vállalnák a fejhallgatók és hangszóró megvételét és beszerelését. Lőrincz Lajosné szülői munkaközösség elnöke, Bisse Meddig dagasztjuk még a sarat? A Napló szeptember 14-i szá­mában örömmel olvastuk, hogy az Orfűi Községi Tanács par­kosítja az ABC áruház és a tanácsépület közötti teret. Min­den ilyen elöbbrelépésnek örü­lünk, amely Orfűt és környékét szebbé teszi. De a már két- hórom éve készen álló kis hét­végi házak között húzódó utcák bizony nagyon szomorú képet nyújtanak. Két évvel ezelőtt a Vadász utca egy kis szakaszát három ember kezdte egyenget­ni — nagy örömünkre. — Ez azonban nem sokáig tartott, mert elvonulásuk óta semmi jel nem mutat arra, hogy az út­építés tovább folytatódna, így aztán reménytelenül tovább da­gasztjuk a sarat, nem beszélve arról, hogy gépkocsival teljesen reménytelen megközelíteni kis házunkat. Négy év után szeret­nénk most már kulturált kö­rülmények között eltölteni a hét végét és választ kapni arra, hogy mikorra várhatjuk az ut­Jutalom helyett... Augusztus második felében Harkányban gyógykezeltettem magam. Egyik nap a strand fedett öltözőjének eqyik fülké­jében elvesztettem arany nyak­láncomat, Káromat csak más­nap vettem észre és kevés re­ménnyel kerestem fel a strand gondnokságát. Elképzelhető, milyen nagy volt az örömöm, amikor kellő bizonyítás után visszakaptam láncomat. A gond. noksógon kívánságomra meg­mondták a becsületes megta­láló nevét és címét: Kohelka László, Pécs, Cseralja u. 17. és egyben közölték, hogy nem kér jutalmat. Engedje meg, hogy most nyilvánosan mondjak kö­szönetét becsületességéért. Szász Imréné Budapest cák rendbehozását és legalább salakkal való feltöltését? Szemes Jánosné Egymásra hárítják a felelősséget Ez év augusztus 10-én isko­lánk és kultúrházunk részére közel 3000 forint értékben vá­sároltam különböző anyagokat a szigetvári TOZÉP-nél, A szál­lítást is kifizettem. Hetek múl­tak el, immár két hónapja lesz és sehol semmi. Közben szemé­lyesen telefonon érdeklődtem, sürgettem. A szigetvári TUZÉP a Volánra hárítja a felelőssé­get azzal, hogy ők átadták szállításra. A vásárolt anyagok­ra nagy szükség lenne, Talán a szigetvári TOZÉP- nél és Volán-nál is olvassák a Dunántúli Naplót és sürgő­sen intézkednek, hogy mielőbb a helyszínre szállítsák az anya­got. Vörös Zoltán isk, vezető, Merenye Köszönet érte... A pécs bányai vonal autóbuszain évek óta utazunk és sajnálatosan kell tapasztalnunk, Hogy o kocsik tisztasága sok kívánnivalót Hagy maga után. Ugyancsak jólesé érzéssel szál­lónk fel a OC 10—29 rendszámú | gépkocsira, amely minden esetben I kifogástalanul ápolt, tiszta. Ezért a gépkocsi vezetőjének ezúton szeret­nénk megköszönni, hogy lehetővé te­szi számunkra a tiszta és udvarias környezetben való utazást. AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK „Csúcsforgalom oda s vissza" A mór évek óta tartó elég­telen jégellátás valóban nem teszi lehetővé a szolgáltatásra kerülő palackos italok minden­kori hűtését. Annak ellenére, hogy a jégellátás biztosítósára minden lehetőt elkövet az üzem vezetője, szállításkiesésből adó­dóan mégis gyakran előfordul, hogy a kellő mennyiségű jeget biztosítani nem tudja. Termé­szetesen a jövőben lehetősé­geinkhez mérten törekedni