Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-06 / 236. szám
1972. október Ó. DUNANTŰLI NAPLÓ 3 Szedik a jonatánt a Pécsi Állami Gazdaság kétszázötven kataszteri holdas almáskertjében. Eddig mintegy száz vagon került le a gyümölcsfákról az csztályozóba, ahol válogatják és csomagolják. Huszonöt vagon almát szállítottak el eddig a gazdaságból szoyjet exportra. Szokolai felv. Rendkívüli termés — tárolási gondok Siázvagonos zsák A rendkívüli kukoricatermés és a tárolási gondok ú/' módszerek kidolgozására késztették az Országos Gumiipari Vállalat műszaki fejlesztőit is. Gumifóliákból óriási, felfújható zsákokat állítottak elő, amelyekben 25— 125 vagon kukoricát tárolhatnak. A gumifóliákat aluminium- kerités veszi körül, ez védi a felfújt zsákot, amely pedig az időjárás viszontagságaitól óvja a termést. A tárolási idény után a gumi-kukoricagóré nem foglal helyet, hiszen összehajtogatva néhány négyzetméteren elfér, és Így várja a következő szezont. Az első óriási gumigórékat a Bajai Állami Gazdaságban állították fel. ,Mezőgazdasági technika '72‘ A moszkvai mezőgazdasági gépkiállítás baranyai szemmel Már a kiállítás címe — „Mezőgazdasági technika — ’72” — is jelzi a moszkvai bemutató célját: megmutatni mi az új, a korszerű az agrotechnikában. Csaknem az egész világ neves mezőgazdasági gépeket gyártó cégei ott voltak azon a közelmúltban zárt kiállításon. A Szo- kolnyiki park hatalmas kiállítási területének közepén a kupolás szovjet pavilon kapott helyet, körülötte pedig a bemutatón résztvevő szocialista és kapitalista országok pavilonjai álltak. A világ legmodernebb agrotechnikai berendezéseit reprezentáló kiállítást megtekintette Salamon Gyula, a Mezőgazdasági Ellátó Vállalat Baranya megyei igazgatója is. — A világszerte elterjedt szakosított termelés — amint azt A termékek pompája t Iszre kell vennünk a termékek világának formai gazdagodását, azokat a változásokat, amint a luxuscikkek, ha lassan is, általános fogyasztási cikkekké válnak. Reggel a fürdőszobában könnyed mozdulatra buzog az illatos borotvahab, flakonja valóságos kis műremek. A reggeli színes teflonsütóben sül. Ä kirakatokból minduntalan visszainteget egy-egy formás, szép termék, s utánafordulunk, ha elhalad mellettünk a legújabb, áramvonalas, csupaüveg panoráma busz. Az ember örül ez igényességnek, amikor felfigyelhet szűkebb hazája pincegazdaságának pezsgős-poharas cjónkékkészletére, vagy amikor arról hall, hogy a gépgyártó vállalat, nem sajnálva rá a pénzt, ipari formatervező intézettel tervezteti meg fa- I termelő gépeit. A termékek világéban is van költészet, észre kell venni. Persze sok még a silány, a szürkeség, az alaktalanság üzleteinkben. Az órmotlan, lehetetlen kárpittal behúzott bútorok láttán az a benyomása támad az embernek, hogy egyes bútorüzemeinkben ládagyártás folyik. A műanyag az, amely valóban nagy reményekre jogosító ajándéka ennek a századnak, De mennyi minden giccs és bóvli születik műanyagból, az ivópoharáktól a gyermekjátékokig, mintha mindegyikben ugyanaz a formákat inegcsúfoló dilettáns tervező lakoznék. Nagyobb élelmiszerüzleteink polcain egyre színesedő, étvágyat csináló áruhe- ciyek tornyosodnak, de nap mint nap árnyak táncolnak rajta. Mind több szövetkezeti kisüzem jön a piacra élelmiszerrel. Jóllehet, termékeik minőségét jónak, mi több, kitűnőnek találja a minőségellenőrző intézet, de o többség csomagolása nem több, mint