Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

Aro: 80 fiitól Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napio XXIX. évfolyam. 247. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. október 19., csütörtök A megítélés mércéje A magyar népgazdaság szer­kezeti változását, meg­újulását mindenekelőtt az a tény jelzi, hogy az ország a második világháború előtti, gyéren fejlett agrárszintről a közepesen fejlett ipari országok sorába emelkedett. Húsz év adatsorait vizsgálva olyan szá­mok tanúskodnak erről a struk­turális átalakulásról, mint az, hogy villamosenergiából csak­nem ötszörösére, cementből 3.5- szeresére, nitrogénműtrágyából 27-szeresére nőtt a termelés. Alapjaiban módosultak a gaz­daság egyes ágazatainak ará­nyai; az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez gyorsan nőtt, a mezőgazdaságé — az agrártermelés erőteljes emelke­dése közepette — viszonylag mérséklődött, és az utóbbi esz­tendőkben. a korszerűséget jel­ző világirányzatokkal párhuza­mosan növekszik az úgynevezett harmadik szektor (szolgáltatá­sok, infrastruktúra) részaránya is. A gazdaságfejlődésnek ez c hosszútávú mozgásiránya ar­ra mutat, hogy a struktúra mó­dosulása — legalábbis a fő folyamatokat tekintve — a kor­szerűség nemzetközileg elfoga­dott követelményszintjéhez iga­zodik. Mindez, — amint az iménti feltételes közbevetés is jelzi —. o szocializmus építésének egész történelmi korszakára érvényes strukturális mozgás. Közben azonban az ágazati és a ter­mékszerkezetben adódhatnak és adódnak is feszültségek, el­lentmondások. Ahhoz azonban, hogy ezeket a gondokat való­sághűen ábrázolhassuk, érde­mes még elidőznünk a népgaz­daságszerkezet fogalmánál, egyetlen pontra irányítva vizs­gálódásunk refletorfényét, • ez; a megítélés mércéje. E pillanatban ez a kérdések kérdése, a kulcsprobléma, amelynek megoldásával a kor­mányzati és ágazati irányító­szervek is foglalkoznak. A mér­cével kapcsolatos kérdőjelek két tényezőből erednek. Az egyik tömören így összegezhető: bár o nemzetközi gazdaságfejlődés jelez bizonyos hozzávetőleges strukturális változási irányt, ál­talánosan elfogadott mérték- egység voltaképpen nincs, sőt, két egyforma ország sincs, ahol a szerkezeti fejlődés hajszál­pontos azonossággal, részlet­egyezéssel haladna. Ilyen mó­dón tehát — bár a nemzetközi folyamatok jelzőrendszere ko­rántsem mellőzhető —, pontos, tételes útmutatást innen aligha várhatunk, Az imént jelzett két tényező második dossziéját fel­lapozva : azzal is számolnunk kell, hogy az ágazati és ter- mékszerkezet korszerűségéről a hazai árak sem adhatnak min­den tekintetben megbízható tájékoztatást, mert hiszen a kü­lönböző támogatások, dotációk ma még sok esetben eltérítik a termelői árakat oz úgynevezett értékarányos, tehát a gazda­ságosságot valósághűen jelző szinttől. Mindemellett természetesen nem mondunk és nem is mond­hatunk le arról, hogy a gazda­ság szerkezetét folyamatosan változtassuk, korszerűsítsük. Iga­zodási pontként végeredmény­ben két, egymással szorosan összefüggő jelenségcsoportot kell mozgásában, módosulási fo­lyamataiban vizsgálnunk. Az egyiket, némi egyszerűsítéssel, műszaki színvonalnak nevezhet­jük; ez természetes mértékegy­ségek segítségével hasonlítja össze egy-egy ágazatunkat, ter- pékünket « világpiac «om produktumaival. Önmagában ez az összehasonlítás még csak féligazságokról tudósíthat, hi­szen nem felelhet a rendkívül fontos kérdésekre, arra tudni­illik: mennyibe kerül nálunk és ott ennek a műszaki szintnek az előállítása. Erre, tehát a jöve­delmezőségi egybevetésre a közgazdasági elemzés módot ad, s így a két, szorosan ösz- szefonódó vizsgálódás nyújthat bizonyos ingadozási irányt, kor­szerűsítési mércét. Ebből egyenesen következik, hogy a gazdaság szerkezete nemcsak akkor tekinthető kor­szerűnek, ha — eszményi álla­potban — mondjuk csupa vi­lágszínvonalon álló terméket produkál, de akkor is, ha ezt jövedelmezően, versenyképes, viszonylag kis költségráfordítás­sal teszi. S ez a kettős értel­mezés ad most már áttekintési alapot ahhoz is amiért a gaz­daságszerkezet változtatása napjainkban előlépett vezér­cikkek témájává, elsőrendű gazdaságpolitikai feladattá. A népgazdaság fő szerkezeti változásának irányait alapjó- banvéve meghatározzák a ne­gyedik