fo­gunk az italok megfelelő hűté­sére. örülünk, hogy a sokat szidott és dicsért automaták jelen esetben megfelelően hű­tött, bővólasztékú szörpitalok­kal látják el az utazókat. Úgy gondoljuk, hogy a cikk­ben említett fiatalasszony nem •sértette meg a személyzetet az­zal, hogy kizárólag palackos árut kiszolgáló eladási helyen limonádét kért. A kiszolgáló személyzet sem sértette meg a a vásárolni szándékozót azzal, amikor közölte, hogy limonádét nem árusítanak. A kizárólag palackos italok árusítására ki­alakított eladási helyen „lédig* ital árusítására nincs lehető­ség, mert annak helyben tör­ténő elkészítése nem is lehet­séges, és a hűtést sem tud­nánk megoldani. A pályaudvari étteremben azonban bármikor ki tudjuk elégíteni a fogyasztó ilyen irányú igényeit. Amj a papírzsebkendő ellá­tást illeti, közöljük, hogy a ke­resettségre való tekintettel, je­lentős mennyiséget kötöttünk le a nagykereskedelmi vállalat­nál. Sajnos mégis előfordul az időszakos hiány. A rendelt mennyiség azóta meoérkezett és folyamatosan árusítják. Pengősi Gyula, az Utasellátó Vállalat területi igazgatója Szerkesztői üzenetek „Zsigmond” jeligére üzenjük, hogy ha lakásából kiköltözik, házigazdá­jától a rendeletben előírt összeget kérheti. Fiának, — aki nincs oda bejelentve — a lakást nem adhat­ja át. KF-né, Pécs: Tanulmányi szabad­ságával kapcsolatos problémáit munkáltatójával beszélje meg és an­nak válaszához igazodjék. Sz. I. Mohács: Csak a balesetet megelőző kereset és a nyugdíj kö­zötti különbözetet köteles a munkál­tató megtéríteni. K. Istvánná, Szentlőrinc: Szülési se­gély egy részére a dolgozó nő qsak akkor jogosult, ha a szülést meg­előzően 2 éven belül legolább 180 napi munkaviszonnyal rendelkezik. Teljes juttatásokra akkor, ha 270 napja van. Leveleink nyomában Amikor már a községi tanács is „tanácstalanná“ válik Közei nyolc esztendős problémáról van szó, amely évről évre súlyosbodó, mór-már kétségbeejtő helyzet elé állítja Babarc község lakosságát. Mindenek előtt o Petőfi, a Rákóczi és a Munkt s utca lakóit, akik közül nem is egy csaiád került már közvetlen veszélybe a reászakadt „elemi csapásoktól”. Es mindezt egy vízelvezető árok hiánya okozza, melynek következményeként évente önti el kertjeinket, házainkat a dombról lezúduló vízáradat. Néhány családot eddig is csak a véletlen szerencse mentett meg a tragédiától. Személyesen, de falugyűléseken is sokszor sürgettük már az intézkedést, de mindannyiszor azt a választ kaptuk, hogy a tanácsnak nincs, s nem is lesz belátható időn belül pénze az említett vízelvezető megvalósítására. Pedig rendszeresen fizetjük a községfejlesztési adót, arról nem is beszélve, hogy számottevő társadalmi munkával is hozzájárulnánk a mindjobban fenye­gető bajok elhárításához. Kérjük a szerkesztőséget, hogy személyesen is győződjenek meg helyzetünk tarthatatlanságáról és adjanak tanácsot, hogy kihez, mely szervekhez forduljunk segítségért. Babarc, 28 aláírás. E 28 aláírás tulajdonképpen 28 babarci család kétségbeesett segélykérését tükrözi, mert amit a helyszínen, vagyis az általuk lakott három utcában láttunk és hallottunk, annak csak elenyé­sző töredékéről adnak számot a fentebb idézett panaszos so­rok. A levél egyik aláírója