Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ f972. október M. zöldáru nemcsak a MÉK-hez kerül, hanem ellátják ebből Villányt és természetesen Bere- mendet is, hiszen az utóbbi években rendkívül megszaporodott a bérből élők létszáma, akik valóban a „piacról" élnek. Hogy személykocsi mennyi van? Talán negyven? ötven? Senki nem tudja pontosan. — A növénytermesztőknél a kereset általában két és félháromezer, az állattenyésztésben még ezerrel több. — És a háztáji... — jegyzem meg. Ingerülten legyint: — örökösen a háztájival érvelnek a városiak, de az eszükbe sem jut, hogy a munka, amit a tagság végez a szövetkezetben és otthon a háztájiban, nem áll meg a napi 10 órában, de gyakran a tizenkettőben sem. És aki állatot tart, már pedig a zöme tart, annak se vasárnapja, se ünnepje, mert az állatot gondozni, eteni kell. Még szép, hogy ennyi munkával megél, jól megél. — Hosszú-szünet az iskolában. Eszembe jut egy televíziós riportfilm (Pedagógusok fórumában), amelyben a derék tanítónéni nevelési módszerét példázandó, a gyerekek párosával, egymás kezét fogva vonulnak sőtagozatú osztályokban is ezt látod. Már figyelmeztetnem kellett a szülőket, hogy ez nincs rendjén. De sajnos a szülők egymásra licitálnak: „Ha a szomszédnak lehet, nekem miért ne?” — Tudnál-e olyan valamit mondani, ami közvetlenül nem tartozik az iskolai oktatáshoz? — Hangversenysorozat a gyerekeknek. — Micsoda? — Ahogy mondom. — Ősztől tavaszig öt-hat előadásról van szó. Műsoron — többek között - Kodály, Bartók... Aztán Budapest Művész- együttes. Aztán a Magyar Fúvósötös. Továbbá: Kocsis Albert, Szabó Csilla . .. Európa-hírű művészek ... A legutóbbi matinén — amelyet a régi cementgyár kultúrtermében tartottak meg - kettőszázkilencven általános iskolás gyerek jelent meg. Ha most megilletődöm ezen, hogy zenei világunk nagyjai lejönnek az ország déli csücskébe, ide Beremendre és ... Szó- val, akkor talán meg is sértődnének a helyiek, mondván! „Miért ne jöhetnének le éppen Beremendre?” Nem illetődön» meg. Csak mélységes tiszteletet érzek. A megye legfiatalabb tanács- titkára. ■M Ha álmomból ébresztenének, hogy gyorsan pergessem le emlékeimet — egy-egy villanásnyi látomásként — erről a községről, amelynek neve csak az utóbbi években került végérvényesen az ország köztudatába — zavarba jönnék, mert hiszen nagyon is ismerem —, s talán éppen emiatt „ ... nem látnám a fáktól az erdőt...” Irdatlan hosszú és széles főutcája, amelyet valamikor a határsáv sorompója zárt le már a „felső végen..." önmagába forduló külön világ volt itt a déli határszélen, amelyet mégis csak felrázott végtelennek tűnő nyugalmából az ötvenes téesz-szervezés ... Aztán a sok közül egy cementgyári munkás lép elém: Kocsis István. Később a téesz első elnöke ... Tavalyelőtt találkoztam vele, vaskos, nagydarab ember... recsegett alatta a szék a téesz irodán és két duplakávét ivott. A napokban kint jártam, délelőtt még semmi, délután gyászlobogót látok az épületen. 