Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

»972. október 24. DUNANTOLI NAPLÓ 1 >*&»fetótfVéfc * ff : Äfe/Äfi*ár il&i &«&$ :£ ;: &*?<${#<■&> *V#i«í»$var A légszeszgyártástól a földgázvezetékekig A gáz hódító útja Pécs városában 166 gázlámpa meggyújtatik (1846) — Közel 20 ezer fogyasztó (ma) Szeged—Pécs földgázvezeték (a jövő) Gróf Moubon Henrik 1846 márciusában levélben fordult Pécs város közösségéhez, amelyben többek között eze­ket írta: „... Frigiére lovag, aki feje és képviselője annak a társaságnak, mely Velence, Pádua, Vicenza, Trevisó, Man­tua légszesszeli kivilágítását el­vileg már elfogadta, kötelessé­gemmé tette szabad királyi Pécs városához olyan ajánla­tot tenni, miszerint főbb utcái és tereire nézve hasonló vilá­gítást alkalmazna.” Dollinger polgármester azt válaszolta, hozzájárulna, ha a gázvilágítás nem drágább az olaj világításnál és ha a nem­régiben, a privátok költségén szerzett lámpák átváltoztatása nem kerülne sokba. Tudtára adta még a társaságnak, hogy Pécs városban jelenleg 166 lámpa meggyújtatik...(?) A gáz története A neves gróf felajánlotta, hogy azonnal Pécsre indul, a gázvilágítás bevezetése Pécsett azonban még több mint két évtizedet váratott magára. A szén hőbomlásából kelet­kező meggyújtható gázról az angol Stephan Hales már 1727-ben tudott, az egykori al­kimisták szerint a növények desztilálásakor azok szelleme a párlatokban távozik. Jean Bap­tiste van Helmont flandriai or­vos, vegyész és filozófus ezért is nevezte el a szénből kidesz­tillált légnemű anyagot gho- astnak, melyből a gáz szó származik. A világítógáz felta­lálójának mégis a skót William Murdochot emlegetik (1754— 1839), aki már 1792-ben gázzal világította meg lakását. Tanít­ványával, Samuel Cleggel, ké­sőbb az üzemszerű gázgyártást is ők valósították először meg. Az amiensi béke ünnepére - Boulton és Watt birminghami gyárát Murdoch kőszéngázzal fényesen kivilágította. Egy év­vel később a városban is, maid 1813-ban már Londonban is bevezették a gázvilágítást. A gázgyártás és világítás Európában rohamosan terjedt: Párizsban 1817-ben, Berlinben 1826-ban, Bécsben 1833-ban, Szentpétervárott és Moszkvában 1835-ben, Münchenben 1850- ben, Budapesten pedig 1856- ban kezdték el az utcák gáz­világítását. A nagy vállalkozó kedvre jellemző, hogy Német­országban már 1860-ban 200 magánvállalat és 66 közületi gázgyár gondoskodott a váro­sok közvilágításáról. Budapest és Pécs Pesten, Budán és Óbudán már a XIX. század első felében néhány épületen látható volt az olajmécsesnél erősebben vi­lágító gázláng. A gázt minden felhasználó saját maga állítot­ta elő. A Pesti Városi Tanács 1846-ban kötött először szerző­dést a breslaui gáztársasággal a város utcáinak kivilágításá­ra. A szabadságharc, s az utána következő elnyomás azonban meghiúsította a kísér­leteket. Végülis 1855-ben oz Osztrák Légszesz Társulat vál­lalta a pesti utcák gázvilágíla- sát... Ezt követően rohamos gyorsasággal épültek a gáz­gyárak Szegeden, Debrecen­ben, Sopronban, Győrött, majd Székesfehérváron, Szombathe­lyen, s az 1880-as években Ba­ján és Miskolcon is. Pécsett, a XIX. század negy­venes éveiben Linberger pécsi cukorgyáros állított elő először világítógázt. A város régi tér­képén szerepel egy Szeszvilágí­tó Intézet, mely állítólag 1864- ben üzemelt. De hogy milyen gázt, mennyit és kinek gyártott, már nem lehet tudni. 