Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
ötszáz dolgozat, értekezés, könyv Feltárni Dél-Dunántúl társadalmi-gazdasági energiáit Társadalmi és gazdasági eleiünkben egyre nagyobb szerepet játszik a tudomány. Tudományos intézeteink dinamikusan alkalmazkodnak a társadalmigazdasági igényekhez, miközben — természetesen — a tudományágak fejlesztését is állandóan szem előtt tartják. Ezért kerestük fel a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete igazgatóját, Babies Andrást, és az alábbi kérdésekre kértünk választ: — Ml von •< ideig <n Mézet feladata, és ezt a feladatát nú- képpee látta elf — Intézetünk tájkutató intézetként alakult meg. Alakulásánál az volt a cél, hogy a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának megszűntével legalább néhány tudományág területén pótolja a kieső kutatásokat, mégpedig a dél-dunántúli terület társadalmi igényeinek szolgálatában. A munkatársak vizsgálatai természeti földrajz, gazdasági földrajz, néprajz és történettudományi jellegűek voltak. Minthogy az intézet már az első évtizedben is több tudományág keretében dolgozott, lehetővé vált a regionális komplex kutatás kialakulása, amely napjainkban már minden tájkutatás alapvető módszerévé vált Ezt annak Ideién így fogalmaztuk meg: munkatársaink kutatómunkájukat és fiidományszervező tevékenységük során korszerű világnézetiéi, a történelmi materializmus módszerét alkalmazva, komplex együttműködéssel, egymás munkáját kiegészítve, sokoldalúan tanulmányozzák és elemezzék Dunántúl területén a természeti és társadalmi-gazdo- sági jelenségek elvi és gyakorlati kérdéseit valamint ezek •összefüggéseit. Az említett tudományág szerinti összetétel napjainkig is iennátt. — Minthogy as Mm InftM {, h|tankl rostálhat, qMi |il | «Motta meg n film! irtát Tovább- I ■ l> • légionéit« kötette hm 4M iflfa kwfartot i — Az intézet elismerten szép •eredményt ért el. Az eredmények persze fokozfvatók. a tudomány ágazati keret bővíthető. Kereken ötszázra tehetjük a szakmai cikkek, dolgozatok, értekezések és könyviek együttes számát. Munkánk bizonyos tekintetben egész dunántúlivá szélesedett, sőt az intézet akadémiai jellege azt is lehetővé tette, hogy bizonyos kérdések megválaszolása országos viszonylatban történjen. Természetesen nem ez az utóbbi jellemző, mert intézetünk megmaradt és meg is marad tájkutató intézetnetek. Dél-Dunántúlon számos olyan kutató dolgozik, akiknek munkáit intézetünk tervmunkái igénylik. Számos olyan komplex feladatot kellett megoldani, amelyeket külső szakemberek bevonása nélkül végrehajtani nem tudtunk volna. Ebben a tekintetben funkciónk marad a külső kutatók beszervezése és megszervezése. E tevékenységünk természetesen nem terjed ki a tudományágak egészére. Dél-Duncntúl valamennyi tudományos kutatásának nyilvántartása a kooperációk széleskörű összefoglalása a nemrégiben megalakult Pécsi Akadémiai Bizottság tudományos szakosztályainak a gondja. — Korunk bonyolult problémáit létra megváltozik ox Intézőt he- lyz és sxorepo a magyar (adománya« életben •- Az fettoefese « Maié dolgozik. Hegendí-# ez a létszám ehhoz, hogy e tej tudományos jellegéi kérdése» meg- fedje* —* Intézed immfcotérsrtrink (nemcsak kutattak, de k irtató s- oeivezó kutatásokat is kifejtet— Az ország kutató intézetei csaknem kivétel nélkül egy-egy tudományág művelésére Hivatottak. Intézetünknek regionális jellege következtében több tudományág, illetve ágazat segítségével kellene kutatást végeznie. Ehhez természetesen jóval több tudományos kutatóra lenne szükségünk. A társadalomtudományi diszciplínák nagy számát tekintve