ötéves terv úgynevezett központi fejlesztési programjai — például a földgáz-program, a textilipar rekonstrukciója, a számítógép-gyártás, a közúti járművek termelésének gyors növelése. Emellett vagy ezen belül azonban szerkezeti gon­dokat, aránvtalansáqokat jelez­nek a gazdasáq közismert fe­szültségei. A külkereskedelmi mérleg hiánya a jövedelmező export csomópontján, a beru­házási feszültség ä kelleténél költségesebb fejlesztés síkján jelzi a mélyebb — strukturális — gondokat. Mivel a gazdaságszerkezet, mint említettük, a műszaki szín­vonalat és a jövedelmezőséget egyaránt tükrözi, változásának folyamata a gazdaságot teljes­ségében, minden részletében átfogja, tehát a megoldást cél­zó intézkedések is sokrétűek. Kiindulópontként a kormány el­rendelte, hogy — a központilag kidolgozott irányelvekre alapoz­va —, a minisztériumok készít­senek gondos vizsgálatokkal, elemzésekkel intézkedési terve­ket o gazdaságszerkezet kor­szerűsítésére, a termelés jöve­delmezőségének javítására. Eb­be a sorba illeszkedik az az intézkedés is, amely a vállalati üzem és munkaszervezés szín­vonalát hivatott emelni, s a gazdaságszerkezet témaköréhez kapcsolódnak a beruházási fe­szültségeket feloldó, általában a beruházási döntési rendszert felülvizsgáló elemzések és ész- szerűsítését célzó határozatok is. S zakmai körökben gyakran közelítik meg olymódon ezt o feladatcsoportot, hogy va­jon központilag, illetve vállalati szinten keli-e a megoldáshoz hozzákezdeni? A pontos válasz csak ez lehet; itt is, ott is. Nyil­vánvaló, hogy a népgazdaság ágazat; szerkezetét mindenek­előtt központi döntésekre ala­pozva lehet változtatni, korsze­rűsíteni, bár még itt sem iktat­ható ki a vállalati közreműkö­dés, hiszen köztudomású, hogy jónéhány nagyvállalat voltakép­pen egész ágazatokra kiterjedő hatáskörrel működik. Ami pedig a struktúra különösen fontos tényezőjét: a termékszerkezetet illeti, ebben rendkívül tóq lehe­tőség nyílik a vállalati kezde­ményezésre, az önállóság fele­lős értelmezésére. Tábori András Felépült a gyár, befejeződött a KISZ-védnökség A nagygyűlés résztvevői. Martin Antal ünnepi beszédét mondja Erb János felvétele A tartalomból Szovjet-egyiptomi közös nyilatkozat (2. old.) Baranyának nem ment a tizenkettes (5. old.) Tananyag­csökkentés, érettségi (5. old.) A legjobb magyar asztaliteniszezők Pécsett (8. old.) Ünnepi nagygyűlés Beremenden Négy évvel ezelőtt, 1968-ban I született meg az a szocialista szerződés, amely p Beremendi Cement és Mészmű felett vál­lalt KiSZ-védnökséget tartal­mazza. Azóta felépült o gyár­óriás, s az építésben, a határ­idő előtti befejezésben jelentős szerepet vállaltak a fiatalok, a védnökségben dolgozó kiszesek. Elkészült a gyár, befejeződött a KISZ-védnökség. Ebből az al­kalomból ünnepi nagygyűlést tartottak tegnop délelőtt a BCM TMK-csarnokában. Érté­kelték o védnökséget, s kitün­tették a védnökségi munkában élenjáró fiatalokat, KlSZ-alap- szervezeteket, szocialista brigá­dokat, katonákat Nagy Sándor, a KISZ Bara­nya megyei Bizottságának mun­katársa köszöntötte a nagy­gyűlés résztvevőit Köztük az el­nökségben helyet foglaló Főcze Lajost, a KISZ Központi Bizott­ságának titkárát, Földes And­rásáét, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának osztályveze­tőjét, Bogár Józsefet, az SZMT vezető titkárát, Petőházi Szil­vesztert, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkárát és Szikszói Tibort, a BCM igaz­gatóját. Az ünnepi beszédet Martin Antal, a BCM operatív bizott­ságának tagja, a gyár főmér­nöke tartotta. Utalt arra, hogy a védnökség kettős céllal jött létre: egyrésrt biztosítani a fo­lyamatos, zavartalan építést, másrészt elősegíteni a határidő előtti befejezést, A BCM felett vállalt KISZ-védnökség is szép példája annak a mozgalom­nak, amelynek keretében fel­épült a Dunai Cement és Mész­mű, a Tiszai Vegyikombinót és a Székesfehérvári Könnyűfém­mű. Martin Antal hangsúlyozta, hogy a BCM mielőbbi felépíté­sét az ipar egyre növekvő ce­mentigénye indokolta. A ter­melés ugyanis messze a szük­séglet alatt maradt. Ezt ismerte fel a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, s ettől vált jelentőssé a védnökség. A Beremenden dol­gozó KlSZ-szervezetek egyik legnagyobb sikere, hogy olyan légkört teremtettek az