Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

„Gúzsbakötötten jól táncolni - idegen zenére" Szövegét írta: dr. Vargha Károly Pásti! Miklós—dr. Vargha Károly Győr az élet című, a millenniumi pályázaton első dijat nyert kórusművét ezer dalos énekli október 1-én délelőtt a székesfehérvári Szabadság téren­Tanítók, tanárjelöltek százai Indultak és indulnak szellemi, szakmai útravalójával a pályá­ra. Dr, Vargha Károly, a pécsi főiskolán tanszéket vezet, Goethe, Heine, Beethoven nyel­vére tanít; vizsgáztat, szak- didaktikai kérdéseken meditál és, akit lehet hallgatói közül, ,,beolt” a néphagyományok lá­zas, kutató-megtartó szenvedé­lyével. Olykor nyakába veszi a megyét. Honismereti szakkörö­ket ösztönöz, irányít, átadva Zselic- és Baranya-kutatásának négy évtizedes tanulságait. Tör­ténészként a dunántúli magyar­ság és németség életét, a nem­zetiségi területek társadalmi, politikai sajátosságait vizsgálja. A harmincas években az elsők közt jelentkezett szocío-mono­gráfiával, ma pedig a szellemi néprajz jeles gyűjtőjeként Is­merjük. Köteteinek sorában a népköltészet, a bányászmondák, legendák, hiedelmek avatott is­merőjére találhatunk. Érdeklődése ma Is sokirányú, de nemcsak kutató egyéniség. Több annál, művész is. Tökéle­tes felkészültségű zenei műfor­dító. Kórusművek százainak iro­dalmi veretű, csillogó, nyelvi szépségekben gazdag szövegét é írta vagy költötte ót Erről rém vagy alig tudunk. A mű­fordító neve betűparányokkal szerénykedik a kottán, * az éne­kes zenei művek poétája is min­dig a zeneszerző után követ­kezik. Am a bemutató a szövegíró­nak Is ünnepe. Ilyen alkalom hozott be most a szobájába, a német tanszékre. Jegyzettöme- gek, könyvek, magas polcok, tornyosuló kéziratok puritán haj­léka ez a birodalom, ahol most nagykabótot borítva magára, fázósan G| a sarokban, az ablak közelében. Mesél. Szeret me­sélni, én meg szeretem haügot­f>L A szentlászföT elemiben né- rnetül, magyarul énekelték a fjyermekdalokat Ez volt az első hatás, amit a szegedi tanárkép­tón egy újabb, a meghatározó erejű követett Ugyanis itt egy választott szakon a hallgatók kötelezően bejártak az egyete­mi előadásokra is, Sik Sándor éráin és közelében Ismerkedik a ritmika, a zenei műfordítás műhelytitkaival. Latin és német kórusszövegeket fordít, ízlelgeti a mesterséget, majd a "berlini egyetemen ösztöndíjasként, vá­lasztott szakja (német—magyar —történelem) mellett zenei stú­diumokat is végez: magánéne­ket, hangképzést, hangszerelést, összhangzattant, karvezetést és orgonát tanul. Bajai tanárként kórusokat vezet — eljegyezve magát a muzsikával mindörökre, A tudatos zenei felkészültség birtoklásáért. Innen fakad ars poeticája is. Kosztolányit idézi: „Fordítani nem lehet, csak újra költeni... Műlorditani annyi, mint gúzsba- kötötten táncolni"... S, ha ez így igaz megérthető, hogyan lesz valaki 20—30 éves következetes zenei és fordítói előtanulmányok után zenei műfordító, a muzsi­ka „poéta doctusa”. Fiatalkori kísérletei után 1951- ben Bárdos Lajos Régi táncdal­ának. szöveg „ráköltése” hozza meg számára az első országos sikert Ezután már a zeneműki­adók is jegyzik a nevét A „tö- megdalkorszakban" az egyik legnépszerűbb (ma is gyakran hallható) mű szövegét írja meg Bárdos zenéjére: „Szivünk mé­lyén ..