1870 jú­lius 31-én készült el a város el­ső, folyamatos gázszolgáltatá­sát biztosító légszesztelep. A Fünfkirchner Zeitung már au­gusztus másodikón epés hangú cikkben fakadt ki, ugyanis az átadási bankettet megtartották, de a gázvilágítás megkezdését már másodszor halasztották el. „Ez alkalommal ismét a jó hold volt — írja a lap —, amely sarló alakjában a láb- és nyaktörés­től megóvott minket.” Ez az új­ságcikk volt az első, mely a pé­csi gázszolgáltatást bírálja... Az ünnepélyes eseményre végülis 1870. augusztus 5-én került sor. Este hatalmas tömeg gyűlt össze a Széchenyi téren, 9 óra előtt mozsarak dördültek el, a polgármester égő fáklyá­val lépett az emelvényre, majd a lángrózsák között felragyo­gott a városháza falán elhelye­zett magyar korona. Ezzel egy- időben a többi gázlámpa is ki­gyulladt és fényes napallá vál­tozott az éjszaka, miként arról a Fünfkirchner Zeitung tudósít. A gyártási technológia. Az eredetileg 18 retortából álló gázfejlesztő berendezést az el­ső 25 évben többször is felújí­tották, átalakították. Egy-egy kemencében öt, hat, illetve hét retorta volt beépítve. A nagy darabokban érkező szenet kézi erővel törték össze, és hosszú- nyelű, kanálszerűén kiképzett szerszámmöl adagolták a re- tortákba. Az izzó kokszot ál­landó gázfelhőben, vastalics­kákban tolták ki a szabadba. Vigyázat! Gáz! Nehéz lenne megállapítani, hol történt, s mikor az első „gázos" baleset, annyi azon­ban bizonyos, hogy a . rohamo­san növekvő gázfogyasztással együtt a balesetek, tragédiák száma is megsokszorozódott. Elég csak a két év előtti lon­doni példát említeni, amikor egy tízemeletes ház kártyavár­ként omlott össze. Van pécsi példa is; szerencsére nem tör­tént katasztrófa a Doktor Sán­dor utcai gázömlésnél, amikor akár egész utcát levegőbe rö­píthetett volna egyetlen szik­ra. Talán nincs a világon olyan város, ahol a gáz ne szedett volna áldozatokat..........öregek kinyitják a csapot, s elfelejtik a lángot begyújtani, hibás volt a vezeték, s gyufát gyújtottak a szivárgó gáz felrobbantotta a helyiséget (így történt a Bo­rostyánban is), öngyilkosok ki­nyitják a gázcsapokat..Elég egy heti újságot átlapozni és tucatjával akadnak példák. Pe­dig a mostani technikai eszkö­zök, a gyártó, szállító és fel­használó berendezések ezerszer nagyobb biztonságot nyújtanak, mint akár a századfordulón is. A mai, röntgennel ellenőrzött acélcsövek biztonsága össze sem hasonlítható a régi öntött­vas, vagy akár az eternit csö­vek nyújtotta biztonsággal. A legrégibb hálózati rendszer pedig nemcsak, hogy megbor­zongatja ma már az embert, de egyszerűen elképzelhetetlen is: az első időkben ugyanis egy- egy városban (nagyvárosokban) több társaság is működött, ter­mészetesen valamennyi saját el­osztó hálózatot épített ki. így aztán megtörtént, hogy a fo­gyasztót nem annak a társa­ságnak a vezetékére kapcsol- i ták, akinek fizetett, a többféle gázminőségre gyártott készülé­kek teljesen más gázt kaptak, mint amelynek felhasználására alkalmasak voltak. Ma a sokat szidott új gáz­törvény (hazánkban talán a vi­lágon a legszigorúbb) követke­zetes betartása szinte tel j ®s egészében