Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Néphadseregünk életéből Korszerű haditechnikánk egyik jelképe a különböző feladatú rakéták rendszere. Képünkön: Kilövő állványra szállítják a rakétát. A helikopterrel, vagy repülőgéppel szállított légi deszant bonyolult harcfeladatokat Is megold. j Képünkön: Deszant alegység kiképzésének egy fázisá- I bon. A harckocsizok szerepe a modern harcászatban tovább növekedett. Képünkön: Páncélos alakulat felsorakozva várja a parancsot. A haditengerészet új Katonai szakértők egyöntetű »éleménye szerint egy esetleges világháború földrészek közötti háború lenne, amelyben a haditengerészet minden bizonynyal jelentős szerephez jutna. A haditengerészet egyik fontos feladatát ugyanis az ellenséges tengeri szállítások meghiúsulása, illetve a saját szállítások biztosítása képezi, amely önmagában is elkeseredett küzdelmet vált ki a tengeri hadszíntereken a nagyhatalmak hadiflottái között. Ha mindezekhez még azt Is hozzátesszük, hogy a szárazföldi rakétaállások és a repülőterek viszonylagos sebezhetősége miatt a vezető katonai hatalmak atomütőerejük jelentős részét hadihajókon és tengeralattjárókon helyezik el, akkor teljes egészében képet alkothatunk a haditengerészet megnövekedett jelentőségéről és szerepéről. He a szovjet és az egyik legnagyobb tengeri nagyhatalom, ez amerikai hadiflotta összetételét, erejét és fejlesztési célkitűzéseit hasonlítjuk össze, érdekes képet kapunk, mivel mindkét flotta fejlesztése alapvetően eltér egymástól. A SZOVJET HADITENGERÉSZET FEJLESZTÉSE A szovjet hadiflottánál ugyanis nem találhatók meg azok a hajótípusok, amelyek a saját- bázistól nagy távolságra, több ezer kilométerre eső szárazföldek ellen irányuló támadó, invázió* hadműveletekre alkalmasak. Nincsenek nagyméretű csapatszállító hajói, repülőgép- anyahajó óriásai, különböző rendeltetésű csatahajói, mivel a szovjet hadiflotta elsősorban e stratégiai és taktikai védelem eszköze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy háború esetén a szovjet hadiflotta kizárólag a védekezés eszköze lesz. Ezt támasztja alá a szovjet hadiflotta újszerű fejlesztési irányvonala is, amely nem a meglévő hadihajók korszerűsítését tűzte ki elsődleges feladatul, hanem egy speciális fejlesztésnek rakta le az alapját. így született meg az olyan rakétahordozó cirkáló, amely automatizált rakétairányító berendezéseivel, központi vezérlésű légelhárító rakétáival, elektronikus számítógépekkel kombinált tengeralattjáró elhárító rakétáival, valamint atomtöltetű szárnyas rakétáival mintegy 70 kilométeres körzetben nem tűr meg maga körül ellenséges hadihajót. Nyugati becslések szerint a Szovjetunió elég nagyszámú ilyen korszerű egységgel rendelkezik, s ezek közül egyetlen egynek nagyobb a tűzereje, mint egy hagyományos fegyverzettel felszerelt hadihajórajnak. Egy másik .rakétahprdozó cirkáló típus is hatalmas tűzerőt képvisel, amelyet hajó-hajó, valamint hajó-levegő típusú rakétái tesznek lehetővé. Érdekességként említhető meg, hogy ez a rakétahordozó cirkáló olyan hidrolokációs berendezéssel van felszerelve, amely az ellenséges tengeralattjárókat nagy biztonsággal képes felderíteni, s a kapott adatokat számítógépbe diktálva, automatikus rakétaelhárítást vezérel közel 100 százalékos megsemmisítési valószínűséggel. Figyelmet érdemelnek ez úgynevezett rakétahordozó gyorsnaszádok is, amelyek 80— 100 kilométeres sebességgel száguldva, hajó-hajó típusú rakétáival 50—60 kilométer távolságban lévő célt is halálos biztonsággal képesek leküzdeni. Nyugati vélemények szerint e gyorsnaszódok száma százas nagyságrendű lehet, s a különböző tengeri hadgyakorlatokon elért teljesítményük minden bizonnyal tovább növelte az amerikai haditengerészet vezetőinek aggodalmait, a tengeri hadviselés várható eredményeit illetően. Általános elismerést váltott ki a nyugati katonai szakértők körében a Földközi-tengeren megjelenő ultramodern .MOSZKVA" rakéta, és helikopter anyahajó cirkáló, amellyel a földközi-tengeri szovjet hadiflotta Jelentős mértékben megerősödött. A legújabb tájékoztatás szerint a .MOSZKVA" típusú helikoptet anyahajó továbbfejlesztett változata a .LENINGRAD” is szolgálatba állt, s megkezdte napi ténykedését a tengereken. A bemutatott szovjet hadihajó