He­gedűs Istvánná, előbb a maga portáját mutatja meg, ahol szinte minden jegyét megtalál­tuk az évek óta pusztító „árvi­zes” időknek. — Hátha még akkor látták volna — mondotta —, amikor ránktört a víz, mert annál csú­nyább csak a szabolcsiak háza, kertje lehetett a nagy árvíz ide­jén . . . A látvány lehanaoló volt. Az összedőlt ól, a felszaggatott, tönkrement kert, és a ház mö­götti összeroskadt pince szinte exponálta a pusztulás óráit, napjait. — És ez a pince még csak j nem is a miénk, hanem a taná­csé — mondotta —, mert közte­rületen fekszik, de máig sem gondoskodtak a szétbontásáról. Pedig már a létünket fenyegeti, mert az egyik ága a házunk alatt húzódik meg, és nem tu­dom mi lesz, ha már nem bírja a terhet... Sajnos erre is volt példa. Két évvel ezelőtt, amikor Bernáth Lászlóék háza dőlt össze egy nagy esőzést követő özönvíz után. A családot csak az men­tette meq a súlyosabb követ­kezményektől, hogy a tető és a | mennyezet sátorszerűen össze­omló tartógerendái felfogták a törmeléket. Scheffer Jánosék pincéje a nváron dőlt össze, Schiebelhu- ték lakását esőzések után fél méter maoasságban önti el a víz, s jónéhány családot felso­rolhatnánk még, akiknél oz ud­I var kövezetét és a kerítést ra­gadta el a domboldalról lezú­duló ár, amely szennyes horda­lékával jónéhány kutat is meg­fertőzött. A nyári belvízkároktól legtöb­bet szenvedett Rákóczi utcáról csak annyit, hogy nem tudni mi lesz az itt lakók sorsa, ha foly­tatódnak a tartós őszi esőzések. Az utcája még száraz időben is szinte járhatatlan a helyenként néha fél méternyi mély gödrök­től, süppedésektől. — Pediq már két ízben itt jár­tak és méricskéltek is a vízügye­sek, sőt ki is karózták az utca két oldalát — magyarázta Zsol- di István, az utcabeliek szószó­lója —, de mihaszna ha ezek a tervek már két éve ott porosod­nak a tanács íróasztalfiókjában. Az utca északi végén, ahol már csak szántóföldek határol­ják a községet, idős Tóth Fe­renc csatlakozik hozzánk. — Ezen a helyen valamikor eay nagy vályoggödör volt, ami évtizedeken át összegyűjtötte a domboldalról lefolyó vizet — magyarázta. - Addig nem is volt baj, amíq be nem tagosi- tották a dombon lévő kis par­cellákat, ahonnan a gazdák va­lamikor kis csartonákon vezet­ték be a vizet a gödörbe. Mór többen javasoltuk, hogy a göd­röt úira szabaddá kellene ten­ni, de az orvos szerint csak újabb bajt kevernénk ezzel, mert a poshadó víz megfertőz­né a környéket Most aztán ta- l lálgathatjuk, hogy melyik a na­gyobb baj: az-e, ha megvárjuk, amíg a házainkból ürge mádra ki nem önt bennünket a víz, vagy az, hogy kitegyük magun­kat a fertőzésnek ... * Varga Jenő, a babarci Közös Községi Tanács elnöke, csak két éve került a községbe, de mint mondotta, ez a két év felért tíz­zel is a tanácsra szakadt gon­dok miatt. — Ha azt a panaszos levelet elénk is leteszik a községbeliek, mi is aláírtuk volna, annyira igaz minden sora. Legfeljebb annyit módosítottunk volna raj­ta, hogy mi jól tudjuk kihez, mely szervhez forduljunk segít- séqért, s hozzótehetem, hogy eddig is minden tőlünk telhe­tőt megtettünk az ügy érdeké­ben. Meghívásukra nem is egy esetben kint jártak a járási, megyei szakhatóságok, és mint mondotta, a helyszíni szemlék után a