Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

*972. október 29.

DUN ANTOLI NAPLÓ

Vejtiben és Zalátán a jövőről döntenek

Négy hónap alatt másodszor járulnak az urnák elé a zalátai és vejti termelőszövetkezetek tagjai, hogy jövőjükről döntsenek. A tét a nyugalom, a kiegyensúlyozott gazdálkodás, tehát végső- soron valamennyi érintett szebb és gazdagabb élete, a szavazás kimenetele mégis meglehetősen bizonytalan, az a légkör pedig, amely megelőzi, egyszerűen ijesztő. Hivatalosan két termelőszövetkezet egyesüléséről van szó — a valóság azonban az, hogy egyének és csoportok vad hatalmi harca, elkeseredett gyűlölete bújik meg szinte minden esemény mögött. Az emberek túlnyomó többsége számára egyszerű és könnyen érthető lépés lett volna az egyesülés, a dolgok azonban olyan fordulatot vettek, mint amikor a maffia színre lép. Feljelentések, rémhírek, névtelen levelek. A vádak zöme alaptalan, de felszínre kerültek olyan tények js, amelyek súlyos visszaélésekről, hibákról tanúskodnak, s mindez odavezetett, hogy ma aggasztóan sokan érzik úgy, hogy egy kibogozhatatlan hálóba keveredtek, kicsúszott kezükből saját sorsuk intézése, s éppen ezért legjobb, ha félreállnak.

ZALATÁN ROBBAN A BOMBA

No, de nézzük az előzményeket A Zalátai Petőfi Termelő- szövetkezet művelt területe alig 1100 hektár. A tsz földjeinek zöme a Dráva árterében fekszik, s ez egy olyan tény, ami o leghozzáértőbb gazdálkodás mellett is számos nehézséget okozhat Ilyen viszonyok között csak rendkívül céltudatos munkával — talajelőkészítés, terménykiválasztás stb. — lehet eredményt elérni. Zalátán ezzel szemben 12—16 féle növényt termesztettek, kapkodva, megfontoltság nélkül, s többnyire Igen gyenge eredménnyel. Hosszú évek tapasztalatai bizonyították ugyanakkor, hogy a sajátos helyi viszonyok ellenére a búza közepes eredmény- pyel, a répafélék, a kukorica és a takarmánynövények jó eredménnyel termeszthetők. A felesben művelt területeken, illetve a háztájiban évről évre túlszárnyalták a nagyüzemi eredményeket, ami megint csak azt bizonyította, hogy a hozzáértéssel, illetve a gondos előkészítés és ápolás hiányával volt mindenekelőtt baj. Egy szó mint száz: Zalátán évről évre romlott a növénytermesztési ágazat költségszintje, s 1971- ben már csak minimális eredményt hozott.

A másik főágazat — at állat- tenyésztés — tartósan veszteséges volt. A legfőbb baj, a jelek szerint megint a hozzáértés hiánya volt hisz a sertés-elhullás 31,6 százalékra nőtt, s a szarvasmarha-ágazat veszteségi aránya is megközelítette a 20 százalékot Őszinte és tudományos igényű helyzetelemzésről szó sem volt ellenkezőleg: a függetlenített vezetők éveken át szépítették a tagság előtt a helyzetet Ezzel magyarázható, hogy 1971 végén bombaként hatott az immár eltussolhatat- lan hír: a szövetkezet csődbe ment szanálni kell.

VILLANYÓRA NÉLKÜLE

A döbbenetes tény felrázta az embereket Az elnököt a tagság menesztette, s az ezzel kapcsolatos vizsgálat a nagyon beszédes részleteket is feltárta. Az elnök a szövetkezet által vásárolt szolgálati lakásban lakott, olyan lakásban, melyet közköltségen mindennel felszereltek (de amely felszerelési tárgyakat sohasem vették leltárba), olyan lakásban, melyhez még a tüzelőanyagot is ingyen adták, olyan lakásban, melyben még villanyóra sem volt A villanykandallóval, bojlerrel ellátott lakáshoz infralámpák- kal melegített (ezeket is közpénzen vették) ólak járultak, a fogyasztást azonban a kovács- műhely órája mérte. Ez az állapot akár képletesen is felfogható, nagyszerűen kifejezi ugyanis azt a tényt, hogy a vezetőség több tagja, élükön az elnökkel, fejőstehénnek nézték o közös gazdaságot. Az elnök nemcsak magának „markolt" azonban: szép pénzhez juttatta rokonságát is — ezzel kapcsolatban a közeljövőben ítélkezik majd a bíróság.

