Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

197*. október 19. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 AKF-vizsgálat a megye autóalkatrész-ellátásáról Miért ói! az autó? Kevés az alkatrész, sok a hiánycikk Gumiabroncsból jó az ellátás — A garanciális javítás gondiai IGEN BOSSZANTÓ, S JOGOS FELHÁBORODÁST szül, ha a DRAGA PÉNZEN VÁSÁROLT GÉP­KOCSIT, — ESETLEG FILLÉRES AL­KATRÉSZ HIÁNY A MIATT, — A A GARAZS3AN KÉNYTELEN NÉZE­GETNI AZ AUTÓS. BUDAPEST UTÁN BARANYÁBAN A LEGMAGASABB AZ EZER LAKOSRA JUTÓ SZEMÉLYGÉP- kccsiallcmany. sokakat ÉRINT NAGYON IS KÖZVETLENÜL AZ AL­KATRÉSZ- ÉS A GUMIELLATAS, VA­LAMINT A JAVITÓIPAR HELYZETE, AMIRŐL, SAJNOS, NEM SOK JÓT MONDHATUNK. Ezért is végzett vizsgálatot a közelmúltban az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség Baranya megyei Felügyelősége az alkat­rész- és gumiellátás, valamint a javítóipar egyes területein. Az ÁKF vizsgálata az AUTOKER pécsi fiókját, az AFIT XIV-es Autójavító Vállalat központját, szervizét és alkatrészüzletét, a Pécs és Vidéke ÁFÉSZ gumi­áru szaküzletét, az Interag R. T. Shell Interservice pécsi ál­lomását, az AGROKER pécsi alkatrészosztályát, valamint Regdon Tiborné pécsi és Tiii Sándorné siklósi kiskereskedők üzletét. Szegényes a kínálat Az autóalkatrészeket, gumi­abroncsokat, autófelszerelési és autóápolási cikkeket forgalom- bahozó üzletek elsősorban a lakosság igényeit hivatottak ki­elégíteni. Lehetőségeik mellett az adott nagykereskedelmi kí­nálat teljes választékát for­galmazzák. A kínálat azonban nem valami bőséges... A fel­mérés szerint a Baranyából feladott megrendeléseket alkat­részekből 45—55 százalékban, gumiabroncsokból 80—90 szá­zalékban, autófelszerelesi és ápolási cikkekből 95 százalék­ban elégíti ki a nagykereske­delem. Különösen az alkatrész- ellátás szegényes, s ennek az az oka, hogy a zömében im­port cikkek mennyiségét és vá­lasztékát behatárolják az or­szágba korlátozottan és rend- szertelenül érkező szállítmá­nyok. Az alkatrészkereskedelemmel foglalkozó vállalatok ezért kü­lönféle módszerekkel igyekez­nek bővíteni a választékot. A XIV-es Autójavító Vállalat Mun­kácsy utcai alkatrészüzlete pél­dául heti két alkalommal küld anyagbeszerzőt Budapestié áruért, az üzlet gépkocsijával. Az ÁFÉSZ gumiboltja úgy bő­víti a választékot és a meny- nyiséget, hogy esetenként át­veszi az egyes vállalatok feles­leges készletét. Az árak A Kereskedelmi Felügyelőség az árakat is vizsgálta. Meg­állapították, hogy ezen a té­ren nincs visszaélés, az árak megfelelnek a hatósági előírá­soknak. A gumiabroncsot maxi­mált áron hozzák forgalomba. Az AGROKER-nél és a XIV-es Autójavítónál külön árkalkulá­ciós osztály dolgozik. Minde­nütt megvalósították a rendsze­res házi árellenőrzést. A válla­latok szabályozták a magán- fogyasztónak és a kisiparosnak, illetve a közületeknek történő eladás rendjét. A gumiboltbcn és a XIV-es Autójavító Válla­latnál egységes a magánfo­gyasztói és a közületi ár. Az AGROKER aikatrészosztályár, - ahol gumiabroncsokat árusító­nak — a közületek kedvezmé­nyes áron vásárolhatnak. Az AUTOKER-nél külön-külön pult­nál szolgálják ki a magánfo­gyasztókat és a közületeket. Állandó hiánycikkek Mint említettük, az alkatrész­ellátás szinte teljes egészében a nagykereskedelem kínálatá­tól függ. Ugyanakkor néhány alkatrész azért hiánycikk, mert vagy elárusítóhely, vagy pénz­ügyi