típusok bizonyítják, hogy céltudatos fejlesztésük eredményeként jelentősen kiszélesedett működési terük és feladatuk. Háború esetén főbb feladatukká válik a ballisztikus rakétákkal ellátott ellenséges atom- tengeralattjárók és repülőgép- anyahajó csapásmérő csoportosítások megsemmisítése, az ellenség tengeri és óceáni szállításainak megakadályozása, haditengerészeti bázisainak és kikötőinek megsemmisítése. OSZÓ CÉLTÁBLÁK Az amerikai hadiflottánál a nagy méretű, úgynevezett szuper hadihajók építésében, vaeszközei lamint a meglévő, nagyrészt elavult hadihajók korszerűsítésében jut elsősorban kifejezésre a fejlesztési irány. Példaként lehet ezzel kapcsolatban megemlíteni az 1963-ban épült „ENTERPRISE" nevű atomhajtású repülőgép-anyahaját, amelynek vízkiszorítása teljes terhelés mellett eléri a 85 000 tonnát. 330 méteres hosszúságával, 90 méter szélességével, 20 méter magasságával inkább ús*ó céltáblához hasonlít, mint hadihajóhoz, s az ellene indított csapások elhárítása számottevő erők lekötését igényli, ami viszont lényegesen csökkentheti alkalmazásának hatékonyságát. Találóan jegyezte meg ezzel kapcsolatosan a NATO egyik ismert tengerészeti szakértője, hogy a NATO akkor jár el helyesen, ha egy adandó háborúban a 30 000 tonnánál nagyobb vízkiszorítású egységeket nem engedi kifutni a nyílt tengerre, hanem félreeső öblökben gondosan elrejti azokat az ellenség szeme elől. Nem kis problémát Jelent a nyugati haditengerészetnek a meglévő elavult sorhajóik, nehézcirkálóik korszerűsítése, amely csillagászati összegeket emészt fel. Példának említhetjük a „DEVONSHIRE” nevű nehézcirkálót, amely mintegy 20 millió dollárba került, hogy korszerű irányított lövedékekkel, elektronikus berendezésekkel legyen felszerelve. Annak ellenére, hogy az amerikai sorhajók, nehézcirkálók igen komoly tűzerőt képviselnek, s minden bizonnyal számszerű fölényben vannak, nehézkes mozgásukkal, nagy célfelületűkkel sokkal inkább sebezhetőek, mint a gyors mozgású, jelentősen kisebb célfelületű, de hatalmas tűzerejű szovjet hadihaA póncélelhárítás jelenlegi „sztárjai” az irányított, tehát vezetékes, vagy vezeték nélküli páncélelhórító kisrakéták, amelyeket gépkocsira, csapat- szállító járműre, helikopterre vagy repülőgépre szerelik. Egyre inkább előtérbe kerülnek e típusok hordozható megoldásai, amely lényegesen megkönnyíti az álcázott telepítést, s megnehezíti az elhárítást A kisrakétákat általában hárompontos módszerrel vezeti a célra, ami annyit jelent, hogy a rakétát az irányzó és a cél által meghatározott irányaikon kell tartani, a cél közelében pedig mór mind a három, tehát az irányzó, a rakéta és a cél pontjának egybe kell esnie. Ha a rakéta eltér ettől a vonaltól, akkor az irányzó az irányzó szerkezet segítségével megállapítja az eltérés mértékét, majd az ennek megfelelő helyesbítő parancsokat továbbítja a rakéta fedélzeti berendezéseihez. A kisrakéták hatásos lőtóvol- sága 500 métertől mintegy 6000 méterig terjed, s 400—500 milliméter vastag páncélzatot képesek átütni. Súlyuk igen változó, általában 6—15 kilogramm között mozog. Sebességük 80— 190 méter másodpercenként, s ez lehetővé teszi a rakéta szemmel való követését, ami egyébként előfeltétele a cél leküzdésének. A szocialista hadseregek fegyverzetében több változatú, igen hatásos irányított rakétafegyver található, amelyek egy- részét különböző rendeltetésű páncélozott harcjárműveken helyezték el. A rakéták alkalmazását a páncélelhárítás mellett terme- szelesen a légierő is számításba vette, s különböző rendeltetésű rakétakonstrukciókat hozott létre. A repülőgép-fedélzeti ra kéták, illetve kisrakéták egy csoportját hatótávolság alapján osztályozzák attól függően, hogy földön levő célok, vagy repülőgépek leküzdésére alkalmazzák őket. A rakéták rádiólokációs irányítással, vagy iníraérzékelőfe- jes megoldással működnek, ehhez azonban a pilóta vizuális megfigyelése szükséges, vagyis, jól kell látnia a leküzdendő célt. Az infraérzékelőfejes megoldású rakéta hatékonyabbnak látszik a rádiólokációs irányítású rekétánál, mivel a cél felderítése után a pilótának csak indítania kell a rakétát, s az önve- zérléssel küzdi le a célt. A rádiólokációs irányítású rakétánál viszont a pilótának a rakéta indítása után Is követnie kell