Zaláta tehát a szanálási eljárás időszakában a lehető legbizonytalanabb jövő elé nézett. A pénzügyi és személyi válság közepette vetődött fel a szomszédos Vejtivel való egyesülés gondolata. Vejti közel azonos viszonyok között sokkal nagyobb eredményeket ért el, mint Zaláta, az egyesülés emellett a személyi problémák gyors megoldásának lehetőségével is kecsegtetett. Az egyesülés mellett szóltak azok a tapasztalatok is, melyeket más, egyesült termelőszövetkezetek működés«

hozott — Vejti és Zaláta házassága az ígéretes mátkaság után mégis botrányba fulladt.

De mielőtt erről szólnánk: nézzük a vejti szálat. A Vejti Rákóczi Termelőszövetkezet 2333 hektáron, 431 taggal gazdálkodott. Eredményei a jó erős közepes gazdaságok sorába emelték, különösen a kalászosok termesztése terén ért el tiszteletre méltó átlagokat. Baranya megye termésátlaga búzából 32,7 mázsa hektáronként

— Vejtiben 31,3 mázsa ez a szám, amihez — ismerve a talajminőséget, a földrajzi helyzetet — nem kell különösebb kommentár. Aki a tényeket, lehetőségeket nézte, az hamar belátta, milyen előnyöket ígér az egyesülés, de — sajnos — ennek a szálnak a mentén is el lehetett jutni kényesebb régiókba. A vejti elnök ellen beadott feljelentések nyomán indult vizsgálatok számos hibára, hiányosságra hívták fel a figyelmet A felszínre került problémák zöme ügyviteli hiányosság volt illetve bizonyos lehetőségek téves értelmezéséből fakadt — az adott helyzetben azonban ezek a tények tokozott jelentőséget kaptak. Az elnök kezéhez nem tapad jogtalan pénz, a vezetése alatt álló tsz fejlődése egyenletesen felfelé ívelő — mindezt azonban viszonylag könnyű volt feledtetni ._

LÉTFONTOSSAGO

FORMASÁGOK

Mind forróbbá váló hangulatban került tehát sor ez év júniusában a két termelőszövetkezeti gazdaság egyesülését megelőző részközgyűlésekre, illetve közgyűlése. A szisztematikusan folytatott rágalmazás és rémhírterjesztés összekuszálta a sorokat, az egyesülési részközgyűlések ennek ellenére kimondták az igent, sőt az együttes közgyűlés is — méghozzá túlnyomó többséggel. Az új, egyesült gazdaság tehát megkezdte a munkát, mely már csak azért is simán ment, mert a vejti elnököt — az egyesülésre számítva — Zalátán már korábban elnökké választották.

S ekkor az egész építmény alatt megmozdult a föld. Az egyesülési eljárás folyamán tucatnyi hibát vétettek, sót törvénysértést követtek el — magamagát kínálta tehát az „ellenzék" számára az alkalom.

Az eset híre messze szaladt érdemes hát a Megyei Tanács elnökének vizsgálati anyaga alapján néhány szóban összegezni, miben is álltak ezek a törvénysértések.

1. A vejti elnököt 1972. március 10-én Zalátán elnökké választják. Ez törvénysértő lépés volt, hisz Vejtiben volt tag

— s nem Zalátán.

2. A két termelőszövetkezet egyesülését előkészítendő nem szerveztek hivatalos bizottságot. Volt ugyan egy héttagú munkacsoport, mely ennek érdekében dolgozott, a tanácsnak azonban hivatalosan nem jelentették ennek a bizottságnak a megalakulását, s így ennek létéről nem is lehetett tudomást venni.

