Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám

1972. október 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 „Át a túlsó partra..." Ki volt Magyar Lajos? Megsiólalnak a kortársak — A magyar forradalmár, a harcos internacionalista és Kina-kutató hiteles portré aív-dokumentumti men Pécsett utca és emléktábla, Istvándiban tsz és művelődési otthon viseli a nevét. Meg egy aranybetűs márványtábla a Ke­repesi emető kommunista pan­teonjának egyik gránitoszlopán. Ennyi az, amit a falu, ahol született, a város, ahonnan el­indult és a társadalom, ame­lyért küzdött, élt és meghalt —, letörlesztett iránta. Nem sok. Sőt. Jószerével alig tudunk róla. Adósai vagyunk. Neki is, első feleségének — és válásuk után is élete hű társának — Péchy Blankának is. A törlesztésből most a Ma­gyar Televízió vállalt egy részt: hozzátartozói, korlársai hiteles tanúvallomásainak tükrében fil­met készített Magyar Lajos küz­delmes, gazdag életéről. A film rendezője Márványi György, a Magyar Televízió Politikai Fő­szerkesztőségének helyettes fő- szerkesztője, több emlékezetes dokumentumfilm (Ki ölte meg Kennedyt, Angela Davis) alko­tója. Öt kerestük meg, hogy felkérjük: nyilatkozzék a holnap bemutatásra kerülő új művéről. Mindenek előtt arról: — Mi indította a film elké- szitésére? — Évekkel ezelőtt Péchy Blanka Regény című dokumen­tumregénye. Egy hallatlanul ér­dekes, vonzó, mélyen emberi személyiség és nagyon rokon­szenves történelmi alak portré­ja ez a kötet. Meglepett, hisz korábban semmit nem tudtam róla. Számomra fölfedezés volt a könyv is, Magyar Lajos is. Olyan fölfedezés, amit továbbí­tani kell a közönségnek is. A film előkészítésében föl kellett venni a kapcsolatot a Regény ma is élő szereplőivel, akik se­gíthetnek itt megrajzolni Ma­gyar Lajos filmbeli portréját. Sok és hosszadalmas nyomozói munka előzte meg a forgatást Meg kellett találnunk az itthon és külföldön élő kortársakat: egykori emigránsokat, börtön­társakat, akik közelről ismerték őt. így tehát egy sajátos do- kumentumfiim előtt állunk. Más veterán filmek, portrék vonz­ereje épp abban van, hogy a még élő történelmi alak saját szavaival emlékezik életére. (Pl. Nógrádi Sándor, Sik Endre). Magyar Lajos mór nem meg­idézhető ... Megidézzük viszont élete tanúit, így ez a film az ő filmjük is. Péchy Blankáé, Sipos Erzsié és másoké... — Személy szerint kiket és hol sikerült megszólaltatni film­lében t — Péchy Bianka színművész, mint ismert. Pesten él és dol­gozik ma is. Magyar Lajos má­sodik felesége, Sipos Erzsébet, «— aki a mártírhalált halt Kor­vin Ottó özvegyeként emigrált a Szovjetunióba — 1922—37 között kísérte végig a főhős életét. Érdekfeszító, izgalmas életszakaszok tanúja: egyebek közt elkísérte Magyar Lajost kínai kiküldetésére is, ott volt, ami­kor a fiatal sajtóattasé irányí­tásával, fegyveresen védték meg a szovjet nagykövetség i épületét a kozák nacionalista bandák támadásától. Ö Moszk­vából, dr. Deák András nyu­galmazott orvostábornok, a Jugo­szláv Néphadsereg orvosi szolgá­latának egykori vezetője pedig Belgrádból érkezett Budapest­re, hogy részt vegyen Magyar Lajos fiimiében. Deák András —, aki mellesleg Pécs szülötte — külön filmet érdemel: Ma­gyar Lajos iskolatársa a pécsi felső-reál gimnáziumban (ma: Mátyás király utcai zenei ta­gozatú ált. iskola), részese a Tanácsköztársaság harcainak, 19-ben halálra ítélik, majd emigrációban él; a II. világhá­borúban partizán, orvos-főtiszt­je Tito hadseregének. — De megszólalnak a filmben Po­gány Józsefné (a népbiztos özvegye), Hidas Antal Kossuth- díjas költő, Hajnal Jenő (Ma­gyar Lajos újságíró kollégája volt, ma az USA-ban él); Wil­helm