Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
o N A N T Ű LI NAPLÓ 1972. október 18. A Fórum folytatása Három kérdés Pécsrő! A román export alakulásáról, a KGST-országok közös fizetőeszközének megteremtéséről és a magyar személygépkocsi-gyártás lehetőségeiről A televízió legutóbbi Fórum műsorán Vályi Péter miniszterelnök-helyettes válaszolt a nézők kérdéseire. Pécsről három kérdés hangzott el, ezek megválaszolására azonban már nem volt idő. Fekete Bálint (Pécs, telefon 18-466) a román import alakulása, elsősorban a Dácia személygépkocsik behozatala iránt érdeklődött. Sarkadi Nagy Barna (Pécs, telefon 21-544) azt kérdezi, milyen stádiumban van a KGST-országok közös fizető- eszközének megteremtésére irányuló tevékenység, míg dr. Ber- náth János (Pécs, telefon 20-257) arra kiváncsi, mi az akadálya hazai személygépkocsi-gyártásunknak? íme a válaszok. Kérdés: Hogyan alakul a román import, így elsősorban a Dácia gépkocsi behozatala? Heltai András, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője válaszol: — A jelenleg érvényes magyar—román hosszúlejáratú órucsereforgalmi megállapodás értelmében a két ország közötti árucsere 90 százalékkal lesz magasabb, mint az előző 5 évben volt. A Romániából származó magyar importban mezőgazdáság! gépek, járművek szerepelnek, vásárolunk olajipari kitermelő gépeket, építőipari és útépítő, valamint fa- és gépmegmunkáló szerszámgépeket Ez évben először szállít Románia 10 darab Diesel hidraulikus mozdonyt, ezenkívül a magyar vasút részére folyamatosan vásárolunk tehervagonokat. Az anyagjellegű importált termékek közül a földgázt, a villamos energiát, különböző faanyagot, a szóda- és egyéb vegyi termékeket, a sót és az építőanyagokat említjük. Fogyasztási cikkeink választékát bővítik idén a bútorok, a szintetikus kötöttáruk, a mosógépek. Általában jelentősen fejlődik a fogyasztási cikkek kölcsönös cseréje és a kishala rmenti áruforgalom is a két ország között. Ami a Dácia személygépkocsikat illeti, a hosszúlejáratú államközi megállapodásnak megfelelően folytatódni fognak a már megkezdett tárgyalások ezek behozatalára vonatkozóan. Az import megvalósítása azonban a járművek árára és a pót- alkatrészek szállítására vonatkozó megállapodásoktól függ. rendszeréhez, a KGST-országok kereskedelmében megállapított szerződéses árakhoz is. De a pénzügyi valutáris, külkereskedelmi téren teendő intézkedések csak akkor válhatják ki a kívánt hatást, ha a termelő berendezések fejlődése, a műszaki, technikai színvonal további emelkedése biztosítja a dinamikusan fejlődő szükségletek kielégítését, mennyiségben és választékban egyaránt. A közös valuta értéke, vásárlóerejének alakulása tehát alapvetően a termelés szférájában dől el. Félreértések elkerülése végett szeretnék még annyit megjegyezni, hogy a közös valuta a nemzetközi kereskedelemben szükséges elszámolásokra szolgál. Nem szerepel a célok között az, hogy a közös valuta — akár a tagországok nemzeti valutája helyett, akár azok mellett — fizetőeszközként alkalmazásra kerüljön a lakossági forgalomban. Kérdés: Hazai személygépkocsi gyártásunknak mi az akadálya, hiszen van au tóbuszgyártásunk? Romvári Ferenc, a Kohó és Gépipari Minisztérium főosztályvezető-helyettese válaszol: — Az autóbuszgyártásban elért eredményeinkből nem következik magától értetődően az, hogy a személygépkocsi gyártást is sikeresen tudnánk megoldani. A legdöntőbb tényező a gazdaságosan gyártható volumen, ami a jelenlegi gyártási eszközök és módszerek mellett, elfogadható eladási árak elérése érdekében évi ötszázezer és egymillió darab között van. Egy ilyen kapacitású termelő üzem jelentős beruházást igényelne, — kb. 40—60 milliárd forint értékben —, ez a népgazdaságnak nagy tehertétel lenne. A gyártott személygépkocsiknak körülbelül a negyed részét tudnánk itthon értékesíteni (az 1990-ig végzett becslések szerint). A többit exportálni kellene olyan piacokra, ahol nagyobb tradícióval rendelkező versenytársakkal találnánk magunkat szembe. A magyar gépipar a személygépkocsi-gyártásba történő bekapcsolódás gazdaságos útját a már megindult Zsiguli- kooperációhoz hasonló részegység-kooperáció