azonban ilyen megoldásnak nincs meg a reális alapja. Még jobban nehezítené a kérdés megoldását, ha a természettudományokat is — az ezeket megillető súllyal — kívánnánk szerepeltetni ez intézet szervezetében. A tudományok e lsét nagy csoportja közül a társadalomtudományok irányába tolódik el az intézet fejlesztése. Megmaradnak azonban az eddig kialakult természeti vonatkozású kutatások, amelyek tulajdonképpen szervesen alakultak fcf az Intézet társadalomtudományi kutatásaival. Hogy a társadalomtudományi ágak milyen nemben, milyen ütemben és számban kapják meg a szükséges szakemberállományt intézetünkben, az főképpen a soron következő tudományos tervekkel lesi összefüggésben. — Mint mondottam, kevés a valószínűsége annak, hogy az intézet társadalomtudományi diszcipKnák széles körét foglalja mogába. E tudományágak körét a következő szemponttal kívánjuk szűkíteni: elsődleges feladatunk egyelőre egy régió gazdasági életén« fejlesztésével kapcsolatos tudományos kérdések megoldása. Más funkciót betöhő tudományágazatokkal kapcsolatban, olyanoknál, amelyeknek Intézményes művelő területe nincs, csak kisebb létszámára gondolunk. TudnfiIKk olyan mértékben, hogy ágazati viszonylatban tájunk kutatását össze tudjuk tartani, és «»menynyibe« kell, segítséget, irányítást tudjunk adni az Akadémia égisze alatt. Egyébként minden tudományos és felsőoktatási intézménnyel — e kutatási témák összefüggése esetén — a já együttműködést tovább kell fejlesztenünk. — Következő évek kutatási feladatát a következőképpen határozhatnánk meg: feltárni egy tájegység természeti és társadalmi-gazdasági energiáját, keresni ezek között az összefüggést a kapcsolatot e folyamatcsoportok közötti összefüggések jobb megismerése és a társadalmi haladás elősegítése érdekében. Ez a munkafeladat túlnyomóan alapkutatási Jellegű, mégis a legszorosabb ösz- szefűggésben társadalmi igényekkel. ^Vasárnap, hétfőn: Zenekari hangverseny Zenei életünk nagy ígérete Az Országos Filharmónia 1972—73-as bérletének első műsoraként a Pécsi Filharmonikus Zenekar Brahms- hangversenyét (Tragikus nyitány, d-moll zongoraverseny, I. szimfónia) hallhatjuk. Az „A”-sorozat nyitó hangversenyére hétfőn este fél 8 órakor a Színházban, az Egyetemibérlet első előadására vasárnap délelőtt fél 11 órakor ,a Liszt-teremben kerül sor. A hangversenyt a pécsi filharmonikusok vezető karnagya, Breitner Tamás vezényli. A Brahms-versenyműben egy fiatal, nagytehetségű zongora- művész mutatkozik be Pécsett: Falvai Sándor. Egyike azoknak az ifjú zongoristáknak, okik — a már Pécsett is nagy sikerrel szerepelt Kocsis Zoltán nal, Lantos Istvánnal és Ránki Dezsővel együtt — a közelmúltban zenei életünk nagy ígéreteiként törtek be hangversenyéletünkbe. Falvai Sándor az elmúlt évi Liszt—Bartók zongoraverseny díjnyertese, előadásában hanglemez- felvétel készült a műsoron szereplő Brahms-zongoraver- senyről. Premier a Gyermekszínházban A múló idő hegedűje Ismét van Pécsett gyermekszínház — így nyugtázhatjuk azt az örömteli tényt, hogy Charpentier: A múló idő hegedűje című mesejátéka színre került. Színre került Szfvler József rendezésében. Hevesi And- nás kísérőzenéjével, Vota Emil díszleteivel és jelmezeiben, s a színház bárom színészének és egy táncosnőjének közreműködésével. Szerény lista, de e kis- létszámú csapat megmutatta azért, hogy a kellemes színházi estéknek nem okvetlenül feltétele a látványos tömegfelvonulás. Igaz, nem színházi estékről van sző, csak délelőttökrői és délutánokról. Am a kamaraszínház termében éppen olyan ünnepélyes sötétség lesz délelőtt is, l a függöny is az