Jenő, az ellegális KMP egyik kevéssé ismert vezető alakja; Grád Géza vöröskato­na, Magyar Lajos cellatársa volt... Az ő vallomásuk jelenti a film gerincét. — Milyen műfafhoz sorolható a film és milyen a dramaturgiai­szerkezeti felépítése. Milyen szerepet kap benne a kor jel­lemzése? — Dokumentum-portréfilm ez, amelyben a főhőst fényépek és a visszaemlékezés szavait pedig Gábor Miklós hangja idézi meg. Feladatunk volt, hogy egyfajta alázattal közelítve a témához felépítsük, portrévá kerekítsük azt az anyagot, amit voltaképp maga a történelem hozott létre. Ez pedig lehetet­len a kor érzékeltetése nélküL Szerkezeti-dramaturgiai felépí­tésében ezért igen fontos sze­repet kapott az, ami abban a korban megtörtént. A hiteles szemtanúk mellett több, eddig teljesen ismeretlen fotót Is köz­readunk az I. világháborúból (egy részüket haditudósítóként Magyar Lajos készítette). Több archív filmrészlet most kerül először a néző elé a huszas évek Moszkvájáról. Szerkezeté­ben a film az időt követi és azt a pályaívet kívánja felraj­zolni, amely Magyar Lajos éle­tében a legfontosabb, a leg­izgalmasabb: hogyan lesz egy polgári radikális indítású új­ságíróból bátor kommunista politikus a börtönben; hogyan lesz az egykori haditudósító, a Károlyi-iroda vezetője marxista társadalomtudós, akinek Kína- elemzéseit ma sem nélkülözheti a tudomány. Á kiolvasott újság is érték! Gyűjtse össze, mert - tiszta, gyűretlen, kötegelt újságpapírt kilónként 1 FORINTÉRT, a színes újságokat, a folyó­iratokat, a nyomtatott füzeteket, a puhafedelű könyveket, füzeteket és az irományokat kilónként 50 FILLÉRÉRT, o papírgyártásnál felhasználható vegyes papírhulladékot kiiónként 40 FILLÉRÉRT megveszi A filmet 1971. májusától ké­szítették. Forgatását pécsi hely­színeken kezdték el. A film ri­portere: RaDCsányi László. Tu­dományos munkatársai: Tőkei Ferenc dr-. és Polinyi Péter, aki Magyar Lajos Kínáról írott tu­dományos munkásságát fordítja magyarra (A kínai mezőgazda­ság és az ázsiai termelési mód című, majd Kína iparáról és ke­reskedelméről írott mindkét mű­vének hazai kiadása a magyar tudományos és szellemi élet nagy adósságának törlesztése lesz). A Magyar Lajos hiteles port­réját bemutató filmet ,,Át a túlsó partra" . . . címen holnap, október 26-án, este 9 óra 15 perckor mutatja be g Magyar Televízió. Petőfiről tanácskoznak Európa költői < A Petőfi Sándor születése 150. ‘ S évfordulójának méltó megünnep- . / lésére alakult emlékbizottság át- ) l fogó terveivel összhangban a Ma- { ; gyár írók Szövetsége rangos, eu- \ ) rópai szintű rendezvényekkel fisz- l teleg a szabadságharc költője- í > nek életműve előtt. A toll mű- < ) vészeinek halárainkon túl is nagy ( érdeklődést kiváltó ta'áikozóiról ) Simon István Kossuth-dijas költő, ? az írószövetség titkára adott tá- > ' jékoztatót. Elmondta, hogy a jövő \ ; év tavaszán, április 8. és 15. kö- ) ) zött szokásos, négyévenkénti köl- > £ tőtalálkozót előre hozták egy év- ) ) ve!, hogy Petőfi munkásságát a •> > költők európai társasába vitat- ) ( hassa meg. A korábbi költőtalál- ) ) kozck kÖTDonti témája a hagyó- ( ) monyok tiszte’ete és a korszerű- $ < ség viszonya, egymásra hatása ) volt. Ezúttal a magyar szabod- ( ( ságharc költőre életművének tűk- ; ( rében vizsgál iák majd a mai köl- } ) tői magatartásformákat. Nyolcvan s ) kü'földi kö'töt várnak a találko- ) ( zára, amelynek köznonti témája ( ) Petőfi helye az euróoai forradal- ( í mi kötészetben, életművének ta- ) 1 nu,págni a mai euróoai szociális- ? ) ta költészetre vonatkozóan. ) < ' ? Szentrváné'i álom A Róva! Shakespeare Company vendégjátéka Az elmúlt héten a pesti Víg­színházban