cementeszsák, címkéjük grafikája egyenesen riasztó. Ez lenne kezünk munkájának dicsérete, avagy tisztelgés a fogysztó előtt? Sajnos, a termékek formájáról, a csomagolásról nem kérünk bizonyítványt. Van elég televíziónk, a két gyár a típusok széles választékát ontja. De tekintsünk csak egyszer a készülékekre tíz méter távolságból. Színre és szögletességre mindegyik egyforma. A luxus készülék lábakon áll, de ezek a lábak olyanok, mint a suszterszéké. A televízió bútorhatást kelt. Pedig már régóta az az irányzat a modem világban, hogy a készülékek, a háztartási gépek, márcsak a mai lakások kisebb mérete miatt is, inkább műszerszerűek legyenek. Valaha a kisiparos volt az, akiben az igazán szép formák mesterét tisztelték. Most viszont a nagyipar vitathatatlanul előnyösebb helyzetben van, hiszen a formatervezők hadát foglalkoztathatja. Akkor miért nem lepik meg szebb és szebb formákkal a változatosságra éhes fogyasztókat? A szép termék, a harmonikus formák — az emberi ész és kéz dicsérete, tisztelgés a fogyasztó előtt. Egy szép termék vágyakat, gondolatokot ébreszt, felemel. Igen. azt hiszem, a tervezők a mai világ igazi költői. Megfogalmazzák a mai ember vágyait, mint tették régen a költők. Harmóniát akarnak az egyre szaporodó anyagi javak és az egyre többet fogyasztó emberek világában. Persze nem a formák öncélú burjánzására, felesleges nagyvonalúságra, költséges eleganciára gondolunk. A gazdaságra ez nem jellemző. Sokszor el sem lehet téveszteni a mértéket. Az a termék, amelynek megformálását és elkészítését áthatja az alkotók célszerűségre való törekvése, az a törekvés, hogy a terméknek minél nagyobb használati értéke legyen, az a termék szép. A holdkompon nincs egy felesleges, funkcióval nem rendelkező részlet vagy darab, s ezért — gyönyörű. De a panoráma autóbusz sem azért csupaüveg, hogy fgy elegánsabbnak tűnjék, hanem hogy a messzi útra induló utasok kényelmesen élvezhessék a tájat. A termékek formavilágának gazdagítása egyben nagyon is üzleti érdek. Igaz, nincs még árubőség, nincs még verseny a piacon, amely önmagában ki- kényszerítené a formák szüntelen megújulását. Észre kell azonban venni, hogy a növekvő jövedelmekkel gyorsabban változnak az igények, s ma már egy sor fogyasztási cikk, a cipőtől kezdve a karóráig, de hovatovább a személygépkocsi is ide tartozik, amelyekkel szemben eddig többnyire csak a tartósság igényét támasztottuk, ma már divatcikkekké váltak. Egyfelől tehát gyorsan változnak az igények, másfelől viszont a régi termékek új köntösben újabb igényeket, keresletet támaszthatnak. Gondoljunk csak például a minipalackok megjelenésére, amelyek felkeltették a gyűjtőszenvedélyt, s szinte turpisságnak tűnik: alkoholt adtok el az antialkoholistáknak. És mekkora formai átváltozáson mentek keresztül a motorkerékpárok! A tizenévesek divatját felvéve hobbit csináltak a motorozásból. A termékek világában is ” van tehát költészet. A lenyűgöző érzés nemcsak akkor keríti hatalmába az embert, ha egy-egy pompás termék visszainteget rá a kirakatból, de szép és felemelő lehet egy daru, egy motorvonat is. Az, hogy több termék van a piacon, azt jelenti, hogy több jut egy-egy fogyasztóra, s ez mérhető gyarapodás. A termékek gazdagodó formavilágát azonban a statisztikai mutatók nem érzékelik. Pedig ez is gazdagodás, a harmonikus formák az élet minőségét emelik. Ma kimondva vagy kimondatlanul egyre inkább ezen értékeire