izgolom- nok ugyanabban a légkörében gördül fel. Sőt, esetleg még ünnepibb itt a hangulat'és még nagyobb az izgalom. Gyenekkő- zönségrői van sző ugyanis. A gyerekeknek tisztább öröm a színház is. Ez a francia mesejáték megérte, hogy Jelfedezzék", elsősorban színpadra valósága miatt. Tömör és kerek, világos és célratörő az építkezése. Más kérdés, hogy nem igazi mesejáték, bár a műfaji meghatározások nem is fontosak, s többnyire sántítanak. Inkább valódi realista darab, Igaz történet, mégha egy-két ponton úgy is tűnik, mintha mese lenne. Hi- zen miről von szó? Egy becsületes, bölcs öreg suszterről, aki miközben végigdolgozta az életét, számos értékes tapasztalatra tett szert Bölcs és ravasz, nemes és huncut öreg suszterről, aki minden cécó és prédikáció nélkül mégnevel egy dolgozni nem szerető, örökségről ábrándozó, nagyhangú fiatalembert Az öreg suszter I ezzel már messze túlteljesítette kötelességét hiszen már felnevelte saját fiát is. Jankó, a fia mesterségét szerető, a munka becsületét ismérő. szelíd, jó gyeFiatal Művészetbarátok Klubja Első összejövetelét tartotta a Fiatol Művészetborátok Klubja az 506-os Szakmunkásképző Intézet társalgójában. A bevezető előadás bemutatta a barokkstílus jellemzőit korát, legnagyobb alkotóit s aztán hanglemezről csendültek fel a barokk-melódiák. A teenager fiúk és lányok arcán nyoma sem volt a komolykodó merevségnek, hiszen Hollay Keresztély — az est vendége — közvetlen szavaival már az első percekben felolvasztotta annak a közismert akadémikus merevségnek a fagyát, melynek dere szinte minden ilyesfajta rendezvényt belep! — Célunk az — mondja Hollay —, hogy a zene, a dal, s általában a művészi alkotások ugyanolyan nélkülözhetetlen kellékei legyenek mindennapi életünknek, mint a lakás, a bútor, az autó. Ez a törekvés viszont nem tűri meg, hogy nem három, de tizenhárom lépés távolság legyen a zenemű, annak alkotója, s mi közöttünk, nem tűri meg, hogy valami sznob áhítattal hallgassuk — ahogy Schumann mondta — az „isteni” Bachot, Handelt! Ez idejét múlta múlt — századi felfogás, magatartás! Közben a klub tagjai kicserélték véleményüket a hallott művekről, s a kör vezetője kis történeteket mesélt el a nagy zeneszerzőkről. E sztorik igazolták Hollay szavait, az „isteni” nagyok világszemléletében és magatartásában nyoma sincs annak az olimposzi emelkedettségnek, melyet később mi, a hálás utókor, beléjük szuggeráltunk. A kör tagjai azonos korú fiúk, lányok nem látni köztük semmiféle különbséget. — Eppe« összetartozásuk érzését és tudatát akarjuk elmélyíteni — mondja Bonyár Antal, a klub vezetője. — A jelenlévők több pécsi középiskola (Komarov Gimnázium, Művészeti Szakközép- isk., Janus Pannonius Gimnázium, 506-os Szakmunkásképző) tanulói. Azt szeretnők elérni, hogy az iskolákat elválasztó, már omladozó, de még mindig meglévő fal végleg ledőljön, hogy mindéi tanuló egyenrangúnak érezhesse magát! Ennek elérésére az ilyen kötetlen jellegű estek a legalkalmasabbak, melyek „ürügyén" a humán műveltség alapköveit is lerakhatjuk, illetve továbbfejleszthetjük, hogy később önműveléssel húzzák fel rá az oldalfalakat, önállóan építsék fel modem humán műveltségük toronyházait. Zóka László rek. Éppen ezért túlságosan nem is drámai figura, tévedés lenne hót art hinni, hogy az ő ábrándjai és ködös elégedetlenségei teszik a lényeget. A suszterinas álmában megjelenő tündér nagyon szép, lírai — és nagyon szépen táncol —, de csak egy álombéli tündér, nem igazi ... A suszterinas vágyakozása a szépre, a művészetre, a muzsikára csak annyibon fontos mondanivaló, amennyiben a vaskosabb, a