78 esztendős korában ment ei, pedig estére gondoltam a találkozót, s már soha többé nem láthatom ... E napnak késő délutánján elég hamar beszürkült az idő, valahonnét a Dráva felől vattaszerű sűrű köd kúszott fel a kertek aljáig, a beruházók irodája kertjéből már csak a tejfehér „nagy semmit” láttam, mintha tenger öntötte volna el Beremend környékét. A mogyoróbokrok mentén, az öreg diófa alatt a kecskelábú asztalról, padjairól rég lekopott a sárga lakk, a földre ereszkedett levél- zet nyirkos volt, a tavalyi, tavalyelőtti szabad-tüzek köralakra égették a pázsitot. Sistergő rabló-húsok, zománcos kannákból öntött borok, amelyek tor. kunkról tiszították le a dömperek, földgépek által felvert port... Mérnökök, pénzügyiek, közgazdászok alkotta „istenek tanácsa” is ült itt néha össze, dollár-százezrek, forint milliár- dok, ezernyi tonna cementek, vagonszerelvények, felmérhetetlen mennyiségű beton-gömb- acélok, szóval ezekről esett szó s mint csendes szemlélője az ügyeknek, már-már betéve tudtam minden pénzbeli és nyersanyag-adatot, amelyből felépült ez a méreteiben félelmetes gyár, a Cementmű. Aztán a kultúrház... Mi is volt itt? Akkori vezetője — (ma tanácselnök) - kis színes kes- kenyfilmet vetít nekem az izzasztóan meleg és levegőtlen fotó-kam rá ban. Kicsit ugrál a kép, a hang is torz, de aztán rendben megy minden. A szakkör készítette a filmet: téesz- asszonyok színes kendőkben, ruhákban . . . dolgoznak a földön, aztán traktorok, ekék vonulnak rá a szántásra, látok valami erdős részletet is, kirándulás talán, sok iskolásgyerek, ni csak, még a zömök, vastagszemöldökű iskolaigazgató is rajta van . . . Fönt a nagyteremben - más alkalommal — egy értekezlet. A hangnem kemény. Párt és állami vezetők szigorúan megkövetelik: „Tessék meg'av'tan: az építők, dóze- rese1' úH'vt"': so'őrök, dömpe- resek o‘- ' •> 'nősek ellátását! 3 'vóv'zről, gyű- mö’c'-'ő’, c ••• úról azonnal gondoskodni. Vn* a !•''ysrnen, mert a ^orróság k!b Tia'atlcn! Mindenbe! a legtöbbet és legjobbat elsősorban az építőknek I” Ismét a nagyterem. Hivatalosak vagyunk esketésre: ifjú feleség és férj az ÁFÉSZ, illetve a téesz dolgozója. Úttörői, A legifjabbak a régi cementgyári házalt előtt A BCM letes — úgy áll itt a betonóriások tövében, mintha itt felejtették volna az építők. Sárga színű svéd üveghomlokzatával üdítően bontja meg a cementszürke környezetet. Ultramodern épület — az emeleten vésik az ablakok fölötti falrészt, mert a betonba nem lehet egy szöget beverni, hogy a függönytartókat felrakják. — Mit „hozott" a Cementmű a községnek? A főmérnök felsorolja: öt darab panelhoz a szerbtemető mentén — amely egyébként magvát képezi egy új lakótelepnek. összesen 140 lakás ez, másfél, két, két és fél szobás, fürdőszobás otthonokkal. Központi fűtés is, természetesen. Aztán vízmüvet építettek - víztározóval együtt —, s ezzel legalább 25 esztendőre előre biztosították Beremend ivóvízellátását. A tanács ennek alapján kezdte meg a közművesítést. A község a panel-lakásokból 10 százalékot, azaz tizennégyet megkapott. A BCM kapcsolódó beruházásaként megépítette a központi szennyvíztelepet: erre rákapcsolták a községe! is. Utat építettek a lakótelepig, de más községi útszakaszok felújításába is „beszállt” a Cementmű. Villany-Virágos és a Cementmű között megépült 10 kilométeres vasúti fővonallal a község automatikusan bekerül az országos vasúthálózatba, amikor a jelenlegi szárnyvonal megszűnik. le az emeletről halálos csendben, ki az udvarra. Itt Beremenden is szinte egyszerre nyílnak meg az osztálytermek és a gyerekhad hangos rivalgással „ömlik le" a lépcsőn, ki az udvarra. Ezt hiszem el és nem az előbbit. E z e k a gyerekek rokonszenvesebbek, mert őszinték. Tíz perc szünetben a világ valamennyi gyereke ujjong, kiabál, üvölt és nevet Kérdezem az iskolaigazgatót: mikor láttál mezítlábas gyerekeket?