Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon naoiö XXIX. évfolyam, 240. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. október 11., szerda Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről Kedden délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett LOSONCZI PAL, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a Minisztertanács elnöke, továbbá ACZEL GYÖRGY, APRÓ ANTAL, FEHÉR LAJOS, GÁSPÁR SÁNDOR, KALLAI GYULA, NÉMETH KA- ROLY, NYERS REZSŐ, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a Kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló ielentését az alkotmány rendelkezésének megfelelően az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Az országgyűlés elnöke ezt követően tájékoztatta a képviselőket, hogy a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság benyújtotta az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egységes szövegéről szóló javaslatát, ezt ugyancsak kézhez kapták a képviselők. Közölte Apró Antal azt is, hogy Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter az országgyűlés ügyrendjének előírása szerint 30 napon belül írásban közölte válaszát Búza Barna képviselő legutóbb előterjesztett interpellációjára. Az ülésszakra több képviselő nyújtott be interpellációt - ezek tárgyát dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette a képviselőkkel. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend: 1. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és á fagazdaság helyzetéről, valamint az e területeket érintő törvények és kormányhatározatok végrehajtásáról. 2. Az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egységes szövegéről szóló javaslat. 3. Interpellációk. Ezután napirend szerint megkezdődött az első téma tárgyalása. Dr. Dimény Imre emelkedett szólásra. Pillanatfelvétel az országgyűlés őszi ülésszakáról. Kádár János Csongrád megyei képviselőkkel beszélget Dr. Dimény Imre bevezetőben a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdészet helyzetéről, fejlődéséről szólt, A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért eredmények a párt és a kormány cgrárpolitikájának helyességét es következetességét bizonyítják. A szocialista átszervezés során a munkásosztály nélkülözhetetlen eszmei-politikai és anyagi segítséget adott a parasztságnak. A termelőszövetkezeti rendszer kibontakozásában a munkásosztály politikai, erkölcsi és anyagi támogatása is megtestesül. A szocialista átszervezés teremtette meg a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy parasztságunk mind egységesebb politikai, társadalmi szemlélettel, egyértelműen a szocializmus ügye mellé álljon. Ezzel új tartalmat nyert a két testvéri osztály szövetsége, a munkás-paraszt szövetség. A szocialista termelési viszonyok kialakulásával a munkás- osztály, de egész társadalmunk joggal elvárta és elvárja, hogy o mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folyamatosan elégítse ki az egyre növekvő társadalmi igényeket. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintett ágazatok hozzájárulása a társadalmi igények kielégítéséhez nagymértékben befolyásolja az életszínvonalat, ezzel együtt belpolitikai életünket, társadalmi közvéleményünket. A társadalmi idények gyorsan növekednek Ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás hús- és húskészítményekből, valamint teásból az elmúlt évtizedben keréken annvival növekedett. mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt öszkielégíteni. A zöldségtermesztésben nagy az ingadozás a vetésterület és a termésmeny- nyiség vonatkozásában egyaránt. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyü- mölcsfogyasztós pedig 65 kilogramm körül mozog. Ez az arány az össz-élelmiszerfo- gyasztás magas színvonalán belül — figyelemmel az egészségesebb táplálkozásra és természeti adottságainkra — nemzetközileg közepes szirtinek felel meg. A termelés ingadozása és bizonyos értékesítési problémák miatt, a zöldség- és gyümölcsoiacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kis fizetésűe- ket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat és általában a nagyvárosi munkásságot érintette hátrányosan. Fontos feladatunk a zöldség- és gyümölcsellátás biztosítása szesen. Ami a számszerűséget illeti: hús- és húskészítményből 12,2 kilogrammal, tojásból 5,6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból 4 kilogrammal növekedett az egy főre jutó fogyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi ellátás növekedésével egyidejűleg javult az élelmiszerek minősége, feldogozottsága, csomagolása, általában az egész ellátás színvonala. Egyes élelmiszerekből vannak még ellátási gondjaink, mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. A zöldség- és gyümölcsellátás terén mutatkozó nehézségekről szólva a miniszter aláhúzta: ezeknek a termékeknek — tömeges felhasználásuknál és a ko szerű táplálkozásban betöltött szerepüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. A belföldi ellátás mellett fontos feladat a népgazdasági szempontból mindenképpen indokolt exportköte'ezettségek teljesítése is, így például az idén szeptember 30-ig e cikkekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk származott. Sainos, a termelés nem kielégítő alakulása miatt zöldségből és gyümölcsből a hazai fogyasztók növekvő iaénye't — még az export időszakonkénti visszafogása mellett — sem tudtuk folyamatosan és teljesen A zöldség- és gyümölcsellátás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokolni. Mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcsfélék árnövekedése a zöldségek áremelkedését is meghaladta. A gyümölcsfélék áremelkedése 1971-ben elérte a 21 százalékot, 1972 első felében ez 30 százalékot tett ki. A második félévben ez mérséklődik, elsősorban az almafelhozatal hatására. A gyümölcsárak egész év átlagában várhatóan magasabbak lesznek az elmúlt évinél. Ebben nagy szerepe volt az elmúlt két esztendő gyümölcstermesztési szempontból igen kedvezőtlen időjárásának közrejátszottak azok a termelési nehézségek is, amelyek általában a munkaigényes kultúrákat jellemzik. A zöldségfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalék és 1972 első félévében 4 százalékkal emelkedett. Ez a II. félévben mór nem folytatódik, annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok hűvös és helyenként fagyos időjárása sok helyütt károsította az őszi betakarításé zöldségféléket, főleg a paradicsomot és zöldpaprikát, a másodvetésű zöldbabot és uborkát. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év II. felében az 1971-es helyzethez képest bizonyos javulás van. Lakosságunkat nyilván elsősorban az érdekli, hogy ez a javulás tartós lesz-e. így arra kell válaszolnunk, hogy az ellátási gondok felszámolása mikorra várható úay, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani o zöldségés gyümölcsárak további emelkedését. Ennek a kérdésnek a megoldását a következő időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai és termelésfejlesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehézséget kell leküzdenünk a termelés és a forgalmazás területén, amihez megfelelő lehetőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejlesztésére az elmúlt év végén hozott határozata. A határozat eredménves végrehajtása révén megszüntethetjük a zöldségellátásban még mutatkozó hiányt, és az ellátást úgy tudjuk javítani, hogy közben a zöldsénárak elfogadható keretek között mozogjanak. A iellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcsfélék árának növekedéséből sokan hajlamosak levonni olyan következtetést, hony nálunk az élelmiszerek általában dránul- nak. A zöldség- és gyümölcs- féléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piaci forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszer- forgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Ugyanakkor az é!elmiszerek 87 százaléka az állam által meghatározol fix. maximált, vagy behatárolt órkazeqó iákban kerül foroalomba. Enne1: eredményeként az alapvető élelmiszerek óra 1967 óta változatlan, közben azonban o te metési költségek eme'kedtek. Ennélfogva ezt az életszínvona’-politikánk- kal összefüggő fogyasztói árstabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél csak úgy lehetett és lehet biztosítani, hogy az állami költségvetésből jelentős mértékű árkiegészítést adunk e termékek forgalmazásához. Az ösz- szes élelmiszerhez nyújtott ár- kiegészítés 1971-ben 7,8 milliárd forint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése, fgy például 1971-ben az állam a marhahús fogyasztói árát kilogrammonként 16 forinttal, a sertéshúsát 13 forinttal egészítette ki a költségvetésből. Ugyanakkor a tej árkiegészítése közel 2 forint yolt literenként. Mivel az élelmiszerek a la- kossáq fogyasztásában jelentős értékarányt képviselnek — hiszen a lakossági fogyasztásnak mintegy a felét alkotják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek áralakulása mindig is az életszínvonal-politika egyik legfontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány kezében marad, amennyiben ezek az árak csak központi intézkedések útján változtathatók. A közvéleményt foglalkoztató probléma az ellátás alakulása kenyérből és más sütőipari termékekből is. itt nem mennyiségi, hanem alap* vetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségükben indokoltak és jogosak. A sütőipari termékek választékát és minőségét természetesen sok tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik, hogy a felhasznált liszt minősége időszakonként és területenként bizonyos fokig eltérő. A minőséget ezenkívül befolyásolja a rendelkezésre álló kapacitás, a szakmunkás-ellátottság és számos egyéb tényező. A minőségi hibák fő oka végső soron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 ezer tonnáról 1 millió tonnára nőtt, ezzel envidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a műszaki színvonalat, nem tudtuk pótolni a szakmunkás-létszámot, nincs még elegendő kis- és középkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos intézkedést hoztak a helyzet javítására. Az intézkedések meggyorsítják a sütőipar fejlesztését, folyamatosan javítják a sütőipari dolgozók munkakörülményeit, szakmai utánpótlását. A megtett intézkedések eredményei - ha fokozatosan is -, de már mutatkoznak. Jó és kiegyensúlyozott élelmiszerellátás Hazánkban - a meglévő problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyozott az élelmiszerellátás, mindinkább kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. laaz, nem tudunk még minden cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújtani. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista nagyüzemek közvetlenül az átszervezés után milyen nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar évi termelésének kereken egyötödét exportáljuk, ami egész társadalmi, gazdasági fejlődésünket segíti elő. Az egyre növekvő élelmiszerszükségletet ma kevesebb ember, kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma minteay 700 ezerrel, o szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. Javult a termelés tudományos, műszaki, technikai megalapozottsága, az egyes munkafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembehelyezett korszerű ál- lattenyésztő-teleoek száma, előrehaladt a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Számos új, nagy teanő-, M'etve tormelőképességű növény és állatfajtát vontunk be a termelésbe. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemi- zálása, az öntözéses gazdálkodás terén. A tudományos eredmények gyakorlati felhasználását segítette a dolgozók politikai és szakmai színvonalának emelkedése. (Folytatás a 3. oldalon,) Társadalmuk elvárja, hogy a mezőgazdaság gyorsabban fejlődjék, kielégítse a növekvő igényeket Dr. Dimény Imre miniszter beszámolója