a célt, mivel repülőgépe lokátorsugara vezeti rakétáját egészen a cél leküzdéséig. Az amerikai légikalózok a vietnami nép ellen agresszív háborújukban a „Bullpup” elnevezésű irányított rakétákat alkalmazzák a gátak és hidak rombolására, kompok és hajók elpusztítására. E rakétatípust a céltól 5—15 kilométer távolságból, maximálisan 4500 méter magasságból indítják. Hatékonyságát nagymértékben lerontja azonban a rádiólokációs zavarással szembeni érzékenysége, amely jelentősen csökkenti a rakéta találati valószínűségét. A szocialista hadseregek légierői által használt rakéták viszont magasfokú védettséggel rendelkeznek a rádiólokációs zavarással szemben, kiválóan alkalmasak a légiharc megvívására, a mozgó és kisméretű szárazföldi és tengeri célok leküzdésére, a nagy távolságban levő katonai objektumok elpusztítására. Érdemes megjegyezni, hogy az amerikaiak által fejlesztett „Mau ler” típusú önjáró rakétarendszer, amelynél a tervezők a kísérletek során felmerült technikai nehézségek miatt a mintapéldány gyártásánál nem jutottak tovább, mégis az addigi fejlesztési költségek meghaladták a 200 millió dollárt. A „Mauler” kudarca után az amerikaiak a „Redeye” (Vörös szem) elnevezésű rakétarendszer fejlesztésébe fogtak, s 1965-ig eljutottak annak sorozat-gyártásáig. A „Redeye” rakétarendszertől az amerikaiak azt várták, hogy 3000 méter magasságig 500—3600 távolságon belül biztosan „fogja” meg a célt, s valósítsa meg a „Minden katona egy légvédelmi ágyú" maximális célkitűzést. A csapatpróbák során azonban kiderült, hogy a „Redeye” csak a támadó repülőgép után „lőhető", s ném tudja eldönteni, hogy melyik gép saját vagy idegen, tehát a saját gépét is lelőheti. A sorozatos problémák miatt az amerikai hadügyminisztérium máris elrendelte a „Redeye” továbbfejlesztését, korszerűsítését. Azt viszont a nyugati katonai szakértők is kénytelenek elismerni, hogy a szovjet haderő felszerelésében gondosan mérlegelt és minden szükségletnek megfelelő önjáró légvédelmi rakétamódszerek találhatók, amelyek nagy találati pontosságukkal, időtől és napszaktól függetlenül képesek elpusztítani a kijelölt célt. N. L Gyakorlókészülék — pilóták számára Manapság a leendő gépkocsivei tők többnyire tanpadban ülve sajátítják el, gyakorolják be az autóve- zetés legfontosabb mozdulatait. A pilótáknál sokkal régebbi keletű el a módszer, hiszen a több milliós ór- téket képviselő ,, igazi” géppel való felemelkedésre csak akkor kerülhet sor, ha a pilóta már ,,behunyt szem- meI" is el tudja vezetni a gépét. A komplett gyakorlókészülék hlJ mása az igazi repülőgép — egy bizonyos típus — pilótafülkéjének. A fülke műszerfala, gombjai, fogaiJ- tyúi stb. teljesen megegyeznek a valódi gép megfelelő részeivel. A vezetés beidegzésének ez a módja csak akkor lehet hasznos, ha a gya- korlókészülék összes műszerei úgy reagálnak, mintha valóban levegőbe emelkednék a feltételezett gép. E komplex feladatot egy megfelelően programozott számítógép segítségével lehet megoldani. Ha a pilóta beindítja a képzeletbeli hajtóművet, a műszereken máris leolvasható a fordulatszám, a hőmérséklet stb. Amikor a gép emelkedését ,,irányozza elő" a pilóta« a komputer a memóriájában levő adatok (súly, hajtóműteljesítmény, atmoszférikus és időjárási feltételek stb.) figyelembevételével kiszámitjá, miként kellene reagálnia az ,,igazi" gépnek az emelkedést parancsoló mozdulatokra — mindez a másodperc tőrt része alatt bonyolódik la. A komplex repülésszimulátor bonyolult és drága szerkezet, de olyannyira hasznos, hogy a pilóták kiképzésében ma már nélkülözhetetlen. Golyóálló „szendvics'-pajzs A fegyvercsövet elhagyó golyó lefékezésére nemcsak a kemény, szívós anyagok felelnek meg, hanem a rugalmas, lágy tulaj- donságúak !s. Ennek figyelembe vételével alakították ki a kutatók a képen látható védőpajzsot rendőrök számá'a, mely a legnagyobb ka bérű kézifegyverek, géppisztolyok ellen is hatásos védelmet nyúit, még közvetlen közelről leadott lövés esetén is A ca'zs és a hozzá tartozó s'-ok c-!>' m "anyag és hab- ■ -■ i " készül, a kettő sú'va mind?' ze 7 kg. A pajzs derékban akként erősíthető fel, hogy viselőjét nem akadályozza a mozgásban. Rakétahordozó cirkáló, a szovjet hadiflotta büszkesége I Rakétatüzérség a földön és a levegőben