vágyik a világnak az ember. Akkor hát? Tisztelegjünk a fogyasztó előtt, tegyük teljesebbé számára a világot. Igyekezzék az Ipar csupa re mekművet alkotni. Mikiosvárí Zoltán Kovacsik aknász Két dolgot megígértet velem, mielőtt a jegyzőkönyvbe (ő mondja így — napokon keresztül csaknem minden szavát jegyzőkönyvezték) egyetlen mondatot is leírnék. Nem használom ezeket a kifejezéseket: hősiesség, példakép, áldozat- vállalás, helytállás. A másik: az eseményeket nem úgy írom, mintha ő, csakis egyedül ő lett volna képes a nehéz percekben ésszerűen viselkedni. fA bátorság szót sem használhatom .. .) — Gyűlölöm ezeket a szavakat A Kossuth-bányai műszakiak közül mindenki úgy viselkedett volna, mint én. Éppen én voltam műszakon ... Egyetértünk. Ma is, holngo is aknászok tucatjai dolgoznak a bányában, folyik a termelés, talán néhány száz tonnával kevesebb szenet termelnek, mint az elmúlt héten, talán halkabban tréfálkoznak egymással a bányászok, de mindenki végzi a dolgát, s akik ezekben a pillanatokban nyomják a réselő- gépet, vagy éppen utasításokat adnak rendkívüli helyzetben, szintén rendkívüli tettekre lennének képesek. A megmenekültek közül többen már dolgoznak. Hétfőn Kovacsik József is munkába megy. Többen azt tanácsolták, hagyja a bányát, mégegyszer nem óvja meg a bányász-jószerencse. Nem fontolgatja a lehetőségeket. Ez a szakmája. Most sem a tragédia miatt van szabadságon — messzi főidről érkeztek vendégei. Sötétkék nadrágban, fehér ingben fogad, felesége csak akkor zavar bennünket, amikor a kávét az asztalra teszi. Az elmúlt pénteken éjszaka, amikor férje egy pillanatra hazaugrott megnyugtatni; csak ennyit ké:- dezett: neked nem lehet bajod? Az aknász negyven esztendős. Tízéves korában halt meg édesapja a Don-kanyarban. Kovácsi k József a bányában kereste jövőjét. Nagymányokon végezte a vájáriskolát, huszonkettedik esztendeje dolgozik a föld alatt Régebben gondolt arra, hogy bányamérnök lesz, lehetőségei azonban csak a technikumba engedték. Kitűnő eredménnyel végezte el. Tizennégy esztendeje aknász, a bizonyítvány jeleseit a tapasztalatok is gazdagítják. Szeptember 28-án este telefonon éppen a szállítás felől akart érdeklődni, amikor füstszagot érzett, s egy or .bért látott a gurítón felfelé menekülni. Az orrát a fa és kátrány szaga ütötte meg, azonnal tudatában volt, hogy tűz van, a robbantás füstje orrfacsaró, nem lehet összetéveszteni. Huszonkilenc ember dolgozott a körletében . . . — Ulmerék közvetlenül alattam dolgoztak a gurítóban, kiabáltam, hogy azonnal fogják a készüléket, s megjelöltem, melyik útvonalon, s hova kell menekülniük. Még hallottam, hogy megértik a riasztást, aztán nyugatra indultam. Innen már tömör füst hömpölygött, talán harminc métert mehettem készülék nélkül, szememet füst marta, lépésnyire sem láttam. Tíz éve hordom magamnál régi bányamentő szemüvegem, most jól jött, s a CO-kó- siüléket is kinyitottam. Kiabáltam. Közvetlen közelemból Ort- ner és Búza vájárok szóltak vissza. Őket is utasítottam, hogy a hatodik szintre meneküljenek. Mondták, hogy rendben van. Még hallottam, hogy keresik a mentőkészülékeiket o vágat oldalában. A következő munkahelyen már a kezemet sem láttam. Kitéptem a csutorát a számból és ordítottam: ki van itt? Szinte megijedtem, amikor közvetlenül mellettem megszólalt Farkas Ferenc lakatos. Kovacsik munkatárs, mi történhetett ott lent? Semmi I Jobb nem jutott eszembe. Meneküljenek, a hatodik szinti gázlecsapoló gurítóhozl Az aknász utasításával tulajdonképpen felrúgta az ősi bányász szabályt, az emberek agyában a veszély pillanataiban az van: a friss légáram felé kell menni. Kovacsik József egy pillanat alatt felmérte, hogy 140 méterre tíz perc alatt eljuthat valamennyi bányász, a készülékben 45 percig nem fulladhatnak meg. Ha a behúzó légáram felé mennek, a lángok közé jutnak. — Mellettem megszólalt Tormási: a Rostás még robbantani akar... Nincs robbantás! Még hallottam, hogy ők is keresik a készülékeket, aztán tovább rohantam. A 3-as fedü osztón mentem fel, öt ember dolgozott ott. Kiabáltam, de nem jött válasz. Egy valakit hallottam a vágatban motoszkálni, a dobogásából meg lehetett ítélni hogy menekül. Visszamentem, azt hittem, hogy most érnek a 3-as osztóhoz azok, akiket elő szőr riasztottam. Gyorsan já rok a bányában. Talán ezért gondoltam ilyen képtelenséget nekem 140 métert kellett bányában bóklászni, nekik ta Ián százat. Nem találkoztam ve lük. Elkapott a düh! Hol van nak? Ulmer miért nem jöttök? — kiáltottam. Elindultam eléjük az utolsó létrafokot azonban nem engedtem el, féltem, hogy többé nem találom meg a gu- rítót. Még néhányszor kiáltottam, aztán visszatettem a csutorát a számba. Ügy éreztem, hideg levegő jön. Megzavarodtam. Talán rossz a készülékem? Ennyi idő alatt már melegednie kellene. Eszembe sem jutott, hogy körülöttem forrósodik a levegő, testem tüzel, így nem érezhettem, hogy a készülék működik. Egyedül maradtam? Rohantam. Ismét a 3-as osztó: már félelemből kiabáltam: ki van itt? Szerettem volna, ha együtt menekülhetek a többiekkel, utolsónak, de velük. Ismét a hármas fedüosztó felé indultam. Most sem tudom miért, ez a hosszabb út volt. Lehajolva tapogatóztam, kezemben szorongattam a menekülő-doboz tetejét. Az ember lehet ilyenkor bátor és gyáva, okos és ostoba. Hogy miért szorongattam a dobozt, s később, amikor elvesztettem, miért kerestem, képtelen vagyok megmagyarázni. Hallottam bányászokról, akik addig nem menekülnek, amíg a szerszámukat, kabátjukat meg nem találják. Hát az én esetem is ilyen lehetett. Lépésről lépésre Haladtam előre, naponta háromszor is megtettem ezt az utat, felismertem minden kiálló fát. .. Az ereszke aljában voltam, amikor meghallottam, hogy előttem menekülnek az emberek Felértem. Két légajtó volt előttem, az ajtókról a szurok, s füst párája csapódott vissza, a levegőnek hangja volt, hallottam amint súrolja az ácsolatokat. Az ajtón túl voltak az emberek. De itt is füst volt. Újabb menekülő utat jelöltem ki Hatodik szint, mélyfeküi lőszerraktár. Előttem mentek az emberek, sokan voltak, mentek és elestek, a vágat egyik oldalából a másikba botladoztak. A robbantó-anyag raktárnál azt hittem, mindenki itt van. Névsort olvastam: Ulmerék? öten itt vagyunk. Lucza-csapat? öten itt vagyunk. Megnyugodtam, ők voltak a legtávolabb, f-es osztó? Itt vagyunk. Il-es? Szolnoki és Csehej jelentkeztek. Tormási? Nem jelentkezett, öten nem jelentkeztek. Szóltam a diszpécsernek telefonon, s mondtam: visszamegyek. A megriadt emberek közül négyet kijelöltem, szó nélkül követtex. Tizenöt métert mehettem, amikor valaki szólt: Jóska, rosszul vagyok. Ez olyan volt, mintha részegségből ébrednék. Nincs jogom visszavinni őketl Percekig csendben vagyunk. Ezerszer tisztázódott, hogy nem tudott volna segíteni, hogy észszerűbb utasításokat nem adhatott. Jobb azonban hallgatni. Hallottam az aknán, hogy ötödmagával kézenfogva, füstön keresztül mentek az aknamélyítőket riasztani (ezután még), hogy a mentőknek segítettek, hogy ha négy ember kellett, egyetlen szóra tizennégyen jelentkeztek. Sokára szólal meg: ne haragudjon, gyenge ember vagyok. Csak akkor voltam nyugodt, amikor megérkeztek a mentők. Mindannyian olyan erősek voltak ... Lombosi Jenő itt a kiállításon is láttuk — vísz- szahat a mezőgazdasági gépgyártásra. Már a jelen — és inkább a jövő — az erős, nagylóerőt képviselő, univerzális erőgépeké, valamint a hozzájuk kapcsolható, jól variálható gépsoroké. — A magyar mezőgazdaságnak nagy gondja, hogy kevés a nagyteljesítményű, univerzális, gumikerekű erőgépünk. A kukoricaprogram predig sürgetően követeli a nagyteljesítményű erőgépek mielőbbi beszerzését. — A szovjet pavilonban örömmel láttuk, hogy a szovjef mezőgazdasági gépgyártás már rendelkezik ilyen gépekkel. Gondolok itt elsősorban a T—150-es traktorra és az ehhez tartozó adapterekre. Sajnos — értesüléseim szerint — a T—150-esre szerződést kötni 1973-ra nem tudtunk, [gy a jövő esztendőben csők néhány darab jön az országba, mutatóba. Tetszett az MTZ traktorcsalád új tagja, az MTZ super 65 lóerős traktor is. Ebből az erőgépből a jövő év utolsó negyedében kisebb meny- nyiséget kapunk. Ez a traktor a nálunk használatban levő adaptereket könnyebben tudja húzni majd. — Az Intenzív gabonafajták betakarításához az SZK—4-et kombájnok már kicsinek bizonyultak. Várható-e nagyobb teljesítményű kombájn behozatala az országba? — Nagyon régen várunk már a nagy áteresztőképességű és motorikusán Is igen erős SZK— 5-ös kombájnra. Ez a kombájnfajta most szerepelt a szovjet pavilonban. Előreláthatólag csak a jövő év második felében tudunk beszerezni ebből o kiváló gabona- és adapterrel felszerelve kukorica, napraforgó, rep>ce betakarítására alkalmas kombájnból. 1973 első felében az úgynevezett SZK—4—T típus várható, mely a jelenlegi kombájnnak és az SZK—5-öj kombinációja. — A kapitalista országok pavilonjaiban ml nyerte el leginkább a tetszését? — A hétméteres vógószéles- ségű rendre arató szerkezet és az ugyanilyen nagyságú kukorica adapter igen jó konstrukció. A kanadaiak nagyteljesítményű kombájnra szerelve mutatták be a szerkezeteket a kiállításon. Nálunk jelenleg a vágószéleség négy méter, jövőre megkezdi a Makói Mezőgazdasági Gépgyár az ötméteres vágószerkezetek gyártását. — A magyar kiállító cégek közül kiket tudna kiemelni? — Két magyar kiállítót, — a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárat és a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Trösztöt. A BMG kukorica betakarító gépsoraival, talajművelő gépeivel jelent meg Moszkvában. Láthatták az érdeklődők a BMG debreceni gyára és az NDK mezőgazdasági gépiparának közös konstrukcióját, a nagyüzemi növényvédelmi gépsort. A MEZŐGÉP Tröszt cukorrépa betakarító gépsora váltotta ki a szakemberek elismerését. A szovjet mező- gazdasági szakemberek nagyon érdeklődtek a Szekszárdi Állami Gazdaság sertéstenyésztési technológiát bemutató pavilonja iránt. (Mécs) EGY DARAB ASTRA 170-ES T1ZGYUJTOS KÖNYVELŐGÉP, IROMÜVES (HASZNÁLT), — EGY DARAB OPTIMA M. 16-OS, 47 CM KULONKOCSI (UJ ÁLLAPOTBAN — EGY DARAB OPTIMA M. 16-OS, 68 CM kulonkocsi (új Állapotban — egy darab CONSUL VILL. OSSZEADOGÉP (HASZNÁLT), I Érdeklődni: BARANYAMEK Beruházási Osztálya, PÉCS, MEGYERI ÚT 9Z SZÁM, t Arcok — közelről