reálisabb, a valódibb élet adja ehhez a hátteret. Egyszóval az öreg suszter ennek a gyerekdarabnak a valódi főszereplője, s az sem baj, ha ezt a kis nézők majd nem veszik észre. Az egyszerű, de szép és emberi tanulságot úgyis az öreg suszter mondja el, a jól végzett, értelmes munka becsületéről. Amellett az öreg suszter vidám figura, talán persze azért is, mert Paál László formálja, a tőle megszokott egyénítő erővel, ravaszkodóan, humorral, jókedvvel. Nagy suszterkötényében téblábolva még azt az emberi esendőséget is ábrázolni tudja, ami nincs beleírva a darabba. Az jobb is, mint a beleírt „esendőség", a pólinkásöveg kitartó szopoga- tása. Mendelényi Vilmos játssza a suszterinast, s szerencse, hogy ő mégis inkább a móka mestere. A suszterinas krshíján érzelgősségbe, ebbe a gyermekművészetben is megbocsáthatatlan hibába esik. Mendelényi azonban jó érzékkel táncol visz- sra a szakadék széléről. Somody Kálmán, mint nagyhangú iéhűtő kezdi színpadi pályafutását, és nagyon kellemes, hogy „megtérése” meggyőző. Rudnyánszky Judit cigónylányként is szép, táncos jelenség, de a szőke tündér alakjában jobban tetszett az ifjú közönségnek. Kettőssége különben is zavaros egy kissé, mint ahogy a suszterból öreg vóndorhegedüssé vedlő Paál László megjelenése a darab elején és végén ugyancsak érthetetlen marod a legifjabbak előtt. Ennek o verses keretnek — a múló Időről szálé versikének — egyébként nincs különösebb jelentősége, egy kis egyéni „hatásfelmérés" a premierkor megmutatta, hogy az egyik gyerek nem vette észre, hogy az öreg suszter és o vándorhege- düs ugyanaz az arc, a másik pedig úgy gondolta, hogy az öreg susrter egyszerűen átöltözött. Ebből is látszik, hogy a gyerekszínház nem könnyebb a felnőtteknek szólónál, hiszen néhány olyan jelenséggel számolnia kell, ami a rutinmegoldások hatását deformálja. Szivler József mint rendező, szívvel végezte feladatát, s a kisszámú stáb többi tagjával együtt jól is oldotta meg. Vidám nevetés, néhány önfeledt bekiabálás, vagy ünnepi csönd jelzi munkájának sikerét. S így minden bizonnyal sikerül a gyerekközönséggel megértetni valamit ennek a kicsiny suszterműhelynek emberformáló levegőjéből, a múló idő könyörtelen szépségéből s a múló időn is diadalmaskodó értelmes emberségből. I M.E. Rendhagyó mérleg Rendhagyó dolog ilyenkor féléves mérleget készíteni a képzőművészeti kiállításokról. Mégsem elsősorban a határidő elcsúszás okoz gondot. A naptári év zárása még módosíthatja az 1972-es évi képzőművészeti élet összbenyomását Ami viszont megrendezésre került az elmúlt időszakban, az eseménye, része Pécs kulturális életének és több tanulsággal szolgál nézőnek, művésznek, kultúrpolitikusnok egyaránt Pécs megyei város Tanácsa VB Művelődésügyi Osztálya 1971 novemberében jóváhagyta a koordinációs bizottsággal egyeztetett képző- és iparművészeti kiállítások 1972-es rendjét A program közel sem volt teljes — mint menetközben kiderült — pluszként bizonyos kiállítási kötelezettségek jelentkeztek még. A koordinációs bizottság terve operatív jellegű, de a tanács, mint állami szerv kultúrpolitikánk megvalósításában szerepet vállalt és vállal. Egy- egy jelentkező kiállító elutasítása általában terem, idő, pénz hiánya miatt történik. A kiállítási lehetőség biztosítása így is zsákbamacska. Hisz nem egy kiállítás okozott meglepetést, kapott visszhangot — esetleg a kelleténél is nagyobbat — csupán azért, mert más egy munka terv és más egy kiállítás természete és hatása. A művészetpolitika következetes érvényesülését, az eszmei és művészi színvonal biztosítását szolgálja a kiállítások