három napon át a karzati lépcsőn is ültek a nézők, a feketepiacon négyszázért is adtak el jegyet — itt vendég­szerepeit a Royal Shakespeare Company. Az érdeklődés nem­csak a társulat világhíréhez volt méltó, hanem a mindenütt meg­nyilvánuló közönségsikeréhez is. Az együttes ugyanis tavaly el­érte a közönséghódításnak a vi­lágrekordját: 1971-ben több mint egymillió néző látta elő­adásait. A világsikerek mögött azonban lényegében egy ember áll: Peter Brook, a társulat ren­dezője és igazgatótanácsának tagja, aki sajnos nem kísérte el a vendégszereplésre az együttest Társulata pedig a Szentivánéji á/ommal mutat­kozott be, de olyan előadással, amelynél igazabbat még sosem láthattunk. Felfedezés ez az elő­adás, amelyben Peter Brook fel­tárja és megérezteti a nézővel Shakespearnek és ennek a drá­mának eddig nem látott értékeit és amelyben a közönség és a színházi szakma találkozhatott a világ egyik legkorszerűbb szín­házával. De kicsoda Peter Brook? — Nem színházi stílusteremtő. Mint egyik tanulmányában írja: „Sem­miféle stílusnak nincs külön ha- tóereje. A hatás az őt megelő­zővel való 1 ellentétben van, a frisseségben, amelyet bizonyos ideig ezek az új elemek hoz­hatnak nekünk. A feladat: ki­mozdítani a nézőt egy új kér­déshez, új gondolathoz, új vizs- gálódáshoz, új ösztönzéshez, új tudatossághoz." — Aki pedig így fogal maz és így a Fkot, az lényegében dialektikus művész. Sajátos rendezői egyéniség: a róható stílusokat fűti ót, olvaszt­ja egybe saját művészi kohójá­ban. Színpadának már a látvá­nya is döbbenetes. Eltüntette a Szentivánéji álom megrögzött erdőképét és — díszlettervezője, Sally Jacobs segítségével — va­kító fehér fallal választja külön a színpad középterét, amelyen az ajtókon kívül embernyi hasa- dékok is vannak. Semmi más. Sem bútor, sem kép, sem vál­tozó fény. Felette félelmetesen XX. századi fémállvány, cső- és drótrengeteg, amelyből erdei fo­lyondár helyett a civilizáció vá­roserdejét érzékeltető spirálinda lóg be a szerelmesekre és ré­míti meg Hermiát. Valami ke­gyetlen fintorral gyúrja ót a darabot, ismerős és mégis fé­lelmetes hangulatot ad neki. Amint a színészek erre a szín­padra belépnek, megkezdődik a cirkusz. Peter Brook nem fél Shakespeare-ből cirkuszt csinál­ni. Szereplői akrobatikus erejű és képességű művészek, a szín-, pad felett vagy közepén hin­tázva, nem egyszer fejjel lefelé mondják a nemesveretű szöve­get. Fejére áll itt minden, aztán percenként vissza-visszabillen — Brook mindent felborítva keresi Shakespeareben azt, amit a Szentivánéji álom előadásai so­rán eddig nem mutattak be, sőt, talán ki sem olvastak a szö­vegből. A tragikumot és a ko­mikumot vegyíti egy modern cir­kuszszínházban, ahol a százhúsz kilós Barry Stanton is artista­módon bukfencezve játssza Zu- bolyt. A közönség kipukkad a nevetéstől, hogy a másik perc­ben furcsa ellentpontként szí­ven üsse a hintázó Oberon — Alan Howard, Leslie Howard unokaöccse játssza — fájdal­mas kacaja: sikerült összefek­tetnie feleségét, Titániát — Gemma Jones — és a szamár­fejű Zuboiyt. Ebben a Szentiván­éji álomban a szerelmi hűtlen­ség kap trónt. Brook mi utón cirkuszi mutat­ványt adott, fejet hajt s vissza­megy a színházhoz. A cirkusznál a dramaturgiai szálak durva drótvastagok lettek. De a má­sodik részben a mesteremberek minden színészi lehetőséget vé­gigjátszanak és a bohócfigurák nagy emberekké emelkednek, egyszerre megérezzük a drámai mondanivalót, s ez éppen a da­rab önkritikája: vissza kell térni az emberhez, az emberi szóhoz, a színházhoz. Az előadás máso­dik részében tehát Peter Brook felemel. Peter Brook elhozta a modem színház