- A jóég tudja! Nem is emlékszem rá — mondja tűnődve. — Itt legalább is nem, már hosszú évek óta. Inkább az a tapasztalat, hogy sok szülő a másik végletbe esett. Drága ruhákba, pulóverekbe, szettekbe, kötöttruhákba, bőrszoknyába öltöztetik a lányokat, derékig érő láncok kerámia izékkel, meg a széles övék... De ne hidd, hogy csak itt Beremender,, hanem a községhez tartozó állami gazdasági majorokban is ez a helyzet, a kihelyezett feljogot végzett, másfél eszten- deje él Beremenden. Kint lakik a panelek egyikében, a második emeleten. Este találkozom vele, mert ötkor megy a kislányáért, a mama későn érkezik haza, el kell látni a gyereket. A meleg-fényű csillár még barátságosabbá varázsolja az amúgy Is szép lakást.- Mit jelentene a „nagyközségi” rang? — Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor több pénzt, mert több jutna fejlesztési alapra és szépen mutatna a költségvetésünk is. A községi tanács sokkal színvonalasabban tudná betölteni funkcióját. Több jutna közművesítésre, bizonyos hatáskörök lekerülnének hozzánk, például építési, bontási engedélyezések. A tanácsi apparátuson belül kvalifikált szakembereket alkalmazhatnánk, megkövetelhetnénk a magasabb képzettséget, hiszen jobban is tudnánk fizetni. Ami az ügyintézést illeti, a tanácsválasztás óta eltelt időben próbálkozásaink eredményesek voltak. Mást n® mondjak, az a bizonyos harminc napos ügyintézés már a múlté. A tanácsi tervekről: óvodát bővítenék, 80 helyett 120 gyerekkel foglalkozhatnak. Bölcsődét is fejlesztik. 1973-1974-ben a régi iskolát teljesen rendbehozzák és korszerűsítik. 1974- ben a napközit bővítik. 1975- ben már minden utcában kiépítik az ivóvízhálózatot. A község kisebb utcáit is felújítják. Két és fél holdon parkosítanak, ahol két játszóteret is építenek. Az 1975. esztendő lesz a község szépítési éve: fákat, zöldsavakat, virágokat ültetnek. — Hogyan élnek a beremen- diek?- Tizenkét millió forint a takarékbetét-állomány. Kell ennél több? Elnézést kér, fürdeti a kislányt és lefekteti. Magára hagyom. Hideg, kristálytiszta az éjszaka. Rob Ferenc virágcsokrok, szipogó öregmamák, „félhivatásos” siratóasz- szonyok, aztán kétszáz főnyi násznép. Átvonulunk a vendéglőbe, ahol két termet nyitnak egymásba. Az egyik örömapával, kedves öreg téesz-paraszt- tal éjfélig koccintunk, vitázunk, rántottcsirkék garmadáját esz- szük, megint koccintunk, éneklünk, ordítunk, váilakat karolunk át, izzadunk, nevetünk, sírunk . .. öregasszonyok és hajo- donok derekát fogjuk, csontos hátak, kemény keblek ... körtánc ... talpunkat a padlózathoz verjük ... Falusi lakodalom. Gazdag község, gazdag gyülekezete. Beremend kinőtte kisközségi kereteit. A Cementmű — rex-asztal gombájára emlékeztető — irodaháza, mely csak éppen szögAz új lakótelep- És végül... közel ezerkétszáz ember dolgozik az üzemünkben, ebből hat-hétszáz fő beremendi . .. Különben munkaerőfelesleggel kellett volna számolnia a községnek, hiszer a termelőszövetkezet is olyan magas gépesítési fokot ért cl, hogy egyre kevesebb munkaerőre van szüksége. Kialakulóban van itt egy új munkásréteg. A törzsgárdát a régi cementesek képezik. Az újonnan belépők közül azokat vettük először számításba, akiknek hozzátartozójuk mór a régi gyárban is dolgozott. Azt szeretnénk, hogy a „cementes-dinasztiák” láncolata nem szakadna meg ... Gesztenyehajú, törékeny kislány, drapp munkaköpenyt, fekete harisnyát és fekete fűzős csizmát visel. Apja 35 