összhangjának megtervezése. Államunk a legilletékesebb vezetőként dönti el és hagyja jóvá a képzőéi iparművészeti kiállítások tervét. Azt ti., hogy mit támogat mennyivel, mennyiben. Az elmélet és gyakorlat között azonban néha ellentmondás van. Ez történt Pécsett is. Az első félév kiállításainak sorrendje alapján ugyanis az absztrakt és egyéb modern művészeti kísérletek kerültek túlsúlyba, egy kis arányeltolódást okozva kultúrpolitikánk gyakorlati megvalósításában. A pécsi kiállítások színvonalas rendezvények voltak. Hatásukban nem egyszer túlnőtték a helyi kezdeményezés szűkebb keretét. Minden egyes kiállító szerv az egyeztetett városi tervezet után főhatóságának jóváhagyásával rendezte meg kiállítását. Egyik fél részéről sem történt szabálysértés, egyénies- kedés, vagy od hoc jellegű anyagösszeállítás. A Janus Pannonius Múzeum évekkel ezelőtt kezdte el a szentendrei festőművészek bemutatását Deim Pál kiállítását összefüggéseiben kell értékelnünk és megítélnünk. Más kérdés, hogy kvalitásban mennyire marad el az iskola alapító tagjaitól, s ahova eljutott, az mennyiben kötődik a szentendrei hagyományokhoz. A Modern Grafika kiállítási anyaga adományokból gyűlt össze. Az azonban igaz, hogy összeállításánál nagy szerepet kapott a személyes kapcsolat és a baráti viszony. Ne feledjük, oz anyag a Janus Pannonius Múzeum tulajdona, tehát Pécs városáé. A magyar képzőművészet rangját, elismerését is jelzik ezek a felajánlások, s deviza értékük —« ami egyáltalán nem elhanyagolható — nemzeti értékeinket növeli. Azonban azt tudomásul kell venni, hogy bármennyire egységesnek hatott is az anyag, egyfajta törekvés munkáit ölelte fel, s távoltartotta nragót minden egyéb élő képzőművészeti iránytól. így az aktualitás helyett egy kissé már a divatot is jelentette és a gyűjtő szubjektív értékítéletét tükrözte. A nemzetközi kiállítások más elbírálás alá esnek. A külföldi anyagok összeállítása a kiállítók szuverén joga. Nemzetközi megegyezés révén elképzelhetetlen ezek magyar újra-zsürizé- se, felülvizsgálata, vagy bármiféle megcsonkítása. A Lahti Képzőművészeti Kamara, a szabadkai képzőművészek anyaga és az ólasz Enzo Cacciota munkáinak bemutatása cserekiállítás és egy meghívás útján történt A pécsi rendező szervek minden esetben csak a kiállítás feltételeinek biztosítását vállalhatták. A szocialista gondolkodású ember ízlésének, szocialista tendenciájú formálását ezek a kiállítások — ilyen sorrendben — nem szolgálhatták megfelelően. Az egyszerű kiállításlátogató értetlenül forgott a kiállító termekben. A kritika több írben hallgatott, meggyőző erejű eszmei vitákra nem került sor. A sajtó nem — az országos sajtó sem — élt következetesen azzal a lehetőségével és feladatával; hogy közelebb vigye a művészetet a nagyközönséghez és tisztázzon felmerült jelenségeket Ezért maradtak ezek q kiállítások inkább a szakmai ínyencek csemegéi. Bármennyire is tisztes elképzelések voltak ezek o törekvések, nem érték el a kellő hatásfokot. Nem érhették el, mert elszakadtak a tömegektől. Nem elég csak megrendezni egy kiállítást, törődni is kell a továbbiakban hatásával, meg kell találni a folytatását, hisz a rendezés csak egyik formája a népművelésnek. A helyi kezdeményezés, a koordinációs kiállítástervezet önmagában még nem bizonyul jelentős művészetpolitikai hatóerőnek. A kiállításokat rendező szerveknek nagyobb felelősséggel, átgondoltabb javaslatokat és didaktikusabb felépítésű munkatervet kell kialakítaniuk. A sajtó pedig a legátütőbb erő lehet, ha kényesebb témákra is vállalkozik. B. Pilaszanovich Irén jWrivASÁBNAP.Mr» b i