megszüntetheti a gázveszélyt. Az építési techno­lógiáktól, a fogyasztó készülé­kekig mindent, pontos számítá­sok alapján meghatározott kö­vetelmények szerint kell meg­valósítani. Az elmúlt hónapban Székesfehérváron, megrendezett 16. országos gázkonferención hallottunk, s be is mutatták, azokat a készülékeket, melyek alkalmazása ma már kötelező. Bemutattak egy új gáztűzhely típust, mely önműködően elzár­ja a gázömlést, ha a feledé­keny a tulajdonos, s elfelejti begyújtani a lángot, öngyilkos­ság kizárt — nem lehet a gáz­csapot égés nélkül nyitva tar­tani. Ugyanez a készülék ön­működően ki- és bekapcsol, ha megfőtt az ebéd, vagy ha a kívánt hőmérsékletet elérte, ön­működően elzárja a lángot. Sőt programozni is lehet. Reggel be kell táplálni az „igényeket”, s az ebéd nyersanyagát elhe­lyezni. A kívánt időben önma­gától bekapcsol a tűzhely, s a hazaérkező háziasszonyt kész ebéd várja — ha közbejön va­lami, s nem tud időben haza­érni, a készülék nem főz to­vább, csak melegen tartja az ételt. A jövő a földgázé Egy kicsit már az előzőekben is a jövőről beszéltünk hiszen a gáztörvény végrehajtása, a bemutatott gáztűzhely elterje­dése nem történik egyik napról a másikra. Egyelőre még csak ott tartunk, hogy versenyt fu-* tunk az igényekkel, s a lehető­ségek sokszor nagyon is elma­radnak. A pécsiek nagyon is jól tudják ezt. A gázellátás fejlesztési tervei közül talán legjobban azt a 200 kilométer­nyi vezetéket várjuk, mely Sze­gedről Pécsre vezeti majd a földgázt. Az egykori, szénből előállí­tott gáz ugyanis már a múlté, miként a gázzal történt világí­tás is. A Pécsi Gázműben rö­videsen nyugdíjba mennek az utolsó kokszoló kemencék is, s a földgáz ideérkezéséig a ben­zinbontóé lesz a főszerep a Felszabadulás útján. Sajnos, a benzinbontással történő gáz­gyártás évtizedes sincs hazánk­ban, s máris „elavult”. A városi gázszolgáltatás ugyanis így nagyon drága mulatság, s a rohamosan fejlődő igényeket benzinbontó berendezésekkel kielégíteni szinte lehetetlen. Pécs nagyon jó példa erre: 1969-ben készült el a 200 ezer köbméter kapacitású benzin­bontó, s ma már alig várjuk, hogy az új 50 ezer köbméteres is üzembe lépjen. A végleges megoldást csak a földgáz jelentheti: az új fej­lesztési tervek főbb mutatói is ennek jegyében születtek. 1975- ben mintegy 6,5 milliárd köb­méter földgázt használunk majd fel — csaknem kétszer annyit, mint 1970-ben — addig 900 kilométer újabb vezetéket kell megépítenünk. Az ország háztartásainak 65 százaléka vezetékes vagy palackos gáz­zal lesz ellátva. Lombosi Jenő Földgáztartályok aluminiumgömbjei — egyúttal a jövő jelképei Baranya változó arca (2.) Iparról álmodozik a megye Összeállt Baranya 1970—1985-re I szóló fejlesztési koncepciója. Az | irányelveket — tizenöt évre visz- i szamenően elemezve a megye fej- | lödését, továbbá az ágazati elkép­zelések ismeretében és felhasz­nálásával, figyelembe véve a szomszédos megyék elképzeléseit is — a Megyei Tanács osztályai és küiönbözö bizottságai dolgoz­ták ki. Az anyagot megtárgyalta a Megyei Pártbizottság végrehaj­tó bizottsága és alkalmasnak ta­lálta, hogy a megye hosszútávé programja legyen. A végső szót a megyei tanácsülésen mondják ki: a fejlesztési koncepciókról az október 30-i tanácsülésen dönte­nek Sorozatunkban szeretnénk megismertetni a megye közvéle­ményét a tanácstagok elé kerülő anyaggal. Ezúttal az iparral kap­csolatos elképzelésekről lesz szó. Baranyát a szocialista iparo­sítás korábbi időszakában a legjobban fejlődő és iparilag leginkább fejlett megyék között tartották számon. Most azon­ban egészen más a helyzet. A megye gazdasági életében ko­moly szerkezeti változásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy to­vábbra is tartani tudja átlagos iparfejlettségi színvonalát. A feladat hármas. (T) A kitermelő ipar súlyá­nak mérséklésére növelni kell a feldolgozó ágazatok szerepét. © Az ágazati struktúra mó­dosítása mellett biztosítani keli, hogy az ipari termelés nö­vekedési üteme az országos át­lagnak megfelelő legyen. © A területek arányos fejlő­dése, a körzeti központok von­zóerejének növelésére meg kell változtatni a megyei ipar terü­leti szerkezetét, a pécs—komlói koncentráció ellensúlyozsára meg kell gyorsítani Mohács, Szigetvár és Siklós ipari fej­lesztését. Mi lesz a gépiparral? Az előnytelen ágazati szer­kezet megjavításának két útja van: a meglévő, hagyományos ágak rekonstrukciója, illetve új iparágak telepítése, fejlesztése. A hagyományos ágak rekonst­rukciója megindult, lehetőségei | ismertek. Ez a folyamat hosz- szadalmas és a foglalkozási szerkezetet lassan javítja. Nem oldhatja meg viszont azt az alapvető problémát, hogy bá­zisképző iparágak hiányában a megye gazdasági szerkezete to­vábbra is egyoldalú marad. Ezért indokolt az eddig el­hanyagolt ipartelepítési lehe­tőségek felülvizsgálata és az adottságok megfelelő értékelé­se. Az alsó Duna-szakasz (Du­naújváros, Szekszárd, Mohács és Baja által közrezárt terü­let) vízigényes iparfejlesztési adottságainak felmérése folya­matban van. Barcs és környéke várhatóan a műanyagipar dél­dunántúli központja lesz. Szi­getvár adottságai az élelmiszer- ipar fejlesztését teszik lehető­vé. A legfontosabb és legsür­gősebben eldöntendő kérdés azonban a gépipar jövőbeni sorsának megítélése. A telepí­tési adottságokat és a megye „örökölt" nehézipari jellegét figyelembe véve reális az az igény, amely az eddiginél lé­nyegesen nagyobb gépipari bá­zis kiépítését célozza. A megyé­ben dolgozik az ország nehéz­iparban foglalkoztatott létszá­mának egytizede, s ugyanok­kor a gépiparban foglalkozta­tott létszám alig 1 százaléka az országosnak. Mindezek mel­lett még egyéb tényezők is in­dokolják a gépipar fejlesztését, mint például a történelmi ha­gyományokkal rendelkező erős munkásbázis, a magas képzett­ségű műszaki értelmiség, s nem utolsósorban a korábbiakban kialakult jövedelmi viszonyok. Ipari parkokat A megye gazdasági fejlődé­sének üteme szorosan kapcso­lódik az ipar szerkezetének szükségszerű változtatásához. Közismert jelenség, hogy azon körzetek, megyék fejlődési üte­me lehet az átlagosnál gyor­sabb, amelyekben a stagnáló, vagy visszafejlődő ágazatok részaránya kisebb, s a dinami­kusan fejlődő ágazatok súlya nagyobb. Baranyában jelenleg fordított a helyzet, bár az utób­bi évek energiapolitikájának átértékelése azt eredményezte, hogy a mecsekvidéki bányá­szatban nem lesz visszafejlesz­tés. De jelentős fejlesztés nél­kül ez azt is jelenti, hogy a megye iparának majdnem fele