3. Az egyesülés előkészítése érdekében részközgyűléseket tartottak. A részközgyűlések rendszere az aprófalvas Baranyában — sőt országszerte — jól ismert, a vejti alapszabályban azonban ez a szó nem szerepel, így itt részközgyűléseket nem is lehetett volna tartani.

4. Zalátán — 46 idős embert

— vándorúméval szavaztattak. Ezek a tagok nem voltak jelen

a közgyűlési vitán, nem ismer- .

hették az érveket és ellenérveket, s így - bármennyire demokratikus lépés is volt lesza- vaztatásuk —, maga az eljárás törvénytelen volt.

5. Orsós Jánps vejti lakos szerepelt a névjegyzéken, részt vett a közgyűlésen és szavazott — pedig nem is volt szövetkezeti tag. (Valamikor az volt, de kilépett, s most mint alkalmazott dolgozik.) — Tovább is sorolhatnánk a sort: törvénysértésekről van szó, súlyos formai hibákról, de e törvénysértések mögött lehetetlen felfedezni a céltudatosságot, ezért is fájdalmas a tény: egy jó ügyet torpedóztak meg önző, csak saját érdekeiket néző erők — egy másik jó üggyel/

MINDEN ÉRV MELLETTE SZOL

Ennyit az előzményekről, melyek részletes feldolgozásóvol kapcsolatban kis túlzással azt mondhatnám: a krimi-író dolga. Nem létező országgyűlési képviselő feljelentő levelétől a suttogó propagandán át minden megtalálható a háttérben mozgó főszereplők fegyvertárában; mindenről szó esik a Dráva mentén ezekben a napokban, csak éppen a lényegről nem. Nevezetesen arról, mit ígér gazdaságilag az egyesülés?

Vejti összes területe 2333 hektár, Zalátáé 1863. Az egyesült tsz tehát 4196 hektáron gazdálkodhatna. A dolgozó tagok száma 467-re nőhet, az egy dolgozó tagra eső terület- nagyság ugyanakkor 5,1 hektárra csökken, ami 0,6 hektárral kedvezőbb a megyei átlagnál. Az egyesült tsz vagyona tisztán 43,8 millió forintot tesz ki, tehát kedvezőbb képet mutat a megyei átlagnál. Ez, természetesen, kedvezőbb építési és gépberuházási lehetőségekkel is kecsegtet

Ekkora területen mór mód van a termelés nagyfokú szakosítására, s széleskörű integrációs kapcsolatok kiépítésére a megye vállalataival, szövetkezeteivel. A területnagyság növekedésének jelentőségét beszédesen bizonyítják a különböző területeken elért búzatermésátlagok. Baranya megyében az elmúlt öt év átlagában a termőterület nagyságával arányosan nőttek ugyanis az eredmények. Ha a búzaterület 300 hektárnál kisebb, akkor 29 mázsa az átlag, ha 3—600 ha közötti, akkor 33,9 mázsa, 600 ha felett pedig már 35,6 mázsa a hektáronkénti átlag. De ugyanez mondható el a tejtermelés mennyiségi alakulásával kapcsolatban is: a tehénlétszám döntően befolyásolja uz eredményeket.

Számításokat végeztek a munkabérek várható alakulásával kapcsolatban is, hisz egy jó gazdaságban ez minden fejlesztés végső célja. Egy 10 órás munkanapra 1972-re Zalátán 67 forintot terveztek, Vejtiben 100 forintot. A megyei átlag ugyanakkor 95,5 forint, melynek elérése az egyesült tsz számára reális lehetőség.

A TÖBBSÉG ÉRDEKÉBEN

Az egyéni és csoportérdekek, illetve az egyes csoportok és a népgazdaság érdeke sokszor, sok helyütt ütközik. Ez bizonyos fokig természetes is. Az azonban, ami Zalátán tötténik, nemcsak hogy nem természetes, de nem is tűrhető. Kis csoportok egyéni érdekeik védelmében válogatás nélküli eszközökkel vívnak harcot egy minden kétséget kizáróan korszerű és előremutató elgondolás ellen, mit sem törődve a következményekkel. Zaláta és Vejti jövője e különös és sajnálatos háborúskodás miatt a nagyközönség érdeklődésének előterébe került, mindenki azt várja: hogy foglalnak állást az „illetékesek". Nos, az állásfoglalás egyértelmű. A józan többség akarata győzedelmeskedjék. A választás legyen mindenben törvényes, s mindenki számára biztosítsák a jogot és lehetőséget szabad akarata kifejtésére. De ez, természetesen, nemcsak azt jelenti, hogy külső, illetéktelen erők nem avatkozhatnak bele a két szövetkezet tagjai belügyébe, hanem azt is, hogy a belső „akarat- átvitelnek”, terrornak is véget kell érnie.

Vejti és Zaláta bonyodalmas és botrányokkal terhes házassági ügye persze a szavazást követően sem kerülhet le a napirendről. Ez az eléggé el nera ítélhető rágalomhadjárat

ugyanis — sajnos —, egyebek mellett azért volt lehetséges, mert a szövetkezetek egy jelentős részében még mindig sok a szabálytalanság, s meglehetősen gyakori a lehetőségekkel való visszaélés. Vejti és Zaláta ügyéből minden szervnek és minden illetékesnek le kell vonnia a megfelelő következtetést.

Békés Sándor

Öregek

Erb János felvétel«

fi termelőszövetkezeti nyugdíjak új szabályai

(Folytatás az 1. oldalról.)

gazdálkodósra való áttérés könnyítését szolgálták és annak idején a célnak megfeleltek. Azóta az egyéb társadalombiztosítási juttatások növekedtek, s ezekhez képest a járadékok ösz- szege elmaradt Ezért 1973. január 1 -tői, a népgazdaság teherbíró képességéhez mérten, a járadékosok helyzetén is javítani kívánnak. Az öregségi és munkaképtelenségi járadékosok havi 100 forinttal többet, vagyis 418 forintot kapnak. Az özvegyi járadékokat havi 60 forinttal 312 forintra emelik. A járadékossal együttélő házastárs, illetve élettárs után járó házastársi pótlék összege azonos lesz a nyugdíjasokat megillető házastársi pótlékkal, vagyis havi 106 forint, ami a jelenlegihez képest több mint 60 forint emelést jelent

Az új rendelkezések azt Is lehetővé teszik, hogy az a női élettárs, aki az elhalt téesz-tag- gal annak közvetlenül a halála előtt legalább tíz évig együttélt vagy egy évig élt ugyan együtt, de gyermekük született s élettársa az apaságot elismerte, ugyanúgy özvegyi járadékot kapjon, mint a termelőszövetkezeti tag özvegye.

Az új jogszabály sok egyéb kérdést, a többi között a szakszövetkezeti tagokat érintő szabályokat is rendezi.

A rendelkezésnek igen jeleni tős része, amely a nyugdíj alapjául szolgáló munkabérátlag kiszámításáról intézkedik. Ez lehetővé teszi, hogy nyugalomba vonuláskor a munkások, alkali mazottak és a termelőszövetke- ^ zeti tagok nyugdíjalapját az ed- ™ diginél kedvezőbben állapítsák meg. Eddig a nyugdíjazás élőt- ti utolsó négy év munkabéri átlagát vették figyelembe a nyugdíj kiszámításakor, a jövői ben az utolsó öt naptári év kő- zül annak a három évnek a bérátlagát veszik alapul, amely a dolgozó számára a legkedvezőbb.

A feltétel csupán az, hogy e három év mindegyikében legalább 181, a három év alatt összesen pedig legalább 730 naptári napra munkabért kapott a nyugalomba vonuló dolgozó. A legkedvezőbb három évet nem az igénylőnek kell kiválasztania, az hivatalból történik. Ezt a szabályt azokra az esetekre is alkalmazzák, amikor a munkabérátlag számításánál a mellékfoglalkozásból, a másodállásból származó bért is figyelembe veszik.

Az új rendelkezéseket a hivatalos lap közli. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a SZOT-tal közösen a termelőszövetkezeti szövetségek útján külön is tájékoztatja a szövetkezeteket és a tagságot az új jogszabály részleteiről.