keresztmetszetét, egyet­len, csodálatos, egyedülálló elő­adással bele engedett pillan­tani színházának légkörébe. F.D. MEZÖGAZDASAGJ ÜZEMEK ÉS HÁZTÁJI GAZDASAGOK FIGYELEM! Nyers répaszelet MINDEN MENNYISÉGBEN VÁSÁROLHATÓ, MEGRENDELHETŐ A KAPOSVÁRI CUKORGYÁRNÁL Kör és négyzet Jegyzetek egy kiállításról Nem véletlen, hogy a Techni­ka Háza nagytermében rende­zett, Természet - látás - alko­tás címet viselő kiállítás meg­rendezésében a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet is résztvettek a Pécsi Városi Tanács népművelési cso­portja és a múzeum mellett. A Lantos Ferenc által összeállí­tott didaktikai anyag a vizuális nevelés megvalósításának ma már halaszthatatlanul égető feladatát tűzi ki célul Bevezető ez az anyag, vagy ha úgy tet­szik: egy tankönyv első fejeze­te... Idézzünk a szövegből, ameiy a kiállításra belépve szemünk­be ötlik az eligazító táblák egyikén: „A mai ember jelkeo- rendszere (betű, szám, hang­jegy, szín stb.) mindannyunk előtt ismert. Kiállításunk célja, hogy az általános jelképrend­szer használatához hasonlóan a színek és formák világában is a helyes gyakorlathoz vezes­se a mai embert.” Hogyan értsük ezt? Úgy, hogy az ember vizuális tevékenységének — ez lehet egy rajz elkészítése, gyönyörkö­dés egy képben, egy virág megcsodálása, a tárgyak har­monikus elhelyezése a környe­zetünkben stb. — éppen úgy megvannak az alapeszközei, alapszerkezetei, alapproblémái és alaphelyzetei, mint bármely más tevékenységnek, s ezek minden korban, stílustól füg­getlenül meghatározták a vi­zuális tevékenységet. S ezek az alapismeretek elsajátíthatók mindenki számára. Nem úgy, hogy művészi képet fest az is, akinek erre nincs tehetsége. De vajon nem képes-e mindenki, aki megtanult írni-olvasni, egy levelet világosan, érthetően megfogalmazni? S Irodalom-e ez? így valahogy értendő a vi­zuális ABC megtanulása. Aki pedig az ABC-t ismeri, el tudja olvasni a szavakat és mondatokat. Megérti őket. Megérti, amit közölnek véle. Vitatkozni tud azzal, amit ol­vas. Előbb-utóbb megtanulhat­ja azt is, hogy mi az igazi iro­dalom. így van ez a viziális ABC-vel is: Ez a kiállítás az ABC első két betűjét tárgyalja. A kört és a négyzetet. S azokat az egysze­rűbb és bonyolult formákat, amelyek e két elem variációiból előállíthatok. * Ebben a teremben most nem lehet irányt vesztve ténferegni, hisz nem lapozgathatunk ösz- sze-vissza a tankönyvben sem. Ha valamit kihagyunk, nem ért­jük meg a következő fejezetet. Az első képek csalogatónak is beillőnek. Dürer, Leonardo rajzai. Csak sejtetik a kör je­lentőségét. A mű-tulipánok, I margaréták, liliomok mellett j már szerkesztett rajz mutatja belső szerkezetüket. Egy tabló: lám, mennyi minden van a ter­mészetben, s az ember alkotta világban, ami a körformára ve­zethető vissza! A százszorszép­től a kábeldobon át az ember vörösvértestjeiig. Egy rokka és egy szép szökröny hívogatja to­vább az embert. A rokka küllői hat részre osztják a kört, a szökröny hatszirmú stilizált vi­rágdíszei körzővel meg szer­keszthetők. A polip formája is milyen egyszerű: nyolcágas su­garas forma, szabályos körbe zárva ,.. Innen már csak egy lépés a kör és a négyzet viszonyának, összefüggéseinek geometriai táblázata. S akkor „meg keli tanulni" még egy alapfogalmat: az ele­mek sorolását, vagyis az ismét­lődést, ami a természet és az ember világának egyik leggya­koribb jelensége. Példa rá a téglafal, a tengeri alga, a vad­gesztenye-virág, a lépsejtek, a panelház — fényképen. Tetőcse­repek és néhány különböző mé­retű eternitcső — eredetiben. Ha — íme — lebontottuk alap­elemeire a világ jelenségeit, használjuk most már önáiló módon ezeket az alapeleme­ket. Például