kiszélesítésében látja. Szegények és gazdagok Á megye termelőszövetkezeteinek jövedelmi különbségei 0 Kérdés: Milyen stádiumban van a KGST-országok közötti közös lizetöeszköz megteremtésére irányuló tevékenység és mi akadályozza a gyakorlati megvalósulást? Akar László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője válaszol : — A KGST tagországai 1964- ben létrehozták a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankját, egyidejűleg a kétoldalú klíring-elszámolásokról áttértek a soKoldalú elszámolási rendszerre. Az elszámolás egysége, a KGSI-országok nemzetközi elszámolásának közös valutája a transzferábilis rubel lett. Az integrációs program ezt a már megindult folyamatot kívánja megerősíteni. A feladat végrehajtása összetett, soxretű. Ide tartozik többek között az árfolyamok (a közös vaiutaerték viszonya az aranyhoz és a vezető tőkés valutákhoz, a közös valuta értékviszonya a tagországok nemzeti valutájához) helyes megállapítása, az árfolyamok működési körének kijelölése. A közös valuta működése szorosan kapcsolódik a külkereskedelmi megállapodások Ismeretes, az ország termelőszövetkezeteinek egyhaimada mostoha természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. Vannak szegény és vannak gazdag tsz-ek. Közöttük további differenciálódás megy végbe: az erősek gazdagabbak lesznek, a gyengék viszont szegények maradnak. Mezőgazdaságunk legnagyobb gondját most azok a jövedelmi különbségek jelentik, amelyek az ország termelőszövetkezetei között fennállnak. E kérdéssel a legutóbbi ország- gyűlésen is sokat foglalkoztak. Vajon mi a helyzet a baranyai jövedelmi különbségeket illetően? Ezzel foglalkozunk alábbi írásunkban. Természetesen néhány sorban nem lehet a termelőszövetkezeti gazdálkodás és a szövetkezeti családok jövedelmi helyzetének átfogó jellemzésére vállalkozni. Inkább arra nyílik mód, hogy néhány jellemző, érdekesnek vélt tendenciára utaljunk, főleg a jól gazdálkodó és az alacsony termelési színvonalú termelőszövetkezetek bemutatásán, összevetésén keresztül. Lássunk J ezek közül néhányat. A termelés bővülése mellett az elmúlt év egyik jelentős eredménye az volt, hogy a baranyai termelőszövetkezetek közötti jövedelmi különbségek valamelyest csökkentek. Mindez kiderül a következő összevetésből: míg 1970-ben az egy foglalkoztatottra jutó közösből származó jövedelem a legjobb tsz-ek csoportjában 36 százalékkal haladta meg a legalacsonyabb termelési színvonalon levőket, addig 1971-ben már csak 30 százalékos eltérés mutatkozott. Mindez csak kis lépés a különbségek kiegyenlítése útján, de itt a tendenciára kell felfigyelnünk, amelyet kedvezőnek mondhatunk. A közösből származó jövedelmi különbségek napjainkban is jelentősnek tekinthetők. Ezeket a különbségeket azonben általában - mérsékeli a háztáji jövedelem. (A későbbiekben majd látható, hogy nem mindig!). A jó tsz-ekben kisebb, a kedvezőtlen adottságúakban pedig nagyobb a háztáji jövedelem. Ezt támasztják alá a számadatok is. Például a nyolc leggyengébb földön gazdálkodó szövetkezetben az egy csalódra jutó közös gazdaságon keresztül értékesített termékek árbevétele az elmúlt évben 16 500 forintot tett ki, 4500 forinttal többet, mint az ösz- szes tsz-ben átlagosan. Bár a jól gazdálkodó tsz- ekben általában alacsonyabb a háztáji jövedelem, mégis, van ezek között néhány olyan gazdaság, ahol a nagyobb közösből származó kereset az átlagosnál nagyobb háztáji jövedelemmel párosul. Az elmúlt évben ugyanis a hat legjobb földön gazdálkodó tsz-ben a magasabb közösből származó jövedelem mellett az egy családra vetített háztáji árbevétel valamivel több mint 2000 forinttal haladta meg a termelőszövetkezeti átlagot. Vagyis mindez arra utal, hogy a háztáji gazdálkodásnak jelentős szerepe van a paraszti jövedelmek emelésében És amint azt az imént vázolt néhány jól gazdálkodó szövetkezet példája bizonyítja: a háztáji jövedelem a közösből eredő kereseti különbségeket nemcsak mérsékelheti, hanem fokozhatja is. Köztudott hogy a mezőgazdasági termelés eredményeit az adottságok, ezen belül a föld termőképessége nagymértékben befolyásolja. Nem véletlen, hogy a legjobb földön gazdálkodó termelőszövetkezetek átlagtermései — néhány növénytől eltekintve — mintegy kétszeresét teszik ki a leggyengébb földön gazdálkodó üzemek eredményeinek. 1971-ben például a legjobb — 18 aranykoronásnál jobb — földön gazdálkodó hat tsz-ben búzából holdanként 26,8 mázsát, kukoricából pedig 32,3 mázsát takarítottak be, szemben a nyolc leggyengébb — 4 aranykoronásnál alacsonyabb — földdel rendelkező közös gazdaság 14,5 mázsás búza és ugyancsak 14,5 mázsás kukorica termésével. A jól gazdálkodó szövetkezetek magasabb hozamaikat jobb adottságaik mellett sokkol kedvezőbb technikai ellátottságuknak köszönhetik. A jó tsz- ekben nemcsak a föld, hanem a termelés valamennyi anyagi- ; technikai feltétele jobb, mint I az alacsonyabb színvonalon j gazdálkodókban. Nézzünk orré két példát. 1971-ben egy hold szántóterületre a legjobb szövetkezetek hatóanyagban számolva 200 kilogramm mű- | trágyát használtak fel, a leg- j alacsonyabb termelési színvonalon állók viszont csak 130 j kilogrammot. A területegységre jutó állóeszközérték tekintetében még ennél is nagyobb, közel háromszoros eltérések mutatkoznak. Bár az adottságok nagymértékben hatnak a termelési eredményekre, az elért hozamokat azonban mégsem lehet csupán természeti okokkal magyarázni. Emellett még más tényezők, így az anyagi-technikai ellátottság, a személyi feltételek — hogy csak a legfontosabbakat említsük — is nagy szerepet játszanak a termelési eredmények alakulásában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legmagasabb termelési színvonalat produkáló termelőszövetkezetek egy része a közepes adottságúak közül kerül ki. És e közepes adottságú üzemek termelési színvonala — a területegységre jutó termelési érték - még a legjobb földön gazdálkodó üzemek eredményeit is túlszárnyalja. Dr. Gál József 1971 tükrében Baranya helye az országban A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent Baranya megye statisztikai évkönyve. A mintegy ötszáz oldalas évkönyv az 1971 -es esztendő adatait tartalmazza. Bár 1971 meglehetősen messze van már, az évkönyvet haszonnal forgathatják a szakemberek és a szőkébb hazájuk iránt érdeklődők egyaránt. Mi most az évkönyv azon fejezetében tallózunk, amely az összehasonlító országos és megyei adatokat tartalmazza. Borsod-Abaúj-Zemplén megye után Baranyában található a legtöbb település, összesen 320. A megyében lakik az ország népességének 4,1 százaléka - 429 ezer lakos. Az 1971-es adatok szerint a természetes szaporodás (1000 lakosra 3,3) valamivel nagyobb az országos átlagnál (2,7). Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma viszont kevesebb az országos átlagnál: Baranya 8,8, országos: 9,1. 1971-ben az egy lakosra jutó teljesített összes beruházások értéke Baranyában 10 530 forint, 2000 forinttal magasabb, mint az országos átlag. E tekintetben csak Heves, Bor- sod-Abaúj-Zemptén, Komárom, Veszprém és Budapest előzte meg. A beruházások fele az iparra jutott, a kommunális ágazat részesedése 17 százalék. Ami az ipari fejlettséget illeti, Baranyában 1971-ben a 10 ezer lakosra jutó iparban foglalkoztatottak száma kereken 1500 fő. Ez kevesebb az országos átlagnál, ami 1667 fő volt E tekintetben hét megye is megelőzi, tehát a középmezőnyben foglalunk helyet. Nagyjából ugyanez a helyzet, ha összehasonlítjuk magunkat a többi megyével az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközök bruttó értékének és a villamos energia felhasználásának tekintetében. Az átlagos havi jövedelmeket illetően viszont továbbra is első helyen állunk a megyék rangsorában, már ami az 1971-es esztendőt illeti. Ez vonatkozik az iparban és Budapestet leszámítva a mezőgazdaságban foglalkoztatottakra, viszont az építőipar már jócskán hátrább szorult a megyék sorában. A statisztikák fejlett mezőgazdaságról tanúskodnak Baranyában. Az egy hold mező- gazdasági területre jutó bruttó termelési érték (csak 1970-es adatok állnak rendelkezésre): 9005 forint. Komárom, Győr- Sopron, Tolna és Fejér megye előzött meg bennünket. Az 1971-es adatok szerint az országban Baranyában volt a legnagyobb a búza termésátlaga (holdanként 20,7 mázsa), de jól álltunk a kukorica és