(Napfényes utakon). Zeneszerzők egész sorával dol­gozik együtt: Farkas Ferenc, Halmos László, Karol József, Szőnyi Erzsébet Tardos Béla, Szeghy Endre és Tillai Aurél kérnek szöveget tőle. És Kodály, aki szűkén mért elismerő sza­vaiból neki Is Juttatott, amikor megzenésíti sorait Régi álmá­hoz fűződik ez: a Háry-lnter- mezzo szövegéhez, amely hosz- szas stilustonulmányok után szü­letett meg a szegedi főiskola Jubileumára. Amikor a Mester átnézte, ezt mondta Szeghy Endre professzornak: „írja meg Varghának, hogy köszönöm. Ha. marosan megcsinálom vegyes- korra’'. S, aki Ismerte őt tudja, nála ez a dicséret szuperlati- vusza volt. Csakúgy, mint a ké­sőbbi Kodály-művek sora. (Négy olasz madrigál. Szép énekszó múzsájához. Cohors generosa, Az éneklő ifjúsághoz) — Vargha Károly szövegével, illetve fordí­tásában. Forral MlVIás, Adóm Jenő, Agócsy László, Szekeres Ferenc zenemű-köteteiben számos al­kotás fordítója, társszerzője. Bach, Schumann, Brahms-művek magyar szövegének tolmácsoló- }a. Mégis azt vailjo, hogy mind­ez csupán előtanulmány, mű­helymunka volt. A nagyobb mű­vek fordítása a Magyar Ráuió és Televízió felkérésére Liszt Szent Erzsébet oratóriumának magyar szövegével kezdődött. Majd Haydn-kórusok, Bach Kávé kantátája, Vadász kantá­tája jöttek és az utóbbi évek­ben a Höndel-ciklus: a Sán- dor-ünnep, a Jelta, Az idő és igazság diadala, a Herkules a válaszúton; közben Farkas Ferenc Zrínyi oratóriumának szövege és Smetana-kórusmű- vek születtek (Csillagom, Fecs­kémhez stb.) ma pedig Ka­rai, Pászti, Farkas Ferenc, Szo- kolai, Bárdos felkérésére ír énekkari szövegeket. Hogy mi­kor?-— Szószerint: úton-útfélen. Csak a hosszú vonatozásokat tudom kihasználni erre. Egy pesti út — egy kórusszöveg ... Meg a vasárnap délutáni séták jutnak még rá. Nézze, elmond­hatom: a kenyerem javát meg­ettem ... Szerencsésebb körül­mények közt ma talán többet nyújthatnék. De az ember tegye meg azt. amit bír... Ars poeti­cámról szólva ma már módosí­tani tudom Kosztolányi szavait A fv-ben szerepelni — rángó! jelen! A Bóbita Mindenki nyert Májusban és júniusban min­den héten ott ültünk a kép­ernyő előtt: a Ki mit tud? ver­senyei folytak, ahová előbb négy, majd két pécs-baranyai együttesünk jutott be. Helytáll­tak. jólesett a legjobbak között látni őket. A népszerű sorozat immár negyedéve lezajlott. Akkor az együttesek szerteröppentek, job­— Jól „épített” versenyzés volt: két vidám, oldottabb stí­lusú között egy komolyabb mű­sort hoztunk: az „Angyal"-paró- diát követően a Találkozásokat a középdöntőben... A közön­ség nagy része értetlenül fo­gadta. A három etűd ugyanis a korábbitól elütő stílusú. In­tellektuális téma, nyilván más az eszköztára. Tőlünk elvárják, Annyiban, hogy „zenei műfordí­tást készíteni annyi, mint gúzs- bakötötten jól táncolni — ide­gen zenére, amelynek minden titkát igyekszünk föltárni”. Minden szép munkának, így ennek is megvan a maga