Fock Jenő:

A szocializmus építésetek gazdaságpolitikája

Beszédek és cikkek, 1963—1972

Vezető államférfiak megnyilatkozásainak gyűjteményes közzétételét nemcsak a dokumentumérték, hanem a fejlődés, a problémák összefüggéseinek láttatása is indokolja. A magyar kormány elnökhelyettesének, majd 1967-től — elnökének harminc olyan beszéde, interjúja, cikke és felszólalása került a kötetbe, amely hű tükre egy évtized gazdaságpolitikai tetteinek, s ugyanakkor összefoglalója a soronlévő feladatoknak is. Ez a tíz esztendő változásokban bővelkedő időszaka volt hazánk gazdasági — s természetesen társadalmi - életének, hiszen ekkor kristályosodtak ki az irányítási rendszer reformjának keretei, fogalmazódtak meg alapelvei, majd magára a végrehajtásra is sor került „A gazdasági mechanizmus reformjával azt kívánjuk elérni, hogy jobban kihasználjuk a szocialista gazdaságban rejlő lehetőségeket, a vállalati és állami érdekek egysége szorosabb legyen,

gazdasági fejlődésünk üteme kedvezőbbé váljék” - mondotta a többi között az országgyűlés 1966. júniusi ülésén Fock Jenő. 1970. októberében, ugyancsak parlamenti felszólalásában már megállapíthatta: „Népgazdaságunkban a

tervszerűség fokozódott, jobb az összhang a termelés, a szükségletek között, az igények kielégítésére nagyobb gondot fordítanak, mint azelőtt, jóval kevesebb termék hiányzik, mint korábban.” Következetesség, a korábban meghatározott teendők végrehajtásának számonkérése, a tapasztalatok rendszeres elemzése jellemzi a párt gazdaságpolitikáját. E politika nem kerüli el célok és tények szembesítését, sőt rendszeressé teszi azt. Az ország- gyűlés ülésén elhangzó beszámolók, a párt központi lapjában és elméleti folyóiratában megjelenő cikkek jó alkalmat kínálnak arra Fock Jenőnek, hogy a megtett út fölmérésével egyidőben az előttünk álló

szakasz fontosabb állomásait is megjelölje. 1964. márciusában például - a Pravdában és a Népszabadságban egyidőben megjelent írásában - így fogalmaz: „A szocialista nagyüzem adta lehetőségek kihasználását a mezőgazda- sági termelés iparosításával, gépesítésével és kemizálással akarjuk elérni." S ha visszaemlékezünk, akkor azt látjuk, hogy a harmadik ötéves tervben — 1966 és 1970 között — a mezőgazdaság minden korábbi időszaknál többet mondhatott magáénak a beruházásokból, tehát az elv gyakorlati formát öltött.

Fentiekhez hasonlóan követhetjük nyomon a termelékenység növelésére, a termék- szerkezet korszerűsítésére, a tervezés megjavítására irányuló erőfeszítéseket Különösen ez utóbbi kap nagy hangsúlyt - a pórt vezető szerveinek álláspontját közvetítve — a miniszterelnök beszédeiben, cikkeiben, így például abban a hosszabb írásban, amely a Társadalmi

Szemle 1967. novemberi számában jelent meg. A tervezés tökéletesítése, a nemzetközi munkamegosztásba való fokozódó bekapcsolódás, a szocialista országokkal, s elsőként a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk bővítése mind-mind olyan témakör, amely rovi- debb és hosszabb távra szóló teendőket egyaránt magába foglal. E teendők megjelölésekor a sorrend módosulhat, de az elvi alap szilárd, változatlan. Erőteljes hangsúlyt kap ez — csupán egyet említve — az 1970. februárjában megtartott országos agitációs és propagandatanácskozáson, ahol a kormányfő hatvan, a résztvevőktől előzetesei^ ösz- szegyűjtött kérdésre felelt A könyv e legterjedelmesebb anyaga egyébként is jó bizonyság arra, hogy nincsenek „kényes” kérdések, a párt politikája — legyen szó az állami költségvetés deficitjéről, különböző árproblémákról, esetleges közigazgatási reformról — nem a kinyilatkoztatásokra, hanem a lényegi vitákra, a mélyreható elemzésekre, a realitások kiemelésére alapozza a döntéseket.

Fock Jenő beszédeinek és cikkeinek gyűjteményét a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg.

«