a cukorrépa termésátlagait illetően is. A 100 hold mezőgazdasági területre jutó szarvasmarha és sertés több az országos átlagnál; a sertéstenyésztésben jobb mutatóval csak Békés megye Hintapalinta Mindig is tudtuk, hosz- szú és viszontagságos a termék útja a fogyasztóig. Nagy a széthúzás: mást akar a piackutató és mást a kereskedő, megint mást a konstruktőr és a termelő. De még ennél is több az óhaj, ha hozzávesszük, hogy a fogyasztó is akar valamit, bár ez utóbbi nyom a legkevesebbet a latba. Karikatúra sorunk viszont, amely egy hinta megszületésének különböző fázisait rajzolja elénk, az Electronic Design lapból való. Hát nyugaton is? előzött meg. Az egy traktoregységre jutó szántóterület 73 hold volt, valamivel kevesebb, mint az országos átlag, tíz megye is megelőzött. Még egy mutató: az egy hold mezőgazdasági területre jutó értékesítés Baranyában 4822 forint (az országos átlag 4273 forint). Ami a kereskedelmi forgalom számait illeti, 1971-ben Baranyában az egy lakosra jutó eladási forgalom 14 200 forint (ezen belül az iparcikkeké 5300 forint), nagyjából megfelel az országos átlagnak. A kiskereskedelem összes eladási forgalmának szektoronkénti megoszlása érdekes képet mutat, ha összehasonlítjuk magunkat a többi megyével. Az eladási forgalomból Komárom megye (és természetesen Budapest főváros) után Baranyában a legkisebb a részesedése a szövetkezeti szektornak (32 százalék). Idegenforgalom. Az 1971-es év közepi adatok szerint Baranyában található az ország szállodai férőhelyeinek 4,5 százaléka, itt szólt meg az idegen- forgalom 5,8 százaléka. A szomszédos megyékkel összehasonlítva: az ország szállodai férőhelyeinek 0,8 százaléka Tolnában, 12,8 százaléka Somogybán, 1,8 százaléka Zalában van. Ami a közlekedési viszonyokat illeti, 1971-ben Baranyában a 100 négyzetkilométerre jutó közúthálózat hossza 33 kilométer, az országos átlag körül van. A kiépítetlen közutak aránya Vas megye után Baranyában a legkisebb. A megyék kö- zött nálunk jut 10 ezer lakosra a legtöbb személygépkocsi: 389 darab. E tekintetben csak Budapest szárnyal túl, ahol ez a szám 498. Vajon hogyan álltunk 1971- ben a lakásépítkezéssel? A statisztikák szerint Baranyában a 10 ezer lakosra jutó épített lakások száma 54. Ennél lényegesen magasabb az országos átlag: 73 lakás. A megyék sorában az élen Somogy, Győr-í Sopron, Veszprém és Csongrád állt, a 10 ezer lakosra jutó épített lakások száma ezekben a megyékben meghaladta a 90- et. A Baranyában épített lakások 58 százaléka kétszobás, 38 százaléka három vagy annál több szobás. Az előbbi szám az országos átlag alatt, az utóbbi felette van. Közműellátás. 1971-ben az egy háztartási fogyasztóra jutó havi átlagos áramfogyasztás a megyék között Baranyában volt a legnagyobb — 54 kWó. Ez így is elmarad az országos átlagtól, aminek az a magyarázata, hogy Budapesten háromszor ennyi az egy főre jutó áramfogyasztás, s ez az átlagot jelentősen megemeli. Az egészségügyi ellátás tekintetében előkelő helyen állunk a megyék sorában. Az 1971-es adatok szerint a 10 000 lakosra jutó orvosok száma Baranyában a legtöbb, kereken 30. Az országos átlag 23, Budapest átlaga 45. Hasonló a helyzet a kórházi ágyak, valamint az egy általános és gyermek körzeti orvosra jutó lakosok számának tekintetében is. A megyék sorában Baranyában a legkisebb a betöltetlen orvosi körzetek aránya. Sajnos, már nem ilyen jól állunk a bölcsődei és az óvodai férőhelyek tekintetében a megyék között. Végül néhány adat az oktatás helyzetének jellemzésére: Baranyában az egy tanerőre jutó általános iskolai tanulók száma 16 fő (az országos átlag 17), az egy osztályteremre jutó általános iskolai tanulók száma 30 fő (az országos átlag 34). Az 1000 lakosra jutó nappali tagozatos középiskolai tanulók száma 22, valamivel magasabb a vidéki átlagnál. (Budapest átlaga 30 fő.) Egy lakosra tavaly 7 mozilátogatás jutott, pontosan annyi, mint az országos átlag. íme, egy kis ízelítő Baranya megye most megjelent statisztikai évkönyvéből. Az olvasó ezenkívül természetesen bőséges statisztikát talál Baranya gazdaságáról, lakosságának életkörülményeiről és ellátásáról az 1971-es évkönyvben.