igazi jutalma. Hallani, meghallgatni, ha fölcsendül a megálmodott szöveg, vagy átköltés. És tudni, hogy a félezemyi mű javarészét amelynek Vargha Károly a szö­vegírója, ma is kórusok százai, dalosok ezrei éneklik itt és ha­tárainkon túl, sokfelé. ("■ e.) A Baranya Táncegyüttes bóra nyári vakációra. Most, szeptemberben új feladatok várják őket. Vajon hogyan em­lékeznek tv-adásukra, mit csi­nálnak, mire készülnek most? A MOHÁCSIAK Az elődöntőkben szerepeltek egyszer, nekünk ezzel is igaz örömet nyújtottak játékos ele­mekkel átszőtt délszláv táncaik. Vezetőjük, Dezső Attila így vé­lekedett: — A „Baranyai délszláv tán­cok” képet adott egy folklór­területről. Ország-világ előtt megmutathattuk a megye egy részét. Ennél többet nem is re­méltem. Sikeresnek bizonyult, a gyerekek „befe is tettek” min­dent Az sem jelentéktelen, hogy az ország hatvan együtte­se közül bejutottunk a tv-adás- ba, a tizenkét legjobb közé. A zsűri döntését reálisnak érzem. Júniusban az OKISZ pécsi nép­tánc fesztiválján országos mi­nősítő bizottság előtt szerepel­tünk. Az eredmény „Ezüst — II.” kategória. Néhány diák és szakmunkás­tanuló kivételével többségben húszegynéhány éves fiatalok táncolnak a mohácsi népi-nem­zetiségi együttesben. Hárman már családosok. — Szeretnénk minél több al­kalommal fellépni. Nemcsak vi­déken, itt helyben is: rendez­vényeken, műsoros esteken. Hi­szen ezért vagyunk — foglalta össze vezetőjük az idei prog­ramot, BÓBITAÉK Pécs-Baranya igazi nagy sike­re — a Bóbita első helyezése volt. Mindhárom szereplésüket egyértelmű szakmai és egy ki­vételével kirobbanó közönség- siker fogadta. Ez a helyük a Ki mit tud?-ok történetében már- már hagyományos, jóllehet a versenyfeltételek a bábművészet ágazatában is kötelezőek: más „gárdával” kellett indulniok. Művészeti vezetőjük Kós Lajos, szívesen emlékszik a nehéz, de sikeres hetek»«. hogy mindig keressünk és ad­junk is valami újat. A Találko­zások egy sorozat néhány rész­lete volt. Lényegét illetően ön­álló drámai miniatúrák, a lélek mélységeibe hatolva, a találko­zások témakörében. Egy biztos: ez itt nem jött ki ... Nem volt mutatós, ide más kellett volna. A döntőben látott paródiákra viszont annál szívesebben em­lékszünk. Hogyan született pél­dául a Roda Scott-szám? — A rendkívül csinos és nép­szerű orgonista lány első sze­replését nem láttam. De a gye­rekek fölvették magnóra. A má­sodik tv-adását megnéztem. A harisnyásan pedálozó lóba ra­gadott meg. Innen az ötlet: A „főszereplő" a két „láb". Azaz nálunk: a pedálsoron „tappan- csoló" harisnyás kézfej. Amikor itt-ott a játék hevében egyik rálép a másikra ... —, ezt ne­héz lett volna kihagyni. Egyéb­ként Siklósi Ildikó, a MEZŐBER géptervezője volt ez a „láb” ügy érzem, sikerült a paródia lényegét megragadni itt. A döntő műsorának szerep­lői: három lány és öt fiú nem csak ezt a sikert vihette magá­val örök emlékül. Vezetőjükkel együtt részt vettek a tv 10 na­pos jugoszláv—olasz ajándék­túráján Is. Ma pedig körműso­rokat adnak művelődési házak­ban, üdülőkben, és készülnek a jövő évi nemzetközi felnőttbáb­fesztiválra. SPIRITUALE