stagnál. Dinamikusan fejlődő iparágak, mint például a vegy­ipar, a gépipar stb. hiányában ez a megye egészének fejlődési ütemét is mérsékli, s mi több, a kiemelkedőnek ítélt életkö­rülményeket is befolyásolhatja. A tervszerű és arányos terü­letfejlesztés, a termelőerők op­timális területi elhelyezkedésé­nek biztosítása érdekében rend­kívüli jelentőségű az ipartele­pítési politika, ezen belül az iparvállalatok részére megfe­lelő adottságokkal rendelkező telephelyek — ipari parkok — biztosítása. Az ipari területek megfelelő kialakítása olyan gazdasági ösztönző erőt jelent, amely a javasolt iparfejlesztési politika céljainak megfelelően irányítja a termelés térbeli el­helyezkedését. Ezt elősegíti az a tény, hogy a beruházók a j már előkészített iparterületeket I előnyben részesítik más terül*, tekkel szemben, másrészt a fel­ajánlott, illetve az előkészített telephelyekre jelentkező válla­latok közül a legmegfelelőbbet lehet kiválasztani. Az ipar fejlesztésének terü­leti kérdéseihez szorosan kap­csolódik a megye kedvezőtlen településhálózatának problé­mája. A korábban — ismert okok következtében — kialakult pécs—komlói ipari koncentráció nem gyakorol hatást a megye távolabbi termelési körzeteire, s így az aprófalvak is kiesnek vonzáskörzetükből. Követelmény tehát, hogy az ágazati szerke­zet átalakításának előnyösen kell kihatnia az ipar területi szerkezetére is. Meg kell gyor­sítani tehát Mohács, Szigetvár és Siklós fejlesztését, s kisebb ipari koncentrációk kialakításá­val kell mérsékelni a pécs—. komlói koncentráció túlsúlyát, 4 N Kulcshelyzetben az építőipar Az építési kereslet és a ka. pacitások között fennálló tartós feszültség a megye egyik leg­súlyosabb gondját jelenti. Ha azt a koncepciót vesszük ala­pul, hogy 15 éves távlatban a nemzeti jövedelem termelés évi 6 százalékos növekedése az épí­tőipari termelés 8 százalékos emelését követeli meg, akkor — Baranyára értelmezve — 15 év alatt a megye építőipari ter­melésének több mint háromszo. rosára kell emelkednie. Lénye­ges követelmény, hogy a terme­lésnövekedés kétharmadát 0 termelékenység és egyharmadát létszámnöveléssel biztosítsuk. A termelékenység javítása —. a gépesítési színvonal egyidejű növelése mellett — azt is igény, li, hogy a következő évtizedben a munkáslétszám a magas szer, vezettségű területek felé ára, moljon, biztosítva ezzel a gépi kapacitás megfelelő kihasztnált, sáqát. További fontos feladat, ként határozottan törekedni kell arra, hogy az építőipari szerve, zetek technikai szintje, jellege a feladatok összetételével ossz. hangba kerüljön. A beruházási feszültségek feloldása érdeké, ben biztosítani kell a megy* építőiparának gyorsütemű fej. lesztését, s az ehhez szükséges feltételek (munkaerő és műszaki fejlesztés) megvalósulását; fel. tárni a könnyűszerkezetes épí. tés lehetőségét; kialakítani az új házgyár megvalósulásához szükséges feltételeket; s végül ezzel párhuzamosan fejleszteni kell az építőanyagipart, a se- géd- és szaküzemágakat. Miklósvári Zoltán VEGYÉSZTECHNIKUSOKAT legalább 5 éves gyakorlattal művezetői beosztásba felvesz Hidasi munkahelyre a BUDAPESTI VEGYIMŰVEK HIDASI GYÁREGYSÉGE, Hidas. Jelentkezés személyesen vagy levélben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents