Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Ara: 1 forint Világ proletárjai, eayesUIJetek f Importáljunk vagy gyártsunk? M int fogyasztók, ugyan a be­hozatal pártján állunk, s néha kritikátlanul a külföl­di áruk bűvöletébe esünk, még­is esetenként valamiféle vélt patriotizmusból az importtól féltjük a hazai ipart Miért nem gyártunk mi is személygépko­csit? Ez a kérdés például újból és újból elhangzik, az ellátás javulását és az árak mérséklé­sét várva tőle. Valójában a ha­zai ellátás jobb, mint bármely személygépkocsikat gyártó ba­ráti országban. Az árakat pe­dig inkább növelné mint csök­kentené a szükségképpen kis- sorozatú és éppen ezért drága gyártás és szerelés. Gyakrabban találkozunk olyan nézettel, hogy a tömeges import elsorvasztja a hazai gyártást, kihasználatlanná teszi a meglé­vő kapacitásokat. Tavaly pél­dául összesen 88 ezer darab magnetofont értékesítettek a belkereskedelemben s ugyaneb­ben az esztendőben nem keve­sebbre, mint 72 ezerre rúgott az import. A Budapesti Rádiótech­nikai Gyár valóban kénytelen volt termelését is csökkenteni, mivel magnetofonjai, külföldön csakúgy mint idehaza, nehezen állják a versenyt. (Exportja az előző évi 27 700-ról tavaly 730- ra csökkent!) Féltsük-e gazdaságunkat a nemzetközi munkamegosztástól? E kérdést nem a nagyközönség fogalmazza meg, jobbára in­kább az érintett termelő üze­mek vezetői sugallják, mégis fi­gyelmet érdemel. Az import ré­vén kihasználatlanná vált hazai kapacitások kétségtelenül vesz­teséget okoznak a vállalatnak, a népgazdaságnak, de bár csak több üzem és vállalat létalap­ját fenyegetnék a jobb és ol­csóbb külföldi áruk! Ilyen gaz­dasági helyzet egyrészt a kíná­lat túlsúlyát, a piac nyugalmát, az ellátás biztonságát, a vá­laszték bőségét jelezné. Más­részt viszont a kihívás felszá­molná a monopolhelyzet szülte kényelmet, s a versenyképesség növelésére — a gyártmány — és gyártásfejlesztésre, esetleg a profil változtatására kényszerí­tené a vállalatokat. így a fel­gyorsult műszaki fejlesztéssel a kapacitás kihasználatlanságá­ból eredő veszteségek is busá­san megtérülnének. A feltételes mód helyett el­vétve jelen és múlt időben is fogalmazhatunk. így például a háztartási varrógép-igényeket évek óta kizárólag külföldi típu­sokkal elégítik ki, a csepeli gyár pedig a konfekcióipari gé­pek gazdaságos gyártására ren­dezkedhetett be. (Jelenleg a Csepel Motorkerékpórgyár áll válaszút előtt: tavaly 27 400 mo­torkerékpárt exportált jelentős állami támogatással.) Az évek óta tartó nagyarányú bútorim­port sem csupán a választékot bővítette, hanem a hazai fej­lesztést is serkentette. A hazai bútorok megannyi tetszetős szín- és forma-varióciója, korszerű gyártási technológiája nem utol­sósorban az importverseny ösz­tönző hatásának következmé­nye. Ugyancsak műltidőben fogal­mazhatunk: a versenyben ki­ütéssel győztek a külföldi zseb- és táskarádiók. A verseny vég­ső győztese természetesen ma­ga a vásárló. Elsősorban a szov­jet típusok olcsóbbak és jobb­nak is bizonyultak a hazaiaknál. E cikkekből a választék, az el­látás és tegyük hozzá, a mind­ettől függő áralakulás európai színvonalú. Csak sajnálhatjuk, hogy az asztali rádiókészülékek­nél és azok korszerű sztereo- változatainól nem alakult ki ilyen termékeny nemzetközi ver­seny. Korszerű és olcsó hazai autórádiót eredményezett vi­szont a nemzetközi munkameg­osztás. Az érdem csak részben a gyártó Videotoné, másrészt a Zsiguli autógyáré is, amely elő­nyöstömeggyártásra adott meg­bízást. S a gazdaságos nagy­sorozatban előállított autórádió­ért és 17 féle más Zsiguliszerel- vényért olcsóbban jutunk sze­mélygépkocsikhoz, mintha ma­gunk rendezkednénk be azok készítésére. Ezzel visszaérkeztünk kiindu­lópontunkhoz. Ne féljünk az im­porttól, a hazai ipar védettsé­ge - de úgy is fogalmazhat­nánk: monopolhelyzete, kényel­me — így is a szükségesnél na­gyobb. A magyar ipar jelenleg lényegesen több terméket gyárt, mint amennyit versenyképesen készíteni lehetne. Nem kell sze­mélygépkocsit gyártanunk gaz­daságtalanul, ha például autó­rádiót, zárat, őnindítót, műszer­falat stb. termelhetünk világ­szinten. De korszerű színvona­lon előállított Ikarus buszokért, telefonközpontokért, konfekció­ért. vágómarháért stb. cserében megkaphatjuk mindazt, amit itthon egyáltalán nem, vagy drágán, esetleg rossz minőség­ben gyártunk. A nálunk hiány­zó nyersanyagokat és energia- hordozókat, a legmodernebb automataberendezéseket és szí­nes televíziós vevőkészülékeket. Ne arra figyeljünk, amit nem gyártunk, hiszen pénzünkért mindent megkaphatunk a világ­piacon. Mindent, amit az em­beri értelem kitalált és mindent, ami szükséges. Nem olcsóbban, nem is drágábban, mint mások. Csak az a kérdés, hogy az or­szágnak mennyi rubele és dol- lára van e vásárlásokra, és mi­lyen áron jutunk e devizákhoz? Mit, hogyan, mennyiért? Ha azt gyártjuk, aminek hazai feltéte­lei a legkedvezőbbek és azt, amit a külföldi piacok igényel­nek, vagyis ha mint termelők és eladók megtaláljuk helyün­ket a nemzetközi munkameg­osztásban, akkor vevői, fogyasz­tói világpiaci pozíciónkkal sem lesz baj. Ö gy b fogalmazhatunk: a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése nem egyszerűen közügy, hanem ugyanakkor min­den igényes vásárló, fogyasztó magánügye is. Hazánk külgaz­dasági eredményeinek haszna máris mérhető az áruellátás­ban. A kiskereskedelmi forga­lom egyhatodót (17,4 százalé­kát) képezték tavaly az import fogyasztási cikkek. Tíz évvel ez­előtt ez az arány csupán öt szá­zalék volt. Jóllehet napjainkban is vannak hiányzó cikkek, s az áruellátás most is sok bosszú­ságot okozhat, de meggyőző­déssel valljuk, hogy csakis a hazai gazdaság és a nemzet­közi munkamegosztás kapcso­latainak függvénye az árubő­ség. Kovács fózsef Á HNF állásfoglalása a VDK kormánynyilatkozatáról A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa a VDK kormány­nyilatkozatával kapcsolatban ál­lásfoglalást adott ki, amely hangsúlyozza: A magyar nép meggyőződé­se, hogy az indokínai háború sendezese halaszthatatlan fel­adat $ nem rendelhető alá az amerikai elnökválasztás érde­keinek. A Vietnamban folyó há­ború igazságos befejezése egye­temes emberi ügy, amelyet csak a legteljesebb felelősségérzet­tel lehet megvalósítani. Népünk támogatja a nyilvánosságra ho­zott megállapodás minden Kétnapos ünnep Előkészületek november 7-re Ünnepi megemlékezések országszerte Gazdag kulturális program A hagyományos ünnepélyes­séggel köszönti a városok és falvak népe a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. év­fordulóját. November 7-re fel­lobogózzák a lakóépületeket, nemzeti színű és vörös zászlók­kal ékesítik a központi tereket, üdvözlő feliratokkal, színes de­korációkkal díszítik a középüle­teket és a fontosabb állami in­tézmények homlokzatát. Az 55. évforduló alkalmából nagygyű­léseket tartanak Budapesten a Fémmunkás Vállalat kultúrházá- ban és a Műszaki Egyetemen, továbbá Kecskeméten, Székes­fehérvárott és Békéscsabán: az ünnepségeken jeles politikusa­ink, ismert közéleti személyisé­gek méltatják a történelmi év­forduló jelentőségét. A kétnapos ünnepre díszbe öltözik a főváros is, esténkint kigyúlnak majd a nagy fény­erejű reflektorok a főváros köz­ponti épületeinél, műemlékeinél, a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél, a Felvonulási téri Lenin-szobornál, a Duna-hida- kon. Hagyomány mór az ünne­pélyes zászlófelvonás is: az év­forduló tiszteletére ünnepi kül­sőségek között, katonai tiszte­letadással vonják fel az állami zászlót az Országház előtti Kos­suth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobo­góját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellért­hegyen. Az állami zászlónál no­vember 7-én délben zenés őr­ségváltás lesz. A központi ünnepi megemlé­kezések már november 5-én megkezdődnek: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány, a fegyveres erők és a tömegszervezetek délelőtt ko- szorúzási ünnepséget rendeznek a Szabadság téri szovjet nósi emlékműnél. Este a rádióban és a televí­zióban elhangzik Pullai Árpád­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága titkárának ünnepi be­széde. A sokéves, szép hagyományt követve a budapestiek megko­szorúzzák a hazánk szabadsá­gáért elesett szovjet hősök sír­jait, emlékműveit. A tartalomból: Kéznyújtásnyira a béke | Udvar új arca Vejtiben es Za<átán a jövőről döntenek Vasárnapi melléklet Felelősségrevonás a gyufahiányért A hét vége sportja Befejeződött a siklósi nemzetközi diákszeminárium A résztvevők támogatásukról biztosították a moszkvai Universiadét, s nagy várakozással tekintenek a berlini VIT elé Barabás János, a KISZ KB Egye­temi és Főiskolai Tanácsának főtitkára felolvassa a záróköz­leményt. Ünnepélyes záróüléssel befe­jeződött tegnap délelőtt a sik­lósi nemzetközi diákszeminárium, A záróülésen részt vett Szűcs Istvánná, a KISZ KB titkára és Petőházi Szilveszter, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának el­ső- titkára is­A négynapos nemzetközi sze­minárium befejeztével a küldöt­tek záródokumentumot állítottak össze, amelyet Barabás János, a KISZ KB Egyetemi és Főisko­lai Tanácsának főtitkára olva­sott fel. „A KISZ Központi Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsa által 1972. október 25—28 kö­zött Siklóson megrendezett, A diákok és diákszervezetek rész­vétele a felsőoktatási intézmé­II termelőszövetkezeti nyugdíjak új szabályai nyék irányításában és életében című nemzetközi diákszeminá­rium résztvevői, 11 nemzeti diák- szövetség és a Nemzetközi Diák- szövetség képviselői a plenári* és a bizottsági üléseken el­hangzott bevezető előadások, korreferátumok és hozzászóló, sok tükrében a "következőket ál­lapítják meg:” — kezdődik a záróközlemény. A dokumentum a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a diákok részvétele a fel­sőoktatási intézmények irányítá­sában szerves része és döntő eleme az oktatás demokratizá­lódásának, amely minden nem­zeti haladó diákszövetség cél­kitűzései közé tartozik. A részt­vevők egyetértettek ababn, hogy az oktatás terén kialakult de­mokratizmus hű képe az adott ország társadalmi demokratiz­musának. Ezért minden nemzeti diákszövetségnek nagy figyel­met kell fordítania arra, hogy az oktatás demokratizálásáért folytatott munkáját, a diákság jogos érdekeinek képviseletét szorosan kapcsolja össze a tár­sadalmi haladásért folytatott küzdelemmel. Kedvezőbb nyugdíjalap a nyugalomba vonuló munkások, alkalmazottak és tsz-tagok részére Az Elnöki Tanácstól ka­pott felhatalmazás, illetve a SZOT és a munkaügyi mi­niszter előterjesztése aiapján a kormány rendeletet adott ki, amelyben a mezőgazda- sági termelőszövetkezeti és szakszövetkezeti tagok nyug­dijának szabályait korszerű­síti, ezenkívül arról is intéz­kedik, hogy a nyugalomba vonuláskor valamennyi mun­kaviszonyban állá dolgozó számára az eddiginél ked­vezőbb módon számítsák a nyugdíj alapjául szolgáló munkabér-átlagot. Mint ismeretes, mór az új termelőszövetkezeti nyugdíjtör­vény a munkaviszonyban álló dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjával azonos elvek sze­rint rendezte a termelőszövet­kezeti tagok nyugdíjbiztosítását, a két nyugdíjrendszert azonban azonnal nem tudták egységesí­teni, a fennmaradt külnbségek jelentős része csak fokozatosan szüntethető meg. A rendezést igénylő kérdéseket a kormány megvizsgálta, s rendeletében kimondta, hogy 1973. január 1- tól az említett követelményeknek megfelelően emelkedik a nyug­díj alapjául szolgáló havi jöve­delem felső határa, magasabb lesz a baleseti kártalanítási se­gély, emelkedik a járadékok összege. Ennek megfelelően emelik a járulékokat s módosí­tottak több más szabályt is. 1973. január 1-tól az eddigi 5000-ről 10 000 forintra emelke­dik a nyugdíj alapjául szolgáló havi jövedelem felső határa, vagyis azonos lesz azokéval, akik munkaviszonyból mentek nyugdíjba. Az üzemi baleset esetén járó kártalanítási segély összegét a jövedelem eddigi 65 százalékáról 75 százalékára emlik azoknál a termelőszövet­kezeti tagoknál, akik legalább kétévi tagsággal rendelkeznek. Megváltozik a családtagok úgy­nevezett nyugdíjév-vásárlásának joga is. Mint ismeretes, a ter­melőszövetkezeti nyugdíjtörvény lehetőséget ad arra, hogy azok a családtagok, akik a termelő- szövetkezetbe tagként belépnek, egy éven belül a nyugdíjjáru­lék utólagos megfizetésével megvásárolhatják ötévi munká­ban töltött időnek a nyugdíj­időbe való beszámítását. Azoknál a családtagoknál, akik 1967 előtt léptek a szö­vetkezetbe, ez a határidő 1967 végén lejárt. Tájékozódás hiá­nya miatt azonban sokan nem éltek az említett lehetőséggel. Ezért az új rendelkezések lehe­tővé teszik, hogy akik korábban rendszeresen részt vettek a kö­zös munkában és legkésőbb 1972 végéig a termelőszövetke­zetbe belépnek, az elmaradt nyugdíjjárulélc megfizetésével megvásárolhassák a nyugdíj- éveket. Az 1973. január 1-e után belépő családtagok azonban csak egy éven belül kérhetik a nyugdíjévek visszamenőleges beszámítását Az új rendelkezésből adódó költségek szükségessé teszik a termelőszövetkezeti nyugdíjjá­rulékok emelését Eddig a tsz-ek előző évi részesedési alapjuk után 7.5 százalékos társadalom- biztosítási járulékot, a tagok pedig jövedelmüknek megfele­lően 3—7 százalékig terjedő, progresszíven emelkedő nyug­díjjárulékot fizettek. 1973. ja­nuár 1-től a termelőszövetke­zetek a nyugdíjjárulékot, a bal­eseti biztosítási díjat és a be­tegségi biztosítási járulékot is magában foglaló 10 százalékos járulékot fizetnek. Mivel az ed­digi 21 nyugdíjosztály 28-ra emelkedik, ennek megfelelően a tsz-tagok a nyugdíjosztályuk szerinti jövedelmük után 3—10 százalékig terjedő progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. Az öregségi vagy rokkantsági nyug­díjas tag ugyancsak köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a termelőszövetkezet közös mun­kájában személyesen részt vesz. Az 1960-ban bevezetett öreg­ségi, munkaképtelenségi és öz­vegyi járadékok a szövetkezeti (Folytatás a X oJdotoaJ Megállapították, hogy szocia­lista társadalmi rendszer a ka­pitalista társadalmi berendez­kedéssel eszemben lehetőséget ad az egyetemi demokrácia szé­leskörű kibontakoztatására, a diákság érdekeinek megfelelő egyetemi igazgatási és vezetési rendszer kialakítására. A résztvevők szerint a Nem­zetközi Diákszövetség program­ja jó keretet nyújt o szövetség tagszervezeti és nem tagszerve­zetei közötti együttműködésre, ezért ezt a lehetőséget a jövő­ben jobban ki kell használni. A felszólalók többsége hangsú­lyozta, hogy ez a szeminárium nagyban hozzájárult az ilyen kapcsolatok létrehozásához és bővítéséhez. A szeminárium résztvevői nagy várakozással tekintenek oz 1973-ben, Berlinben rendezendő VIT elé, amely nagy lehetőséget biztosít a nemzeti diákszövet­ségek közötti együttműködés fejlesztésére is. A résztvevők tá­mogatásukról biztosították a jö­vő év nyarán Moszkvában meg- resndezésre kerülő Universiadét. A fentiek alapján a szeminá­rium résztvevői úgy vélik, hogy a jövőben is szükség van ha­sonló rendezvényekre, amelyek az oktatás demokratizálásának időszerű kérdéseivel foglalkoz­nak. A záródokumentum felolvasá­sa után Szűcs Istvánná, a KISZ KB titkára mondott zárszót. A szeminárium vendégei délután elutaztak Siklósról.

Next

/
Thumbnails
Contents