EGYÜTTES Középdöntőben fellépésüket különös várakozás előzte meg. A Pécsi Tanárképző Főiskolán három év óta énekelnek együtt néger spirituálékat. Hangverse­nyeket adtak meghívásra több egyetemi városunkban, jugosz­láv és lengyel tengerparti üdü­lőhelyeken, egyízben Pécsett is. önálló esten és tavaly ők voltak az első amatőr együttes, amely a Fészek Klubban pódiumra léphetett, méghozzá meglepő sikerrel. A műfaj varázsa azon­ban önmagában is vonzó, sokan ezért várták érdeklődéssel tv- beli szereplésükkel. Talán soha ilyen szépen, ilye« kulturáltan és szuggesztív erővel nem énekeltek még, mint ak- kor. A zsűri mégis dicsérő sza­vai mellett — kegyetlennek lát­szó őszinteséggel — marasztal­ta el őket, amiéit a műfaj „európaibb” és nem a tenge­rentúli, originális énekstílusát képviselték. Velük szemben egy hangszeres (?!) dzsessz-együt- tes jutott tovább. S hiába dü- börgött a közönség kitörő lelke­sedése, hiába csendültek a mu­zikalitást elismerő vélemények, sajnos a küzdőteret el kellett hagyníok. Ezután senki nem csodálkozna, ha kedvükszeget- ten a szélrózsa négy irányába indultak volna szerencsét pró- oálni. Nem így történt. Komló, a muzsikaszerető bá­nyászváros adott kenyeret a négy fiatal, kezdő tanárember­nek. Hárman tanítanak, vezető­jük, Nagy Ernő pediq a Városi Tanács népművelési előadója. Dolgoznak és hosszabb ideje szorgalmasan próbálnak újabb szerepléseikhez. Eddig nyolc meghívásuk van, itt Baranyá­ban és több megyénkívüli vá­rosba is. Legnagyobb gondjuk most: milyen utat válasszanak ebben a hazai hagyományok nélküli műfajban, a maguk egyéni stílusához. BARANYA TÁNCEGYÜTTES Szereplésük az adássorozat egyik legnagyobb meglepetése volt. Háromszor jutottak a ka­merák elé. Olymódon, hogy az első (a pécsi) elődöntőn a ka­posváriakkal szemben kiestek. Rekord közönségszavazattal — tizenhatezren (!) „voksoltak” rájuk — jutottak be a közép­döntőbe, majd a döntőbe, aho! végül is a harmadik helyezést kapták meg A Baranyai dél­szláv táncokat és a Skopje, 1963 című kompozíciót láthattuk tő­lük. Mint ismert: a Pécsi Tanár­képző Főiskola együtteseként ezelőtt öt évvel alakult meg a Baranya Táncegyüttes. Vezető­jük, Rockó Milán délszláv—ma­gyar szakos tanár Műsorszá­maik többsége horvát, szerb, macedón és más szláv néptánc. Előadásuk minőségére vonat­kozóan — döntőbe jutásuk ön­magáért beszél — elismerő szakvélemények hangzottak el. Jobbára pécsi elödöntőiük ki­vételével, ahol a zsűri a kapos­vári Somogy Együttest találta jobbnak. — Szerintem itt tévedtek, mi­vel az a magyar tánc igaz, mutatós volt. de éppen, hogy könnyen táncolható motívumok­ból állt. A miénket viszont a délszláv folklór legnehezebb elemei alkották, sok apró lé­péssel .., ♦ 1 Az ország legjobbjai között a televízióban szerepelni rangot jelent. A pécs-baranyai fiatalok — mind a négy együttes — helytálltak, tiszteletre érdemes sikerek részesei voltak. Terveik­ről, vágyaikról is örömmel hal­lottunk, Teljesedésükhöz kívá­nunk további sok élményosztó előadást, további sok sikert, W. E. m "IVASARN API JMELIEKIEI ÜD

Next

/
Thumbnails
Contents