fedezet nincs a forgalma­zásukhoz. így például Baranyá­ban sehol nem árusítanak al­katrészeket Zaporozsecnez, Zasztavához, valamint a tori­nói Fiat-család 500-as, 1300-as, 1600-as és 2300-as típusához. Ezek közül egyedül a Fiat 850- hez kapható minimális mennyi­ségű alkatrész a pécsi AUTO­KER fióknál. Az 1972. június 15. leltár szerint azonban mind­össze 90 tétel volt raktáron én­hez a típushoz, s ez az össz- készlet egy százaléka. A XIV- es Autójavító Vállalat alkat­részüzlete helyhiány és pénz­ügyi okok miatt nem foglalko­zik Zsiguli, Zaporozsec, Volga, Warszawa és torinói Fiat al­katrészekkel. A megyében mű­ködő két kisiparos főként fel- szerelési és ápolási cikkeket hoz forgalomba, alkatrészt csak keveset, s azok nagy ré­sze is kisipari gyártmány. Ezen okok miatt valamennyi típus­hoz állandóan vannak hiány­cikkek, pedig a nagykereske­delemtől folyamatosan rendel­nek, de az vagy pontatlanul szállít, vagy egyáltalán nem. Ezt bizonyítják a számok is: a baranyai megrendelésekre az AUTOKER nagykereskedelmi részlege, az 1972. első félévi adatok szerint, a pécsi AUTO­KER fióknak a kért mennyiség 50 százalékát, a XIV-es alkat­részüzletének 45—55 százalé­kát teljesítette. Legrosszabb az ellátás a Moszkvics 408 és 412 típusokhoz, amelyekhez a meg­rendelt mennyiségnek csak 20- 30 százalékát szállította a nagykereskedelem. Gumiab­roncsból és felszerelési, vala­mint autóápolási cikkekből ki­elégítő az ellátás. A pécsi ÁFÉSZ gumiüzlete hetenként kap árut, s az Országos Gu­miipari Vállalat 80—90 száza­lékban ki is elégíti az igénye­ket. Az AGROKER van a leg­jobb helyzetben: gumiabroncs rendelését 100 százalékosan ki­elégítik. A vizsgálat a kereskedelem kulturáltságára is kitért. A ta­pasztalat szerint az üzletek dol­gozói ismerik az árukat, szak­képzett eladók, s szóban is tá­jékoztatják a vásárlót az alkat­rész felhasználásának módjá­ról. Az import áruk többségé­hez magyar nyelvű kezelési es használati utasítást adnak, ezenkívül az üzletekben kifüg­gesztett ismertetők is tájékoz­tatják a vevőket. Az üzlethe­lyiségek kulturáltságáról, a kö­rülményekről már kevesebb jót lehet mondani. Az AUTOKER régen kinőtte már a pécsi üz­letét, s amíg fel nem épül a tervezett AUTOKER áruház, nem is javul a helyzet. A XIV-es Autójavító Munkácsy Mihály ut­cai üzlete hasonló gondokkal küzd. Ezért a közeljövőben bő­víteni kívánják az üzletet, s ak­kor Zsiguli alkatrészekkel 'S foglalkozhatnak. Szervizek alkatrész nélkül A szervizállomások alkatrész- ellátásáról szólva a vizsgálat megállapította, hogy az alkat­részek hiánya miatt sok a pa­nasz a garanciális javításokra. Ha a szerviz pillanatnyilag nem rendelkezik a szükséges alkat­résszel, megrendelik a márka konszignációs raktárából, Bu­dapestről — ha ott egyáltalán van ilyen — s értesítik á tulaj­donost, mikor érkezik meg a kért alkatrész. Az idei első félévben krónikus hiánycikkek voltak, s ezért akadályozták a garanciális javítást, a Moszk­vics 412 sebességváltó alkatré­szek és szervofék, a Zsiguli el­ső futóműhöz való alkatrészek, a Zaporozsec motoralkatrészei és a Volga M 24 motoralkat­részei. Emiatt 60 napon belül nem tudtak megjavítani egy motorhibás Zaporozsecet és egy motorhibás Moszkvicsot. A ko­csik tulajdonosait a Merkúr kártalanította. A vizsgálat alapján az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelőség a következő javaslatot tette: az AUTOKER üzletében szüntessék meg a tehergépkocsi alkatrész- eladást, s külön egység foglal­kozzon ezekkel. Az így felsza­baduló helyen Zaporozsec, Zasztava és torinói Fiat alkat­részeket kellene forgalmazni. Panics György Konok, szívós emberek... Fiatalok, falun Mivel foglalkozik? Mit olvas? Szórakozik? Nős? Férjezett? Ki­ket ismer? Mennyi a jövedel­me? Idevalósi? Szülei? Nagy­apja? Hol lakik? Segítik? Mit jelent falusi fiatalnak lenni? Az utolsó kérdésre furcsa pil­lantások, na meg kontúrtalan váloszfélék érkeztek hozzám. Amíg aztán Soltra Jenő egy pontos telitalálattal elejét vet­te a további faggatásnak. Három fiatallal beszélgettem Szentlászlón. Villányi Tibornak hívják, hu­szonnégy éves. Agrár-ökonó- mus. Pillanatok alatt „belelke­sedik", keményen kritizál, oko­san érvel. Almamelléki. Apai nagyapja cipész volt, anyai nagyapja pe­dig piroszászlós vasutas. Édes­apja sem foglalkozott a föld­del, hivatalnok-ember. A taná­cson dolgozott, most a téeszben könyvelő. — Kaposváron végeztem a Mezőgazdasági Technikumot. Előfelvételivel vettek fel az ag­rárra, 1966-ban, egy évre be­vonultam, aztán irány Gödöllő. — Szülei tudtak segíteni az egyetemi évek alatt? — Sosem álltak jól anyagilag. Szerződést is kötöttem ösztön­díjra a boldogasszonyfai ter­melőszövetkezettel, közben be­olvadt a szentlászlóiba. így hát idejöttem. — Mikor? — Két hónapja. Akkor is nő­sültem. ARANY QYŰRÜ D otránnyal végződött a 60­U születésnap. Nem, nem azért, mintha valaki úgy lelön- tött volna a garatra, hogy el­veszítette volna a mértéktartá­sát. Ami az ünnepeltet illeti, vi­lágéletében józan és szolid em­ber volt, 60 esztendős korban már amúgy is kevés ember ga­rázda. Ami pedig az ünneplőket illeti, azok is meglelelően visel­kedtek. Nem is kicsit meghatva hiszen nem túlságosan gyakori az olyan ember, aki hatvan esz­tendejéből 27 esztendőt eltölt ugyanazon a munkahelyen. Be­lép, mint harmincegynéhány éves fiatalember, s ott marad, mint 60 éves örökifjú. Mit lehet egy ilyen embernek ajándékként adni hatvanadik születésnapjára? Nagy kunszto- kát nem lehet csinálni, mert a különböző pénzügyi keretek szi­gorúan megszabják az ajándé­kozás lehetséges mértékét. Ez a mérce elég szigorú, vagy in­kább alacsony: valamikor régen szabhatták meg az összeget, mikor ennyiért még lehetett va­lamit kapni, s inkább azokra gondolva, akik nem érdemlik meg az ajándékot. Hosszú ta­nakodás után a vállalat dolgo­zói úgy érezték, hogy ez a hi­vatalosan engedélyezett aján­dék inkább sértésnek számíta­na, mint örömnek, összeült a vezérkar, s eleget tett a töme­gek követelésének. Rendkívüli embernek rendkívüli alkalomkor rendkivüli ajándék jár! Vettek is egy aranygyűrűt, az ünne- peltnek később kiállított számla szerint 967 forintért. — Mivel a keret felső hatrra 400 fo'int, ezzel megsértették a szabályo­kat. S ebbe a pénzügyi fegyel­met súlyosan sértő aranygyűrű­be bevésették a vállalat nevét. Az ünnepelt meghatottan vette át és húzta fel az ujjúra. Ilyen gyűrűt még a munkatársak kö­zül senki nem kapott. Erezte, hogy őt jobban becsülik, mint mást. A többiek meg érezték, hogy ez az ünnepelt meg is ér­demli ezt. Tartott a rendkivüli öröm, pontosan két hétig. Másodikén ugyanis bebizonyosodott, hogy a pénzügyi szabályokat nem le­het megsérteni, még akkor sem, ha megsértik az embereket. Másodikén megérkezett a fize­tés, Volt a borítékban 3800 