Vízügyi. Igazgatóság szakemberei is elvégezték a belvízelvezetéssel kapcsolatos méréseket, becsléseket. — S mindezek után azt a vá­laszt kaptuk, hogy ha már va­lamihez hozzákezdünk, akkor az legyen korszerű, hogy egyszer s mindenkorra, megoldhassuk a belvízproblémát. Méq javaslatot is kaotunk, ami szerint a bajok fő okozó’át a Rákóczi utcát kellene előbb teknőszerű szilárd burkolattal ellátni, majd a nem­kevésbé veszélyeztetett Munkás utcában kellene folytatni, ahol egy úttest alatti vízlépcsővel már el lehetne vezetni a csapa­dékvizet a halastóhoz. De mi­után a tó Babarc és Szajk kö­zött van, így a vízlépcső az utat is keresztezné, ami azt jelenti, hogy hidat is kellene építeni. De mint mondotta, mindezek megvalósítása még a legóvato­sabb becslések szerint is meg­haladná a 3 millió forintot, s ehhez túl szegényes a tanács kasszája. Mégis hozzáfogtak a gyűjtés­hez. Méghozzá olyképpen, hogy a KÖFA-alapból évenként 50— 60 ezer forintot félretesznek, ami — ha utána számolunk — azt jelenti, hogy fél évszázad is rámenne a gyűjtögetésre. Ha tréfásan is, de találóan mondta hát a tanácselnök, hogy amíg ezt a pénzt összekuporgatnák, addigra a tanácsapparótus két generációja is bőven nyugalom­ba vonulhatna. — Eddig 170 ezer forintunk van együtt, ami arra sem lenne elég, hogy egy árokásó géppel oldjuk meg a víz elvezetését — mondotta. - így hát csak any- nyit tehetünk, hogy a felsőbb szervekhez hetenként beküldött jelentéseinkben mind drámaibb hangnemben hívjuk fel úira és újra figyelmüket a községünkre. Sajnos a válasz mindig ugyan­az: nincs pénz . .. Kétségbeesésükben már fél­retették az ominózus vályoggö­dörrel kapcsolatos aggályaikat is, mondván, hogy a két baj kö­zül még mindig a kisebbet, a veszélytelenebbet választanák, ha csak ideiglenesen is, de megfékeznék általa a pusztító víz útját — De sajnos úgy néz ki, hogy ez a tervünk sem sikerül — mon­dotta -, mert a Vízügyi Társulat viszolyog az ideiglenes, pláne oz ilyen „korszerűtlen” megol­dásoktól. Mit teqyünk hát! Be­jártunk, végigkilincseltünk már minden fórumot, s közben gyűl­nek tornyosulnak a bajok a köz­ségre és ránk is, mert végsőso­ron rajtunk csattan az ostor. A lakosság nyilvánvolóan a köz­vetlen fórumát, a községi taná­csot okolja a tehetetlenségéért Az elmondottakból nem köny- nyű levonni a konzekvenciát Mindenek előtt azért nem, mert ismerve a Megyei Tanács be­ruházási gondjait, nem vádol­hatjuk merev elzárkózással, kö­zömbösséggel, még a fentebb leírt súlyos problémák ellenére sem. S nincs okunk kételkedni a helyszínen járt szakhatóságok megfontoltságában sem, ami szerint, csak korszerű és időtálló vízelvezető-rendszerrel lehet véglegesen útját állni a babarci belvízkárok megismét­lődésének. Ez utóbbival azon­ban csak az esetben érthetnénk egyet, ha a megvalósításához szükséges milliók birtokában a községi tanács azonnal hozzá­foghatna a munkához, amely egyre kevésbé tűri a haloga­tást. Éppen ezért érthetetlen, hogy a szakhatóságok miért ragasz­kodnak a szerintünk is csak hosszabb távon megvalósítható tervekhez, amikor — ha csak ideiglenes jelleggel is —, de el­háríthatnák a mind súlyosab­ban fenyegető gondokat bajo­kat a község lakóiról. r. Qt-

Next

/
Thumbnails
Contents