építkezé­sen, amelyben szívesen dolgoz­tak a fiatalok. A védnökség nem kampányfeladat, hanem qondos, türelmes munka volt. Nagy erénye, hogy nemcsak gazdasági célokat teljesített, hanem sok fiatalt növelt dol­gos, szorgalmas, közösségi em­berré, ifjúkommunistává. Pedig nem egyszer igen mostoha kö­rülmények között dolgoztak a fiatalok, különösen a katonák, S a védnökségi munka mellett vietnami műszakokat, kommu­nista szombatokat is rendeztek. Közel 200 ezer forint gyűlt ösz- sze a vietnami nép megsegíté­sére, 140 ezer forintot pedig az árvízkárosultaknak juttattak. — Martin Antal ünnepi beszéde befejezéseként köszönetét mon. dott mindazoknak, akik részt vállaltak a védnökség sikeré­ben, a gyár felépítésében. Ezt követően Főcze Lajos, a KISZ KB titkára magas KISZ- kitüntetéseket nyújtott át a véd- nökséq legjobbjainak. Ketten oz Ifjúságért Érdemérmet, ket­ten aranykoszorús KISZ-jelvényt, hárman pediq KISZ KB dicsérő oklevelet kaptak. Végül Somogy- vári Gizella, a BCM operatív bizottságának titkára a legjobb dolgozóknak, szocialista brigá­doknak, KISZ alapszervezetek­nek, ifjúsági vezetőknek, kato­náknak, vállalati kollektíváknak BCM-emlékplakettet és emlék­lapot adott ót. összesen száz­tízen részesültek ebben a ki­tüntetésben. Az ünnepség be­fejeztével a nagygyűlés részt­vevői megtekintették a gyárat Magyar kormányküldöttség utazott Moszkvába Szerdán Vályi Péternek, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével kormányküldöttség utazott Moszkvába a Magyor— Szovjet Gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kor­mányközi bizottság XII, ülésszakára. A tanácskozáson részt vesz dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, Bálint József, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, dr. Szita János miniszterhelyettes, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Titkárságának vezetője, továbbá az Országos Tervhivatal és az együttműködésben érintett minisztériumok vezető munkatársai és szakértői. Az ülésszakon megvitatják az együttműködés helyzetét a kül­kereskedelem, a gépipar, a számítástechnika, valamint az építő­ipar és a belkereskedelem területén. A kormányközi bizottság napi­rendjén szerepelnek az 1975 utáni együttműködés kérdései is. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lázár György munkaügyi miniszter, dr. Gál Tivadar, a Miniszter- tanács titkárságának vezetője. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A Ghilei népi egység kormánya ura a helyzetnek A chilei népi egység kormá­nya teljes mértékben ura a po­litikai helyzetnek. A magánfu­varozók és kiskereskedők, majd néhány további szakma sztrájk­ja ellenére az országban biz­tosított a lakosság élelmiszer­ellátása, a közszükségleti cik­kek árusítása. Hector Bravo tábornoknak a szükségállapot körzet parancs­Főcze Lajos, a KISZ KB titkára kitüntetéseket nyújtott át a védnökség legjobbjainak. nokónok utasítására a Hadse­reg és a rendőrség egységei megkezdték o zárvatartó üzle­tek lefoglalását A nap folya­mán katonai egységek vettek ellenőrzésük alá 18 santiagói bankot, amelyek tulajdonosai megtagadták a törvényes nyit- vatartást. Az egyes városok áruellátása érdekében fegyve­res őrséggel biztosított autó- karavánok és vonatszerelvények indulnak. A chilei munkásosz­tály és parasztság a munka fegyelmezett folytatásával vála­szol a jobboldal sztrájk-felhívá­sára. A munkásbrigádok mun­kaidejük leteltével segédkeznek az ellátási zavarok leküzdésé­ben, Salvador Allende elnök ked­den este fogadta a népi egy­ség koalíciójához nem tartozó, de azt támogató baloldali szer­vezetek képviselőit. Oscar Nu­nez tábornok, a Szocialista Né­pi Unió főtitkára támogatásá­ról biztosította Allende kormá­nyát. Kijelentette, hogy a külső és belső reakció összehangolt támadást indított o népi egy­ség ellen. A kormánykoalícióban részt­vevő pártok vezetői sajtótájé­koztatón ismertették az egysé­ges baloldal álláspontját a sú­lyos politikai helyzettel kapcso­latban. Rámutattak, hogy a nemzetközi és a chilei reakc;ó a kormány megdöntésére tör, meg akarja bénítani az ország gazdasági életét Hangsúlyez- ták: a nép. a fegyveres erős és a rendőrség a törvén'.esv>a fenntartására törekszik, de azt a jobboldal számtalanszor meg­sérti. >

Next

/
Thumbnails
Contents