esztendőt dolgozott a régi gyárban, művezető volt. Két esztendeje temették. A sors egyáltalán nem kegyes a családhoz. Egyik testvérbátyja autóbaleset áldozata lett. — Nyáron érettségiztem a sellyei gimnáziumban. Bencsik Pista bácsi, aki itt üzemvezető, s ismerte apámat, mondta, jöjjek csak nyugodtan a Cementműhöz, mindenképpen lesz állásom. — Mennyit keres? — Ezer forintot. A TMK-mű- helyben megrendelőlapokat töltök ki. Ez a munkám. Az ezer forintból kilencszázhetvenet kapok kézhez, heti öt napra fizetek be ebédet amikor szabadszombat van. Ez csak húsz forint. — Milyen az ebéd? — Sok a panasz. íztelen, a hús is sokszor nyers. — Mit kezd a szabad szombatjával? — Délben hazamegyek. Segítek anyámnak. Hét végére marad a mosás, nagytakarítás. Anya rokkantságiban van, ő is a régi gyárban dolgozott, egészen pontosan a kőbányánál. Amikor kicsiny voltam, emlékszem ró, vittük neki az ebédet. Testvéreim közül három nővérem dolgozik még itt a Műveknél. Hogy mit lehet csinálni hét végén? Itt a közséai pinceklub, nagyon rendes, szép kis hely. Aki akar táncolhat is. A régi gyár kultúrtermében bálokat is rendeznek néha. És télen színházi előadás is van. Hosszú, tornácos — eredetileg parasztház. Az épület első részében a postahivatal, középen — az udvar felől — a levélbontó A téeszelnök beteg, megyek a lakására, lánya figyelmezteti, ne dohányozzon, de nem szól vissza, csak rágyújt és krákog. — Szóval azt mondod, jól él téeszparaszt. — Azt... — mondom az elnöknek. A beremendi Dózsa Tsz mintegy 500 taggal dolgozik. Négyezer katasztrális holdon. Négy esztendeje belevágtak egy 40— 42 milliós beruházásba: szakosított sertéstelep (évi négy és félezer sertést ad), terményszárító és -tároló (9 millióért), ahol mindössze 4 ember dolgozik és 24-25 vanon terményt tisztítanak, szárítanak, aztán a szarvasmarhatelep, amelyet még ebben az évben tbc-mentes, sa- játtenyésztésű állománnyal töltenek fel és ehhez jár még a 800 ezer forintos szociális épület, fekete-fehér öltözővel és fürdővel — hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Az utóbbi két esztendőben három darab négylakásos társasház épült a téesz dolgozói számára. A Dózsa 30 holdas kertészettel rendelkezik és a megtermelt helyiség, barna hivatali szekrények, rengeteg rekesz. Az épületben van a postamester lakása is, a tornác végén lejárat a pincébe, néhány kishordó mur- ci is akad, a szőlő nem sok, csak ami a kerti lugasban megterem.- Havonta körülbelül tíz újságpéldány jut egy lakosra...- Hogy értsem ezt?- Ügy, hogy havi negyvenöt- ezer megy el és Beremend, illetve Kásád és néhány major — tehát a közigazgatási terület — lakóinak összlétszáma körülbelül négy és félezer fő. 950 rádiót tartunk nyilván, de a valóságban kétszerese található, hiszen nagyon sok a zsebrádió,- vagy táska-készülék. Tévékészülék is van vagy nyolcszázötven. Naponta érkezik 1200 napi-, heti-, havilap, ennek több mint fele Dunántúli Napló. Aztán: Világifjúság 50 db, Élet és Irodalom 3, Világosság 1, Új írás 2, Nagyvilág 1, Delta 25, Fürge ujjak 72, Baromfitenyésztés 32, Autó-Motor 98, Daily News 1, Ludove Novine 1, Jugoszláv ifjúság 10, Das Magazin 10, hazai és külföldi divatlapok 100 darab... A lista persze terjedelmesebb, csupán e fentiekkel érzékeltetném a lakók érdeklődési körének szóródását. Tehát Beremenden havonta 45 ezer lap talál gazdára. Három-négy esztendeje a havi kvantum még 27—29 ezer volt... BEREMEND