fo­rint, ennyire vitte az illető 60 éves korára, 27, egyhelyen eltöl­tött év alatt. S volt mellette egy elszámolás 4567 forintról. Vagy­is alá kellett volna írni, hogy ennyit vett át. S ennek megfele­lően számolták ki természete­sen az SZTK-iárulékot is. A 967 forint egyébként prémiumként szerepelt a lapon. Az ünnepelt ezek után ter­mészetesen reklamált. Miért Írja ö alá egy olyan összeg felvé­telét. amit nem vett fel? Lement a bérelszámolásba, ahol annak rendje-módja szerint kioktatták. A szabályokra. Mely szerint a prémium után épp úgy kell já­rulékot fizetni, mint a törzsbér után. Aztán ment a munkaügy­re. Ahol ismét csak kioktatták. S nyomatékül■ az orra elé dug­ták a gyűrűről a számlát. Igen­is kapott prémiumot, mert kü­lönben mi az ördögből vették volna meg a gyűrűt? Csak nem kénzeli, hogy úgy reoülnek a százasok a vállalatnál? A fő­könyvelő meg nyomatékül elma­gyarázta, hogy ö senki miatt nem hajlandó fegyelmi elé áll­ni, akár hatvan éves az illető, akár huszonkettő. Azt magya­rázták — ki türelmesebben, ki egyenesen gorombán —, hogy a pénzügyi szabályokat nem szabad megsérteni. Hogy egy hatvanéves embert szabad-e, s éppen az ünnepi születésnapi alkalomból, az valahogy a sok paragrafus között senkinek nem jutott az eszébe. Az illető ezek után belenyu­•' godott a dologba. Többé nem reklamált. Viszont nem hordja a gyűrűt. A munkatár­sak jóindulatú érdeklődésére azt felelte, hogy kissé szorítja az ujját. S mostanában már ar­ról kezd beszélni, hogy előbb- utóbb ideje lenne nyugdíjba menni. Semmiképpen nem akar­ja megvárni a hatvanötödik születésnapját a vállalatnál. Vannak, akik szerint attól tart, hogy akkor az ünnepi alkalom­ból egy arany nyaklánccal len­nék meg, úgy 1500 forint érték­ben. S lehet, hogy az már a prémiumlapból se futná, s va­lamit levonnának a törzsfizeté­séből is. És ezek az öregek kis­sé régi gondolkodásúak. Úgy vélik, hogy a megajándékozot­ton nem szokták behajtani sem­miféle formában az ajándék árát. Még sértődékenyek is. Náluk nehezebben csak a pénz­ügyi előírások viselik el a sér­tést. Vigyázni is kell a paragrafu­sok özönére! Pintér István — Felesége is itt dolgozik? — Matematika-kémia szakon végzett Egerben. Itt éppen ilyen szakos tanár hiányzott. Szeren­csések voltunk. Lakást is kap­tunk az iskolában. Kicsit drága, de szép nagy. — Drága? — Négyszázharmincnyolc fo­rint a lakbér. — Mennyi a fizetésük? — Az enyém kétezerhatszáz, a feleségem ezernyolcötvenet kap. De bútort vettünk, ezer­nyolc a havi részlet, villanyboj­lerünk, rezsónk van, tévé, hűtő, újságok ... — Milyen újságokat já'rat? — Közgazdasági Szemlét, Tu­domány és Mezőgazdaságot és a Népszabadságot. — Vannak könyvei? — Még az egyetemi évek alatt, az ösztöndíjból vásárol­tam hatezer forintért... Sok van. Szakkönyvek, képzőművé­szeti albumok, ismeretterjesztő és szépirodalom. — Mennyit olvas naponta? — Jelenleg semmit. Sok a dolog, amikor hazaérek, otthon is a berendezkedéssel járó ügyek várnak, akkor eszem, megnézem a tévét és kész. — Mikor volt utoljára mozi­ban? — Gödöllőn. Tudom, hova akar kilyukadni. A kultúréhség előbb-utóbb előjön. Majd be­járunk Pécsre, vagy Kaposvár­ra. Megoldható ez is, ha vala­ki akarja. — Letelepedési segélyt kért? — Egy év után adható, majd meglátjuk. Az biztos, hogy ide­valósiak lévén, szeretnénk itt is maradni, hosszú ideig. Jó szak­embernek lenni, hasznára lenni az ittenieknek. — Mi az, hogy agrár-ökonó­mia? — Harmadéven választottam, mint új szakot. Az a dolgom, hogy programot készítsek a szö­vetkezetnek, hogy azt termesz- szünk, aminek itt értelme van, ami gazdaságos. Soltra Jenőnek a haja nem olyan fekete, a szeme nem olyan barna, mint Tibié. A lel­kesedése viszont éppen olyan. Növénytermesztő szakon végzett Gödöllőn, egyszerre kötötték az ösztöndíj-szerződést is. Némi különbséget mutat a múlt - ő Csertőn született, családjukban visszamenőleg is mindenki föl­det művelt. Kétsőbb Ibafára te­lepültek. — Harmadik gimnáziumban döntöttem Gödöllő mellett, ad­dig tanár szerettem volna lenni, öt éve végeztem Szigetvárott, mindjárt fel is vettek. — Nős? — Már egy nagy fiam is van. Szeptemberben töltötte be a harmadik hónapját. — Hol laknak? — Ibafán, az apósoméknól. — Ez a végleges megoldás? — Jövőre Almamelléken kiala­kítanak egy szolgálati lakást. . de ne értse félre, nem az apó­sék miatt, nagyszerűen megva­gyunk, az átjárás nehéz. — Felesége hol dolgozik? — A mozsqói tanácson voh igazgatási előadó, most az iba- fai téeszben anyagkönyvelő. Most persze, a gyerekkel van. — Fiatalon nősült. . . — Még eayetemista voltam — Bútor, tévé? — Nincs még semmi. Csak könyveim, hasonló összetétel­ben, mint Tibinek. — Mikor olvas? — Ebédszünetben, buszra vár­va. | - Bölcsőde van Ibafán? — Sehol nincs ezen a terü­leten. Kivesszük a három évet — Havi hatszáz, a. saját két­ezerhatszáz forint, majd külön lakás, és nincs bútor, semmi.., nem túl jó kilátások. — Nem egészen úgy. Havi ötszáz, mert téesz alkalmazott­nak ennyi jár, de van egy kis megtakarított pénzünk is, igaz, most jön meg az após autója, oda kell. Később, ha nekünk kell valami, ők is, az én szü­leim is segítenek. Együtt csiná­lunk mi mindent. öt év Budapesten, Gödöllőn. Tipikusan kutatási témájú szak- dolgozat: a burgonya-fonálfé­regről. Lehetőséget kapott a ku­tató munkához - „odafent”. — Miért választotta a falusi életet? — Hazajöttem. Telitalálat. A szentlászlói községi KISZ- alapszervezet szervező titkára Turger Éva. Olyan komoly, hogy meg se merem kérdezni, hány éves? Később kiderül: húsz-- ^ — Hány tag van a KlSZ-bep?' — Negyven. ---­— És hány KISZ-korú fiatal él Szentlászlón? — Több, mint száz. De sokan Szigetvárra, Pécsre járnak gim­náziumba, szakmunkástanuló is­kolába. — Milyen munkalehetőség van Szentlászlón? — A termelőszövetkezet áz egyetlen. Vagy maszek iparos­nak lenni. Szigetvárra járnak sokan dolgozni. — Szigetvárról jár-e valaki ide? — Olyan nincs. — Hányán dolgoznak itthon? — A téeszben, tanácson, bolt­ban, postán dolgoznak talán húszán. Negyvenen iskolába, a többiek dolgozni járnak el in­nen. — Szórakozási lehetőség? — A klubban van tévénk, le­mezjátszónk. A kultúrhózról jobb nem beszélni, nézze meg. Ott rendezzük a bálokat, ott a mo­zi. Van még kocsmánk, én már bizony egyéb híján beültem, olyan pletyka kerekedett belőle, hogy csuda. — Szeretne Pécsett élni? — Nem. Itt szoktam meg, sze­retem a falut és ezt a falut különösen. Ha férjhez megyek, sem költözöm el innen. Falusi fiatalok. Kánok, szívós fiatal emberek. Többnyire jól gondolkodnak. Vagy nekik kell megváltozni, vagy a falunak. Tele vannak igényekkel, maguk­ba szívtak sokmindent, alább nem adják. így hát megváltoztatják a fa­lut. Kampis Péter Szovjet öntöttvas KAZÁN Szerelvények boltja Zsolnaw V. u. 7,

Next

/
Thumbnails
Contents