úgy, ahogy téglá­ból falat rakunk. Vegyünk mondjuk egy négyzetbe íogla't negyedkört, s kezdjük ezeket egymás mellé tenni, megtalálni összes lehetséges variációjukat. Pozitív és negatív formában, a síkból kiemelkedve, sőt, akár háromdimenziós formákon is. Mindenki el tudja végezni ezeket az egyszerű művelete­ket ezekkel az egyszerű alap­formákkal. Vagyis a formaépí­tés, mint a vizuális tevékenység egyik alapvető oldala, máris mindenki számára megközelít­hető. Nem kell hozzá technikai ügyeskedés, rajzkészség. Per­sze, ez nem „képcsinálás”. D® nem is arról van szó. A kiállítás azután még fel­hívja a figyelmet az analógiák­ra: betű és hangjegyek segítsé­gével. Ne feledjük, hogy mindezek alapelemek, de belőlük szinte minden felépíthető, a közeledés vagy távolodás érzése például erősödő, illetve halkuló han­gokból éppúgy, mint melegedő, azaz hidegedé színek skálájá­ból. A színekről is megtudunk még egy sor törvényszerűséget, olyan megmásíthatatlan fizikai törvényeket, amelyeket megértve mindjárt többet értünk a szí­nek viselkedéséből, egymáshoz való viszonyából, s az általuk keltett hatásokból is. * A kiállítás utolsó állomása az asztal, ahol rögtön helyet is lehet foglalni, hogy kipróbál­juk: értjük-e a tanultakot. Többnyire kisebb-nagyobb diá­kok ülnek a székeken, s buz­gón rakosgatják a kiválasztha­tó és egy nyomtatott lapon va­riálható elemeket. Ki mit tart legjobbnak, legszebbnek — a „művet” fölragasztja és itthagy­ja. Fölmérés is ez, a lapokon meg kell jelölni a kort, foglal­kozást stb. A vizuális ABC ké­szítői kíváncsiak, hogy hogyan épít formát a manuálisan gya­korlatlan ember — az tehát, áld „nem tud rajzolni” —, mit tesz, ha szabadon játszhat, mennyir® gazdag a fantáziája s egyálta­lán: igaz-e, hogy minden ts'flU berben ott szunnyad a tehát- ség. Előre vállalják a válasz ki­mondását is: igaz. Nincs olyan ember, akinek ne lenne szem® a formákhoz és színekhez. Leg­feljebb az ujjai nem engedel­meskednek, ha önmagát rajz­ban, képben akarja kifejezni. Mint ahogy — Kodály tanai óta — nincs olyan ember aki a mu­zsika befogadására botfülű len­ne. Mégha énekével nem is ro- gadtat el másokat. Az analógia nyilvánvaló, szakmai körökben már elcsé­pelt igazság: ami az ének-zene oktatásban történt, annak Kell minél hamarabb bekövetkezni® a vizuális képzésben is. Hazánkban ma hatalmas s egyre növekvő tábora van a ze­nének, de nincs közönsége a képzőművészetnek, azazhogy feloszlik csekély számú értőkre, tétova jószándékúakra, szno­bokra és szenvedélyes ellen­zőkre. Ma már egyre többen vitat­koznak és munkálkodnak a módszereken, amelyekkel a vi­zuális nevelés megújíthatónak látszik. Ez a hétvégén Pécsett rendezett tanácskozáson is ki­tűnt, amelyet a Népművelési Intézet hívott egybe a képző­művészeti szakkörvezetőknek. A tanácskozás egyik eredmény® — többek közt éppen a kiállí­tás meggyőző hatására —, hogy megbízták Lantos Ferencet egy vizuális formarendszer tervezet elkészítésével. Ezt a Népműve­lési Intézet vizuális művészeti osztálya egy munkabizottság segítségével megvitat és végle­gesít, s különféle területeken felhasználásra ajánl, így pél­dául a szakkörök, rajztanár­stúdiók stb. részére. Világos, hogy ez az égés* probléma nem egy szűkebb szakma beiügye, egy belső megújhodás mindig mindenütt bekövetkező kikínlódása. A tét sokkal nagyobb: a jövő harmo­nikus emberének egyik összete­vőjéről van szó. S a pedagógia, mint tudjuk, éppen a jövő em­berét építgeti. Ezért sokkal fontosabb Is, mint sokan vélik. * A kiállítás a Technika Házá­ban november 7-ig minden nap 9—18 óráig van nyitva. Hallatna Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents